Délmagyarország, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-22 / 94. szám

I SZERDA, 1953. ÁPRILIS 2t. Pedagógus pártszervezeteink segítségére Népnevelőmunka a választási kampány idején már Intézetünk pártszervezete évek óta aktív politikai munkát végez n lakosság körében. Agitációs kollektívánk tagjainak szá. ma több mint 450. Árra törekedtünk és törekszünk, hogy népneve, lóinkét a legtapasztaltabb, politikailag jól képzett elvtársak közül vá. hisszük ki. Intézetünk pártszervezete jó munkát végzett u helyi szovjet válasz* tási kampány idején. Népnevelőink ezalatt az idő alatt több mint ezer látogatást tettek a dolgozóknál és több mint ötezer emberrel beszélgettek. Amikor a választáti kampány megindult, tervet dolgoztunk ki an. nak érdikében, hogy az agitációt színvonalasabbá, közvetlenebbé és meggyőzőbbé tegyük. A népnevelök részére szemináriumokat tartottunk, amelyeken a következő tárnákkal foglakoztunk: „A Sztálini Alkotmány — a győzelmes szocializmus alkotmánya", „Rendelet a helyi szovjet választásokról", stb. A választási kampány napjaiban három agitációs központot szer. veztünk. Az agitációs központokban számos — főként a XIX. pártkon. gresszut anyagával, a halhatatlan Sztálin kongresszusi beszédével és utolsó nagy művével foglalkozó előadást rendeztünk. Zscloznov elvtárs, a mezőgazda, sági tudományok kandidátusa „A sztálini természetátalakltó terv n megvalósulás útján", Cseremnih professzor pedig „A szovjet választási rendszer — a világ legdemokratikusabb válaBz'ási rendszere" címen tnrt0t| előadást. Több mint 500 választó hallgatta meg » „Moszkva újjáépítésének sztálini terve a gyakorlatban" című előadást. Számos váfasztó vett répt azokon aa előadásokon is, amelyek a dolgozók anyagi jólétének és kulturális színvonalának emelésére irá, nyúló tervfeladatokkal foglalkoztak. A hozzászólók áaját példájukon keresztül mutattak rá a dolgozók reálbérének állandó növekedésére, elmondták, hogy mennyi mindent köszönhetnek a szovjet hatalomnak. A választók kérésére az agitációs központokban előadásokat tartottunk a szülők részére is. Számos válasz, tót vonzott például a gyermekek ne. velőséről szóló tartalmas módszertani előadás. A Komszomoi kerületi bizottsága, val együttműködve többízben ren. deztünk külön ifjúsági előadásokat és ősieket a fiatal választók számára. Különösen nagy érdeklődést kel. tettek a népszerű tudományos tárgyú előadások, amelyeket rendsze. rint színes dokumentum, vagy ismer rel terjesztő filmek bemutatásával egészítettünk ki. Hatalmas érdeklődés mellett zaj. lott le a választási kampány napjaiban rendezett1 „béke-est", amely, nek előadója Zinajda Nyikobijevna Gagarina tudományos dolgozó, a kerület egyik küldöttje volt. Az elő. adás után kultúrgárdánk tagjai szórakoztatták a választéka*. Két agitációs központban telévi. A Pedagógiai Főiskola énekkarának hangversenye ziós vevőkészülékeket állítottunk fel. A választók több moszkvai színházból közvetített színművet néztek végig. Népnevelőink gyaikran felka. restek a választókat lakásukon. Rendszerint azokait a dolgozókat látogatták meg, akiket már jól iamer. tek. Beszéltek a kommunisták és pártonklvüliek megbonthatatlan blokkjáról, ismertették a küldöttjelöltek munkáját és társadalmi tevé. kenyaégét. A választók találkozásai a kül. döttjelöttekkel — Gagarina elvtársnővel, Kurgyukovával. kerületünk egyik üzemének sztahánovis(ájúval, Karcevvel, az egyik közellátási kombinát igazgatójával és a többi elvtársakkal — igen szívélyes baráti légkörben folytaik le. A választási kampány idején foiy. tátott népnevelő munka újabb tapasztalatokkal gazdagította agitációs kollektívánkat, megszilárdította a pártszervezet kapcsolatát a dolgozókkal. Feladatul tűztük ki, hogy ezeket az értékes tapasztalatokat