Délmagyarország, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-16 / 165. szám

CSCTflfiTÖK. 1053. JULICS 18. 3 A betakarítási-begyüjfési békeverseny csongrádmegyei híradója M11111 n 111111111 M 11M 11 M M i M M M 111111 M M i A kombájnvezelök versenvében Balla József, az aralögépkezelők közölt Varga Sándor, a cséplögépkezelök versenyében pedig Vásár Dezső az eisö A kombájnvezetők versenyében továbbra is Balla József és segéd­vezetője, Balla István az első. Ed­dig 182 holdról aratták le a gabo­•oát és 2542 mázsát csépeltek el. Kiváló munkájáért Balla Jó­zsef elseje óta 1728 forintot keresett. A verseny második helyezettje Kasza István testvérével, Kasza Imre secéd vezetővel, akik szintén a deszki gépállomás dolgozói. Százhatvannyolc holdról 2087 má­zsa gabonát csépeltek el. A ver­senyben harmadik Keresztúri Jó­zsef, a makói gépállomás kom­bájnijstája, aki 134 holdról 1643 mázsát csépelt. Negyedik Bagi Jó­zsef deszki kombájnvezető 132 hold­dal, ötödik pedig Herzsán György nagykirályhegyesi kombájnista 110 holdas teljesítménnyel. Az aratógépkezelők versenyé­ben 117 holddal Varga Sándor deszki traktorista az első. Második: Persl László, ugyancsak a deszki gépállomás traktoristája 116 holddal. Harmadik: Keller Já­nos (Derekegyháza) 116 hold, ne­gyedik: Eperjesi István (Batida) 104 hold, ötödik: Imecs Péter (Szék­kutas) 100 holddal. A cséplőgépvezetők és munka­csapatok között is mind élénkebbé válik a verseny. Magvar államférfiak üdvözlő táviratai a magyar-bolgár baráisági, egyiM'rödési és Kölcsönös segélynyújtási szerződés alairásának ötödik évfordulója alkalmából A verseny élen jelenleg Vá­sár Dezső, a dorozsmai gépál­lomás cséplőgépkczelője áll, aki Csipak Ferenc munkacsa­patával együtt 1145 mázsát csépelt el. Második: Pintér Szilveszter 097, harmadik: Császár János 952, ne­gyedik: Papdi Sándor 944 mázsás cséplési eredménnyel. Mindhár­man a mórahalmi gépállomás csép­lőgépkezelői. A versenyben ötödik Hajdú István, a nagykirályhegyesi gépállomás cséplőgépkezelője 940 mázsa cséplési eredménnyel. A Haladás tszcs-ben megjavult a munkafegyelem, Nagy Imre és Rákosi elvtárs beszéde éta nincs se késenjövő, se igazolatlanul távollévő a csoportban Az új szegedi Haladás-termelő.. előtérbe helyezték a háztáji gaz. •csoportban seréinyen. folyik az ara-1 daságukat és napokig feléje se tás. Reggel négy órakor már 32 ] néztek a csoportnak. Az e n.ipok. kasaapár vágja a rendet és birkó­zik a vastagszárú, dúskalászú ga. b&nával. Nagy Imre elvtárs és Rákosi elvtárs boszéde után még világosabban látják munkájuk ér­telmét a csoport tagjai ós a be­szédek elhangáaa óta élénkebben halad a munka, mint azelőtt- A Haladás-tszcs nem kötött aratási .szerződést a gépállomással. Annak idején a tagság éis a vezetőség úgy látta, hogy lesz elég kaszapárjuk, s a gépállomások gépei segítsenek inkább azoknak a csoportoknak, amelyek kevesebb munkaerővel ren­delkeznek, mint ők. így kezdték meg ezelőtt két héttel az aratást és így fejezik be még a hét folyamán a cso­' port tagjai Pedig nem könnyű ilyen fejlett gabonát kis kaszá. , val aratni. Néhány héttel ezelőtt nem volt titka eset a csoport életében nz, hogy két-három csoporttag min­den bejelentés nélkül, igazolatla­nul távolmaradt a munkáló! vagy ban uralkodó munkafegyelmet azonban már össze sem lehet ha. Eonlítiani a két hét előttivel. Nincs későnjövő, nlucs igazolat­lanul távollévő a Haladás terme, löcsoportban Mindenki komo­lyan munkához látott és a cso­portban minden tagnak egy a célja: Időben végezni a munká. val minél kevesebb veszteséggel betakarítani a többtermést Tudják, hogy minden szemhullás­tói megmentett gabona, számottevő lesz a zárszámadáskor a jövedelem­elosztásnál. Vecsernyés Pál október elseje ója például még egyetlen egy na­pot sem hiányzott a csoportból. Mindenkor becsületesen végezte el a reábízott feladatot és az eltelt idő óta példaképe lett a csoport tagságának. Eddig is látta a nagy­üzemi gazdálkodás előnyeit, de Rákosi elvtárs és Nagy elv­társ beszéde uián, még nagyobb kedvvel dolgozik a csoportban. Mint a tszcs állatgondozója, szere­lettel törődik a termelőcsoport jó. n«n használta ki gazdaságosan munkaidejét. Ennek következtében ] tzágállományával, s mert a csoport, elburjánzott a gaz e növények kö- i riak nincs éjjeli őre, elvállalta az sött. Számosan voltak olyanok a j éjjeli őrséget is. Az állatok etelé" tancs-ben, akik ebben az időben se közben nappal alszik néhány órát, éjjel pedig éberen őrködik a Haladás-termelőcsoport többszáz­ezer forint értékű vagyona felett. Nagy Imre elvtárs és Rákosi elv­társ legutóbbi beszéde éta látják, hogy a tavalyi súlyos aszályos esz. tendő után ebben az évben nyílegye­nesen ível majd fél életszínvonaluk grafikonja, A csoport jövedelme ebben az esztendőben eddig csak a kerté, szetbftl nem kevesebb, mint 170 ezer forint volt. Előreláthatólag a jövedelemelosztásnál munka­egységenként 3—4 kilogramm gabonát kap majd a tagság. Ez a mennyiség pedig sok szorgal­mas csoporttagnál közel 20 mázsa gabonát jelent ami soha nem. volt még a padlásukon. Julián János sznirgalmas tagja a csoportnak, ö is szépen megtalálja számítását eíevi munkájában. Egyáltalán nem is foglalkozott a csoportból val© kilé­pés gondolatával, hanem lépten ­nyomon, azt hangoztatja hogy csak a lusták nem látják meg a csoport, ban a jót. így gondolkodnak a Haladásban, közöttük Simon János és még szá­mosan, akik fáradtságot nem is. merre dolgoznak a csoport megerő­sítéséért. életszínvonaluk emelési­ért Vlko Cservenkov elvtársnak, a Bolgár Népköztársaság Minisz­tertanácsa elnökének, Szófia A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság között meg­kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 5. évfordulója alkalma, ból a magyar nép, a Magyar Nép­köztársaság kormánya és a magam nevébeu forró szerencsokívánataimat küldöm önnieik, Elnök elvtárs. E szerződés már eddig is jelentősen hozzájárult a népeink közötti együtt­működés elmélyüléséhez. Kívánom, hogy a bolgár nép újabb sikereket érjen el a szocializmus építésében. a bulgár nép jólétének emelésében és abban a küzdelemben, amelyet népeink a nagy Szovjetunió vezette legyőzhetetlen béketábor soraiban vállvetve folytatnak a tartós béke biztosításáért. Nagy Imre, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke • Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke Gtorgi Damjaoov elvtársnak a Bolgár Népköztársa­ság prezidiuma elnökének. Boldoczki János külügyminiszter pedig Mincso Nejcsev elvtár3, bolgár külügymi­niszternek küldött üdvüzlőtáviratol. Ötéves a magyar—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény öt évvel ezelőtt. 1948 július 16-án Magyarország és Bulgária barát­sági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt kötőitek egymással. Az azóta eltelt idő alatt bebizonyosodott, hogy az egyezmény hatékonya^ mozdítja elő a világ békéjének ügyét. A két nép közötti barátság fontos j a versenypályákon és tényezője az hogy mind Magyaror- küzdelmeik a két nép Helytelen intézkedéseinek felszámolásával segítse elö a Textilipari igazgatóság az újítások alkalmazását a Szegedi lextilművekben szagot, mind Bulgáriát a Szovjet Hadsereg szabadította fel és mind­két nemzetet szorog baráti szálak fűzik a Szovjetunióhoz, melynej: példáján és segítségével építik a szocializmust fés & Szovjetunió ve. zette béketábor soraiban harcolnak a békéért, A magyar és bolgár nép barát­sága egyre szorosabbá válik és egyre elmélyültebb lesz a két nép gazdasági és kulturális kapcsola­tain keresztül is. A Magyar Nép­köztársaság és a Bolgár Népköztár­saság — a Szovjetunió és a többi népi demokratikus országhoz ha. sonlóan — a kölcsönös segítség szellemében megosztja egymással a termelési tapasztalatokat és az egy­más közötti árucsere forgalom kere­tében szállított nyersanyagok, me­zőgazdasági cikkek, gépek és felsze­relések végy, és gyógyszerek hat­hatós tényezői a két ország gazda­sági fejlődésének. Kulturális vona­lon is hasonlóan 3zorosiak a két or­szág közöttt kapcsolatok. A két nemzet írói, tudósai és művészei kölcsönösen támogatjáik egymást és ezzel hozzájárulnak a szocialista kultúra megteremtéséhez. Mindkét országban számos képzőművészeti kiállftás és filmbemutató népszerű­sítette a képző, és filmművészeti al. Hogy hazánkban mielőbb fel­építhessük a szocializmust, min­den becsületes dolgozónak szív­ügye kell, hogy legyen, az ehhez szükséges feltételek maradéktalan végrehajtása. Olyan dolgozókra van szükség, akik átérzik az anyaggal, idővel és pénzzel való takarékosság fontosságát. Üzemünkben az önköltségcsök­kentéshez és a termelékenység emeléséhez nagy lehetőségek van­nak. Az egyik nagy lehetőség dol­gozóink munkakészsége. Ezt a munkakészséget dolgozóink szíve­sen bocsátják rendelkezésre, ha kellő segítséget és irányítást kap­nak. Itt kell, hogy műszaki dol­gozóink megtalálják a segítség, ez irányítás helyes útját. Meg kell adniok a jó műszaki feltételeket, szakmai tudásukat át kell adniok a dolgozóknak. Ha műszakiaink megfelelő segítséget nyújtanak, úgy az előművek dolgozói jó mun­kát végeznek, ez a jó munka a to­vábbi munkafolyamat dolgozóinak munkáját könnyíti. A jó minőségi munka csökkenti a kötbérek ki­fizetését s enel is csökken az önköltségünk. — Tehát jól gazdálkodunk. így magasabb igazgatói alapot is ka­punk, több dolgozónkat tudjuk ju­talmazni. Harmadszor az egyéni felelősség, a munkafegyelem, minden perc jó kihasználása szintén a termelé­kenység emelkedését eredményezi, ami által csökken az önköltség is. Vállalatvezetőségünk komoly erő­feszítéseket tesz az önköltségcsök­kentés érdekében. Szigorúan veszi a műszaki feltételek biztosítását, az újítások bevezetését. Azokat az újításokat, amelyek komoly meg­takarításokat jelentenek népgaz­daságunknak és már be vannak vezetve, hasznosítják. Azonban vannak komoly akadá­lyok, melyek elhárítása érdekében bírálatot kell mondani iparigaz­gatóságunk felé. Helyes lenne — ha nem is mindig —, de időkö­zönként az iparígazgatóság kép­viselője résztvenne az üzemünk­oen tartott termelési, főleg mű­szaki konferenciákon, ahol szemé­lyesen hallaná dolgozóink problé­máit az üzemmenettel kapcsolat­ban. Azt hiszem, így könnyebb volna közös tárgyalás alapján a hibákat kiküszöbölni, a nehézsé­geket elhárítani. Vannak olyan problémáink, ahol kizárólag az iparigazgatóság tud segítséget adni. Ezek a problémák erősen gá­tolják üzemünk önköltségcsökken­tési tervének teljesítését. Szerintünk nem helyes az, hogy ha egy elfogadott újítás előkalku­lációjában az évi megtakarításból az újítás kivitelezéséhez szükséges munkaerő egy évi bérét közterhek­kel együtt levonjuk. Mert akkor a szükséges munkaerőt az amúgy is szűk üzemi létszám­ból kell elvonni, ha az újítást hasznosítani akarjuk, mert sem létszámot, sem béralapot nem ka­punk hozzá. Egy-két ilyen újítást említek itt meg példának, melyek alkalmazásával több százezer fo­rintot lehetne megtakarítani. 1. Üj fonalasládák körülszegezé­se használt ládapánttal. Ezzel az újítással 250 ezer forintot takarí­tunk meg évente — mégis a be­vezetése vontatott ütemben megy, mert egy fő állandó munkaerőkel­lene hozzá, akinek évi bére kö­rülbelül 10 ezer forint. 2. A kónuszpapírcsévék regene­rálása. Évi megtakarítás 800 ezer forint. Két főnek kellene a mun kát végezni, egy fő hiányzik, így a napi veszteség 1300 forint. 3. A roncsládák bontásából ki­termelt anyagból új ládát készí tünk. Ezzel eddig 75 ezer forintot takarítottunk meg népgazdasá­kotásókat Budapesten és Szófiában a mult évber. megnyílt a bolgár, il­letve magyar kultúrinfézet, ahol előadások keretében képekkel, köny. vekkel és illusztrációkkal ismertetik a két nép kulturális fejlődését A magyar és a bolgár sportolók mind gyakrabban találkoznak egymással színvonalas magasfokú sportkultúrájának bizonyítékai. A magyar nép élénk figyelemmel kiséri a testvéri bolgár nép gazda­sági téren elért sikereit is. A má­sodik világháború előtt még fejlet­len bolgár ipar ma már a nagyszerű eredmények egész sorát mutatja fel. A bolgár dolgozók — szoros együtt­működésben a szocializmus táborá­nak országaival — a baráti népek segítségére támaszkodva, egy évvé] a határidő előtt fejezték be első öt­éves-'tervüket, melynek során ipari, termelésük az 1939. évi ipari terme, lésüknek több mint négyszeress,-re emelkedett. Ezen idő alatt hétszáz­nál több ipari létesítményt építettek fel, olyanokat, mint például & dimil­rovgrádi Sztálin Vegyikombinát, amely évi hetvenezer tonna kiváló minőségű műtrágyát és sok más vegyiterméket ad az országnak. Jel­lemző a bolgár ipar rohamos fej. lődésére hogy csupán az 195l-ben üzembehelyezett erőművek kapaci­tása másfélszerese a kapitalista Bulgáriában feliépített összes villa­moserőművek kapacitásának­A magyar nép szívből kíván to­vábbi sikereket a testvéri bolgár népnek a szocializmus felépítéséhez "és a béketábor erőinek növeléséhez. P. I. gunknak. A roncsok, bontását és szegtelenítését üzemünk dolgozói végezték munkaidő után. Egy köbméter kitermelt deszkaanyag után 100 kilogramm hulladékfát kapott a dolgozó. Most, mivel ezt a munkát az iparigazgatóság leál­líttatta, azzal, hogy a bontást mun­kaidőn belül kell elvégezni, a munkaerőt a jelenlegi létszámból kell, hogy fedezzük. A hulladékot pedig a TÜZÉP-nek kell átadni 14 forintos áron. Ebből az anyagból dolgozott részben asztalosműhelyünk s új ládát készítettünk, vagy rossz lá­dáinkat javítottuk belőle. Ott ál­lunk, hogy nem tudunk ládát ja­vítani, a roncsok pedig elfeksze­nek, egy helytelen rendelkezés miatt. Átmenetileg úgy segítünk ezen, hogy alkalmi munkásokkal bon­tatjuk, napi harminc forint díja­zással. Számításokat végeztünk. A régi bontási módszerrel egy köbméter anyag tizenkilenc forintba került, most egy köbméter anyag bontása 180 forintba kerül. Száz kilo­gramm hulladékfáért a TÜZÉP ti­zennégy forintot fizet, ha telepére szállítjuk, ami négy forint szállí­tási költséget is jelent. Végered­ményben egy köbméter bontás 170 forintba kerül — iparigazgatósá­gunk helytelen intézkedése miatt. Lehetne még egy pár példát fel­hozni, ahol szintén csak az ipar­igazgatóságunk tudna segítséget nyújtani, de reméljük, elég ez is ahhoz, hogy a figyelmet felhívjuk és önköltségcsökkentési harcunk­ban segítségünkre siessenek, hoz­zájárulva a hibák kiküszöbölésé­hez. Kouba Vilmos főművezető A párizsi rendőrség fegyvert használt a július 14-1 nemzeti ünnepen békésen felvonuló munkásság ellen Párizs (MTI) A Bastille bevéte­lének napját, mely a francia nép legnagyobb nemzeti ünnepe, a dol­gozók tömegfelvonulással ünne­pelték meg egész Franciaország­ban. Párizsban július 14-én a kora délutáni órákban százezrekre menő tömeg gyűlt össze a Bastille-téren. A fővárosi és a párizskörnyéki gyárak, üzemek és hivatalok dol­gozói rendezett sorokban délután fél három órakor indultak el a Nation-térre. A békés menetben résztvevők a Marseillaise hangjai mellett vonultak a hagyományos útvonalon. Ütközben lelkesen tün­tettek a munkásosztály akcióegy­sége mellett. Magasra emelt táblá­ikon ilyen feliratok voltak olvas­hatók: "Bocsássák szabadon a bör­tönbe vetett hazafiakat!* — "Aka­dályozzuk meg Jacques Duclos, Étienne Fajon, Francois Billoux és Raymond Guyet mentelmi jogának felfüggesztését!* — "Vessenek vé­get a szabad gondolat üldözésé­nek!* — "Szabadságot Henri Mar­tin-nak!* A rendőrség soha nem tapasz­talt erővel jelpnt meg az utcákon. A mellékutcákban rendőrökkel megtelt teherautók voltak láthatók. Amikor a menet órákkal később a Nation-térre érkezett, a reakciós­fasiszta Laniel-kormány rendőr­pribékei provokálni kezdték a tö­meget. Belekötöttek a menet vé­gén haladó északafrikaiak csoport­jába és oknélkül gumibotot hasz­náltak. — A felháborodott párizsi dolgozók közül számosan siettek az inzultált északafraikaiak testi épségének védelmére. A rendőrök fegyverüket használták. Számos lövés dördült el. Pillanatok alatt cendőrgolyók-találta sebesültek he­vertek az úttesten. • A július 14-i francia nemzeti ün­nepen a békésen felvonuló dolgo­zók ellen intézett rendőrségi pro­vokációnak 7 halálos áldozata volt és a felvonulók közül több mint százan sebesültek meg. A szerda reggeli reakciós lapok és különösen a "Aurore* és a "Fi­garo* cikkeiből — amelyek a Fran­cia Kommunista Párt és általában a demokratikus mozgalom elleni további megtorló intézkedésekre uszítanak — világosan kitűnik, hogy a provokációt előre megfon­tolt szándékkal követték el, a fran­cia feakció így akarta megfélem­líteni a közvéleményt, különös te­kintettel arra, hogy a vádtanács július 16-án hoz majd döntést a bebörtönzött hazafiak ügyében. A "l'Humanité* mindenekelőtt rámutat a július 14-i tüntetés nagyszabású voltára, majd hang­súlyozza, hogy a munkásosztály­nak, a népi erők egységfrontjának biztosítania kell a szabadságjogok megvédését. Feszült a helyzet a Szuezi-csatornaövezetben Sajtójelentések szerint, miután Egyiptom elutasította az angol fél szerint július 9-én Izmailiában el­tűnt angol pilóta visszaadását kö­vetelő angol ultimátumot, július 13-án reggel az angol parancsnok­ság megkezdte fenyegetéseinek be­váltását, Feszült helyzet alakult ki nemcsak Izmailiában, hanem az egész Szuezi-csatorna-övezetben. Izmailiában és Port-Saidban az angolok kihirdették az ostromálla­potot. Az e városokhoz vezető utakat lezárták, a vonatokat, autó­buszokat és gépkocsikat szigo­rúan átvizsgálják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom