Délmagyarország, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-26 / 174. szám

VASÁRNAP. 1053. JULIUS 28. " 5 A Szegedi Textilművek ben jelvénnyel tüntetik ki a legjobb minőségi munkát végző fonónőket A Szegedi Textilművek dolgozói a második negyedévi tervüket 100.1 százalékra teljesítették s emellett a Zsédely-mozgalom fel­tételeinek kidolgozása után a moz­galom kiszélesítésével jelentősen fokozták a fonal minőségét. Olyan ellenőrzési rendszert ve­zettek be, amellyel fonóüzemben ls meg lehet állapítani gépenkint, egyénenkint a minőséget. A nyuj­tógépeknél például az üzemrész színével és számokkal jelzik a ío­nókannákat, az előfonóban fémbé­lyegzővel látják el a fonalat, A hibákért rossz pontokat kapnak öt minőségi fokozatot állapítot­tak meg s minden dolgozó minő­ségi munkája alapján kerül vala­melyik kategóriába. A hibákért rossz pontokat kapnak s ennek ará­nyában kerülnek hetenkint alacso­nyabb, vagy magasabb minőségi osztályba. A művezetők így mindig tudják, ki, hol követ el hibát és gyorsan ki tudják azt javítani. Valamennyi fonó versenyez egy­mással abban, ki kerül leghama­rabb a legjobb minősítést jelentő ötös csoportba s ki tudja tartani legtovább ezt az eredményt. Ed­dig közel száz fonó végzett olyan kiváló minőségi munkát, hogy az ötös csoportba jutott. Legjobban dolgoznak a gyűrűsfonó dolgozói, akik közül negyvenhatsn vannak ebben a minőségi Kategóriában. Közülük Seregi Mária és Tari Mária már hónapok óta csak ki­váló minőségi munkát végeznek s emellett normájukat is állandóan túlteljesítik hat-nyolc százalékkal. A jó minőségi munkáért Az üzemben megbecsülik azokat a dolgozókat, akik száz százalé­kon felüli termelésük mellett jó minőségi munkát végeznek. A má­sodik negyedévben mintegy négy­ezer forint pénzjutalmat is kiosz­tottak közöttük. Az üzem vezető­sége most elhatározta, hogy azo­kat a fonónőket, akik az alkot­mány ünnepének tiszteletére indí­tott munkaversenyben bejutnak az ötös minőségi csoportba, »jó mi­nőségi munkáért* jelvénnyel tün­tetik ki. Augusztus 20 tiszteletére A művezetők, műszaki vezetők augusztus 20-a tiszteletére patro­názs-brigádot alakítottak, amely­nek tagjai egyénenkint foglalkoz­nak a gyengébb eredményt elért dolgozókkal. Vállalták, hogy nem­csak szakmai fejlődésüket segítik, hanem elbeszélgetnek velük egyéni problémáikról is s igyekeznek meg­szüntetni azokat a zavaró körül­ményeket, amelyek a termelésben hátráltatják a dolgozókat. Az üzem kollektívája vállalta, hogy a Zsédely-mozgalom kiszéle­sítésével a fonalegyenlőtlenséget, amely az első negyedévi 14.1 szá­zalékról 13.2 százalékra csökkent, a harmadik negyedévben 12.0 szá­l zalékra szorítják le. NEMZETKÖZI SZEMLE A washingtoni értekezlet és ami az imperialista „Egységfront" mögött áll Érettségi előtt az Aliami Védőnő Intézetben Kedves látvány, amikor az Állami Védőnő Intézet növendékeinek kék. fehér egyenruhás Sora a klinikáról jövet végigvonul a szegedi utcákon. Fegyelmezett magatartásuk, kifo­gástalan öltözetük bizalmatkeltő, a hófehér, porcelláuszerüvé keményí­tett és vasalt kötény már maga i'S propaganda a nemes, szép hivatás érdekében, amelyet választottak. A végzősök most fejezik be az utolsó iskolaévet. Újszegedi intéze­tük, ragyogóan tiszta tanulószobá. juk 'és a kedves, árnyas paik, szor­galmasan készülő tanulópárok, cso­portok tanyája mostanában. Valamennyiüket hivatás tudat, őszinte érdeklődés és a nép szere­tete hozta erre a pályára. — Nagyon szerettem volna to. vábbtanulni 1943-ban, amikor elvé. geztem az elemi iskolát, de semmi­képpen nem volt rá lehetőség — mondja PiLlinszki Zsófia, az évfo. lyam bizalmija, kitűnő tanuló. Már akkor is az volt a vágyam, hogy egészségügyi téren képezzem ma­gam. s itt dolgozhassam. Nem való­sulhatott meg ez a vágy, csak 0 felszabadulás