jól hasznosttjuk további munkánk során. Irta L, Szerebrjakov, a „Potyom. kin" Pedagógiai Intézet pártszerve, zetéliek titkára. A Rosenberg-házaspár ügyvédje és a „Combal" leleplezd adatokat közöl a Rosenberg-házaspár elleni vád „koronatanújáról" Párizs (MTI). Az „AFP" washingtoni tudósítója Emmanuel Blochnak, a Rosenberg-házaspár ügyvédjének nyilatkozatát közli. Bloch nyilatkozatéban okmányok alapján bizonyítja, hogy Dávid Greenglaas, a Rosenberg-házaspár ellen gyártott vád úgynevezett koronatanúja együttműködött a vádhatósággal. A Bloeh birtokában lévő okmányokból kitűnik: Daivid Greenglass megengedte a FBI-nek (Szövetségi Nyomozóiroda), hogy „felfrissítse az em/lékeze)ét" néhány olyan kérdésben, amelynek döntő fontossága volt a vád szempontja, bői. A Rosenberg-házaspár védője a továbbiakban emlékeztet arra, hogy Greenglaas jóideje haragban volt a Rosenberg-házaspárral és már korábban pert akart indítani a házaspár ellen. A „Combat" című párizsi bur. zsoá lap április 18.i számában Dávid Greeaiglasa kézírásos nyilatkozatának fotókópiáját közli. Green. glass e nyilatkozatában elismeri, hogy a rendőrség és a bíróság előtt tett tanúvallomása valótlanságokat tartalmaz. Grcenglass a „Combat"ban közölt nyilatkozatában megállapítja, hogy hamis vallomást telt csak azért, hogy „a neki feltett kérdésekre valami választ adjon". A Koreai Képi Demokratikus Köztársaság által szabadonbocsátott tizennégy francia polgári személy sajtóértekezlete Phenjanban niány részéről irántunk megmutaj. kozott." A többi felszólaló is háláját fe. jezte ki azért az emberséges bánásmódiért, amelyben őket a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya részesítette. Phenjan (Üj-Kína), Hét angol polgári Biemélynek a közelmúltban történt átadását követően a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság most 14 francia állampolgárságú polgári személyt adott át hazaszállítás céljából a szovjet megbízottnak. A Phenjanban működő újságírók részvételével rendezett sajtóértekezleten a francia állampolgárságú polgári Bzemélyek elutazásuk előtt köszönetet mondtak a koreai kor. niánytiuk azért az emberséges bánásmódért, amelyben őket részesítették. — Örülök, hogy a koreai kormány megengedte hazaiérésemet — jelentette kl Georges Perruche, n szöuli francia követség egykori ügyvivője. Noha az amerikai repülőgépek sok várost és falut a földdel tettek egyenlővé, mi mindenkor tiszta éa meleg lakóhelyen voltunk elhelyezve, távol a veszélyes öve. •ettőlEmlítést téve arról a gondos bánásmódról, amelyben a koreai hatóságok őket részesítették. Perruche még kijelentette: „mélységesen hálás vagyok azért a kedvességért és gondosságért, amely a koreai korEgyiptomi lap a „Középkeleti Védelmi Terv" ellen (MTI) Az „A1 Mi'szri" nagy cikkben foglalkozik az arab államoknak a középkeleti úgynevezett védelmi tervben való részvétele kérdésével. A lap megállapítja, hogy Anglia és az Egyedit Államok továbbra is megpróbálják ráerőszakolni az arab államokra ezt oz úgynevezett védelmi tervet. A lap hangsúlyozza: „Az arab népek minden energiájukkal, minden erővel harcolnak ez ellen a terv el. len. Egyiptom népe és kormánya ezt « tarvet elveiette és sohasem engedi magára kényszeríteni. Ugyanez a helyzet a többi arab népnél is, amelyek felkelnek saját kormányuk ellen is, ha az egy ilyen bűncselekményhez odaadná magát". Kultúrfoiradamunk legfőbb frontja az általános iskola, Amely az új ember imihelye. Pedagógiai főiskolánk felmérhetetlen jelentőségű feladata és felelőssége, hogy olyan pedagógusokat neveljen, akik képesek megfelelni ezeknek a feladatoknak. A Pedagógiai Főiskola énekkarának szombati hangversenye nemcsak bemutató kívánt 'ahá' lenni, nem csupán neme6 szórakozás, hanem sokkal több ennél: bizonyság arra, hogy ifjúságunk céltudatosan készül az új élet új értelmiségének nagy feladataira. A Pedagógiai Főiskola énekkarát már sok más szerepléséből is jól ismerjük. Ez a hangverseny csak megerősítette, hogy az énekkar Szeged egyik legjobb és magas mrűvészl feladatokra képes kórusa. A hangverseny első része a Kodály-születésnap megünneplése jegyében folyt le. Ennek műsora éppen ezért Bartók és Kodály müveiből állt. — Legelőször a Kodály kezében híressé vált egyszerű köszöntó-népdal, a „Serkenj fel", majd a „Fények ragyogása" (erre az alkalomra fordított magyar szöveggel) s aztán a nagy mesteT nagy tanítása: „Jeüge" hangzott fel, az „igaz emberség dala", a nagyszerű biztatással: „dalra, magyar nép!" Mindhárom méltó nyitány ehhez a hangversenyhez. A női kar ké' Bartók- és egy Kodály-száma új hangzást, új szint jelentett a vegyeskar számai után. A Bartók kórusok előadása azonban még nem volt olyan meggyőző éa érett, min' ezt a Kodály-műveknél tapasztalluk. Fölötte kívánat0s volna, hogy a kóros fordítson minél 'öbb figyelmet Bartók alig ismert kórus-müvészetónek bemutatásé na és népsz erősítésére. E művek rendkívüli művészi igényességével megbirkózni, e műveket a közönséghez közel vinni éppen ez a kórus hivatott. Ezenkívül még változatosabbá tenné A kóros műsorát, ha a női kar önálló számai mellett önálló férfikari számokat is beiktatna, I" Bartók ée Kodály egy-egy műve mellett a nvadrigál-irodalomra is gondolunk. Az est két legnagyobb sikerű, egyben legigényesebb s legnagyobb művészi teljesítménye volt Kodály két negy kórusművének, a „Molnár Annának" és a Mátrai képeknek" az előadása. A „Molnár Anna" Szeghy Endre veeényletével egy művészi ízlésben tisztult, minden hatásvadásaaától men'es karmester művészt produkciója volt. A drámai feszültség, ami végig fűti a mű alaphangulatát, s a nép fiának a balladában megnyilatkozó emberi jósága ellenállhatatlan erővel ragadta magával a hallgatót, A közönség szűnni nem akaró lelkesedésé — s most még a kórus is közönséggé vált — jutalmazta Szeghy Endre fáradozását és nagyszerű művészi teljesítményét. A „Mátrai képek" előadása Erdős János vezényletével méltóan társult a „Molnár Anna" sikeréhez. Abban a balladai feszültség és az ábrázolás realitása, a mély átélés ragadott magával. Ebben a Vidróczki-ballada szépségei nyűgöztek le. A folyton változó képek, majd egy hatamas jókedvű kavargás förgeteg© elevenedett meg előttünk. Nagy siker, a közönség és kóru6 elismerése jutalmazta Erdős János művészi munkáját. A műsor második részo ha. ladó hagyományaink egészséges kultuszáról tett tanúságot. A pre. klasszikus madriigálok'ól Bach ké.t kórusa vezetett át, a romantikusok érintésével (Liszt) napjainkig, • szocialista realizmus szovjet, és hazai képviselőiig Szvesnyikov két rendkívüli szépségű népdal, kórosa, majd tömegdalok fejezték be n sikerekben gazdag hangversenyt. A főiskola tanárai magyar művek méltó és művészi tolmácsolásával gazdagították a hangverseny műsorát. Mészáros Emma Bartók: Román táncok és Kodály: Maros, széjki táncok ctmű művét, B. Rácz Lili Liszt: Oampanel'a című müvét adta elö nagy sikerrel. Külön meg kell említeni Feketé Amália szóló énekszámait. A Liszt-dal és Szvesnyikov: „Csengettyű" című kórosának szoprán szólója itt-ott még adós maradt a szöveg érthe'őségé. vei. Kodály: Rossz feleség című müvének igen nehéz kettős szere, pét azonban éles kontrasztokkal, mély drámaisággal adta eűd. mindenkor megtartva a mü stílusos előadásának művészi mértékét. Mostani szereplése csak megerősíti azt, hogy még igen jeténtós művészi feladatok megoldására van hivatva. A tömegdalok és szólóének zongorakíséretót Madáchi Lászlóné látta el. A műsor számai* rövid, de tartalmas összekötó szöveg fűzté egybe. Ez a hangverseny azt bizonyította, hogy a Pedagógiai Főiskola énekkara, művészi és zenei neve lói tedjesttik, mégpedig jól teljesítik kötelességüket. Mind közvetlenül: nevelő munkájukban, mind köz. vetve azokkal a szép és becses művészi értékekkel, amelyekkel ea a hangverseny hallgató közönségét megajándékozta. Holló Sándor 1930 JUNIUSÁBAN érettségiztem. Az érettségit követö nyári ezünel. ben nagy érdeklődéssel lapozgattam a Bölcsésztudományi Kar előző félévi tanrendjét, ebből kezdtem ismerkedni annak a Kainak az életévei. ahova szeptemberben beíratkőzni szándékoztam. Különösen megragadta a figyelmemet, hogy a tanrend végén az egyes kari intezetek neveinek felsorolásával találkoztam. Az intézet szó olvasása közben nagy intézményekre gondoltam s azt hittem, hogy a tanrendben fehoro't igazgatók mellett minden intézetéén külön tanszernél yze'tel, szép helyiségekkel és komoly fölszereléssel találkozom, egyszóval valahogy úgy képzeltem el bölcsésztudományi intézetein, ket, mint amilyenekkel ma találkozik a látogató, hu eljön Karunkat megnézni. AMIKOR BEIRATKOZTAM az egyolemr • « kezdtem megismerni az o'tai i életeL csalódva és meglepetve vi tlem ésare, hogy egy-egy bölcsé utudoníánykari intézet a tanár dogozó szobájából s egy, gyakran szűk helyiségből áll s nz Intézeti igazgatón kívül egyiknek sem volt tanszemélyzete, a könyvtár kezelését és a tanszék körül adódó kisebb-nagyobb adminisztratív munkát is leg'öbb9zör a professzor saját Írógépén a hallgatók közül önként jelentkezett vállalkozók látták cl. A szemináriumi helyiségek nem egy esetben az egész hét folyamán zárva voltak s csak a gyakorlatok idejére nyi'tak ki, nehezen hozzáférhető volt a könyvtár is, melyben még akkor 6em találtuk meg a tanulmányainkhoz 6zük•égcs müveket, ha a professzor törődött a könyvtárral és a hallgatokkal, #mert egyik intézetnek sem Jegyzetek a régi és az új egyetemről volt konzoly költségvetési kerete, de az is előfordult, hogy a profeszszor az intézeti általányt pusztán az őt érdeklő, speciális szakkönyvek beszerzésére fordította s egyáltalán nem törődött a hallgatóik tanulmányi szükségleteivel. Kétségtelenül akadt egy-két intézetvezető, aki az adott korlátokon belül igyekezett valamelyes intézeti élete' téreanteni, de ezek a tiszteletreméltó kivételt jelentették. A professzor ós a diák között az esetek többségében s igy néhány egyébként kitűnő professzor esetében is, szinte áthághatatlan ür tátongott voltak professzoraink, akikkel négy év alatt csak épp a kollokviumok és a vizsgák ideje alatt találkoztunk s akik IV. éves korunkban sem tud'ák a nevünket. Azt, hogy milyen volt a tanár és diáit viszonya a múltban, épp a szegedi Bölcsészeti Karon szerzett keserű tapasztalatai alapján klasz. czikus tömörséggel József Attila fogalmazta meg a „Születésnapomra"' cimü versében, Horger Antalról írva. KÉTSÉGTELEN, hogy a professzoroknak jelentós többsége a multbazi sem volt ellensége az ifjú. ságnak s különb volt, mint „Horger Antal úr1*, akinek „hevét s nevét" József Attila verse idézi, A hallgatók széles tömegeivel való foglalkozást azonban jó szándékaik ellenére is lehetetlenné tette a feu. dal-kapitalista Magyarországnak az a felfogása, mely sokalta tz egye. temet végzelI emberek számát s melynek nem volt érdeke, hogy ifjúságunk jól felkészülve kerüljön kl a/ életbe. Különösen érvényesült ez a felfogás a dolgozó nép gyermekeivel szemben, közülök még az elenyésző kevés is alig tudla elvégezni tanulmányait, aki valamely véletlen folytán bejutott az egyetemre. A professzorok elmélyülő oktatási munkáját a megfelelő felszerelés. könyvtár, költségvetési fedezet mellett a tnmsegédszemélyzei teljes hiánya akadályozta. Igaz, hogy egyes intézetben akadtak díjtalan tanársegédek, vagy fizetéstelen gyakornokok, de ez. ahogy visszaemlékszem reá — maga™ is hét esztendeig voltam díjtalan gyakornok, illetve tanársegéd — a.lig volt több annál, hogy címet adott egyegy állástalan diplomásnak s enge. délyt arra, hogy az egyetem helyi, ségeit, könyvtárait használja, meghúzódjék annak fűtött helyiségeiben. De nemcsak az egyetemi ifjúság, maguk a professzorok sem érezhet, ték magukénak a rosszul felszerelt intézeteket. Az elméleti Karokon az intézet körülbelül csak tanári szobának számított, ahova a profeszszor csak az előadás élőt; és utón ment be, munkáját legszívesebben az egyetemen kívül végezte, s kénytelen is volt végezni a kutatási feltálelek hiánya miatt. Előfordult az is, s nem is a legérdektelenebb munkákkal, hogy szerzőjük tiszteletdíj nélkül volt kénytelen közlésre át engedni, sőt saját költségein közölni íudományes kutatásainak eredményeit, ami az' hozta magával. hogy azok a professzorok, akik például nagyobb családot tartottak el, kapitalista könyvkiadás igájába kerültek s tunóshoz méltatlan, üzleti jellegű vállalkozásokba,, vettek részt, mert az egyetemi tanári dotáció, különösen az olyan kislét. számú Karon, mint a mienk, nem mindig biztosított a tudományos munka végzéséhez szükséges nyugodt életet NEM UTOLSÓSORBAN az. ok;ató_ és tudományos munkának szúk korlátai okozlak azt, hogy azok a profeszorok, akik felismerték vagy legalább megsejtették a tudomány és a feudál-kapltatista Magyarország eredendő ellentétét, furcsa, bogaras vicclapokba való alakok <á váltak, különcökké. Különcködésük torz, valóban mosolyra késztető megnyilvánulásai mögött azonban végső fokon mély emberi tragédiák komorlottak fedEgyetemeink, tudományos intézeteink képe az ötéves terv elindulása óta alaposan megváltozott. A tudományos- és az oktatómunkához szükséges anyagi fedezet minden vonatkozásban kitűnően biztosítva van és állandóan emelkedő tendenciát mutál. A mi Karunkon a mult_ ban csak névben élő intézetek az elmúlt években váltak volóban intézetekké, ahol szépen berendezett helyiségek serege biztosítja az állandó munkát. A professzor nincs többé elszakadva a hallgatótól, mert végre nem az a kötelessége, hogy a tudományok iránti érdeklődést korlátozza, ellenkezőleg, minél szélesebbre keU kitárnia a múltban bezárt kapukat. S ehhez minden segítsége megvan. Oktatómunkáját immár nem kell egyedül végeznie, megfelelő jól díjazott. tehát nyugodt életkörülményekkel (rendelkező segédszemélyzet támogatja a elsősorban az ő munkájától függ, hogy ebből az ifjú gárdából mit tud kihozni. Népköztársaságunk az egyetemi munka melleit a tudományos kutatást is korszerűen megszervezte s minden anyagi és eszmei Segí-séget megad ennek biztosítására. A magányos, világtól elrugaszkodott tudós típusa már a múlté. Tudósaink gyakran munkaközösségekbe tömörülve dolgozzák fel, kúatják ki mindazt, amire fejlődni, művelődni vágyó népünknek szüksége van, tudományos munkáik pedig nemcsak hogy megjelenhetnek, hanem méltó díjazásban részesülnek, sőt a legkiemelkedőbb tudományos munkákat kormányunk az 50 ezer forintot is elérő Kossuth-díjjal tünteti ki s mefllette egyéb más típusú jutalmakban, részesíti. Ugyanez áll a Szűkebb érteleimben vett oktatómunkára is. AZOK SZAMÁRA azonban, akik a tudománnyal jegyezték el magukat, nem ez a legfontosabb. A kitüntetések, az anyagi juttatások nyilván ösztönzik a tudományos munkát s az oktatómunkát is, legfőbb ösztönzőnk azonban dolgozó népünk szeretete, megbecsülése s az. a tudat, hogy munkánkkal a világtörténelem legjelentősebb vállalkozásában, a szocializmus építésé, ben vehetünk részt. Ninos is olyan valamire való magyar tudós, aki ne lelkesednék e nagy feladatért s ne törekednék arra, hogy munkája biztos téglaköve legyen boldog jövőnk hataln%s épületének Rárótt Dezső egyetemi tanár, a Bölcsészettudományi Kar dékánja 9