Délmagyarország, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-25 / 21. szám
4 VASAKNAP, 1933. JANUAR 25. Hazafiságra nevelés a Tito-határ mentén A FIATAL ÍROK II. KONFERENCIÁJA ufircii linlArmentl község- ter. nié.őszövc'kczeti földjei 'litu Jugoszláviájának határnj melleit Icrü.uck el. Iskolás tu nuióink, úttörőink, ha nyáron szüleikkel kimennek a földekre, maguk 's látják, hol állnak lesben, ug rásru készen Tito banditái. Nálunk még inkább, mint másutt, szükség van .ifjúságunk naiufias nevelésére, épt'a békénk megvédet mezősének tudatosítására. Titóék és gazdáik, uz amerikai imperialisták világhódító mestcrkcdéaeiket a kozmopolitizmus, a „világpolgárság" és hazátlanság mételyével leplezik: ..elavultnak hirdetik a nemzeti függetlenség és, a hazafias nemzeti érzés eszméjét, hogy a kapitalista országok elnyomott népeiből k öljék a nemzeti büszkeséget és (gv könnyebb légyen őket nz amerikai viíógüralom eszközeivé, csatlósaivá zülleszteni. Mi az Imperialisták közntopolilhmuedvai scembcszegezzük a szabná országok népeinek újfajta, szocialista hazafiságát, őszinte nemzeti büszkeségét, amely ugj/annkkor a dolgozók nemzetközi testvéri együttműködésén, a prolc'.áriniemacionu. lizmuson alapul. Nálunk ez a kettő — hazafiság és nemzetköziség — egyet jelent, a keltő elválaszthatatlan egymástól. A hazafias nevelés, nc.k legfőbb célja, hogy ifjúságunkban a szocialista haza és a nemzetközi béketábor szeretetét, honvédő készségét elmélyítsük. megszerettetésé, nek a hazafias nevelésben való szerepére a szovjet pedagógia is, u mai magyar neveléstudomány is nagy gondot fordít. Kulinyin intése megerősíti a ml Külcseynk tanítását, aki u lhirainezteheti haeonlókn arra figyelmeztet bennünket, hogy a szülőföld, a közvetlen környezet megismerleléso és megszerettetése a hazaszeretet eisö forrása. Két évvel ezelőtt a szegedi pedagógiai földrajzi munkaközössége .-A szülőföld ismertelése'' címmel ,,Az oktatás és nevelés kérdései" című'kiadványsorozatban megirta me. gyénk, környékünk földrajzát, kiegészítésül az általános iskolai földrajztanítás helyi anyagához. A sikerüli segédkönyv megyénk gazdaságföldrajzi viszonyait a jelen eredmények és a jövő, nz ötéves terv perspektívájában mutntt'a be. i így gen alkalmas arra, hogy ifjúságunkat a szülőföld megismertetése révén szocialista hazaszeretetre nevelje. Am a szülöfíildismerei nem csupán a földrajzi és gazdasági viszonyok tanításából átl. Lényeges része ennek n helyi irodalom haladó hagyományainak és mai eredményeinek megismertetéw, megszerettetése is. ötödik osztó" az ősszel, a tanmenet készítésekor beiktattam az Alföld című küllemé, nyévei va'.ó fóg'alkozás Után, január második hetére t> irodalmi órá', hogy ezeken a szegedi irodalom mú.t-beli és inai alkotásaival és a belőlük kiáradó hazafias szelleminél smertessem meg tanítványaimat. Az első órán, l'elfifi Alföldjének lángoló hazaszeretetéből, alföldmtóete. léből kiindulva, az alföldi, szeged vidéki dolgozó nép költészetével foglalkoztunk. Nagy hatóssal volt tanítványaimra, amikor Kál'mánv Lajos szöregi gyűjtéséből olvastunk népdalokat, népballndákal, amelyek az ö őseik sorsit öröméi-bánatát cl r vetül ették főL Akadt 'anílvóiivone aki a daiokbeli névokben migyniiyja 'eánvOevére ismert. A népköltészeti alkotások . megismertetése mellett Gorkij nyomán szól ejthetem íi dolgozó nép művészi tevékenységének megberslilé^íröl, a nép és költő kőlcsöhös kapcsolatáról, s a népköltészeti gviijtés fontosságáról is. TöX eziilöi'ölil A következő Arán Ak iilfnlóno* lakóin lyában a magyar irodalmi órákon sztale egész éven át legnagyobb költőnkkel, Petőfivel foglalkozunk. Még kény, majd Móra művészeiével ismerkedtek meg tanulóim. A ,,Kétkezi munkások1' című elbeszélés nz alföldi kubikosság kemény, nz urak. kap szembeszálló, de a dolgozókmik önzetlenül segítő, púpjainkba e őremutató népi erkölcsét m ndenuél hitelesebben. élményszerűen érezfclte meg bennük. „Az-nem számos: nem uraknak történt" — mondja a kitb1kosok vezetője, amikor a falu árvi--'lől való megmentéséért fizetni akarnak nekik. A ,>.,S*lriJkt®nván" cimfl nove'la a dolgozóikban mindig meglévő nemzet-közi mmnkásaxn.idnri'ás megható példájával neveli ifjúságunkat arra, hogy a nép és a haza szeretete nem ellentétei más anyanyelvű dolgozó testvéreink ineghecsülésével, szereleiével. A sztrájktörésire hozott román munkások nem vállalták a munkát, mihelyt megtudták, mi célra hozatták őket ide, A román nép fiai akkor u sztrájkban, ma n szocializmus építésében. a békehnreban haladnak velünk egy sorban, Móra Ferenc két népnipse«zerű karcolatából is sokat tanulhattak növendékeim. ,,A gyeví törvény'1 n kulák-bfró zsarnokosko. dásál, maid csúfos lelepleződését, a nép győzelmét; dorozsmai varjú'1 n népmesei hős furfangját. a népi észjárás ötletességét, huniurát rajzolja meg utolérhetetlen művészetlel. Természetesen mindkét nagy sze gedi író műveinek bemutatásánál tanulóim vázlatona megismerkedtek életükkel, más téren kifejtei' munkásságukkal, s kapcsolaiba hoztuk az. olvasottakat az íróktól már régebben ismert olvasmányokkal is. A n.,.l Irodalmat | sősurbaii Nagy Sándor, Sztálin i!ijas és Kossuth-díjas írónk ,,Megbékélés ' című novellájának megismertetésével kezdtük tárgya'.ni. A gyerekek ebben szüleik sorsára, az ö néhány év előtti töprengéseire ismertek. I.ődi Ferenc „Szegni ' című verseskötetéből különösén a szöregi csata és a szegedi árvíz rajza tetszett nek k, de könyv kívül is örömmel tanultak nreg a fö szabadulásrói szóló versszakot: Szilreg felíl még fü'tölgö'i a tájék, hamut kavart a szél. üszkM cibált. Tiszán Innen tudtuk: a kétránygyár éq, s fojtó füst 'el » gyár két nao pipált Szegeden túl még dúlt a harc, q mi Imáris úgy éltünk, mint a szabad emberek — Az asztalunknál ült hégy.Ct lovéris, s előbb nekünk szegték a kenyeret. . A szegedi irodalommal ismertette meg őket a Tiszatij folyóirat néhány száma, amelybű' egv-kéi részletet olvoslunk föl. Különösen kö zelröl érinlette őket Siklót János novellája az őszi számból. Csillogó szemmel hallgatták, hogyan álltak helyt államvédelmi halárőre'ok, hogyan fogtak el a ravaszul átdobott UDB-ás kémeket. Erezték.. s mondták is, hogy nálunk is ébernek kell lenniük, s szorgalommal, fegyelemmel jótanutássál kell képezniük, fejlcsuleniök önmagukat, hogy szocialista hazánknak jó szakemberei, s ha kell, jó katonái lehessenek. összekapcsoltunk a szegedi irodalom haladó hagyományaival . — eb Haladó lingyományninktól így jutottunk el csétröl-esclre a iná!>a. A kövelkező órákon- ismét visszatérünk a hazaszerelet nagy költőjének, Petőfinek alkotásaihoz, de tanulóink megtanulták, hogy az ü példáju is, a szegcdi irodalom haladó hagyományainak és mai értékes alkotásainak is az a legnagyobb tanulsága, hogy szülőföldünk kincseit, népét és természeti szépségeit, gyárait és szövetkezeti földjeit, iskoláit ós kulturális intézményeit — egyszóval az egész szocialista hazát úgy kell szeretniük, mnl Petőfi, niint a megismert frök szerették és szeretik. Hazaszeretetük egyben a népek testvéri együttműködésének, a munkásosztály nemzetközi összefogásának, a béketábor . országaínak, a Szovjetuniónak a szeretete is. S tanulóink azt is megtanulták- hogy a zsarnoknak, akár gyevi bíró az, akár Tito — pusztulás a végük, A szülőföldünk meg.smcrete-téséböl kinövő hazafias nevelés (gy vált a békéért folyó harcra, helytállásra való mozgósítássá. P. Lakatos Aranka taní'ónő" Szőreg A fiatat írók nevelése, oz Iról a utánpótlás kérdése — napjaink irodalmának egyik legtgrtöbi* ugíuntoEobb kérdése. Nem vetetten az, hogy pártunk már többször fogialko/o.t az író: utánpótlás kérdésevet: legutóbb Révai c'.víá.s hívta lei rá a figyeiinünket össze, lefolyt irodalmi vita zárószuváhun. De nemcsak az irodalomnak szerves része az irói utánpótlás kérdése, nzerves része az ifjúság -- a kommunista társadalom jövendő épí*.öl — nevelés kérdésének te. Lenin efvtars a KOMSZOMOI. III. Osszoroszországi kongresszusán inon. delta: „...elmondhatjuk, hogy a kommunista íúriuda'om megleremIevének igazi feindata éppen az ifi jóságra vár... a kapitalista társadalom lwn felnev elkedett dolgozok nemzedéke a legjobb esetben is esnk azt a feladatot oldhatja meg- ...hogy olyan társada'nii berendezés' hoz léire, amely següi a prtfetáiiátujj és a dolgozó) osztályokat abban, hogy a hatalmat megtartsák é.s szilárd alapot teremtsenek, melyen csuk az a nemzedék tud majd tovább építeni, amely már áj körülmények között Iá' munkához...'1 E 'en n; megállapítás érvényes fiatal íróinkra is, fiatal íróink hivatottak arra, hogy megénekeljék megváltótól' élelünket, ábrázolják az új, munkában és harcban megedződött emhe," Típusát, a szocializmust építő, a kommunizmus győzelméért hnrco'ó új bőst. Fiatal íróink képesek erre; mi vagyunk azok, nk:k már új kfirilimenyek kőzött látunk munkához, a-kiket már a népi demokrácia n.-veit. Tőlünk, éppen tőlünk vár újat éi igaza'- jót és nagyot a pórt. nz ország. Tőlünk várja, hogy Tiszta és hü képet nvúitsunk mindarról, ami épül és születik ebben a hajában — tőlünk várja, hogv megszólaltassuk az új érzéseket, amelyek új ételünkből fakadnak s nevükön nevez, ziik ennek az éleinek nagyszerű jelenségeit.,.. Fiatal Íróink az utóbbi két év során kétségkívül sokat fejlődtek. Ta n&skodik erről a Fiatal írók I. és II. Antológiája, a Szivünk Steriivli Törvény, «z Uj Termés — de az Uj Hang, Tiszatój és egyéb iroda!, mi folyóiratok hasábjain mogje.cnt versek vagy elbeszélések is. De elég. viáges-e ez az eredmény? Nem, a fiatal irodalom nem tudott gyökeresen újat hozni, nem tudott előbbre jutói. Mi az oka ennek? Nincsenek talán tehetséges. fiatal Íróink? Nem jó az anyng? Kövefii Endre, Eörsi íslván, Bihari Sándor, László Ibolya, Fekete Gyula — és még folvt'alhntnám — példái azt mutatják, lKigy van jó anyag az irodalmi utánpótlás terén. Hát nkkor hol a hibn a fiatal írók szervezése és nevelése torén? Az Írószövetség és a vidéki csoportok elhanyagolták a fiatat tchelségek fölkutatását, S a cAz JrÓSJCfíVefiég szegedi esem portja lolyóirt.lának úI száma elsősorban abból a szempontból jelent íejlödés1 hogy •> szerkesztés mankója megerősödött. Az őszi számban még megvonok az élettől való elszakadás egyes jelei. Nem loglalkozoll akkor a lelyóirat a nagvjelentőségű politikai események irodalmi leldolgczásával. Az új srám ebben a tekintetben nem kis mértékű haladást lelent; a szerkesztés pótolta a iolyóira1 nak ezt a hiánvosságát. Kerékgyártó Elemér színvonalas nvi'ócikke a Szovjelunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának jelent őségéről beszél, tanulmányt közöl még a folyóirat a békeharc problémáiról is. A szerkesztés érdeme továbbá az. hogy a „Tiszatáj" színvonalas Írásokban emlékezc.t meg a legfontosabb óvlordulókról (Ady. Józset Attila). s nem utolsósorban az is, hogy szovjet és népi demokratikus költő egy-egy versét közli Ugyanakkor azonba,, az élettől való bizonyos mértékű lávolállásnak egyéb leld még megvannak a teli számban is. Hiányzik például a termelési kérdésekkel való <ogl ilkozás, nincs ipari vaqv merögazdaságl riport a iolyóiratban. .4 szerkesztőbizottság kötelessége. hogy a következő számokban ilyen jellegű írások közléséről is gortdoskojjék. A szegedi költők versei lémallkában is, mcgtornuílásban is változatosak. Pctrovácz István az Októberi Forradalom cvíordulójüról irt emelkedett hangú verset. Farkas András ,,Amerika ii/ elnökére" című. csattanós verse formailag is figyelemreméltó megoldású. Dér Endre, Németh Ferenc versei sikerüllek. I.ődi Ferenc ..Bátor szemek" clmú szerelmes versében a:onb(tn elsősorban a tormái megoldások tökéletességére törekedett. A versben sok az öncélúan alkalmazott tormái braA Tiszatáj téli száma vur s amellett még ilyen, fi vers egéezébe, hangulatába nem illő sorokai is olvashatunk betir.e: ..Pillantás ezred rcsze hozott közel elmémbe." András Sándor „December 21-ón történt'' című versében Sztálin elvtársról kíván méltóan szólni. Az eredmény azonban alatta marad a törekvésnek. Sztálin elvtárs nagyságát megénekelni legnehezebb és legmegfiszte/öbb leiadatok egyike: a költőnek különös gonddal kell mordanivalóit megválogatnia és megformálnia. András Sándor áronban ennek hiányában nem ismerte lel, hogy Sztálin elvtársról beszélve el ke/l art is mondani, mit jelent az embereknek Sztálin el\társ. mit jelent azoknak a százmillióknak, akik éppen az ö tanításai megvalósításáért harcolnak. JCéf liktrüU elbeszélést h közölt a tolyóirat. Kékcsdi Gyula ,.Választás" címmel szatirikus hangú ciifteszélésl ír/ i. neayveníir'es választásokról. ,4 kltanően sikerült frris a szegényparasztok és a naqygnzdák választási harcát e/e. ven színekkel megrajzolva ,nutatja be. Kövesdi Lajos „Diákok" elmü elbeszélése a liaial író ktszülő regényének első része. Sok érdeme von a rövid részletnek is: nz egyetemi Hiúság mai életerőt, n:al problémáiról szói és sikerül egyes nlakiaiban tlousokat és tipi-i kus helyzeteket teremtenie. Az' elbeszélésnek azonban van néhány rom lebecsülendő 'ontossáqú hihá)a is. A közölt részlet és előreláthatóan a regény főhőse is, Miska, a szegényparaszt származású. kommunista egyetemi hallgató, Miska jól megrajzol' alak: szorgalmasan tanul. 'esr.tvcsz a mozgalmi munkában, a fiatalok közösségének ügyét magáénak érzi. vezetf-'ipusú diák .4 inl megrajzolt alak azonban ham'ssá válik Málnássy Andreával való kapcsolat ábrázolásában. méghozzá úgy és olyan mértékben, nnogyan és amilyen szélességben ábrázolja az író a két liaial kapcsolatát. Amikor Miska megismeri Andrea1, még nem tudja kicsoda, nem ismeri származását. Később nzorban megismeri az egész családot. Kiderül, hogy Málnássy Andrea gyáros leánya, s hogy ízlésben és magatartásban is teljes ellentéte annak a telfogásnak. amelyet Miska képvisel. Ezért Miska elhatározza, hogy ,,mcgjavítja", „jó