Délmagyarország, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-30 / 125. szám

4 SZOMBAT, 1953. MÁJUS 93. ' A Délmagyarország portyázó brigádja jelenti: A kiváló munkaszervezéssel, a technológiai fegyelem betartásával jelentősen emelkedett a munka termelékenysége a Falemezgyárban Kodály Zoltán vezényeli az összkart a mai „Ifjúsági dalos ünnep"-en A felszabadulás előtti időben a kapitalisták csak akkor létesítettek iparvállalatot, ha azok hasznot ígértek számukra. Igy létesült közvetlen a II. világháború előtt iSzeged határában a budapesti országút mellett a mai Falemezgyár. Modern, korszerű gépekkel szerelték fel a gyárat. A magántőkés vállalkozó mögött ott állt a mindenható nagy bank és a remélt busás haszon bőkezűvé tette a bank vezetőjét. Olyan gépeket hoztak, amelyek az akkori magyar furnér és lemeziparban egyedülállóak voltak. A dolgozóknak filléres keresetet, a tőkésnek busás hasznot hozott a modern gyár. Ebben a modern gyárban a mi .'szocialista termelési viszonyaink között, a dolgozó nép kezében megsokszorozódott a termelékenység a dolgozók javára. Az üzem termelése ma 330 százalékkal több, mánt a felszabadulás előtt! A Szegedi Falemezgyárban az utolsó egy-két esztendőben olyan műszaki intézkedéseket tettek, amelyek jelentősen meggyorsítják a gyár termeivényeinek átfutási idejét, nagymértékben megkönnyítik a dolgozók munkáját. A nyersanyagmozgatás könnyítésére és gyorsítására saját maguk készítettek a vagonkirakáshoz villannyal meghajtott darut. A mult évben közel 3 kilométeres új sínhálózatot létesítettek a rönktéren és ma már a gömbfát tároló medencék mindkét oldalán sínhálózat van. Használt anyagból az Autójavító Vállalat egy kis vontatómozdonyt készített a gyár dolgozóinak. Ennek b mozdonynak a segítségével az üzem legnehezebb munkáját, a rönkök mozgatását gépesítették. A kis mozdony vontatja a rönköket a tároló medencékhez, de ez a mozdony húzza is ki csörlő segítségével a gömbfát a medencéből. Igy szabrdult meg az üzem sok dolgozója a súlyos, nehéz testi munkától és így gyorsult meg a munka. A termelő gépekhez mindég megfellő méretű anyag kerül. Ezzel is biztosítják a gépek jó kihasználását, a munka folyamatosságát. Ugyanakkor a technológiai fegyelmet pontosan betartják. Minden művezetővel, gépkezelővel írásban közlik a saját munkájukra vonatkozó technológiai eljárást, amit mindenki kötelességszerűen be is tart. Do ezen felül a gyár összes művezetői külön szakmai tanfolyamokon sajátítják el nemcsak a gyártás technológiáját, hanem tanulmányozzák a fát, mint nyersanyagot s annak minden tulajdonságát alaposan megismerik. A Szegedi Falemezgyárban az ötéves terv eddigi teljesítésének grafikonja egyre felfelé ívelő utat mutat. 1950 elejétől kezdve ezideig lemezgyártásban 182 százalékkal, bútorlapgyártásban 190 százalékkal emelkedett a termelékenység. Ugyanakkor pedig a munkáslétszám csak 104 százalékkal emelkedett. Az üzem szocialista akkumulációja jóval túlszárnyalja más hasonló üzemek akkumulációját. A Gazda-mozgalmat is jól valósítják meg. Olyan anyagokat, melyeknek nagyrésze azelőtt tüzelőanyag lett, feldolgoznak kisebb méretű lemezek termelésére. Ezeket a bútoripar igen jól fel tudja használni. A Gazda-mozgalom alkalmazása naponta körülbelül négy köbméterrel növeli a lemeztermelést, emeli az anyagkihasználást, csökkenti a selejtet. A május 17-i választás tiszteletére az üzemfenntartó műhely vállalta, hogy a bútorlap bélésdeszka második szárítóját is elkészítik. A vállalást becsülettel telejsítették és ezzel megkétszerezték a deszkaszárító kapacitását. A Szegedi Falemezgyár laboratóriuma is bizonyítja a szocialista termelés magasrendűségét. Az üzem műszaki dolgozói nem topognak egyhelyen, hanem állandóan kísérleteznek azon, hogyan lehetne a külföldről behozott ragasztóanyagokat belföldivel pótolni. Űj technológiai folyamatokkal kísérleteznek a laboratóriumban felállított miniatűr gépeken. Most kísérleteznek azon, hogyan lehetne infravörös sugarú lámpákat használni a furnérlemezek szárításához. Üpításokkal ls hozzájárulnak az üzem dolgozói a termelés növeléséhez. Ebben az évben mór 17 újítást vezettek be. Most egy olyan újítással kísérleteznek, amelynek megvalósításával a lemezek bakelizólását olcsóbbá teszik és ennek bevezetésével közel félmillió forintot takarítana meg az üzem. A mindenirányú jó munkának bizonyítéka az, hogy a termelési, átfutási időt az országos normatívhoz viszonyítva, a lemeznél 32.2, a bútorlapnál pedig 46.8 százalékkal csökkentették! De az üzem vezetősége, karöltve a dolgozókkal, nem áll meg. Még ebben az évben a lemezgyártásnál két párhuzamos szalagrendszert vezetnek be. Az egyiken a száraz eljárással, másikon pedig a nedves eljárással készült lemezeket fogják gyártani. A nedves eljárásnál például lehántolt lemezeket transzportőrrel felviszik a magasba, az ollóhoz —, hogy alatta a helyet ki lehessen használni —, aztán feldarabolják és onnan a vizesfurnér osztályozóba, majd az enyvfelhordóra kerül a lemez, ahol egy úgynevezett lapozó összerakja a beenyvezett furnért. Innét tolópadon bekerül a présbe. A hulladék eltávolítását a padlószínt alatt működő transzportőr szalag végzi. Ez az átalakítás minden feltétele már megvan, csak négy motorolló hiányzik, melyet eddig csak külföldről lehetett beszerezni, de ma már ezt is Magyarországon gyártják az üzem részére. Ezek az eddigi eredmények és ezek a közeljövő tervei a Falemezgyár dolgozóinak az átfutási idő csökkentésére, a munka termelékenységének növelésére, az anyag jobb kihasználására, hogy népünk nagyszerű programmját megvalósítsuk. Török Attila. a Falemezgyár kormánykitüntetett főmérnöke. Barát János, a »Délmagyarország« tudósítója, Markovits Tibor, a "Délmagyarország" munkatársa. Minden nap 100 százalékos minőség melleit teljesítik tervüket a Ruhagyár DISZ szervezetének tagjai A választási ifi-műszak ideje alatt a Ruhagyár fiataljai együttesen harcoltak a Népfront győzelméért. DISZ-fiataIj'nink a terme. lésben minden nap kiemelkedő eredményt értek el. A mostani taggyűlésen elhatároztuk, hogy a választási munkaverseny tapasztalatait felhasználva készülünk a Béke Világtanács budapesti ülésére és a IV. VMgifjúsági Találkozóra és a következőket vállaljuk: 1. Minőségi munkánk 100 százalékos megjavításával harcolunk a félévi terv sikeres teljesítéséért, hogy elnyerjük az élüzem-jelvényt. 2. Üzemünkben minden fiatalt beszervezünk a DISZ-be. 3. Munkamódszerátadással segítjük az ifjúmunkásokat, hogy egyetlen egy se legyen, aki normán alul teljesít. i. Jő agitációs munkával üzeni iink minden ifjú dolgozó ját a ,JSzabad Ifjúság" előfizetőjévé szervezzük. A Béke VűágtanAcs budapesti ülése és a bukaresti Világif júsági Találkozó tiszteletére a 2-es terem ifi-békeszalagja versenyre hívja ki üzemünk minden egyes dolgozóját, Vállalásuk, hogy tervülcet minden nap teljesítik, munkájuk •minőségét 98.8 százalékról 100 százalékra javítják. A Világifjúsági Találkozó megkezdése előtt egy. hetes békeműszakot tartanak. A Ruhagyár DISZ-szervezete Az Országos Filharmónia 1952 május 30-án, ma, szombaton délután 5 órakor az újszegedi szabadtéri színpadon — rossz idő esetén fél 5 órakor a Szegedi Állami Nemzeti Szinházban — a Gyermek-hét keretében ifjúsági dalos ünnepet rendez. Szerepelnek a szegedi óvódák, az általános iskolák últörő énekkarai, a Pedagógiai Főiskola és a Zeneművészeti Szakiskola korusa. A műsoron Kodály kórusművei szerepelnek. Az 1200 tagú összkart Kodály Zoltán kétszeres Kossuthdíjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze vezényli. A tanulmányi eredmények javítása a békeharc jegyében válik igazán szép és nemes törekvéssé A. Pedagógiai Főiskola dolgozói, hallgatói készülnek június 15-re Az évvégi vizsgák hallgatókat és tanárokat egyaránt keményen foglalkoztató időszakát megállítja olyan jelentőségteljes esemény, mint a választások, vagy a Béke Világtanács budapesti ülésszakára való készülődés híre. Nem azért, hogy kizökkentse őket a felelősségteljes, komoly munkából, hanem, hogy új erőt merítve dolgozzanak az alaposabb felkészültségéit, a jobb eredményekért. A Pedagógiai Főiskola Békebizottsága egész évben abban a szellemben dolgozott, amelyet Benke Valéria elvtársnő, az Országos Magyar Béketanács titkára igy fogalmazott meg: *Az teljesíti igazi békeharcos feladatát, aki a saját munkakörében a lehető legjobb szakmai munkát végzi". Ezt iparkodott megvalósítani a Főiskola minden békeharcosa. Emellett azonban állandóan ott volt a Békebizottság szeme a külpolitika eseményein is és népes röpgyűiéseken tiltakoztak a Rosenberg-házaspár elítéltetése ellen, a Bizottság táviratban fordult illetékes fórumokhoz az ítélet megváltoztatása ügyében. Figyelemmel kisérte a Bizottság a koreai eseményeket is és részletes beszámolókban tájékoztatta a dolgozókat a fronthelyzetről, a háború borzalmai sújtotta koreaiak életéről, hogy ébrentartsa ezzel is a békéért vívott harc lendületét. Tanárok és hallgatók egyaránt kapcsolatot kerestek neves külföldi békeharcosokkal. Kiss István főiskolai tanár Dembomvsky lengyel biológussal vette fel a kapcsolatot. Kövesdi Pál tanszékvezető tanár pedig Ta-Kuan-Bu koreai fizikussal folytatott szakmai levelezést, mely bizonyára érdekes és gyümölcsöző lesz a fizikai tanszék munkájára nézve. A Főiskola tanítási óráin sokszor történik utalás a bekemozgalomra. Irodalomórákon felhívják a hallgatók figyelmét a békével kapcsolatos gazdag szépirodalmi anyagra; a zenetanszéken egyre több békedal próbája hangzik. A tanulmányi eredmények javítása a békehnre jegyében vált igazán szép és nemes törekvéssé. Az egész ország június 15-re va.'ó készülődésében a Pedagógiai Főiskola Békebizottsága is résztvesz. Amikor napkelettől-napnyugatig gyermek és anya, bányász és író, orvos és dolgozó paraszt szive egyért dobog: békéért, a főiskola dolgozói is átérzik annak jelentőségét, hogy éppen fővárosunkban jelennek meg a jól ismert barátok, békeharcosok, hogy üléseiken megvitassák a világbéke helyzetét. A főiskolai dolgozók az államvizsgák zavartalan lebonyolítását és eredményeinek emelését tűzik ki célul. Ez az adminisztrációs kar pontos munkáját, a tanárok részéről pedig áldozatos és fáradtságot nem ismerő korrepetáló és konzultációs munkát jelent. Ha a világ más pontjain ártatlanok vére hullik a békéért, emberfeletti szenvedéseket viselnek el azért, hogy a háború pusztító tüze lángba ne borítsa az egész földkerekséget, nekünk fokozott munkával védeni kell eddigi békés életünk eredményeit, erősítenünk hazánkat, a tervben ígérkező ragyogó jövőt. Mucsi Józsefné főiskolai béketitkár, Jugoszlávia gazdasági élete a külföldi monopolisták érdekeit szolgálja « orea a szabadságért* Emlékezés a kiállításról Ha olyat akartok látni, ami megmulatja, milyen hős a nép, különösen akkor, amikor hazája megvédéséről van szó, nézzétek meg a korerá kiállítási. Gyönyörű festményeken a koreai művé szek mély emberi ábrázolással mutatják be népük hősi harcát az amerikai betolakodók ellen Felejt hetetlen ez a kiállítás. E szavakkal számolt be Tóth Fehér Gyula, a Ruhagyár 10-es teremmestere dolgozótársainak a „Korea a szabadságért • kiállításon szerzett élményéről. Nem tudta kifejezni teljes egészében azt az érzést, amit a kiállítás hatása keltett benne. Csak nézte a képeket és eszébe jutett. llan Hjo Szan elvtárs, koreai követség vezetőjének kiállítást megnyitó szaval. I — A háború eddig eltelt három éve alatt a koreai néphadsereg több mint egymillió ellenséges katonát semmisített nieg, illetve tett harcképtelen né. Az amerikai imperialistáknak sohasem fog sikerülni a koreai nép legyőzése. Képzeletében ő is olt van a Gin Kan folyón való átkelésnél ,,Valóban soha trem lehet legyőzni a koreai népet1' — jut gondolatába. A koreai nép iránti sezretet és a közös ellenség elleni gyűlölet pírja cg az arcán. S a képek megelevenednek előtte. Ni ott az öreg megsebesült parasztit milyen szeretettel cipeli a hátán az a koreai katona. Talán soha nem látták még életükben egymást s most vérrel pecsételik meg barátságukat. A teremben a katona véres ruhája egy székre van téve, A sebesült a műtőasztalon. Magyar orvosok operálják. Amott már kiadták a parancsot: — átkelni a folyón! A bárkák már a vízen, a porton a polgári lakosság segít a rakodásná'. — Vigyétek a lőszert, semmisítsétek meg az ellenséget — kiáltják búcsúzóul. Hogy összefonódik n néphadsereg és a polgári lakosság a harcban. A parasztok az éj'rzaúa leple alatt vetnek kint a földeken. A város ég az amerikaiak barbár támadásától, de a munka nem áll ineg. A ha rohan nincsenek egyedül Velük vannak a kínai ön kéntesefc s az egész világ békét akaró emberisége, A Szovjetuniótól élelmet kaptak, s végtelen szeretettel hálatelt szívvel nézik a drága Sztálin képét. A békéért harcolnak, büszkén a győzelembe vetett hittel írják alá a Béke Vllágtanács felhívását és az életüket áldozzák érte. A gyűlölet lángja lobog minden becsületes ember szivében az amerikai betolakodók iránt. Megkínzott arcú. hős anyákat, öregeket hajtanak a kl végzési helyre. Cso O Kni, u koreai nép hősnője gushakötött karral, megkínzottan. vérző homlokkal, de elszánt arccal áll a vallató amerikai pribékek előtt. — Csak egy szól kellene mondani, hogy hol a partizánok tábora? A más'k agyonkínzott hős partizán büszke tartással, fejével int — Egy szót sem! A gaz hóhérok csodálkoznak a hősnő magatartásán. A yenkik nem akarják tudomásul venni, hogy nincs az a kínzás, nincs az a megpróbáltatás, ami megtörné az Igaz emberei; seregét. Szöul véde'rnénéi is egy maroknyi csoport maradt már. de a haldokló utolsó teltével egy gránáíot ad harcos, társainak: — Az utolsó csepp vérig ... Kim Ír Szen elvtárs pedig bizta. 'óan néz reájuk. A vezér képe ott forrósítja minden koreai szívét... A koreai művészek csodálatosan élethű ábrázolásba,, vetitik a kiállítás látogatói elé győzelmes harcukat. — A koreai nép szereti a kultúrát és művészetet. A koreai nép művészete különösen a felszabadulás után fej'ödött ki hatalmas mértékben -r- mondotta Han Hjo Szan elvtárs. Valóban a mély tónusú keled művészet ezernyi szépségben csillogtatja gazdagságát. Örülnek Szeged dolgo•.ói, hogy megismerkedhetnek a koreai művészet alkotásaival, amely még ?rfeebbé teszi a koreai •*» a magyar nép testvéri kapcsolatalt. Eddig aayonta több mint ezren >i. 'ogatták meg a kiállítást é8 soka,, írták meg véleményüket. Janó Erzsébet, aki Hódmezővásárhelyről jött el a kiállítást megnézni, a következőket írta: „A harcos hazaszeretetet láttuk a kiállításon ábrázolni s ez bennünket még harcosabb heiytálió>ra ösztönöz." M. T. Gy. Yrélj, a „Za Szocialiszticsku Jugoszláviju''-ban, a Jugoszláv Ha. zafiak Szövetségének Moszkvában megjelenő lapjában a löbbi között így ír: Az imperialisták a Tito—Rankovics klikk segítségével Jugoszláviát gyarmatukká változtatták. Az ország politikai és gazdasági életének minden területét hatalmukba kerítették. A Tito-klikk szélesre tárta kapuit a külföldi tőke korlátlan behatolása előtt. A külföldi tőkebehaío. lás módszerei egészen különbözőkAz amerikai töke egyrészt „segély" és hitel formájában hatol be a jugoszláv gazdasági életbe, másreszt pedig a jugoszláv üzemekben eszkö. zölt közvetlen beruházások útján. Az „Ekonomszka Politika" című titóista folyóirat ig elismeri, hogy az amerikai tőkét szolgáló ,,ncmz.-t. közi újjáépítési és fejlesztési bank" a legfontosabb jugoszláviai üzemek iránt érdeklődik Tőkebefektetéseket eszközölt a bank a benovicsl, avaresi, abelenjei, abnezai, szágorjei, a krekai, a kolubarai bányákban, a zenicai vasgyárban, a sziszaki hengerműben, a sztrniscsei aluminiumgyárban, a szveloránvevoi kábelgyárban, a zrenjanini keményítőgyárban. a legnagyobb cement, gyárban, a paratyini üveggyárban, a blazsuji tetolemezgyárban, sőt a jugoszláv vasúti, tengeri és légi forgalomban is. Az amerikai monopolisták koncentrálják a jugoszláv ipart. A legnagyobb bányákat es üzemeket kisebbekkel egyesítik és monopolista jellegű, úgynevezett „közösségeket" alakítanak. A burzsoá sajtó szerint az amerikaiak jugoszláviai tőkeberuházásai 100 százalékos nyereséggel járnak. Busás haszonra tesznek szert az angol, a nyugatnémetországi és a francia monopolisták is. A mai Jugoszlávia a kapitalista országok nyersanyagszállítója- A belgrádi hatalombitorlók már a mutt évben kötött Allén—Tito és Allén— Kardéi j_fóle szerződésekben arra kötelezték magukal, hogy „továbbra is megkönnyítik az Egyesült Államok számára szükséges nyersanyagok és félkészáruk termelését éa kivitelét''. T.ilóék, hogy az amerikai monopolistáknak a jugoszláviai természeti kincsek kirablását megkönnyítsék, nemcsak a külkereskedelmi ma. nopoliumról mondtak le, hanem sok árucikk, elsősorban az amerikai áruk behozatali vámját is eltörölték. Jugoszlávia kivitele világosa^ mu. tatja az ország gyarmati helyzetét. Mint a titóista „Borba" 1952 június 17-i száma írta, Jugoszlávia akkori összkivitelének 33 százaléka nyersanyag és mezőgazdasági termény. 60 százaléka félkészáru. 7 százaléka készáru volt. Az összbehozatal 24 százaléka félkészáru és 53 százaléka készáru volt. A titóisták évről-évre több, fő. leg stratégiai fontosságú nyers, anyagot szállítanak a kapitalista országokba, 1951-ben 9663 tonna rezét, vagyis a jugoszláv rézkiviVi. nek mintegy 61 százalékát, 40.892 tonna finomított ólmot, vagyis a jugoszláv ólomkivitelnek 76.6 százalékát szállították az Egyesült Államokba. Azok a stratégiai nyersanyagok, amelyeket Jugoszlávia exportál, elsősorban a támadó atlanti tömb hadigépezetonek ellátására szolgálnak. Jugoszláviában a polgári szükségleteket szolgáló iparágak termelése évről-évre csökken A jugo. szláv mezőgazdaságot a Titc-klikk az iparhoz hasonlóan kétségbeejtő helyzetbe sodorta. A legfontosabb gabonafajták termése egy év aiatt 3,274.000 tormával csökkent. A jugoszláv gazdaság ilyen méretű kirablása eredményezte azt a kétségbeejtő helyzetet, amely Jugoszláviában jelenleg minden területen uralkodik. A munkások és alkalma, zottak reálbére állandóan csökken. A közszükségleti cikkek ára emelkedik. Éhínség tombol az országban, a betegségek ezer és ezer embert pusztítanak el. Ezért a helyzetért teljes mértékben a belgrádi hatalombitorlók felelősek — állapítja meg végűi a Jugoszláv Hazafiak Szövetségének lapja