Délmagyarország, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-26 / 48. szám

2 CSÜTÖRTÖK, 1953. FEBRUÁR 1». Csongrád megyében évről-évre nagyobb gondot fordítanak az anya- és csecsemővédelemre, felére csökkent a csecsemőhalálozás A Horthy-rendszerben, Csongrád megyében nein törődtek az anyák és gyermekek védelmével és csuk a Pallavichlni ós Károlyi gróf csalá­dok gyermekeit óvták a fúvó szél­től is. Tízezer holdas birtokaikon évente százával haltak meg a cse­csemők a hiányos táplálkozás, vagy orvoshiány miatt. A szülésnek mind. össze 20 százaléka folyt le szak. szerűen — kórházakban, vagy inté­zetekben. Szaktanácsadás egyálta­lán nem, vagy csak a nagyobb vá­megváltozott a helyzet az Átokházá. ból lett ÁsotUialom termelőszövet­kezeti községben. A dolgozó parasz­tok többsége a tszcs.kben dolgozik, s gondtalan életet biztosít gyermo. keik számára is- A körzetben ma mái­két korszerűen felszerelt szülőotthon működik, rendszeres szakorvosi szolgálat jár ki s egészséges, boldog anyák és Hazánkban , , h«lt>tkl,HIIIIIM..MIllf*MHIH*.t...l|.in|,(SfH.., bi. 'fa1 / Cilit Ifat. -aad...a,.•••..,.,..,, — , , . .'I.aia.i aaaaa.aaaaaaaaaaa^ ,7, ..., „.., - - M J*'Kia.aaa.aa aaaaaaaaaataaaaaaw CllK a bülCSOdéK !!l(íít!!!!!lt!n!!!t!!!! aaaaaaaaaaa,aaiaa-*7 és férőhelyek száma. Ezt ls előírja — több más mellett — a miniszterta­nácsnak az anya. *s gyermekvé­delem tovább, fejlesztéséről a napokban megjelent ren­delete. Grafiko. nunk 1951 de. cembcrétől 1952 szeplemberélg mutatja az ez irányú fejlődést. .•••Hiüililt>IK!IÉ<liri».iDgl •g>Miai«»g«»Mi«K*ti)»í»KéMi aaaaftaaa >taaktx»lcr,ir4*»«acsdta«i •IKIia9*K szá­rosokban volt a terhes fthyák mára. Az OKI egyik 1938-as jelentésé, bői kiderül, az úgynevezett gondo­zási körök munkája abban merült ki, hogy — táncmulatságot rendez, tek, hogy a nyomorban lévő terhes anyák számára félliter tejet és ne_ gyedkiló cukrot juttassanak­A Szeged-Átokházai egészségvédelmi körzet * következőket jelentette: „Az árenda a földek értékéhez képes! Igen magas. A viskók falai nyirko­sak, penészesek, 10 család pedig íöldbevájt kunyhókban lakik. Kevés a kenyér, sok a gyermek és nagy n nyomorúság. A hiányos táplálkozás, egészségtelen lakásviszonyok miall n csecsemők 70 százalékánál angol, kóros elváltozást találtunk". A ba­jok „megszüntetésére" úgynevezett ,,zöldkeresztes kecske-akciót" kellett szervezniük, hogy minimális meny­nyiségű tejet juttassanak az anyák és gyermekek számára,. Átokháza alaposan rászolgált ak. kori nevére. Ma már gyökeresen / gyermekek vannak a községben. Államunk szerető gondoskodása folytán nemcsak Ásotlhalmán, ha­nem a megye minden községében megváltozott a helyzet. Amíg a fel­szabadulás előtt mindössze kit szü. lőszoba volt, ma már hét modern szülőotthon működik n megyében. Bölcsőde egyáltalán nem volt, a há­roméves és az ötéves tervben hat állandó és 12 idénybölcsőde létesült csak a községekben. Ebben az év­ben újabb három állandó és hét idénybölcsőde létesült, s a férőhelyek száma ezzel 750-re emelkedik­Ezenkívül a megye nagyobb üze­meiben nyolc bölcsőde működik, amelyek közül egyedül a Szegedi Kenderfonógyárban 60 gyermek ré­szesül szakszerű gondozásban. A megye bölcsődeire ebben az évben mintegy 350.000 forinttal többet fordítanak, mint tavaly. A felszabadulás óta a városokban is sokkal nagyobb gondot fordíta. nak az anya. és csecsemővédelem­re. A szentesi és a makói kórházak­ban külön gyermekosztályok léte­sültek- Az anya. és csecsemővédö feladatokat ellátó orvosok, ápoló­nők és védőnők száma háromszoro­sára növekedett. Ma már a szakor­vosok is járják a vidéket s így a terheseknek már mintegy 90 száza­léka rendszeres gondozásban része­sül. A felszabadulás előtti 20 szá­zalékkal szemben ma a szüléseknek fele intézetben folyik le. Amíg a felszabadulás előtt 14.2 százalék volt, jelenleg már csak 6 százalékos a megyében a csecsemő­halandóság. A múltban Szegeden, az ország második városában is 12 százalékos volt a csecsemők elhalálo­zási arányszáma. A város urai nem sokat törődtek ezzel. A szegedi álla. mi levéltár adatai szerint a város 1931. évi költségvetésében a gazda­sági válság ellenére, úgynevezett kegyúri kiadásokra — ezen belül legtöbbet a fogadalmi templom cél­jára — mintegy 300.000 pengőt, ugyanakkor anya. és csecsemővéde­lemre 10.610 pengőt irányozott elő. Scultétí Sándor, az akkori főszám, vevő javaslatára — akinek évi fi­zetése 10.131 pengő volt — még eb­ből a csekély összegből is törölt 500 pengőt a pénzügyi bizottság. Esze­rint annyi maradt anya- és csecse, mővédeletnre. amennyi a főszámve­vő egy évi fizetése volt- Hasonló v0lt a helyzet 1937-ben és 38-ban is. Szegeden a felszabadulás óta többmillió forintos beruházással felépítették a fasiszták állal le. rombolt gyermekklinikát s férőhe­lyeinek száma az egykori százról a múlt év végére 161-re emelkedett. Azelőtt egy, most három röntgen­készüléke van a gyermekklinikának. Tavaly Móravárosban. Alsóvároson, Újszegeden és a tudományegyete­men új bölcsődéket létesítettek. Eb. ben az évben sem egy főszámvevő egy évi fizetését, hanem 1 millió 245.000 forintot fordítanak csak anya- és csecsemővédelcmre. A ró­kusi városrészben rövidesen meg­kezdik egy gyermek poliklinika épí­tését- Az állandóan növekvő gondos, kodás azt eredményezte, hogy a fel­szabadulás előtti 12 százalékról 4.8 százalékra csökkent Szegeden a cse­csemőhalandóság. Jugoszláviában ma a temetőkben minden második sír — gyermeksír A TITÓISTA SAJTÓ nemrégen azzal a „szenzációval" (öltötte meg hasábjait, hogy egy Zágráb melletti városkában öngyilkos lett négy gyermek. Vájjon milyen fragedia az, amely még a legfiatalabbakat is arra kényszerűi, hogy eldobják maguk­tól szinte alig serdülő életüket? Bozsica Róza, Gyurgyica és Tomo — így hívják azt a négy jugoszláv fiatalt, aki Zágráb mellett a vonat kerekei alá vetette magát — hátra­hagyott búcsúlevelükben szörnyű váddal bélyegezték meg a Ti'to­fasizmust, ame'y elrabolja a mo­solyt a gyermekektől, nyomorra és szenvedésre kárhoztatja őket és szü­leiket­A mai Jugoszláviában semmiféle törvény és semmiféle gyakorlat sem védelmezi a gyermeket és any­ját. Titóék megfosztották az anyá­kat az élei az életlehetőségről és ezzel együtt kegyetlen ítéletet mondlak ki gyermekeik felett is Hogyan neveljen gyermeket az az anya, akinek nincs munkája, nmes megélhetése? Ilyen anyák pedig (íz­ezrével tengődnek Jugoszláviában. Maga Tito kénytelen volt fasiszta­pártjának zágrábi gyülekező én be­vallani, hogy 1951-ben több mint 59.000 nőt bocsátottak el a jugo­szláv üzemekből. 1952-ben pedig még nagyobb méreteket öltött a nők eltávolítása a gyárakból és vál. lalatokból. Vojvodinában (Vajda­ság) a dolgozó nők 70 százalékát dobták ki az utcára- Belgrádban egy nap alatt 1500 nő került erre a sorsra, Zágrábban pedig a mult év októberében szinte naponta több mini ezer nőt bocsátottak el az ipari vállalatok. EZ A NÉHÁNY SZÁM is hú ké­pet fest arról, milyen nagy ará­nyokat öltött Jugoszláviában a nők munkanélkülisége Nem te'jes ada­tok szerint az országban ma több mint 190.000 nő tengődik munka nélkül. Ezeknek a nőknek a nagy része többgyermekes anya ..Csupán Zágrábban — írja a „Narodni Liszt" című titóista újság — 4500 munkanélküli nő közül 900_nak 1500 gyermek" van, akiket el kell tar. ígriiok." £ppen ez az, ami miatt tömegesen bocsájtják el őket. A titóista „Borba" cinikusan írja, hogy „a nő nem kifizetendő munkaerő1', mert „gyermekpótiékot kell neki adni" és „Szülés miatt gyakran hiányzik a munkából". Ezért hát Titóék kiadták a jelszót: ,,Ki a nők­kel az üzemekből". Az a kevés nő, akit Titóék még megtűrnek a gyárakban, elviselhe­tetlen körülmények közöd dolgozik Erről még a belgrádi fasiszták sem hallgathatnak. „A nők a legrosszabb munkákat végzik, sokkal alacso­nyabb fizetési átlaguk van, mint a férfiaknak, s ami a legrosszabb — az elbocsátások során elsőnek eze­repeinek a listákon" — írja a Titó­fasiszsa „Partijszki Ráinik". Kü­lönösen az állapotos nők helyzete elképesztő. A zágrábi „Nin" gyár­ban például az egyik hajcsár kije­lentette: „Nem érdekelnek az álla­potos nők!" Ebben a gyárban a leg. nehezebb munkákat végeztelik a gyermeket váró anyákkal. De ha­sonló a helyze1 másutt is­A kegyetlen sors, amelyben Titó­ék az anyát és gyermekét részesí­tik. nem vár az ilyen egyéni tra­gédiákra. hanem tömegesen pusztítja a fiatal életekel. A mai Jugoszlávia a gyermekhalandóság tekintetében „vetekszik" a legelnyomotlabb afri­kai gyarmatokkal is Szerbiában a gyermekhalandóság általában 34.6 százalékos, Koszovóban és Metohi­jában minden száz újszölött közül csaknem 20 meghal, még mielőtt megérné az egyéves kort. A Vajda­ság sok községében pedig a gyer­mekhalandóság felülmúlja a húsz százalékot is. A kopari járásban még ennél is e:képesztőbb a hely­zet: itt a gyermekhalandóság mint­egy 50 százalékos. Titóék hivatalos statisztikája szerint tizenhatéves ka_ rig a gyermekek több mint 20 szá­zaléka hal meg Jugoszláviában. Ezt a tragikus statisztikát a „Vjesnik" című titóista lau a következő meg­állapítással to'dja meg: „Jugoszlá­viában ma a temetőkben minden második sir — gyermeksir". A „Vjesnik" csak éppen azt nem teszi hozzá, hogy kik a gyermekgyilko­sok Jugoszláviában: a Tito-fasisz­ták, akik az ország költségvetésé­nek több mint 78 százalékát háborús célokra fordí ják és még 1 (!) szá­zaiékot sem irányoznak elő egész­ségvédelemre A GYERMEKEK TRAGÉDIÁJA már a születésnél