Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-03 / 206. szám

csütörtök, 1953 szeptember 3. 5 MEGJEGYZÉSEK JledL CpEimie cApám eUnű kötteniÉtiylraL cJz irodaiam — a proletármunka része — a valóságot tükrözi különleges eszközökkel, a többi között költői képekkel is. A szépirodalom éppen különleges formája •— szerkezet, cselekmény, nyelv, versforma — következtében a költői képek képzeletmegmozgató, láttató dinamikus volta miatt az ábrázolt valóságot minden tudományos leírásnál, közlésnél életteljesebben, hitelesebben, színesebben, izgalmasabban, szebben tudja az olvasó elé tárni. Ezért tartjuk eleven erőnek, amely megindítja az olvasó tömegek érzelmi világát, formálja jellemét, neveli, tettre serkenti. Egy-egy jolsikerült regény, dráma — mint Zsdanov elvtárs mondta — felér egy megnyert csatával. Sokszor merül fel bennünk, hogy a szegedi író vájjon eleget tesz-e a fentiek szerinti igen fontos hivatásának. Az ő írásműve — dráma, elbeszélés, költemény — magán viseli-e a szépirodalom minden jegyét, amelyek nélkül a szépirodalom elveszíti varázsát, nevelő- és hajtóerejét? A szegedi és szegedvidéki író már hét éve abban a szerencsés helyzetben van, hogy folyóiratban megjelenhetnek sikerült írásai, a Tiszatáj~ban. Ez év elejétől pedig a szegedi írócsoport nevelési osztálya segíti kibontakozni a tehetséges kezdőket. OrizátjLzrrit (.eloltód& kér dés: az új magyar irodalom alkotásai érdekesek-e, szépek-e, az olvasó érdeklődéssel, izgalommal tudja-e őket olvasni? Persze elsősorban nem ez és nem csak ez dönti el az alkotás jóságát, de enélkül a sajátság nélkül csonka az alkotás és nem kell az olvasónak sem. Szép-e, érdekes-e hát a legtöbb, egyébként jó írásmű? Bizony az utóbbi évek sok irodalmi alkotása megbukik ezen a vizsgán. Lehet, hogy igazságot ábrázol, pozitív hőst mozgat, a születő új vonásait ragadja meg, de formájából hiányoznak azok a vonások, amelyek az egész művet érdekessé teszik. Ezek az írói alkotások nem is töltik be az igazi szocialista szépirodalom szerepét, inditó-, mozgató-, sodró-, cselekedtető erejük mérsékelt. Az Írószövetség szegedi csoportja törekszik arra, hogy a Tiszatáj-ban mennél színvonalasabb, művészibb verseket, elbeszéléseket, drámákat közöljön s kerülje . a szürke, kevéssé érdekes és kevésbé szép alkotásokat. Ebből és elsősorban ebből a szempontból kiemeltünk a folyóirat ezévi 3. számából egy hosszabb költeményt, Lődi Ferenc Apárn című művét. Anélkül, hogy a vers sokoldalú és teljes bírálatára gondolnánk (ezt talán majd vitaestjevetünk vele kapcsolatban néhány — esetleg vitaindító — kérdést, amely az érdekesség, vagy laposság, szürkeség tekintetében szólna rola Az Apám terjedelmes vers (552 — 10—11 szótagú sor). A nyolcsoros szakaszolás külső fegyelmezettsége jól vezeti bele az olvasót a terjedelmes mű nehézségeibe, az általában könnyedén gördülő jambusok biztosítják az érdeklődés felkeltését. Szerkezeti tagolását kétféle csillagjelzéssel oldja meg, amely érthető ugyan, de nem a legvilágosabb megoldás. A mű leíró vers s már maga ez a körülmény — ekkora terjedelem esetében — komoly nehézségeket, rejt magában. Végtelen könnyedségre, az érzések, emberi vonások sokrétűségének kifejezésére alkalmas költői gazdagságra, a művészi eszközök nagy tárházára van szüksége a költőnek ahhoz, hogy a mű elejétől végig érdekes, szinte izgalmas legyen, hogy ne lehessen letenni a kézből. Nos hát Lődi Ferenc műve általában véve érdekes, részleteiben kevésbbé. Hogy ez így van — ismételjük —, bizonyos tekintetben független az írótól, mert ez a műfaj nehézsége. De, hogy harcolt a műfajadta ilyentermészetű nehézség ellen, annak nem egy nyomára rábukkanunk (ahol lehetséges, az apa tulajdonságait azonnal kurtább, vagy kissé hoszszasabb cselekménnyel igazolja, vagyis epikussá teszi). Leírás, epikus foszlányok és lírai sorok váltják tehát egymást. Lődinek mind-" háromban vannak igen sikerült sorai (amit részletesebb elemzés majd ki is mutat). De a mozaikszerűség azért változatlanul fennáll, ami meg-megtöri az érdekességet. (VatL azonban a műfajnehézségen kívül ennek a műnek, ennek az életrajznak más nehézsége is. Ez pedig az, hogy az alkotás fantáziában megkötött, mert megköti a — valóság. Lődi Árpád ládagyári munkás életéhez költő fia semmit hozzá nem tehet. Képzelőerejét kénytelen kordában tartani, mert Lődi, a költő — igen helyesen — a puszta valóságot akarja megírni s írta is meg. Maga a téma tehát nem egy helyen — megváltoztathatatlanul — nem eléggé érdekes. A téma! Itt aztán szólni lehet arról is, hogy ezt a — főleg a felszabadulás előtti — szürke témát érdekessé tehetné a költő, ha akarná, vagy éppen sivárságában, kissé egyhangú tipikus munkássorsvoltában akarja-e meghagyni. Erre majd feleljen a költő. A mű tartalma, vagyis eszmeipolitikai mondanivalója világos. Ez komoly értéke a műnek. Fokozza, élezi az eszmei tartalmat a jónak mondható szerkezeti megoldás, a keret, amely egyben az olvasó előtt a témaválasztást is megindoKrónika (wvwvwmwwvwwwww vvvvvvvy\yvvyvvwvwvv?ftvwwvvv,\*vvvv»»» mekkorától kezdve merő szenvedésen, kiuzsorázáson ment keresztül, megtalálta a helyét az új társadalmi rendben s úgy szereti ma a munkáját, hogy betegen sem marad otthon, hiszen várja a brigád. Ez eszmélteti a fiát, s ez ad okot rá, hogy megírja életét. ci otri indítáia — a beteg apa makacs és menni akar r.z üzembe — reális, eléggé érdekes i3, bár teljesen magánügy, de expozíciónak jó. Ezután öt — csillaggal elválasztott — részben végignéz apja életén, amely tipikus munkássors, de amelyet sok egyéni szál — főleg költőfiával való kapcsolatok sora — tesz egyénivé. Érdekesség, olvasmányosság tekintetében ez az öt rész nem egyforma értékű. Az első részben kitűnő, amit a kocsmázó munkásokkal kapcsolatban az értük küldött gyermekekről mond. De a mű 14—15. versszaka már nem ilyen érdekes. A részeges kútásó-nagyapjáról mondottak megint jók. A galambászhistória túlzottan sűrített volta miatt nem tetszik. Annál inkább a fiú úszása a kubikgödörben, s ennek következményei. Ez a mű egyik legszebb, legérdekesebb, legművészibb része. Ennek megoldása igen jó. Érdekes és igaz. Az apa ajkáról a hangok. retteg fiáért, de büszke is: a gyön- | \ nagy, fehérmas. ge gyermek erősebb a halálnál! Jó t nis Marika orvos sze. az is, hogy az apa átlát a szitán..' relne lenni. rz Az első nap az iskolában A Mérei_ufaai általános iskola első osztályában figyelnek a gyerekek. — Színdarabot ját szunk, jó? — ké'dezl a tanítónéni és végigjárlatja tekintetét a: apróságokon., — Ki tud nekünk egy t:é\< verset szavalni? — folytatja. Misán Györgyi már jön is előre. Megáll a dobogó elölt, meg• fogja kél szélen csöpp kis szoknyáját, meghajol. Minden szem öt nézi. Várják sza_ vaü. A kis Györgyi kedves versikél mond. Elmeséli, mily furcsa, szokatlan az első nap az iskolában. Nem tudják mit kell tenni, hogyan kell viselkedni, de azért mégis nagyon jó itt• — Mennyi lány van! — kiált fel lelkesen és társai ragyogó szemébe néz. TJtána Benedeczker Marika éne. kel. Vidáman szállnak In ken és a folyóirat hasábjain), fel- kolja. Egy munkásember, aki gyerEz a kis részlet azt bizonyítja, hogy Lődi kitűnően tud epikát írni, ha nem filozofál, nem magyaráz, feleslegesen nem sűrít (ami pedig gyakori hibája). Megrázó ebben az 1. részben még az apa leütésének elbeszélése is, bár ez a végén — esik. A 2. rész szürke. Az olvasó belső szemléletében ebből egyetlen képfoszlány marad meg: ahogy a kórház előtt fiától búcsúzik a katonaapa. A. 3. rész sem eléggé érdekes. Annál jobb a 4. Apja ülnök a szegedi összeesküvők perében. Kitűnő a töltőtoll-szimbolum. Kár, hogy,— talán kellő átgondolás híján — bizonyos egyéni bosszú érződik az apában, amit fokoz a költő, Ezt nem tudta tipizálni. Érdekes és mozgalmas a kissé idillikus 5. rész. * A befejezés jól zárja be a kört. CQjöoid öiiztg.tzíuiL: Lödi müve — a témában és a vegyes műfajban rejlő alapvető nehézségek, valamint a filozofálás, a túlsűrítés és a helyenkinti mérsékelt műgond miatt — részleteiben csak részben felel meg az érdekesség követelményeinek. Nem akarja ez a megállapítás a mű sok értékét vitatni. Bizonyára sokan szeretettel olvasták. Jó volna, ha az olvasók megírnák véleményüket. Ez is szolgálná Lődi és a szegedi irodalom további fejlődését is. i Somfai László relne lenni. Zányi Andorné, a tanítóné. ni mosolyog. — Előbb úttörő leszel! — néz rá meleg szeretettel. — Az nagyon jó lesz, szép nyakkendőt is kapok! — örül a kislány. — Csak akkor, ha jó leszel és megtanulod a leckét. A nyakkendőt ki kell érdemelni- — válaszol Zányi elvtársnö. — Segítsétek, szeressétek egymást! Milyennek kell lennie ai úttörőnek? — fordul az osztály felé. — Jó. vak! — kiáltják teli torokból és egymásra néznek. Mikor he. lyére siet a kis Ma_ tika. tapsolnak a kezecskék. — Szép mesét mondok nektek! — szólal meg a tanít'mini és kinyitja a nagy fehér neylon táskáját, — Van ám ebbe valami! — mondja titokzatosan. A gyerekek előre nyújtják nyakukat. úgy figyelnek. A kíváncsiság kiül a szemekre. Meglepetten nézik az előkerülő habáknt. — Ez a szegényasszony. — mutatja fel az egyiket Zányi Andorné. — Ez pedig a szegényasszony kakasa. — emel a magasba egy fekete kakast, nagy piros taréllyat. — Ez a gonosz császár. Az elsősök szakérte, lemmel vizsgálják o bábúkat• Tágranyilt szemmel kísérik a tanílónéni minden moz_ dulatát. A mese érdekes. A szőke, barna fürtű fejecskék oldalra hajolnak és a gyerekek elmerülnek a történet hallgatásában. Együtt éreznek a szegény asszonnyal és az ő fekete kakaskájával. Ijedten tekin. tenek a császárra, mikor elfogatja a kis kakast és harag pirja • ég az arcokon. A szegény asszonynak nincs kukoricája, a kis kakas a szemét, dombon keresgél, pirgál bánatosan. Arany krajcárt talál. A császár elveszi tőle, de a kakas túljár az eszén. Visszaszerzi nemcsak az aranykrajcárt, hanem még kincseket ig visz gazdaasszonyának. A' gyerekek örülnek— Szép itt az iskolában! — hangzik in. nen is. onnan is. Hamar eltelt az óra, az első tanítóéi óra. Szaladnak játszani az ud_ varra. Sietnek a cseppnyi lábak lefelé a lépcsőn. Átölelik egymást és vidám miermekkaeagás csendül a nagy falak kö. zött. Körbe fogódzkodnak és felhangzik az ének: „Dombon törik a diót, a diót... Játszanak. Bodó Efuskál kiragadia az igazgató néni• — Hogy tetszik az iskolában? — Nagy ont De legszebb volt a mese. — kiáltja és szalad is a többiekhez. A ,,nagylányoktt — a másodikosok — megértő mosollyal nézik őket, el is vegyülnek közéjük — barátkozni. Vidám kacagással kezdődik az új év. A kisdiákok már az első nap megbarátkoz_ tak az iskolával. Játékkal, dallal indülak el a tanulás útján. Szép jövő vár rájuk Balogh Klári A kisipari szövetkezetek egyre jobb minőségű játékok készítését kezdik meg Á helyiipar és a kisipari szövetkezetek feladata a játékok készítése. A játékiparnak nem nagy múltja van Magyarországon és kevés a szakmunkás. Ma már van javulás ezen a téren. A kisipari szövetkezetek egyre jobb minőségű játékok készítését kezdik meg. így a budapesti -"Csillag* fatömegcikk és játékkészítő KTSZ júliusban 45 ezer, augusztusban 55 ezer, szeptemberben pedig már 66 ezer darab jóminőségű játékot állít elő. A "Jópajtás* szövetkezet 54 féle játékot készít. Az olasz rendőrség önkényeskedése! Róma (TASZSZ). A ,,1'Unitá' közlése szerint az olasz rendőrség megtámadta azt a tüntetést, amelyet Nápoly tartomány dolgozói szer_ verteik a kommunista sajtó hónapi jának küszöbönálló megnyitása alkalmából. Tőrre diel Grocóban a rendőrség megtámadta a kommunista párt helyi szervezete előtt összegyűlt dolgozókat, aikik Emilio Sereni kommunista szenátor beszédét akarták meghallgatni. A rend. őrség könnyfakasztó bombákat hasa. miit, letartóztatásokra is sor került. A rendőrség lépésed felháborodást keltetlek a dolgozók körében. Castellammarcban és Sommá Vesuvia. nában a hatóságok betiltották a kommunista sajtó hónapja tiszteletére szervezett tüntetést. Sztahánovis fák kat, aztán együtt döngölték körül a homokot a horogdöngölővel, majd ékdöngölővel, hogy szoros, tömött, pontos legyen. Aztán fakalapáccsal körülütögették a szekrényt — amely nagyon pontos, több lemezből álló fadarabokból van összeállítva — nagy óvatosan leemelték a homokról s ott állt a mag, amely képezi majd az önt— Hát, köszönöm szépen .., <— Ügy hallottam, megint olyan nagy munkát kapunk, mint az Alkotmány-műszakban a transzformátor-ház volt. — Eddig is a nehéz munkát nekünk adták — jegyezte meg nem kis büszkeséggel Urbán. — De most méginkább, hisz most már mindketten sztahánovislirbán Untai zavartan áiit az ünneplők előtt. "Valamit mondani kellene* gondolta és azzal akarta palástolni megilletődését az elhangzó taps közben, hogy a kezében a most átvett kemény papírlapot tanulmányozta. Pedig elég volt egy pillantás s látta a "sztahánovista oklevél« felírást, az ő nevét és az ilyen .meghitt percben ez is elég. Felnézett. A mosolygó arcok mind felé tekintettek. Szemeit a kultúrterem fehér falára szegezte, hirtelen mély lélegzetet vett és belemondta a tapsba. — Ígérem, augusztus 20 után is azon leszek, hogy minél jobb munkát végezzek. Csak az elől ülők hallották ezeket a jólismert szavakat, amit majdnem minden ünnep alkalmával a boldog kitüntetett, kiváló dolgozók elmondanak, de azért kedvesen megtapsolták fogadalmát és mosolygó szemek kísérték helyére. Az ünnepség tovább folyt. A kultúresoport is szerepelt, de a fiatal sztahánovista most valóban az oklevelet tanulmányozta. Ötször is elolvasta minden sorát és azt is felidézte magában, amit mondott. Meg volt elégedve vele. Az tetszett neki, hogy úgy mondta: "augusztus 20 után*, ő már előre mutatott! Erre biztos mindenki emlékezni fog! Óvatosan vitte haza az oklevelet, hogy össze ne gyűrődjön és boldogan mutatta a feleségének. Percek múlva azonban a hgtéves Ilonka ^ej^pq yoít mác az oklevél s Ilonka apró kezével is magyarázta, hogy "ő most olvas* — elvégre ősszel iskolába megy — és csak nagy üggyel-bajjal, hosszas rábeszéléssel és ígérgetésekkel sikerült megmenteni kezéből. 21-én reggel végtelen jóleső érzéssel ment a műhelybe. Régóta szeretett volna sztahánovista lenni. Csak 48 óta vasöntő, nem olyan régi szakmabeli, de hát mindig igyekezett a munkával. Meg aztán Tóth Antalné még a mult évben, az Októberi Forradalom ünnepén lett sztahánovista nő létére. Igaz, tudja ő azt nagyon, hogy jól dolgozik, felveszi a versenyt akármelyik férfival, de hát elvégre egy brigádban vannak, Tóthné sztahánovista és ő nem.., Most ő is az! Ugy kezdtek a munkához — — a bejárattól balra, közvetlen az ablak alatt — mintha misem történt volna. A Vasöntöde nagy munkaterme megtelt a formázok, a magkészítők, a segédmunkások be szélgetésének zajával. Mindenkinek volt újságolni valója az ünnep után. Majd egyenletesen, gyorsan huppogtak a döngölök a homokon, éneklés, fütyülés töltötte be a termet. Megkezdődött a vidám munka. Urbán és Tóthné jóidéig szótlanul haladtak a munkával. Mint mindig, most is lekötötte mindkettőjük figyelmét a nagy gondosságot igénylő munka. Az eltelt hónapok alatt már nagy gyakorlatot szereztek a folyamatosságban. Urbán állította össze a nagyszekrényt, belq a homokot tartó yasa* vény belsejét. Tóthné kis finom símítóval a kisebb leomlott részeket kiigazította, az egészet bekente grafitos vízzel, addig meg a szekrényt Urbán ismét összeállította. — Gratulálok a sztahánovista kitüntetéshez — törte meg a munka csendjét Tóthné, ták vagyunk — mondta Tóthné és ezen mindketten megelégedve mosolyogtak. Pár napra rá az egyik reggel a párttitkár állt meg mellettük. Á? ünnepségen adott szót most valóra lehet váltani, nagyobb motorházat öntünk — mondotta komolyan és itt Urbánhoz fordult: — maguk is készítik majd. Urbánnak jól esett, hogy van az üzemben, aki nem felejtette el, amit mondott, amit ígért. 138 percet kaptak egy mag elkészítésére, vagyis kettőjüknek 69 perc alatt kell megcsinálniok. Délelőtt 14 kisebb öntvényhez valót készítettek el és bizony erősen délfelé járt, mire a nagy szekrénybe belekerült az első lapát homok. — Megcsinálunk fél 3-ig hármat? — kérdezték szinte majdnem egyszerre egymástól. a két sztahánovista gyorsan, óvatosan, elkerülve minden felesleges mozdulatot, dolgozott. Kettő elkészültekor már fél kettő elmúlt öt perccel. Amikor lejárt a munkaidő, kész voltak a nagy motoröntvény harmadik magjának munkájával is. Tóthné farkasétvággyal fogyasztotta el otthon az ebédét. Kati kislánya főzte, aki pár nap múlva megy első gimnáziumba. — Jó kedved van anyukám — jegyezte meg Kati, látva anyja derűs arcát. — Tudod, nagy munkát végeztünk máma és sikerült. Ezért örülök — és hangjából végtelen melegség áradt. —De kezdődik az iskola, te is hozzákezdesz a nagy munkához. Kati szorosan átölelte anyját, aki 1952-ben végezte el a nyolc általánost a dolgozók esti iskolájában. Markovits Titjor