Délmagyarország, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-29 / 24. szám

6 CSÜTÖRTÖK, 1953. JANUÁR 22. Ezer ötletet ad, eredményeink helyes értékelésére tanít a Budapesten megnyílt „Versenynyilvánosság" kiállítás n. Lapunk vasárnapi számában fog­lalkoztunk a SZOT termelési osztá­lya által rendezett „Versenynyilvá­nosság" című kiállíiásaaJl, amely üzemeink részére ötleteket ad, ho­gyan szervezzék, hogyan javítsák versenyagitációjukat az első negyed­évi terv teljesítése, illetve túltelje­sítése érdekében. Az „élő" grafikonok tervórákon" kí­A kiállításon a vül, amelllyel már foglalkoztunk, igen nagy érdeklődést keltett a Rá­kosi Mátyás Vas- és Fémmüvek fémlemezből készült figurális ver­senyhelyzet ábrázolása. A Rákosi Mátyás Művek a műhelyek közötti versenyt úgy ábrázolja, hogy a mű­helyek által készíteti gyártmány ki. csinyített mását vonultatja, fel egy­másután a verseny állásának meg­felelően egy kis miniatűr útvonalon. Az út elején mutatótáblával felsze­relt útjelzőt állít, amelyre a „Dön­tő terv sikeréért" felírás van. A műhelyek versenyállása nemcsak százalékokban, hanem dátumokban is feltünteti és pontosan jelzi a de­kádonkénti eredményeket. A számo­kat minden műhely jelzésére más­más színekkel festették. Az a mű­hely, amelyik legelőbb teljesíti ter­vét „December 31" felírás alatt ha­lad az „Ötéves terv" célba. Hasonlóan ötletes a Nyugati Pá­lyaiudvar falemezekből kidolgozott versenyjelentése is. Ennél az ábrá­zolásnál magas lépcső vezet fel mi­niatűr készítésben Rákosi elvtárs arcképéig. Minden lépcsőfok tíz százalékos emelkedést jelent s a lépcsőfokokon haladnak felfelé a dolgozók és brigádok nevei, talpas kfe fadarabkákra erősített cédulán. A lépcsőt két oldal' kis zászlók dí­szítik és a 150 százaléknál az ered­mények két oszlopra erősített él­üzem-jelvény alatt haladnak át. Későnjövök, — lemaradók, — lógósok... Az üzemek ezen a versenykiáltf­táson önkritikus jellegű rajzoka' és cikkeket is mutattak be. Igen ötle­tes „A tízperces mozgalom hősei". rajzos tábla a Budapesti Gránit­gyárból. Csigára rajzolt teherautón utaznak a gyárba a dolgozók s a kép alalt mindazoknak a nevét köz­lik, akik késésükkel veszélyeztetik a korongos'műhely tervteljesítését. A másik önkritikus-rajzos cikk a Beloiannisz-gyár versenyállásá' mu­tatja be. Az egymással versenyben lévő gyárak a grafikonon egymás­után haladnak és a legutolsó gyár a Beloiannisz-gyár, amely alá nyíl­lal megjelölve az alábbi szöveg ke­rül: „Utolsó helyre kerültünk". A gyártott termékkel jelölik azt az üzemet, amelyik mankóra támasz­kodva ballag a többi után. A későnjövőket ötletesen pellen­gérezi ki az Óbudai Hajógyár. A rajzon egy rohanó munkás látható, amjnt a portás előtt a bélyegzőóra fejé futva Jő rcggelt"-et köszön. Az óra negyednyoleat mutat és a portás mogorván „Jó napol" köszön­téssel válaszol. A rajz alatt mind­azoknak a neveit feltüntette a Hajó­gyár, akik későn érkeztek azna.p és a nevek után pontosan megjelöli az időt is. amikor bélyegeztek, pél­dául: 7.12. 7.20, stb. Megkapó és igen hatásos a Ganz Villamosgyár „Gyászjelenlése". Az üzem rajzolója készített „Gyászje­lentést" a, lemaradókról, amely az egyik dekád lemaradóiról az. alábbi szöveget közli -.„Fájó szívvel s egy­ben megbotránkozva jelentjük, hogy a száz százalékon alul teljesítők szá. ma még mindig elég magas ahhoz, hogy a, gyilkolásra szomjazó hábo­rús uszítók arcát mosolyra derítse". Igen szemléltető a Beloiannisz­gyár rajza az igazolatlan hiány­zókról. A rajzon feltüntetik azt a termékfélét (ruha, vagy más egyéb), amit az igazolatlanul hiány­zók gyártanak. Pontosan megjelö­lik, hogy a jelzett dekádban, vagy hónap alatt hány darab termék nem készült el az igazolatlan mulasztá­sok miatt, kihangsúlyozva, hogy ennyi darab termékkel kevesebb ju­tott a dolgozóknak. Kié az elrabolt 220 perc? Az RM Gépgyár egyik rajzos cikke Herczegh Károlyt pellengé­rezi ki, aki táleán viszi selejtgyár­tással elrabolt. 