Délmagyarország, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-10 / 108. szám

4 TASARNAP, 1953. MÁJUS 19. A windsori víg nők A szegedi Nemzeti Színház előadása cí viíáqiró dalom nagy ai­kolásair.ak színrahozása, az emberi kultúra legértékesebb hagyományai.! nak a dolgozókkal való megismerte- ] lése — ez ma színházaink egyik leg- . .szebb föladata. Lenin elvlárs, ami-! kor a prolelárkultúra megtereuilé­seiiél: fetteteled ről beszél, többek között ezt mondja. ,Jía .nem ártják Hiey világosan, hogy prolclárkultú­rát csak akkor lehel építeni, ha pon­toson Ismerjük az emberiség egész fejlődése által létrehozott kultúrát; csak úgy, ha ezt a kultúrát átdol­gozzuk — ha ezt nem ét tjük meg, nem is fogjuk ezt <' feladatot meg­oldani.'• A f<J bomlófélben lévő feu­dális és a kialakulóban lévő pol. gári társadalom hatarmeegyéjén élő Shakespeare művészete különösen ériékes, mondanivalója időszerű a mi számunkra ifi. Nem véletlen, hogy a szovjet színházak műsorán szereplő külföldi klasszikusok közül Shakespeare messze a legelső helyen áll. A magyar irodalomnak és a ma. gyár színjátszásnak Shakespeare szinte szerves része. A mult század legnagyobb magyur költő!: Vörös­marty, Petőfi és Arany, valameny. nyien fordítottak fa Arany „Szent, iváuéji álom" fordítása mindeddig a magyar műfordítás csúcspontját Jelenti. „A windsori víg nők" nem tarto­zóit, azok közé a Shakespeare drá. niák közé, emellyeket sűrűn ját. szóltak u magyar színpadokon. Bár a Nemzeti Színház már a mult szá­zad ötvenes éveinek végén színre, hozta, hosszú cvtlzodegik alig ke­rült elő. Pedig egyike azoknak a daraboknak, amelyek fontos lépést jelentenek a vígjáték fejlődésében. „A windsori víg nők'", a világiroda­lom első polgári vígjátéka és hosszú id' ig nem is követte több. Shakes­peare, noha nagy tragédiáiban és vígjátékaiban mindig kora társa­dalmának problémáira utal, térben és időben rendszerint máshová he. Jyezi n szinteret. ,.A windsori víg nök" az egyetlen shakespearci víg­játék, amely a mában játszódik le, azaz Atigliálwn, 1599-ben, Van egy be nem bizonyítható hagyomány, mely szerint Shakespeare ,,IV. Hen­rik" című történelmi színművének nagy vígjátéki figurája, Falstaff olyan népszerű volt, az angol közön, eég elélt, ho^y mugu Erzsébet an­gol királynő is kifejezte uzt a kí­vánságát: szeretne látni egy olyan darabot, amelynek Falstaff a fő­hőse, Az mindeneseire valószínű, hogy a ,,IV. Henrik" Fn istaffjának hatalmas sikero volt aiz egyik ösz. tönzője Shakespeare.ock arra, hogy megírja „A windsori víg nők".et. fSir Qohn CfxLlltaff., a darab központi alakja. Nem azonos — legalább is jellemében nem — n „IV. Henrik" Falstaff jávai. A „IV. HenrikFalstaff ja humoros, ,,A windsori víg nök"-é pedig komikus figura. Az előbbi h.alnl.ma.s, vidám, ittellemes, nagyétvágyú figura, a trónörökös rablólovag barátja, aki fittyet hány társadalma szűk kor tatainak, s rokonságlvan van Raber kitti nagyétvágyú, jólelkű óriáraival, az utóbbi hetvenkedő vén széijhös, aki fölött eljárt az idő és aki nem veszi észre, hogy az ő 'anbolátían erkölcstelensége a kialakuló polgári erkölcs acélfalába ütközik. Az előbbi Falstaff játszik a világgal, az utóbbi Falstaffat játszik a világ. ,.A windsori víg nők" Fulstaffja. el. bizakodott fa elvakult — szándékai távolról som li.szteletreméltóuk. El akar csábítani lcét polgárasszony), még pedig elsősorban nem is buja­ságból, hanem él t. hogy az e'sszo. nyok révén hozzíferkőzhessék fér. Jeik pénzaszacwkóihoz. Ilt érkeztünk cl a darab mondani" valójának leglényegtShez. Sli-ake. speare idejében, az angol abszolu­I izmus korában a központi királyi ho'alom, erősen inma«z!:odva a pol­gárságra, lényegében már fe'.szárr.ol. la a feudális anarchiát. Erzsébet ki. ráljmö uralkodása alatt a nemesség már nem, a polgáraiig még nem uralkodó osztály. Sir John Falstaff lovag ezt a megváltozott történelmi helyzetet non képes megérteni. Úgy gondolja, hogy lovagi rangja és fé­lelmetes hírneve egymagái sm ele­gendő arra, hogy a polgárasszo­nyok, akikre kegyeskedik rátekin­teni, boldogan orolj Hnak a karjai, bn. Valóban eljárt tehát fölötte az idő, nemcsak sajái ételének az ideje, — hiszen Falstaff itt lé­nvogr-ien öregebb, mint a , IV. Hen. rik"-bc.n.—hanem a történalemé ta. A polgárság, ha r.e.n is udoti még uralkodó osztálp'á válni, már úton van nz uraton f lé és n nemes em­ber nem imponál neki többé, pusz­tán ezért, mert nemesnek született. A két windsori víg nő: Fordné és Pagcné kinevelik o lovagot és a bo­londját járatják vele. cA slttiíteipearei k&mikatn­niCll kapciolaibau mindenekelőtt azt kell megállapítanunk: Shakespeare — ellentétben például Moliére-rel — nem irt bohózatokat. Van ugyun né­hány vígjátéka, amelyek súrolják a bohózat határát, mini például a „Tévedések vígjátéka", ,,A inuk. ráncos hölgy" és „A windsori víg nők", de ezek a darabok mégsem bohózatok. Shakespeare vígjátéki fi­guráit a jellemükből fakadó tulaj­donsúgok hozzák komikus helyze­tekbe és nem megfordítva. A gaz­dagon áradó shake'speurei humor, itt FuJstaff alakján kívül több kör. ben mozoS. Az egyik a féltékeny­ség kifigurázása. Ford, a derék pol­gár gyógyíthatatlanul féltékeny, s ez a tulajdonsága hozza kacagta. tóbbnál-kaoaglaíóbb helyzetekbe, írói mesterfogással ezt Shakespeare még jobban kidomborítja, rikSló ellentétként odaállítja- Ford mellé Page-et, aki feltétlenül bízik fele. sége hűségében és a darab végén mindenki világosan láthatja — a né­zőtérről egyébként ezt mindvégig tudjuk — hogy neki van igaza. Az agyalágyult fiatal nemes, Keszeg, nagybátyjával. Bárgyú békebíróval együtt ugyancsak megújuló derült­ség forrása. Sir Hugh Evúns, a walesi tájszólással beszélő pap é» dr. Cajua, az angol nyelvet ugyan­csak kerékbetörő francia orvos, a nyelvben rejlő komikum lehetőségeit aknázza ki. Shakespeare, mint minden igazéin nagy író, bőven merít a néphagyo­mányból. Legszebb példája ennek a Szentivánéji álom", dc ,,A wind. sori víg nők""ben ls bőven szere­pelnek népi motivumok. Régi windsorkörnyéki mondát, Herne. meséjét újítanak fel a windsori nők és férjeik, hogy harmadszor is lóvá •egyék Falstaffot. Az utolsó felvo­nást és a bravúros megoldást erre építi fel a költő, Herne tündérerde­jében jóra fordul Anna és » fiatal Fenton Szerelmének ügye, s ugyan­akkor végleg diadalmaskodik a windsori polgárokban megszemélye­sített új, tisztább erkölcs a régi fö­lólt. cA ize(j.edi Qlt.nie.eli Színház őszinte elismerést érdemel, hogy Shítkcspearenek ezt a méltatlanul elhanyagolt drámáját műsorába ik­tatta. A bemutatót gondos, elmélyült tanulmányozás előzte meg a rende­zés és a színészek részéről. Maga a darab megválasztása, „A windsori víg nők"_nck a szegedi dolgozók előtt való 'színrehozása' é« az alapos kidolgozás feltétlenül igen nagy po­zitívumot jelent. A fő mondanivalót, a feudális anarchia nemességének nevetségessé tételét as előadás jól kidomborította. A kétségtelenül meglévő hibák, a darab egyee rao. tívumalnak helytelen értékeléséből származnak, elsősorban abból, hogy n rendezés nem . látta jól Falstaff alakját. Falstaff korhely, trágár, vén fickó, de semmiesetre sem bo­lond. Az agyalágyult nemesembert a darabbun Keszeg képviseli, s Fa'ftlaff, annak ellenére, hogy raj­ta veszt caínyjein, ravasz és egy­általában nem ostoba. És Falstuff minden meglévő bűnei ellenére sem teljesen ellenszenves, hiszen más­ként nem úszhatna meg aránylag olyan könnyen viselt dolgait. Ebhez szorosan kapcsolódik az — amit már fenntebb említettünk, — hogy Falstaff komikus alak, de semmi, ecetre sem bohóznti figura. Inke László Falstaffja viszont bohózatba illő figurát állit elénk, akit legszívesebben hagynánk, hogy NEMZETKÖZI SZEMLE belefulladjon a vízbe, s legfeljebb azért bocsátjuk meg, hogy nem tet­te ezt, mert ez mégsem lenne vígja, téki megotdás. Inke maszkja és a kövérség okozta esetlenség eltúl­zása méginkább aláhúzza ezt az eredetileg i« hibás elgondol ás t, A XX. századbeli polgári bohózatokat uíánzó bukdácsolás a lépcsőn, meg a liancűrozás a kosár körül padig végképpen idegen a sliakespearel humortól. A hiba egyik gyökere a szereposztásban van. Inke kitűnő színész, de Falstaff szerepe nent éppen neki való. Persze jó Falstaf­fot találni igen nehéz. A másik hiba ugyancsak a reposzitásból fakad. A Kossuth-dí­jas Barsi Béla, büszkesége a sze. gödi színjátszásnak, de a féltékeny Ford alakítása idegen egész játék­stílusától. Az eredmény persze az, hogy ő is teljesen bohózati figurát csinál Fordból, aki pedig szintén nem bolond, legfeljebb a felesége szemében, de a többiek — és főleg a közönség — előtt csak féltékenysé­ge teszi nevetségessé, amit a körül­mények, ha nem teljes mérték­ben, de némileg indokolnak. A windsori polgárok pozitív hősök, akik hibáikból a darab folyamán kigyógyulnak, Ford a féltékenység­ből, P;ige pedig abból, hogy sem. mibe veszi lánya érzelmeit. Igen jó és mértékletes alakítást nyújtott a Page szerepében megjelenő Far. has Józsefm Az előadás legjobbja vitathatatlanul Várcdi Árpád. Váradi tökéletesen, helyeden fogla fel szerepét, pontosan azt játszotta, amit Shakespeare, mon­dani akar Keszeggel. Nincs egyet, len henye mozdulata és minden sza. vával harsogó derűt fakaszt. Ugyan, csak a jól megoldott feladat. Zádori István Bárgyú-ja, Váradi alakítása u'án Gémesi Imre Gajus dr-a kö. vetkezik a sorban, aki igen jól meg­értette azt, milyennek látják a XVI. századvégi angol polgárok a fran. cia orvost. Sugár Mihály szürkébb, de egészében véve jó. Á többi sze. replő közül Karikás Sándor, Kátaí Endre és Kakuszi Imre emelkedtek ki, viszont Kovács János Fentonja jellegtelen és lapos. Somorjai Éva fa Décsi Györgyi egyes jelenetekben egészen jókv vi­szont különösen a Fuistaffal közös színekben túloznak. Egészében vé­ve nem sikerült mindig egyenlete sen tolmácsolniuk azt az áradó élet­örömöt, ami a fejlődése etső szaka­szában lévő polgárságot jellemzi, s amire :t darab címe is utal. Mácsaí Emmi bájos jelem-ég, de a szöveg­mondása nem elég tiszta. Lont"i Margit egészen elhibázott alakítást nyújt, e joviális, ravaszkodó házas­ságközvctíiő helyett visítozó kerítő, nőt jétizik. cAmidtzéirífl, az említett ko­moly hibák ellenére is meg kell át. lapítani, hogy jgen tehetséges fia­tal rendező munkája, « biztosak va­gyunk benne, hogy Szinetir Mik­lós nagy nyeresége lesz a magyar színpadnak. Nem tartozik a leglé­nyegesebb dolgok közé, de mégis meg kell említenünk, hogy a ne. vek helyes kiejtésére több gondot kel) fordítani. Falstaff nevét Fal­sztaffnak mondjuk és nem némete­sen, Falstaffnak, Page kiejtfae pe. dig nem Pézs, hanem Pédzs. És nem tartjuk helyesnek azt sem, hogy a IV. felvonás erdei jelenetében Fals­taff egy jó ideig, szinte teljesen mozdulatlanul üt a háttérben, ho­lott az egész komédiát az ő kedvé­ért rendezik, s a központi alak, an­nak ellenére, hogy elbújik, mégia ő. A díszletek ötletesek, szépek. Kü. lönösen jól sikerült az erdei jelenet díszlete. Pósa Péter Az emberek száz és szúzmLtióI­Keleten ég Nyugaton a koreai Ke­szon felé fordítják figyelmüket ezekben a napokban, Keszonban a fegyverszüneti küldöttségek sátrá­ban a béke és háború nagy csatája folyik már csaknem két hete. Az egyszerű újságolvasók számár;; né­ba talán tál komplikáltnak tűnhet, nek a hadifoglyok hazatetepítésével kapcsolatos különböző javaslatok és eltenjavaslatok egyes résztelei, azt azonban a londoni dokkmunkás ép­pen olyan pontosan érzi. mint a Dehrecen környéki magyar paraszt­ember, hogy ebben a harcban nem­csak a hadifoglyok hazatelepítésé­ről, hanem a nemzetközt helyzet feszültségének enyhüléséről és eset. lege© megszüntetéséről vagy e fe­szültség további fennmaradásáról, sőt kiéleződéséről van szó. És ahogy múlnak a napok, úgy győződnek meg egyre többen Nyugaton is ar­ról, hogy a békés megegyezést az amerikaiak akadályozzák, ponto­sabban szólva azok az amerikai és nyugati körök akadályozzák, ame­lyeknek érdekük a nemzetközi fe­szültség fenntartása, s amelyek a koreai háború folytatására és ki­terjesztésére törekednek. Ilogy ez mennyire így van, azt az angol burzsoá sajtó hangja bizo­nyítja a legvilágosabban. Ez a sajtó, az angol nép fokozódó béke­követelésének, de ezen túlmenően az angol-amerikai imperializmus nö­vekvő ellentéteinek hatására is. az utóbbi napokban szokatlan élesség­gel támadta az amerikaiak meg­egyezés-ellenes magatartását és a „józanság és a tárgyalások szelle­mének" érvényrejuttatását köve­telte. Ebben a helyzetben hangzott cl csütörtökön a koreai-kínai küldött­ség újabb, nagyjelentőségű javas­lata A koreaiak és kínaiak újabb javaslata E javaslat lényege az, hogy a nem közvetlenül hazatelepített ha­difoglyok maradjanak eredeti őrzési helyükön, s ott egy semleges nem­zetekből álló bizottság vegye át őket és gyakoroljon ellenőrzést fe­leltük. E bizottság kötelessége, hogy négy hónappal a felügyelet át­vétele után — miután az érdekelt nemzetek megbízottai már elvégez­ték a szükséges felvilágosító mun­kát 14 foglyok között — megköny­nyítse a hadifoglyok végleges aka­dálytalan hazatelepítését. Azoknak a hadifoglyoknak sorsáról, .akik c négy hónap eltelte után sem kerül­nének hazatolcpítésre, egy politikai értekezletnek kell döntenie. A koreai-kinal fót javaslata újabb nagyfontosságú lépés a kérdés ren­dezésére. A koreai-kínai fél termé­szetesen nem r.zért tette c/.t a ja­vaslatot, mintha korábbi javnste­tait helytelennek tartaná, Nar*~ír tábornok külön hangsúlyozta is nyi­latkozatában, hogy az április 26-án e öterjesztett eredeti koreai-kínai ja­vaslat észszerűbb mint ez «z új, az amerikaiak álláspontján alapuló in­dítvány. A koreai-kínai küldöttség csütörtöki javaslatával további lé­pést kívánt tenni a békés megegye­zés érdekében ós javaslatával azt cé­lozta, hogy a világ békeszerető né­peinek n koreai fegyverszünet létre­jöttébe vetett őszinte reményei ne szenvedjenek hajótörést az ameri­kaiak megegyezésellenes magatar­tása miatt. Ez a knrwü-kínai békelépés jogo­san erősítheti a békébe vetett remé­nyeket. E javaslat újra messzehang­ziian bizonyítja ország-világ előtt, hogy a Szovjetunió vezette béketá­bor országai minden erejükkel küz­denek az emberiség feje fölött füg­gő háborús fellegek széloszlatására, e javastat messzehungzó bizonyíték arra, hogy a háborús fellegek szét­oszlatása igents lehetséges é8 hogy a békés megegyezés útjában csakis az amerikai és más monopolisták maroknyi csoportja áll. Korai lenne ina még arról be­szélni, hogv mi lesz az újra sarokba szorított u m re i kai hiva'a'o.s körük válasza erre a javaslatra. Az azon­ban már uz első visszhangok a'np ján megállapítható, bogy a koreai­kínai Javaslatok ereje fokozta az imperial'sta táboron belüli megosz­lást, sőt, a nagyfokú zavaron tói még az uuiroikai uralkodó körükön beiii I© felszínre hozott bizonyos el­lentéteket. így — a „Reuter" jelen­tése Szerint — Eisenhower elnök é« „veztő tanácsadói arra a vélemény­re jutottak, hogy a koreai fegyver­szünetre vonatkozó legújabb kom­munista terv egyes fetételel elfo­gadhatatlanok." Ugyanakkor ncw­yorki lapje'entésck olyan washing­toni értesüléseket közölnek, amelyek szerint a koreai—kínai javaslatok „további tárgyalások aapján' szol­eá'hntnak." A ,,Nfw York Herald Tribunc" a javaslatokban szereplő semleges bizottsággal kapesolatban pcd'g egyenesen azt írja, hogy ,,ezt a liizot'*ágot ** Egyesült Nemzetek becsülettel e'fogndl'iatják." „Kemény éw alap a végleges megegyezésre Az imperialista táboroo belüli ellentét különösen élesen inututko zik meg, bn «z angol burzsoá sajtó kommentárjait nézzük, amelyek többségükben helyesléssel fogadiák sz. új korén!—kínai javaslatokat. „Londoni megfigyelők szerint — jelenti a „Reuter" tudósítója — a kommunisták engedménye re­ményt és a'.apot nyújthat a végle­ges megegyezésre." Az angol kül­ügyminisztérium szóvivője „fontos fejleménynek minősítette az új ja­vaslatokat és hozzáfűzte, hogy „fizu­kat igr-.i a'nposan tanulmányozni fogják." A szélsőjobbét:dalt .Daily Mail" már beszámolójának címében kifejezésre juttatja állcsfogia'ását, amikor „közeleg a fegyverszünet" felírat alatt ismerteti a javas'ato kat. A konzervatív „Daily Express" „A béke új reménye" cimmcl adotf tifrl a legutóbbi (Reményekről. Az angol burzsoá vezető körök lapja a ..The Tinirs" ővaíoshangú vezér­cikkében hosszú köntörfalazás után végül ii annak beismerésével végzi, liogv ,.A liorunimisiák ma­gatartása megerősíteni látsz'k azok véleményét, akik szerint a kumnm­nlsták valóban be akarják fejezni a koreai háborút." A konzervatív „Yorksbirc Post" rámutat, hogy az új koreai—kínai javaslatokban „olyan engedményeket lettek, amelyek a későbbiekben igen fontosnak bizonyulhatnak". „A ko­eeal fegyverszünet, úgy a koreai béke — hangsúlyozza a továbbiak­ban a lap — első lépés volna a let és Nyugat közötti feszültség eny­hítéséhez. A megegyezés a megeny­hiilés politikájának bevezetését je­lezné a két tábor részéről." I)c nemcsak az angol sajtó isme­ri cl a koreai—kínai javaslatok nagy jelentőségét. „Az ENSZ küldöttsé­gek körében, a legutóbbi kommu­n'sfn javaslatok hírére újjáéledt a remény — jetonti a „Reuter" New­Y'orkból — hogy ezek a javas'atok a koreai fegyverszünet megkötésé­hez fognak vezetni." A nemzetközi problémák békés rendezéséért vívott küzdelem folyik tehát tovább. A harc még nem dll' el, A koreai—kínai javas'atok azon­ban újabb erőgyarapodást, újabb j tck'ntély-nörekedést jelentenek a I béke'ábnr híveinek a mil'iók és | milliók éle'éérf és bo:dog jövőjéért I folyó küzdelemben. Bábj'óíszó csoportot szervezett a Szegedi Ruházati Bo't nőbizottsága ICuttÚA-mCLs&c at UypzHjtdi $<zat>adléű Színpadon Ma, vasárnap délután 4 órai kez­delteí színes, változatos kultúrmű­sort mutat bo az újszegedi Szaiba/­téri Színpadon az Államvédelmi Ha­táság buda.pc&ti koncertzenekara és több szegedi üzem kullúrcsoportja. A gazdag műsorban az Államvédel­mi Hatóság zanekara Erkel: Hunya­di László nyitányát, Kodály Háry Jánosának Intermezzóját Sosztáko. vics Feledhetetlen 1919 filmzenéjé­ből és Erkel Bánk bánjából rész. leteket, s Strausz, Kacsaturján és Glier műveit játssza. Jelenetekkel, ének- és táncszárrvokkal szerepel a Jutaárugyár, a Konzervgyár, a Kemieríonógyár kultúmopoftja. Lödi Ferenc: Fegyverbe című ver­sét Kiss Mária egyetemi hallgató adja elő A Szegedi Ruházati Bolt nőbizott­sága az elmúlt hónapokba^ elhatá­rozta, hogy a sikeresen működő ku'itúrcsoport és énekkar mellé egy bábjátszó csoportot ta szervez. Fel-hívással fordult a vállalat dol­gozóihoz, támogassák a kezdemé­nyezést és segíl&ék a csoport meg­alakí'áeát A felhívás nyomán a nehézsé­get leküzdve megalakult önálló báb­játszó csoport, mely kereskedelmi vonalon első az országban- A cso­port céljának tokinti, hogy gyer­mekeinket a szocialista, realista kultúra szellemében nevelje és a bábjátékokon keresztül szórakoztat­va új, szocialista emberré formálja őket. Bábjátszó csoportunk első bemu­tatkozó előadását május 10-én, va­sárnap délután 5 órai kezdettel tar ja a Kereskedelmi é3 Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének kultúr. termében (Tolbuchin-sugárút 10.) Szeretettet meghívjuk dolgozóinkat hogy gyermekeiknek egy gondtalan boldog délutánt szerezhessünk- Az előadás díjtalan Szabó Istvánné

Next

/
Oldalképek
Tartalom