Délmagyarország, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-12 / 162. szám

f TASAKNAP, 1953- JULTUS 12. ' 5 Nem bánluk meg, hogy a közösbe léptünk együtt maradunk mert a jövőben még szebben akarunk élni mint eddig | Megkapó, érdekes dolog ma a Szegedi Táncsics-tsz földjén járni, SAmerre a szem ellát, mindenütt Ott a tsz-tagok kezenyoma. Van, &hol még hullámzik az aranysárga búzatenger, másutt már tarlóvá kopaszodott egy-egy hatalmas földdarab, Itt gabonakeresztek, amott tsak szalma tanúskodik arról, hogy ember és gép dolgozik a földeken. Nem szűkölködnek a munkában a ÜTáncsics-tsz tagjai, hisz nem kifcebb területről, mint 229 holdról kell betakarítani a kalászosokat és ftem is akárhogy, hanem mint tnondják; a legkisebb szemvesztegéggel. Az eddigi munka eredménye, a bő termés, nemcsak a több vagon szemet adja, hanem sok munkát is követel. Öröm nézni a lelkes munkát, mert örömmel dolgoznak a tsz-tagok, akik legtöbben a maguk bőrén érezték életük sok-sok éven keresztül b munkanélküliség, a kisemmizettség keserűségét. Elmonhatjuk, róluk is szólt annakidején József Attilának, a nagy proletárköltőnek a íöldnélküliekről irott sorai. "Mondd mit érlel annak a sorsa/Akinek hemjut kapanyél, / Kinek bajszán nem billeg morzsa,/Ki setét gondok közt henyél. / Ültetne krumplit harmadába/S nincs szabad föld egy kapa se./S csomókba hull a hajaszála/S nem veszi észre maga 6e. Nélkülöztek, sanyarogtak: 7 Se vltágjuk, se fájuk,/Se kedvük újjálenni:/Álmuk a zsíros semmi./ Mintha rájuk szabta volna egykor Ady e sorokat. Mások lettek ők is a felszabadulás óta s megmutatták, hogy igenis van kedvük újjálenni, új életet kezdeni, szakítani a régivel, az elmaradottal. Üj úton haladnak most már negyedik éve. bátran lépkednek, tudják, az ő munkájuk, az ő akaratuk a jövőre nyit ablakot. A harmadik aratást érték meg együtt a közösben és most már látják a jövőt, mely napról-napra boldogabb lesz. A bő termés betakarításának napjaiban látni a több vagon gabonát, gyönyörű pillanatok, de a Táncsics termelőszövetkezet tagjai nem kíivánják, hogy itt maradjanak. Nem, csak mennek tovább, csak előre tekintenek. Az ő' életük szépsége ez előrehaladásban, a szebb célokértvívott harcban rejlik és ez napról-napra mindjobban vérüké válik. A negyedik hetet szakajtották bnmár egybe, dolgoztak vasárnap is. Nem ismertek fáradtságot, csak egyet láttak maguk előtti saemvesateség nélkül aratni, Rácz Antal egyike a legidősebbeknek a termelőszövetkezetben. 75 éves. Könnyebb munkát is végezhetne, mint a kaszálás, meg volna rá a lehetősége, dolgozhatna az állatok körül, vagy az istállóban. Könnyű munkán pihenhetne öreg napjaiban. Szerinte ez nem pihenés az aratás idején, hanem tétlenség és ő ebből nem kér. Mint mondja, alig veszi észre egész nap, hogy elfáradt. Szereti a munkát, amelyben nemcsak egyéni gyönyörűsége tellik, hanem érzi a megbecsülést is. Részt akar venni szivével, lelkével, minden tudásával és erejével a betakarítási munkában, az arany, a kenyeret adó búza learatásában. Valóban arany a gabona a Táncsics termelőszövetkezetben: a munkaegységek aranyalapja. Csak úgy jut a bőséges termésből munkaegységeikre, ha időben végzik el betakarítását. Rácz Antal már 300 munkaegységgel büszkélkedhet. Sok csoporttagnak példát mutat. A dicsőségtábla is hetekig hirdeti nevét egy-egy nagyobb munka idején. Hetek óta csak este, vagy délben az ebédnél találkoznak a brigádok, mert ki-ki a maga területén szorgoskodik. Nem akarják, hogy földre hulljon a szem, amelyből az idén bőven jut valamennyiük padlására. Az előirányzott terv szerint árpából 12 és fél mázsára, búzából 12 mázsára számítottak. Amit ezen felül érnek el, annak 25 százaléka a brigádokat illeti és ez nem csupán néhány kilót jelent, hisz az eddigi becslés szerint és a kombájn aratása nyomán is kiderült: 14 és fél—15 mázsa termett búzából holdanként, de az sem ritka, ahol az árpa eléri és meghaladja a 18 mázsás átlagot is. Nem, nem engednek ebből egy szemet sem elszóródni, hisz ők is hallgatták, olvasták Nagy Imre elvtárs beszédét és nem túlzás^ ha beszéde után a Táncsics termelőszövetkezet tagjaitól is megkérdezték egyesek, dolgoznak-e továbbra is közösen, vagy otthagyják a szövetkezetet. Mól Antalnénak például azt mondták: "-minek akartok építeni baromfiólat, kár volt a nagy Istállóért, a sertésfiaztatóért és a többi új épületekért, úgyis szétszeditek, ami csak van*. "Mi soha!* — mondta Mól Antalné és mondja Szélpál István, Dudás Mihály, Rózsa István és a többiek. "Egy tapodtat sem tágítunk a szövetkezeti gazdálkodástól. Nem húzzuk szét, hanem tovább erősítjük a közös vagyont, mindannyiunk vagyonát. Nem bántuk meg, hogy a közösbe léptünk, együtt maradunk, mert a jövőben még szebben akarunk élni, mint eddig.* A szép törvényei szerint élni. -.. írta Szuvorov a "Hajnal Moszkva felett* című darabjának mottójaként. Megdobban az emberi szív Jnhász Gyula elfelejtett bíke-Terw P R Ó L O G Oh gyermekek, egy költő szól ma nektek, Ki fáradt, csüggedt, mint e bús jelen. De csillagot lát a ti szemetekben, Mely biztatóan ragyog mély éjfélén. Mi jót akartunk, szépet cs merészet. De jött a vész, a gyász, a gyötrelem És a halál zsoldjában élt az élet És fáj az öröm és a szerelem. Oh gyermekek, oly szép, oly jó az élet S mi sírva tárjuk karjaink felétek. Még áll a harc, még áll a vad, kegyetlen, Bús küzdelem, de lelkünk már szelíd. És érezzük, hogy minden győzelemben Siratni kell hű szivek ezreit, Kik a halálba énekelvén mentek Fiatalon s több nap nem kél nekik. És legszebb győzelem a drága béke, A gondolat és érzés tiszta éke. í « Oh gyermekek, dal és virág az élet. Szépség és jóság, csak akarnia kell. Ti víg jövendő népei, felétek Egy bús költő áldása úgy Íveli, Mint szivárvány a fergeteges égre. És zengem villámok zenéjével: Szeressétek a szépet és a jót, ti, Jövő harcoknak békés harcolói. Vidám aratás a szegedi Táncsics-tsz-bcn. Szekeres Istvánné marokszedőnő örül a dús termésnek azt mondjuk, felemelő érzés fogta Te szavakra. Minden okuk és joguk el a csoporttagokat, az alkotás vá- | megvan a Táncsics termelőszövetgyának lelkes érzése. Ügy érzik ők is, mint az ipari munkások, hogy az új gazdaságpolitika programmjának megvalósításáért nemcsak érdemes dolgozni, hanem kötelesség is. Érzik, hogy mindannyiójuk felemelkedésének, ha nem is egyik napról a másikra, de a közeli megvalósításáról van szó és ezt a tánesiesbeliek minden erejükkel támogatják. Nagy Imre elvtárs emlékezetes kezet tagjainak arra, hogy reménykedjenek. Csodálatos távlatok nyílnak meg előttük. Nekik is, mint minden termelőszövetkezeti dolgozónak a szebb élet színei lobognak a távolban, ami nem is olyan messzire van. A munka és harc a kezdeti nehézségek összeforrasztotta a Táncsics-tsz tagságát. Együtt vívták ki az idei bő termést is, együtt mennek tovább is. (n—p) Kószó Antal alsóvárosi dolgozó paraszt a hét elején már megkapálja másodvetésű kukoricáját Juhász Gyula, a nagy szegedi poéta, a világháború első ével idején Makón tenárkodott. Az irodalomtörténeti kutatás eddigi eredményeiből, Császtvay István kutatásaiból ismeretes, hogy Juhász Gyula és polgári-radikális baráti köre már a háború elején fölemelte szavát a békéért, a háború ellen. A költő előadásokat tartott, cikkkeket írt a háború okairól, pusztításairól s a makói gimnázium 1915. évi nyomtatott értesítőjében "Háború és kultúra* címmel nagyobb tanulmányt tett közzé, amely ugyan inkább a polgári humanista pacifizmusának szemszögéből látja a béke ügyét, de mégis nagy • emberszeretetről és új társadalmat építő békébe vetett hitről tanúskodik, s már érződik rajta • marxizmus hatása is. 1916. év őszén a makói nőmoz* galom mese-délutánt rendezett a gyermekek részére. A mese-dél* után elé Juhász Gyula írt proló* gust. A verset a helybeli Makói Újság 1916. november 2-i száma közölte, de minthogy a költő ver* sesköteteiben nem szerepelt «—« több más makói verssel együtt > máig is ismeretlen maradt. Ezek közül az elfelejtett Juhász Gyula* versek közül való ez a vers is, mely a "Prológ* egyszerű címét viseli. "Legszebb győzelem a drága béke* — mondja a költő, s óhajtása, tanítása ma is nagyon idő* szerű számunkra, a »jövő harcok* nak békés harcolói* számára. Közli: Péter László Új mosógép beállításával, a határidő betartásával tovább javítja munkáját a Szegedi „Patyolat" Tisxtító Vállalat 'A múltba^ a dolgozó nők életét nagyban megnehezítette az, hogy a fárasztó napi 10—12 órás munkájukból hazatérve, házimunkájuk mel. lett el kellett végezniük a legnehezebb tó legfárasztóbb munkát, a mosást is, amit sok esetben a késő éjszakai órákban fejezteik be, A felszabadulás óta azonban mindez megváltozott. A dolgozó nőknek ma a napi nyolcórás munkaidő leteltével pihenésre és szórakozásra is jut idő. Ma a legtöbb háziasszony, Ha végigmegyünk a szegedi ha" tárban, amerre a szem eOát, a ringó búzatáblák végénél mindenhol Suhogó kaszákkal arató férfiakat, piros, barnakondős marokszedő, kévekötő asszonyokat láthatunk. Arrébb berregő traktorok sebesen húzzák maguk után A gyorsan forgó kalászterelő vitorlás aratógépeket, amelyek egyenlő távolságra kövér kévéket vetnek ki magukból. De ftem ritka látvány már a kombájn Sem a szegedi határban. Itt is, ott 5s feltűnik már a hatalmas, piros inasina és széle® rendet vágva aratja és csépefli naponta sok ember helyetj a gabonát. Sokan dolgoznak a szegedi halárban kora reggeltől késő estig, d© a szorgalmasabbak már elvetették az aratás gondját lés gabonájuk kövér keresztekbe rakva hirdeti, hogy e földterület gazdája szorgalmag ember. Ilyen a többi között Kószó Antal, iTisza Lajos-u. 100 szám afatt lakó, fet és félholdas do'gozó paraszt is, aki gabonáját már napokkal ezelőtt learatta. De nem Is cSoda. Kószó Antal világéletében do'gozott és sohasem élt henyélésből. A mullban. a fél. Szabadulás előtt többet robotolt másoknak", mint magának 'átkistó! öreg estéig. Más látta munkájának használt, míg ő néhány fillért ka. pott csak napi nehéz munkájáért. Éppen ezért tudja megbecsülni azt a bő termést, ami az idén ígérkezik. Érzi és tudja, hogy azért keli időben elvégezni a munkát, mert ha a gabonát akkor vágja, amikor már beérett, sok szem «í'hullik. Márpedig a szemhullás elsősorban az ő kára volna. így beszélgetett feleségével az aratás előtt és, hogy káruk ne legyen, amikor a időhöz értek azonnal munkához láttak. Amíg az aratás tartotti derekasan tívelték a részükeit a munkából. Persze nem szabad azt gondolni, hogy Kószóéknak csak árpa és búzavetésük volt. Az 1 hold árpavetés és a 2 hold búza mellett van még egy hold paprikájuk és egy hold kukoricájuk is- Kószóék erről sem feledkez. tek meg. Szorgalmas emberek, szeretik a munkát, mert fáradozásuknak már látják az értelmét, nem úgy mint a múltban. Tudják, hogy a kukorica is a paprika js nekik hoz hasznot. Ha keveset dolgoznak, kevesebbel, ha gondját viselik bővebben f:zet a kapásnövény. Éppen ezért Kószóék nem pihentek az aratás előtt sem. Nem bízták csak úgy a nagyégre a kapásaikat sem. Mire az aratáshoz érfek már kétszer megkapálták, háromszor pedig megekézték a kapásaövényekel. Ha kimennek a határba gyönyörködhetnek kapá. saikban. Olyan tiszták és fejlettek azok, hogy sok dolgozó paraszt példát vehetne róluk. Kószó Antal és fe'esége azonban nemcsak az orra hegyéig lát. Gondol a holnapra is. Nyitott sziemmel, füllel jár a város határába.i. Hallotta, hogy már néhányan kezdik szérűbe hordani a gabonát. E'határozta, hogy hétfőn ő is megkezdi a hordást. A hordás befejezése után pedig megkapálja az egy hold másodvetésű kukoricáját. Mert Kószó "Antal, amikor learatta a búzát, azonnal szántotta a tarlót és a jó nedves földbe elvetette a rövidtenyészidejű kukoricát is. Ez a vetése is Szépen zöldéi már és őszre szépen fejlett csöveket tör 'e majd róla. Jut bőven belőle a szabadpiacra, amelyért jó pénzt kap, de bőségesen takarmányozhassa majd belőle jószágjaiif is. így dolgozik Kószó Antal alsóvárosi dolgozó paraszt ós így küzd családja, dia az egész ország dolgozóinak életszínvonala emeléséért. munkásnő mosnivalóját elviszi a Patyolat Tisztító Vállalat fióküzleteibe, ahonnan továbbítják a mosodáiba s néhány nap múlva már frissen kimosva, kivasalva kapják vissza, A Szegedi „Patyolat" Tisztító Vállalatnál is napról-napra több dolgozó mosat és tisztíttat A vállalat dolgozói igyekeznek jóéspon. tos munkát végezni, hogy mirgkönynyílsék azoknak munkáját, akik rájuk bízták ruhájuk tisztítását. Az üzemrészekben a nap minden órájában mozgalmas munkia folyik. A raktárhelyiség állandóan tele van tisztításra váró ruhákkal. Itt siortL rozzák a ruhadarabokat a festődébe és a mosodába. A mosodában gépek végzik el a mosást. Mindössze két dolgozó irányítja a gépeket, akik naponta többször szedik ki a mosógépből a tisztára mosott ruhákat. Jelenleg három mosógépen dolgoznak. de rövidesen üezmbe állítják a negyedik gépet is, amelynek segítségével naponta még több ruhát tudnak tiszta állapotban átadni további megmunkálásra. A munkadarabokat minden dolgozótól külön, külön Koncz Lászlóidé minőségi átvevő veszi át s ami nem felel meg a kiváló minőségű munkának, viszszaadja. Az utóbbi időben egyre ritkábban fordul elő az, hogy vissza kelljen adni egyes munkadarabokat, ami hátráltatná a ruhák határidőre való elkészítését. A vállalat vezetője, Nagy Géza és Dugász Antal műszaki vezető állandóan ellenőrzik a munkák menetét ég felhívják azoknak a dolgo. zóknak figyelmét, akik hibát követnek el. de ugyanakkor mindenesetben segítséget is nyújtanak hi. báik felszámolásához. munkájuk megjavításához. A vállalat dolgozóinak jó munkájáról tanúskodik az is, hogy második negyedéves tervüket egy hónappal a kitűzött hattáridő előtt teljesíteni tudták. Az első félévbe^ még egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy elmaradtak volna tervük teljesítésével. Minden nap és minden dekádban jóval túlteljesítették előirányzatukat. Június hónapban 163 százalékos átlagot értek el. Most a harmadik negyedév első napjaiban kimagasló teljesíimé, nyeikkel és pontos, gyors munkád jukkái segítik elő Népköztársaságunk kormánya programmjának megvalósítását- Az új programm megvalósításában mindannyian be. csülettel akarnak résztvenni. Tud* ják, hogy a dolgozók 'életszínvonalának emelkedésével a munkások még több ruhát tudnak vásárolni és egyre több lesz az ő munkájuk is. Jelenleg is becsülettel helyt állnak a munkában és egyre többért émek el kimagasló eredményeket. Július 8-án kitűntek eredményes munkájukkal dolgozótársaik közüli a vegytisztítóból Glöckner László 158 százalékkal, Markov György gőzölő, aki minden nap 20—30 kabát gőzölésével teljesíti túl napi élőirányzatát. Sziaibó József lés Váradi Mihály festők napi teljesítményüket 115 százalékra fokozták kiváló minőségű munka elvégzése mellett. A vasalók köziit Bárányi Sarolta 104, Szabó József, né 103 százalékos termelésük mel. lett állandóan 100 százalékos minő* ségű munkát végeznek. A gyengébben teljesítőket is állandóan segítik a vállalat élenjáró dolgozói. A leg* több segítséget azonban Varga Erzsébet nyújt munkatársainak és mindenkor szívesen adja át tapasz, talatait dolgozótársainak. Tanítása, vtal már több munkatársa küzdött® fel magát a jólteljesítők közé. Leg. utóbb Lakatos Istvánnét tanította, akinek átlagteljesítménye mégha, ladja a 117 százalékot, ugyanakkor minőségi munkát is száz százaié* kosán végzi el. A Szegedi „Patyolat" Tisztító Vállalat dolgozói ne elégedjenek meg elért eredményeikkel, harcolja, nak továbbra is munkájuk kifogást* talán elvégzéséért, a határidők be. tartásáért, s napi tervük minden, kori túlteljesítésével járuljanak hozzá a dolgozók életkörülménye* nek megjavításához