Délmagyarország, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-27 / 22. szám

KEDD. 1953 JANUÁR 27. 3 Harcban az első negyedévi terv sikeréért ™^^""zgn MMiiii A 65|1. sz. Építőipari Vállalat dolgozóinak felajánlása áprüís 4 tiszteletére ADY A MIENK Közeledik hazánk felszabadulásá­nak 8. évfordulója. Ez az évfor­duló hatalmas lendületet ad mind ,.n munkaterületen dolgozónak. Az üzemek dolgoiúi felajánlásaiig készítve, hatalmas lelkesedéssel ké. -zütáek hazánk felszabadulásának méltó megünneplésére. A Szegsdi 65/1 Építőipari Vá'üalat dolgozói tíz pontban összegezték április 4-re lett felajánlásukat: 1. Vállaljuk, hogy első negyedévi '(ivünket 101-5 százalékra teljesít­jük. 2- Az "czév első negyedében 25 ezer forintot takarítunk meg. 3. A Makói Gépgyár, a sándor­falvi, a kisteleki, a kiskundorozs­mai. gépállomás építkezésein beve­zetjük a Korabelnyikova mozgal­mat, valamint a Gazda-mozgalmat kiszélesítve az .elsó negyedévben 40 ezer forint értékű anyagot takarít lünk meg. amit a munkahelyek ál­tal tett vállalásra kijelölt épületré­szen használunk fel 1. A munkabéralap ellenőrzésére­illetve túllépésének megakadályozd. s>ra bevezetjük az elvégzett mun­kák dekádonkénti lezárásé', illetve az építésvezetők, vagy munkaveze­tők által történő igazolását. 5. Az „Építs olcsóbban, jobban, gyorsabban" mozgalom keretén be­lül vállaljuk: a) Határidő rövidítések: a do­rozsmai gépállomást május 31 he­lyett április 1-én, a kisteleki gép­állomást május 31 helyett április 4-én, a sándorfalvi gépállomást jú­nius 31 helyett április 4-t'n, az öí­halmi építkezés tetőalá hozását áp­rilis 15 helyett április 4-re, a Sze­gedi Ruhagyár építkezést március .11 helyett február 28-ra fejezzük be. b) A Tervező Irodától érkezeit tervek műszaki felülvizsgálásával és a tervezetnél jobb megoldások al­kalmazásával 50 ezer forintot taka­rítunk meg, c) A minőségi munka megjavítá­sával az átadásra kerülő építkezé­seinken egy százaléknál nagyobb minőségi levonások nem lesznek. 6 A Nazurova-mozgalmat a gé. peken kívül kiterjesztjük a kézi­szerszámokra is. 7. A havi versenyt a vállalat ösz­szes munkájára vonatkoztatva ápri. lis 4-ig 72 százalékra kifejlesztjük; elsősorban a dorozsmai gépállomá­son és az öthalmi építkezésen. 8. A Rőder.mozgalmat úgy fej­lesztjük. hogy az idősebb és ;ó szakmunkásokból álló brigádokba fiatalokat vonunk be. 9. Az igazolatlan hiányzásokat az elmúlt 'ev utolsó negyedév 0.8 szá­zalékához viszonyítva 0.5 százalékra csökkentjük. 10. A balesetelhárítást, a munka­védelem megjavítását, a vállalati balesetek számát 40 százalékkal csökkentjük. A fenti cél eléréséért a munkaidő utáni 10 perces Tend­csinálási mozgalom bevezetésével is elősegítjük ezt a mozgalmat és áp­rilis 4-ig valamennyi munkahelyün­kön bevezetjük. A 65/1. sz. Építőipari Vállalat dolgozói Ezer ötletet ad, eredményeink helyes értékelésére tanít a Budapesten megnyílt „V ersenynyilvánosság" kiállítás Özeged üzemeiben, vállalataink­nál lükíető ütemű a termelés. Egyé­nek és brigádok, üzemek és üzem­részek versenybe lépnek egymással, hogy az első negyedévi tervet siker­rel teljesíthessék. Ér'ékesebbnél-ér­tékesebb