Délmagyarország, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-26 / 121. szám

2 KEDD, 1953. MÁJUS (Folytatás az első oldalról) lók és teljes összhangban áll fi né. mot-terdéssel foglalkozó legfőbb nemzetközt okmányokkal, többek közöt; a potsdami magállapodással. Churchill érintette beszédében az osztrák-kérdést, rámutatva, hogy az osztrák államszerződés megkötése szintén előmozdítaná a jelenlegi nemzetközi holyzet feszültségének megszüntetését. Ezzel kapcsolatban alá kell búzni,' hogy az osztrák államszerződés kérdésében a döntés elhúzódásáért közvetlen felelősség terheli az Egyesült Államok, NagyBritannia és Franciaország kormányait, amelyek nemcsak komoly in. • gadozást mutattak, hanem egyenesen el is fordultak a négy hatalom között korábban összehangolt állásfoglalástól. A dolog odáig fajult, hogy a há. Wra nyugati hatalom elutasította az osztrák államszerződésnek azt a szövegét, amelyben hosszas tárgyalások után majdnem teljesen megegyezett a négy hatolom. A szerződés összehangolt szövegével szembeállították a Szovjetunió résevétele nélkül kidolgozott saját, úgynevezett „rövidített szerződést", amely durván sárba tiporja a Szovjetunió jogait, valamint ne osairék nérp de. mokratikus jogait Mindez megmutatja, kilől függ az osztrák államszerződés megköté. fcének útjában álló akadályok kiküszöbölésének lehetősége. Az alsóházi vita során több képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy a brit miniszterelnök egész beszámolójában nem tett említést Kínáról. Ezeknek a megjegyzéseknek volt alapja. , Az a tény, hogy a kfnal nép a társadalmi fejlődés széles útjára lépett, lényeges változást Jelentett az egész nemzetközi helyzetben. Ez magától értetődő módon nem kelülhette el a brit miniszterelnök figyelmét. Ha Churchill ezúttal nem érintette Kína kérdését, Attlee, a labourlsták alsóházi veiére emlékeztetett arra, hogy nem szabad semmibe venni a nagy Kínai Népköztársaság törvényes Jogait és érdekeit. „Kínának — mondotta Attlee — el kell foglalnia jogos helyét a Biztonsági Tanácsban. Minden arra mutat, hogy Kína számbaveendően nagyhatalommá válik. Joga van ahhoz, hogy az öt nagy egyike legyen". Ez a megállapítás természetesen nem Attleenek a kommunizmus Iránt táplált rokonszenvére támaszkodik, amivel talán csak McCarthy gyanúsíthatta meg őt, hanem Anglia reális gazdasági érdekeire, amelyek, mint ismeretes, a politikai érdekek alapjai. Attlee igen észszerűen fejtegeti, miért érdekelt Anglia a Kínával való viszony rendezésében. Hangsúlyozza, hogy Angliának az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem fokozásához fűzött reményei erősen megcsappantak, az Egyesült Államok „segélye" pedig nem képes jóvátenni a kereskedelem összezsugorodásából származó kárt. „Kereskedelmet, nem segélyt" — ezt az álláspontot védelmezi Attlee s ezt az álláspontot észszerűnek kell elismerni Anglia és nemcsak Anglia létérdekei szempontjából. Attlee eléggé keserűen így fakad ki a tengerentúli szövetségesek ellen: „Állandóan unszolnak bennünket, hogy ne kereskedjünk Kínával — még olyan cikkekben sem, amelyeknek alig van közük a háborúhoz. Nekünk éppannyira életbevágó érdekünk, hogy rendeződjék a kínat ügy, mint bármely más országnak". Egy másik tekintélyes labourista, Bevan, a labourlsta párton belül fellépő ellenzék vezére, nemrégiben nyilatkozatokat tett, amelyek még jobban hangsúlyozzák a Nagy-Britannia és Kína közötti viszony problémája megoldásának halaszthatatlanságát. Lehet, hogy Churchill kommunistaellenes érzületében nem marad cl Nyugat néhány más államférfin mögött, akik „Moszkva kezét" látják a gyarmati és félgyarmati népek összes nemzetl-felszabadító mozgalmaiban. Amint azonban beszédéből kitűnik, nem hagyir szabadjára ezt az érzületét. Ezt bizonyítja többek között a következő kijelentése: „Meg kell mondanom, hogy véleményem szerlht — bátorkodom kimondani véleményemet — a Vietminh csapatainak a sziámi határ felé irányuló váratlan előretörése nem kell, hogy annak a következtetésnek levonására késztessen bennünket, miszerint a szovjetek által sugalmazott lépésről van szó". Minél több nyugati államférfi fog számolni az egyre erősödő ázsiai vagy a földkerekség bármely más részén kibontakozó nemzeti és nemzetl-felszabadító mozgalmak okainnk értékelésénél a valóságos tényekkel, annál nagyobb lesz a kilátás a kölcsönös megértésre „Nyugat" és „Kelet" között, annél több lehetőség lesz a felesleges bonyodalmak és vérontások elkerülésére, Meg kell jegyezni, hogy Churchill a burzsoá államok néhány más vezetőjétől eltérően nem szorítkozott általános kijelentésekre a nemzetközi viszonyokban fennálló nézeteltérések békés rendezésének kívánatosságáról. Konstruktív javaslatokat terjesztett elő a nemeztközi helyzet megérlelődött kérdései megvizsgálásának módszereire. Churchill kijelentette, hogy „hosszas halogatás nélkül össze kell ülnie a legmagasabb színvonalú értekezletnek a vezető hatalmak között" és hogy „ezen az értekezleten lehetőleg minél kisebb számú hatalomnak és személynek kell résztvennie. Ennek a találkozónak bizonyos mértékben nemhivatalosnak és még nagyobb mértékben titkosnak és zártnak kell lennie". Amint látható, Churchill nem követi néhány más államférfi példáját, nem kapcsolja össze az értekezlet összehívásáról szóló javaslatát blzonyoa előzetes kötelezettségekkel egyik vagy másik fél számára. A nemzetkőzi viszonyok terén hosszú éveken át szerzett gazdag tapasztalatok nyilvánvalóan megóvják Churchillt attól az elemi tévedéstől, hogy békés viszonyok között az egyik fél diktálhatja a másik félnek — méghozzá olyan félnek, mint a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége — a vitás nemzetközi kérdésekben létrehozandó megegyezés előzetes feltételeit. Churchillnek feltétlenül számolnia kellett azzal a nemzetközi gyakorlatban általánosan ismert körülménnyel, hogy a tárgyalások előzetes feltételeit csak vagy háború idején diktálhatja a győztes fél a legyőzött félnek, vagy egyenlőtlen erőviszonyok mellett diktálhatja az erősebb fél, ha valamit ki akar csikarni a gyengébb féltől, és az utóbbinak erejét felülmúló háborúval való fenyegetőzéssel arra akarja kényszeríteni, hogy fogadja el a diktált „béke"feltételeket. Nem szabad megjegyzés nélkül hagyni annak a javaslatnak fontosságát, amelyet Winston Churchill terjesztett elő, s amely nyilvánvalóan a vezető államférfiak között a közelmúltban lezajlott közvetlen találkozók tapasztalataira támaszkodik. E javaslat számos országban élénk, pozitív visszhangra talált, s ez a tény megerősíti jelentőségét. Ilymódon az a, Churchill beszédébe foglalt felhívás, hogy rendezzék legalább a néhány legfőbb problémát és ezzel enyhítsék a nemzetközi helyzet élességét, a jelenlegi körülmények között teljesen időszerű. Május 13-án látott napvilágot az Egyesült Államok külügyminisztériumának nyilatkozata a brit miniszterelnök beszédéről, emellett Eisenhower elnök közölte, hogy helyeselte e nyilatkozat szövegét. Az Egyesült Államok külügyminisztériuménak nyilatkozata nem tagadja a Churchill által javasolt szűkkörű értekezlet megszervezésének lehetőségét az államférfiak között, azonban újból felveti azoknak az előzetes- feltételeknek ismert eszméjét, amelyeket — nem tudni miért — egyoldalúan a Szovjetunióval szemben állítanak fel. Mint kiderül, a Szovjetuniónak még tennie kell valamit a panmindzsoni tárgyalások sikeressége és az osztrák államszerződés kérdésének eldöntése érdekében, jóllehet az összes történtek után egészen nyilvánvaló, hogy mindkét esetben nem a Szovjetunión múlott a dolog, hanem az Egyesült Államokon és Anglián, amelyek még nem vállaltak „igazságos" részt sem az egyik, sem a másik esetben, Amint a sajtóvisszhangokból, valamint az Egyesült Államok külügyminisztériumának nyilatkozatából kitűnik, Churchill álláspontját, amelyet Anglia politikai pártjainak tekintélyes képviselői támogattak, az Egyesült Államok bizonyos felelős köreiben „tartózkodóan", sőt „hidegen" fogadták. Lehetséges, hogy az Anglia és az Egyesült Államok éllamférfiai között mutatkozó bizonyos nézeteltérés a közöttük egyre világosabban kirajzolódó gazdasági ellentétekkel magyarázható, ami nem csekély mértékben összefügg az Egyesült Államok merev állásfoglalásával a nyugateurópai országok kereskedelmének korlátozása terén. Ami pedig a Szovjetuniót illeti, amellett, hogy a szovjet közvélemény negatív álláspontra helyezkedett Churchill fentebb már részletezett ttftih konkrét javaslatával szemben, mindemelett érdeklődéssel fogadta beszédének néhány konstruktív mozzanatát. A jövő megmutatja, mennyire fejezik ki ezek a mozzanatok a Churchill vezetése alatt álló angol kormány tényleges szándékalt. Be kell ismerni, hogy mér vannak olyan tünetek, amelyek szükségképpen az óvatosság érézését ébresztik fel e vonatkozásban a szovjet emberekben és a béke ügyét védelmező nemzetközi körökben. A három hatalom — az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — kormányfőinek tervezett találkozójáról van szó, amely állítólag a közös irányvonal, vagy az összeegyeztetett állásfoglalás kidolgozását célozza a nagyhatalmak esetleges tárgyalásai esetére. Ha ez így van, ez azt jelenti, hogy a nyugati hatalmak továbbra is folytatni szándékoznak egymásközotti elszigetelt tárgyalásaikat a Szovjetunió rovására. Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy Churchill valójában már visszalépett a „legmagasabb színvonalú értekezlet" összehívásáréi szóló javaslatának, ha nem is a szövegétől, a szellemétől azonban mindenesetre, mivel ilyen értekezletre, amennyiben a Szovjetunió részvételéről is szó van, csakis abban az esetben kerülhetne sor, ha a felek mindenféle előzetesen lerögzített követelések nélkül jönnek az értekezletre. A három hatalom vezetői tervezett találkozójának viszont nyilvánvalóan az a célja, hogy ilyen követeléseket dolgozzon ki a Szovjetunió elé való terjesztés céljából. Ugyanakkor a tervezett előzetes háromhatalmi értekezlet folytatását jelenti annak a régi, semmivel sem indokolt irányvonalnak, hogy az ideológia és a társadalompolitikai rendszer elvei alapján szembeállítják egymással az államokat. Magától értetődő, hogy a nyugati hatalmak csoportjának újabb összebeszélése ma nemcsak hogy nem mozdítja elő a nemzetközi helyzet enyhülését, hanem ellenkezőleg, a nemzetközi viszonyok terén uralkodó feszültség további fokozódásához is vezethet. Egészen nyilvánvaló, hogy bármennyire különbözzenek is egymástól az egyes államok társadalmi rendszerei, számos olyan létfontosságú mozzanat van, amelyekben ezen államok népeinek érdekel megegyeznek. E létfontosságú mozzanatok közé tartozik mindenekelőtt a béke, a népek kereskedelmi-gazdasági és kulturális együttműködésének fejlesztése. A Szovjetunió mindig kész teljes komolysággal és lelkiismeretességgel megvizsgálni minden olyan javaslatot, amely a béke biztosítására, az államok között mind átfogóbb gazdasági és kulturális kapcsolatok megteremtésére irányul. Megkezdődölt a Magyar Tudományos Akadémia nagygyűlése Hivatalos közlemény a teljes fegyverszüneti küldöttségek hétfői üléséről Keszon (Ü-Kina). A koreai-kínai fegyverszüneti küldöttségek május 25-én, hétfőn a következő közleményt adta ki: „A teljes fegyverszüneti küldöttségeik — a másik fél által kért nyolcnnpoR szünet után — május 25-én d'élelőtt 11 órakor ismét ülést tartottak. A másik fél indítványozta, hogy a teljes küldöttségek — a kérdések fesztelenebb megvitatása céljából — haladéktalanul törjenek át a zárt ülésekre. Nam Ir tábornok, a koreai-kínai küldöttség vezetője rámutatott: mivel a másik fél úgy véli, hogy az ülések titkos, zárt formája hozzájárul a fegyverszüneti tárgyalások előrehaladásához, a koreai-kínai küldöttség elfogadja a másik fél indítványát. A koreai-kínai küldöttség azonban hangsúlyozni kívánja, hogy a teljes küldöttségeknek haladéktalanul ismét nyílt ülésekre ke'l ál. térniök, mihelyt bármelyik fél a zárt ülések megszüntetését szükségesnek tartja. Ezután á teljes küldöttségek nyomban zűrt ülést tartottak, majd a másik fél javaslatára, elhatározták, hogy hatnapos szünet után június 1-én, hétfőn délelőtt 11 órákor kerül sor a következő ülésre.'' Hétfőn délelőtt a Magyar Tudómányos Akadémia ünnepi dinbe öltözött nagytermében megkezdődött az akadémia 1953. évi nagygyűlése. Az Akadémia együtteg ülést tar. tett, amelyen megjelent Erdey. Gruz Tibor felsőoktatási miniszter. RéSztvett az ülésen J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, Huan Cen, a Klnui Népköztársaság budapesti nagykövete, valamint a népi demokratikus orszá. gok budapesti követei és a hazánkba érkezett külföldi tudósokAz Akadémia nagygyűlését Rusznyák István Kossuth-díjaa, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. Köszöntette a megjelenteket, majd elmondotta, hogy az akadémia elnöksége úgy határozott hogy tanácskozásaink köz. pontjába korunk legnagyobb államférfin és tudósa, felszabadítónk, a felejthet<:tten nagy Sztálin utolsó zseniális művének megtárgyalását állítja. A magyar tudomány előtt még soha nem állottak olyan hatalmas feladatok, de még soha nem voltak meg a magyar tudományos kutatásnak olyan lehetőségei sem, mint ma. Legyünk méltóak e megtisztelő feladatokhoz s ahhoz a bizalomhoz ég állandó támogatáshoz, amely t a dolgozó nép'61. külö ü r ' n vezetőjétől, a Magyar Dolgozók Pártjától és szcméiy s:: in- i—>u . Mátyás elvtárstól kapunk. Rusznyák István megnyitó be. széde után a nagygyűlés résztvevőinek lelkes t^vpsa közben A. V. Polladin emelkedett szólásra fa a Szovjetunió Tudományos Akaidé, m iájának nevében üdvözölte a nagygyűlést. Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Tudományos Akadémiájának üdvözletét ig hozom, annak a köztársaságnak tudósaitói, amely Magyarországnak közvetlenül szomszédjaA Magyar Tudományos Akadémia idei nagygyűlése előtt nagy feladatok állanak. Sztálinnak „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című zseniális műve óriási jelentőségű a tudomány minden ágának további fejlődése számára, példaképe a forradalmi elmélet éa gyakorlat egységének. Sztálin műve megta. nítja országaink tudósait arra, hogy feltárják, tanulmányozzák, helyesen értelmezzék és magukévá tegyék a tudomány törvényeit, hogy felhasználhassak azokat társa, dalműk javára. Lehet-e magasabb kitüntetés tudóst gzámára, mint annak tudata, hogy munkájával népe javát szolgálja? . Az önök legfontosabb feladata az — folytatta A2 ^Palladin —, hogy munkájukat, munkatervüket, összekapcsolják azokkal á nagy feladatokkal, amelyek néptlK előtt állanak, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártja jelölt ki. Nem szabad megfeledkezni ar- j ről, hogy semmiféle tudomány j nem fejlődhetik a vélemények harca nélkiil. Ma saját munkánk tapasztalatéból tudjuk, milyen óriási jelentősége van az alkotó baráti bírálatnak és az önbírálatnak. A tudományos akadémiák előtt még egy nagy feladat áll: a tudományos káderképzés. Merészen be kell kapcsolni a munkába a fiatalokat és közel kell hozni hozzájuk a tudományt. A tudomány sikerének forrása a fiatal és az idős tudományos munkások szoros kapcsolatában van. Ez a szövetség, amelyre a nagy Sztálin hívott fel bennünket, záloga a szovjet tudomány nagy sikereinek is. — Éljen a Magyar Népköztársaság Tudományos Akadémiája! — Éljen a Szovjetunió és a népi demokratikus Magyarország tudósainak alkotó, szoros barátsága! Ezután Fogarasi Béla Kossuthdíjas akadémikus tartotta meg előadását: — Sztálin elvtárs zseniális művéről. Nam Ir tábornok nyilatkozata a koreai fegyverszüneti tárgyalásokról Guy Mollei visszaadta a kormányalakítási megbízást Az „AFP" jelenti, hogy Guy Mollet, a Francia Szocialista Párt főtitkára Auriol köztársasági elnökkel vasárnap reggel folytatott megbeszélése után visszaadta a kormányalakítási megbízást. Az „AFP" újabb jelentése arról számol be, hogy Auriol a gaulleisták parlamenti csoportjának elnökét, Diethelmet kérte fel a kormány meealakítására. Nam Ir tábornok, a koreai fegyverszüneti tárgyalásokon résztvevő koreai-kínal küldöttség vezetője szombaton, május 23-án a koreai fegyverszüneti tárgyalásokról adott nyilatkozatában a többi között kijelentette, hogy a két, egymással szembenálló javaslat alapvető céljaiban komoly eltérések vannak. A koreai-kínai fél nyolcpontos javaslatának alapvető célja az, hogy a fegyverszünet megkötése után az összes, nem közvetlenül hazatelepítendő hadifoglyokat semleges nemzetek őrizetérc bízzák, ezzel biztosítva hazatelepítésük kérdésének igazságos rendezésétEz kézzelfogható kifejezése annak az álláspontnak, hogy a koreaikínai fél ellenzi a hadifoglyok erőszakos visszatartását. Ez a javaslat ugyanekkor ellentétes a kényszerű hnzatelepítéssel is. Ezzel szemben az ENSZ-parancp. nokság 26 cikkelyes javaslatának alapvető célja, hogy az ENSZ. parancsnokság őrizetében lévő, nem közvetlenül hazatelepítendő hadifoglyokat két csoportra osszák: a koreai néphadsereg fogságbaesett tagjait az ENSZ-pcrancsnokság területén bocsássák szabadon anélkül, hogy előbb semleges őrizetbe kerüljenek — ami nem más, mint erőszakos visszatartás — ugyanakkor a kínai n'épi önkéntesek egységének fogságbaesett tagjait átadják egy semleges nemzetekből álló bizottságnak. amelyet különféle korlátozások bénítanak meg. de hatvan nap el élte után ezeket az ENSZparAncsnokség kezén lévfi területen akarják szabadonbncsájlani — ami leplezett, erőszakos visszatartás. A kéj a'apvető cél között abban a kérdésben Van a döntő különbség, hogy mindkét hadviselő fél valóban hajlandó-*4 az összes nem közvetlenül hazatelepítendő hadifoglyokat semleges őrizetbe adni és a felkért Semleges nemzeteket megtisztelni azzal a bizalommal, hogy igazságosan igyekeznek megoldani a hadifoglyok ha. zatelepítösénck kérdését, nem tűrve el a hadviselők egyikének beavatkozásét, vagy nyomását eem Nam Ir lábornok nyilatkozatának további részében részletesen elemezte az ENSZ-parancsnokság javaslatát és bebizonyította annak elfogadhatatlan voltát, majd « koreai-kínai küldöttség javaslata, nak részletes megindoklása után a következőkkel fejezte be nyilatkozatát: Ha az ENSZ-parancsnokság ugyanolyan őszintén el akarja hárítani az akadályokat a koreai fegyverszünet útjából, mint a kn. reai és kínai fél, akkor csak le kell mondania a felsorolt észszerűtlen javaslatairól 'és őszintén elfogadnia, hogy az összes, nem közvetlenül hazatelepítendő koreai és kínai hadifoglyokat a semleges nemzetek bizottságának őrizetébe adja, hazatelepítésük kérdésének igazságos rendezése végeit. Ebben az esetben azonnal létrejöhet a koreai fegyverszünet. Ez az alapja a tisztességes megegyezésnek, amelyet a koreai és kínai fél javaslata tesz lehetővéTeljesíteni kell az egész világ né. peinek — körtük sok olyan népnek, amelynek fiai Koreában vérüket hullajtják — közös hő óhaját, nem szabad tovább halogatni a koreai és kínai fél tisztességes és észszerű javaslatának elfogadását amely lehetővé teszi a koreai fegyverszünet megvalósítását Befejeződött a magyar filmhét a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ). Május 24-én befejeződött a Szovjetunióban a magyar filmhét. A magyar filmhétnek hatalmas sikere volt. Moszkvában, Leningrádban, Kievben, Minszkben, Tbilisziben és más városokban a szovjet emberek milliói Ismerkedtek meg a magyar film új alkotásaival, csupán Moszkvában több mint hétszázezer néző látta a maevar filmeket. Szántó Miklós, a magyar filmművészeti küldöttség vezetője a Szovjetunióban nyert benyomásairól nyilatkozott a moszkvai rádióban. Rámutatott többek között arra is: a szovjet emberek várják új alkotásainkat, a magyar vígjátékokat és az új Latabár-filmeket. És ez kötelez. Hatalmas hajtóerő lesz továbbra is a szovjet nép várakozása, figyelme, segítsége a magyar filmművészet fejlődésében.