Délmagyarország, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-14 / 138. szám

4 \ VASÁRNAP, 1953. JUNIUS 14. A nemzeti opera megteremtője TJ atvnn évvel ezelőtt, 1893. ]ú. nius 15-én hall meg 83 éves leorálian Erkel Ferenc, a XIX. szá­zad kiváló mingyar zeneszerzője, ki hosszú életének gazdag alkotó, munkásságával. Fólia meg nem al­kuvó harcos akaratával szolgál la, segllqte népét küzdelmes, nagy. szerű harcaiban. Étele állandó küz­delem volt a nomze|i jellegű, ma. gyár zeneművészet megteremtésé­ért. A XIX. század magyar zene­történetének legkiemelkedőbb vív­mányai, a nemzeli opera megszü­letése, önálló magyar zenei stílus megalkotása, vezető zenei intézmé­nyeink létrehozása Erkel Ferenc nevéhez fűződnek. Erkel Ferenc 1810. november 7­én született Gyulán. MAr család­jában zenei légkörben nevelkedett s mikor középiskolái végzésére Poz-sonyba került, Klein Henrik neves zenepedagógus irányíláíá- [ val elméletileg és gyukorlalllag • egyaránt nagypidású muzsikusáé j képezi miagát. Művészi pályafutá. | sát Kolozsvárott kezdi meg. ö ] maga n következőket írja őrről: I „Olt mívellem ki magamat zongo­raművésznek, ott tanultam legtöb­bet, ott lelkesítettek, s ott kötötték szivemre a magyar zene elhcmya­golt ügyét, s ott telt mc0 n MÍ­vem a> szebbnél-szebb magyur nép­italok árjával, melyektől nem, is tvdiam többé szabadulni, s nem Is nyugodtam meg addig, míg csalt ki nem öntöttem n telkemből mindazt, amit már akkor éreztem, hogy ki­öntenem kell," A Nemzeti Színház 1840-hon mulatja bo a közönség lelkes Ünneplése közepe; (e első operáját, a Bdtori Máriát, A mű drámai magva a zsarnoksággal való szem. bc mállás. A nyugati zenei formák kei eteiben megszólal n kor lelke­sítő nemzeti muzsikájának, a ver. bunkósnak hangja. A kritika n.ég sok kifogásolnivalót talál. Erkel is elégedetlen önmagával, de hiszen a hajlítana feladta tóti amire vállal. koz<jtt, nem is hihetett egyszerre megoldani. A verbunkos zene kis­atányú, dalszerű formáit az opera hatalmas kereteibe átplántálni sokak előtj s/inle lehetetlennek lát­szó feladatnak tűnt. De Erkel töretlen lelkesedével dolgozik to. vább, s 1844-ben nemzetét nagy ajándékkal lepi meg, a Hunyadi László című opcrájávul. A szem­tanú szerint: „alig lehet leirnl a kedélyek, s lelkesedésnek azl a: óriási felkavaroáását, amely az J első előadás ülést* a városon erőt f vett. A közönség tömegesen fel- f kelt helyéről, kendőket, kalapokat lobogtatott, s zúgta az étjeiteket." A Hunyadi László című opera ko. r® heludó törekvéseinek nagysze­rű kifejezési1, uz idegen, hitszegő király elleni harcra lelkesít. 1Ó/1/l-ben írja a Nemzeli Szín­1 pályázatára Köl­csey versére a magyar Himnuszl. A Hunyadi Lá'izló főhőse a ne­messég. A nép még nem kap sze­repet benne. A szabadságharc le­verése utáni időkben, de különösen n kiegyezés utáni években, mikor látja, hogy a nemesség a szabad, ság és a forradalom ügyé] el­árulju, mind tudatosabban igyek. »zlk müveiben megszólaltatni n nép hangját, vágyait, forradalmi törekvéseit. A Bzsubndságharc utáni évtizedekben írja meg Bánk-bán című operáját, melynek uzöveg. könyvét Ka.jona József drámájából Egressy Béni készttette. A század nagy magyar drámájából n század nagy magyar operáját formálja Erkel művészete. Mindkettőt ha­zaszeretet, s a zsarnokság elleni gyűlölőt izzó szenvedélye fűti. A múltról szól, de minden savvá az áruló, népelnyomó utakat sújt­ja. Az opera drámai felépítése és zenei jellemzése nz eddigieknél el­mélyültebb, kifejezőbb, Hőseinek jellemét gazdagon, sokszínű leg festi. Bánk.bán, Melinda, Tiborc alakját zenei eszközökkel is ma­gyarrá, hősivé, nagyszerűvé for­máljn. A verbunkos zene elemel természetesen vólnnk a drámai fej­lődés és jellomábrázoláfi eszkö­zeivé. Az opera tx>muta;ójft 1801. l»en volt. A kortárs, Ábrányi Koméi így emlékezik meg erről! oha opera a politikai világban még nem játszott oly fontos és ki­ható szerepet. minf n válságos időszakban Erkel Bánk-bán.ja. Könnyebb left mindig a közönség lelke, ha tomboláiig kilarpsolhalln magát Petur bordalára vagy Bánit' bán kifakadásalra az idegen ura­lom ellen. A magyar hazafiság, ki. tiirfás, lelkesedés élesztő forrá­sává vált s hatalmasan pótolLn nz erőszakosan feloszlatott ország­gyűlés elnémitotf szónoklatait." Á kormánykörök hamarosan be­tiltották n Bánk.bán előadásait. 1 ÍJA7 -ben, a kiegyezés 6vé­luu' ben mutatják be Dózsa György című operáját. Ebben n műben a népet már hatalmas, for­radalmi tömegek képviselik. A fő. város 67.es namcsi és polgári kö­zönréige fagyos közönnyel, sőt fo. szélyezve hallgatjia a mű előadá­sát, hiszen már elfordult a forra­dalomtól, míg Erkel műveiben lo­vább harcol érte, s a problémák megértésébon egyre mélyebbre jut. A Dózeu György zenéjében Er. 'kel egyre inkább visszanyúl a ver­bunkos zene mögötli mélyebb népi hagyomány okhoz is, a kuniékor, a históriás énekek hagyományúihoz. 1874-ben került színre Brankovics György című operája. Az opera a török elnyomók elleni harcról s 0 harcban a szomszédos népek egy. rnásm utaltságáról, barátságáról szól. Ez a mű a Balkán felé törő német—oazlrák—magyar imperia. lista törekvések kezdeti idejében már tarinlmn miatt aem lőhetett népszerű, pedig ebben a müvében Erke] mesterien dolgozott fel gaz. dng anyagot a balkáni népek zenei elemeihői is. A névtelen hősök című operájá­ban a szabadságharc egyszerű hő. telnek, jobbágy, paraszt fiatalok, nak állít emléket. "P" rkel Ferenc zeneszerzői mun. kássága melleit sokoldalú, széles tevékenységet fejlett ki. a Zenei élet minden területén. Évti­zedekor, keresztül mint karmester működött a. Nemzeti Színházban, nevelőmunkája nyomán az opera, együttes mind magnhabb művészi színvonalra jutóit s így kerülhetett sor 1885-ben az önálló Operabúz megnyitására. 185.'í-bnn szervező, je, majd 15 éven kérésziül állan­dó vezénylője a budapesti Filhnrmó. nini Társulat zenekarának. Elsők között volt, akik felvetették a Ze­neakadémia felállításának gondo. Ia|át, s mogvalósíláfiának Liszt Ferenccel együtt leglelkesebb har­cosit; vott. A Zeneakadémiának megalakulásától, 1875-től kezdve több, mint egy évtizedig igizgató­ja és tanára voltos mindent meg­tett, hogy a kis tanárlétszámmal működő intézet a nemzeti szellemű zeneművészet központja legyen. Felismeri, hogy n zenei életnek igen fontos területe a kóruS.kul. |ú«L Az ő kezdeményezésiére ala­kul meg 1867-ben az Országos Ma­gyar Dalúreigyesiilet, melynek horszű időn keresztül vezetője, irá­nyítója volt. Egymás u(án ren­dezto az egyesület országos hang­versenyeit, pTajátn titfin a reakciós zene­-1-'- polillkn mindjobban igyeke­zett jelentőségét csökkenteni. A szocialista. zenekultúra azonban nagyra értékeli Erkel Ferenc mun. kásságitt. Alkotásait, mint legne­mesebb nemze;i hagyományúinkat tartja számon, hazájáért, népéért utolsó lehelle'éig harcoló, lelkesedő ételét pedig példaképül állítja né­pünk elé. Erdős János n Vün-WM ígéretei és a valóság — Jugoszláviában I A JUGOSZLÁV NÉP nyomorú­saggal és szegénységgel terhelve lé. peft az 1953-as évbe. Az 1952.es év. bői, mint legélesebb emlék a szen­vedés maradt meg s az új észten, dőtől sem remélhették helyzetük ja­vulását Különösen azután nem, hogy elhangzóit Tito demagóg újévi rádióbeszéde. Tito beszélt az , 1952.es év" által okozott nehézségekről, amelyek kihatnak ugyan az „1953­as 'évre is, de — mondotta ft mikro­fon el fitt — nyugodt le!kii«merctlo! mondhatom, hogy ez nem fogja be. folyásolnl dolgozó embereink alkotó lendületét.. _ som pedig veszélyez­tetni életszínvonalukul". Tilo még hozzátette: „...Még határozottat, ban kirajzolódott népcink nem lá. volt, hanem közeli boldog jövőjének távlata." A dolgozókra nehezedő terhek méreteiről már sokat elárult maga n költségvetés is. A költségvetés 78.6 százalékát kitevő hadikiadások a példátlan rablás és fosztogatás távlatait tárták fel az eszeveszett háborús készülődés keretében. Nem Ígért semmi jót a dolgozóknak az úgynevezett ,,1953-os társadalmi terv" sem, amelyben az ország ipa. rosításáról már csak olyan érlelem, ben esett szó, hogy- ilyen a továb­biakban egyáltalán nem tesz. A Tito-kttkk ezt azzal okolta, hogy az aszály okozta károk nem teszik le. hetövé az ipar fejlesztését. AZ IPAROSÍTÁS felszámolásá­nak beismerésével megszűnt a lehe­tősége az e téren folyó Ígérgetések­nek. Az ígérgetések, amelyekben a Tito.klikk olyan bőkezű — jelenleg főleg a mezőgazdaság területére szorullak. A mezőgazdaság gépesí­tése^ talajjavítás, hatalma© terüle­tek öntözése, stb.) bőven szerepelt n titóisták 1953-as évre vállalt fel­adatai közötti Azonban úgylátezik megijedtek, hogy mindössze egy évre vállalták a sok igéret teljesítő, sél, aminek következtében kiderül majd az újabb hazugság, így hát beszélni kezdtek « „közeli boldog jövő" helyett egy „hosszúlejáratú mezőgazdasági tervről'', hhicly a többi között igéri, hogy tíz év alatt a mezőgazdaságot ,,felvirágoztaT. ják", ellátják gépekkel, nagy terü­leten megvalósítják az öntözést, mo­csarakat csapolnak le, stb. E nagy ígéretek hallatára a jugoszláv dolgo. zók képzelő'ében mégsem a „boldog jövő" képe jelenik meg. hanem oz ötlik eszükbe, hogy Titóék már 1040.ban,az „ötéves terv" keretében haBonVt ígéreteket tettek, így pél­dául, többezer traktort, 00 ezer mezőgazdasági gépet, 250 ezer ekét, 50 e/.er vetögépcl Ígértek. Az em. lített mezőgazdasági felszerelések még ma ls csalt Ígéretek, faeke vi. sZonj valórág — n jugoszláv mező­gazdaságnak ma Is egyik legfonto. sabb termelőeszköze. 1046-ban azt Ígérték, hogy 1951.ro a búza hektó, ronkénti hozama 15, a kukoricáé pedig 20 százalékkal lesz magasabb a háború előttinél. A FALVAKBÓL a földnélküli nincstelenéit tízezrei vándorolnak a városokba, hogy munkaalkalmat, kenyeret kapjanak. Ezek a kísérle­tek azonban csaknem kivétel n-élktll eredmény:eleriek, mért a gyárakból is szinte haponta bocsátják el a munkások ezreit. A munkanélküliek soraiban a dolgozók minden rétegé, nek képviselői megtalálhatók­A falu«l (őkéí elemek hihetetlenül maga© áron adják el. vagy kegyet, len uzsorafeltételek mellett kölcsön. zij< ki terményfeleslegüket a kis. és földnélküli parasztoknak. A dolgo. zók rettenetes nyomorának közvet. len haszonélvezője a Tito-klíkk, amely csupán 1953 első negyedében, közvetlen adók fejében 6 milliárd dinárt szándékozott elrabolni a ju­goszláv néptől. Azonban ez az el­határozásuk a széle© tömegek et. szánt, ellenállásába ütközött. Az ár. verízé»?k, a terror és minden más kísérlet ellenére országszerte ku­darcot vallott nz adóbehajtás A titóisia hivatalos jelentésekből ki­tűnik, ho>gy n kivetet^ adókat Szer­biában mindössze 16 százalékban tudták behajtani. Sok járásban még ennél ls gyengébb eredményeket ér.­tek el, így például a ramal járás, ban ,az előírt 25 millió dinár helyett alig egy milliót tudtak kényszerfel behajtani, vagyis az előirányzott, nak 4 százalékát. MÉG CSAK OT HÓNAP telt el 1953-bóL de máris lelepleződött nem egy hazugság. A jelenlegi nyomorú­ságot tetézve, tovább emelték a kenyér, a liszt, a zsír, az olaj és más fontos élelmezési cikk árát, A dolgozók szociális helyzet-ét az egészségügyi szervek úgynevezett „önállósításával" is súlyosbították. Ennek az a célja, hogy letörje a növekvő ellenállást, s megszilár. dítsa a kapitalista rendszert. A tör­ténelmi tapasztalat azonban arra ta. nít, hogy hazug igére'-ekro és a terrorra támaszkodó rendszereket nem lehet tartósan megszilárdítani* Qflrkíj, a nagy szovjet író, a szovjet írók első kongresszusán tartott elvi jelentőségű beszédében felhívta írótái-fiiii figyelmét a íolkflór, a dolgozó nép szóbeli leöl. lésze;ének jelentőségére: „Nem ismerheti a dolgozó nép igazi tör­tünetét az, aki nem ismeri a nép Íratlan alko'ásait." Rámutatott Gorkij arra, liogy n népköliészet végigkíséri n nemzett történelmet: megvan a maga véleménye a kirá­lyok, császárok, vezérek tetteiről, s ez a vélemény sokban eltér az uralkodó osztályok történetíróinak hivatalos nézeteitől. Kálmány Lajos, a szegedvidéki népköltészet klasszikus kutatója, ugyancsak rá. mujutott a történeti népköltészet nagy tanulságára egyik gyűjtemé­nyének jegyzeteiben: „Aid vagy átkoz, dicsér vagy gyaláz a nép, ref/anlhctetlsnül teszi. Felmagasz­talja az elölte kedves embereket, leteszi azt, kit megvet. Lelkesül g harcra, ha stereti uralkodóját s meg van békülve a céllal, mclyne/c elérésére vérét ketl ontania; zokog as ellenkező rsetbon." S hozZálelzii „A történetírónak tehát katona és hazafiúi diadalainkat kell tekin­tenie-, ha a népnek valamely kor­ról szóló fféletél akarja megismerni." Rákóczi Fovonc történelmünknek azok közé n nagy alakjai közé lot­tózik, nkik a nemzet szabadságáért, függc|len«égéért vívott harcunk, bntt nemensk osztályunk, de IIZ egéoz nemzet, 07. egész nép hősei, vó magasodtak. Mátyás királynak, Rákóczi mik, Kossuth Lujosnak u lak­ját a dolgozó nép évszázadokon át megőrizte emlékezetében: dúlok, mesék, legendák örökítik meg a nép róluk alkotott í;életét, ügyük és harcuk iránti forró szereidéi. Igen jellemző az is, hogy e legna. gyobbakról nemesink a mtipyannág, de a szomszéd népok körébon is gazdag néphagyomány 61, mely jól mutatja, hogy amikor népünk n ital ad ft a, a sxubndság érdekében küzdött, s olyan vezérel voltak, akik n zsarnokság ellen szállunk harcba, akkor velünk voltak ere. jükkel és szívükkel is a velünk kö" áh ó ezi a népköliész etben zös történelmi sorsú szomszédné­pek is. (Qűltóezi-li a gyom án ga in k különösen két vidéken igen gaz­dagok, s ennek megvnnnak törté­nelmi okai ís. Kárpátukrnj na föld. jén Rákóczi hős ukrán jobbágyai­nak ivadékai sokáig megőrizték a fejedelem emlékét, aki apáikat a szabadság zászlai flift hívták, s akiért őseik rajongtak. A le­vert szabadságharc után, újra el­nyomatásban, jobbágyi (szolgaság­ban szomorú, lemondó szólás tá. madt közlük: „Bude, jak Rákóczi pryjde," A lehetetlenre, a remény, telenre mondták ezt- „Meglesz, amikor Rákóczi megjön" vagyis: Sohanapján. Leveri«égót>en is tö­mören fogalmazza meg ez n szólás a nép örök vágyát a fölszabadító, a sorsát megváltó vezér utáni Szeged é« kömyéko talán a log. gazdagabb a magyar nyelvterüle. ten a Rákóczi alakja köré fonódó néphagyoműnyban, amiért nem­csak a szerencfiéa kezű gyűjtőt, Kál­mány Lajost Illett dlcsérej, de Rákóczi hÜ síegedl népét is, a,mely megőrizte a dicső harcolt emlékét. Szeged népének büszke hagyomá­nya, hogy ősei nogy számban, lel. keaedézseí ée sikerrel ve ttok részt a Rákóczi-szabadságharcban, noha a ráront és környékét a labancok és rác zsoldoteik tnrlo]ták meg­szállva. A városból kiszökdöső sze­gődtek ott harcoltok űK ugyancsak szegedi Vak Bottyán seregében. s vízi nép lévén, ók kezelték a na­szádokat, sajkákat. De voltak sze­gedi csapatok Bercsényi, Ocskay, llosvay zászlai ntn.jt is, melyeit főként n gerilla-harcokban, a por. tyázásokban tűntek kl, nagy kárt okozva a labancoknak. A győzelmes harcok és a bukás u;ánl bujdosás emlékét azért őrizte tehát oly hí­ven a szegedvidéki nép, mert maga ás részese volt az eseményeknek. d szeg ed vidéki népha­gyomány szerint Rákóczi örökéletű: nem halt meg, vissza fog térni, folytatni fogja a szabadságharcot! Az egész, alföl­di magyar parasztság állhatatosan vártia vissza a fejedelmet. 1840­ben egy írástudatlan Öreg sárréti pásztor azt kérdezte nz odavetődött debreceni legátusoktól, mikor jön már vissza Rákóczi Ferenc? Kos­suth 1848-as szegedi látogatása­kor a siegedvldélti öreg parasztok közt az íi hit élt, hogy Rákóczi Fe­renc tért vissza, aki nem halt meg, hanem ismét a nép szabadságáért harcol. Makacsul állítolják, "hogy Rákóczi és Kossuth ugyanaz. Egy kiskunfélegyházi öreg paraszt még a mull század ö(veneis éveiben is így jósolgatott politizálás közben: „Bizony uram, most már in is bízom, hogy kiüt a szabadság. Ha. 30jön Rétkóczi. Mindig azl hal* tollam az apámtól: fiam, akkor, mikor a csikók foggal jönnek a világra, nemsokára hazajön a magyar nép vezére, Rákóczi Fe­renc, aki messze országban bujdo­sik. Régóta vigyázom, lénsuram, az idén minden világjütt csikónak fogni találtam a szájábané' Rákóczi meneküléséről fa több népmondát ismerünk a hódmező­vásárhelyi, szegedi nép hagyomá­nyaiból. Igen érdekes és Jellem, ző a nép felfogására, hogy vezé­rét a "épí hőst megillető Itt. Injdouiágokknl, tettekkel ruházza fol. Igy például nz, egyik szegedi mondin szerint Rétkóczi megfordít­iafta lova lábán a patkót, hogy nyo­ma tévútra vigye üldözött. Ez. a mondaclem — amelyet egyébkén) mind n nemzetközi folklórból, .nind a vllágit-odiaJomból sok változatban ismerünk, — n betyárok és pász­tóiról; szokásvllágából ruházódott Rákóczi, majd később Kossuth alakjára. A nép stilizáló és iL pusaJkojó munkája nem évszámok, adajok, eseményele pontos vissza. 1 emlékezésével Őrzi meg a múltot — ilyen érielembcn a „nagy népi emlékezet" történetietlen — hanem az események lényegét kifejezű, mély történeti érzéket és ösztönt eláruló motívumok alkalmazásá­val. Mennyire jellemző már az is, hogy népünk luda'ában, hn­gyomanyaiban összeolvadt Mátyás király, Rákóczi Fereno és Kossuth Lajos alakja, s amit egyikről me­séllek, gyakran rullázódotj át a többiekre is. Még jellemzőbb, hogy Kálmány Lajosnak ni került a szin­te egyeljen Dózsa-hagyományra bukkanta a szajúni nép emlékeze­tében, 9 ez n Dózin a nép száján már Rákóczival olvadt egybe. „A dal Dózsát — kit a nép Rákóczinak tart, a Dózsa nevet elfelejtette — mint a nép szabadítóját magasz­talta, ki azért, mert ,a szögény emborgek jót akart" az urak elfog, tak, „elevenen nu>gsU| ütiek és hogy jobbun égjen: olajba már­tották." CQákóryi hátiúzásárél, hazájából való kibuidoíásáról sok dal, ballada «zó|. Népünk dalni1 moteg együttérzésnél festik a sza­badságharc nagy vezérének fáj­dalmas távozását. Egy öreg szegvári parasztember pmlékezete men;ette meg sz.ámunk. ra a népköltészet egyik szép alko­tását Rákóczi búcsúzóját: Harcoltam én a hazaért, A haza szabadságéért. IVost bújdoaés a kenyerem. Sós a liőnnytSI, mikor ésZom. Egy szajúni dal a búcsúzás meL lett ismét kifejezi a nép vágya­kozását ti szabadító Iránt, remé­nyét vls EÍItérésében: Kioltódott RákórZI Szép Maqycrorf zSqbulj Ne-n tapcsrcl tíá-bat Szép Mágyaror. zagott Blzon, blzon mondom. Szépen, |ól is mondom, íja inéi Magyaroröíág Mindün I vadékost á, Méq a gvermöke is Mindcg sóhajt téqöd. Egész vidékünkön, Csongrádon, Mindszenten, Makón, Kiszomboron ismeri a néphagyomány a Telt. nyökaparót, aki a folkjór szerint á fejedelem Íródeákja volt, 8 Rá. kóczi klbujdosása után ezen a |á. Joh bujdokolt. Nagy tisztelettel emlegették régen ezt a titokzatos öreg embert, mert sokmindent ..megjövendöli", a Jeőkoményt, n lőcsellen kocsit, vagyis az autó;, s a vilftaháborűt is. Á Teknyőkaparó jöverttlőlé'ró —, hogy Rákóczi ha­zajön 1 sokáig erősítette paraszt­ságunkban a Rákóczi örükétetiisé­gében és visszatérésében Való egyszerű, de mély jelentőségű hi­tet. Ccak mikor hamvai; haza. hozták, kezdték úgy magyarázni a Teknyőkaparó jóslatát, hogy az a fejedelem holttealének hozuhoza. tatára vonatkozott. Ám eredetileg nem holtan, hanem élve, seregei élén várta vissza népünk a sz'ibnd­rúgot hozó Rákóczi'! ^Dolgozó népünk hifi fé­szkeit, folklórja a Rákóczi öi'Öte. életűségéhen vnló őszinte hitével kiválóan kifejez! haladó hagyomá­nyaink-eleven hatóerejét, a múlt­nak jelent szolgáló, a ma föl. adatait előbbrevivő jelentőségét. Rákóczi Ferenc nagy alakja a fu'­klőn segítségével halála alán év­századokkal U népünk felsziafesdu* tilsáérl folytatott állandó kttzdel. mének táplálójává, segítőjévé, s a szabadságért, függelienfjégért vívott dicsőséges harcok emléké­nek ébrentartójává vátt. Rákóczi vissrovárása a szabadság és füg. grtlenség iránli vágyat « legsöté* |ebb társadalmi és nemzeti etnyo matús idején sem hag-yta elhamvad, ni népünk letkébon. " A Rákócziról szóló néphagyomány haladó, fórra, dalmnsító erő volt két éa fél évszá. zndon ál, s még ma is tanít ben. nünket hnzMJ&mtetré, a do'gozó nép és vezére közö;ti egybeforrott' ságra, a szabadság és függetlenség olthatatlan szerelőiére, s Rákóczi népének hősi példájához méltó honvédelemre. Dr. Péter László

Next

/
Oldalképek
Tartalom