útra térili" a leányt. Nem számítva, hogy Miska csodálkozó megjegyzései és tépelődései a le. án]/ különös magatartásán" cs „furcsa" életfelfoaásári egyébktni is naivak, ez az elhatározás pedig egyenesen hihetetlen. Az meg a folyóiraf-rzerkexztés hibája is. hogy sok pongyola logalmazású mondat jeleni meg az elbeszélő: ben. .,Majdnem kíugrofl a bőréből örömében — irja például kövesdi — amikor u/ra gondol hogy bizony a régi időkben nem volt a diákoknak Ilyen 'ó serük ..." Ez túlzás. Ha valaki erre gondol, még nem ugrik ki a bőréből. A „Haladó hagyományaink" rovatban Kiss Lajos Ady Endre költészetéről, Péter László József AltiIáról írt tanulmányt. A „Tükör" rovatban Somfai László „A nagy vita után" címmel Révai elvtárs legutóbbi vitazáró beszédének la. nulságait fejtegeti. A tanulmányban sok heh/es megállapítás van, kár azonban, hogy nem eléggé elemznen alkalmazza Révai elvtárs mcgállapitásutt a szegedi írócsoport munkájává. Az „öregek" és a ,,fiatalok" közötti ellentét rajza pedig nem egészen szerencsés és a tényeknek sem felel meg minden. ben. Osváth Béla „Az irodalom harca a békéért" címmel az irodalom nagyjaival: békcharcáról beszél. McgáU'jpíiásai helyesek, fontosak és időszerűek. Azonban jobban lei kellett volna emelnie a régi irodalom békeharcának egyik jellegzetességét, azt, hogy a régi irodalom nem volt mindig eléggé következetesen békehwrcos, hogy — természetesen — pacifista módon is beszéltek a régi írók u békéről. Ezzel kapcsolatban kellett volna jobban kiemelnie azt is, hogy a szov. jct írók harca a békéért nemcsak tudatosságban, hanem következetességben is felülmúlja, n régebbi írók hékehareát, bár magasabb fokon fcIgt itója rörekvcsőiknek. cA folyóirat eiő'i álló ieladatok közül nz egyik legfontosabb a kritikai rovat megerősítése. Nemcsak abban kell ennek megmutatkoznia, hogy a szerkesztőbizottság löbb he. h/et enged a blráhtolcnnk, hanem ezzel kapcsolatban természetesen a bírálatok színvonalának emelésében is. A t*H számban ftolecska Jolán, Gergely Sándor „Forró nyár" című regényét ismerteti. Gergely Sándor új regényéi az eddigi ismertetések le ményen bírálták. ftolecska Jolán nem az ismertetők álláspontjára helyezkcfkt?. Ehhez joga van. Dc ha ilyen álláspontot foghl e[, kötelessége részletesen cs meggyőzően kifejteni elgondolását. Holccsku Jolán is. mertetésének jónéhány állítása azonban nem eiőggé meggyőző, egyrészt azért is, mert nem beszél például a korábbi ismertetéseknek bíráló megjegyzéseiről. A Tiszatáj szerkesztőbizottságának soronkövetkező feladata, hogy az egyes írásművek színvonalának emelésén túl növelje az alrtnális problémákkal foglalkozó írások számú', közöljön minél több riportot, s ezzel együtt biztosítson több helyet a könyvismertetéseknek, gondoskodjék arról, hogy azok a bíróit írásinüliöz méltóak is legyenek. már ,.felfedezel'- tehetségek támogatása is nagyon sokszor tisztán anyagi támogatósra korlátozódott. liagyluk elkallódni azokat a fiatalokat, akik eisö vagy második jelentkezésre nem tudtak mindjárt „kinyoipt álhatót'1 felmutatni. A „felnőtteknél'' is megmutatkozó eszmei tisztázatlanság, helytelen nézetek, káros hatású ideológiai befuIvúsok a fiatalok müvedben hatványozottan mutathatók ki. A sematizmus, « halálhangulat, fiataljaink alkotásaiban is fellelhetők. C mindez minek az eredménye? Az elégtelen, sokszor csypáu formális veze'ésnek, laza szervitel'ségnek, nz eszmei és mesterségbe"; Lépzctisfg Irányának. A feni említett hibáktól nem mentes az írószövetség szegcdi csoportja sem. A csoport nugv százaléka — aktív lő lagja közül 13 — fiatat, nagyrészük 20—22 éves. A mi csoportunkra és fiataljainkra is érvényesek azok a megállapítások, anttk a FIM-re, vagy a fiafal írókra általában érvényesek. A Tisaatáj ezévi II. számában je. lent meg n következő: „ , •, A három makói fiatal művei olyan írások. amelyek megérdemlik, hogy 71gyclniel szenteljünk rájuk . .." (A három makói fiatal művei díjat nyertek a Makói Gimnázium pályázatán.) Sajnos, azóta mi még esnk nem is érdeklődtünk ezekről a fiatalokról, nem hogy bevontuk volna üke' csoportunk munkájába, Engedtük. hogy olyan tehetségeseknek ígérkező fiatalok, mini Marsi Gyula és Fülöp Vilmos abbahagyják az írást A csoport 13 tagja közül II egyetemista. Ez még magában nem lóba, mert e fiatalok nagy része üzemből vagy faluról jött az egyetemre, de nz már hiba. hogy csoportunk évek óta egyetlen dolgozó fiatallal sem gyarapodott. Sőt, több m'nt másfél éve. — a pestről' jött kít fiatal kivételével — egyetlen új ta.™ nein kapcsolódott be az írócsoport munkájába. IV agyon kevés az a támogatás, -1-' amit a vidéki fiatalok a '•'>' pasztallnbhnktól kapnuk. A nálunk élő Nagy Sándor, Somfai László és Ertsey Péter támogatása sem elegendő tizenhárom fiatalnak, » a fővárosi írók meg osak nagyritkán vetőéinek el errefele. A FIM-től pedig egyáltalán nem kapnak a sz,egedi fiatalok segítséget. A szegedi fiatal íróknak nngvon kevés a kapcsolniuk a termelőmunkával. Példa erre n Tiszatáj, ehol már hosszú idő óta alig jelentek meg ilyentárgyú müvek. Mikor olvasnunk utoljára például gyári munkásokról? Hát a termelőszövetkezetek új hőseiről?... A szegedi fiatal írók nagy része FVISZ-lag. Még siteics a szegedi DISZ Bizottság és az írócsoport között semminemű kapcsolat. Pedig ágv vélem- kölcsönösen nagyon soka' tudnánk segíteni egymásnak. A sematizmus, a „halálhangulat1' nálunk is felütötte a fejét. S bár sikeresen harcolunk ellenük, vcszé.yiik mindaddig fennáll, amíg fiataljaink eszmei és mesterségbeli Téren egyaránt képzettének. •— Márpedig í'ócsoportunkban Révai elvtárs beszéde óta sem folyik elégséges oktatómunka. Mindezekből azonban nem következik, hogv mi- szegedi! fiatalok in, nem érteink cl — országos viszonylatban is —, komoly és szép eredményeket, de az említett hiányosságok veszélyeztetik további fejlődésünket, nz rt.ért eredmények töretlen folytatásai. A- konferencia feladata mindezeket a hiányosságokat megoldnnb rendezni a fiatal írók Szervezeti és nevelési kérdését. Ezen a konferencián a főkérdések bátor és szenvedélyes felvetése. Hméfyült vita, kemény bírátat és következetes önbírálat kell begy jellemezze n tanácskozást. Mi, "zegedi fiatnSok is azt várjuk a konferenciától, hogv a níirt haiáro/alirivak szclicniélK'n inntassn TpiPg fintml íróink felndataiT, jelölje meg számunkra az utat, adja meg munkánkhoz, eszmei és mester. .séebeT továbhkéozósünkhör a kellő támogatóst. Mi vtózorii ígérjük, hogy minden tudásunkká', tehc's-tóünkkc! irodalmunk előhhrehu'edá'át, népünk kulturális színvonalának emeiérét o-o'páljuk. Petrováez István Kisreqény ie'ent meq t 'UQosiláv emberrablásról Az Ifjúsági Könyvkiadónál most ic'enl meg Fazekas. György „Emberrab! ók című kisregénye, amelv a jugoszláv emberrablók leleplezett sötét üzelmeit tárgyalja. A könyv izgfelinas és fordulatos meséje éberségre nevel, hazaszeretetre és az ellenség gyűlöletére tanít.