220 percét az impe­rialistáknak. A najz címe: „Ennyi időt sikerült elrabolni a szocializ­mus és béke építéséből". A rajzon feltüntették, hogy Herczegh Károly seiejtgyártó kilenc darab termékel rontott el. Az elrontott termék ér­téke Í20 forint, amelyért egy fér­fiinget vehetett volna bármelyik dolgozó, vagy kél szer megtalpaltat­h&tta volna cipőjét. Dicséret a legjobbaknak Az üzemek természetesen nemcsak g hibákat mutatják be ezen a kiAL lításon, hanem megdicsérik az élen­járó dolgozókat is. A Ganz Villa­mosgyár dolgozói „Köszöntjük!" cím alatt a következő szöveget ír­ják: ,Jiöszöntjük a Gépház dolgozói közül Kiss Péter, Németh János és Gál György elvtársakat, akik vál­lalták, hogy.,." és itt felsorolják, hogy a fentnevezett elvtársak mi­lyen vállalással segítik elő a 'ervet. A rajzos cikk egy virágcsokorral integető lánnyal illusztrálja az üd­vözlést. A Telefongyár ,,Szakmák legjobbjai — akikre büszkék va­gyunk" cím alatt sorolja fel az egyes dekád okban legjobb ered­ményt elért dolgozók neveit és ered­ményeit. DISZ-esek törődjetek Lieb szaktárssal A dolgozók nevelésére igen ötle­tes és sokrétű módját használják a faliújságoknak, rajzoknak. „Vaska­lapos" cím alatt például kifiguráz­zák Hicinger elvtársat, az egyik műhely vezetőjét, aki az egyik bri­gád versenykihívását kétszer is visszautasította* ,,Javaslatunk" feL 'A budapesti „Versenynyilvánps­ság" kiállítás tükrözi azt a szerete­tet és gondoskodást, amellyel leg­jobb üzemienk a dolgozók iránt vannak. A kiállítás anyagából ele­venen kiérződik az a nagy harc, amelyet a dolgozóink vívnak ter. vünk sikeréért. Nem takarnak'el semilyen hibát. Bátran bírálnak, de dicsérnek is. A debreceni Hajlított Bútorgyár, a Kenderjuta, a Magyar Acélárugyár, a Szombathelyi Pa. mutipar és a többi nagyüzem díszes írás alatt kipellengérezik azokat a dolgozókat, akik rosszul dolgoznak. Például ilyen szöveggel: „Javasol­juk, hogy Kiss Péter ne italos ál­lapotban álljon legközelebb a mun­kagépjéhez", stb. Az ifjúságot is erősen bírálja a kiállítás több .faliújságja: „Lieb szerszámkészítő ifjúmunkás így elé­gíti ki kultúrszomját (persze mun­kaidö alatt)". Rajzos faliújság­cikk a ponyvaregény olvasás elleni harcot hirdeti. „DISZ-esek, törőd­jetek Lieb szaktárssal és a többi ha­sonló szaktárssal is". A rajzon füs­tölgő pisztoiyú álarcos rablót áb­rázol a cikk írója. Az álarcos rabló mellett ül egy ládán Lieb szerszám­készítő és Big Bili feliratú füzetet olvas. „Önteltségre senkinek sincs oka" Újszerű a Budapesti Pamu'kiké­szfő gyár egyik kezdeményezése. Faliújságon azokat a dolgozókat is kipellengérezi, akik elbízzák magu­kat, mint élenjáró dolgozók és ép­pen emiatt követnek el hibákat. „Önteltségre senkinek sincs oka" — felírat alatt közli a faliújság, hogy „a legjobb is követhet el hi­bát" és felírja annak a sztaháno. A szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország kormányához az osztrák államszerződés kérdésében Moszkva (TASZSZ). A Szovjet­unió külügyminisztériuma ez év ja­nuár 12-éu az osztrák államszerző­dés kérdésével foglalkozó jegyzéket kapott az Egyesült Államok, Nagy. Britannia és Franciaország kormá­nyától. A három hatalom kormá­nya az említett jegyzékben az ENSZ-közgyűlés 1952 december 20-i határozatára hivatkozva java­solja, hogy mielőbb hívják össze a küiügyminiszterheiyetteseknek ez osztrák szerződéssel foglalkozó ta­nácskozását. A Szovjetunió külügyminisztéri­uma január 27-én eljuttatta az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország moszkvai nagykö­vetségéhez a szovjet kormánynak az Egyesült Államok, Nagy-Bri­tannia és Franciaország említett jegyzékére vonatkozó válaszjegyzé­két. A szovjet kormánynak az Egye­sült Államok kormányához inté­zett válasz jegyzéke hangsúlyozza: — A szovjet kormány szükséges­nek tartja felhívni a figyelorri. ar­ra, hogy az osztrák kéraesnek az ENSZ-ben törtónt felvetése — vala­mint az e kérdésben hozott határo­rozat — jogsértő, minthogy az oszt­rák kérdés az ENSZ alapokmánya Tíz halálos áldozati volt a Novi Golubovee-i decemberi bányarobbanásnak Bukarest. Mint a „Pod Zas'avom Internacionaliznra" a jugoszláv for­radalmi emigránsok Bukarestben megjelenő lapja közli, a jugo­szláviai Novi Golubovec-i bányá. ban az ekniult év decemberében bányarobbanás történt. Abban az évben — ugyanabban a bányában — már harmadik 6zerencsé'lenség vol', amelynek köve'keztében 10 bányász életét vesztette, többen pedig súlyosan megsebesültek. Ez az újabb bűncselekmény — melyért teljes mértékben Titóék felelősek — a jugoszláv dolgozók mély felháborodását kel'ette or. szágszerie. vistának, vagy élenjáró dolgozónak • 1-07. cikkelyének értelmében nem a hibáit, aki selejtet készített. A fa- [ tartozik az ENSZ hatáskörébe, ha­liújságon szemlélteik az elrontott |n,em kizárólag a 4 hatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország hatáskö­rébe. Ami az Egyesült Államok kor­mányának jegyzékében foglalt azon javaslatot illeti, hogy hívják össze a külügymin iszlerhelyeíteseknek az osztrák kérdéssel foglalkozó tanács­kozását, a szovjet kormány, mint is. menetes, már több ízben javasolta az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányának, hogy a négy hatalom kormányai közötl már korábban megegyezéssel megállapított elvek alapján gyor­sítsák meg az osz'rák állam­szerződés előkészítésének befe­jezését. Az Egyesült Államok kor­mánya Azonban — folytatja a jegy­zék — épp úgy, mint Anglia és Franciaország kormánya — kitért a szovjet kormány javaslatának el­fogadása elől, igyekezett az oszt­rák államszerződést az úgynevezett „rövidített szerződés"-sei helyette­síteni. A „rövidített szerződés" nem fér termékeket is. „Dicsőség albuma" tartalmazza ezeknek az üzemeknek a hőseit, azokat a neveket, akik jó munká­juklcal bejegyezték magukat az üzem történetébe. A nagyüzemek jó ötle­teit, ha átveszik a csongrádmegyei üzemek, minden bizonnyal megjavul nyilvános versenyagitációjuk és újabb lendületet ad nemcsak első negyedévi, de egész évi tervünk tel. jesítésének is. Kovács Imre. Kulturális egyezményt iriak alá a Német Demokratikus Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság képviselői Berlin (ADN). A Lengyel Nép­köztársaság kulturális küldöttsé­ge január 19-töl január 26-ig Ber­linben tárgyalásokat folytatott a Néme' Demokratikus Köztársaság kormányának képviselőivel, amely, nek eredményeképpen aláírták az 1953 évre szóló kulturális egyez­mény'. Az egyezmény lélrejöt'e tovább mélyíti a két ország kö­zötti kulturális kapcsolatokat. össze a potsdami értekezlet határo­zataival, sem pedig a Szovjetunió­nak, az Egyesült Államoknak, Angliának és Franciaországnak Auszlriáról szóló egyéb egyezmé­nyeivel, A „rövidített szerződés" nem ír elő semmiféle olyan határo­zatot, amely elősegíthetné* a való­ban független és demokratikus oszt­rák állam megteremtését. Nem biz­tosít az osztrák népnek demokra­tikus jogokat és szabadságot, széles teret nyit a fasiszta rendszer újjá­t erem lésére Ausztriában és arra, liogy Ausztriát az északatlanti tömb agresszív tervei végrehajtásának érdekében használhassák fel. A jegyzék a továbbiakban hang­súlyozza: nem lehet elhallgatni azt a tényt, hogy az osztrák kormány ellenzi az Ausztriával kötendő ál­lamszerződés tervezetét, az úgyne­vezett „rövidített szerződés"-ért küzd, pedig az nem felel meg az osztrák nép nemzeli érdekeinek. A szovjet kormány az osztrák szerződés megkötésének meggyorsí­tása érdekében két ízben — 1952 augusztus 14-i és szeptember 27-i jegyzékében — leszögezte, hogy kész résztvenni a négy hatalom képvise­lőinek az oszlrák kérdéssel foglal­kozó tanácskozásán. A szovjet kormány mindezideig sem az Egyesült Államok kormá­nyától, sem Anglia és Franciaor­szág kormányától neim kapott vá­laszt erre a kérdésre. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya január 12-i jegyzékében újból elhallgatja a szovjet kormány által felvetett fentemlített kérdést. A szovjet kormány újból kije­lenti, hogy kész résztvenni a négy hatalom képviselőinek az osztrák kérdéssel foglalkozó tanácskozásán. A szovjet kormány ugyanakkor szükségesnek tartja, hogy előzete­sen választ kapjon az Egyesült Ál­lamok kormányától, továbbá Anglia és Franciaország kormányától arra a fentemi felt kérdésre, készek-e visszavonni a „rövidítelt szerzödés"­ről szóló javaslatukat, befejezni az oszlrák államszerződés megtárgya­lását, hogy ilymódon elősegítsék a szabad és független Ausztria meg­teremtését — fejeződik be a jegy­zék. Ugyanilyen tartalmú jegyzéket intézett a szovjet kormány Anglia és Franciaország kormányához is. Pályázat népművészeti és iparművészeti munkákra A népművelési minisztérium kép-1 káikat. Az első csoportban textil. zőművészeti főosztálya a népi dí­szítőművészeti és iparművészeti alkotómunka fejlesztése érdeké­ben pályázatot hirdet népművé­szeti és iparművészeti munkákra. A résztvevők három művészeti ágban készíthetik el pályaműn­VALLALAS Brrr. s. A hajnali csendet az ébresztőóra csörgése szakítja meg. Az asszony hálóingben gyújtja fel a villanyt, szeme az ébresztőóra számlapját figyeli. Az erős villanyfényben na­gyokat pislog. Pár per. cig ül még az ágyban, míg szeme egészen hoz­zászokik a világossághoz, majd fürgén öltözködni kezd. Egy-kettőre e.lké. szül. Begyújt a tűzhely­be, hogy reggelit készít­sen. Férje még alszik: az este is sokáig maradt fenn; nem akarja még felkölteni. Miközben ké­szíti a reggelit, a szobát is feltakarítja. Az óra rtlutatója háromnegyed ölöt mutat. Az asszony az ágyhoz megy és gyen. gén rázni kezdi férjét. — Feri, kelj fel! —• mondja. A férje nehezen moz­dul. — Kelj már fel, na! — mondja mégegyszer. Heiszich Ferenc lassan felkel. Szeme a másik ágyra téved, amelyben egyetlen családjuk, az öt. éves Ferike alszik. Oda­hajol az alvó gyermek fölé és egy csókot nyom az arcára. Közben elkészült a reg­geli. Megreggeliznek. Az asszony ennivalót készít n iúsh/iha - i"'l-.lnak uz üzembe. A Zsil-utca messze van az üzemtől, de kerékpáron 20 perc alatt beérnek. Az utcát a sarki lámpa fénye vilá­gítja meg. Mindenfelöl sietnek már a gyúr felé. Mire a Heiszich házas­pár a Tisza-partra ér, már csoportokban halad­nak a munkások az Új­szegedi Kenderszövő­gyárba. Itt is, ott is sza­badságot, jóreggelt kö­szönnek egymásnak. Benn az öltözőben azonban még nem sokan vannak. Heiszichné ha. 'mar átöltözik és siet át az ismerős üzemrészeken keresztül gépe felé. Isme­rős itt minden Heiszicli­nének, hiszen 1935 óla itt dolgozik az Újszegedi Kenderszövögyár szövö­déjében. Férje az aszta­losüzem munkása. Közben már meglátja a gépét. Éjszakai váltó, társa éppen most fűz be egy szálat és fürge kezekkel indítja a gépet. — Szabadság! — kö­szön Heiszichné. — Szabadság! — fo­gadja társa. — Mi újság van? — Nincs semmi külö­nös, minden jól ment az éjjel. Jó az anyag. Bár a gép is mindig így men­ne — mondja társának. Heiszichné megkeresi zsebében az ollót és ne­kikezd a. munkának. Még nincs egészen háromne­gyed hat, de már Ilei­szichné gépe mellett dol­gozik. Megnézi, van-e elég anyag, nincs-e vala­mi rendellenesség a gé­pen. Amikor megvizsgált mindent, megnézi a fa. Ion kifüggesztett ered. ménytáblát. Heiszich Ferencné 170 százalék — olvassa a táb­láról. Megnézi egy-két társa eredményét is. Mi­kor szeme Oláh Jánosné nevét olvassa, clkomoro. dik. — Oláh Jánosné 65 százalék­Különös — gondolja magában. S közben már megy is vissza gépéhez. Megtörténik a váltás. Társa elköszön és ő egye. dűl marad két gépen. Míg keze fürgén cseréli ki a vetélöt, gondolatai Oláh Jánosnéval foglal­koznak. — 65 százalék. Nem sok — gondolja. Majd­nem fele annak, ameny­nyit egy embernek na­ponta termelni kell. Igaz, hogy Oláhné csak egy év óta dolgozik a gyár. ban, de akkor is. Eszébe jutott az is, amikor a munkamódszerátadóval beszélgetett és az azt mondta neki Oláh János, néról, hogy soha nem lesz belőle jó szövő. Erre — bár Heiszichnct mindenki csendes, nyugodt asszony­nak ismeri — dühös lett. — Hogyan lehet vala­kiről ilyet mondani? — Hát próbáld meg magad — hangzót a fe­lelet. Heiszichné elekor elhatározta, hogy véd. vökséget vállal Oláh Já­nosné felett. Most reggel a retélök zajos csattogása közben ismét szilárdan elhald, rozta: ha lörilt, ha sza­kad, április i-re megta­nítja Oláh Jánosnét dol­gozni. Tervezgetett: elő. szőr a kötözésre tanítja meg, aztán a cséve gyors kicserélésére, a gép ügyes elindítására. Megtanítja arra, hogy minden má. sodpercet kihasználjon. Amint így t(;rvezget, észre sem veszi, hogy halad az idő és hogy nő a készáru tekercs, amit termel. Ujjai fürgén mo­zognak, alig áll le a gén, már kicserélte a vetélöt és újra indítja a gépet. A hogy dolgozik, képzele­tében már látja a ver­senytáblán Oláh Jánosné 90 százalék, 1(10 száza­lék, 110, 130 százalók. Öröm fogja cl a szivéí erre a gondolatra: meg. mutatom, hogy jó szövő, nő lesz Oláh Jánosnéból. munkák: hímzések, szőttesek, sző. nyegek, varrót és vert csipkék ké­szülhetek. Ezeknél a munkáknál a művészeknek fel kell használni­ok a régi népművészeti díszítő ele­meket. A második csoportban a fa-, csont- és szarufaragványok szerepelnek. A pályaműveknek mai életünk használati és dísz­tárgyain a hagyományos népmű­vészeti díszítő elemeket kell alkal. mazniok. Szerepelhetnek a pályá­zaton olyan alko'ások is, amelyek mai életünk jeleneteit ábrázol­ják, akár önálló kompozíció tor. májában, akár pedig egyes hasz­nálati cikkeken alkalmazott díszí­tésekben (pl. faragott, berakott, do­boz, írókészlet, stb.). A pályamun­kák harmadik csoportja: íazekas­és keramikus munkák. A résztve­vőknek olyan használati, és dísz­tárgyakai (korsó, teáskészlet, váza, kisebb figurális dísztárgyak, slb.) kell elkészíteniük, amelyeken fel­használják és továbbfejlesztik a népi fazekasművészet formakincsét és díszítő elemeit. Mindhárom pályázat nyilvános, azokon minden népi díszítőművész és iparművész részt vehet, olyan müvekkel, amelyek más pályiza. ton nem szerepeltek és egy évnél nem régebben készültek. A pályaműveket 1953. április 2C-'.g kell beküldeni a Műcsarnok­ba (Budapest, Hősök-tere), névvel és pontos címmel ellátva. A be­érkezett munkákat a népművelési minisztérium által kijelölt bizott­ság bírálja el. Az eredményt áp­rilis 30-án, délután 2 órakor hirde. tik ki a Műcsarnokban. Pályadíjak: valamennyi csoportnál I. díj 3 ezer forint, II. díj 2 ezer forint, Hl. díj ezer forint. A pályázattal kapcso­latos mindennemű felvilágosítás, ért a Népművészeti Intézet (Buda­pest I. Corvin-tér 8.) képzőművé­szeti osztályához kell fordulni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom