Délmagyarország, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-30 / 203. szám

vasárnap, 1953 augusztus 30 5 A Kísérleti Fizikai Intézet felkészült az új tanévre Pár nap múlva a nyári pihenés után új lendülettel indul új sikerek felé az egyetemi oktatás. Élettel telnek meg az előadótermek, a laboratóriumok. Az új oktatási év sikere nagymértékben attól függ, hogy milyen volt az előkészítés, a jó oktatás feltételeinek megteremtése. Egyetemünk egyik legnagyobb Intézete a Kísérleti Fizikai Intézet. Mintegy 700 hallgató (tanárjelölt, vegyész, orvos, gyógyszeaz Intézet Kossuth-díjas igazgatója vezetésével tanszéki értekezleten megbeszéltük a jövő évi oktatási feladatokat. Ezen az értekezleten megvitattuk a tanév folyamán felmerült problémákat és azokat a kezdeményezéseket, intézkedéseket, amelyek elősegítették az oktatás színvonalának emelését és a hallgatók évközi munkájának ellenőrzését. Megtörtént az egyes évfolyamok előadóinak és gyakorlatvezetőinek kirész) fordul meg benne, hallgat előadásokat, végez laboratóriumi gyakorlatokat. Ennek megfelelően nagy feladatot jelent az oktatási munka megszervezése, a nyári előkészület is. Ez a tanévelőkészítő munka főleg négy irányban folyt. A tanév befejezésekor jelölése is, ezáltal mindenki jövő évi feladatainak, munkájának teljes ismeretében foghatott hozzá az új tanév előkészítéséhez. A következő tanszéki értekezleten a laboratóriumi gyakorlatok és az előadási kísérletek, valamint az előadások demonstrációinak fejlesztési tervét dolgoztuk ki. Megbeszélésünk alapján a szükséges műszereket és eszközöket megrendeltük. Ügykezelésünk és anyaggazdálkodásunk fejlődésének eredményeként a megrendelt eszközök nagy része már meg is érkezett. E megbeszélések alapján intézetünk műhelyének dolgozói tovább végezték és végzik a Házilag előállítható eszközök gyártását. Munkájuk elismerést, dicséretet érdemel. Ezzel elősegítik intézetünk fejlesztési tervének sikeres megvalósítását. Igen szép munkát végeztek hivatalsegédeink is az új tanév jó előkészítése érdekében. Szépen rendbehozott, tiszta előadótermek, laboratóriumi helyiségek várják hallgatóinkat. Az új tanév előkészítéséhez számíthatjuk a felvételi vizsgákon való részvételünket is. Intézetünk oktatószemélyzete közül többen résztvettek a Természettudományi Kar és az Orvoskar felvételi vizsgáin. Megállapíthatjuk, hogy ebben az évben a jelentkezők közül többen mutattak alaposabb tudást, mint az előző években jelentkezettek közül, s e mellett sokan valóban hivatásszeretetből, a nevelői munka iránti vonzódás alapján kérték felvételüket a Természettudományi Kar egyes szakjaira. Bízunk abban, hogy új hallgatóink jobb felkészültsége és a választott életpálya szeretete elősegíti oktatómunkánk színvonalának további emelését. , Pártunk és kormányzatunk szerej tő gondoskodása eredményeként iní tézetünk igen sok dolgozója az or[ szág legszebb nyaralóhelyein töltötte szabadsága egy részét. Szellemileg felfrissülve, fizikailag megerősödve, új lendülettel folytatjuk eddigi munkánkat, hogy intézetünk is eleget tegyen a kultúrforradalmunkban számára kijelölt feladatoknak. Makai Lajos egyetemi tanársegéd K r o n í iwwwvwaw *vwwwww wawmmw, v,towvvvy\wvvvwvva^wvvvn'vv\^ Fecskendők IVcm tudom, ki hogyan non vele, de én nem szeretek betegesBoldog anyák és gyermekek a határmenti Deszk községben A jugoszláv határmenti Deszk községben a felszabadulás előtt nem sokat törődtek a Horthy-rezsim urai a dolgozó parasztok egészségvédelmével, csak a kulákoknak és más kiváltságosoknak jutott osztályrészül, hogy rendszeres orvosi vizsgálatban, betegség esetén szakszerű gyógykezelésben részesüljenek. Még a terhes anyák és az újszülött csecsemők sorsa sem érdekelte a község akkori vezetőit. Egészségvédelmi tanácsadás is csak 1939 óta van, de azon régen alig néhányan jelentek meg, hiszen, ha betegséget állapítottak meg, a dolgozó paraszt úgysem tudta volna megfizetni az orvosi költségeket. A felszabadulásig védőnő is csak a távoli Kiszombor községben volt s ritkán járt Deszkre néhány órás tanácsadásra. A mostani Deszk termelőszövetkezeti községben már gyökeresen más a helyzet a dolgozó parasztok, a terhes anyák cs gyermekek egészségvédelme terén is. Korszerűen felszerelt egészségvédelmi gondozó működik, ahol orvos, szakképzett védőnő és bába látja el tanácsokkal azokat, akik hozzájuk fordulnak problémáikkal. A Vöröskereszt és az MNDSZszervezet mintegy 30 aktívája állandó felvilágosító munkával gondoskodik arról, hogy necsak közvetlen veszély esetén keressék fel a dolgozók a tanácsadót, hanem a betegségek megelőzése érdekében rendszeresen járjanak el a rendelésekre. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy ma már közel félezer terhes és gyermekes anya jár tanácsadásra. A csütörtök délutáni rendelésen is sokan megjelentek. A várószobában elbeszélgettek arról is, hogy mennyivel könnyebb a helyzete a terhes anyának most, mint régen volt. Szabó Kálmánná anyasági érdeméremmel kitüntetett tszcs-tag egyéves kisgyermekével és aszszonyleányával együtt várja, hogy sor kerüljön rájuk. Mindketten orvosi tanácsért jöttek. A fiatalaszszony két és félhónapos kisgyermeke nem beteg ugyan, de úgy látja, hogy nem fejlődik olyan gyorsan, ahogyan szeretné. Most megkérdezi, helyesli-e az orvos, hogy tápszert adjon neki. A fiatal anya még orvosi segítség nélkül született, de egyéves testvérjére — aki a családban már a kilencedik — és az ő két és félhónapos gyermekére már féltő gonddal vigyáz . a dolgozó nép állama, Ennek a szerető gondoskodásnak köszönhető, hogy Deszken már nem hal meg minden tizedik csecsemő, mint a felszabadulás előtt. Halálozási arányszámuk az utóbbi években negyedére csökkent, ebben az évben pedig valamennyi új szülött életben maradt a községben, 15 féle űj édességet gyártott ebben ax évben a Budapesti Csokoládégyór A Budapesti Csokoládégyár dolgozói ebben az évben a választék növelésére már 15 fajta új édességet gyártottak. Most jelent meg egyik legsikerültebb újdonságuk, a puha, olvadós, csokoládéval töltött kiváló minőségű cukorka. Szeptemberben újra megkezdik a táblás csokoládé, a "Macskanyelv* és a "Tibi* készítését. Három-négy újfajta cukrot is terveznek, különböző krémtöltéssel. Már megkezdték a szaloncukor gyártását, húsz korszerű csomagológép már önti a szaloncukrot. Közel egymillió kiló szaloncukrot gyártanak decemberre. a gépszíj: egy kis pattanás addig mérgeskedett, hogy minden lázadó, íásom ellenére az orvos karjaiba űzött. A mindenféle orvosság szag egész megzavart az SZTK sebészeti osztályán, de még jobban meg'epőd'em, mikor a lázmérőn a kis ezüst, csík felszaladt a 88-as számig: ,.No fene, ez a kis vacakság ilyen komoly lúzt csinált?" — s méltatlankodva nézek farkasszemel n kis pattanásból lett nagy pattanással. — Fel kell ezt nyitnunk, mert még magasabbra szökhet a láz — mondja dr. Rózsa főorvos. — Tessék átfáradni a műtőbe. ffél én gyanútlanul átfáradtam, s hipp-hopp, mint a varázsszobában, máris az asztalon feküdtem. Kismülét ide, leisműUl oda, csak nem vice ez — gondolom magamban, mert már az aszszisztensnő készílgetle is egy kis asztalkára a kellékeket, melyek icit .picit belém zörögtek. A főorvos fölémhajolt barátságosan, vala.mil kérdezett; 4eleit em is rá, de emlékeimben máris tovább kutattam az arca után: hol találkoztam én ezzel az arcai? Itt, persze, hogy üt. ö volt az, aki a felszabadulás után nemsokára szétoszlatta bennem a régi „O TV fogalmát, mert ő abban a korai időben is barátságos volt, lelkiismerctes, úgy, mint most is, nem úgy, mint « régi „OTI.orvosok". — Tűt kérek! — mondja mellettem az orvos, s aztán felém fordul: — Nem fog fájni az érzéstelenig tés, a legkisebb tűt használom 3.. Én rápillantok, ami azt jelenti: jó, 8 máris érzem a pici szúrást, de ugyanakkor mást is: valami folyik a csípőmnél, csak tán nem a vérem?! — szorul belém a hang az kedni, már csak azért se mmt ott- ijcdtséglöt nrm, 0S(jk a fens1íendi hon panaszkodnak ram, ha;y rossz i ' beteg vagyok- Most mégis 'elkapott folyik, de nagyon. Csóválja fejét az orvos, de nenf szól semmit. Újra felszívja egy új fiola tarialmát és újra szúr: új* ra folyik a fecskendő oil,v ín á ,,Novocain". Kínos ez m'.ndhc.rm munknak, az asszisztensnő türelmi fogy el legelőbb: — Rossz ez a fecskendő. — Látom — mondja az orvos. ' — Leadtuk javítani és így ad<áK vissza, az újak sem jobbul:, egyszer lzifözzük és cz lesz belőle — mulat a fecskendőre az asszisztensnő. — Ez baj, így nem lehel dolgozni Nézze mennyi anyag megy pocsékolásba... És csak hiábrt szurkálom a beteget. Másikat kérek — teszi le a fecskendőt az orvos. fje.i, ha itt volng a sok gyerekkori vizipuskám. amit a te. mető bürökjéből csináltam., az bizony sose folyt, azt főzhették volna! — sóhajtok belől egy nagyot. — Nincs tízes, az -ötös is folyik — szól az asszisztensnő. — Nézzük azt! Kezdődik elölről. Uj fiola, új szúrás, új fiola, új szúrás, végül már nem is számolom. — Érzi-e még? — kérdi tőlem egy idő múlva Rúzsa főorvos megérintve a tűvel a beteg részt- I — Érzem, de a kezem a fejertt alatt már elzsibbadt és a ruhám, már egész átázott a sok kifolyt ériéstelenitötől, — sóhajtom kiszáradt torokkal. Ruhát tesznek a csípőm mellé, hogy a kifolyó Novocain tói megvédjék a ruhám és újra kezdődili elölről. Nagyon sajnálom mindhármun. hat; az orvost, az asszisztensnőt és magamat. Ozéretaóm a raktárost, n fccskmdöjavílót készítőt így az ^ aszlalra fektetni, mini ahogy engem foktettek, vagy azt, aki ilyen fecskendőt jónak minősít. Nem beszélve arról, hogy meg. szegyenítő az orvosnak ilyen műszerrel dolgozni, nem beszólva arról, hogy az nem Gazdn_niozgslom, amennyi anyag ilyen fecskendővel pocsékolásba megy, meg, hogy hosszú időre elvonni az orvost más betegektől, csupán a fecskendő miatt. Ebben, mintha az OTI éledne újra. Azóta tán kicserélhették á fecskendőket. Talán jók is. Ki próbálná meg, hogy valóban ió-e? Én nem, mert hátba a szemészet rossz fecskendőit adták oda a se. bésBetnek, mert azt mondják a rossz nyelvek, hogy ott is „ilyet)'1 a fecskendő, hogy a rossz fecskendő eirkulázik osz,ályről_omztályra. hogy ideje volina már rendet teremteni a fecskendő-hadállásban (inkább fecskendő-használásban), mert miig is csak borzasztó, hogy az új fecs. kendő is elromlik egy kifőzés utúíl: nyilván kitágul, megdagad a fén:_ és üvegrész a forralás közben magúba szívott víztől. 1 LÖDI FERENC A leszálló estében füttyögetve ment hazafelé Tóth József vasmunkás. Ütján köszöntötték az ismerősök s ő kicsit eltréfált velük. Igaz is, nem fiatal ember, hajában ezüstcsíkok húzódnak, de azért jó a kedve s nem ritka, hogy termelés közben el-elnótázik munkahelyén: a Vasés Fémipari Vállalatnál. Gyorsította lépteit, hogy mielőbb hazaérjen a családjához — a Petőfi-telep 43. utca 1118. szám alatt lévő otthonába. Alig ért lakása elé: Gyuri fia, aki most lesz hetedik osztályos, ott termett előtte: — Csókolom édesapám — köszönt a gyerek s feltekintett apjára. — Szervusz fiam — mondta az apa és kedvtelve, pillogva nézte a Gyurit s beszélt hozzá. Pár perc iramodott tova és az apa körül a Gyurkán kívül hárman álltak: felesége, Józsi, a főiskolás, Béla, az ipari tanuló. A családból az Éva lány hiányzott, ő most Pesten nyaral. Nagyon megérdemli, mert jól tanult. Hej, olyan szép levelet írt szüleinek, hogy azok szive repesett az örömtől. A családfő kérdezett ezt is, azt is. Pajkosan, huncutkodva nézett rá Józsi és megkérdezte: — Milyen az üzemi csapat? , Egy este a T ó th-c s aládn ál — Jó, de lesz jobb is —> felelt és pattintott ujjával. Felesége összevonta szemöldökét, rosszalóan csóválgatta fejét. — Hagyjátok már azt a focit, meg a téesbét. Igaz, Tóth a sportfelelős az üzemben s játékvezető tanfolyamra is jár majd. Szóval igen kedveli a sportot és tesz is a fellendítéséért. Tóth életepárja szavára mosolygott, hunyorított szemével és tréfált: — Hagyjuk, hagyjuk .., — s ezzel fiaival ment a házkörüli kertet nézni: a kukoricát és a paradicsomot, mert az van benne. Felesége csak úgy rátartiságból, nem komolyan adta a haragost a "foci* miatt s indult, hogy készítse a vacsorát — hisz' családjáról férjével együtt lelkiismeretesen gondoskodik. A SZÜRKÜLETBEN zsivajogva nézték a kukoricát. Megtapintották a száron a szép nagy csöveket, amelyeket nemsokára törni lehet. Lesz is belőle ennivaló az ólban röfögő disznónak. — Apám —1 szólalt meg kukoricanézés közben minden átmenet nélkül a Béla fiú — kaptam ám édesanyámtól valamit. — Ne mond? — derült az apa arca s nem mutatta; kíváncsi ő is, mit kaphatott Béla, — De! Majd megmutatom . i s S aztán az apa sokmindenről beszélt fiaival. Amikor a munkáról váltottak szót, megkérdezte tőle sz egyik fia, az ipari tanuló: — Apám, milyen százalékot ért el? Nézte a fiát az apa. "Miket nem kérdez ez a gyerek — gondolta el egy pillanat alatt —. De csak kérdezze.* Intett fejével és azt felelte: — Legutóbb 121 százalékom volt. Nem rossz, mi?! Kacarásztak mindanynyian. Béla is büszke volt édesapjára, úgy vette, mintha a 121 százalékot ő érte volna el. Éppen a sportról kezdtek megint beszélni, mikor hívták őket; — Kész a vacsora, >, Gyertek. Indultak. MEGVOLT A VACSORA. Halkan szólt a rádiózene és a család beszélgetett. Józsi a főiskoláról szólt és mesélt a néphadsereg életéről. Mert egy ideig katonai szolgálatot teljesített, nemrégen szerelt le. Amikor kicsit csend támadt, Béla ellépett és hozta mutatni a "valamit*: a négy pár zoknit, két zsebkendőt, amit kapott. Az anya, az apa elnézte fiait, szivüket nagy melegség járta át, Melyik ember ne ismerné azt az érzést, ami elfogja, ha szeretteinek örömet okoz? Az otthonban, családi tűzhelynél meghitten, vidáman telt az este. Az apa, ahogy gyönyörködve elnézte fiait, eszébe ötlött saját nyűgös ifjúsága ... Az, mivé lehetnek és lesznek is gyermekei. Aztán az járt fejében: "A Jóska is kapott e hónapban 50 forint zsebpénzt, a négy pár zokni és a két zsebkendő 60 forint 40 fillérbe került. Aztán 'itt a gyorsfőző 59 forintért. Vájjon a "terven felüli kiadásokra* honnan sikerítette az asszony a pénzt? — Mondd csak —1 fordult felesége felé —, miből került a zokni, a gyorsfőző ára? — Honnan? Hát a konyhapénzből . t. AZ EMBER ÁMULT: "Na, hogy értsem?... A koszt .nem romlott, inkább javult és mégis a konyhapénzből került a pénz. Mindenesetre ügyes asszony a feleségem*. De azért fúrta az oldalát a dolog és firtatta: hogy s mint a konyhapénzből? Az asszony sorra, rendre elmondta férjeurának: — Hát úgy, hogy olcsóbbodott a háztartás, Nem 7—8 forint a liszt, hanem 4.60 és nem is kell tülekedni érte. Olcsóbb a krumpli, a zöldfőzelék, gyümölcsféle, a zöldség. Ne* künk, ennyi étkes szájnak hát igencsak kell havonta húsz kiló liszt. Már itt spórolunk olyan jó 60 fo-» rintot. Krumpli is sok fogy, meg zöldfőzelék, gyümölcs. Szóval mondhatom a liszten, meg a többin takarítottam meg egy hónap alatt a zoknik, a zsebkendők, a gyorsfőző és a zsebpénz árát. Derült a férj arca, nagyokat bólintott s elmerengett. Felesége kis szünetet tartott s aztán folytatta: nehogy azt higyje férje most már semmi a háztartás vezetése. — Na, de azért többmás minden is olcsóbb lehetne... Ránk férne — elégedetlenkedett. — Hát éppenséggel igaz. * Egy csapásra, máról-holnapra azonban nem lehet minden olcsóbb. Fokrólfokra érünk el oda, jó munkánkkal. Az asszony elhúzta a száját, mereven ült s valahogy úgy mutatta, nem ad igazat férjének. Nem hát! Belülről azonban elismerte szavai igazságát. TÓTHÉK elzárták a rádiót. Az otthonban már nem is beszéltek. Véget ért a Tóth-család egy estéje. Csend volt. Pihent a család... Rege Sándor