felajánlásokat tesznek leg­szebb évfordulóinkra, amelyeknek teljesítési harcában új munkamód­szerek szüleinek. Ezt a nagyszerű lendületet nem minden üzemben Vérsenytábláktól Budapesten a napokban nyílt, meg a „Versenynyilvánosság" kiállítás, amelyet a SZOT termelési osztálya rendezett. Az építők Dózsa György­utcai szakszervezeti szókházának emeletén naponta soks'zázan keresik fel ezt a gazdag gyűjteményt, amelynek nagyrésze országunk leg­nagyobb és legjobban működő üze­meiből került fel. A kiállítás sok­rétű anyagát a legfontosabb agitá­ciós szempontok szerint csoportosí­tották. Legnagyobb helyet foglalnak el az anyagtakarékossággal, selejt­csökkentésset foglalkozó táblák, szemléltető képek, rajzok és faliúj­ságcikkek. Nem szorul háttérbe az ellenség elleni harc sem. Kemé­nyen alkalmazzák a cikkek és a rajzok a kritika fegyverét is. A ki­állításon igen ötletesek a rajzos „villámok" elmés és találó szöveg­gel. Milyen a jó versenytábla? A jó versenytábla az üzem terme­lésének nyitott könyve, amely a dol-' gozók etött feltárja a fejlődést, le­maradást; bemutatja, ki milyen mértékben vette ki a részét az ered­ményekből; ki az, aki hátráltatja a terv teljesítését. A kiállítás külö­nösen sok úgynevezett „tervórát" mutat be, amelynek lényege: a táb­la köralakú, külső szélét felosztják hónapokra és dekádokra és a mu­tató pontosan mutatja, melyik de­kádban hány százalékot ért el az üzem, vagy üzemrész. Másik fajtája ii „tervórának" az üzemek, vagy üzemrészek közötti verseny körtáb­lájia. Itt annyi különböző színűre festett mutatója van az órának, ahány üzem, vagy üzemrész van. A mulatók állásától leolvashatják nz üzemrészek dolgozói, hogy hanya­dik helyen vannak a versenyben. Igen szemléltető és bármelyik üzemben megoldható a havi terviel­jesítést szemléltető sugaras grafikon ls. Ez is köralakú tábla (közepén lehet lelkesítő jelmondat, vagy Kép), amelynek külső széléről kihú­zott fonalakon vezetett fémjelzők mutatják, hogy a dolgozók hanya­dik napnál, vagy hétnél tartanak a tervteljesítésben. A dolgozók neve a tábla külső szélén van és a fona­lak innen futnak be sugarasan a középre, rajla a fémlemez jelzőkkel. Ugyanez a megoldás alkalmazható dátumcser éléssel, százalékos beosz­tással, a százalékos-, minőségi- és selejtcsökkentési eredmények kimu­tatására is. Egyéni és dekádláblák Üzemeink legtöbbjében igen hely­telenül alkalmazzák a dekádonkénti " kimutatásokat. A kiállítás ezzel kapcsolatosan is jő módszereket nd az üzemek részére. Igen ötletes és szemléltető az a versenytúbla. ame­lyik külön feltünteti a terv állását, a selejt csökkentés vállalását és ed­digi teljesítését. A lábla feltünteti, tükrözi a verseny nyilvánossága. Vannak üzemek, ahol léleknélkül, általánosságokban mutatják be az eredményeket, de azt is úgy, hogy nem követik a fejlődést. Találunk üzemeket, a hői krétával, olvasha­tatlanul odavetett, elmázolódott ne­vek és számok „éklelenítik" a ver­senytáblát — már amennyitón ezt versenytáblának nevezhetjük. — Ugyanez vonatkozik egyes helyeken a faliújságokra is. — a „villámokig" hogy a terv teljesítése közben mi­lyen volt a munkafegyelem, hány igazolatlan hiányzó volt, hány dol­gozó késett és, hogy a munkaidejét ki használta ki jól és ki ros3zull. Feltünteti a versenytábla „Példáké, peink" felírat alatt, hogy kik azok, akik élenjártak abban a dekádban. Ugyanakkor „Elmaradottak" fel­írás alatt névszerint sorolja fél azokat, akik hátráltatták a tervet. A budapesti Harisnyagyár dekád­táblái igen szemléletesek. Itt is to­logatható fémjelzőkkel mutatják be, hogy a dolgozók név szerint mit vállaltak és vállalásaikból az illető dekád ideje alatt mit teljesítettek. A gyár minden dolgozónak külön ad ki cgy-^gy felajánlási dekádtáb­lát. A szöveg alatt, a vállalás napjá­tól április 4-ig, dekádokra osztot­ták az időt es minden dekádban fel­tüntetik, hogy az illető dolgozó vál­lalását hány százalékra teljesítette. Követésre méltó az Orion gyár egyik bizalmijának a versenytáblája is. Benedek Gézáné bizalmi külön versenytáblát készített csoportja ré­szére, amelyen pontosan értékeli Horváth Márton elvtárs, a Köz­ponti Vezetőség június 27-i ülésén, figyelmeztette az üzemek vezetőit és dolgozóit: „a terv teljesítéséért és túlteljesítéséért folyó politikai tö­megmozgósítás sikere mindenekelölt versenyagitációnkonmúlikP. A SZOT csoportja tagjainak dekáderedmé­nyeit. Kemény, K személyhez szóló kritika A „Versenynyilvánosság" kiállí­táson jó példáit láttuk annak, hogy a nagy üzemekben a dolgozók igen keményen bírálják egymást a fali­újságokon. Ezek a bírálatok nem általánosak, hanem személyhez szó­lóak. Igen humoros az egyik faliúj­ságcikk, amelynek címe: „Találós, kérdés". A falliújságcikkre egy nagy zápfogat rajzollak és mellette ugyancsak rajzban szögre aka'sztva az egyik brigád neve és aláírva, hogy „munkafegyelemA cikkben megkérdezik az üzem dolgozói az il­lető brigádtól: „Mi a különbség János bátsi zápfoga és a Balogh-brigád munka. fegyelme között?" A megfejtést fordítva írták a kö­vetkező szöveggel: „Semmi, mind a kettő meglazult". Kedves humorral pellengérezik ki az egyik munkavezetőt is a dolgo­zók. A faliújság cikke a következő szöveget tartalmazza: „Egy tucat zsebkendőt adunk Né. meth László elvtársnak (szerszám­készítő), hogy legyen mire csomót kötnie. Igy talán nem fogja elfelej­teni műhelye eredményeit leadni a termelési irodára". Igen időszerű a kiállítás verseny­felajánlás teljesítésére mozgósító rajzos cikksorozata is. Legötlete­sebbnek találtuk a Budapesti Szer­számgépgyár versenyvállalásra moz­gósító faliújságját. A faliújság több képet közöl arról, hogy az üzemrész dolgozói hogyan harcolnak a fel­ajánlásban vállalt 76 esztergapad el­készítéséért. termelési osztályának e kiállítása a versenyagitáció megjavítását céloz­za. Azok az ötletek, amelyeket a legnagyobb üzemek dolgozói beküld­tek a kiállításra, megvalósításra várnak megyénk üzemeiben is. Kovács Imre. Országszerte „Természettudományos Ismeretterjesztő Könyvhetet" rendeznek január 30 — február 9 között 1953. január 30-'ól február 9-ig rendezik meg a Természettudo­mányi Társulat és az Állami Könyvterjesztő Vállalat elsőízben a „Természettudományos Ismeretter­jesztő Könyvhetet," A könyvhét folyamán Budapesten és vidéken, üzemekben, hivatalokban, iskolák­ban, termelőszövetkezetekben, gép­állomásokon, állami gazdaságokban, falvakban természettudományos is­meretterjesztő könyvkiállítás nyí. lik. Budapesten január 29-én az Ál­lami Könyvterjesztő Vállalat kul­túrközpontjában nagyszabású ter. mészettudományo6 ismeretterjesztő könyvkiállítás nyílik A könyvhét alatt az iskolákban a tanárok ismertetik a természettu­dományos könyvek olvasásának, tanulmányozásának jelentőségéi, az üzemekben és a falvakban a Természettudományi Társulat mun­katársai tartanak előadásokat. Számos üzemben filmvetítéssel kapcsolják össze az előadásokat. A „Természettudományos Isme­retterjesztó Könyvhét" feladata a természettudományos könyvek olvasásának, tanulmányozásának széleskörű népszerűsítése. Célja: rámutatni arra, hogy milyen jelen­tősége van a tudományos ismeret­terjesztő irodalomnak népünk kulturális fejlődésében a tirdo. mányellenes nézetek, a babonák elleni harcban. Japán az újra felfegyverzés útján London (TASZSZ). Tokiói jelen­lés szerint a japán kormány meg­tette az első hivatalos lépést a nyílt újrafelfegyverzés felé. Tör­vényjavaslatot dolgozott ki a meg­szállás idején elfogadott alkotmány módosítására. Ennek az alkotmány­nak 9. cikkelye ugyanis megtiltja, hogy Japánnak fegyveres erői le­gyenek. Lnuehezes halála M a, január 27-én 34 esztendeje, h0gy kihullt Ady Endre kezé­ből nagyszerű harci fegyvere, a toll, de minden 's^ava, sora ma is élő valóság, sö; talán élőbb, figyel­meztetőbb, mint valaha. Szavainak lángja ma, a mi társadalmunkban talált friss, éltető levegőre. Ady a milleneurm idők hamis káprázató á'lhazafiságába mert be­törni ez „új időknek új daLaival", amelyek egyenes folytatásai a ma­gyar irodalom legszebb szabadság­harcos hagyományainak. Ady hamja nem tetszett a hivatalos Magyar­ország úri képviselőinek s nem cso­da, hogy letagadni igyekeztek köl­tői nagyságát s ha már ez nem si­kerülhetett, a durva hamisításhoz, igazi mondanivalója eltorzításához folyamodtak. A feudál-kapi alizmus. klerikaliznms és nagyúri rendszer ha­szonlesői érthetően nem szivesen ha 11­gatták a népét, nemretét szívéből fél­tő költőnek találó, leleplező megá l'ja­pííásuit, gyökeres társadalmi válto­zásokat követelő sorait. Jellemző hogy például még tiz 1040-es években megjelent egyik- magyar irodalom­történetben is — anjely főként a diákság számára készült — ilyen sorokat olvashatunk Adyról: ..Bát­ran elhagyhatjuk viaskodó verseit, akár hazájával, akár önmagával pörölőket". Pedig éppen ezek a „vi­askodó versek" jellemzik igazán Ady Endrét, a „népért síró, bús, bocskoros nemes"-), aki a demokra­tikus átalakulásban keresi a meg­oldást a magyar nép évszázados keserveire. „Ady Endre — amint Révai elvtárs átlapítja meg róla ta­nulmányában — az a kisnemesi ja­kobinus, aki a munkásmozgalommal nem nőtt össze és mégis mindent tőle remél, aki saját polgárj.demo­kratikus ideáljaibál már kiábrán­dult, de a szocializmust nem győzi kivárni". S nekünk ezzel a szem­mel kell nézni, mert csak így lehet helyesen nézni Ady Endrét és így fogadhatjuk alkotón mondaniva­lóit. amelyek legtöbbje döbbenetes időszerűséggel 'szól még ma is. KA a is tanulhatunk Adytól igazi hazaszeretetet, amely egy a nép, a dolgozó nép szeretetével és az urak, az elnyomók gyűlöletével. M,a is tanulhatjuk tőle a szabadság szenvedélyes szeretetét s ma is ta­nulhatjuk tőle a harcot a sötétség ellen, a/ klerikális butítás ellen. Ady aggódva látta, hogy Magyarorszá­got,,, A nagyurak és nagypapok job­bon nyomják, mint valaha" és ke­serűen írta Párizsból 1906-ban, hogy „hájfejűek, hülyék és analfabéták parlamentje az úri pa,rlameut-'. Mit is várhatolt volna ettől a magyar dolgozó nép? Semmit! Jól látta ezt Ady s különösen élesen világítják meg ezt költészete mellett publicisz­tikai írásai. Egyik úti levelében például kivándorló legényekről is ír, akikkel egy magyar hajón találko­zott.' Nem segít, rajtuk semmi — sóhajt fel — „még a piipökök imád. sága sem. Holott azok százezer fo­rinto8 fizetéseket kapnak az imád. kozáért. És a gróf urak nemes ha­zafisága sem. Ezeknek is sokszáz­ezer forint, jövedelmük van, mert szeretik a hazát. Nekem határozottan bujtogató természetem van. Ma dél­előtt megint szóba álllain magyar testvéreimmel. Azt kérdeztem tőlük: — Sok kár adódna abból Magyar, országnak, ha a kalocsai érsek he­lyeit egy káplán imádkoznék s ha Zichy Jenő nem szeretné a hazái? Azf. válaszolták, holott igen jó ka­tolikus és hazafias parasztok, hogy — nem". A világosam látó, népét szerető, forradalmi magyar író hang­ja ez. Azé a költőé, aki bátran meri vallani szinte költői hitvallásként, hogy „A szalagoké parfümös rege — Szilaj és új az utca éneke". Ez­ért nevezték hazafiattannak éppen azok, akiknek a haza csak érdek volt. akik csak a busás hasznot igyekeztek z3ebrevágni abból, hogy az ország vezetői lehetnek. A lisza­istvánoknak s a hozzá hasonló „perc emberkéknek" érthetően az elevené­be mart az olyan megállapítás, amelyet Ady arról a híres „béke­beli" Magyarországról írt, hogy „ti. pikus korrupt ország, mert egy ma­gyar államférfiú csodált és nagy 34. évfordulóját! lehet csak azá'tul, hogy nem pana­mista. Olyan nagy ritkasúg ez tudni­illik Magyarországon s olyan nehezen hiszik el olt egy közéleti sserepmröl a becsületességet". Nem csoda, hogy elég volt ebből a világból, nem csoda, hogy Ady költői tüze így ki­áltott fel: Büdös úr-szag ptnz-3zag sehol igy nem kábít. Minden: változásért és újért ki-1® i t. S ha papok tömjénjük qígVsebben rázzák, Mir.dczek halálos sorsunk magya­rázzák . . t » A grófok, az ezerholdasok, a nagypapok Magyarországát talán egyetlen költőnk sem gyűlölte úgy, mint Ady. Mondhatnánk "szúzf |e> aíakban írt, izgatott ellene. Felele. venitette legjobb magyar szabadság, harcos hagyományainkat, megszól, lalt nála a kuruckori vitéz és a. 48-as harcos egyaránt, Dózsa, E" :a Tamás, Rákóczi, Táncsics harc i* nak adóit XX. századi hangot. Si­koltó felhívás volt szava az új. igtizi forradalomra: Urak. papok dölyfét. lm elegei tűrtük. Gyomrunkba a sok bánatot Már eleget gyürtük. E bben az emésztő gyűlöletben azonban benne él Ady örök tépelődése, fogcsikorgató tehetellen­. ige js, amely versei egy részének pesszimizmusában nyilatkozik meg­Gyötrődött azon. hogy „annyi em­berséges bánat"-nak „Van-e célja éa nagy akarata. — Hoz-e valamit, ami övé, — Ami magyar, ami igaz maga?" S innen eljut a . nagy kér­désig: „Mit ér az ember, ha ma­gyar'" De ez a kérdés nála, költ ­szelében tovább tágul és azt az ér­telmei kapja, hogy mit ér a nép. a nemre', ha magyar. S a felelet egy­értelműen ez ná-lia., — bárhogyan is igyekeztek félremagyarázni —, hogy csak annyit ér, amennyit vz emberiség nagy forradalma törekvé­seiből megvalósít, mert ez vezet, sa­lát nemzeti léte jobbra fordulásához is. Csak akkor lehet a magyar néj>­nek súlya, hangja, szava a vitád­ban, ha forradalmi néppé válik. Kemény harc ez.'de Ady vállalja, vallja, tudja, hogy Ez a világ nem testálódott Tegnaphoz húzó, rongy putyáknrk Legkülönb ember, aki bátor S csak egy külömb van. aki: bátrabb. S a bátor embereket megtaláljál ott, azok között, itiük a Kommunista Kiáltvány szavaival — nem veszí­ti e nck mást. csak a láncaikat. Veletek száguld, str ujjönq a lelkem i Véreim magyar prole.árok. „A hadak útja" -cimü versében pedig már a „fölkelt nép"-et kö­szönti, aki leszámol a bűnösökkel és új szakaszt nyit a magyar nép történelmében. Új szakaszt, amely­nek világító csillaga az örök emberi reménység, de moslmár nem a puszta reménység kifejezője: Vörös csillag ragyog) és trónolj. Mióta ember néz az égre, verös csillag volt a reménysége Ezen az „új tavaszi seregszem­lén" a gyakran pesszimista, költő is új bizakodásba, új reménységbe, szinte biztos jövőbelátásba fordul amikor vallja: „Mise tömjénfüst, dicső babonák — Dőlhetnek ránk már bús, keserű tűzben". |U|s, amikor felszántották a „m,n­gyar ugar"-t 03 eltűrni a „Ha­lál-tó Magyarország?.", akkor emlékezünk és soha sem felejtjük Ady szavait. Sőt még jobban a szi­vünkbe véssük és magunkénak vall­juk. A „lennék valakié" vágyódása megértésre tatáit. Révai elvtárs a löbbi között ezt írja róla: „Ady nem a munkásosztály költője, hanem nz egész magyar népé, a szó igazi ér­telmében: a magyarságé. S mert'a nép, a magyarság nemzeti költője volt, ezért érzi a magáénak n for­radalmi magyar proletárságAdy nem „lidérces, messze fény" már, hanem tüzes, közeli világító fák­lya. Ady a mienk, a dolgozó népé, az új Magyarországé. Pósa Peder, Luigi Longo cikke az Olasz Ko.umunisia Párt megalapításának 32. évfordulója alkalmából Róma (TASZSZ). Egész Olasz­országban sokszáz gyűlésen és tün­tetésen ünneplik január 25-ét, az Olasz Kommunista Párt megalapí­tásának 32. évfordulóját. A más­félmillió példányban különkiadás­ban megjelent „l'Unita" megemlé­kezik arról a harcról, amelye' a párt folytatott fennállásának 32 éve folyamán. Luigi Longo, az Olasz Kommu­nista Párt főtitkárhelyettese vezér­cikkében hangsúlyozza; pártunk ti­cső múltjának harcai, áldozalai é» sikerei után, ma vezeti mindazt, ami a legegészségesebb, legélenjá­róbb és leghaladóbb oz országban. A kormány választójogi „reform", tervezete — írja a továbbiakban ­azt a célt szolgálja, hogy biztosítsa az abszolút többséget a keresztény­demokraták számára. Ezek a csaló törvényjavaslatok felháborodást keltettek nemcsak a kommunisták és a szocialisták, ha­nem mindazok körében, akik' számá­ra drága a becsület és az igazévé*

Next

/
Oldalképek
Tartalom