Délmagyarország, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-29 / 176. szám

SZERDA, !í).->3.. ÍI'I.IIS 29. VII -műszak a Textil művek ben Az ölpg Dondó bácsi, a Tex­tilművek portása, a bélyegzőlapo­kat "rendezte. — — Még öt óra sincs, de soká jönnek még be — töprengett ma­gában. Zavarta a hétfői kora reg­•geli csend s már alig várta, hogy ellepjék a szép, nagy gyárat a munkások, az irodai dolgozók, le­gyen sürgés-forgás, zúgjanak a gé­pek, folyjon a munka, kérdezzék tőle- -Dondó bácsi, nem látta Pé­ter elvtársat... az igazgató elv­társat ... a főmérnök elvtársat.. .* — Jq reggelt! Meglepetten nézett az első bejö­vőge; Pálok Jánosnéra. f— Jó reggelt! Ilyen korán? A fiatalasszony mosolyogva visz­szakérdezett. — Még senki sincs benn? — Hát majd úgy félóra múlva. Nem szoktak ilyenkor... Nem fejezhette be szavait. A Villamos felől egy egész csapat jött: ifjúmunkások. A következő villamos is zsúfolva volt. Fél hat­kor a villamosvezető azon csodál­kozott, hogy alig van utas, holott más napokon ilyenkor megmoz­dulni sem lehetet a perronon. Fél 6-kor már meg lehetett volna kez­deni a műszakot: mindenki benn volt a gyárban. A kapuban zene­kar fogadta az érkező fiatalokat, akik siettek letisztítani gépüket s mindent előkészíteni, mert 6 óra­kor kezdődik a VIT-műszak. Jól emlékeznek még a gyár fia­faijai a budapesti ifjúsági találko­zóra. Sokan közülük akkor voltak tanfolyamon s ott követelték Pest utcáin a különböző ifjúsági meg­mozdulásokon, száz, meg száz nem­zetiségű fiatallal kéz a kézben: bé­két akarunk. Harcos esztendők kö­vetkeztek és váltakozó sikerrel állta meg helyét a Szegedi Textilművek többszáz ifjúmunkása. Most ismét a gépjeik mellett akarják megmu­tatni: jól harcolnak a békéért. Több, jobb minőségű fonalat ké­szítenek, ezzel köszöntik a buka­resti VIT-et. Megkezdődött a munka. A gyű­rusfonóban a gépek "gubóztak*. Elkomorodott arcok tekintettek egymásra. "Már a kezdéskor,,, ha nem úgy sikerül a műszak, ahogy szeretnénk, az nagy szégyen ., .* A fonódavezető, Peták Károlyné azonnal jelentette a hibát az igaz­gatónak, Vörös Emiliának. A szep­lős arcú fiatal lány nyugodtan vá­laszolt: — Az egész vezetőség lemegy a gyűrűsbe. Segítünk a lányoknak. Pálok Jánosné a főművezető. Áb­rahám Teréz az előfonó, Ábrahám Ida a kártoló, Kormányos Anna a keresztorsózó művezetői perceken belül a gyűrűs gépeinél voltak és segítségükkel két óra múlva egy gép sem "gubózott*. A DISZ-esek legyőzték az első nehézséget. Vörös Emilia a főmérnökkel, Gera Istvánnal végigjárta az üze­met. A gyűrűsfonóban Márton Mária előmunkás állt elébe. — Engedj haza, beteg vagyok. Látszott az arcán, hogy zavar­ban van. A gubózás okozta nehéz­ség megzavarta, félt, hogy cso­portja — amelyik egyébként jó tel­jesítményt szokott elérni — lema­rad. — Ha beteg vagy, ne dolgozz, menj az orvoshoz — felelt az igaz­gató —. Pedig most rád is nagy szükség van. A VIT-műszak alatt különösen meg keli mutatnunk, hogy milyen díszesek vagyunk... Tovább mentek. Több olyan hi­bára akadtak, amelyek balesetvé­delmi szempontból kifogás aláme­rültek. Kiadta az utasítást megja­vításukra. Mire visszaértek az iro­dába, Nagygyörgy Mihály ÜB-ei­nök már várta. — Kántor József, az a notórius hiányzó, ismét nem jött be — je­lentette. — Kimentünk a lakására, bevallotta, hogy "kiamradt*, részeg volt, de igazolni fogja. Nemsokkal utána ott állt az ifjú igazgató előtt Kántor József bá­lázó; erős fiatalember. A vállát vo­nogatta. — Tessék, itt az igazolás. Beteg vagyok, kiírt az orvos. Vörös Emilia csak belepillantott a cédulába s látta a háromszögletű SZTK bélyegzést. Lassan, kemé­nyen mondta: — Akkor, amikor a gyár összes ifjúmunkása lelkesen, szívvel-lé­lekkel dolgozik a VIT-műszak si­keréért, az elvtárs cserben hagyja a társait?! Reggel még, amikor meglátogatták, bevallotta, hogy ré­szeg volt és most orvosi bizonyít­ványt hoz? Szégyelje magát! A megpirongatott először dühö­sen nézett Vörös Emilia arcába. Az nyugodtan állta tekintetét. Aztán megtört, különösen akkor, amikor az igazgató ráolvasta fejére azt is, hogy ez nem az első eset. Szinte könyörgött, hogy bocsássanak meg neki, adjanak számára lehetőséget, hogy megjavuljon. — Majd a fegyelmi bizottság dönt az ügyében — fejezte be a beszélgetést az igazgató. Tíz óra elmúlt s a folyosón a VIT-falra kitették az első négy órában legjobb eredményt elérő fiatalok neveit. "Köszöntsük új munkasikerekkel a IV. Világifjú­sági Találkozót* felirat fölött ne­vek sorakoztak. Előfonó: Muhari Anna 117.8 szá­zalék. Nyújtó: Göbölyös Ilona 111 szá­zalék. Szalagegyesítő: Ábrahám Piri 119.6 százalék. S fölötte Péter Jolán sztáhánovis. ta gyűrűsfonó arcképe díszeleg, ő képviseli a Textilművek fiataljait a bukaresti VlT-en. Kiváló munkájá­val érdemelte ezt ki- Az itthonma. radottak pedig példaképüknek te. kintik. Vörös Emilia csak egy óra körül jutott hozzá, hogy megnézze a ver­senytáblát. Nem kis büszkeséggel állt meg elölte, mert azt tapasztalta: ilyen lelkesedés még nem volt a gyárban. Nagyszerűen megoldotta Ábrahám Teréz, az előfonó művezetője a fel­adatát. Bár hiba volt a 12-es, a 3.as nyújtógépen. A 2.es 'és a 4-es sza­lagegyesítőn a beállító szerkezelet meg kellett javítani. Mindenről idő. b:n intézkedett, kiadta a feladato­kat, elvégezte az adminisztrációs munkát. Nem kis dolog, A kártoló­ban Ábrahám Ida művezető Piri Bor. bálát figyelmeztette, hogy ne tö­rölgesse munikaJközben ronggyal a gépet. Szabó Erzsinek a gépén ki. szakadt a fátyol, s ennek következ­tében egyenetlen lett n szalag. — Ha nem beszélgetsz, ez nem történik meg — jelentette ki a mű­vezető. Valamennyi üzemrészben gondosan figyeltek a vezetők, hogy az esetleges hibákat gyorsan meg. szűntessék, s különösen ügyeltek a minőségre A keresztorsózéból bi. zomy többször visszaküldték a gyű. rűsfonóba a kopszot Svilla Tiborné­nak, mert hibás volt. Megbírálták, s megfogadta, hogy javít munkáján. A keresztorsózó művezetője, Kor. mányos Anna 1 órakor vitte a je­lentést a leg jobbakról és a VIT fal előtt összetalálkozott az igazgatóvá]. Mutatta neki és felerősítette a falra: Savanya Júlia 119 százalék. Nagy Klára 115.3 százalék. Szabó Mária 120.1 százalék. Kánai Magda nyújtós éppen ak­kor érkezett a gyárija. Nézte az eredményeket, s kérdezte: — Ugye, délután is folytatódik a műszak ? — Hát persze, egész héten. Arca felderült és sietve ment az öltözőbe. Háromnegyed kettő előtt már minden gépnél ott volt a vál. tás, hogy folytassák a harcot a VIT műszak sikeréért • A Textilművek fiataljai jól fel­készültek a VIT műszakra. Hétfőn délelőtt a gyár egész vezetősége, művezetők — a riportban szereplő nevek —, ifjúmunkások voltak, akik az idősebbek segítségével jól meg­állták helyüket, A délelőtti műszak után, a jelvényüket — egy ötágú csillag, rajta „Ifi-műszak vezetői" — leadták a DISZ irodába, ahol Péter elvtársinak, az üzemi párt­szervezet titkárának és Balla elv­társnőnek, a DISZ titkárnak lelke, sen meséltek munkájukról, Péter elv. társ örömmel látta a fiatalok lelke­sedését ég komolyan megjegyezte: — Majd) holnap, az értékelés után, meglátjuk az eredményeket. A hétfő délelőtt elért eredmények, a fiatalok győzelmét bizonyítják. A gyűrűsfonón Kispéter Ilona 117,6, Csillag Erzsébet 112,1, Kovács Er. asébet 110,1 százalékos teljesítményt ért el. A legjobb csoport a gyűrűs, fonón, Márton Mária csoportja lett, — aki egyébként a műszak végén bevallotta, hogy csak tréfált, nem is volt beteg —. 105,8 százalékkal. Az előfonó 105,2. a nyújtó 107,8, a lánccsévélő 100,7 százalékos telje­sítménnyel dicsekedhet. A hétfő dél. előtti műszak 103 százalékos át­lageredménnyel zárult ég azóta a következő műszáléban a fiatalok túl. szárnyalták a hétfői eredményeiket, így kés-sülnek a VIT megünneplésére a Textilművek díszesei. Markovits Tibor A GYŐZELEM ÖRÖME Irta; Nagy Sándor, Sztálin- és Kossuth-díjas író, a világifjúsági kongresszuson részvevő magyar küldöttség tagja Á 316. békevédelmi szerződés Alsóvároson, a Nyúl-utcában mindenki úgy is­meri Szabó Imre ötholdas dolgozó parasztot, mint szótarti, rendsze­rető, becsületes embert. Szabó Im­rének a hózatája is bizonyítja; sze­reti a rendet. Tisztára sepert ud­var fogadja Szabóéknál a belépőt. Imre bácsi már túl van a 66. évén, de még elég fürge mozgású ember. Még ebben a nagy melegben sem ül tétlenül. A kis konyhakertben foglalatoskodik. Az aratást, a hor­dást befejezte s most várja a csép­lőgépet. Az árpát már elcsépelte s ahogy azt egy hazáját s a békét szerető embertől elvárhatja álla­munk, a géptől egyenesen az álla­mi raktárba szállította a beadás teljesítéséhez szükséges mennyisé­get. Amint kilép Szabó bácsi a kert­ajtón, barátságos mosoly játszado­zik szürkés-kék szemében. El­mondja, hogy mindig az állam iránt való kötelesség teljesítését tartotta elsőrendű feladatának. A felszaba­duláskor három hold juttatott föl­det kapott s így most öt hold földje van. Nem is feledkezett meg soha sem arról, hogy mivel tartozik népi demokráciánknak. Amit az állam kért tőle, mindig megadta. Soha semmivel nem maradt hátralékban. Beadási kötelezettségét mindig inkább túl­teljesítette, minthogy elmaradt volna. Jó példát mutat a többi dolgozó paraszttársának ís. Szabó Imre békeharcnak tekinti a pontos beadást, a határidő betartását. Tudja, hogy a terv teljesítése hoz­zájárul országunk dolgozóinak több és jobb élelmiszerrel való ellátá­sához. A tavaszi hónapokban tojás és baromfi felajánlást tett, amit túl is teljesített. — Két világháborút átéltem s így tudom, milyen borzalmas do­log a háború — mondja határozott hangon. — Ezért örülök teljes szi­vemből, hogy végre aláírták Ko­reában a fegyverszüneti egyez­ményt. Nem akarok több háborút megérni. De azt sem szeretném, ha gyermekeim újabb pusztulás elé néznének, öreg napjaimat békes­ségben szeretném leélni! De ezt nemcsak mondja Szabó bácsi, hanem tettekkel is bizo­nyítja békeakaratát. Nincs olyan békegyűlése, amelyen részt ne ven­ne. Aktív, harcos tagja a béke­gyűlések munkájának. Ezután a házatájáról és család­járól beszél Szabó bácsi. Van egy hízónak valója, amit, ha meghíz­lal, nem lesz gondja zsiradékra, meg a húsra. Szabó néni is ott var­rogat az eresz alatt és jóváhagyó­lag bólogat Imre bácsi beszédére. Ezután a családjáról beszél Szabó bácsi. Két fia, egy leánya van. Már mind házasok. Unokája is van, kettő. Amikor ezekről beszél, meglágyulnak arcvonásai és hangja is gyengédebbé válik. — Az egyik unokám nyomdász­tanuló volt idáig — dicsekszik el­érzékenyülten — most kapta meg a segédlevelet az elmúlt hetekben. 'a másik, az még kicsi — mutatja dolgos, ráncos kezével —, négy esztendős, de nagyon okos csöpp­ség. Ha ezekre az apróságokra gon­dolok, úgy érzem, még jobban és még többet kell dolgoznom a bé­kéért. Mindig azt hiszem, eddig nagyon keveset tettem a béke ér­dekében — fejezi be Szabó bácsi. A búzát ha elcsépelik, a géptől szintén egyenesen a rak­tárba viszi, hogy beadási kötele­zettségének eleget tegyen. Szabó bácsi nagyon szereti a családját, éppen azért, hogy szilárd békeaka­ratának kifejezést adjon, felkereste Ruzsáli János békefelelőst, hogy békevédelmi szerződést kössön. Ezzel is erősíteni akarja a hatal­mas, mindegyre növekvő béketábor erejét. Az ő békevédelmi szerződé­sének megkötésével 316-ra emel­kedett azoknak a dolgozó parasz­toknak száma Szegeden, akik így kinyilvánítják békeakaratukat. Már késő délutánba nyúlik az idő, amikorra mindezeket el­mondja Szabó bácsi. Nyugodt, meggyőző hangon beszél, mint olyan ember, aki tudja, hogy a békeharcról nemcsak beszélni kell, hanem cselekedetekkel kell bebizo­nyítania a béke mellett való szi­lárd kiállást. Szabó bácsi csatla­kozik ahhoz a mozgalomhoz, amelynek tagjai a békevédelmi szerződés megkötésével még bizto­sabbá kívánják tenni a magyar nép, a koreai és minden nép szá­mára a békében való vidám, nyu­godt életet. Kövesdi Lajos 1 állam már háborút! Talmi győzelmek öröméi ifjú arco­kon — miközben anyját jajgatta, a másik és a harmadik hörögve kap­dosod élet után. Hogy hányszor csaptak be már téged is, magyar ifjúság. Mint pocsékolták a véredet a kastélyok, gyárak urai, hogy ki­használták tettre való lelkességedet. S mindannyiszor csalódtál, a vér megsavanyodott a szádban, s torz hiteid romlás, kétségbeesés soroz­ta be. De most új kor virradt rád. Földgolyónkra jó csillagok fénye süt. Lenin—Sztálin béfcevelésc érik a világon. A világifjúság bukaresti kongresszusán olyan győzelmet ün­nepelhetünk, amely éppen a vér, a szörnyűség ellen lobog, s ae ifjú. ság félrevezetőinek kezéből csavarta ki a fegyvert. Koreában ismét béke van! — je­lentette be hétfőn délelőtt a kínai küldöttség vezetője, s pillanatokra néma csend ülte meg a Floreasca sportcsarnok üléstermét• De azután olyasvalami történt, amit leírni le­hetetlenség, amit még soha nem élt át ifjú ember a világon. Ez talán már megközelíti azt az ünnepet, amielyet a szovjet ifjúság ült Ber­lin repülőterén, amikor a széttöri horogkeresztet tapodva odavárta édesalyját, Sztálint. Akkor is nem­zetközi hangon szólalt meg az em­beriség kórusa, börtönökből, kon­centrációs táborokból kiszahadvTt hazafiak meredt tagjai nyújtóz, tak és könnyé, öleléssé változott az első tevékenység gyönyöre. De ezen a kongresszuson, amely egy teljes órára a béke győzelmé­nek ünnepségévé változott, már nemcsak a szovjet ifjúság é» nem­csak a fasizmus rabjai voBák otf, hanem az egész földkerekség ifjú. sága. Az emberiség boldog jövő­jének ragyogása töltötte be a ter­met s as ifjúság fehér, fekete, sár­ga színeinek tömege egy testté olvadt az öröm tomboló vihara, ban. Oh, hazánk ifjúsága, bárcsak volna ereje tollaunnak, hogy szive, fekbe tudnám vésni, mit éreztünk mi otf, a magyar küldöttség hígjai. Legelőbb is az amerikai, angol ifjak rohantak oda a koreaiakhoz, hogy megöleljék, s magasba emel­jék őket. Ezek a fiatalok nem vot. tak részesek kormányaik bűnében, mégis úgy érezték, hogy nekik kell kérni as engesztelés csókját, hogy éppen nekik kell felmutatni e nagyszerű hősöket, akik meggá­tolták a háború tüzének továbbter­jedését. S mindaz a sok sérelem, panasz, ami a kongresszuson a tő. kés országok nyomorpolitikája miatt elhangzott, s mindaz a hősi harc, amit a világ ifjúsága az cl. nyomók ellen végez, alig mérhető hozzá a koreai és kínai ifjúság bé­ketetteihez. Ök voltak azok, akik szemtől-szembe álltak a fenevaddal és kivédték annak csapásait. Föld­bevájt odúkban ök laktak, lanvf­bak 3 esztendeig. Az ö tiszta arcu­kat lepte be a pestis senyvesztö láz. jnrja. De most más pirt láthatunk Huk Szim Bok, a koreai katonoiár.y arcán. Egy amerikai és egy angol legény repíti a terem feliratoktól teli levegőjébe és nem jön már töb­bé le onnan. Tenyérről-tenyérre száll, emelődik. Kitüntetései xzik­rá:W villóáznak keblén, könnyű zavart kezeit százan is szorongat ják. Éljen Kore\a! Éljen Kim Ir Szen! — Dübörgőit a taps és Huk Szim Bok bólogat, csókokat „szl. Szemei eltűnnek ferde résükben és gombcs­tűnyi könnycsepp gurul le arcán. Ugy leng.libcg ott a: ifjú karok trónján és tudja, hogy benne a hősi, áldozatos Koreát szeretik, dé. delgcük. A komszomolisták luftjai közölt, a legméltóbb karok késült pihen meg végiilis. Eközben követtársa, Pen Tluk és egy fiatal szovjet költő kibontják Korea zászlaját, a drága selymet, amelyért annyi ifjú vér hu'lott el. Mintha a koreai nép élet. és sz>t­badságvágya tüzelne benne, min­denki megsímo'/aja, megmelegíti új. jait rajba. Hirtelen Lu Min kínai önkéntes hatalmas alakja tűnik fel a zászló mögött, őt is az angol-ame­rikai kezek repítik. Találkozik « két zászlótartóval és megöleli őket. Megcsókolja a zászlót. amelyért maga is Mzdö'l, aztán kínai bájjal szelídíti mellére nagy tüzértevte­reit. összefogódzva mindnyájan eleven példaképpé nőnek ott a világ­gá tárult térben lebegve és az ifjú. ság tapsának ezer ágyúja dübörög tiszteletiikre. A zután újra úsznak er karok hullámain, minden kínai ét koreai, az emelvény elé. Olyan va­rázslat üli szívünket, hogy nem tu­dunk ellenállni sodró rohamtának. Porubszki Lajos, a Győri Vagon sztahanovista esztergályosa rohan legelöl, nyomában mi, többiek. OH az elnökségnél megölel egy arabot, orosz módra összecsókolóznak és csak amikor szétválasztja őket az áradat, akkor derül ki, hogy az arabi a kínai delegáció vezetője volt. Mert a külsőt, az öltözetet, a jel­vényeket tekintve, már nem lehet felismerni, hogy ki melyik nemzet­hez tartozik. Az egymás iránti sze. retet forró ösztöne a legmeglepőbb találékonyságban mutatkozik meg. Az arabok levetik humuszukat és a- gyönyörű pillanat idején elaján­dékozzák a hozzájuk legközelebb álló ismeretlen barátaiknak. Még a skót küldött sem fukarkodik és e pillanatban átnyújtja szomszéd, jának pipáját. Békepipa! Juhász István, a bábolnai állami gazdaság DlSZ-fitkára körülnéz, hol segít­hetne emelni az ünnpeség fényét. Másként nem tudja Iá fejezni ér. zéseif, mint hogy odasiet egy kis görnyedő, gyarmati koszton nevel­kedett indonéziai fiúhoz, s ve/a együtt emel fel egy vietnami parti, zánlányt. — Majd én megmuta­tom, hogyan kell tartani ezt a kis szépségei! — mondja. A karok összefonódnak, Min­den pillanatban más és más nyelven jelszavak röpködnek. Min. denki érti és átveszi. Egy román kislány elragadtatásában lekapja sclyemfejkertdöjéi és arra gyűjt aláírásokat. Kialakul az ifjúság egységének tánca is. Két afrikai kezdi ritmikusan rezegtetve bokáit, majd táncukat összehangolják egy arabbal. Azután egy grúz kom­szomolistm avatkozik bele, táncon brazil lány hevíti, Szabó Antal, a péntek.mozgalom kezdeményezője büsekiti, egy gyémántssemü ro­mán kislány szaporázza. Mind kü­lönbözőképpen, mégis egyformán. Igen. Határozottan egyetlen rit. mását éreztük otf a táncnak. Kol­lár Erzsi, a Budakalászi Textil, gyár sztahánovista szövőnője nem tud táncolni, de amikor egy kur­jongató néger a népek táncába• vit­te, az ő hiba is megmozdult. Köny. nyesve fejezte be ezt az első láncát, mert a világ ifjúsága ívppant in­dulatának ritmusa lelkében is fel­forgatta. Ha mi, magyar fiatalok rabolta is lelkesedlünk a világszabadság gondolaiára. akkor ezen az ülésen éreztük, hogy legjobbjaink álma megvalósulóban van, a békének ez a győzelme közeledik hozzánk. Petőfi szelleme lebegett felettünk. í% i$et*: Q-'60-as széf* fcUée Családjáról lelkiis­meretesen gondosko­dó asszony a nagyma­ma: Kálhai József né. Ott lakik a Szappa­nos utcában és ő ve. zeti a háztartást: főz férjének, — a Szege­di Bognár Kisipari tsz tagjának — no meg a három vir­gonc unokának is, mert azok édesanyja is dolgozni jár. Örül a nagymama, ha jót főzhet. Hát hogyne. Kedden is el. ment a Népboltba be­vásárolni és öröm­mel tapasztalta; bő­ven van 4.60 forintos liszt. — Ez nem rossz — örvendezett az ara­nyos kedélyű nagyma­ma és veit is nyomban 2 kilót. Ez igen: 4.6(has és szép fehér. — Jobban, mint ed. dig — ahogy 6 mond­ta — főzhetek tész­tát és sülhetek az unokáknak is, konV­nyebbedik a háztar­tás gondja. Mert igaz: már ha. vonta is sokat jelent, hogy nem 7—8 forint­ért, hanem 4.60 fo­rintért lehel lisztet venni — s azt a kü­lönbözetet másra le­het költeni. * A Lenin-utcai hall­ban is sokan es vígan vásárolták a lisztet, ott álU a vásárlók közölf Barlu.cz Pál, a Vrrs. és Fémipari Vál lalat munkása. Hóna alaft szorongatta ak­tatáskáját, mán előre derülve tette bele a 1.60 forintos szép lisztet. ,,Meglepem i feleségem — moüdfi — és viszek haza lisz­tet. Én sem ve'ent meg a lészla-félér, hát most már gyík. rabban készíthet az asszonyom. Tudom, lesz öröm otthon." Aztán már indul• ís. Vl'te a lisztet, amely egyik mutató, fa, hogy fokozatosan Válóra válik a párt politikája, ,i kormány programmjaj g gondtalanabb élet

Next

/
Oldalképek
Tartalom