Délmagyarország, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-28 / 201. szám

PÉNTEK. I9S3. AUGUSZTUS 28 Ifjúmunkás brigádok verseny© az Újszegedi Kender- Lenszövő Vállalatnál • — Na, Erzsike, ez lesz a te géped. Majrj meglátod, megszeretsz itt náturik. A fisftal, feketehajú lány, kissé félénken állt a számára eddig ismerőien szövőgépek előtt. Hangja is Temegett, amikor ezt mondta: «r— Biztos jó lesz. Nagyon szeretnem ezt a mesterséget megtanulni. 1 Ez a beszélgetés három évvel ezelőtt hangzott el Nagy Erzsébet 4ő a harmadik ilyennevű dolgozó az Üjszegedi Kender-Lenszövőben) és a Vl-os parti művezetője között. Nagy volt az érdeklődése a szövőgép iránt, de kezelésének elsajátítása eleinte nehezen ment.' De Erzsi kitartó volt. Mesterét gyakran felkereste, tanácsot kért tőle s tapasztaltabb szővőnőtársai, akik látták igyekezetét, szorgalmát, minden felkérés nélkül segítettek neki, hogy mielőbb elsajátítsa a szövés technikáját. Teljesítménye fokozatosan emelkedett. Amikor ífclőször elérte a száz százalékot törült és büszke volt. Érezte: győ' zött az akarata és a szorgalma. Nagy Erzsi tovább tanult, szakmailag képezte magát. 1952-ben elnyerte a sztahánovista oklevelet, majd 1953-ban a sztahánovista jelvényt is. Ezzel az Üjszegedi Kender-Lenszövőgyár egyik legjobb ifjúmunkása lett. Többen még irigykedtek is eredményére, de ő már azon töprengett: "hogyan válhatna egyre több ifjúmunkás sztahánovistává és sorakozna fel az élenjárók közé? Egymás között kellene versenyézni és megindulna a vetélkedés, segítenénk is egymást. — Ifjúmunkás brigádot kell szervezni*, Gondolatát tettek követték. Töbssör beszélt Tóth Mar- az üzem valamennyi dolgozója gittal, aki támogatta elgondolását | munkafelajánlást tett, az ifjúmuns most már ketten kezdtek hozzá i kés brigád tagjai elhatározták, a brigád szervezéséhez. Csatlako- j hogy kifogástalan minőséggel dolzott hozzájuk Domonkos Mihályné | goznak s ennek érdekében és Gémes Etel. Így alakult meg a szövő ifjúmunkás brigád. Kezdettől fogva rendszeresen tartottak brigádértekezletet s megbeszélték mindazokat a problémákat, amelyek ezideig nehezítették a termelést. Tennivaló akadt bőven, hisz a brigád átlagteljesítménye sok esetben alig-alig érte el a száz százalékot. A száz százalékon aluli termelésnek egyik oka az volt, hogy a brigád tagjai közül valamelyiknek többször állt egy-egy gépe. Nagy Erzsi ezt a műszak mesterének segítségével oldotta meg. Gépeiket műszakilag állandóan ellenőrizték s ez lehetővé tette, hogy a legkisebb hibát is azonnal megjavítsák. A jól működő gépek mellett azután öröm volt dolgozni. Az ifjúmunkás brigád tagjai egymás között versenyre keltek. A teljesítmény növelésében Nagy Erzsébet, a brigád vezetője példát mutatott. Szinte napról-napra növelte eredményeit. Rövid egy hónap alatt 130 százalékról 149 százalékra emelte teljesítményét. Nem sokkal maradt el mögötte Gémes Etel — most már sztahánovista ifjúmunkás társa sem, aki 120 százalékról 142 százalékra fokozta teljesítményét. A brigádon belül Í.Z egymás közötti versengés eredményezte azt, hogy a brigád átlaga 130 százalékra emelkedett. Amikor augusztus 20 tiszteletére púrosversenyre hívták ki az újonnan megalakult Klivinyi Rozál szövőbrigádot. A munkaverseny most még lendületesebbé vált. Mindkét brigád tagjainak a műszak kezdetekor az az első dolga, hogy a versenytáblán megnézzék a teljesítményeket. Az alkotmány ünnepének tiszteletére indított munkaversenyben a Klivinyi-brigád lett az eiső, hat százalékkal túlhaladta Nagy Erzsi brigádjának eredményét. Az ifjúmunkás brigád tagjait nem csüggesztette el az, hogy lemaradtak a munkaversenyben. -Erős vetélytársra akadtunk, delegyőzzük őket!* — fpgadták. A versenykedv megnövekedése eredményezte, hogy most az augusztus 20-i versenyszakasz után mindkét brigád tagjainak emelkedik a termelése. Nagy Erzsi és Klivinyi Rozál . ifjúmunkás brigádjainak példája nyomán újabb brigádok alakultak az Üjszegedi Kender-Lenszövőgyárban. A brigádok megalakulása és azok egymás közötti versengése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az üzem dolgozói az augusztus havi tervet a második dekád végéig 100.9 százalékra teljesítették, A brigádok tagjai és az üzem valamennyi dolgozója megfogadta, hogy a versenyt tovább erősítik. Legközelebbi céljuk: a harmadik negyedévi terv túlteljesítése a kormányprogramm sikeres megvalósítása érdekében. A szovjet főiskolák az új tanév előestéjén számára az épületek emelését. Űj Biztosítsák a könyvtárak jó munkáját a Szegedi Kenderfonógyárban Urbán Sándornak, a Szegedi Kenderfonógyár lakatos üzemfenntartó részlege könyvtárosának még az arcán is csillog a feketeség. Kedves, vidám ember. — Hű, de szeretek olvasni! —lelkesedik. — Sorban veszem ki a könyveket. Jönnek aztán az olvasók — igaz, hogy csak ebből a részlegből átlag 35-en — teszi hozzá kissé bizonytalanul — jönnek és én ajánlgatom a könyveket. „Hát aztán honnan tudja maga, hogy mi kellene nekem, meg hogy mi a jó?" — bámulnak rám. Hát mondom, elolvastam, el én majdnem mindet! Büszke öröm kandikál a szeméből. Ilyen kedvvel, ilyen lelkesedéssel szeretnének olvasni a többiek is. Mindenki. Könnyű Urbán elvtársnak, ö abban a szerencsés helyzetben van, hogy tudja ki a könyvtáros, — saját maga. De mit csináljon Csela .Tózsefné, a 3/042-es gépnél, Fejes Pálné, a fonalkeresztorsó mellett, Baráth Antalné szakszervezeti bizalmi és a többiek, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy ki kezeli a könyveket? Nem magyarázta meg nekik senki még azt sem, hogy kell könyvet igényelni. Nem folytatnak itt felvilágosító munkát. Megalakították üzemrészenkint a kiskönyvtárt, és pihennek babéraikon. Sajnos, azonban — bármily régi is a közmondás — még senki szájába nem repült sült galamb. Széli Katalin is fejét csóválja, csillogó szép barna szeme elkomorodik. Nem tudja, ki lehet a könyvtáros. Kiss Ernőné sem jött rá, bárhogy törte a fejét. A délutáni műszak sem kivétek Áz agitációs munka hiánya Mit mond erről Mándoki elvtárs, áz üzemi pártbizottság agit.-prop. titkára: — A könyv megvolna, csak az olvasók hiányzanak! — Arra a kérdésre, hogy foglalkozott-e az elvtársakkal, végzett-e felvilágosító munkát, elbeszélgetett-e a munkásokkal arról, milyen erős fegyver az imperialista háborús uszítással szemben kezünkben a kultúra, Mándoki elvtárs így válaszol: — Keveset beszéltem a dolgozókkal. Eddig még meg sem történt. — Gondolni gondoltam arra, hogy mások is olvassanak ideológiai könyveket, de ... — elhallgat Mándoki elvtárs. Elhallgat bizony, mert gondolni könnyű, de cselekedni nehezebb lett volna. És éppen ezért megelégedett azzal, hogy várni kezdte az oktatás megindulását. így történt aztán, hogy ez a várás nem emelte az olvasók számát. Keveset törődött Mándoki elvtárs azzal is, hogy az aktívákat mozgósítsa a könyvtár olvasói számának emelése érdekében. Pedig néki, mint az üzemi pártbizottság agit-prop. titkárának, mint vezetőnek, ez lett volna a fő feladata. Nem tevékenykedik a szakszervezet Persze nem nyugszik az egész felelőség Mándoki János vállán. Nem csak ő követett el hanyagságot. hibás az egész vezetőség. Csend telepszik a pártirodára, amikor a szakszervezetre terelődik a szó: — Nem támogatja a munkát a szakszervezet. A könyvtár fejlődésére vonatkozóan nem szabtak irányelveket. A központi könyvtárat is csak akkor látogatják, ha előadás van, Máskülönben ajtaja zárva. Az olvasmányok kiadásának Időpontja az alapszervi könyvtárban még véletlenül sincs megszabva. Ha a dolgozó szeretne könyvet kölcsön venni, akkor munkaidő közben elkezdi keresgélni a könyvtárost. Ha szerencséje van, megtalálja s akkor a könyvtáros is abbahagyja saját munkáját. Hol van az az elvtárs, aki hajlandó elsétálni munkaidejét és ha mégis, akkor kit terhel a felelősség, ha emiatt csökken a termelékenység ? Az olvasnivágyó elvtárs százalékos teljesítménye is romlik, vele együtt zuhan fizetése. Ki ezért a felelős? — Nincs elülve a kérdés, csak, hát. i, csak, hát... — vonja a vállát és teszi szét a két karját Gáspár elvtárs, a területi kultúrfelelős. Mit mond mindezekről a „Vörös Cséve", a Kenderfonó Pártbizottságának lapja ? „Vannak még hiányosságok, helyes lenne, ha a kultúrbizottság megvalósítaná Molnár elvtárs javaslatát és műszakváltáskor mozgókönyvtár segítségével emelnénk az olvasók számát." Semmi többet nem lehet itt olvasni. A lap ezzel elintézettnek vélte a könyvtárproblémát. Menynyivel emelkedett vájjon e cikk után az olvasók száma? Az újság is nevelőeszköz. Miért nem figyelt fel a szerkesztőség a kultúra ezen fontos területén mutatkozó hiányosságokra ? Az abbahagyott segítség A könyvtár munkáját az Egyetemi Könyvtár patronálja. Az Egyetemi Könyvtár azonban nem segíti a Szegedi Kenderfonót. Balogh Lajosné, a könyvtáros ezt mondja erről: — Az Egytemi Könyvtár patronált minket, de ebben az évben még csak nem is hallottunk róluk. Kihez tartozunk vajon most? Az elvtársnő gyorsan folytatja. — Akadnak problémák. Jó volt az, hogy régebben minden két hétben meglátogattak minket. A havonkénti könyvtárértekezlet is hasznos volt. Tanulhattunk a többi könyvtár munkájából. Átadhattuk a mi tapasztalatainkat. A nehézségeket igyekeztünk megoldani. Miért hagyta ezt abba az Egyetemi Könyvtár? Baloghné lelkesen, örömmel végzi a rábízott feladat ikat. Kár, hogy nem kapott megfelelő támogatást. Pestről minden negyedévben látogatót kap az üzem. Jön szétnézni a SZOT, de leginkább a Könyvterjesztő Vállalat. Érdekes módon elkerülte a leutazó elvtársak figyelmét a könyvtár munkájának elhanyagolt állapota. Vagy talán ők is Tóth Nándor kultúrfelelős álláspontját képviselik, aki elégedetten jelentette ki: — 25:—30 százaléka a munkásoknak az olvasók „táborába" tartozik. Miért van megelégedve ezzel a százalékszámmal Tóth elvtárs? Kevés lépést tehetett ennek növelésére. Nagymértékben visszaveti az olvasók számának emelkedési lehetőségét az, hogy a központi könyvtár az üzem falain kívül található. Jó lenne helyet biztosítani számára az üzemen beNil. Az érdeklődőknek ne kelljen kirándulást tenniök, ha könyvet akarnak hazavinni. A kommunista párt és a szovjet kormány állandóan gondoskodik a Szovjetunió népei kulturális színvonalának emeléséről, a szocialista kultúra minden ágának fejlesztéséről. A szovjet állam nagy figyelmet fordít- a közoktatásra, a hétosztályos iskolák, a középiskolák, a technikumok, főiskolák és tudományos kutatóintézetek további fejlesztésére. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának közelmúltban lefolyt V. ülésszaka jóváhagyta a Szovjetunió 1953. évi állami költségvetését. A költségvetés szerint szociális és kulturális célokra, közte a közoktatásra 1298 milliárd rubelt, 7 milliárddal többet fordítanak, mint tavaly. A nép kulturális színvonalának egyik igen fontos mutatószáma — a főiskola, annak fejlődése, sikerei. A szovjet főiskolák nagy eredményekkel fogadják az új, 1953/54-es tanévet. A Szovjetunióban szeptember 1-én több mint 800 főiskola, egyetem, akadémia kapuja nyílik meg. Ezekben a tanintézetekben 1,527.000 diák kezdi meg a tanulást. A szovjet főiskolákon a tanulók száma még sohasem volt ilyen nagy. A löiskoíók hálózata kiterjed a Szovjetunió egész óriási területére. Jellemző, hogy a valaha elmaradott kerületek, mint például Üzbekisztán, Turkménia, Kirgizia ma a főiskolai oktatás fejlesztésének fokát tekintve még az európai kapitalista országokat is megelőzik. A Szovjetunióban csupán a háború utáni években 126 főiskola nyílt meg, köztük olyan hatalmas felsőfokú tanintézetek, mint Frunzeban a Kirgiz Állami Egyetem, a kemerovoi Bányászati Főiskola, a novoszibirszki Vízi Közlekedési Főiskola, a cseljabinszki Politechnikai Főiskola és mások. A Szovjetunióban az idén is sok új főiskola nyílik meg. Szeptember 1-én először kezdődik meg az oktatás a tulai Bányászati Főiskolán, a csitai Orvostudományi Főiskolán, a polovszki Pedagógiai Főiskolán. Üj bányászati főiskola nyílik meg Karagandában és Molotovban is. Az új főiskolák építése, különösen a szövetségi köztársaságokban nagy lendülettel folyik. Bjeloruszsziában például a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt egyáltalán nem volt felsőfokú taninté zet és mindössze két kis tudományos intézmény működött. Jelenleg a köztársaságban 32 főiskola működik, közöttük hármat az idén szerveztek meg. Cseljabinszkben, Sztálingrádban, Rjazanban, Minszkben, Novoszibirszkben, Taganrogban megkezdték az újonnan létesített főiskolák epület készül a Harkovi Egyetem számára, ahol számos előadótermet, tudományos-kutató kabinetet, laboratóriumot, kétmillió kötetet számláló tudományos könyvtárat, több múzeumot, dísztermet, planetáriumot, sporttermeket fognak elhelyezni. é Sok új épületet emelnek a moszkvai főiskolák számára. Moszkvában, az. egyetem grandiózus épületén kívül, oktatási célokat szolgáló és lakóház-tömböket építenek az útépítési, a vízgazdálkodási mérnökképző-, a vegyi-technológiai, stb. főiskolák számára. Az épületek méreteit a következő számadatokból ítélhetjük meg: a moszkvai Bauman Műszaki Főiskola 232.000, a moszkvai Olajipari Főiskola 400.000.köbméter légteret foglal el. A szovjet főiskolák a közelmúltban új felvételt hirdettek az első évfolyamokra. A szovjet főiskolák, és egyetemek az új tanévre való előkészületeket rendszerint már jóval előbb megindítják a felvétel bejelentése előtt. A főiskolák cs egyetemek állandó kapcsolatban állnak a középiskolák végzett növendékeivel, levelezést folytatnak a tanulókkal, válaszolnak nekik az őket érdeklő kérdésekre. A professzorok és főiskolai tanárok, továbbá a felső évfolyamok hallgatói rendszeresen látogatják a középiskolákat, ahol beszélnek a tanulóknak saját főiskolájukról, egyetemükről, elmondják, milyen szakemberekké válnak a főiskola elvégzése * után. A főiskolákon évente megrendezik az úgynevezett ••nyílt ajtók napját*, amikor a középiskolai tanulók megtöltik az előadótermeket és laboratóriumokat, találkoznak jövendő professzoraikkal. Mindez segítségére van az ifjaknak és leányoknak abban, hogy helyesen állapítsák meg hajlamaikat, hogy kiválasszák maguknak a legjobban megfelelő szakmát, hogy megállapítsák, melyik főiskolára, melyik tanszakra menjenek tanulni. A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusa határozatot hozott, hogy az ötéves terv folyamán a főiskolákról és középfokú szakiskolákról kikerülő szakemberek számát körülbelül 30—35 százalékkal kell növelni. 1955-ben, 1950-hez képest az ipar, építkezés és mezőgazdaság legfontosabb ágai számára a főiskolákról kikerülő szakemberek számát körülbelül kétszeresére kell emelni. A küszöbön álló 1953 54-es tanév új lépést jelent előre a szovjet főiskolák fejlődésének útján, Még jobb eredményekért Az 1. Posta dolgozóinak munkájáról Az idősebbek is szeretnek olvasni — Nem segített a szakszervezet — sóhajtozzék. Mi a véleménye a szakszervezetnek: — Ugy gondoltuk, hogy Gáspár elvtárs, a területi kultúrfelelős, hát biztos többet törődik saját üzemével. így történt, hogy bizony nem segítettünk. Ugyanakkor azonban beismerik, hogy a Kenderfonóban „a könyvtár munkája mindig döcögött". Tehát jól tudták, hogy erős kézzel kellene irányítani, mégis felelőtlenül elhanyagolták. Saját munkájukat nem bírálják. — Mindennek az az oka, hogy a munkások életkorának átlaga magas: körülbelül 45 év. — állapítják meg és ezzel el van minden intézve. Az eszükbe sem jut, hogy az idősebb elvtársak ismerik a multat, régóla szomjaznak olyan művekre, melyeket akkor nem olvashattak. Vágynak az új, mély emberi igazság belsejébe látni. Talán még jobban át tudják érezni, mit jelent számukra a szovjet irodalom, az új, boldog élet irodalma. Sürgősen javítani kell a Kenderfonóban uralkodó állapotokon. , Amikor a postáról reggelenkint megkapjuk a küldeményeket, egy pillanatig sem gondolunk arra, hogy milyen sok kézen, milyen sok becsületes munkán megy keresztül a küldemény, amíg eljut hozzánk. Nem egyszerű, nem könnyű a postai dolgozók munkája. A Szeged 1. Posta épületében telefonok berregnek, jelzőlámpák villognak, bélyegzők koppannak, pénz suhog, csörög, távíró kattog. Mindenütt a munka zajával, a munka ütemével találkozunk. Szorgalmas munka folyik az épületben. A Szeged 1. Posta nem termelőüzem. Kiszolgáló vállalat, ahol a gyorsabb és pontosabb kiszolgálással segítik a szocializmus építését. Ennek tudatában készültek fel a Posta dolgozói alkotmányunk születésnapjának méltó megünneplésére és értékes felajánlásokat tettek a nap tiszteletére. A Posta kézbesítői becsületesen váltották valóra adott szavukat és túlteljesítették vállalásaikat. Szebb eredményt értek el, mint amilyet ígértek. A takarékbetét gyűjtésben a legszebb eredményt Szélpál Mihály elvtárs érte el; rövid idő alatt 301 dolgozót világosított fel a takarékbetét jelentőségéről. Ennek eredményeként 15.160 forint került viszsza . népgazdaságunkhoz kölcsön formájában. A rádióelőfizető-gyüjtésben szép eredményt ért el Földes! Rudolf, aki a vállalt két előfizető helyett négy előfizetőt gyüj1626, Dóczi János pedig 100 forint helyett 919 forint értékű bélyeget és egyéb értékcikket adott el. A posta kézbesítőinek jó munkája mellett szép eredményt értek el a műszaki dolgozók is. Szalal Péter, Papp János, Mekitner Imre, Lengyel Károlyné, Tóth Sándor, Börcsök Pál és Nacsa Ist* ván jóval 100 százalékon felül tel* jesítette vállalását és augusztus 20 után újabb felajánlást tettek a kormány programmja mielőbbi megvalósítása érdekében. Ezeket az eredményeket úgy érték el Szeged 1. Posta dolgozói, hogy mindenben követték a párt útmutatásait és megértették, hogy milyen fontos és megtisztelő feladat bárul rájuk munkájukon túl a népnevelómunkában is. Segítette a dolgozókat az is az eredmények eléréséért folytatott harcban, hogy a pártszervezet helyes irányítása mellett állandó se* gítséget kapnak a szakszervezettől. A posta versenyfelelőse, Kecskeméti Józsefné elvtársnő, minden munkateremben rendszeresen biztosítja a verseny nyilvánosságát. Naponta, vagy dekádonként új eredmények láthatók a versenytáblákon és ez a tény is több és jobb munkáért folyó harcra serkenti a posta dolgozóit. Így érték el, hogy augusztus 19-én 100-ná' több dolgozót jutalmazhattak mer jó munkájáért. Kovács Imre elv társ, a hivatal vezetője jó szervezi tött. Balla József négy helyett ti- és irányító munkája elismerése jo zenkettőt, Szeles Ferenc pedig öt helyett 11 dolgozóval emelte a rádióelőfizetők számát alkotmányunk tiszteletére. A sajtóelőfizetők számának emelésében Róvó László 160 százalékra teljesítette vállalását, míg Debreceni Géza a vállalt két előfizető helyett 23 dolgozót győzött meg a sajtó rendszeres olvasásának jelentőségéről. Az értékcikkek árusításánál Bányai Ferenc is 900 forint helyett léül a "Kiváló postás* címet kaptmeg a Közlekedési és Postaügy • Minisztériumtól. A Szeged 1. Postahivatal az ország postahivataljai között az elsők közé küzdötte fel magát. De a dolgozók megfogadták, hogy az elért eredmények nem teszik őket önelégültté és továbbra is keményen küzdenek a többi vállalatok dolgozóival együtt a kormány programmjának megvalósításáért,.