után. Én teljes egé­szében a felszabadulásnak, a népi demokráciának köaaönhetem, hogy olyan lett az életem, amilyen, nek szerettem volna. De évfolya­munk majdnem teljes egészében így van ezzel. Nagyon tanultunk vala­mennyien, mert mindenki értékelte, hogy most lehetősége van arra, amiről azelőtt csak álmodozott. In­tézetünkben meg is van minden feltétele a kényelmes tamásnak. Koncz Irén nevelő elvtársnő, az évfolyam fiatal vezetője elmondja, hogy a hallgai óknak az intézetben semmiért sem kell fizetniök. Teljes ellátást kapnak, egyenruhát, szol. gálati ruhát, havonta 116 forint ősz. töndíjat. A tanulmányi idő alatt el­méleti és — a különböző klinikákon gyakorlati képzést kapnak. A felszabadulás előtt magas tandíj zárta el ezt az intézetet is a dol­gozók gyermekei elől, A hatalmas 'épületben mindössze 40—45 leány tanult. Most közel 300 a hallgatók száma Az ország minden részéről jöttek ide a legtöbben dblgozó pa. rasztoik gyermekei. Fontos, nehéz, de örömmel és mély felelősségér­zettel választott munkájukat igazán jól ők fogják tudni ellátni, mei't ismerik a falut, a falu népét. A hétfői nappal megkezdődik a harmadév képesítő vizsgája. Szen­tesi Mária, Rácz Zsuzsanna, Löczi Mária tanulókörben készülnek a tör. ténelem vizsgára. — Nehéiz volt a kezdet. Nem Sok tudással jöttem ide — mondja Rácz Zsuzsanna, — Desofcsizor el kellett olvasni egy.egy anyagrészt, amíg megértettem. Lőczi Mária elgondol­kodik. de amikor megszólal, csupa mosolygás, életkedvet sugárzó az arca: — Bizony, nehéz még felmérni is, milyen sokat tanultunk itt. Jól fel­készültünk a munkánkra Nemcsak a csecsemővédelem lesz a felada­tunk. A védőnők figyelmének mindenre ki kell terjednie, törődnie kell a felnőttek egészség, ügyével is. És az egészségügyi fel­világosító munkához nagyon Bok tapintatra van szükség. Sokat kell majd küzdenünk a tévhitek, babo­nák tel jog kiirtásáért, harcolnunk kellakulákok áltál terjesztett reak­ciós tudománytalan világnézet ellen. Az új kormányprogramm nagy segítséget jelent a védőnők munká. jában. Lendületet adott már a nem. régen megjelent anya- és csecsemő­védelmi törvény is. Az új pro. grammnak a mezőgazdaság foko­zott fejlesztésére irányuló része még sokkal szilárdabb alapot ad munká­juknak. Nagyobb részük falura kérte magát, s ezért örültek foko­zottan Nagy Imre és Rákosi elvtárs beszédének. A parasztság élet szin. vonalának emelkedése, a mezőgaz­daság erőteljesebb fejlesztése bizto­sítja, hogy eredményesebb legyen az ő munkájuk is. 1 Albert Irén Sztálinvárosba akar tnenni védőnőnek. Határtalan lelke­sedéssel beszél erről: — Én is be akarok kapcsolódni az ottani hősi munkába. Milyen szép feladat lesz nevelni az első szálinvárosi generációt. Hogy sok lesz a probléma ? Hát az a jó! Legalább lesz mivel megküzdenem, le»% látaaala a munkámnak Egyszer már jártam ott. Megdob, bentőek az építkezések hatalmas méretei. Szeretném majd. hogy az cn munkám is méltó legyen ehhez. Valamennyi végzett hallgatót el. helyezés várja. Csak nevetnek arra a gondolatra, hogy valaki állás­nélkül maradna. „Eszünkbe sem ju­tott ilyen soha!" „Ha ötször eny. nyien lennénk, akkor is szükség tenne ránk!" Többen nevelőnek men. nek, különböző egészségügyi isko­lákon fognak dolgozni. Vannak olyanok is. akik még tovább akar­nak tanulni, később beiratkozni az orvoskarra, egyetemre. Kiegyensúlyozott hangulatban, idegesség és rettegés nélkül készül, nek utolsó vizsgájukra. Boldogok, mert tudják, hogy olyan munkate­rületen fognak dolgozni, ahol na­gyon sokat tehptr.dk népükért, ha­zájukért. Július 14.