Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-06 / 209. szám
VÁSÁRNAP 19"8 SZEPTEMBER t 3 Pártunk programmjának megvalósulása — a dolgozó nép jó munkájának eredménye Ábrahám Ferencék 500 forinttal vásárolnak olcsóbban bútort Szegeden csaknem mindenki tudja hol vannak a magas jegenyefákkal körülvett Szikra munkáslaká_ sok. Negyven gyufagyári dolgozó családja lakik é két nagy emeletes házban. Napközben gyerekkacagástól, zsivalytó! hangos a hatalmas udvar és a játszótér. Az alkony beálltával azonbain elcsendesedik a ház és a nyílott ablakokon keresztül messzehangzik a rádió hangja a csendes udvaron át. Tegnap este is így volt. Látni lehetett amint benn a konyhákban együtt ülnek a családok, egyik helyen beszélgetne!;, másutt vacsoráztak, a gyerekek nagyrésze már aludni készült. Nyolc óra. A rádióban a bemondó hangja csendült fel- — Felolvassuk a Magyar Népköztár. saság Minisztertanácsánajk, a Magyar Dolgozók Párt. ja Központi Vezetőségének határozatát az árleszállításról" — hangzott. Az egyik épület második emeletén Jaknak Kovács Attlláék. Kovács elvtár®, a Szegedi Vasöntöde dolgozója Most ott volt a fiataloknál az egész család. Ábrahám Ferencné, a Gyufagyár kitüntetett többszörös sztahánovista dolgozója. a boldog nagymama és férje, alci szintén a Gyufagyár dolgozója. Vacsoráztak és közben szeretettel néztek a faltér gyeimekkocsi felé, ahol másfél hetes kis unokájuk pihent. Az árleszállítás hírére ők ls felfigyeltek. Papir, ceruza került elő és Kovács elvtárs az egyes áracildcek árát mindjárt fel is jegyezte. Mikor az árak közlésénél a bútorhoz értek, egymásra néztek fiatal feleségével Hiszen a bútor is 20 százalékkal olcsóbb lett. Már megnézték a bútorüzletben a kon.y_ habútort, aminek mint hirtelen kiszámították, majdnem 500 forinttal ment lejjebb az ára. Az első emeleten lakik Ábrahám Béla elvtárs ós családja. A nagy mamával és gyermekekkel együtt hatan ülnek asztalhoz. Naponta három-négy kilogramm kenyeret és hetenkint két-három kilo enkrot fogyaszt a család Az árleszállításról szóló hírközlés befejezése ntán azt számolgatták, mennyil takarít, hatnak meg ezután. Felesége örömmel újságolta, hogy hat nap alatt csak a kenyéren annyit takarít, hatnak meg, hogy a hetedik napi kenyeret ebből a pénzből vásárolhatják. A flanell_takarók is o'csóbbok lettek. Ábrahám elvtárs tréfásan megjegyzi, hogy kár volt ma megvenni a neki vásárolt sapkát, mert ha hétfőn vet'.ék volna, altkor két pohár sör árát takaríthatták volna meg. — Jó lesz összeraknod a pénzt amivel olcsóbban vásároltok ezután, — mondja tréfásan feleségének — a bizonyára jövő nyarára összegyűlik annyi, hogy ebből mehetünk nyaralniA többi lakásokból ig beszélgetés szűrődik ki, a doteorók midenütt az árleszállítást tárgyulják, különösen az asszonyok számítgatják, mennyit taknrítheWíi'k meg ezentúl azáltal, hogy olcsóbban vásárolhatják meg a szükséges élelmiszereket, a gyermekekének a téli ruhákat. Két család új tervei Halkan szól a zene a Tiszaétterem kerthelyiségében. Lassan szállingóznak a vendégek, körülülik az asztalokat: szórakozni jöttek a jó munka után. Nyolc óra. Bekapcsolják a rádiót s a kellemes zenét felváltja a bemondó hangja. Híreket mondanak, a beszélgetések zaja elcsöndesül s mindenki figyelmesen hallgatja. Nagyjelentőségű a hír. A némán figyelők ezernyi gondolattal telnek meg. Lelkendező szavak hallatszanak innen is, onnan is. — Húsz százalékkal! — Harminc százalékkal! — A selyem is! — A ruha is! Sokan számolgatnak az asztaloknál. Minden családnál így van ez. naponta, vagy a hét végén, de most ez egészen más. Most arról beszélgetnek, jegyzetelnek zsebben talált gyűrött papírra, mennyivel olcsóbb a kenyér, a cukor, a gyereknek a lábbeli, minden, ez is, az is. Itt ennyit takarítunk meg, ott meg annyit, ebből meg veszünk ., s Az egyik asztalnál egy férj és feleség ül. A híradásnak vége már, de a beszéd fonala még hosszan tart a párt és a kormány szavának megvalósulásáról. Közben bort isznak, jól esik az otthon elfogyasztott halvacsorára, amely itatja magát. hát — mondja Novodonszky György főépítésvezető, ö vezeti a kormányprogramm intézkedéseinek nyomán Szeged lakóházainak tatarozási munkáját. Népünk munkájának eredménye ez az árleszállítás, ez a győzelem, saját életén keresztül tudja, érzi a dolgozókról való gondoskodást. Sztahánovista, kormánykitüntetést kapott jó munkájáért, elnyerte a szakma legjobb dolgozója címet, jutalmazások egész sora érte életében. Erről beszélget hosszan feleségével. Közvetlen a mellettük lévő asztalnál ls ülnek. Itt is az árleszállításról folyik a szó. Koccannak a poharak, Biczók János és felesége beszélgetnek. — A terítő ls olcsóbb lett, meg a télikabát. A kis Erzsinek is veszünk ruhát. Mennyivel is olcsóbb ez? — kérdezi a feleség. Számítgatnak és ők is úgy érzik, hogy érdemes volt jól dolgozni. Havi 2000 forint keresetből klszámítgatták, hogy mi mindent vesznek a közeljövőben, hány kiló kenyérrel kapnak többet egy hónap alatt, — mivel hogy most olcsóbb, s aztán Biczók János végtelen kedvesen szól feleségének: — Gyerünk egy kicsit táncolni. Nem szoktak táncolni, de most örömükben belevegyülnek a tánŰj terveket kovácsolunk Doktor Bokor István, a Magasépító/pari Technikum tanára is végighallgatta a rádióból feleségével együtt az árleszállításról szóló határozatot. Utána számolni kezdtek, kíváncsiak voltak, mit eredményez számukra a* árak csökkenése, — Csak a mindennapi szükségletekhez tartozó árukat vettük most figyelembe, főleg élelmiszert és apróbb ruházati cikkeket. Ez keténk számára olyan értékű, mintha havi fizetésünk 200—230 forinttal megnövekedőit volna. De ez szerény számítás, mert többet fogunk megtakarítani a magasabb árösezegű vásárlásoknál. Szőnyeget, takarót akaruuk vásárolni a közeljövőben és azoknál húsz, sőt negyven százalék körül lesz a megtakarított összeg. — Nagyjelentőségűnek tartom a határozatot. Most hirtelen szinte nem is lehet felmérni, hiszen több mint tízezer cikk árának csökkentéséről van szó. Munkánk meghozza eredményét, hogy biztos forrása az emelkedő jólétnek. — Örülök feleségemmel egyfitt, aki máris új terveket kovácsol Szatnbat este a $<zUUe*yi-téwt* Az idén, úgy látszik, hosszú nyarunk lesz. Annyira kellemesek még az esték, hogy sétálni csalogatják a dolgozókat. Tegnap este is hömpölygött a szokásos emberfolyam a korzón, pedig már nyolcat mutatott az óra. Egyszerre azonban megállt az áradat... Minden irányból odasereglettek a sétálók a hangos híradó hangszórói közelébe. Pár pillanatra majdnem teljes csend állt be: árleszállításokról olvasott fel rendeletet a rádió. Komoly, elgondolkodó figyelemmel hallgatták a dolgozók. Egy-egy tételnél egymásra villantak a szemek, apró mosoly derítette fel az arcokat: aszerint, kinek mivel kapcsolatban vannak vásárlási tervel. S perszehogy nem lehetett megállni végül is beszélgetés nélkül. — Megvesszük neked az új télikabátot most már okvetlen — súgja egy férfi mellette álló felesége fülébe. Közben már a bútorokról beszél a bemondó s most a fiatalasszony szólal meg: — Inkább rekamiét veszünk, a kabát ráér jövőre Is. — Nem, a mostani már kopott, kabát kell — vitatja a férfi. — Vesszünk össze? — mosolyog rá az as7szony. — Rekamié lesz és kész! Most pedig figyelj! Az erélyes felszólítás és a velejáró kedves-szigorú pillantás valóban lezárja a vitát. A Lenin-utcán néhány árudában már a hírközlés alatt eb kezdték átcserélni az ártáblákat. Pillanatok alatt embergyűrú tömörült a kirakatok elé. Fiatal lány mutatott rá egy gyönyörű világvevő készülékre. — Nézze édesanyám, 350 forinttal olcsóbb az a rádió! — Megvesszük most már, legyen meg az örömöd — felelte a fejkendős asszony. A rendelet felolvasása végetért. Mindenütt élénken beszélgető csoportok alakultak. — Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan sor kerül az árak csökkentésére — hallatszik egy hangos, örömteli sóhajjal vegyített felkiáltás. Komolyarcú, idősebb férfi válaszolt rá. — Jó munkánk eredménye. Ma már kaphatók az olcsóbb sütemények — Most aztán megvesszük a ru- |coló párok közé, Mosf már könnyen tudok venni télikabátot, bakancsot, feleségemnek és gyermekeimnek új ruhát A szegedi Táncsics termelőszövetkezet tagjai éppen a bő napraforgó- és burgonvtermést takarították be szombaton. A brigádok tagjai az esti órákban szokás szerint betértek az irodába kissé megpihenni. A kormányprogrammról beszélgettek, számolgatták, mit jelentettek nekik eddig a különböző engedmények. Süli István, aki a kertészeti brigádban dolgozik, feleségével tárgyalta, hogy nekik mintegy ezer forinttal juttatnak több jövedelmet a kormányprogramm eddigi kedvezményei. Csak búzából száz kilóval jutott több a családnak a tíz százalékos beadási kedvezmény után, nem számítva azt, mit jelent számukra a szövetkezet száztizenegyezer forint tartozásának elengedése. — Kertészetünk eddig negyedmillió forintot jövedelmezett, így négyszáz munkaegységem után jut majd bőven pénz is a zárszámadáskor — mondotta Süli István s már azt akarták számítgatni, mi mindent vásárolnak az évi jövedelemből, amikor bekapcsolták a rádiót és így abbamaradt a tervezgetés. De csak egy negyedórára, mert amikor megtudták, hogy több mint tízezer élelmi- és iparcikk ára csökkeni fog, akkor már nemcsak Süliék, hanem legalább tizenöten fogtak papírt és ceruzát a kezükbe és készítették a családok új számvetését. — Hát ez a lehető legjobbkor jött — mondta Süli István —-, mintha ki lett volna számítva, hogy éppen a terménybetakarítás. a közeledő zárszámadás idején csökkennek az árak — s azzal letette a ceruzát a kezéből. >— Én már nem is tudom kiszámítani hirtelenében, hogy mit jelentenek nekünk ezek a kedvezmények. Néhány héttel ezelőtt még úgy számoltam, hogy lesz négyszáz munkaegységem és a természetbeni juttatáson kívül kapok majd hatezer forint készpénzt, amiből szépen megélünk a családdal. De most már nem hatezer forinttal, hanem az eddig kapott kedvezményekkel együtt legalább másfélszer annyi jövedelemmel számolhatok. A kenyerünk már megvan, a sertés gömbölyödik az ólban, más gondunk nincs, minthogy szépen felruházkodjunk. Az árleszállítás után most már könnyen tudok venni télikabátot és bakancsot, feleségemnek és két gyermekemnek is új ruhát. — Sók sütemény fogyott eddig is nálunk, de ezután még sokkul jobb kell — így gondolkodott Solymár Istvánné. a Virág-cukrászda üzletvezetője, mikor tudomást szer_ zett az árleszállításról. — Többet kell készítenünk _ mondotta a cukrászda dolgozódnak, — men tíz saázaWkkal oL csóbb lett a cukrászsütemény. Már seuirafat este intézkedett is, hugy vaj, cukor, liszt legyen elegendő a sütédhez. Izgatottan be. szélt © raktárral telefonom. — Küldjetek 80—40 százalékkal többet mindemből, mint ameny. nyit igényeltünk. A cukrásada műhelyében — ahogy ők nevesik — nagy a sürgés-far_ gőg. Piskóta lapokat sütnek, vajas karmámét készítenek Tortát csinálnak jócttcán, mert ez fogy legjobban. 40 darab tortát töltöttek meg. A cukrászok munka közben beszélgetnek. Sokat jelent a százalék ár_ leszállítás a süteménynél — így beszél az egyik — A dolgozók a felszabadulás előtt csal; sóvárogva nézték a kirakatokat, de nem jutott rá pénz, hogy megvásárolják — hangzik rá u felelet. Helyeslően bóűintanaJc mindanynyian. Szaporán jár a kezük Örömmel kőszálik a sütemények mindenféle fajtáját, hogy frissel szolgáljanak a fogyasztóknak. Egy pohár feketekávéra, vagy likőrre is bemennek a vendégek a cukrászdába. Ezután ebből is több kell. Ezért rendelt Solymár elv_ társnő már szombat este 40 liter likőrt és öt kiló kávét. Kedvence mindenkinek a jő hL deg fagylalt. Csokoládét és vanil-i liát — így kérik legtöbbször és bL zony ha meleg van, igen sok tölcsérrel elfogyasztanak. Gondoltak erre ia a Virág-cukrásadában. Egy mázaa gyümölcsfagylaltot csinál_ tak előre. Ma reggel fél 7-kor a Virág-cukrászda személyzete tornyosán meg. rakó1' friss tésztáikkal, habos, krémes süteményekkel várja vendé. geit. fl József Attila egyetemi diákotthonban Kossuth rádió. Budapest. A pontos idő húsz óra. Felolvassuk a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozatát az árleszállításról". Felemelkednek a fejek a könyvből, leteszik íróeszközeiket a József Attila diákotthon lakói s közelebb mennek a rádióhoz. Csillognak a szemek: "-micsoda remek dolog!" Egy barnahajú kislány úgy látszik szeret enni, mert hosszan tapsol a 40 filléres kiflinek. Dudás Júlia a Bortán lakó szüleire és két | leánytestvérére gondol, amikor a Szombat. Nesztelenül eljött az este. A Párizai. körűipn is sötétbe bur. kolódzott az a ház, ahol Kállai József faipari dolgozó és családja lakik. Az aiblaüosaomcikből fény velődött az útra. A szo_ báhan, a villanyégő alatt az ember szépirodalmi művet olvasott, Szabó Pál ,,Uj Föld" című könyvét. Felesége a konyhában tert-vett. Nemrége® volt a vacsora, rendet kcjl tenni. Az unokák — akik ott volta!; nagyapáóknál — kacarászva játszottak, bizony egyszer-másszor han_ goskodtak is— Csendesen gyere, bdk — intette őket a nagyapa és tréfás.komolyan nézett. Negyedóra múlhatott tán el, amikor a nagyapa — aki nem egy fiatal emberrel felveszi a versenyt a munkában, — felkapta fejét, s a nagy órára nézett: „Mindjárt nyolc óra" — gondolta be kell kapcsolni a rádi_ ól''. S már indult is, liisz rendszeresen, hallgatja a híreket, A ládiÁHát — most hallgassunk! — figyelmeztetett és aztán feleségéhez fordult, aki pár perce jö'-t be a konyhából. — Te is ülj le. Felesége leült és divatlapot nézegetett, »s ügyet sem vetett a rádió, ra — egy darabig. De aztán! Felállt és úgy figyelt: „Felolvassuk a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának és a Magyar Dolgozók Párt. ja Központi Vezetőségénél; határozatát az árle_ szállításról" — hallatszott a rádióból. „Lehetséges, nahát!" — gondolta és vidult az arca. Férje mosolygott a bajusza alatt. Igaz is, felesége örült akkor, amikor a liszt, krumpli, zöldségféle olcsóbb lett. de türelmetlen is volt. ,,Mtkor lesz olcsóbb más?! Eh, nem csak be_ szód volt-e, hogy így lesz, meg úgy lesz"-_ Férje türelmesen C6illapí. Jotta: Csökkennek az árak, a kormányprogramm megígérte. — Jó, jó... Könnyű azt mondani — kardoskodott felesége, — hisz nem te vezeted B ház. tartást fl nem tudod, mennyi hajlódás van ve_ le. Én teremtek be mindent, én vásáro'ok. Az ember erre megcsóválta fejét é» mi tagadás, kicsit ingerülten felelt: — Az asszonybeszédben sok az akadékoskodás. Na de, majd látha. tod te is, hogy valóság lesz az árleszállítás. — Hát szeretném is látni! Ideje is leinn.e! — kontrázott felesége é» kétkedett. De ilyen is az emibor természeteHát így vott... Ahogy sízólt a rádió, valami szép emberi ér. zés vert tanyát a> szobában, mint annyi ezer és ezer más családi otthon, ban. Az örömé, terveztetésé, bizakodásé, maga. biztosságé. _ Könnyebb az élet — szebb az élet! A férj felesége felé fordult, huncut, fiatalos fény lobbant szemében: — Na, hallodl — Pszt! ... — lnte'.t csendet, e figyelt tovább * gyorsan még odave_ tette: — Hallom. És amikor sorolták, hogy egyes közszükségleti cikkek mennyivel leltek olcsóbbak, a feleség bizony megállapította: — Szépen haladunk •.. Férje megint mosolygott a bajusza alattt, úgy nézte é'ete párját. íme. ott játszódott le előtte fcileságe kétkedésének szétfoszlása, — az ő jó munkája nyomán is. Aztán azon nyomban számítgatni kezdtek. Az olcsóbb kenyér, cukor, zokniféleség, s más egyéb mennyi megtakarítást jelent havonta. Szó, ami szó, jó pár forinlot, je. lentös összeget... A párt akar la úgy, hogy gazdagabb legyen a Kállai család is. (regeJ ruhanemű árának leszállításánál tart a rádióbemondó. A tornacipő 30 százalékkal lett olcsóbb. Felugrik a székről egy tornaszakos ktslány s örömmel kiáltja: — Hétfőn ötvenért veszem meg azt a cipőt, amelyért ma nyolcvanat kértek. Legnagyobb talán az öröm a mozidíjak árleszállításánál. Hogyne, hiszen 33 százalékkal lett olcsóbb. A rádióhallgató lányok el is határozzák nyomban, holnap moziba mennek. Nagyon boldog Fésűs Ida másodéves matematika-fizika-szakos hallgató. Boldogan számol. 443 forint ösztöndíjat kap és jeles eredményéért havi 50 forint prémiumot. Hirtelen nem is tudja, mit vegyen magának, de aztán úgy határoz, lódén kabátot, örül az árleszállításnak. Nemrégiben olvasta, hogy Jugoszláviában nem építik fel a rombadőlt, elhanyagolt iskolákat, addig mi — jut eszébe — azt számolgatjuk a szépen berendezett diákotthonunkban, hogy mennyi mindent vegyünk szeptemberi ösztöndíjunkból.