Délmagyarország, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-08 / 6. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1953. JANUAR S. ^ Így született a »Fekete arany« BARÁT ENDRE ELVTÁRS BESZEL ÜJ DARABJÁRÓL pénteken, 9-én mulatja be a Szegedi Nemzeti Színház Barát Endre: ,fekete arany" című négy felvonásos színmüvét A Hegedt dolgozok nagy érdeklődéssel tekintenek a színházi előadás'elé, — .unnál is inkább, mert az ipari munkásság áj életét tárgyaló új magyar színmű második esztendeje már, hogy nem szerepelt sem a fővárosi, sem a vidéld színpadokon. A darab szerzőjét a felszabadulás óta főleg regényei után ismerjük. Ilyenek például történelmi regényei, a. bányász-partizánokról szóló könyve s legutóbbi, nz „Izzilt a vas" cimü, a Lánggyár történe. fel feldolgozó regénye. A fekete arany" a harmadik, egész estét betöltő darabja. Táncsicsról szóló drámáját, ,,Lobog a mécses" rímmel a Nemzeti, Színház hozta színre Budapesten; egy másik darabját — Becsület dolga _ munkás-színjátszóknak írta Most a szegedi Állami A emzeti Színház meghívására résztvesz darabjet főpróbáin. Ez alkalommal a félmagyarország" olvasóinak új színmüve születéséről, a próbákról, a szegedi színházban nyert benyomásairól így beszél: A FÚRÓTORNYOK ALATT — Még l'J50-bon utaztam le egy újonnan feltárt alföldi olajmező telepére azzal, hogy egy-két hetet töltsek az olajbányászok között; hogy megismerkedjek életükkel, munkájukkul. Riportot akartam írni róluk. A hősi munka lendülete, amellyel felszínre hozták a fekete aranykincset, mellyel felszúrták a kőbohült ősvilág mélységeinek gazdag olajereit — magával ragadott, ottmarasztott. Az egykét hétből — hónapok lettek. A riportból pedig — regény és Színdarab. A roppant fúrótornyok alatt, a hatalmas gépezetek közölt eleinte idegenül csellengtem; de hamarosan megszoktam a száztonnás terheket emdlő csigák, drótkötelek zúgó erőlködését, a mélybehntó rudazat, az acél véső recsegő zaját; megismertem ötéves tervünk vérét felfakasztó technika — és az azt irányító ember munkáját. A dolgozók, akik három műszakban, esőben, szélben, éjjel és nappal harcoltak a természet erőivel — sokat segítettek nekem abban, hogy írásaim nyersanyagát megszerezzem. Ez a nyersanyag az ő életük, munkájuk ismerete volt. Együtt éltem velük, részt vettem az éjjeli és nappali műszakokban, szórakozásaikban, tanulásukban, pártélcHikben. Ök szívesen, örömmel, szeretettel foglalkoztak velem. „Mi most meglanítunk itt mindenre — mondta egy Széli József nevű fúrómester —, de aztán olyat írjál, hogy te i's taníthass vele bennünket1'. Egy szovjet főmérnök — aki éppen a telepen tartózkodott s a gyorsfúrás módszerének elsajátításában segítette a munkásokat — nagyon helyeselte. hogy írói érdeklődésem az olajfúrás felé irányul. Tanácsokkal. felvilágosításokkal segített ő is. És még azzal is törődött, hogy rendben van-e a villany a szállásomon. „Az írónak jó világítás kell" — mondottá jelentősen. Büszke vagyok rá, hogy saját kezűleg javította meg az asztali lámpámat. A DARAB PRÓBÁI Amikor visszatértem a telepről, először riportkönyvet írtam az olajmunkásokról. Nemrég jelent meg az Ötéves Terv Kiskönyvtárában. Aztán regénybe kezdtem —, de közben, a szegedi Nemzeti Szinház igazgatójának, Bálint György elvtárs biztatására, megírtam a „Fekete arany"-!. Meg kell mondanom, hogy a sz,jnház erősen, példásan támogatott ebben a munkámban. Maga Bálint elvtárs, a darab rendezője, szinte társ-szerzőmmé vált; nemcsak tanácsokkal], ötletekkel segített. de abban is, hogy nyugodt, gondtalan időt tudott biztosítani nekem a daracb megírásához, örömmé.] fogadtam meghívását, hogy résztvegyek a. főpróbákon. Szegeden megismerkedtem a színeszekkel. akik egytől-egyig lelkesen, tehetségük teljes latbavetésével készülnek az előadásra. A próbákon meghallgatjuk egymás kívánságát — és nem mindig ragaszkodunk mereven eredeti elgondolásunkhoz. Én egy-egy mondaton változtatok. ők jálékfelfogásukon. Persze csak akkor, ha meggyőzzük egymást. Ez pedig — ha olykor kisebb harcok árán is — többnyire sikerül. Mert hiszen egyet akarunk. Mindannyiunknak — szerzőnek, színésznek, rendezőnek — egy a célunk: mennél jobb. igazabb, hasznosabb és gyönyörködtetöbb drámát színrehozni; hogy méltóképpen mutathassuk be új magyar színházi közönségünknek pártunk új embert formáló erejét, a szocializmus építésének, a béke megvédésének munkahőstettejt és új emberré válló munkáshőseit SZÍN MŰVÉSZETÜNK FEJLŐDÉSÉNEK ALAPJA : a Sztaniszlavszkij rendszer felhasználása „Ez év első kilenc hónapjában 42 százalékkal több a színházlátogatók száma, mint a tavalyi év azonos szakában" — mondotta Rákosi elvtárs az országgyűlés 1952 december 15-1 ülésén. A kultúra, s ezen belül a színház közkinccsé llett nálunk. Ma estéről-estére a dolgozók ezrei látogatják színházainkat, hogy szórakozzanak, felüdüljenek, tanuljanak. Nincs országunkban olyan kis falu, vagy akár tanyaközpont, ahol nem járt még színház. „Mikor jönnek megint ', „Várjuk ám a színeszeket", „Miért nem jönnek gyakrabban" ilyen és hasonló szavakkal búcsúztattak minket, szegedi színészeket Ásotthalmáu, Felgyöu, NagyszéksúsOn és npndenütt az egész megyében. A művészetnek, szépnek. Igaznak a szeretele sugárzik felénk a dolgozók részéről. Színész számára a legnagyobb öröm, ha szépet és nagyot alkot, ha érzi, hogy ezért szereti és megbecsüli a közönság. Igazit, Szépet, nagyot alkotni nemcsak öröm — feladat is. Rákosi élvlárs i<: srággyűlési beszédében ezl mondotta: ,.A gyors fejlődés megnöveli a kulturális javak minőségével -szemben támasztott igényéket. Megköveteli kulturális munkánk eszmei-művészi színvonalának emelését és azl. hogy a művészi alkotó munka tükrözze vissza népünk fejlődő élc'ének nagy kérdéseit, a 'szocialista építést, a nemzetközi békeharcot és hogy hassa át magas szocialista eszm iség és tudatosság". „Szinmüvésxetfinlc fejlődésére van szükség ahhoz, hogy valóban kielégíthessük városok és falvak népének gyorsan, rohamosan fejlődő kulturális igényéit. Sz'nművészctünk fejlődésének biztos bázisút,útját a Sztaniszláv szkij rendszer és módszer megismerése és alkalmazása jvlenli. Sztaniszlavszkij tanainak- alkalmazása ezért elsőrendűi legfontosabb feladatunk. Ki volt Szltniszlavszkij, mit tanulhatunk tőle, tőiben áll a rendszer és módszer? Ezek x».»k a kérdések, amelyekre választ kell adnunk. A XX. század küszöbén al orosz színház döntő átalakulás sürgető követe! -se előtt ál'.o t. A kilencvenes évek ha'nlmas társadalmi fellendülése az egész országot felrázta. Oroszország a felszabadító harc szakaszába lépett. A felszabadító mozgalom az ország ogész tárindaliml életet megmozgatta, beleértve a színházi művészetet is. új alkotóerőket hívott életre, amelyek hittek az orosz nép halnlmas lehetőségeiben. Sztaniszlavszkij hitt ezekben a lehetőségekben, ezért az első ort) 7. forradu'mat megelőző tártadalmi fellendülés éveiben új színházat a lapít Nyemirovics Dancsenkoval együtt Moszkvában, a Művész, Színházat (18D8). A moszkvai Művész Szinház csakhamar a világ legelső színháza lesz, amely ma is a Szovjetunió népeinek és az egész haladó emberiségnek egyik büszkesége. A Művész Színházhozfűződik Sztaniszlavszkij rendszerének kialakulása. SztanlSztavsZkij elveinek kialakulására óriási hatással voltak a XIX. századbeli orosz színházi kultúra mesterei. A nagy realista drámairodillom megteremtői: Puskin, Gogoly, Osztpovszkij, majd később Csehov és Gorkij. Az orosz forradalmi gondolat kimagasló képviselői, mint Relluszkij, Csernisevszkij és Dobroljubov és a színpadi realizmus képviselői Scsepkinnel, ,a nagy realista színésszel az élen. Már Belinszkij hangoztatta, hogy a művészetet nem tehet elválasztani a nép szolgálatéitól, hogy a valóság iránti hűséget kell a művészet jelszavául és mottójául megtenni. Ez ,a gondolat Sztaniszlavszkij egész művére is jellemző. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme hatalmas lökést adott a Sztaniszlavszkij-rendszer fejlődésének. A forradalom győzelme után Sztaniszlavszkij elmélyíti rendszerének materialista alapjait. A Sztani'szlavszkij-rendszer elvei végleges megfogalmazásukban az új szocialista valóságnak és a győzelmes szocializmus építésének tanulmányozásával, ti mult nagy kulturális hagyományainak felhasználásával alakullak ki. Ellentétben formalista kortársaival, Sztaniszlavszkij az üres technikai hatásokra alapozott szinház helyett a színészt helyezte a színpadi művészet középpontjává. A művészet és az élet elválaszthatatlan — ez Sztaniszlavszkij rendszerének alapja, ez az, ami Sztaniszlavszkij egész alkotó tevékenységét meghatározza. A rendszer magában foglalja a szinház-esztélikát ós a színészi technika legszükségesebb módszereinek gyakorlati vezérfonalát. Rendszerének rgyilc alapvető tétele: « színpadi átélés művészete. „X. Y. színész tetszett nekem, mert jól átélte a szerepét". Hányszor halljuk ezt színházi előadások után. Valóban jól átélni egy szerepet nem könnyű dolog. Az. átélés első feltétele: ismerni az!, amit át akarunk éj-ni, vagyis ismerni jól, pontosan az életet. A színháznak ma országunkban legfontosabb kötelessége, hogy új életünk új hőseit példaképül állítsa a nézők, a dolgozók elé. Űj embereit új életét, harcait. nehézségeit, ölömét kell ma színpadra vinnünk, átélnünk". „Fekete arany" című darabunk hősei o'ajbányászok. A felszabadulás elöli nem volt olyan magyar szindarab. amelynek hősei munkások lettek volna. A felszabadulás után a munkásokról, vagy pairas-.tokról szóló daraboknál sokáig rendkívül nehéz problémát okozott a színészeknek a szerepek átélése. Miért? Mert nem ismertük eléggé o munkásosztályt' parasztokat, nem találkoztunk velük, vagy ha igen, felületes volt a találkozás. Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lelt volna az, ami a „Fekete arany" próbái előtt történt. A darabban játszó színészek elutaztak egy olajtelepre, hogy olt megismerjék az olajmunkásokat, az olajbányász nehéz mesterségét. Persze ilyen rövid látogatás önmagában nnég nem elég. Az igazi átél shez, ahhoz, hogy új hőseinket méltóan ábrázoljuk, állandóan figydlnünk, tanulmányoznunk kell azt, ami napjainkban történik, mé'yebbre kell hatolnunk új hceeink gondolataiba, érzésvilágála, lelkébe, egész életébe. Mint mondottuk, Sztaniszlavszkij rendszere magában foglalja a színészi technika legszükségesebb módszereit. Sztamiszkavszkijt a szin-észj mesterség technikájáról való széleskörű gondoskodás jellemzi. Be arról sem feledkezett meg, hogy a, művész technikája még nem biztosítja a szinház előtt álló feladatok megoldását. A színészi mesterség akkor értékes, ha a művészek eszmeiségének cé'jál szolgálja. Mindazok a módszerek, amelyekel Sztaniszlavszkij kidolgozott a Színészi technika vonalán, az eszmei mondanivaló érdekét szolgálják. A magyar színjátszás hagyományaiban Sztaniszlavszkijéhoz ha. eonló, sőt azonos eszmékkel találkozunk. Nagy színészeink. Jás>ai Mari. Egressy Gábor, Déryné, Feth-es Imre és mások is r.z élet állandó tanulmányozására, alapos megismerésére, a színész mesterségbeli tudásának fejlesztésére tanítanak minket. Ez is oka annak, liogy szeretjük, tiszteljük Szt-ni. szlavszkijt. tanulni akarunk lő'e, aki rendszerbe foglatta a színészi alkotás törvényeit, aki megmutatja az útat e lörvények kibontására és alkalmazására. Mi színészek tanulni akarunk Sztaniszlavszkijtól, tanulunk az élettől, mert magunk,-vd tesszük Sztaniszlavszkij tanításét. „Ha a már elért eredmény kie'égíii a színészt 'és babérain pihen, akkor kutatómunkája megszakad, előrehaladásában megtorpan." Tanulni akarunk Sztaniszlavszkij'ó1, mert a szocialista realista színjátszás m ^teremtésében nyújt hatalmas segítséget mert így fejlődik művészetünk, mert színművészetünk fejlődését kéri tőlünk pártunk és népünk. Komor István. a Szegedi Nemzeti Szinház főrendezője NYEKRASZOV Halálának hetvenötödik, évfordulóján jl,|unkások, parasztok s a népért •D-*- és a szabadságért lelkesedő értelmiségi fiatalság tömegei kísérték hetvenöt évvel oze'őtt utolsó áljára Nyekraszovot, a világirodalom egyik legharcosabb lírai költőjét. Már sírja fölött elhangzott- a kortárs ajkáról az a meggyőződés, ame'yet az időközben eltelt évek csak megerősítettek: Nyekraszovot Puskin és Lermontov mellé kell állítani, Az Ó!Ő Nyekraszov szavainak szívbemarkoló erejéből, hazaszeretetének izzó elkesedéséből. a nép iránti rajongásának áléit őszinteségéből és a nép ügye melletti kiállásának meg nem hátráló lendületé-bő' nem vett el az idő srmniil. A visszatekintő szemléletnek a kor értéke-lésén nincs is mit nukioslta nia. csupán elmélyítheti, lényeges vonásaiban kidomboríthatja és öszszefiiggéseiben láttathatja meg azt a képet. amely a költőről az akkori társadalom legjobbjaiban, az elnyomott milliókban élt, Nyekraszov 1821-ben született. A szerető, gyengéd és műveit anya és a kártyás, llyers és műveletlen apa körében eltelt gyermekkorát nem váltotta fel a nyugodt és szabást tanulóévek bontakozó fejlődése: a 17 éves Nyekraszov — Pétervárra kerülve — kibékítheteHenül összeveszett apjáva'. A szülői elhatározás ellenére sem volt hajlandó kadéti-skol'ába járni, hanem beiratko. zott. az egyelemre. Válaszképpen apja megvont tőle minden támogatást s a fiatal ember attól kezdve magára maradt. Maga doi'gozott meg minden falut kenyérért, verseket írt, rikkezett, korrigált, szerepeket másolt, leveleket és kérvényeket szerkesztett meg, éjjel-nappal tevékenykedett, de nem alkudolt meg. Ez a két vonás: az emberfeletti munka és a ineg nem a'kuvás jellemzi az érett Nyekraszovot is. A negyvenes évek végétől kezdve haláláig a legjelenlősebb irodalmi fo'yóiratok szerkesztője, a forradalmi demokraták barátja, a nép költője. A cenzúra egyre fojtogatiVhh szorítása, a zsarnoki rendszer fokozódó nyomása ellenére állandóan ír, lelkesít, szervez. Cetének egyetlen értelmét tudja s ez a munka és a töretlen harc a tönk. resanyargatott és megnyomorított tömegek érdeké-ben. Hitvallásszerűen mondja magáról: Népemnek áldoztam lantom és é'etem. Talán, ha meqhalok, ködbe foszlik nevem: Nyugodtan búcsúzok, — nem kel! hiú siker. En elmegyek és örökül ezt hagyom tenéked: Nem eléq csak szerelni és szánni ezt a népet. A nép joqáért küzdeni & vérezni kell. "ptaek a sorok klasszikus tömör-*-J seggel fejezik ki a költő művészi és polit'kai meggyőződését, emberi magatartását s azok között jelölik ki a helyét, akik már akkor felfedezték, hogy az irodalom forrása és célja a nép. Azok sorába á'lítják, akiknek művészete a népi élet végtelen gazdagságából táplálkozik s akik ezt az ajándékot nemcsak együttérzéssel és részvéttel hálálják meg, hanem uzza' is, hogy harcolnak ar elnyomottakért s tanítva inu'atják nekik az utat a szabadság felé. Nyekraszov vorse'bőt a parasztok világa bontakozik ki, az orosz vidék kizsákmányolljainak verejtékes munkája, gyötrelmes sorsa és ritka öröme. De ugyanakkor a városra is fe'figyel s a kép, amelyet a városról ad, a paloták léha pazar'ásánr.k, könnyelmű gondtaianságának és a külvárosok végtelen nyomrának, embertelen küszködésének ellentétén épül fe]. Ennek az ellentétnek meg'á'ása Nyekraszovot kortársai legjobbjai közé sorolja s éppen azért nagy kötő, mert megvan az a képessége, hogy a líra eszközeivel társadalmának ellenimondásait másokkal is megláttassa, A köllőnek azonban nemcsak az a feladata, hogy a meglévőt tudja tükröztetni, hanem az is, hogy előre lásson s képes legyen a még csak csirájában bontakozó, újra felfigyelve a jövőbe mutatni s a fejlődést elősegtteni. S itf emelkedik ki Nyekraszov korának legjobb költői közül is, mert tudja, hogy a nép nyomorának ábrázolása, «z elnyomottak iránti részvét felkeltése fontos eszköz, de nem cél, mert nem megoldás. Látja, hogy reformok nem változtathatják meg az orosz társadalom lényegét, a paraszt a jobbágyfelszabadítás után is játékszer marad régi urai kezében. S ekkor ismeri fel, hogy a forradalomé a jövő, ekkor válik számára világossá, hogy éleiének egy értelme van: a nép forradalimi harcának előkészítése. Éz a bizonyosság ad neki erőt a végsőkig megfeszített munkájához, ezen a tudaton törnek meg a cári Oroszország vezető körcinek eilen-e irányuló egyre dühödtebb támadásai. S a nép erejébe és boldog jövőjébe vetett hite a testi szenvedéseknél is erösebb: harcos optimizmusát hosszú, végzete, betegsége alatt is megőrzi s még halálos ágyán Is az a műve fogla-'koztatjn, amdrtt e meggyőződése átfogó lanúságtételének szánt, A „Ki bo-ldog Oroszországban?" ciiuií poémáról vam szó, Nyekraszov leghatalmasabb alkotásáról. A mű tízenhárom év munkájának gyümölcse s betfejezefl fenségében is sűrítve tartalmazza mindazt, amiért a kőitő élt, harco-It és dolgozott. A A népmese hangján beszéli el annak a hét parasztnak a történetét, akik felkerekedtek, hogy megtudják: ki boldog, azaz ki szabad Oroszországban? Az olvasó elölt a szereplőkön és a mély átérzéssel megrajzolt tájon keresztül feltárul az egész akkori orosz vidék képe, megelevenedik az üresfejű, dorbézoló s már csak látszat-életet élő földesúr, megszólalnak a szolgaíelkű udvari cselédek, ott pöffeszkedik az önző, haszonleső falusi bíró. A kereskedők ravasz szemhunyorítással fosztják, meg a parasztot utolsó pénzecskéjétől is, az intéző könyörtelen céltudatossággal facsarja ki a „szabad" paraszt maradék erejét. A nép hibái is feltárulnak: sok helyen a babona uralkodik, az emberek részegeskedők és tudatlanok — a jobbágyélet maradványaként. De az árnyoldalakkal és a negatív alakokkal szemben a nép egészében csorbítatlanul él az ösztönös vágv az igazi szabadság után s a mű hét igazságkereső hősének egyénáentipikus alakja azt a vágyat testesíti meg, más és más formában, általános követelményként. Ez a hét ember már tudja, hogy ,.az isten, a cár, meg az >,úr", a „három uzsorás" ellen keM harcolnia, érzi, hogy a végső leszámolás órája már nincs messze s mili ők nevében vágja od i egyikük fi hercegnek: Ma méq tiéd a hatalom. Holnap ml, utolsók, ruqunk Egyet — s véqe a bálnak. A holtian képe ez s m'-dnyái n meg kell. ho-ry tudják: a boldogság akkor köszönt majd Ve. ha "em ]*sz többé elnyomás, cár 53 fö'desúr A holnapért azonban harcolni keli. a vápwkozás nem elésr. Ehhez TVEJig v-ER tökre van s ükség s f-z' p-'ldázza Grisa Dobros'kbnov alak.ii ö a har-os forradalmár 5 az, aki a maga életét az elnyomót, tak felszabadításának szenteli, aki a maga boldogságát a népért va'6 cselekvésben találja meg. De ugvancsak ő a végső tanulsága Nyekraszov egész életének is. Grisa e!ő:e látóit és átélt boldogsága adja meg a költő és a politikus, a forradalmár és a népét nevelő Nyekraszov | működésének legmélyebb, igazi érI telmét. HALASZ ELŐD Titóék terrorja nem tudja megtörni a jugoszláv hazafiakat Moszkva, A Jugoszláv Hazafiak Szövetségének Moszkvában megjelenő lapja írja: Jugoszláviából szerzett értesülések szerint a fasiszta Tito-Rankovics-klikk az utóbbi időben az ország minden részében fokozta a terrort. A nagy városokban és ipart központokban naponta tartanak razziát. Az UDB Belgrádban csaknem minden éjtszaka körülkerít egy-egy háztömböt, vagy utcát, f.hdl a békés polgárok lakásán házkutatásokat végez. A közelmúltban egyetlen éjszakán az egyik legnagyobb belgrádi kávéházban tízesével tartóztatták le és hurcolták el az embereket. Tömeges letartóztatásokat végeztek ezenkívül a katonák és tisztek között a belgrádi helyörségnél is. A börtönbe veteti hazafiak az elviselhetetlen életkörülmények ellenére sem törtek meg, hanem folytatják harcukat. A celllák 03 berakok falaira Tito-ellenes jelszavnkat írnak / i, amelyekkel kifej ezé s re juttatják a Szovjetunió és Sztálin elvtárs iiáüU siveretctükei.