kezdődik, amikor az anya nem tud szülőotthonba fe­küdni, mert ezek az intézmények egyrészt szinte olyan ritkák, mint a fehér holló, másrészt pedig o!yan drága a kezelés, hogy az anyák 95 százaléka képtelen megfizetni. Ilyen előzmények ui'án jönnek azután a további bajok: az orvosi felügyelet­hiánya. a rossz táplálkozás, a hiá­nyos lakásviszonyok és végül a gyermek súlyos megbetegedése ... De milyen jövő felé néz az a gyermek, akit keservesen felnevel az anyja és életpálya-választás előtt áll? Ezeknek a gyermekeknek a sorsát is kilátástalanná tesai Tito fasiszta klikkje. Tanulás, művelő­dés? Erre a kérdésre maga a tijó­isla közoktatásügyi miniszter így válaszolt a szülőknek egyik nyilat­kozatában: „Nálunk nem kell min­den szülőnek abban reménykednie, hogy gyermeke tanulni fog" — mondta. A nyomor, az elhagyatottság sok gyermekei visz a züllés útjára A jugoszláv városokban és országuta­kon tízezernyi gyermek csavarog. „A belgrádi mozik előtt bolyongó fiúk csapatai gyorsan nőttek — írja a ..Borba". — Ma már városszerte találkozhat velük az ember. Lop­kodnak a piacokon . .. elhagyatott házak padlásain töltik az éjszakát. Megszaporodtak, mint nz a beteg­ség, amelyet rosszul kezelnek." A titóista „Borba" akaratlanul is rá­tapintott a dolgok mélyére. A gyermekek nyomora, elhagyatott­sága valóban „olyan betegség, amelyet rosszul kez€'nek". Ez a ka. pitatizmus ragálya, amelyet Titóék. nak eszük ágában sincs megállítani. A gyermekgyilkos Tito-banda azonban nem sokáig űzheti már bű­nös politikáját. A jugoszláv nép egyre fokozódó harca elsöpri a bel­grádi fasiszták kegyellen rendsze­rét, hogy Jugoszláviában olyan tár. sadalmat építsen fel, amely intéz­ményesen gondoskodik az anyáról és a gyermekéről. A magas tanulmányi színvonal elérésénele fellétele az öntudatos fegyelem kialakulása Az iskola egyik főfeladata,hogy a gyermeket felvértezze a szocia­lizmus építéséhez szükséges alap­vető tudással. Az iskola ennek a feladatának csak akkor tud eleget tenni, ha sikerül tanulóikban jó munkaerkölesöt, öntudatos fegyel­met kialakítania. A szovjet iskolái évtizedes tapasztalata találta meg azt az egyik legjobb nevelésj for­mát, amely képes a szocialista tár­sadalom legfiatalabb tagjait nevel, ni s amely egyben a tanulás sikeré­nek egyik legdöntőbb tényezője is. Ez a nevelési forma az iskolával szoros kapcsolatban lévő ifjúsági szervezet; az úttörő-mozgalom. Iskolánkban a tudatos fegyelem és a magas tanulmányi színvonal kialakulását az úttörő-mozgalom­nak, az ifjúság öntevékeny, harcos szervezete támogatásának köszön, lietjük. Az lúltörőélet számos terü­letén a pajtások öntevékenyen ol­danak meg feladatokat. Rájöttek, hogy a fegyelmezett munka felté­tele a fegyelmezett magatartás. Ah­hoz, hogy együt' tudjanak dolgozni, tekintetbe kell venni egymás kíván, ságati, javaslatait. Kialakult a paj­tásoknak egy kis közössége, ame­lyik megkívánta a közösségtől a fe­gyelmet. Ezeknek a pajtásoknak n többi pajtással való foglalkozás köz. ben hasonló nehézségeik voltak, mint a nevelőknek. A közös problé. mát egymás segítségéve] kellett mcgoldaniok. Ezek a pajtások biza­lommal vették körül nevelőiket és azokat igazi vezetőiknek ismer­ték el. Ezek az úttörők már felelős­séget éreztek társaik magatartásá­ért. Mind több és több pajtást tö­mörítettek nevelőik és maguk köré. Ez a mindinkább erősödő kollektí­va bátor kiállással bírálta azokat, akik fegyelmezetlenségükkel akadá­lyozóivá váltak a közös munkának. Ma már a közös célok eléréséért egyénileg is mind fegyelmezetteb­ben küzdenek. A közös élmények formálják az egyes pajtások jó tulajdonságait. A magas tanulmá­nyi színvonal iskolánkban csapat­és rajbecsület kérdése. Fegyelmezett tanulókkal a nevelöknek nincsen nehéz dolguk. Minden energiájukat az óra jó felépítésére fordíthatják. Az útförőbecsület megkívánja, az úttörők 12 pontja előírja, hogy a csapat tagjai jól tanuljanak, pon. tosan teljesítsék kijelölt feladatai­kat, állandóan törekedjenek isme­reteik kiszélesítésére. Iskolánk kö­zépérdemjegye jelenleg 3.8. Az 1951—52-es tanév első félévéhez viszonyítva kitűnő tanulóink száma megkétszereződött, az elégtelen ta­nulók száma felére csökkent Ez az eredmény annak tudható be, hogy a mi iskolánkban a raj szégyene a kettes tanuló és a raj büszkesége a kitűnő előmenelelű pajtás. A közös. Bég elölt felelősségre vonják azt. aki kötelességét nem teljesítette. A lesújtó közvéleménnyel kell számol­nia annak, aki a raj eredményét rontja. De ugyanakkor a baráti kö­zösség minden lámogatást is meg­ad a gyengéknek és türelmesen se­gít a magatartás megváltoztatásá­ban. A tanulmányi színvonal emelé­sét szolgálják az úttörő szakkörök és a tantárgyi rajgyúlések. A paj­tások tudása elmélyül, miközben bizonyos ismereteket önállóan dol­goznak fel és munkájukat önállóan szervezik. A raj gyűlésekre való elő­készület közben kimunkálódik az akaraterő, hogy egy anyagrészt olyan alaposan sajátítsanak el.hogy arról társaiknak önálló előadást tarthassanak. Ezeken a rajgyűlése­ken gyakran kerülnek felszínre az egyes tárgyakban tehetséges, de visszahúzódó pajtások. Ezek a to­vábbi munka lendítőivé válnak. A tantárgyi rajgyúlések elmélyítik á tudást az egyes tárgyakban, kezde. ményező készségre, találékonyságra nevelnek. A mozgalom azért vált a mi iskolánkban a tanulmányi szín­vonal emelésében és a ludatos fe­gyelem kialakításában lendítő erő­vé, mert megszeretette a pajtások­kal az iskolát. Az úflörőfoglalkozások mindig a pajtások készségeinek megfelelő, világos feladatokat tűznek eléjük. A siker érzése lendíti a pajtásokat to­vább. magasabb célok elérése felé. A pailások úl[örötevékenysége min. dig érdekes tartalommal van tele. Gyűléseik mindig vonzóak és vál­tozatosak és elszak'ttiata'lan szá­lakkal fűzik a pajtásokat a mozgal­mon keresztül az iskolához, Pedagógusltözösségünk vilá­gosan látja a mozgalom nevelő erejét és azt tudatosan felhasználja iskolai nevelési é,s oktatási céljaink éi dekében. A mozgalom és az iskola céljai azonosak: minden gyermeket szilárd tudással akarunk felvértez, ni és minden gyermeket épülő szo­cialista társadalmunk becsületes, lelkes, munkás tagjává akarunk nevelni. Kelemen Jánosné, I. sz. Gyakorló Iskola igazgatója. c4. szaqedi JtLóva Cf erene Jttúziuni Uéiziiio kiállítdia A Múzeum kupolacsarnokában ^ „Szegedi iparfejlődés a céhek­től a szocialista iparig1' címmel március hónapban új, időszaki ki­állítás nyílik. A raktárak revíziója közben elő­kerüllek Tömörkény István és Móra Ferenc által gyűjtött céheml'ékek. A céhekre vonatkozó irodalom át. nézése és a Szegedi Állami Levéltár támogatása révén sikerült eddig teljesen ismeretlen anyaghoz hoz­zájutni. Ezzel lehetővé vált, hogy közös rendezésben — a Céhek ke­letkezését, virágzását és törvény­szerű pusztulását bemutassuk. Rövid bevezető szövegben a cé­hekre vonatkozó általános tudni­valókat ismerjük meg. A kiállítási teremben a tárgyak, képek, met­szetek egységes keretében elevene­dik meg Szeged régi élete. Szeged régi utcái, a különböző céhek em­lékanyaga: zászlók, articulusok do­kumentálják mindennapi életüket. Az ar iculusokban van éleliik min­den ténykedése lerögzítve. D ehiutatjuk iparművészeti re­mekműnek számító ládáikat, remekeiket, a bábsülők és kékfes­tők mintáit, készítményeit. A török korszakot eredeti török­nyelvű oklevelek bemutatásával ér­zékelteljük — mellettük természete, sen ott van rövid magyar kivona­tuk is. A takács céh bemutatásánál egy­más mellé helyeztük a mesterek és legények ládáit Két láda — két vi­lág. A mestereké díszes, s szinte dölyfösen nézi le a takácslcgények egyszerű ládáját. A zászlókon a céhek patrónusa i­nak képe látható és mesierségjeivé. nyeik. Felirataik: „Könyörögj éret­tünk", „Könyörülj rajiunk..." — de a kibontakozó tőkés fejlődés kö­nyörtelen törvényei nem adtak „bo­csánatot" — a feudális viszonyokat konzerválni akaró céheknek — mint ezt Marx zseniálisan kifejti a Tőké-ben. A patriarchális eéhmesterek ál­cája mögött könyörtelen kizsákmá­nyolók lapultak. Napi 13 órán ke­resztül dolgoztatták legényeiket, inasaikat. A céhlegények ez ellen sztrájkokkal, mozgalmakkal véde­keztek — különösen a szabadság­harc időszaká éi, mint erről a do­kumentumok tanúskodnak. A magyar kapitalizmus fejlődés© a mult század 50-es éveitől kezdve Szegeden is szembetűnő- Gomba­módra alakultak gyárak, nagyobb üzemek A kiállítást mai — szocializmus útját járó — életünkből bemutatott fényképek zárják le, melyeken dol­gozóiak munkáját és munkakörül­ményeit láthatjuk. A kiállítás célja annak a törté. " Tielmi folyamainak a bemu­tatása — helyi vonatkozásban —. mely a XVI. század feuia'ista vi. szonyaitól — boldeg szabad életűn, kig, a szocializmus cptiéséig rezet. Nagy Dezső muzeológus Aszály és éhinség Braziliában Montevideo (TASZSZ). A brazil sajtó továbbra is nagy szárazság­ról és éhínségről számol be. Piaui államban a lakosság 42 százaléka, Rio Grandé de Norta államban 76 százaléka, Paraiba államban 54 százaléka, Bahia ál­lamban 42 százaléka, Ceara állam­ban 100 százaléka éhezik. Az „O Popular" című lap közié. se szerint az ország északkeleti részén már harmadik éve ismét­lődik a 6zárazság és ez eddig kö­rülbelül 12 millió embert juttatott súlyos helyzetbe. A sajtó megállapítja, hogy a bra. zil kormány semmilyen komoly intézkedési sem tesz az éhező la­kosság megsegítésére és az aszály elhárítására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom