Délmagyarország, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-02 / 153. szám

CSÜTÖRTÖK, 1953. JLLIUS 2. " 5 EGY MINSZKI ÁRUHÁZBAN Kora reggel. Az áruház megnyitásáig már csak egy félóra van hatra. Folynak az utolsó előkészületek a vásárlóközönség fogadására. Közben felpattan az egyik teherfelvonó ajtaja és különböző textilneművel megrakott tolókocsi gördül a pulthoz. Reggelenként az áruház minden emeletén ilyen kocsikat tehet látni, artiint a raktárakból kiadott különböző árucikkeket viszik az eladók munkahelyére. Tíz óra negyvenöt perc. A százötven eladó elfoglalja helyét. Fontosán 11 órakor k! "•vul a bejárati kapu és 'evők betódulnak az uház termeibe. A villamoskészülék osztály új mosógépeket kapott ma Rigából. Mindjárt a mosógépek mellett hófehérre zománcozott, csillogó nikkelveretű »ZISz- hűtőszekrények állnak. Az állványokon porszívók, különböző fajtájú villamosfőző készülékek, hordozható padlókefélőgépek. Az áruház nagyszámú ilyen háztartási készüléket ad el. A földszinten van a vevők irodája. A nehéz csomagokat nem kell a vevőknek magukkal cipelni az emeletekre, mert a földszinten díjmentes megőrző áll rendelkezésükre. Ugyancsak a vevő-irodában ichet megrendelni a vásárolt áruk hazaszáliitásat. ... Az egyik emeleten, a zeneosztályon, a vásárlók gramofonlemezeket válogatnak, a radióosztályon pedig a különböző rádiókban gyönyörködnek. Egy vevő éppen a legutolsó "Belarusz«-készüléket né.zegeti. A gépnek hat liullámsávja, nyomógombos beállítója és két hangszórója van. Mint mindig, most is nagy az élénkség a játékosztályon. Ezen az osztályon az áruforgalom az idén több mint háromszorosára növekedett 1951-hez viszonyítva. Megnövekedett a selyemszövetek iránti kereslet is. Az áruház tavaly márciusban 3 millió 113.000 rubel értékű selymet adott el, idén márciusban pedig 6 millió 024.000 rubel értékűt. Gyorsan növeltszik a kereslet a minőségi gyapjúszövetek, készáruk, kötszövött cikkek, cipők, gyermekruházati cikkek, rádiókészülékek, hangszerek iránt is... Az árleszállítás után egyetlen napon — április 1-én — a minszki áruház forgalma meghaladta az egymillió rubelt. E napon majdnem kétszerannyi selymet és cipőt adtak el, mintegy márciusi napon átlagosan, a harisnyaneműek forgalma háromszoro sára, a kerékpároké pedig tízszeresére nőtt. Az áruházban rendszeresen tartanak vásárlókonferenciákat. A széleskörű megbeszéléseken résztvesznek a vevők, az áruház dolgozói, valamint az árukat szállító vállalatok és szervezetek képviselői. A vevőközönség értékeli az egyes árucikkeket, megemlékezik jó és rossz tulajdonságaikról, véleményt nyilvánít a kereskedelem megszervezéséről, sok értékes javaslatot tesz. Az áruháznak így lehetősége nyílik arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben kielégítse a fogyasztóközönség igényeit. A kereslet pedig nap, mint nap növekszik, hiszen állandóan emelkedik a szovjet nép jóléte. Négyezer hangverseny Megkezdődött a nyári évad a Szovjetunió hangversenytermeiben, szabadtéri színpadain és kultúrparkjaiban. Több, mint négyezer hangversenyt és műsoros estét vcf tek tervbe Moszkva, Leningrád, Kiev, Baku, Tbiliszi, Taskent, Klsinyev és több más szovjet város legkitűnőbb művészeinek felléptével. Kárpát-Ukrajna dalait hallat' ják majd DélSzalialinban, a közép-ázsiai népek zenéjét n Kaukázusban, s az ukrán, belorussz és moldvai népek zenéjében ét táncában gyönyörködhetnek az - Ural, a Volga-vidék és a Balli szovjetköztársaságok dolgozói. Szibéria és a Kuznyeckrmedenre hangversenydobogóin fellép az Üzbég Dal- és Táncegyüttes, a Moldvai SZSZK r.épi hangszeregyüttese és az omszki njpdalkórus. Sztálingrádban, Kujbisevbcn és Szwalovban fog hangversenyezni az állami Eszlrád Zenekar, valamint az Azerbajdzsán Dal- és Táncegyüttes. A Volgavidék váró• naiban a moszkvai Nagy Színház kiváló énekesei adnak hangversenyeket. Leningrádban és a Balti köztársaságok városaiban a világhírű Mojszejev-együftes, az omszki népdalkórus, az Ukrán SZSZK táncegyüttese és az Örmény Filharmónia. esstrádzenekara vendégszerepel. Középázsiai körútra indul a Szibériai Orosz Népdalkórus, , az Ukrán Népi Kórus és a Karelo-Finn SZSZK táncegyüttese. Ukrajnába látogat a Kujbisevben nemrégen megalakult Volgai Népdalkórus. A Donyce-medencében tesz körutat az Észak-Oszét Dal- és Táncegyüttes, valamint, a Rádió eszlrádzenelcara. Az egyes művészek, valamint a dal- és táncegyüttesek sűrűn vendégszerepelnek a szanatóriumokban és üdülőkben. A Kaukázus és a Krím-vidék üdülőhelyem a Szovjetunió legnagyobb zeneegyüttesei lépnek fel; az Állami Szimfonikus Zenekar, a Pjatnyickij-kórus, az ukrán „Durohaf'-együttes, az Állami Orosz Oszipov-együUcs. A legnevesebb karnagyok, szólóénekcsek és hangszeres művészek szerepelnek az üdülőhelyek hangversenyeinek műsorában. A toknemzetiségű, szovjet művészet képviselői azonban nemcsak a Kaukázus és a Fekete-tenger leghíresebb üdülőibe látogatnak el. Az Országos Filharmónia és a vidéki hangversenyrendező irodák gondoskodnak arról, hogy a Rigai öbölben, Kirgiziában, a Távol-Keleten és a Kárpátok lejtőin üdülj szovjet embereknek is emiékezelei művészi élményekben legyen részük. . I _ IJ I - i . 1 . t, ,.,*!. Az összszöveíségi „Artyek" gyermeküdülő Fiatal fényképész-amatőrök az „Artyek" útlöröiáborban. A délvidéki nap forró sugarai beragyogják az örökzöld növénynyel borított partvidéket. Illatos magnóliák, leanderek, cipruszok borítják a meredek tengerpartot. A gyönyörű épületek kitárt ablakain át, a széles sátrakba behatol a tengeri hullámtörés zaja. Énekhang, vidám gyermeki nevetés és az úttörő kürt szava hallatszik... A Krím déli tengerpartjának egyik legszebb helyén, közvetlen a Fekete-tenger partján fekszik az "Artyek", a V. M. Molotov nevet viselő öszszövetségi úttörőtábor cs gyermeküdülő. Az -Artyek—ben négy tábor van: egy a fiúk, egy a leányok, egy vegyes, az alsóbb osztályú iskolások részére és egy sátortábor az idősebb korosztályba tartozó fiúk számára. Strandok és parkok, hatalmas gyümölcsös, sportpályák, mozi, könyvtár, műszaki szertár, és az -Artyek" számos egyéb épülete áll a gyermekek rendelkezésére. A Uukányi midíty A mi falunkban sok szép lány van, de Rasidához hasonló egy sincs. Nagyon tetszik nekem, de czi még soha sem mertem neki megmondani. — Különben ő a komszornol-litkárunk. Nagyon büszke voltam, amikor a begyűjtési verseny első napjai után 160 hektáros teljesítménnyel, az első helyre kerültem. Elhatároztam: hogy most fogok beszélni Rasidával. Esle fel is kerestem Beszélgetésünk azonban nagyon rövidre sikerült— Nagyon szép ez az eredmény, — mondta Rasida, — de mondd, nem tudnál segíteni a szomszédodnak? • Most tudtuk meg brigádvezctőnktöl, hogy látogatóba jön hozzánk egy kubányi kombújnvezetö, hogy átadja nekünk tapasztalatait. Mindannyian kimentünk elébe a hajóállomásra. Rasida is ott voll a parton. Én gyorsan melléje szegődtem és elmondtam neki. hogy két napja állandóan segítek Szájúnak. — Tudom! — válaszolta nagy örömmel Rasida. — Tegnap már Szó fa is kéf normát teljesített. Ezt neked köszönhetjük Árszlángárej, Nagyon boldog voltam, de még mielőtt jól kiörvendezhettem volna magam, megérkezett a hajó év rajta a kubányi vendég. 23—24 éves fiatalember volt, két szeme vidáman csillogott, haja szőke, mint az érett búza. És kiderült az is, hogy Rasidával régen ismerik egymást. Tavaly találkoztak Moszkvü ban, az Országos Békekonferencián. A kubányi vendég Andrej Borr dar, másnap a szomszédos táblán dolgozott és messze elhagyott u munkában. Tegnap is messze elmaradtam mögötte. Sokszor meg kellett állítani a kombájnt. Estefelé végkép felmondta a szolgálatol. Egésznapos munkánkkal összesen kilenc hektárról sikerült a búzát begyűjteni. Rasidá' nak kellett a kombájnunktól a kicsépelt búzát elszállítania. Amikor este már egy órája ültünk tétlenül, nagyot sóhajtott és felállt. — Kárba veszeti a mai nap! Megyek segíteni Andrejnck: o't nem győzik beszállítani a búzát. — Menj csak, liq, kedved tartja! — válaszoltam. Nagyon bántott, hogy Rasida otthagyott, Andrcjev pedig még serényebben dolgozott. Egy nap alatt 45 hektárnyi búzái gyűjtött Fzt a kolhozelnök mondta el: — Ügyes fiú! Nem hiába küldték hozzánk, — dicsérte Andrejt. — Kapott is egy szép csokrot Rasr dától. Meg is kérdeztem: ,,Mi az Rasida? Féltékennyé akarod tenni az itteni legényeket?" — És ö mit válaszolt? — Azt, hogy dolgozzanak jobban, akkor kapnak ők is virágot. Ettől kezdve azt hittem, nehezen jövök ki Andrejjel, de tévedtem. Megtudta, milyen nehézségeink vannak a kombájnnal és önként a segítségünkre jötf. Kiderül t, hogy t emcsak a munka gyakorlati részét ismeri kitűnően, hanem az elmeletel is. A műszaki főiskola levelező-tagozatán tanul. Ha egy szobád pillanata volt, rögtön átjött hozzánk és mindig értékes, gyakorlati tanácsokat adott. Tanácsait megfogadtuk és rövidesen megmutatkozott az eredmény is. Első na-p másfél normát teljesítettünk, eredményünk másnap még négy heh tárral növekedett. Lassankint elértük Andrej teljesítményét; söt, túl ív rzárni/altuk. Két hét alatt legelső helyre kerültünk az egész kerületben. Be kell vallanom, ezt elsősorban Andrejnck köszönhettük. • Rövidcsen befejezzük az aratási. Amint teh az idő, Rasida és Andrej közölt mind szorosabb barátság alakult ki. Mindenki arról beszél, hogy ha Andrej hazamegy, magával viszi a leányt is. Elveszi feleségül. • Az imént lett vége a komszomolgyűlésnek, ahol Rasida bejelentette, hogy elmegy. Az ö javaslatára engem választottak meg komszomoltitkárnak. És arra kért: jövöro iratkozzam be az egyetemre, hogy öt év múlva, mire látogatóba jön, én legyek az agronómus ... • Azon az éjszakán le sem hunytam a szemem. Hajnalban felkeltem és a határban kódorogtam. Ha a kom. szomot'ügyeket nem jcell átvennem éjfélig se megyek haza. Mire a faluba visszatértem, R,asida már várt rám s nyomban átadta a titkári teendőket. — Gratulálok, titkár elvtárs. Sok sikert kívánok. — mondta mosolyogva Rasida. — Köszönöm ...De mondd Rar niinket 'és a szülőfaludat.-., Nem is értem ...Az egész olyan váratlanul történt... Olyan furcsán! — Azt ukarod kérdezni. hogy miérf szerettem meg Andrejt? — Hát.., Igen — válaszoltam lesütött szemmel. Rasida kissé elgondolkozott. — Soha senkinek ne tégy fel többé ilyen kérdést. Erre senkisem tud pontosan válaszolni. Az ember mindig igazi társat keres az éleiben, olyat, aki félszóból is megérti, aki megosztja vele minden bánatát és örömét... Én megtaláltam ... D. 1S7.LAN0V Részlet az „Artyek'' úttörőtábor étkezdéjéből. Az artyekl tábor lakóinak élete nagyszerűen meg van szervezve. A gyermekek egész nap szabad levegőn tartózkodnak. A délvidéki napfény és tenger áldásos hatása, a lebilincselő játékok, sportversenyek és kirándulások érdekessé és hosszú időre emlékezetessé teszik a nyaralást. -Artyek»-ben megtaláljuk a fiatal technikusok körét, ahol külön dolgoznak a hajóépítők, rcpüiőgépmodellezők, fényképészek, és asztalosok körei. A leányoknak is megvannak a maguk szórakozásai — hímeznek, horgolnak, virágokat és játékokat készítenek. A gyermekek emlékezetében sokáig élnek az artyeki tábortüzek. A sötétlő tengerrel és a gyönyörű krimi természettel, a háttérben magasra csap fel a hatalmas tábortűz lángja. A ragyogó vörös színű láng szikracsomókat szór a bársonyos délszaki ég felé és megvilágítja a nézőtéren elhelyezkedő artyekieket, a városból érkező vendégeket, a közeli üdülőkből és szanatóriumokból jött látogatókat. A gyermekek észre sem veszik, hogy elmúlt a táborban töltött üdülés ideje. Napbarnított, megerősödött gyermekek indítnak hazafelé. hogy újult erővel kezdjenek hozzá a tanuláshoz. c/lrai a kombájn (Levél a kiskundorozsmai halárból) — GYERE MAR Nagy elvtárs, i rög — szólal meg a hátunk mönézzük meg, hogyan arat a kom bájn — mondotta Sós Kálmán, amint találkoztam vele az egyik délután. Kerékpárral el is indultunk. Éppen a Faragó-dűlőben, a dorozsmai József Attila-tszcs egy 18 holdas árpatáblájában dolgozott a gép. Az aranylóan sárgálló tengerből már messzire kimagaslott a kombájn barnaszínűre festett teste. Közelebb érve, látjuk, hogy ördög Istvánná — a traktoros-brigád vezetője — éppen a sarkokat mérte, amit a kombájn után mindjárt kiskaszával vágnak Nagy Márk és Fekete István tszcsrlaggk. Odaköszönünk. Ördögné vidám mosollyal kérdi, hogy mi járatban vagyunk, holott tudta ezt ö nagyon jól — legalább is ezt mutatta a szemesarkában bujkáló nevetés — hiszen nem hazudik, lia azt mondja, hogy aznap már legalább százan érdeklődtek a kombájn után. S már magyarázza nekünk is hogyan dolgozik a gép ... — Nem kell, majd mi a saját szemünkkel — vág közbe Sós Kálmán, majd azután beszélgetünk. Már előre mosolyogjam, hiszen lá'lam én már kombcíjnt dolgozni, de mivel tudtam, hogy Sós engem csak azért hívott, hogyha valami kifogást talál, hát bosszantson — éppen ezért nem is szóltam semmit. — Hát aztán jól meggusztálják ám Feri bátyám — kiált utánunk Ördögné. — NO, _ HA MIND a kombájn gött egy liang — akkor ezt a 18 hold árpát már rég le kellett volna vágniok.., Hátranézek, hogy ki beszél, hát Korom Ferenc kisparaszt jött oda másodmagával a szomszéd dűlőitől, ahol éppen permetezlek. Láttam, nagyon furdalja az oldalát valami. Lehajol, kaparássza a pelyvát, szalmát, hogy mennyi szem van benne. — Hol az árpa? — kérdem rövidke perc után, — majd én is belemarkolok a pelyvába, meg Sós is. Fújjuk a tenyerünkön mind a hárman. Nem találok szemet. Sós sem, de Kormos Ferenc sg. — Hej, dehogy nincs — szólal meg és felvesz még egy marékkal. — No várj — mondom csak feltessem a szemüvegem, — <íe bizony azzal sem találtam a pelyva között szeyiet. Kormos Ferenc látta, hogy a vita a kombájn javára dőlt el és nekipirosodva lépett arrébb, még azt sem várta meg, hogy megnézzük kiaz a sok ember a kombájn körül. Azonban hamar kiderüli, hogy a gép kísérői a szomszédos kisr és középparasztok; ők jönnek felénk, figyelve a gép munkáját. A kíváncsiság hozta ide őket, mert bár már több, mint két hete beszélünk Dorozsmán a kombájnról, egyesek még ma sem hitlék. — EJ, DE SZÉP egy gép — gyönyörködünk a közeledő kombájnban, amelynek kormánykere sida. nem sajnálsz ittkaaum ben- hoz tartozik, aki ott körülölte lödö-1 kénél éppen Horváth Gizella traktoroslány ül. Nevetve kérdezi: — Na, hogyan tetszik a munkám emberek? Megjegyzem, néhányan csodáthoztak, hogyan bánik ezzel a nagy géppel ez a nemeppen nagyerejii leány. Nem is hagyhatta szó nélkül az egyik nézelődő. — Nézze bácsikám — válaszolt Gizi — ez a gép olyan, mint a kezesbárány, csak ügyelni kell rá. A múltévben Deszken 180 holda'l vágtam le egyedül vele. — Hü az áldóját — mondja az öreg Rácz Kálmán —, hiszen 18 pár kasza kellett volna ehhez és még a cséplőmunkások. Mennyi munkáskezet szabadít fel ez a gép!? A kombájn felelős vezetője: Faragó János; Szilágyi Zoltán és ifjú Dcme István zsákosok, Balogh Já. nos és Döme Árpád szalmások — mindnyájan tszcslagok. A vontalóval Szilágyi István hordja a gabonát. — Az eső akadályozta a munkát — szólal meg Faragó János, de azért minden percet kihasználunk. Ha jól megy, minden harmadik percben egy zsák árpa kerül a vontatóra. CSAK ÁLLUNK és csodálkozunk. Nagyszerű munkásosztályunk évről-évre mind több ilyen gépet küld nelcünk, dolgozó parasztoknak, a falura, hogy gyorsan, a legkevesebb szcmveszleséggei takarítsuk be az ország kenyerét. Köszönet a segítségért, amit mi, dolgozó parasztok, még jobb munkával fizetünk vissza. NAGY FERENC. J