Délmagyarország, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-27 / 252. szám

KEDD, 1953. OKTÓBER 27. OELMUGYARORSZAG FADRUSZ JÁNOS 1858—1903 FéUsá* esztendővel ezelőtt, Í903. október 26-án hunyt el Fadrusz János, az új magyar realista szob­rászat ©fcyik legjelentősebb alakja, akinek küzdelmes életpályája a la­katosinasságtól az országos hírnévig emelkedett. Fadrusz János 1858-ban szegény parasztcsalád gyermekeként Po­zsonyban született. Nemcsak rö­vid élete, dc művészi fejlődése is küzdelmes volt. „Büszkén emlék­szem — írja egyik levelében — arra az időre, mikor elviselhetetlen bőségben reggel öt órától este nyolc óráig a nyitott tűznél áll­tam, vasat tiizesítettem és kovácsol­tam, míg otthon késő éjfélig fi­nom tollrajzokat csináltam, hogy művésszé képezzem ki magam, me­lyet szüleim csekély anyagi ereje miatt más úton el nem érhettem volna. Azzal a kis műveltséggel, amelyet két reáliskolai osztály el­végzése adott, lnkatosiúas lettem és a napi munka terhe alatt is volt erőm és kedvem a magam művelé­sére, A szeneskamra vagy a padlás óeska vastörmelékei között tanul­mányoztam a világtörténetet és ott vastam a klasszikusokat". Húsz éves korában egy faszob­rász iskolába került. Az itt művelt kicsinyes, pepecselő munka azon­ban nem elégítette ki teremtő vá­gyát. Ez időből ismerünk néhány faragványát: egy madaras tálat, egy dohányszcloncét. Mind játé­kos barokkutánzások, ahol a tech­nikai virtuozitások keresése, a kezelési nehézségek legyőzése volt a cél. 1879-ben behívták katonának, de hamarosan hazament Pozsonyba, anyja mellé, a hátsó kis udvari szobába, melyet most már egészen míifaragóműhelynek rendezett he. Ezután eléri, hogy a bécsi Tilgner műtermében szobrásznak készülhet. A kicsinyes, részletek­kel v ••ő.dő osztrák szobrásznál azonban nem sokáig maradt. Tőle rövidesen az akadémiára megy és továbbra is kitartóan képzi magát. Akadémiai tanulmányainak vége felé (1891 tavaszán) készíti cl ..Krisztus a keresztfán" című erő­teljes mintázású művét, amellyel szobrászaink első vonalába Keriiit. f> maga lett a modell, s ennek alapján mintázta meg realista ráó­don a feszületet. Fadrusz ezután főleg areképmegbizá-sokat kap, amelyekben a portrészobrászat leg­jobb hagyományait folytatja cs kü­lönösen sokat tanul a római arc­képszobrászattól, anélkül, hogy akadémikus klasszieizálásba siily­Jyedne. 1892-ben végre két jelenlékeny ínegbízás foglalkoztatja egyidejű­leg: a pozsonyi Mária Terézia és a kolozsvári Mátyás-emlékmű. Az előbbit Carrarában faragták és 1897 tavaszán, a millienium tisz­teletére állítják fel. Talán nem véletlen, hogy legna­gyobb művében — az 1302-ben fel­állított — Mátyás-emlékműben az „első magyar szobrász"-nak, Fren­czy Istvánnak leghőbb vágyát va­lósította meg. Nem véletlen, mert nincs még egy műve, amely any­nyit foglalkoztatta volna, mint ez. A Mátyás-szobor a magyar em­lékiuüszobrászat legszebb alkotásai közé tartozik ma is. Fadrusz en­nél is realista közvetlenséggel ra­gadta meg tárgyát: a kemény ki­állású paripa, s a keményen ütő lovas szoros egység, tele n rugód t és biztos erővel. Jobbat e Korban, s e nőmben külföldön sem ta­lálunk. A lovasszobor ünnepélyes és uralkodást kifejező föalftkjá­nnk nagyvonalúsága. erőteljes mellékalakjainak élctteljessége mu­tatják azt a hatalmas utat. melyet új magyar szobrászatén* Feienczy István kezdeményezése óta befu­tott. A kisbéri Wenckheie; Béla bronz lovasszobra és a zilahi Wes­selényi-emlék' közvetlensége, a Tol­di és a farkasok kissé na'uralisz­tikus túlzásai jelzik Fadrusz mű­vészetének legkedveltebb, mindig erőteljes és fejlődőképes tulajdon­ságait. Holta után — 1901. júliusá­ban leplezték le utolsó müvét, a szegedi Tisza-szobrot, melynek könnyedén támaszkodó modern ru­hás föalakjában és nagyeie/ű iuel­lékalakjalban a valóság reális meg­jelenítését megrogadóan ryíijtja. Dolgozó népünk megbecsüli, megnjhódott szobrászatunk továcb fejleszti Fadrusz János gazdag mű­vészetét, fáradhatatlanul törekedve arra. hogy e művészet műfajánál fogra, nagy plasztikus formákban általános jelentőségű, korszakalkotó népi eszméket juttasson kifejezés­re, hogy valóságunk fejlődésének legkiemelkedőbb történelmi moz­zanatait és egyes történelmi sze­mélyiségek tevékesiysőgét biíen jelenítse meg. hogy töretlenni tük­rözze azokat az elkéepeléscket, amelyeket a nép alakított ki c_,yes nagy emberekrőt vagy asoraéncek­ről és hogy váljon a terek és ut­cák művészete, alapjában hazafi­as, a széles ncpiiime.t'.khí;'; ízóió szocialista realista művészetté. Szelest Zoltán muzeológus A „TÁRSADALMI SZEMLE'' legkö­zelebbi, október.novemberi száma no­vemberben jelenik meg. SZEGEDI JEGYZETEK Egyes felajánlások margójára lij munkagyőzelmrk elérése érdekében nagyszerű felajánlá­sok születtek az el­múlt napokban no­vember 7. liszteletére, <i szegedi üzemekben. Ezek a vállalások a győzniakaró dolgo­zóknak sok gondot okoztak: mennyi az . eddigi eredményem, hogyan tudnám emel­ni, mik a lehetősé­gek, mennyi az, amit el tudok érni, nem éppen Itönnyüszerrel november 7-ig, aztán ti negyedik negyed­évben az évi terv tel­jesítését mivel tud­nám elősegíteni, gyen­gébben dolgozó tár­samai tanítanám meg erre, vagy arra, a minőségi munkám sem elég jó, az anyag­takarékosság ferén is indok felajánlást len­ni, stb. — ezek a kér­dések foglalkoztatlak a dolgozókat. Az üze­mek vezetői is — az elmúlt verseny válla­tusoktól eltérően — most nagy gondot fordítottak a verseny előkészítésére és főleg arra, hogy konkré­tak, megvalósíthatók legyenek a felajánlá­sok. Azonban egyné­hány helyen elvétet­ték a dolgot, s a kö­telességüket — vál­lalták. Ez. tűnik ki az EM. 65/9. Szegedi Épületszerelő Válla­lat ..keltés" számú felajánlásából, amely­ben külön vállalást, tettek a dolgozók •munka- és egészség­védelme érdekében, sőt versenyre hívták ki a 65/6, a 65/7 és a 65/8. számú vállala­tot. Nézzük csak a verseny pont okát: 1. A havonként elő­forduló balesetek szá­rnál a legminimáli­sabbra csökkentik. 2. A munkahelye­ket utasításokkal, felhívásokkal látjuk el, amelyek rámu­tatnak a munka vég­rehajtásának veszé­lyes oldalaira. 3. A munkahely bal­esetelhárítási oktatási továbbfejlesztjük. 4. Fokozott ellen­őrzést gyakorolunk a munkahelyeken, a munkavédelmi ren­delkezések és a rend­szeres balesetelhárí­tási oktatásokkal kapcsolatban. Ez igii hirtelen el­sö látszatra szép. De ludnuk kellene már végre-valahára. — még a 65/9. vezetői­nek is —, hogy a kö­telesség az nem lehet felajánlás, csak ami azon túl van. Ezen­kívül a felajánlás nem mondja el „ho­gyan" csökkentik a balesetek számát, milyen intézkedéseket hajtanak végre en­nek érdekében, amit aztán ellenőrizni is lehet. Hasonló hiba mu­tatkozik a Gázmű dolgozóinak felaján­lásában, akik ugyan­csak csatlakoztak az Újszegedi Kender­Lenszövő Vállalat dolgozóinak verseny­f elhívásához. A sok jó felajánlás között, a következő is szere­pel: „Fűtőház, fíílöcso­portok vállaljuk, hogy a gáz előirt ka­lóriáját a megenge­dett határok között minden esetben meg­tartjuk". Bizonyára jószán­dék vezette a fütőhá­zi dolgozókat vállalá­suk megtételében, de ebből nem derül ki, bii az a több, amit a mindennapi köteles­ségükön kívül el akarnak végezni. Vagy itt von példá­ul a Szegedi Víz- és Csatornaművek dol­gozóinak felajánlása: „A régebbi 82 ezer forintos forgóeszköz csökkentési vállalá­sunkat 5 ezer forint­tal növeljük". Már jelentés érke­zett arról. — alig pár nap alatt — 17 ezer forinttal túlteljesí­tették vállalásukat .. • Ez a felajánlás nem lehet reális. Egyszóval: a fel­ajánlás nagy dolog. Dolgozó népünk ere­jét tükrözi, s azl ne becsüljük le. Mindig reálisan leg>gil meg fel a .iá ti lásai n kai. M. T. A november 7-i felajánlások teljesítésével segítik évi tervük sikerét a XI, sz. Autójavító Vállalat dolgozói Nem sok idő választ el bennün­ket ötéves tervünk negyedik terv­évének befejezésétől. Ez az év is, mint a többi, a termelés meneté­nek megszervezésében, a dekád­tervek időre való teljesítésében, s a dolgozóknak a munkához való új szocialista viszonyában a XI. szá­mú Autójavító Vállalatnál is gaz­dag tapasztalatokat hozott. Az üzem kommunistái, a válla­lat vezetősége ebben az évben is egyre világosabban látta, hogy a munkafeltételek tervszerű biztosí­tása, a termelés jó megszervezése nélkül nem lehet eredményesen dolgozni, naponta újabb és újabb kiemelkedő eredményeket elérni. Márpedig ahhoz, hogy kormányunk programmja megvalósuljon, a mun­kában és a termelés megszervezé­sében állandóan újabb és újabb nagyszerű, kiemelkedő tettekre van szükség. Biztosította-e ezt a XI. számú Autójavító Vállalat pártszervezete, vállalatvezetősége és műszaki dol­gozói? A gyár kommunistái ezút­tal is élenjártak a kezdeménye­zésben s a műszakiakkal s a többi dolgozókkal együtt körültekintően, nagy előrelátással szervezték meg az utolsó negyedévi terv előkészí­tését. Már szeptember hónap elején, is­merve az üzem termelőképességét, erőviszonyait, a javíttató vállala­tokkal termelési keretszerződést kötöttek, melyben pontosan meghatározták az utolsó negyedévi tervük egész munkáját. Meghatározták, melyik vállalattól, melyik napon kerül­nek munkába a javításra szoruló gépkocsik és mikor kell azoknak elkészülni. Igen sokrétű az Autójavító Vál­lalat munkája. Ahhoz, hogy egy gépkocsit tökéletesen kijavítsanak, 14 különböző műhelyrészen, sok kisebb-nagyobb munkafolyamaton kell keresztülmennie. Éppen ezért nagyon fontos dolog itt az is, hogy az üzem általános terve mellett a műhelyeknek is meglegyenek a pontos, dekádokra, sőt napokra fel­bontott tervei. A XI. száma Autó­javító Vállalatnál nincs is ebben hiba. Az üzem vezetősége jó mun­kával a termelés műszaki előfelté­teleit is időben biztosította. A ter­vezett javításokhoz a szükséges nyersanyag és előregyartott alkat­részek hiánytalanul kerülnek min­den nap munkába. Nem állhat be zavar a termelésben amiatt, hogy hiányoznak egyes alkatrészek vagy szerszámok. A vállalat vezetősége jól irányította az üzem munkáját. Az elmúlt negyedévek, hónapok terveinek eredményes túlteljesítése tanúskodik erről legjobban. A har­madik negyedévet a határidő előtt hét nappal 113.7 százalékra telje­sítették. Ez az eredmény is egyre inkább arról tanúskodik, hogyan segíti elő a termelést a jó műszaki mun­ka és a tervszerűség. Az üzem mű­szaki dolgozói az utoRó negyedévi terv első hónapjában is minden segítséget megadtak a termelőmunkát végző dolgozók­nak ahhoz, hogy az előző munka­hőstetteket újabb győzeimekkel pá­rosítsák. A vállalat dolgozói a ne­gyedik negyedév első és második dekádjában a hétnapos előny rhellé újabb három napot szerezlek, vagy­is tervüket már az első dekádban 148.4 százalékra teljesítették. A termelésnek helyes megszerve­zése biztosítja a munkaverseny len­dületét. A dolgozók bátran kezde­ményezhetnek a versenyben, senki­nek sem kell attól tartania, hogy adott szavát nem válthatja valóra, mert munkájához biztosítva van minden szükséges feltétel. A mű­helyek között is lendületes verseny van. Az utóbbi időben ebben a versenyben szinte verhetettenül ve­zet a bognárműhely 193 százalé­kával. A műhely sztahánovistái, Si­monovits István és Rózsa Sándor nem hagyják magukat a verseny­ben. Simonovlts elvtárs már hosz­szabb idő óta 200 százalék fölött teljesít. Október hónapban ezideig 213 százalékra teljesítette havi ter­vét. Nemigen marad el mögötte munkatársa, Rózsa Sándor sem 175 százalékos átlagával. Bátian és len­dületesen versenyez a lemezlakatos műhely is. A lemezlakatosok több mint másfélszeresére, 159 száza­lékra teljesítették az előző dekád műhelytervét. A termelés jó mű­szaki biztosítása nemcsak a tervek túlteljesítését segíti elő, hanem nagy lehetőséget biztosit a dolgozók egyéni fejlődéséhez is. Abban, hogy Csúcs István lemezlakatos 213, Kli­vinyi László 207, vagy Kiss Mi­hály alvázszerelő 171 százalékos át­lagot ért el, nagy részük van a műszakiaknak, akik hozzásegítet­ték a dolgozókat ahhoz, hogy ter­vük túlteljesítésével kimagasló eredményeket érjenek el, az üzem legjobb dolgozóivá válhassanak. A XI. számú Autójavító Válla­lat műszaki dolgozói állandóan tudnak újszerű megoldást vinni a munkal'olyamatok tökéletesítésébe és azok előkészítésébe. A negyedik negyedévi terv sikeres túlteljesíté­se érdekében egy eddig nem alkalmazott alkatrészfelújító brigádot szervez­tek. Ennek feladata, hogy a nehe­zen beszerezhető alkatrészeket használt, de jóminőségű anyagból pótolják. Igy oldották meg az al­katrészhiányt és ezzsl lehetővé tették, hogy ne keletkezzék zavar az üzem munkájában. A munka tökéletesítéséhez egyre nagyobbtu­dású szakemberekre van szükség, Az üzem kommunistái, műszaki vezetősége itt is előrelátók voltak, a műhelyek dolgozói s a fiatalok ré­szére továbbképző szakmai tanfo­lyamot szerveztek, ahol elsajátít­hatják a termelés magasabb tech­nikáját. A XI. számú Autójavító Válla­lat vezetősége és dolgozói egyönte­tűen kapcsolódtak be az Üjszegedi Kender- és Lenszövő Vállalat no­vember 7 tiszteletére indított mun­kaversenyébe. Éppen ezért harcol­janak még következetesebben napi tervük mindenkori túlteljesítéséért, hogy adott szavukat mielőbb való­raválthassák. Az eddig használt és jól bevált munkamódszereiknek alkalmazásá­val és azok állandó továbbfejleszté­sével biztosítsák üzemükben a szo­cialista munkaverseny győzelmét. Ezzel járuljanak hozzá a munká­sok nagy napjának, november 7­ének, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulójának méltó megünnepléséhez. Desz ki délszláv fiatalok a budapesti szerb nyelvű gimnáziumban Budapesten, az őszi szürkeség ködében sárga kőkockáival, néma büszkeséggel áll, szemben a Rózsák terének zöld pázsitjával, az állami szerb-horvát nyelvű gimnázium és tanítóképző. A fákon már az ősz ül. öregek, kopaszok. Bent, a bar­nássárga kapu mögött vidám élet és komoly munka folyik. Magyar népdal hangjai keringe­nek a folyósókon. «Mély a Tiszának a széle, de még mélyebb a kö­zepe* — zongorázza a szőke Polyák Teréz. Az igazgatói iroda csendjét nem zavarja semmi. A fekete íróasztal üveglapján a Náse Novine és a i Nova Borba mellett ott fekszik a j Szabad Nép. Obrád Dobonovocski, az intézet igazgatója, sok küzdel­mes évet szenvedett végig. 1948-ban került Magyarországra: — Itt teljesen megváltozott kép fogadott — mondja —. Akik az­előtt szembenálltak egymással, ma­gyar és nem magyar, most testvéri melegséggel fogtak össze, közös erővel építeni az új, szebb életet. — Szomorú volt Magyaror­szágon is a nemzetiségek sorsa — folytatja tovább —. Tizenkét egy­házi iskola működött oly kevés ta­nítóval, hogy két iskolában egy tanított. Ma pedig 83 olyan iskola van, ahol anyanyelvükön tanulhat­nak a gyermekek. Gimnáziumról, főiskoláról, egyetemről a felszaba­dulás előtt álmodni sem mertek. A mi iskolánk 140 délszláv kisdiákot vezet végig a tudomány labirintu­sán. Radety Toso és Brcán Szvetozár, a két deszki fiatal elgondolkozva hallgatja igazgatójuk szavait. Mind­ketten a gimnázium második évét járják és így már egyéves tapasz­talatokra tekinthetnek vissza. — Bizony nagyon örültek otthon, hogy tovább tanulhatok szüleim nyelvén — csillog Brcán Szvetozár szeme. — Erdészmérnök leszek — mondja —. Minden vágyam, hogy közepesrendű bizonyítványom idén kijavítsam —. Erős akaraterő su­gárzik szeméből. Radety Tosót először Hódmező­vásárhelyre szerették volna küldeni szülei mezőgazdasági iskolába. — Addig harcoltam, míg bele­egyeztek, hogy Pestre jöjjek gim­náziumba. — Szegeden végezte a gimnázi­umot az egyik nővérem, most Bat­tonyán tanárnő, a másik a szerb­horváth főiskolán tanár — szólal meg újra Brcán Szvetozár. — Boldog és vidám itt az éle* tünk — meséli Toso —. Kirándu­lunk. Sokat voltunk a Vidám Parkban, -állatkertben. moziba majdnem minden szombaton me­gyünk, színházba is járunk. Tizenkét óra van. Csengetnek. Kezdődik a második osztályban a földrajzóra. A tanárnő, Visinszkij Viktória sárga kendőjét átveti vál­lán. Bizony már hideg van. Kosztalitye Szpomenka kint áll a térképnél. Szépen felel. Utána Ra­dety Toso lép ki a padból, kezébe veszi a mutatópálcát. — Románia éghajlata kontinentá­lis — nézi a térképet s szépen fe­lel. Minden kérdésre válaszol. — Toso az egész anyagot jól tudja — dicséri Visinszkij elv­társnő. Radety Toso a helyére siet. Fele­lete után szép nagy négyes kerül az osztálykönyvbe. Toso szeme nagy elhatározást tükröz. — Leg­közelebbi feleletem ötös lesz! —> határozza el. Vidám, gondtalan évek röp­pennek el a délszláv gyermekek feje felett. Egyre többen és többen tanulnak tovább, kerülnek az egye­temekre, főiskolákra. Radety Toso és Brcán Szvetozár elindult a töb­biekkel karöltve a kis deszki falu­ból, hogy elnyerje a tudomány zász­laját s kibontsa sokat szenvedett népe fölött. Tavaly a Rózsák-terén lévő gim­názium tanulóinak több mint fele jutott a magasabb tudományok ott­honába s lépte át az egyetemek kü­szöbét. Jankovics Borivoj — és még sokan mások — a Szovjet­unióban tanulnak tovább. Óriási lehetőségek állnak a fiatalok előtt. A ragyogó jövő fénye már itt leng körülöttünk. A tanulók holnap már győztesen ragadják kezükbe a tudás fegyverét és használják fel a dolgozó nép javára. A szegedi járás községeiben készülnek a járási béketalálkozóra A szegedi járás legjobb béke­harcosai november 15-én tartják meg találkozójukat. Erre í napra lelkes készülődés folyik mindenütt a járás községeiben. A jugoszláv határmenti Szőreg község délszláv és magyar dolgozó parasztjai esténként nyolcasával, tí­zesével sokszor jönnek össze egyik vagy másik házban. Rádiót hall­gatnak, újságot olvasnak, a napi munkáról, nemzetközi helyzetről, a békéről beszélgetnek. Kovács Györgyné büszke arra. hogy az ő házában többször tartottak ilyen békebszélgetéseket. Jovanov Bogdán, a szőregi Vörös Rózsa termelőszövetkezetben dolgo­zik. Náluk arról folyik a szó ostén­kint, mennyire megváltozott Szőre­gen is az élet: a magyarok és dél­szlávok nem ellenségek többé, ha­nem barátok, testvérek. Szőregen a magyarok és délszlá­vok házaiban az elmúlt két hét alatt közel félszáz ilyen beszélgetés szilárdította, erősítette az emberek békeakaratát. Sándorfalván Szinok Gábor, az általános iskolában tanít. Nyáron kapta meg a „kiváló pedagógus" ki­tüntetést. De nemcsak mint kiváló nevelőt, hanem mint kiváló béke­harcost ismerik községszerte. Ezért keresik fel sokszor a sándorfalvi dolgozó parasztok, hogy beszélges­senek vele. A sándorfalviak úgy beszélték meg, hogy díszes lapon küldik el békeüzenetüket a járási találkozóra. Megírják: ezért harcolnak a bé­kéért, hogy soha többé ne térhes­sen vissza az ötvenezerholdas Pal­lnvicini őrgrófoknak és kasznára­iknak uralma. A tápéi dolgozó parasztok is ké­szítenek békeüzenetst. Ezeket a gyékényből font „híres tápéi sza­tyoréba teszik és így adják majd át a járási béketalálkozó résztve­vőinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom