Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-25 / 225. szám

PÉNTEK, 1953. SZEPTEMBER 25 S DÉIMRPYBRORSZUG A házmegbízotlak a dolgozók segítői Tanácsaink számára a szovjetek példamutatása hatalmas mértékű segítséget nyújt a fejlődésnek azon az útján, melyen egyik legközvetlenebb feladat a tanácsok tömegkapcsolatának kiszélesítése, megszilárdítása. El kell érnünk azt, hogy a tanácsok az államhatalom kemény, szilárd, megingathatatlan helyi szervei és egyben a legnagyobb tömegszervezetek legyenek, mert csak így láthatják el a rájuk háruló feladatokat. Csak így teremthetjük meg a lehetőségét annak, hogy maguk a dolgozók ellenőrizzék a tanácsokat, ügyeljenek saját szervük munkájára és segítsék azt. Ennek a feladatnak ellátására hívta életre népi államunk a házmegbízott intézményt. Sajnos, dolgozóink közül sokan nincsenek tisztában ennek az intézménynek a jelentőségével, és sokszor helytelenül, idegenkedve fogadják a házmegbízottakat, s hátráltatják munkájukat. A házmegbízotti intézmény munkatársait a dolgozók maguk választják ki soraik közül, ezzel is dokumentálva azt a tényt, hogy a széles néptömegek résztvesznek saját jövőjük, szocializmus építésének munkájában és ellenőrzésükkel, észrevételeikkel segítik a tanácsokat. A házmegbízotti intézmény munkatársai mindennemű egyéni probléma megoldásánál segítséget adnak dolgozótársaiknak, tanácsokkal látják el őket. Ügyeik intézésében, például sertésvágási engedély kiadásánál, helyi ismereteik alapján igazloják az adatok valóságát, stb. A házmegbízottak munkája egyidejűleg népnevelő munka is, hiszen a helyszínen magyarázzák a dolgozóknak az őket elsősorban érdeklő kormányhatározatokat, rendeleteket. Az eddigiek során jelentős eredmények vannak a házmegbízotti intézmény munkájában Szegeden is. Azonban házmegíbzottaink nem mindig végzik körültekintően munkájukat, nem elég tájékozódottak, s megalkudnak egyes kérdésekben. De természetesen, dolgozóknál is sok hiányosság van, különösen azon a téren, hogy nem értékelik kellőképpen a házmegbízottak munkáját. Nem érzik át az értük végzett munka jelentőségét és mint az eddigi tapasztalatok mutatják, támogatás helyett, bizonyos mérvű ellenszenvvel viseltetnek irányukban. Ezt a hiányosságot fel kell számolni dolgozóinknak és érezniök kell azt, hogy házmegbízott az ő küldöttük, az ő érdekükben dolgozik, s ezáltal is napról-napra erősödik az a széttéphete.tlen kapcsolat a dolgozók százezreivel, mely egyedüli alapja az előttünk álló történelmi feladatok megvalósításának, az új társadalom, az új élet megteremtésének. E feladat sikeres segítése érdekében, minden házmegbízott készüljön fel feladatának teljesítésire. Munkáját felelősségérzettel és kellő komolysággal végezze, segítse dolgozótársai ügyének intézését, segítse elő a tanács, a tömegek kapcsolatának, a kölcsönös bizalmon alapuló elmélyítését. A dolgozók fogadják minden esetben szívesen a házmegbízottakat, "ha felkeresik őket, hiszen mindenkit érintő kérdésekről akarnak beszélni. A dolgozók keressék fel bizalommal a házmegbízotti intézmény tagjait, kérjék ki tanácsukat, kérjék segítségüket. Legyenek tudatában annak, hogy együttműködésükkel a helyi közigazgatási szervek, tanácsok munkáját segítik és városunk mindenirányú fejlődését segítik elő. Agócsi János, a Városi Tanács dolgozója Ünnepi Könyvhét Szegeden Pártunk irányításával, tömegszervezeteink segítségével felszabadulásunk óta minden évben megrendezték üzemeink az Ünnepi Könyvhetet. Az 1953-as évben az eddigieket felülmúló nagyobb méretekben ismét megrendezzük üzemeinkben, hivatalainkban és közületeinkben a könyvvásárt. Szegeden például több mint 100 üzemben, hivatalban és közületben lesz könyvvásár október 4-től 10-ig az Ünnepi Könyvhét alatt. Már több üzem felvette a kapcsolatot az Állami Könyvterjesztő Vállalattal.. Üzemeinkben könyvheti bizottságokat alakítanak az ünnepi Könyvhét sikeres megrendezésének elősegítése érdekében. Az előkészületekben élenjár például a Magasépítő Tröszt, ahol minden üzemegységnél megrendezik az ünnepi könyvvásárt. A Szegedi Ecsetgyárnál Katona elvtárs már most tudatosítja a dolgozók között az Ünnepi Könyvhét jelentőségét. A Villamosvasútnál Csányi elvtárs, ismerve az Ünnepi Könyvhét jelentőségét és a múltban szerzett tapasztalatok alapján sokkal eredményesebben akarja végezni munkáját. mint a mult évben. Dolgozóink nagyrésze is érzi azt, hogy a tudás hatalom és aki nem tanul, az lemarad. Ezeknek az üzemeknek példáját követték a Szegedi Falemezgyárnál Deli Péter elvtárs, a Szegedi Jutafonógyárban Dallos Tibor elvtárs, a Sertéshízlaló Vállalatnál Szellemi Edit elvtársnő, a NIVÓ KTSZ-nél Tárkány elvtársnő az Ünnepi Könyvhéten rendezendő könyvvásárokra való felkészülés terén. Mezőgazdasági szektorainknál, az állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetkezeti csoportoknál szintén nagy érdeklődés nyilvánul meg az Ünnepi Könyvhét iránt. Kormányunk gazdasági politikájából eredő árcsökkenésnek következménye, valamint a jó gazdasági év eredménye érezteti hatását a mezőgazdasági üzemeknél, ahol a különböző mezőgazdasági szakkönyvek i^ánt nagy az érdeklődés. Jó munkával előre az Ünnepi Könyvhét sikeres megrendezéséért! Pásztori Béla csongrádmegyei szervy.ő SZEGEDI JEGYZETEK Tiszai alkony A nap bíborvörös korongja még megfürdeti sugarait a vízben, aztán dacosan áll a láthatár peremén. Lágy szél borzolja a parti füzest, s megcsillan a folyó ezüstje. Ponty veti fel magát a folyó hullámával és a parton szöszke kislány szedi a megérett szedret. Összegyűjt egy csomót apró markába és onnan szemezget. A „sárgán", a part dombján haldsztanya bújik meg a lombok között. Kevésbeszédü halászok füstöt eregetnek cigarettájukból. — Induljunk hát — így egyikük s pár perc mulva már a vízen siklik csónakul:. Lerakják a fenekhoigot, kémlelik a vizet s foguk közt szürcsölik a szót: — Tán ma lesz kapás .. . Odább, a part homokján ül Borbola Jenő, a Textilművek egyik dolgozója. Horgászbotja kitámasztva egy kétágú fára. Csendben figyeli, mikor harap a hal a horogra. Az el ömlő csendben elkalandozhat a gondolat. Vájjon mit csinál most két kicsi fia? Tán játszadoznak még, •vagy mosdatja őket az édesanyjuk. Mint a többi apa, már ü is fontolgatja, mi legyen a fiaiból. Mérnök, textillcchnikus? Hisz előttük az élet! S villanásszerűen eszébe jut saját cudar gyermekkora. Csend van, csak a víz csobog halkan. Borbola jókedvében fütyülni szeretne, de hát csendben marad. hogy ne riassza el a halakat. A vén folyó a kenderfonógyár csónakját viszi a hátán. Legény és lány ül benne. Vitetik magukat a vízzel és szemük egymásba kapcsolódik. A part avar ián léptek nesze hallik. Kék o verálban őszülő ember lépdel vidámarcú felesége melleit. Kicsit később megállnak. Nézik a vizet, a csodásan szép tiszai alkonyt, mely festő ecsetjére kívánkozik Csend van, csak a víz csobog halkan. Leírhatatlanul nagyszerű látvány a tiszai alkony. S a vőn folyó partján is olyan elevenen érezni, minden arról regél: szép a munkásélet, nagyszerű a béke! Jobb nyersanyagot a Szegedi Kéziszerszámgyárnak! Fordítsanak nagyobb gondot a gyártásközi ellenőrzésre, a selejt csökkentése, a minőség megjavítása érdekében (Tudósítónktól). Több tucatnyi féle kéziszerszámot gyártanak az iparnak és közvetlen a fogyasztóknak is a Szegedi Kéziszerszámgyár dolgozói. Csípőfogót, csavarhúzót, kerti ollót és még sok mindent. Ezeknek a kéziszerszámoknak jóminőségűeknek, tartósnak kell lenniök, hogy jól, eredményesen lehessen velük dolgozni. A párt és a kormány programmja különösen megköveteli, hogy a tervek teljesítése mellett fordítsanak a dolgozók nagyobb gondot a termelt áruk minőségére. Mégis: az üzemben sok a selejtes áru. Augusztus hónapban például a termelés 2.5 százaléka volt éelejt. Az egyik ráktárban százszámra hevernek a különböző méretű selejtes csavarhúzók, amelynek nagyrésze teljesen hasznavehetetlen, ki sem lehet javítani. Ugyancsak sok osípőfogó is hever, amit egyáltalán nem lehet használni, eltekintve a többi használhatatlan selejtgyártmánytól, melyből elég sok akad az üzemben. Kéziszerszámokat csak minőségi anyagból tudnak készíteni és bizony sok baj van az üzemnek küldött nyersanyaggal és a továbbiéidolgozásra váró félkész termékkel. A vállalat vezetősége szerint á csavarhúzó selejt onnan adódott, hogy az Ózdi Kohászati Művektől műbizonylattal színjelzéses rúdacélt kaptak. Ez azt jelenti, hogy a küldött nyersanyag a minőségi előírásoknak, az ottani MEO szerint megfelel. Amikor azonban az üzem a csavarhúzókat legyártotta, akkor derült ki, hogy az acél lágy, nem felel meg csavarhúzónak. így adódott, hogy a kohászati művek MEO-sának hanyag munkája miatt a feldolgozó ipar súlyos kárt szenvedett. De nem kevésbbé hibás az a gyár sem, amely küldte a félkész állapotban lévő csípőfogókat, hogy itt csiszolják ki és rakják össze. A Budapesti Precíziós Művek nem tartották be az előírásokat és sok hibás félkész árut küldött az üzemnek. Azonban a Szegedi Kéziszerszámgyár nemcsak az „objektív" okok miatt termel selejtet. Varr az üzemben olyan selejt is, amely kizárólag az üzem dolgozóinak hibáiból adódik. Hiba ezen a téren az, hogy az üzemben nem folyik kellőképpen a termelés minőségi ellenőrzése és a MEO csak a késztermék minőségét vizsgálja. Akkor azonban már nem tudja megállapítani, hogy a selejttermék — amely több kézen ment keresztül — melyik dolgozó rossz munkáját mutatja. Hiba a Szegedi Kéziszerszámgyárban ezen a téren az, hogy nincs jól megszervezve a MEO munkája a beérkezett nyersanyag és a kimenő készáru alapos ellenőrzésénél. Sokkal nagyobb gondot kell fordítani a gyártásközi ellenőrzésre a gyártás közben felmerült hibák felderítése és megszüntetése érdekében. De erélyesen kell fellépni az üzem vezetőségének a nyersanyag és félkész anyag hanyag szállítóival szemben is. A Kohó- és Gépipari Minisztérium illetékes osztályainak is több segítséget kell nyújtani a nemzetgazdaság szempontjából igen fontos üzemnek és megfelelő mennyiségű, de főleg minőségű nyersanyaggal kell ellátni a Szegedi Kéziszerszámgyárat. Az üzem minőségi munkája megjavítása, a technológiai fegyelem betartása, a helyes bérezés érdekében most vezetik be az üzembe a műszaki normákat. A szerelő- és hidegsajtoló műhely dolgozói ma már műszaki leírások és műveletterv alapján műszaki normákban dolgoanak, de rövid időn belül hasonlóképpen a csiszoló- és kovácsműhelyben is. így az üzem dolgozói fejlett termelési mód mellett a megfelelő bérezési alapot fogják élvezni. Hiba ezen a téren az, hogy a pártszervezet vezetősége, a szakszervezet és a vállalat vezetősége nem fordított elég alapos gondot a műszaki normák ismertetésére. A művezetők nem ismertették kellőképpen a dolgozókkal a munkafolyamatok leírását. A pártvezetőség nem nyújtott segítséget ar. üzemben e téren felmerülő hiányosságok megszüntetésére, hiányzik a kellő felvilágosító munka, a pártcsoportvezetők ós népnevelők egyáltalán nem foglalkoztak a minőség, a selejt, a műszaki normák bevezetésének kérdésével. — Ezt pedig sürgősen pótolni kell! Az üzem 14 sztahánovistájának élen kell járni a minőségi munkában. a selejt kiküszöbölésében. A sztahánovisták és az üzemek élenjáró kommunistái más szegedi üzemhez hasonlóan alakítsanak sztahánovista kört, szakmai tudásuk és gyakorlatuk átadásával legvenek segítségére az üzem vereségének a hibák kijavításában. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának rendelete, az ipari termékek minőségének védelmére kötelezi az üzemek dolgozóit és vezetőit. A kooperációs vállalatok — akiket már többször bíráltunk — javítsák meg végre az új törvény teljes tudatában, a kormányprogramm sikere érdekében munkájuk minőségét, — gondoskodjon erről az illetékes minisztérium. A Szegedi Kéziszerszámgyár dolgozói a műveleti utasítástervek, a gyártásközi ellenőrzés pontos betartásával csökkentsék a selejtet, gyártsanak sokkal jobbminőségű kéziszerszámokat. Barát János A jugoszláv forradalmi emigránsok "Za szocijaliszticsku Jugoszlávlju* és "Napred« című lapjai a jugoszláv közoktatás helyzetével foglalkozva a többi között " a következőket írják: A mai jugoszláv vezetők népellenes tevékenységükkel a gyermekek tízezreit fosztották meg attól a lehetőségtől, hogy az új tanévben iskolába juthassanak, sok fiatalt pedig attól, hogy tanulmányait folytathassa. Mint ismeretes, a jugoszláv kormány az idei költségvetésnek alig fél százalékát irányozta elő közoktatási és kulturális célokra, amely összegből természetesen a közoktatás legelemibb követelményeinek sem tud eleget tenni. Jugoszláv sajtójelentések szerint rendkívül nagy iskolahi^ ánnyal küzdenek országszerte. Mindez abból következik, hogy nemcsak új iskolákat nem építettek, de még a régiek rendbehozásáról sem gondoskodtak. A szlovén tengerpart mentén például az iskoláknak több mint a felét magánházakban, e célnak egyáltalában nem megfelelő körülmények között helyezték el. Macedóniában, Bosznia-Hercegovinában és a Köszmétén a magánházakban elhelyezett iskolák nagyrészében az úgynevezett "tantermek* ngm nagyobbak 4x5 méternél, ahova ennek ellenére 60 gyermeket is bezsúfolnak. Még Szkopljeban is átlag 90 gyermeket helyeznek el egy tanteremben. Belgrádban pedig a tanteremhiány miatt három váltásban folyik a tanítás. Banja-Luka környékén 27 faluban és a szocsei járás 15 falvában egyáltalán nincsen iskola. A gyermekek emiatt kilométereket kénytelenek gyalogé^ i. vagy egyáltalán nem is járnak iskolába. A tanteremhiány nemcsak az elemi iskolákban, hanem a közép- és ipariskolákban is égető probléma. A "Beogradszke Novine« című lap beismerése szerint Szerbiában mintegy 38.000 nyolcosztályos iskolát végzett diákot nem vesznek fel sem gimnáziumba, sem szakiskolába. Hét szerbiai tanítóképzőbe elsőosztályos hallgatót egyáltalán nem vesznek fel az idén. A jugoszláv kormány nyiltan korlátozza főiskolai hallgatók felvételét is. A belgrádi közgazdasági egyetemre például 1948'49-es tanévben 1917 hallgatót, az 19">2 '53-as tanévben pedig már csak 4 9 hallgatót vettek fel. Nem ritka eset az sem, hogy az iskolahiány ellenére más célokra A jugoszláv közoktatás helyzete rendezik be az iskolaépületeket, mint például a szkopljei második számú fiúgimnáziumot, amelyet törvényszékké alakítottak át. Nem kisebb probléma a tanítók kérdése sem. A tanítóhiány ellenére, amely különösen Macedóniában, Boszniában és Szerbiában érezhető nagyon, sem gondoskodnak a tanerők utánpótlásáról, vagy a meglévők képzettségének emeléséről. A macedóniai tanítók 50 százaléka például nem fejezte be tanulmányait, 500 tanító pedig csupán elemi iskolai végzettséggel rendelkezik. Az iskola- és tanitóhiány, továbbá a nehéz megélhetési viszonyok miatt igen magas az iskolába nem járó tanköteles gyermekek száma. A banja-lukai járásban több mint 2000 gyermek, az ivangrádi járásban több mint 700 gyermek, a bugojnói járásban több mint 4000 gyermek, vagyis a tanköteles gyermekek 46 százaléka nem jár iskolába. A tuzlai járásban 2500 7—15 év közötti gyermeket egyáltalában be sem írtak elemi iskolába. Az iskolák fenntartási költségeinek fedezését a jugoszláv kormány a helyi hatósági szervekre bízta. A gyakorlat eddig azt bizonyította, hogy a helyi hatósági szervek, amelyek a legsúlyosabb anyagi gondokkal küzdenek, nem törődnek az iskolákkal, vagy úgy oldják meg a problémát, hogy bezárják azokat. így döntött például nemrégen a focsei városi bizottság is, amely úgy határozott, hogy az iskolák közül hatot bezár, noha kiivatalos adatok szerint a város és a járás területén 2300 gyermek iskolahiány miatt nem tud iskolába járni. Ilyen "gondoskodás* mellett az iskolák berendezéseit és felszereléseit sem tudják beszerezni. Legtöbb iskolában hiányozna'; a legfontosabb felszerelések, például térképek s egyéb szükséges tanszerek. Igen sok iskola berendezése és felszerelése még az ciső világháború előtti időkből származik. A tankönyvek kérdése az idei tanévben is komoly probléma marad. A tankönyveket kiadó bizottság elnökének, az "Omladina* című lap július 29-i számában közzétett nyilatkozatából kitűnik, hogy a gimnáziumok és technikumok felső osztályai még nem kaptak tankönyvet. A jugoszláv közoktatás ilven helyzetéből ered az, hogy Jugoszláviában évenként 150.000 tanköteles gyermek nem jut iskolába^ Naponta 1600 megrakott vasúti kocsit indít útiára a MAV Szegedi Igazgatóságának területén Az idői gazdag tymég elszállító, sa a vasul dolgozóira is nagy feladatoka1 ró. Míg tavaly 1200—1300. nz idén 1500—1600 megrakott kocsi indul útjára naponta a Szegedi Igazgatóság területén. A cukorrápa és a kender szállításának most van a dandárja. Az előbecslések szerint kéfszerannyi cukorrépát és háromszor annyi kendert kell ren. deltctési helyére vinni, mint az 1952-es évben. Az igazgatóság 4 cukorgyárba, a mezöhegyesi, a sarkadi, a szolnoki ÓS a kaposvári cukorgyárba szál_ lít nyersanyagot. A cukorgyártás zökkenőmentes menetéihez nagyon font0s, hogy mindig megfelelő meny. nyiségű répa álljon az üzem ren. delkezésére- A legkisebb hiány is súlyos zavart okozna, de ugyanak. kor a szükségesnél több nyersanyag tárolása felesleges munkát adna az üzem dolgozóinak. A vasút dolgozóinak az a feladnia léhát, hogv az ütemezés szerint nanrói-nanra pontosan teljesit.se szállítási fel. tételeit. A szegedi igazgatóság dolgozói a répaszállítás előtt megbeszélték a cukorgyárakkal, hogy milyen pontos ii'emterv sz rint szállítanak. Grafikonokat készítettek, nmei vek Sol világosan kitűni'; mindkét fé'nek a kötelezettsége. A komplex „brigádok naponta megbeszélik feladataikat ós a legki.selb hiányosságot is azon. nal megszüntetik. A jó együttműködéssel elérték, hogy nemcsak nz üzemek kapták meg mindig ponto. san határidőre a szegedi igazgató. Ság vasutasainak szállítmányait, hanem a gyárakból a cukorral, répa. szelettel megrakoft vagonok is gyorsan visszafordulnak. Míg ia. valy nagyösszegü kocsiállás-pén_ zekét fizettek a gyárak, az idén ez az összeg egész minimálisra csök. kent.