Délmagyarország, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-26 / 199. szám

4 SZERDA, 1953. AUGUSZTUS M. Az SZKP tapasztalataiból A párthatározatok végrehajtásának ellenőrzése A végrehajtás ellenőrzése hatalmas állandó fegyver a pártszervejjetek kezében, a párt politikáján*?; megvalósításáért folytatett harcban. A végrehajtás ellenőrzése kedvező feltételeket teremt a párt és a kormány határozatainak ós irányelveinek rendületlen teljesítésére, biztosítja a munkában előforduló hibák idejében való kiküszöbölését. A végrehajtás ellenőrzése növeli a káderek felelősségét a reájuk bízott ügyért, hozzászoktatja őket a pontossághoz és megbízhatósághoz. A moszkvai Második Állami Golyóscsapágy gyár pár tszervezetének példájából kitűnik, hogyan kell helyesen megszervezni a végrehajtás ellenőrzését. — A ml gyárunk már évek óta, hónapról-hónapra teljesíti az állami tervet és jó minőségi eredményeket ér el — mondja Pjotr Abroszimov párttitkár. — Egyldőben annak ellenére, hogy a tervet teljesítettük, a munka szaggatottan folyt, nem volt ütemes. A termelés egyes hónapokban dekádonként a következőképpen oszlott meg: nz első dekádban a havi terv 20—25 Százalékát, a másodikban — 30— 35 százalékát, a harmadikban «— 40—50 százalékát teljesítettük. így tehát a megterhelés a hónap utolsó | dekádjában volt a legnagyobb, ami elkerülhetetlen kapkodásra, rohammunkára vezetett és kedvezőtlenül nyilvánult meg a minőségi mutatószámokban. '"Természetes, hogy a pártszervezet ebbe nem nyugodott bele. A pártvezetőség gondosan tanulmányozta az ügyet és az ütemes munka megszervezésének kérdését megvitatásra tűzte kl a gyár pártszervezetének taggyűlésén. A téma minden kommunistát közvetlenül érintett és érdekelt. Ezért a taggyűlésen Igen sok volt a hozzászóló. Az elvtársak nemcsak a gyárigazgatóságot, a pártvezetőséget és a műhelyek pártszervezeteit bírálták, hanem értékes Javaslatokat is tettek. ' A taggyűlés határozatban követelte a gyárigazgatóságtól és a pártvezetőségtől, hogy vessen véget a rohammunkának, tegyen hathatós intézkedéseket, amelyek biztosítják minden műhelynek különkülön, valamint a gyárnak egészében az ütemes munkát, A gyárigazgatóság a pártvezetőség és a gyári aktíva segítségével a határozat teljesítése . érdekében minden műhelyre vonatkozólag kidolgozta a szervezési-technikai intézkedések konkrét tervét. A pártvezetőség felhívta a műhelyek pártszervezeteit: kísérjék figyelemmel, hogyan valósulnak meg az említett intézkedések, derítsék kl, ml akadályozza az intézkedések végrehajtását és haladéktalanul tegyék meg a szükséges rendszabályokat. A pórtvezetőség a taggyűlés után körülbelül egy-másfél hónappal ellenőrizte a határozat minden egyes pontjának teljesítését. Az ellenőrzések során bebizonyosodott, hogy egyes műhelyek lényegesen egyenletesebben kezdtek dolgozni, más műhelyek viszont még mindig nem tudtak végetvetni a rohammunkának. Kiderült például, hogy egyes pártszervezetek nem segítették eléggé a műhelyek vezetőit a szervezési-technikai rendszabályok megvalósításában, hogy egyes kommunisták nem tekintették szívügyüknek az intézkedések végrehajtását. lakkor elhatározták, hogy ezeket a kérdéseket megvitatják a pártvezetőségi ülésen. A pártvezetöség először két fontos műhely — a csapágygolyó- és a szeparátorműhely — vezetőinek beszámolójót hallgatta meg arról, hogyan teljesítik a gyár pártszervezete taggyűlésének határozatát. Ezután meghallgatták a műhelyek párttitkárainak előadásait a párt- tömegmunka helyzetéről és a kommunistáknak az ütemes munka megszervezéséért folyó harcban betöltött élenjáró szerepéről. A kérdés megvitatása az éles, tárgyilagos bírálat szellemében folyt le és jelentős szerepet töltött be a műhelyek munkájának megjavításában. A következő hónapban a csapágygolyóműhely például az első dekádban a havi terv 29 százalékát, a másodikban 33 százalékát, a harmadikban pedig 38 százalékát teljesítette. A szeparátorműhely körülbelül ugyanígy teljesítette havi tervét. A műhelyekben Jelentősen megjavult a pártszervezetek és pártcsoportok munkája, fokozódott a kommunisták élcsapat-szerepe a termelésben. A pártvezetőség ezután megtárgyalta, mi a helyzet a taggyűlés határozatának teljesítésével az automata-esztergályozó, csiszoló és mechanikai műhelyben, ami szintén hozzájárult a munka megjavításához. A pártszervezet így, napról^ napra harcolva a taggyűlés határozatának teljesítéséért, elérte, hogy a gyár egyre ütmesebben kezdett dolgozni és hogy az egyes műhelyekben szabállyá vált: a tervet dekádonként teljesíteni kell. Rögzíteni kellett az elért eredményeket, továbbá a még elmaradó egyes részlegeket fel kellett emelni a többi műhelyek színvonalára. A pártvezetőség határozata folytán még egyszer ellenőrizték a közgyűlés határozatának teljesítését, ezalkalommal azonban az ellenőrzés nemcsak a termelőműhelyekre, hanem más részlegekre is kiterjedt, amelyektől bizonyos mértékben függőt a munka ütemessége. Az ellenőrzés így kiterjedt a beszerző osztályra, a raktárakra, a javítóműhelyekre, stb. Az ellenőrzés eredményeit szabad pártnapon tárgyaltuk meg. Az eredmények teljesen kielégítőknek bizonyultak. A hónap folyamán a műhelyek és részlegek többsége egyenletesen dolgozott, minden dekádban teljesítette termelési tervét. A gyár most már több mint fél éve ütemcsen dolgozik. 1953 első hat hónapjának előirányzatát június 26-ra befejezte. A pártvezetőségí üléseken rendszerint megvitatjuk a műhely-pártszervezetek titkárainak beszámolóit arról, hogyan szervezik meg a végrehajtás ellenőrzését, hogyan teljesítik a saját, valamint a pártvezetőség, a közgyűlés határozatait. Az utolsó három hónapban három műhely pártszervezetének titkára tartott beszámolót. A teljesítés ellenőrzésének kérdését ezenkívül minden műhely pártgyűlésén is megtárgyaljuk. A végrehajtás ellenőrzése a Második Állami Csapágygyár pártszervezetében az egész munka megjavításának hathatós eszköze lett. Egy szovjet főiskola és az üzemek kapcsolata fl N. Bondarjev AZ N. S, HRUSCSOV donyeci ipari föis!kola tudományos munkatársa nak egy csoportja hosszú időn át dolgozott a donyec-medencel bányák számára időszerű ,,Az elővá. jár gyorsított módszeréinek kidolgozásán. Ezt a fontos problémát a mai követelmények állították a főisko'a elé. A szénkitermelés további növelése csak a technika gyors megjavításával és a mélyszinti termelési folyamatok teljes gépesítésével valósítható meg. A jelenlegi hatalmas szocialista termelés nem fejlődhet a tudományos laboratóriumok segítsége nélkül. A donyec-medencel vállalatoktól sok kérdés és jnvaslat érkezik a főiskolára, amelyeket a munkánál figyelembe vesznek. A főiskola kollektívája igyekszik megerősíteni az együttműködést a munkásújítókkal, a feltalálóikkal, művezetőkkel, mér. nökökkel. Bármilyen kutatómunka sikere ezen alapszik. A főiskola tudományos kollektívája teljesítette a vállalatok kéréseit és az ulőbbi időben a donyecmcdencei szénbányászattal kapcsolatos sok fontos problémát oldott meg. Igv pé'dául a bányászati ©lek. trotechnikai tanszék olyan műszereke' készített, amelyek biztosítják a földalatti villamosbercndezések veszélytelen üzemeltetését. Különösen értékesek a biztosított robbantóvezdékek. Ezek abban nz esetben, ha nz ember a vezetékhez ér, önműködően kikapcsolják az áramol és így megakadályozzák a sérülést Hasonló készü'éfcek sem a Szovjetunióban. Bern külföldön eddig még nem voltak. Jelenleg a donyec_medencel bányákban és más szénkörzetekben mér sokszáz ilyea készüléket használnak A BANYAGÉPÉSZETI TANSZÉK tudományos dolgozói a ,,Kuj_ bisevugor'-tröszt bányád és a „Krasznij Metalliszt"-bányagépgyár kollektíváival szorosan együttműködve a szivattyúberendezések automatikus irányítására egy szerkezetet készítették. Az új szerkezetet most már sorozatban gyártják. A donycc-medencei bányákban több mint 100 automatikus fczivattyúfoe. rendezés működük. 1953-ban a „Krasznij Metalliszf-gyár még 500 ilyen gépegységet bocsát ki. Az ötéves tarv végére előirányozták, hogy a donyec-medencci bányákban lévő összeg szivattyúberendezést automatizálják, vője szempontjából nagy és komoly problémával, a mélybanyák részére nagy halásiokú szellőzte tök meg. teremtésével foglalkozik. A főiskola tudományos dolgozói kutatásoka^ végeztek a aerodinamikus sémák elkészítésével ós a magasnyomású centrifugális ventillátorok szerkesztésével kapcsolatban. Az ilyen ventillátor egy változatát mar bemutat'ák, A Donyec-medencét rövid időn belül újtípusú, magasnyomású ventillátorokkal látják el. A ,,Kujkisevugol''-tröszt munkásaival szorosan együttműködve, a bányagépészeti tanszék egy készüléktervet szerkesztett a ventillátorral irányított központi szellőztetés távellenőrzésére Ezek a szer. kezetek már több bányában működjek és jól beváltak. A főiskola segített a szénfclmé• rőknek is. A „Sztálinugol"-kopibinút bányáiban Q mérőkészülékek ellenőrzésére új állomásokat létesítettek. A főiskola által összeállított mérőtáblázatokat az ország ösSzes bányájában használják, A DONYEC-MEDENCÉBEN hataknas kohászati üzemek összpontosulnak. A főiskola sok üzem kollektívájával áll összeköttetésben. Többek között a sztálimzki kohászali üzemben a főiskola segített bevezetni a ktípos Idomvasfelöntést a lágyacél öntvényekre. Az üzemnek ez évenként többmillió rubel megtakarítást jelent. Hasonló felöntést vezetlek be az „Azovsztál". üzemben is. A tudományos dolgozók kutatásaikat nem korlátozzák a don.vecmedencei ós krlvojrogi vidékekre. A főiskola a kazahsztáni ásványi kincsek lelőhelyének tanulmányozásával foglalkozik. A közeljövőben a tudományos dolgozók ég főiskolai hallgatók egy csoportja az örmény SzSzK-ba utazik, ahol pontos méréseket fognak eszközölni az egyugyanazon lelőhelyhez tartozó telé. rek és érckészletek kölcsönös területi kapcsolatainak megállapítására Egy másik csoport a Kaukázusba megy, hogy ott különleges magashegységi földméréstani kutatásokat végezzen. A FŐISKOLA egéaz kollektíváját az az egyetlen gondolat és törekvés hatja át, hogy sikeresen teljesítse a XIX. pártkongresszusnak a szovjet tudomány további fejlesztésére vonatkozó határozatait, lépést tartson az élettel, kielégítse A főiskola a Donyec-medence jö- o termelés igényeit. mim »v v ' fjreg este volt már, de azért 1 Kun Illcs, a falu békebizottsdgának lilkára még bement a kultúrházba, mivelhogy olt kapott helyet a békebizottság helyisége. Igaz, fáradt volt, hisz egész nap aratott Icrmelöcsoportja, az Aranykalász földjén. De első a kötelesség. Leült a lócára, g az iratokat nézegette. összevonta szemöldökét és elgondolta: „Ejnye, ez még sincs rendjén. A Galamb-utcában még nincs békebizo'isóg. De vájjon kit jelöljünk az utcai békebizottság titkáróvá? Kit javasoljunk az utcaiaknak? Arcán mélyültek a ráncok gond_ ban volt. Ekkor nyílt az ajtó és be. lépeti a galambosz koponyájú Szekeres János, a békebizottság elnöke, olyan jó gazda, középparaszt. — Jó estét Illési Ijctclepedett S is. — Látom, gondban vagy. — Gondban — buktatra mcq fejit — kit jelöljünk a Galamb-utcai békebizottság vezetőjének? — Na kit? — kontrázott a vén Szekeres. Szó szót követett, s nem döntötték el, kire essen a választás, vagyis ki lenne jó a Galamb mutcai békebizottság vezetőjének. Egyszer csak homlokára ütött Kun: — Megvan, legyen a fiatal tavi/ő, Hámos Sándor, tudod, a bice Hámos fia. Szekeres elhúzta a száját, ejtegette a fejét: — Hm, hm, hát én nem is tudom ... ösmerem a gyereket, forrófejű, a szó nem fogja, különös legény. Tán még kárt csinálna. Csend volt• A fiatal tanít ón járt az eszük. Ismeri a falu, hisz ott született, ott járt elemibe. Két tsztendeje, liogy elvégezte a tanítóképzőt, s aztán tanítónak került o /,-j. luba. Apja az Aranykalász -'sz tagja és csakugyan bicegős. Még 1930ban a Vásárhelyi uraságnál bokáját törte é* azóta biceg. Az ifjú tauVó, ahol csak módját ejtette — például a Szabad Föld Téli Estéken — sokat szólt a helyi hagyományokról. A Kossuth se. regében harcolókról, köztük Bom_ biák Jánosról, aki az ellenség hét szuronyscbétől halt meg. Lelkesen emlékezett a mult századvégi parasztfelkelésekről, annak helyi veB ÉKETITKÁROK zelöiről. Aztán 1919. vörös katonáiról, köztük az író-lcatona Zsúr• kó Gyuláról, akit halálra vertek a csendőrök, s akinek fia most a néphadsereg századosa. A tanács, elnök, meg többen mások — Knn és Szekeres is — hiába magyarázta a tanítónak: Helyes a hagyományok. kai való foglalkozás, de azt mindenki ismeri az öregek Icözill. Nem kell túlozni. No és az a nyughatatlan Hámos kitalálta: az iskolát nevezzék el Zsurkó Gjpdáról és a házra, ahol élt, tegyenek emléktáblát. Lótott, futott, vitatkozott, egyik kérvényt a másik után írta. Az iskolaelnevezésböl semmi nem lett, de az em lé tábla felkerült a házra. A megyei újság is irt erről. Hát ezt gondolta át olyan villanásszerüen Kun és Szekeres. Aztán Kun szólalt meg: — Azért vróbálkozzunk meg ezzel a Sándorral, nem ügyetlen. Majd látjuk. S arra gondolt: igaz, fiatal még embernek és tanítónak is. De az. ért csak sejdít az emberi lélekhez. Mert valahogy a béke a lélek dolga is. — De azért tartsuk szemmel a fiút — pillogott Szekeres. — Jól van — hagyta helybe Kun. így választották aztán meg Hámon SAndovt a G uta mh-utcában a bekrhizottság vezetőjének. peregtek a hetek az idő rokkáján. Jórészt elcsépeltek és dolgozott már a beksbizottsáq a Galamb-utcában. Soréz, rendre tar_ lottók a kis gyűléseket. Amikor Kun visínap délelőtt találkozott Hámossal, az elmondta, kedden a nemzetközi h-lyzetbl tartanak kisgyűlist a Galamb-utcai _ ak — Rácz Béniéit házának udvarán. Ezzel annyiba maradt a do_ log ég Kun nem mondta meg, amit gondol'-: „Várj csak, mztjd megnézem, mit csinálsz'. .... Kedden este. Tele volt Ráezék udvara asszonnyal, férfival, legénnyel, lánnyal. Volt olt ölbenülő apróság is, kiket anyjuk hozott eL Elbeszélés Kun megállt « kapunál, onnan figyelt kis ideig a megvilágított udvarra. „Vájjon, hogy, * mint lesz. Az igaz, szépen összejöttek, vannak vagy 30—S5-en". Olyan tíz percig beszélt a tanító. Közben megint szólt a helyi hagyományokról is. Kis csend lett, aztán egy csupa, ránc asszony igazgatta fejkeszkenőjét, fészkelődött helyén. — Majd akkor én, kedveseim .. És mond>a ám, hogy járt a kártérítéssel. Eladta a kakast, hogy fizetni tudjon. — Szóval, elvittem a kakast a piacra, szép jószág volt lelkeim, én neveltem. Kár, hogy az uram vem láthatta. Szegény uram, három esztendeje elvitte a szívbaj. Hja, ott kopott el egészsége az uradalmakban, Szóval eladtam a kakast» s aztán meaek a tanácsházára, aztán mondom, hoztam a pénzt. Azt mondja Göcző, az elnök: nem kell a pénz, eleget tett a beadásnak, eltörölték a kártérítést, rendelet jött rá. Hej, de sajnálom a knkasf, igaz van még egy, de mégis. Szépek ám a süldők, már lekötöttem a sógoromnál nékik a kukoricái, mivel az én földemen nincs. Aztán a békességünket nem hagyjuk megháborítani. Elhallgatott az asszony. Az emberek biccentettek, s a tanító szólt. — Volt.e még valami Kerekes néni? — Vót hál! Szóltam a postásnak, hozzon nekem is újságot, hadd tudjak a világ sorsáról. Aha . .. Kunt ette a méreg. „Hol vannak ifi a nemzeleözi kérdések? Én már régen szóltam volna; maradjunk a tárgynál. De ez a tanító... Rekedi hang szótt: — Melyik sógorától vette n kukoricát Kerekesné? Az asszony bőbeszédűen válaszolt, hogy Tapaszt óiktól. Kun meg ámult: „Az a rekedlhangú kérdező Horváth, a rátarti középparaszt. Hál az is eljött?" A kapunál figyelt még egy darabig. aztán belépett az udvarra. Köszönt, s intett, Hogy csak folytassák. Folytatták is. És beszéllek munkájukról, elmondták terveiket, örb. műket, bújulcat. Kun mérgesen nézett a tanítóra. Miért nem maradnak a tárgynál? Az égen hunyorogták a csillagok és enyhe szél cirógatta a fák levelét, S egyszerű, papucsos emberek, fürge fiatalok, jóságos szemű asszonyok kicserélték gondola, talkat, mint valami nagy rsalád. Áradó nagy nyugalom ömlött el. A béke, az étel volt köztük. Kunt is megkapta az a csodás este éa el akarta magái rikoltani: — Emberek, harcoljunk a békéért! De gztán csendben maradi. A tanító aztán elővette a „kér_ dezz-f eleiek" ládát. Minden kérdésre válaszolt. Beszélt Koréiról, a francia sztrájkról, a VlT.ről. meg arról, miért nincs számozott hely a moziban és mikor lesz k(r vács a faluban. Kun vakargatta a fejét; ,.Nem jól csinálja, mit válaszol minden kérdésre miért nem marad a tárgynál? Na, de maid eligazítjuk ezt a kérdést". ff ét hét múlva Kun beutazott a járási székhelyre. hogy a ten_ nivalókról és Hámosról beszéljen a. járási béketitkdrral. Szalui Péterrel. El is mondta, mit tesz a tanító és Szálai is úgy volt vete: nem egészen jól csinálja. Hazaérve Kun kereste a tanítót, de nem találta, mert valami helyihagyományokkal kapcsolatos ittállitás ügyében beutazott a megyeszékhelyre. ,,Na, — gondotta — majd less még alkalom beszélni vele". Másnap, megint békegyűlésre készültek a Gaíambjuleábnn, ö is oda igyekezett és elhatározta, megmossa a fejét a fiatal Hámosnak. Ballagott a főutcán s egyszer csak látja, hogy magas, aktatáskás férji jön vele szemben. ,J,ini, hisz ez Kovács elvtárs, a megyei béke. titkár S örömmel szólította meg. Együtt mentek a Galamb-utcába. Amíg az utat rótták Kun beszélt Hámosról. munkájáról, arról, mtt mindolt Kerekesné, meg a többi. Kovács hallgatott és megjegyezte: megbeszéljük a kisgyűlés után. Ugy is volt. A falusi békeiroLiban ült Kun és Kovács. Beszélget. lek. Azt mondja Kun: — Ugye igazam volt?! Hallhattad, láthattad, mit tesz a tanító. Kovács végig simította deresedő haját, odafordult Kunhozt — Nincs igazad — mondta. Erre aztán igazán nem számított Kun. Ennyire elszámította voU na magát? Kérdőn nézett és Kovács beszelt. A lényege ez volt: A helyi hagyományok hazaszeretetre nevelnek. Helyes, hogy a békcgyáUscn is szó esik róla és bárcsak min_ dcnüH csinálnák. És aki a hazát szereti, a bélce katonája. Haza... a föld, amelyen élünk, a sok családi ház, az emberek dolgos közössége, ha úgy tetszik, a kukorica', földek, Kerekes né»l házal áj a. baromfija is. Hadd beszéljenek — és kell is beszélni — a kisgyülésen terveikről, a hétköznapok apró ügyeiről is. Mert azt is jelenti a bélce, A béke oly egyszerű dolgokból áll. Lassan eszmél az emberi lélek. Nekünk kell ébresztgetni, így érünk oda, fokról Jókra, hogy jól lássák a nemzetközi kérdést ig, ami bizony nagyon szükséges . .. Hát nem-e az is legfőbb dolgunk, megmutatni minden embernek, neki személy szerint, mit jeleni a béke? Ha ezt megértili, akkor már eszméltek és leüzdenek. Baj ám, hogy sokszor azok nem értik szavunkat, akikhez szól.., HaUgat(aJi mind a ketten, JF un a hallottakon gondolkodott s mind egy szálig • elismerte azok igazságát. Kovács elmerengve kitekintett az ablakon át az útra. Trécselő asszonyok, egymással incselkedő lányok, legények mentek a kútra a bádogédénnyel. Qdálth zsákokká' megrakott szekér zötyoySri s a gazda pattintott ostorával. A kivilágított kultúrház előtt pedig fehér babakocsit falt egy asszony.., REGE SÁNDOR