én véget ért Washing­tonban Bidault francia kül­ügyminiszter, Lord Salisbury brit külügyminiszterhelyettes és DuHes amerikai külügyminiszter öt napig tartó tanácskozása. A „Pravda" július 23-i számának „Miről tanúskodik a washingtoni értekezlet? című vezércikke megál. lapítja, hogy „A három miniszter értekezlete nem vitte előbbre a nemzetközi viszonyok egyetlen égető' kérdését sem". Ez a tanács­kozás nem is szolgálhatta a béke ügyét, mivel a washingtoni értekez. let szervezői a hidegháború fokozá­sára irányu'ó imperialista egység­front kialakítását tűzték kl célként a három külügyminiszter lalálko. zója elé. A washingtoni értekezlet eredmé­nyeit kommentáló nyugati sajtóhaii. gokbó! azonban máris világosan ki­tűnik: az imperialista tábort mar­cangoló mély ellentéleken haiótö. rést szenvedett az amerikai háborús köröknek az a kísérlete, hogy ezen az értekezleten szilárd, szovjetelle­nes „nyugati egységfrontot'' hozza, nak létre. Noha Salisbury és Bidault — Dalles nyomására — úgyszólván minden lényeges kérdésben beadta derekát. Nagy-Britannia továbbra Is tartózkodó álláspontot foglal el az európai hadsereggel szemben*és a három nyugati hatalom egyálta­lán nincs egységes véleményen a Kínával szemben követendő p<tii;ika tekintetében Távéiról sem sikerűit felszámolni azokat a mély ellenié, teket, amelyek az indokínai kérdés­ben jelentkeznek a francia gyarma. tosítók és az őket kiszorítani igyek­vő amerikai imperialisták között. Mélyreható nézeteltérések voltak az Egyesült Államok és partnerei kö­zött a négyhatalmi tárgyalások megtartásának ügyében ls. Már Churchill angol miniszterei, nök ismert beszéde is teljesen vilá­gassá tette, hogy az Egyesült ÁUa. mok és egyik legfontosabb európai partnere, Anglia között komoly né­zeteltérések vannak a legfontosabb nemzetközi kérdésekben. Nem sok­kal e beszéd elhangzása után röp. pentették fel Washingtonban — ahol ellenségesen fogadták Chur­ch Ilinek az előzetes feltétetek nél. küü négyhatalmi találkozóra vonat­kozó javaslatát — a bermudai há­romhatalmi értekezlet gondolatát. Ennek nyilvánvaló célja az veit — hogy megkíséreljék elsimítani a nyugati hatalmak közt fennálló el. lentéteket éi „egységfrontot" ková­csoljanak ki a Szovjetunióval szem. ben. Noha a bermudai értekezletet az amerikai kormány kezdeményez­te, Washingtonban mégis megköny­nyebbüléssel fogadták az értekezlet, nek újabb, bizonytalan időre tör­ténő elhalasztásáról szótó hírt En­nek a látszólagos ellentmondásnak a magyarázata azokban a megnöveke­TW yár van. A sztyeppe smaragd­zöld. Azelőtt ilyenkor por­felhőket kavart a forró szél a ki­száradt sivatagbem. Most pedig a Volga és a Don között fuvak és öblök vizét fodrozza a szél. Víz fakad a már hosszú idő óta ki­száradt sztyeppei kutakban, buján nő a fű ott is, ahol azelőtt senlel nem látott zöldet, A hosszú kilo­méterekre nyúló gabonaitáblák soha nem látott gazdag termést igérnek. Ma van egy esztendeje (július 27-én), hogy a szovjet nép megün­nepelte a Leninről elnevezett ha­józható Volga-Don.csalorna meg­nyitását. 1 A kommunizmus első nagy mü­vében testet öltötf a párt bölcscsr sége és állhatalossága, a Kom­szomol fiatalos munkaheve. Ez a mű az egész szovjet nép munlM. jának, tehetségének és lelkesedé­sének, találékonyságának és győ­zelemre törő akaratának diadala. A legújabb technika, a lépkedő ex­kavátorok és a gigantikus iszap­szivattyúk segítségével ezek a té­nyezők vitték győzelemre a hatal­mas építési munkál. A Volga-Don-csatorna nemcsak egy monumentális közlekedési fel­adatot oldott meg. Közlekedés, ener­getika, öntözés, — a Lenin-csatorna ezen a három egyaránt fontos gaz­dasági területen hatalmas haszon jorrasa. A Volga-Don-csatorna több, mint háromszorosára növeli a Fekete­tenger vízrendszerébe tartózó ha­józható folyók Rosszát. A természet átalakító lángclméjű terv útján A \Jofya acáUic c^mItt a donnát mintegy harmincezer kilométernyi folyóutat kapcsoltak össze és egyesítették Dél és Észak öt tejige­rét. öt tenger kikötője lett az épülő kommunizmus