Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-05 / 208. szám

szombat. 1943 SZEPTEMBER 5 3 Szovjet szakemberek látogatása a Szegedi Ruhagyárban Szabad ételünkön, a legnagyobb ajándékon kívül már nagyon sok felbecsülhetetlen értékű a iánd©. kokat kaptunk n szovjet néptől. A két nép baráti együttérzése, a mukában való s^iiség ezernyi formája tükrözi a magyar-szovjet banát ságot. Csütörtökön haráti, meghitt látogatás alkalmával ki_ jfclő szovjet szakembereik adták ftt tapasztalatukat a Ruhagyár (dolgozóinak. A szovjet vendégek már meglátogat tak több magyaror. stági ruhagyárat, most bzúttnl Sze­gedre jöttek el- A vendégeket nagy örömmel fogadták a ruhagyári munkások, ru ü •i'Á'nk j dolgozók. Öten voltak. Egyszerű szerény azovjet emberek, akik a szocializ­mus országában a ruhagyártásban igen magas technikát sajátítottak •el. Hárman a Moszikraí Tervező Intézetből, a moszkvai „Modél 1­ház".ból jöttek «1. EgylkiUc szer­kesztő szabász, a máfiik gyermek­ruha tervező, a harmadik rajzoló. Egy elvtársnő a „Bolsevicska" moszkvai ruhagyár teremim estére. Egy idősebb elvtárs a ,,Krasznaja Sveja" moszkvai ruhagyár fő­rnechaniicusa- Négy fiatal elvtárs, itö mellén apró DISZ_jelvény dí­szei wit, magyar ifjúmunkásoktól kapták. Végiglátogatták a munka­termeket, több műszaki vezetővel, [ dég — két hengerrel könnyen meg leremmesterrel, dolgozóval elbeszél- lehe: oldani és könnyebb lesz a dol. gettek, s figyelmesen végigkísér-1 gozó munkája. Ez is munkavéde. tek a munkámén Mi ndén üzem. i lem! — fűzie még ho/zá. részben örömmel fogadták a dol. gocők a kedves vendégeket, okik nagy tetszésüket nyilvánították dolgozók lelkes rfívmkája feleit látták gépeiken a virágokat, több helyen vörös zAsziít, a Verseny két. óránkénti értékelését. Amikor egy-egy munkaterembe beléptek, mosolygó arcok fogadiák őket és talán egy árnyalattal gyor­sabban tolták a szövetet a varró, gépeken, még ügyesebben forgat, !ák az anyagot, hogy gyorsabban haladjanak a munkával, lássák a vendégek, a szovjet szakmunkások, hogy a Ruhagyár dolgozói jó mun­kójukkal harcolnak a békéérr, a szocializmus Megvalósításáért. A szovjet elvtársak különösen azok. nál a dolgozóknál időztek. akiknek úgy látták, n munkáját könnyebbé lehet tenni. Például az egyik elv. társnő kabátra való külön kis részt hajtogatott össze egy kemé­nyebb anyagból, aztán egy vashen. perrel, majd ütöget övei lesimí­totta. _ ' — Miért nem alkalmaznak egy­szerű kis gépet ennél a munkánál — javasolta az egyik szovjet ven. Ilasoaló javaslatot tellek egy g másik mankamer.einél, ahol aztán 1 kiderült, hogy már szerkesztettek egy gépet a munka megkönnyítésé­re, gyorsabbá lételére, de még nem alkalmazzák. A több, igen hasz­nos tanács mellett találkoztak a szovjet clvtáraak a Szegedi Ruha­gyárban olyan dologgal, ir.i' ők is fel tudnak ma.id használni munká­lukbaji. Nemrégiben a Ruhagyár iakor.ttórjuni do'gozói a szabással kérésére egy olyan masszát ke­vertek, amely a nit-tricákon keresz­tül a szr.básznunták kirajzolásá­nál sokkal jobban bevált, mint az eddigi i ' ér uor, umely sokszor elmosódott. VltPk is belőle egy mintadarabot. Azonkívül nagyon irttszett a vendégeknek az egyik zsinorievarró gép. amely ugyan­c.tak q ruhagyári dolgozók ötletes újítása nyomán készült­Az üzemlátogatás után a Ruha. gyár sezetői és - szoviet szakem­berek megbeszélték a látottakat. ia_ pasztaJtakai, amelyek közül igen sokai tudnak alkalmaz;;: a jövőben a Ruhagyárban. Olcsóbb, gyorsabb szállítással segítik a TEFU dolgozói a bőség és a jólét programmjának megvalósulását elő Olcsóbbá, gyorsabbá kell tenni *z áruk szállítását. Ezt a feladatot jelenti a Teherfuvar Vállalat dol­gozóinak az új kormányprogramm megvalósítása. Igyekeznek is a sze­gedi TEFU gépkocsivezetői, hogy mindig időben érkezzenek meg a különböző áruk a vállalatokhoz vagy termelőszövetkezeti csoportok­hoz, takarékoskodjanak az üzem­anyaggal, elkerüljenek minden bal­esetet, biztosítsák a vérkeringést a szegedi és vidéki üzemek között. Busa Béla, a vállalat legjobb gépkocsivezetője pontos munkájá­val minden útnál időt és üzem­anyagot takarít meg. Egyik napon az állt a beosztási lapján, hogy a konzervgyárba kell mennie. Ügy indult el, hggy maradjon ideje a szállítólevél elintézésére. Azonban erre nem kellett várakoznia. Min­den elő volt készítve, gyorsan ment a rakodás és már indulhatott is a konzerváruval. i Ez a két vállalat közötti jó együttműködést ls bizonyítja. Jól karbantartott kocsival közle­kedik mindig Busa Béla. Ez az egyik előfeltétele annak, hogy ke­vés üzemanyagot fogyasszon. 28.7 százalékos üzemanyagmegtakarítása van és 3834 kilométert futott na­gyobb javítás nélkül a kocsijával es a legjobb, gázolajjal hajtott ko­csivezetőt megillető vándorzászló az. ő birtokában van. A benzinnel hajtott kocsiknál Sándor István a legjobb vezető. 3138 kilométert tett meg javítás nélkül a reábízott gépkocsival. A szállíttató vállalatok is segít­ségére vannak a TEFU dolgo­zóinak. Különösen az Útfenntartó, Mély­építő és Tatarozó Vállalat hasz­nálja jól ki a kocsikat. Mindig elő­készítik felrakásra a szállítandó anyagot és az érkezési helyen sem kell sokáig várakozni, a lerakodás is gyorsan történik. Mihácsi Ernő és brigádja már hónapok óta ezek­nek a vállalatoknak dolgozik. Pót­kocsival közlekednek és még soha sem történt baleset munkájuk köz­ben. A brigádban dolgozó gépko­csivezetők a vállalat legjobbjai közé tartoznak. Vannak olyan szállíttatok is. akik megnehezítik a TEFU munkáját. A MEZÖKER pél­, dául igen sokat várakoztatja a kocsikat. Nem gondoskodik arról, hogy ami­korra a kocsikat az elszállítás he­lyére odarendelik, a szállítandó áru elő legyon készítve. Emiatt sok­szor több órahosszat áll egy-egy gépkocsi. Az egyik napon Prelog József gépkocsvezetőnek kétszer két órát kellett várakoznia. Fekete Istvánnak négy és fél órát, Ruszin Pál pedig augusztus 12-én este 11 órától másnap reggel 5 óráig vesz­tegelt kocsijával árura várva. Az ilyen várakozások mindkét félre károsak, de különösen a dolgo­zókra, akik várják a friss, olcsó fő­zelékféléket. gyümölcsöket. A gépkocsik állandó üzemképes állapotára nemcsak a jármű vezetők ügyelnek. Egy jól felszerelt műhely­kocsi rendszeresen úton van és a közben megsérült kocsikat ott helyszínen javítják meg. A TEFU műhelyében sem áll­nak sokáig a javításra váró ko­csik. Arvat László és Frindt Béla autó­szerelők gondoskodnak arról, hogy az elromlott alkatrészeket minél előbb kicseréljék. A hibás alkatré­szeket nem javítják azonnal ki, mert ez időveszteséget jelent, ha­nem az előre elkészített alkatrészek­kel pótolják. Így csak addig áll a kocsi, amíg a csere megtörténik. Akadnak olyan gépkocsivezetők a TEFU-nál. akik szeretik, ha sűrűn kerül javítás alá kocsi­juk. Elhanyagolják a kocsijuk rendszeres ellenőrzését, amiből azután komoly kár származik. Laza Péter, Bálint Vince, Szabó András, Medek Lajos fiatal kocsi­vezetők úgy vélekednek, hogy azért van a műhely, javítsa ki a kocsi­kat. Azzal nem törődnek, hogy vi­gyázatlanságukkal akadályozzák a szállítás zavartalanságát, növelik az önköltséget és hátráltatják a kormányprogramm megvalósítását. Az a cél a Teherfuvarozást Vál­lalatnál, hogy minél nagyobb mennységű árut tudjanak rövid idő alatt továbbítani. E nagy fel­adat végrehajtásáért becsülettel harcoljon minden egyes TEFU dol­gozó, mert jó munkájukkal, ol­csóbb, gyorsabb szállítással a ma­guk és az egész ország dolgozóinak jobblétét segítik elő. Csülörlöitlől Szegeden szerepel a Tiszántúli Nagycirkusz Augusztus 10 I V néhány napos vcndégjátéKí.i Szegette tekez'k az országszeri."1 irigy. sikert aratott Ts2;íntúli Nagy Cirxutz A mű­sor keheiében az élccalbeii fővá­rosi artisták jrul'ett külföldi ven. elégek is fellépne"; a Német Demo. kintikus Kö'.tirscságból: Hell Rix is Szilvia hu nom? egyetisúy<zó művészek. A iiumcr jegyében le­zajló két és fe'ó.ás kacagtató lát_ ványos vidám műsorban eczóli­Irus idomított vadá.'atak is szere­pének. A cirkusz állatkertjében krokodilus, majmok, medve, orosz­lánok láthatók. A gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt kedves Hor­váth kutya revü újabb érdekes pro­dukcióval lepi meg a közönséget] Az etylábou álló kutya, az idomí_ tás csúcsteljesítménye. A humorról kitűnő bohcoegyitttes gondoskodik­A Tiszántúli Nagy Cirkusz o Marx-téren szeptember 10-én, csii. törtökön este 8 órakor tartja meg­nyitó díszelőadását. Vasárnap két előadás lesz, délután 4 és este 8 órakor. Az állatkert egész nap meg. tekinthető. Az üzemek és vállala­tok dolgozói kedvezményes jegye­ket igényelhetnek n, kultúrfeteiőisö_ kön keresztül. A cirkusz bejáratá­nál egésznapos jegyelővételi pénz­járt állítanak fel. Üj feladatok I T gy gondolom, így van ezzel ^ más Í6: ha Az ember hosz­szabb időre elmegy szülővárosából, szeretné jttliagyni a szivét, hogy tovább dobogjon szerelet1 városával, így vagyok én is, mert belém ivó­dott a tiszai táj, nz én ö-ző nyelv­járású magyarjaimmal, hogy nehéz a válás rövidebb időre is. Ez az én földem. Mindig erre gondolok, ha nagyon mélyen a fiam névelős szemébe nézd;, ha együtt ballagunk ál a Rákosi-hídon, ha szövő_fonó gyárainkat nézesn, ha egy-egy mun­kással beszélgetek, vagy ha egy-egy iskola elc-tt. haladok ei: egésa Sze. rjari a szíveimben ragyog­A 3i>k-sok kedvesség mellett mé-ds leginkább kedves a város irodalmi élete, mellyel én is frigy­re léptem lüktető életünk menete közben- Emlék emlékre halmozó, dik az évek sokadalmábian: az alsó irodalmi mozgolódás a fel­szabadulás után napjainkig, hogy hogyan győzedelmeskedett a felsza­badult népet szolgáló szocialista realizmus itt nálunk is. C ok emlék ez, megittasodik ^ tőle az ember. De nem is a mult a fontos, hímnem a jetan s még inkább a jövő. A kis irodalmi cso­port komoly tekintéllyé nőtt a Sztá. lindíjas Nagy Sándorral uz éten. A „Tisza táj "-ból vidékien is szere­tett ós keresett folyóirat let', nem fulladt bele a provincializmusba, s íróink löbbé.kevésbbé egyénen­ként is együtt fejlődtek a csoport egészével, hiszen államunk olyan lehetőségeket teremtett, hogy az egykori kanászból, vasasból, üveg­fúvó meg kubikos fiából és a tebe. csült értelmiségiből megbecsül t író válhatott. Röviden, nz írószövetség él ós lélekzik Szegeden és ez a iéiekzés mind erősebben érezhető a város kulturális életébon. Régi közmondás az, hogy munka nincsen hiba nélkül. Mi, mai ma­gyarok ezt nem nagyon valljuk már magunkónak. Jobban szeretjük a hilwi nélküli munkát, minit a hibá­sat- Sajnos az írócsoport nem vég­zett mindig hibanélküli munkát. Kicsit beszűkültünk, csak szórvá­nyosan jelentkeztünk az üzemek és tszcs-k dolgozói előtt, az utóbbiak előtt tán egyszer sem. Ez híven tükröződik a „Tiszatáj"_han, mert megrémítően kevés üzemi tárgyú írás jelent meg benne, de ann'ál több az íróasztalnál kigondolt pa­raszttárgyú munka. Feltűnő ez, ha elgondolom, hogy élő viszonyban egyetlen írónk sem volt a faluval vagy tanyával. így jöhetett létre az egész irodalmunk!! t jellemző betegség, hogy nem ismertük elég jól a falut czor problémáival, csak a papiros-kulákot, közép- é» sze­gényparasztot — szintén papiros­ból. Ezen a jövőben sürgősen vál­toztatni kell, erre van lehetőség és kell találni lehetőséget, hogy pa­rasztjainkkal! kint ismerkedjünk meg a tett színhelyén. ÍT ihasználatlanul hagytuk a Mé­licz Zsigmond áttul kiművelt tárca-riport műfajt, amit oly Jól tudtunk volna kamatoztatni ha az üzemek életéből vettünk vo'nu hoz­zá témát- A jószándék o'yhor.oly. kot megvolt, csak az írás hiány­zott. Nem sokat, keveset javítottunk azokon a hibákon, amiket a sajtó egy-egy „Tisza (áj"_saátn megjele­nésekor nyilvánosságra hozott. Eb­ben a ,,Tiszatáj''jszerkesztöbiz.ottsá­gának rossz munkája látszik, mi­vel a bizottság csak a borítólapon volt együtt. Virágoztatnunk kell azt a jő vi­szonyt a jövőben is, oimely össze­fűzte az Írószövetséget és az egye_ temet. Baróti Dezső, Vajda László, professzor elvtársak, Nacsády Jó. zsef tanársegéd elvtárs munkája lendített a csoport munkáján, a a jövőben ezt a viszonyt ki kell szé­lesíteni, de úgy, hogy beleszólhas­sanak az írószövetség munkájába az üzemek dolgozói is. Az utánpótlás kérdése voH ed­dig is a íőprobtámánk. azt hisasem, ez a jövőben is az lesz. mert min­dig mennek el tőlünk szárnyal eresztett tollforgatók és jönnek tol'at forgatni akarók. Ha vissza­gondolok hat évre, bizony jól esett nekem is a segítség, amit az elv_ társak nyújtottak, hogy fejlődhes­sek. Necsak az oroszlánkörmöket keressük n jelentkező fia tatoknál, de ne is álljunk meg a dilettantiz. mosnál. Vannak, akik első írá­sukkal megütik az írásközölholő. .?ég mértékét, vannaik akik lassan érnek és lassan találják meg a hangjukat­A nemrég meghirdetett pályá­7 za tutikra beküldött müvek azt mutatják, hogy Simai Mihály, Da. nyi Gyula, Szakái Zoltán, Szűcs András, Varga János és Vincze András olyan új jelentkező tehet­ségek, akik megérdemlik a figyel­mes vejüktörődést. Törődjünk i* a fiatalokkal, mert n dolgozok akár_ mikor számonkérhetik tőlünk a fiatal írók fejlődését és nagyon rosszul esnék, ha nem tudnánk ve­lük elszámolni. Fontos, nagyon fontos kérdése csoportunknak az utánpótlás kér­dése, különösen most, amikor a „Tiszatáj" sűrűbben és nagyobb póldányszámbon fog megjelenni a jövő évben. Ebből is láthatjuk, hogy pártunk és államunk mi­lyen komoly gondot fordít a vidék kulturális étetére is. f egyen tehát az írószövetség és a ..Tiszatáj" munkája igényesebb a jövőben. Forrjon ösz. sze munkánk a város többi kultúr. szerveivel, a tanáccsal, a színház. Ml, a kullúrcsaportokkaf, könyv­tárakkal, stb., hogy igazán elmond­hassák é® elmondhassuk, hogy mi i* a város gazdái vagyunk. Lődi Ferenc LENINGRÁD, A SZOVJETUNIÓ egyik legnagyobb kulturális köz­pontja. A legnagyobb szovjet múzeum­ban, a leningrádi Állami Ermita­geban kb. 2 millió kiállítási tárgy van. A forradalom előtt ennek csak egyharmada volt. A múzeum oly­annyira megnagyobbodott, hogy szűkké vált a korábbi helyiség. Míg azelőtt az Ermitage tartozott a Téli Palotához, most éppen for­dítva, a volt orosz cárok fényűző székhelye kapcsolódik az Ermita­gehoz. A Palotát 200 évvel ezelőtt Varfolomej Rasztrella, híres épí­tész terve szerint építették. Cso­dálatos termeiben. az Ermitage pavillon csarnokaiban számos vi­lághírű kiállítást rendeztek. A látogatók sokáig időznek azok­ban a termekben, amelyekben az orosz kultúra történetét mutatják be. Különösen I. Péter képcsarno­ka ragadja meg a figyelmet. A hatalmas Georgij teremben éppen ott helyezték el a Szovjet­unió domborművű térképét, ahol azelőtt a cári trón állt. A térkép, melyet 45.000 drágakőből raktak össze. 27 négyzetméter területet foglal el. A Szovjetunió keleti része, a ke­leti országok és az ókori világ né­peinek kulturális és művészettör­ténetét bemutató termekben lát­hatjuk India művészi kézműipará­nak érdekes és sok esetben párat­lanul álló régészeti leleteit és ókori Írásos emlékeket. Mindezek az ókori, a középkori és a kora­beli művészet kiemelkedő alkotá­sai. A NYUGATEURÓPAI MO-VE­SZEK képkiállításán a képzőmű­vészet mestereinek, a külföldi és hazai festőknek és szobrászoknak gyönyörű alkotásait. Leonardo da Vinci, Rafael, Tizian, Rembrandt, Rubens, Velázquez. Michelangelo. Canova, Falconet és a többiek re­mekműveit eviiitötték össze Leningrád — a kultúra városa Mindezek n felbecsülhetetlen ér­tékek, amelyek a forradalom előtt csak néhány kiválasztott ember számára voltak elérhetők, most az egész nép közkincsévé váltak. Az Állami Orosz Múzeumban nagy érdeklődést keltenek az ős­régi Oroszország művészi emlékei, amelyeket eredetiség jellemez és amelyek a régmúlt művészei és mesterei alkotásainak gyökeréig nemzeti jellegéről tanúskodnak. Az ikonfestészeti gyűjtemények kö­zött Andrej Rubljov XV. század­beli kiváló festőművész alkotásai a legfigyelemreméltóbbak. A múzeumlátogatók a legna­gyobb orosz festőművészek műal­kotásaiban gyönyörködhetnek. Itt láthatók Kipgenszkij, Brjullov, Alekszandr Ivanov, Vasznyecov. Szurikov. Szjerov képei, Ajvazov­szkij költőt ábrázolása a tenger életéről. Siskin festményei, aki csodálatosan mutatja be az erdőt, Levitán lírai tájképei, akinek mű­vészi ecsetje alól életre kelt és kivirult az orosz természet min­den szépsége. A múzeumban kiállították Rje­pin sok képét, tanulmánvát, váz­latát, többek közt a „Hajóvonta­tók" és „Zaporozsjei kozákok" cí­mű világszerte ismert alkotásait. MINDIG NAGY AZ ÉLÉNKSÉG azokban a termekben, melyekben a szovjet festőművészek képei lát­hatók. A múzeumnak ezt az osz­tályát szüntelenül kiegészítik és gazdagítják ismert művészek és te­hetséges fiatalok alkotásaival. Leningrád felbecsülhetetlen kul­turális kincseit azonban nemcsak a múzeumokban gvüjlötték össze. A városban ezer könyvtár áll a ta­kosság legszélesebb rétegeinek ren­delkezésére. Vannak közkönyvtá­rak. gyermek-, iskolai-, akadé­miai-. szakmai-. műszaki- és Irt. ihVA-vv'' r »r>*i»-tr1 Mtc*. kesége a hatalmas „Szaltikov­Scsedrin" állami nyilvános könyv­tár, amelynek könyválománya több mint 12 millió. Naponta 1000 látogató igényét elégíti ki a könyvtár. A látogatók megtöltik a hatalmas olvasóter­meket, melyek alkalmasak a köny­vek elmélyült tanulmányozására. A kpnyvtár a Szovjetunió sok vá­rosában élő többezer olvasót lát el irodalmi és bibliográfiai felvilá­gosításokkal. Sok külföldi könyv­tárral tart fenn kapcsolatot, mun­katársai széleskörű tudományos munkát fejtenek ki. A könyvtár valóságos kulturális központ, ame­lyet a nép nagyrabecsül és amely a népet szolgálja. ESTÉNKÉNT KÜLÖNÖSEN SOK látogatója van a könyvtároknak. Ugvancsak ilyenkor gyülekeznek a hallgatók az összszövetségi Politi­kai és Ismeretterjesztő Társaság leningrádi osztályának központi előadótermében. Kezdődnek a filmszínházak előadásai, megélén­külnek a színházak, a kultúrházak, klubok, a cirkuszok, hangverseny­termek bejáratai. Leningrádban 14 zenés és drá­mai színház működik. Legrégibb a .Puskin" Akadémiai Színház. Színpadán fennállásának 120 éve alatt sok olyan kiváló színész lé­pett fel, aki örökre bevéste nevét az orosz színházi kultúra történe­tébe. A Maxim Gorkij Drámai Színház megalapításában maga Gorkij és Alekszandr Blok költő is résztvett. Estéről-estére zsúfolt ház előtt tartja előadásait a két opera- és balettszínház, a Kirov akadémiai és a kis operaház. A Kirov szín­ház !)2-ik idényét fejezte bc. Ebben a színházban a klasszikus előadá­sok mellett korabei szovjet zene­szerzők operái és balettjei is elő­adásra kerülnek? Szakadatlanul bővíti és gazdagítja műsortervét a kis operaház is. A Filharmóniai Társaság hatalmas fehér oszlopter­mében hangversenyeket adnak. A leningrádiak szívesen látogat­ják az operett-, a drámai-, az új ifjúsági- és a többi színházat. Mindegyik színház egyéni jellegű, saját művészi programmja szerint dolgozik. MOZGALMAS. ELEVEN ÉLET folyik a „Majakovszkij" írók Há­zában, a „Gorkij" Tudósok Há­zában, a „Sztaniszlavszkij" Mű­vészet Házóban, a Tudományos és Műszaki Propaganda Házában, stb. A kultúrpalota fogalma az Ok­tóberi Forradalom után született. Az első ilyen kultúrpalotát, a „Maxim Gorkij" palotát negyed­századdal ezelőtt építették Ienin­grádban, a szovjet hatalom 10. év­fordulójára. A palota harminc különböző kö­rében — ének-, hangszer-, tánc­művészeti-, drámai- és egyéb kö­rökben — majdnem kétezer em­ber tanul. Nemrégen a Gorkij kul­túrpalota táncművészeti csoportja a 2200 főt befogadó nagytermének színpadán előadta A. Frtdiender zeneszerző, P. Bazsov uráli meséi­nek motívumán felépülő „Kőviráa" balettjét. Ebben a négyfel vonásos balettben a kirovi gyár dolgozói, hivatali alkalmazottak és diákok szerooeltek. A balett megérdemel­ten nagy sikert aratott és már többször megismételték. A KIROV KULTÚRPALOTÁ­BAN, a viborgi kultúrházakban, az Iljics, a Gaz ipari szövetkezetek­ben és a nagyszámú munkáskiu­bokban felnőttek és gyermekek ré­szére zenei, festészeti, irodalmi, tervezői-, sport-, sakk-, kézimun­ka- és sok más kör működű;. A körökben felolvasásokat tartanak, kirándulásokat, színházi előadáso­kat rendeznek. így fejlődik a kulturális élet a mai Leningrádban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom