Délmagyarország, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-07 / 157. szám

2 KEDD, 1953. JULIUS.7.' Togliatti elvtárs nyilatkozata De GasperiveJ foiyla'ott megbeszéléseiről De Gasperi a köztársasági elnöktől kapott felhatalmazás alapján szombaton reggel megkezdte puha. tolózó megbeszélését ós délelőtt 11 órakor elsőnek Togliatti és Scoccimarró elvtársakat az Olasz Kommunisita Párt parlamenti csoportja, nak vezetőit fogadia. — A megbeszélésnek csak tájékozódó jellege volt — mondotta az egy óra 20 percig tartó megbeszélésről távozó Togliatti elvtárs az újságíróknak — ezért neh'éz határozott véleményt, mondani az ered. ményről. Személy szerint az a véleményen. hogy De Gasperi nem szándékozik lényegesen változtatni a kormány eddigi politikáján. — Nem lenne helyen. ha Scocci. marro és én nyilvánosságra hoznánk a De Gaspcrivel folytatott megbeszélések részletelt. Megmondhatjuk azonban, általános véleraé. nytinlk az, hogy De Gasperi még mindig nem látja tisztán, hogy a június 7-1 ] választások, valamint a kiil- és belpolitikai helyzet következte, ben a kormány politikájának eddigi vonnlán blzonyo8 mélyreható változásokat kell cszkö. tolni. Másrészről Úgy látjuk, De Gasperi nem érti meg, hogy az olasz kormánynak konkrét kezdeményezésekkel hozzá kell járulnia a nemzet, köd feszültség csökkentéséhez és ezzel a béke megszilárdításéhoz, A belpolitikai helyzetet illetően la igen nagy a véleménykil. lönhsóg közöttünk Sajnálattal állapítjuk meg, De Gasiperl még mindig nincs tisztában azzal, hogy fei kell hagynia az olasz 'és az olasz közötti különbséget tevő diszkrimi. nációs politikával Az a véleményünk továbbá, hogy az ország gazdasági helyzete és az olasz dolgozók életkörülményei következtében a kormány, nak olyan határozott politikát kell folytatnia, amely hatásos intézkedéseken keresztül megvalósítja a szociális reformokat és nz ország iparát és külkereskedelmét nagymértékben fellendíti. hegy ezáltal emelje az rgÓ3z ország gazdasági szinvo. nalát. — Ugy látszik — fejezte be Togliatti tévtárs — De Gasperi még nem érkezett el odáig, hogy belássa az elmondottak szükségességét. Arra a kérdésre, hogy a megbeszélésen szó volt-e valamely kor. mányprogrammról, Togliatti elvtárs így válaszolt: „Általában megtárgyaltunk mindent. ami a kormány tevékenységét illeti." De Gasperi később a ke. reszténydemokraták parlamenti csoportjának vezetőit és pártjának titkárát, Gonellát fogadta, majd szóm. baton este a liberálisok és a szociáldemokraták parlamenti vezetőivel tanácskozott Iíótfön délután Neművel és Norandival, az Olasz Szocialista Párt parlamenti csoport, jának veeztöivel tárgyalt. Mint ismeretes, -De Gasperinek ma kell benyomásairól Einaudl köztársasági elnököt tájékoztatnia, aki csak ezt követően dönt majd arról, hogy kit bízzon meg kormányalakítással. Hivatalos közlemény a berlini övezetközi forgalom megkönnyítéséről Berlin (ADN) A Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökségének sajtóhivatala közli: Berlin városának és környékének lakosai kérést Intéztek a kormányhoz, hogy rendeljen el könynyítéseket az ővezetközi forgalomban. A népi rendőrség szervei máris megkétszerezték az ővezetátlépési ellenőrző helyek számát és könnyítéseket készítenek elő a munkások közlekedésében. Mint ismeretes, a forgalom korlátozására azért volt szükség, mert Nyugat-Berlinből a provokátorok és banditák szervezett csapatai hatoltak be a demokratikus övezetbe. Az egész békeszerető lakosság érdeke, hogy ilyen provokációk megismétlődése lehetetlenné váljék. A Német Demokratikus Köztársaság illetékes szervei foglalkoznak azzal, hogyan lehet a rendes forgalmat ismét helyreállítani. Jugoszláv küldöttség utazott Athénbe (MTI). A belgrádi rádió jelenté, se Szerint Bobler jugoszláv külilgyminissterhelyettes vezetésével vasárnap nűgylagú jugoszláv küldöttség utazott Athénbe, hogy részt vegyen Törökország, Görögország és Jugoszlávia külügyminiszterei, nők Július 7-én kezdődő értekezletén. Max Reimann elvtárs Solingon Remscheid választókerület kommunista képviselőjelöltje Berlin. Németország Kommunista Pártja ' Elnökségének titkársága elhatározta, hogy Max Rcimiann elv. társat, a párt elnökét a SolingenRemscheid.i választókerületben jelölik képviselőnek. A titkárság e határozatával a kerület dolgozóinak kérését teljesítette. (MTI) A írancia kormány nyiiatkozaia Víeinám, Paíei Lao és Khmer „uiggeiíecségének" bjzfosííásárél A francia kormány Vincent Auriol köztársasági elnök vezetésével két napon keresztül rendkívüli minisztertanácson tárgyalta a francia gyarmatosítók szempontjából rendkívül súlyossá vált indokínai helyzetet. A tanácskozásokon csak a legfontosabb tárcák miniszterei vettek részt. A tanácskozások eredményeként Laniel kormánya nyilvánosságra hozta azt a nyilatkozatot, amelyet a vietnámi, patet-laoi és khmeri bábkormány párizsi diplomáciai képviseletének nyújtottak át pénteken. Ebben a nyilatkozatban a francia kormány kijelenti: -Eljött az ideje annak, hogy teljes függetlenséget biztosítson e három szövetséges országnak. Ennek érdekében a kormány mind a hárem országgal külön-külön kíván tárgyalásokat folytatni*. A kormány Maurice Dejean személyében indokínai főmegbizottat nevezett ki, de a hivatalos jelentés nem szól arról, hogy Dejeannak mi a feladata. Mint ismeretes, az elmúlt hetekben mindhárom indokínai országban megerősödött a függetlenség követelése és érzékeny csapások érték a francia megszállók helyzetét. Hírek a VIT előkészületeiről BRAZÍLIA Az „Imprensa Popul ar" közlése szerint Rio de Janelroban megtartották a brazil ifjúság második országos találkozóját. A találkozó jelszava ez volt; „Béke, barátság, élet, boldogság". Ez az ünnepség tetőzte be az előkészületeiket a IV. VIT-re, amelyen tekintélyes kül. dött9ég fogja képviselni a brazil ifjúságot , CHILE Amint az „El Siglo" című chilei lap közli, Chile igen sok ifjúsági szervezete jelentette már be: részt alkar veinni a találkozón. A chiliéi dolgozók „Pablo Vidalsz" kórusa 28 tagú küldöttséget indított a VIT-re. JAPÁN A VIT előkészítése során erösö. dik Japán különböző ifjúsági szervezeteinek együttműködése. Lelkesen folyik a legjobb kórusok és színjátszó együttesek kiválasztása. Az ország sok városában ifjúsági találkozókat rendeznek. Levél Galyatetőről A vietnámi néphadsereg sikerei Peking (Uj-Kim). A „Vietnami Hírügynökség" jelentése szerint június hónapban a vietnami népi erők hét ellenséges századot felmorzsoltak és több, mint 400 ellen. 6éges katonát megsemmisítettek BuoLieu tartomány síkságain. Innen az ország legszebb üdülőjéből, Galyatetőről küldöm a szerkesztőségnek és olvasóinak szivélyes elvtársi üdvözletem. Csongrád megyét nyolcan képviseljük nz ország legjobb dolgozói között. Ebben a gyönyörű üdülőben, ahová a múltban csak grófok és jöhettek, együtt munkás, hercegek ma üdül a paraszt és értelmiségi. A remek ellátás mellett napról-napra kirándulások és nivós műsorok szórakoztatják a dolgozókat. Gyakran érkeznek külföldi vendégek is. Itt járt a szovjet és a német rádió egy-egy munkatársa és hosszasan beszélgetett velünk. A Béke-Világtanács budapesti ülésén részvett küldöttek közül dán, norvég, osztrák, német, brazil és boliviai békeharcosok látogattak meg bennünket. En pártunk cs népi demokráciánk jóvoltából már másodszor üdülök itt Galyatetőn és örvendetes tényként állapítom meg, hogy az elmúlt év óta sokkal több a női és a DISZ-es sztahánovista. Lédcrer Ferenc, a Szegedi Gőzfűrész kétszeres sztahánovista műszaki vezetője Az „Új-Kína" hírügynökség Li Szin Man újabb provokációs terveiről Kiang Nan, at „Uj-Kína." kii. löntudoHtója írja: Robertson, Eisenhower és Dulles személyes megbízottja szombaton nyolcadszor találkozott Li Szin Mannal. Szöuli hírek szerint a tárgyalások központjában Li Szin Mannák az a makacs követélése van, hogy az Egyesült Államok vele együtt kezdje újra a harcot, ha a politikai értekezlet három hőnapon belül nem oldja meg számára kielégítően a korona kérdést. A jelentések hozzáteszik, Jrogy a megbeszéléseken eddig nem sikerült mindkét fél számára „kielégílő megoldást" találni. Roberts0n a szombati megbeszélés után kijelentette, hogy újból találkozik majd Li Szin Mannal. Li Szin Man lázasan, elkeseredetten igyekszik rákényszeríteni az amerikaiakat arra, hogy csatlakozzanak hozzá a fegyverszünet meghiúsításában. Az Egyesült Al. lamalc függetlenségi n»Pja alkalmából küldött üzenetében hangoztatta: „Sohasem adom fel a harcot félúton", majd hozzátette: „csak így lehet — méltóan megemlékezni" július 4-ről Ez nemcsak gúnyolódás, hanem meggyalázása is nz nmerikni nép függetlenségi és demokratikus szelleméinek és e szellem ősének, Washingtonnak. Az „AP" tokiói jelentése szerint Li Szin Mannak öt „ütőkártyája" van a fegyverszünet meghiúsítására: 1. ráparancsolhat csapataira, hogy erőszakkal rabolják el a hadifogolytáborokban maradt nem közvetlenül hazatelepítendő foglyokat; 2. megtagadhatja, hogy kivonja csapatait n demilitarizált övezetből; 3. „gerilla-támadásokat" indíthat a fegyverszünet megkötése után az amerikai és más csapatok mögöttes területei ellen; 4. megparancsolhatja a délkoreai kikötőmunkásoknak, hogy a puszani és az Incsoni kikötőkben tagadják meg az utánpótlás kirakását: 5. megtagadhatja az amerikai csapatoktól a délkoreai vasútak felhasználását. Az amerikai nép nem akarja vérét hullatni Li Szin Man bűnös rendszerének érdekében. Még Walter Rcuther, a CIO elnöke is el. ismerte, hogy az amerikai nép 99 9 százaléka a koreai béke mielőbbi létrejöttében bízik és reménykedik. Az amerikai nép követeli, hogy az Egyesült Államok írja alá ai fegyverszüneti egyezményt még ak. kor is, ha ez nem tetszik Li Szin Mannak. (jug dt Jflaapaxiant a francia próza egyik legkiemelkedőbb tehetsége, Balzac és Stendhal művészetének méltó folytatója, Flaubert Turgenyev nagy tanítványa, a XIX. század második felének társadalmi-politikai és irodalmi harcai között született és kezdte meg írói működését. III. Napóleon császársága és az azt követő Harmadik Köztársaság nyomasztó, fojtott levegőjében tanulta meg gyűlölni ai holtpontra jutott, a fejlődés dinamikájától megfosztott, erkölcsi és kulturális válságban vergődő francia polgári társadalmat. Az 1870-71.es dicstelen kimenetelű porosz—francia háború s az azt követő gazdasági válság, n francia proletáriátus hősies kísérletének, a Párizsi Komün. ivek bukása, a Harmadik . Köztársaság perspektívátlan, korrupt légköre határozza meg nz apai ágon arisztokrata, anyagi ágon polgárt származású fiatal író fejlődését. Maiupassamit korán megszabadul a fia la! korában beleültetett nemesi előítéletektől s nyillan szembehelyezkedik a fennálló társadiaimi valósággal: egy Flaúbexthez írott % elében « „vezető oszt ályok megsemmisítését" követéli, később — írói sikercinek csúcspontján — visszautasítja a Becsületrendet és ez akadémiai tagságot. Egész életén át féltékenyen őrködik művészi függetlensége, íréi lelkiismeretének szabadsága felett, mesterségesen igyekszik elzárni magát kora társadalmától, nehogy annak képmutató, züllött levegője megfertözzo pártatlan, büszke látását, amely könyörtelen élességgel tárja fel a bankárok, arisztoikraták, államférfiak, knirrierist'a hi. vatalnokck. kispolgárok, falusi kizsákmányolók erkölcstelen, poshadt világát. Novell.'iban 69 regényeiben meg. MAUPASSANT Halálának 60. évfordulójára mutatja a dekadens polgári társadalom elkorcsosulását, aizt a társadalmat, amelyben irtodén adhaitó és vehető, kezdve a magas pozícióktól a szerelemig, amelyben a házasság adás-vételi szerződéssé, a szerelem számítássá, a gyermekek nevelése üzleti üggyé, az anyui ezeretet a törvénytelen gyermekektől való rettegéssé válik. Felvonultatja ezeknek a minden emberi érzésre képtelen, elaljasodott, visszataszító figuráknak egész galériáját: a bankárt, aki a gyógyulást kereső betegek kizsákmányolásából gazdagodik meg, a gyárost, alki a porpaz megszállókkal paktál, hogy gyárait üzembe tarthassa, a magasáliású hivatalnokot, aki politikai tekintélyével sötét tőzsdei spekulációkat fedez az aktamásoló géppé váll kistisztviselőt, akinek egyetlen gondolata a karrier. Maupassant polgárai nem gomdofficoznak — az cszt náluk a TWvtiszTág helyettesíti. Nem ismernek szellemi örömöket, közömbösek a tudománnyal, művészettel, saját hazájukkal szemben, egyetlen élő érzésük a kapzsiság, a gazdagság utáni vágy s ennek n célnak ez elérésében niem válogatnak az esziközökbon. A francia kispolgár büszke n kitüntetésre, amelyet felesége házaseágtörésse] szerzett meg neki. edz ekkori francia közéletet jellemző általános prostituáció grandiózus képét rajzolja meg légismertebb regényében, a „Bel ami"-bam. Hőse, Gcorges Durois, falusi származású, faragatlan, műveletlen, tudoiUan, korlátolt kispolgár — tehe'.ségtelensóge, erő. 6zakossága, erkölcsi gátlástalansága azonban csupa olyan tulajdonság, amely a Harmadik Köztársaság rendjében kiválóan alkalmas arra, hogy a karriert előmozdítsa. Maupassantnak ez a regénye nagyjelentőségű abból a szempontból, hogy az író realista képét rajzolja benne a francia társadalom csaknem minden osztályának és rétegének, amelyeken keresztül Georges Durois felemelkedik. Magának a hősnek az alakjában pedig típust ad: a prostituált férfi típusát, a Harmadik Köztársaság jellegzetes alakját, akit a közélet minden posztján, a miniszteri bársonyszékben, a parlamentben, a közhivatalokban, a gazdasági élet minden területén meg lehetett találni. Bel ami •— amint egy francia kritikus írja — szimbólum, a korabeli társadalom rcthadtságának szimbóluma. cA francia polgáru'uj. mellett Maupassant művészetében jelentős helyet kap a nép, elsősorban a parasztság ábrázolása is. A nagy realista ezen a területen is hű maradt önmagához: élesen helytelenítette írótársainak azt a törekvését, hogy az igazságot eltorzítva romantikus idilli képet fessenek a parasztságról, retusálva mutassák be a Harmadik Köztársaság parasztságának nyomorúságos, földhözragadt életét. Maupassant parasztjai a kapitalista fejlődés által nyomorbadöntött, megfélemlített, a napi falat kenyérért küzdő páriák. Ezek a parasztok a maguk önzésében, kapzsiságában, fösvénységében kegyetlenek, durvák, elvadultak, elbutultak, sokszor nevetségesek. Azonban Maupassant meglátja azt is. hogy azok az emberhez nem méltó életkörülmények, amelyekre a kapitalista fejlődés ítélte a parasztságot, szükségképpen kivetkőztetik az embert emberi mivoltából s hogy e szerencsétlen páriák eltorzított emberi arculata a társadalmat vádolja. írói fejlődésének későbbi stádiumában a kegyetlen realista ábrázolást mély humanizmus hatja át: megérti és értékeli a hősies paraszti munkát, felfedi a paraszti lélek mélyén rejtőző igazi emberi értékeket, őszinteséget, egyszerűséget, a hazai földhöz való ragaszkodást. cd korabeli táriadaLoin ábrázolásában Maupassant — bár néhu a naturalista iskola hatása alá kerül — Balzac és Stendhal kritikai realizmusának tradícióit folytatja. írói pályája második felében azonban egyre erősödik műveiben az a mély pesszimizmus, amelyet korának sivársága, távlatnélkülisége, a környező valóság vigasztalan kilátástalansága, az egyre erősödő politikai reakció vált ki belőle. Mélyen meghasonolva környezetével, Maupassant elfordul a társadalomtól s a kiáltó társadalmi ellentmondások elől, amelyekre nem lát megoldást, az emberi lélek világának tanulmányozásába menekül. Késői művel pszichológiai regények, amelyekben nem vet fel nagy társadalmi problémákat. Egyre jobban elhatalmasodik rajta a gyógyíthatatlan pesszimizmus, nmelyet fokoz a jobboldali sajtónak ellene indított hajszája. Nap, mint nap újságokat küldenek neki, amelyek az első oldalon mint újdonságot hozzák Maupassant megőrülésének hírét. Valóban, a beteg író az őrültségtől való félelmébe bele is őrül: sikertelen öngyilkossági kísérlet után 1893 július 6-án elmegyógyintézetben fejezi be életét. Az utókor azonban igazságot szolgáltatott n>V: Zola a temetésen mondott beszédében a klaszszilcus író utólérhetetlen példaképének nevezi. Valóban, Maupassant a francia irodalom klasszikusai közé emelkedett, aki hatalmas erővel szólaltatta meg műveiben a francia kultúra nemzeti sajátosságait, felülmúlhatatlan tökéletességre emelte a novellát, ezt a nagymultú francia műfajt. Művészete a régi francia népi irodalom tradícióinak, a fabliók forrásából táplálkozott. Klasszikus abban az értelemben is, hogy művészete sok szállal fonódik a néphez, amelyet szívesen és sokoldalúan ábrázol s akik között legpozitívabb alakjait találta meg. cd haladé francia kritika ég a francia közönség ma Is egyik legnagyobb írójának tartja Maupassant. Ez tükröződött azokban a fö. meges megnyilatkozásokban, amelyek 1950-ben, Maupassant születésének százéves évfordulója alkalmából láttak napvilágot Franciaországban. A neves kritikusok és írók nyilatko. zatai közül Claude Morgan cikkét idézzük: „Maupassant tiszta dicsőség'ét semmi sem homályosíthatja el... Maupassant a.szivünkben van, azok közé a kincseink közé tartozik, amelyeket mindörökre megőrzünk." Halász EÍ5d