országának szíve, a ragyogó főváros: Moszkva, A prilis 15-én kezdődött meg a második hajózási idény. Az új viziúlon az idén háromszor-négjf szer annyi fehérárut szállítanak, mint tavaly. A Don felöl a Vol­gára, az ország központi vidékei­re, az Uraiba, a Volga^nentére, az északnyugati területekre tartanak a Donyec-medencei szénnel, a déli vidék gabonájával, vasával és gé­peivel megrakott ívajók. Különle­ges hűtőhajók főzelékféléket, gyü­mölcsöket, szőlőt és híres cimljarr szki borokat szállítanak északra és a központi vidékekre. A szembejövő hajók épitőfát, gé­peket, ipari berendezéseket, textil. neműeket visznek a Don kikötői­be, az Azovi-tengerre, Krim-fél­sziget felé, Észak-Kaukázusba. A Volga .Don-csatorna a Szovjet­unió egyik legnagyobb jelentőségű víziútja lett. A csatorna teherfor­galmM az ötéves terv végére 1952­höz viszonyítva, több, mint halszo­rosra növekszik. A Szovjetunió térképén 180 km hosszú és 30 km széles új „tenger" születeti: a cimljanszki víztároló. A Cimljanszki-lcnger idén a ta­vaszi olvadás következtében igen sok vizet fogadolt magába. Meg szélesebb és mélyebb lett, ahogy a szakemberek mondják: ,,elérte a ki.' jelölt szintet." A tudósok nagy -fi­gyelemmel kisérik, hogy viselkedik a víztároló. A tenger az ember sze­meláttára maga alakítja ki part­jait. A meredek partok leomlanak, enyhén lejlö homokos strandokká válnak, amelyekre felfutnak a hullámok. „Tengerünk ágyat vet magának" — mondják a hidrológusok. A víztárolóban 12.5 milliárd köb. méter térfogatú víz gyűlt össze. A víztároló déli részén épített vízierő­mü 160.000 kilowatt teljesítményű áramot szolgáltat a mezőgazdaság komplex villamosításához. Gyors ütem,ben gazdagszik a cimljanszki víztároló halállomá­nya. A haltenyésztők most azon dolgoznak, hogy aklimatizálják a cimljanszki tengerben az Amur-me­dencéjében és a Kína belsejében élő tenyésztésre alkalmas halfaj­tákat. • A Volga-Don igazi mesebeli gaz. daságot vitt azokra a helyekre, ahová — úgy látszott — soha nem jut el a víz. Egymásután helyezik üzembe az új kisebb-nagyobb helyi öntöző­csatornákat, amelyek dús termés­hozamot biztosítanak a szovhoz és kolhozföldeken. A Volga-Don vize öntözi a sztálingrádi területi Lo­govszkolje faluban lévő Kirov kolhoz gyapot-földjeü. De a Volga­Don éltető vize öntözi a kolhoz valamennyi szomjas földjét, lege­lőjét éa gyümölcsöseit is. A Kirov. kolhoznak jövőre már ezer hek­tárnyi öntözött búza- és gyapot­földje lesz, jövedelme pedig a valyi 400.000 rubelről 3 millióra nő. Az öntözés a rosztovi és a sztá­lingrádi terület mintegy 3 millió hektár kiterjedésű aszályos föld­jét teszi termékennyé. A föld dom­borzati viszonyai a VoIga-Don-csa­lornától Nyugatra, Keletre és Délre lehetővé teszik, hogy óriási kitér íedésű földterületet öntözzenek meg természetes lefolyású csaior. nákkal. A doni és a volgai síkság száraz sztyeppéinek mesterséges erdősítése a Szovjetunió európai részének déli vidékén megváltoz­tatja az egész éghajlatot. (1951 végéig a Volga-Don-csatorna- port. jain 23 millió fát és cserjét ültet­nek.) Az éghajlat ezen a vidéken enyhébb, nedvdúsabb lesz. Gyapot. és rizsülletvények, virágzó sző­lők, gyümölcsösök, az állaltenyész­tés fejlődését elősegítő gazdag, dús legelök jellemzik majd azokat a helyeket, amelyeken a legutóbbi 50 év során az aszály és a szára­szelek 18 ízben pusztították el az emberi munka gyümölcsét. * „Dicsőség a Volga-Don építői­nek!" — kiáltották egy évvel ez­előtt a szovjet emberek, akik tanúi lehetfek a két ősi folyó egyesülő, senek. vTárj szerencsével Volga-Don" — mondogatták meghatottan. A Volga örökre egyesült a Don­nal! dett nézeteltérésekben rejlik, antik miatt az amerikai vezető körök nem látták biztosítottnak, hogy a kor­mányfők találkozása útján sikerül nekik valamiféle „egységet" kiérő, szakolni. Ezért javasolták a kor­mányfők értekezlete helyett a há­rom külügyminiszter összehívását és a nyugati partnerek közti vitás kér­dések tisztázása szempontjából sok. kai korlátozottabb célokat tűztek a tanácskozások elé. Ilyen mesterkedések után angol részről nyílt bizalmatlanság előzte meg a washingtoni értekezlettel kapcsolatos amerikai terveket, A félhivatalos és konzervatív angol és francia politikai köröknek e jogos bizalmatlanságát az értekez­let lefolyása teljes mértékben iga. zolta. DuUes ugyanis minden ren­delkezésére áUó eszközt felhasznált — az Ígérgetéstől kezdve a zsaro. lásig —, hogy Angliát és Francia­országot tevékeny részvételre bírja a demokratikus tábor ellen irá­nyul© amerikai provokációs kalan. dukba, amelyek — a népek egysé­gesen megnyilvánuló akaratával szöges ellentétben — a nemzetközt feszültség fokozását célozzák Különösen erős nyomást fejtett kl Dulles angol és francia kollegáira j annak érdekében, hogy ejtsék el a négyhatalmi találkozó összehívá­sára vonatkozó követelésüket. Noha ebben a kérdésben — mint a „Reuter'' washingtoni jelentése megállapította — „nyilvánvaló né. zeteJtérések állnak fenn" az Egye­sült Államok és partnerei között, Dullesnak bizonyos mértékig itt is sikerült elérnie célját. Amint a „Prnvda'' vezércikke mondja: „Anglia és Franciaország képvise. ifii az Egyesült Államok nyomásá­nak hatósára visszaléptek a négy kormányfő közös tárgyalásának gondolatától, s ez egy lépés vissza­felé ahhoz a javaslathoz képest, amelyet azelőtt Churchill terjesztett elő Ó3 amelyet támogatott Anglia „é3 Franciaország közvéleménye." Emellett a „Pravda" vezércikke megállapítja, hogy „cz a közlemény kísérletet tesz a négyhatalmi érte­kezlet feladatainak zsugorítására, az értekezletet csupán néhány Né­metországra és Ausztriára vonat, kozó kérdésre korlátozza.'" Ez szin­tén visszalépést jelent Churchill ja­vaslatához képest. Az értekezletről kiadott záróköz­lemény minden megállapítása azt bizonyítja, hogy annak szerzői fi­gyelmen kívlil hagyták a békére vá. gyó emberiség legégetőbb követelé­sét, a nemzetközi feszültség enyhí­ttsének problémáját Ebben a torz fe'.fogásban született meg az a ja­vaslat is, amely a négy hatalom külügyminisztereinek találkozóját irányozza elő Az erre vonatkozó javaslat távolról sem az egységes, békeszerető Németország mielőbbi megteremtését tartja szem előtt, ha. nem éppen ellenkezőleg, egyenesen arra irányul, hogy még a nyugatné. metországi választások időpontja előtt segítse kihúzni Adenauer sze­kerét a kátyúból, amibe kalandor háborús politikája miatt jutott. Kudarcra van kárhoztatva azon­ban n washingtoni záróközlemény megszövegezőinek az a törve, hogy í|y módon csúfot űzzenek a népek őszinte békevágyából. Angliában és Franciaországban hatalmas felhá­borodás fogadta a három külügymi. niszter „siralmas döntését", amely — mint a Iondoni „Daily Mirror" írja — „kancsal, egyoldalúan be­állított találkozót" helyez kilátásba és „amelynek feltételeit előre meg­szabták az egymással összecimbo­ráló nyugati hatalmak". „ ... A washingtoni konferencia — állapítja meg ezek után joggal az „Evening Standard'' című kon­zervatív angol lap — semmivel sem erős'lette a világ reményét a lartós békét illetően. Remélni kell, hogy a közlemény nem az utolsó szó: hogy az a nyugati politika té. védését jelzi, s nem pedig annak sírfelirata." Egészen bizonyos, hogy a béke kérdésében az utolsó szót a népek mondják kl, s a népek mind hatal­masabb megnyilvánuló békeakarata szétzúzhatja a háborús politika to­vábbfolytatását célzó imperialista „egységfrontokat". Ezt a tényt még az újabb provokációs kalandok ter­vét szövögető amerikai imperialista köröknek ls tudomásul kell venniök előbb vagy utóbb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom