Délmagyarország, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-25 / 302. szám

2 CSÜTÖRTÖK. 1952. DECEMBER 11 *? AZ IRODALMI VITA TANULSÁGAI A »Tis%atáproblémáiról A s trodalomszemlélő. olvasó, író, ^ kritikus és szerkesztő bizo. nyár a nem is egyszer forgatta meg agyában ezekben a hetekben azt a gondolatot: felszabadulásunk óta kapott-e élő irodalmunk ekkora segítséget pártunktól, mint ez őszön? Révai elvtárs ciktke Déry Tibor „Felelet" című regényéről és az ezzel kapcsolatos vita zárószava új ulakat nyitott meg Irodalmunk fejlődésében. Révai elvtárs beszéde alapján meg. kell vizsgálnunk az Irószövet. Bég szegedi csoportja folyóratanak munkáját is. A felsorolt hibáklól nem volt mentes a Tiszatáj sem. Csak egyetlen példa arra, hogy a szerkesztőség felületesen dolgozott, még tekintélyelvekre is hallgatott, nem magát a müvet vizsgálta. Németh Ferenc nemrég költözött F<udaposiröl Szegedre. Senki sem vonja kétségbe, hogy tehetséges költő. A Tiszai áj 1952. évi 3. (ősztt száma nyomban közölte is két versét- Köz. ló-ük elhibázott volt. A Vizió-ban pesszimizmus rémisztget. A köttő a háború v's a halál közé egyenlő, aégjelet tesz, elfeledkezik arról, hogy az egyén halálát mindkét táborban jelenlheti ugyan a háború, de elpusztulni az esetleges 3. világháborúban az imperializmus fog, a szocializmus pedig csak győzhet. Életre serkenteni hnlálkongatással nem lehet, s aki reszket n háború gondo. latótól. az gyengíti a szocializmus „rohambr Vádját". — A tetejébe még homályos is a vers. akár a másik, a „Gúnydal egy magányos lovagnak" című, s ugyanakkor mindkettő szinle kábítónn és csábítóan jó formaeszközökkel megírt. A második vers — bárhogy védi is a költő — félreérthető. A lovagot akarja kigúnyolni, oki egyedül kószál. a egyedül megy — hite szeré t — a jó felé. A messze ormon tűz gyúl, de ez nem kell neki, hisz ,.IIa ők gyújtották 'énnekem — nem kell e tűz az ormon!" Ez n lovag, nyíl. vánvalóan n polgári világ csontváza, aki még itt zörög köztünk magányosan A szatíra szükséges fegyver a kezünkben, ha jól forgatjuk. De ki ne vonná kél stégbe, hogy itt jól forgattuk? Nem lehet tudatos, mert akkor ellenséges is volna, de egy kies t ott van Néme'h Ferenc is a vers mélyén. Erre ulal az e'söszérmélyű forma, holott a cím után nem ezt várná az olvasó. Ebből következik részben az ellenségnek — a magányos lovagnak — töké'etesen belülről való. mélyen álélt ábrázolása, ami talán lehetséges, de ve. szélyes út (lásd Déry Felelet Il.jéí, ahol a pozitív és negatív hősöktar egyaránt „benne von" az író). Mi mutat arra. hogy Néme'h gúnyolni akarta uz ellen éget? Egyedül a cím. De ez így kevés a serpenyőben! Mert mi lesz, ha a címet megváltoztatom vagy elhallgatom?! S mi biztosít afelől, hogy a cím itt nem tehetne megtévesztés? Elhisszük hogy nem az. De lehetne! — De feltehetjük, hogy a lovas nem is po. litikai ellenség oz író képzeletében, hanem mondjuk közlünk járó polgári költő. Jobb-e így a vers? Jobb lett-e ettől? — Ekkora hát a köttő fe'e'őssége? — ijed fel a jámbor halondó. Petőfi jut az eszünkbe: „Nagy munkát vállal az magára, ki most kezébe lonlot vesz," Ma már egyik verset s:m közölné a lao. De akkor — két hónapja — közölte. He a halálhangulat, a mngánkesc.rvek kivetítése, önkotrás és önttirkálás ínég egy út a'án nem szűnt meg. Elöltünk fekszik egy ugyancsak egészen fiatal és ugya.icsok jó f'-rmakés sóggel rendelkező költő verse. A Tiszatájba szánta, Mcgejtően csiszolt, formás, szép. de — rossz vers. Magános fiatalember dala, aki közben „öreg fiú'-nak re. vez.teli magát. Húsz 'éves. Felölik az emberben az első kérdés: miért m"gáno9 és miért panaszkodik ma a liús dves ifjú?! Államösz'öndíj segíti nz életét, munkáját, biztosítva van részére a kutatómunka, profesz?•>. irai olyan támogatásban része sí. tik, amilyenben a szocializmuson kívül sehol a világon nem részesült még diák és nem is fog soha. Mi fáj hát mégis neki? Ez — sajnos — mm derül ki a továbblnk során sem. Ib. rvik nem ezért: sajnálja a „gondatlan vidámságot". 3 ezt szembeállítja a „Munka megfontolt gondjával". Mi cz?! Hát nálunk nem dicsőség dolgozni? A „megfontolt" szó nem irrnt semmit, bár — tudatosan vagy ösztönösen — szinte ijedten menteni ig- ekszik elszólását a köttő, nem sok eredménnyel Különben a vers alapeszméje homály os^ Arról akar — ezek után! — szótói, hogy ez or. Szígban: építkezünk? Vagy azt fáj. lalja mégis, hogy itt: dolgozni kell? Nem tudtam eldönteniDe nemcsak az öncélú polgári irodalmafdi szeretne tovább felni. ha. nem már jelentkeznek a kis ügyeskedők is. Előttem egy másik fiatal költő verse egészséges, jó eszmei, magja számára láthatóan igen tudatosan és keresetten — torz forma, eszközöket használ. Sántikál a vers, mankón biceg, kiagyattan elrontott ritmus rémisztgeti az olvasót. A költő szóbeli védekezése ezt azzal magyarázta, hogy „ki akarja kerülni a jó verselés polgári gyanúját". Kí. vánatos ebből észretérni mielőbb, s tudomást venni végre arról, hogy az alkotó nem adagol, hogy b"nne egy. stégben él a tartalom és a formaesz. közök Hogy mi, olvasók, szerkesztők, kritikusok esetleg ulőlag elfc. mezgejjük, visszagombolyítjuk az al. kotás folyamatát, más dolog. A költői tudatosság ne abban legyen tudatos, hogy a jó a'kotást csecsemő korában elnyomorítja. IV e .gondolja hát senki, hogy ez. zct a nagyszerű őszi pártkrtti. kával minden egyszeriben megjavult. Mutatják ezt a fentc-bb felsoroltak. rmtét kiragadott példák, de többek között az is, hogy még ei'.er^ vetés k is felbukkannak. A pesti vitázókkal, fi'lig-beismerökkel itt nem tudunk mosá foglalkozni, de felemlítjük, hogy november 20.án az Irószöveiség szegedi csoportja vitaestjén Vajda László kitűnő előadásához a hozzászólók egyike — főiskolai hallgató — helytelen és káros polgári nézeteket hangoztatott és szavaiból az öncélú irodalom yédelme csendült ki. lyt ost aztán vessük fel mindany. nyiunk felelősségét. A mi helyzetünket pesti író nehezen értheti meg; ezek bizony néha furcsák, suták, számukra jsmerotienek. Budapest sokak számára még ma is az álmok álma. Ki az írószövetségbe, ki a Fiatal írók Munkaközösségéb0, a folyóiratoknál, lektorátusokban, a rádiónál, heti- és napilapoknál, színházaknál, stb. kíván elhelyezkedni 'és sokszor el is helyezkedik. Ezek a helyek csak úgy vonzzák magokhoz a fiatalokat. László Ibolya, Takács Tibor és még többen a mi káplárunkból szállottak ki másfél év alatt. A mezőről, űzni bői, faluról jön a fiatal, 2—4 évre megakad egyetemi városunkban, dédelgetjük. neveljük, segítjük, lapol adunk szárnypróbálgatásai alá. azután elrepül és itthagy minket. Hogy etni gy, nem panasz részünk, ről, mert ez a természetes, Csak éppen régészt ráljuk, mert pesti író. társaink, a szerkesztők nem élnek efféle gondban. De jöttek új fiatalok Tizenhét fiatal 1950—51 között! Ez termékeny idő volt, hosszú vitaestekkel, egyre javuló versekkel, novellákkal, tanulmányokkal, kritikákkal. E kollektíva Igényelte és hasznosan kamatoztatta a járató, sabbak szívesen átadott tapasztala, tait. Ebből a Tiszatáj számára jó anyag született. Ezidőtájt alakultunk az írószövetség szegedi csoportjává. Közben hazajött lakn az azóta Sztálin-díjjal kitüntetett Nagy Sándor is. Jöttek tehát az újak, de valahogy mégsem ment a dolog. Akinek a művét azonnal nem közöltük, sértődötten vonult el erdeje sűrűjébe, ahonnan — váratlanul — nagy ün. nepeken meg-megjelenik, mint távendég. Kövesdy Lajos éppen vélt írói képességei miatt jutott tanulási lehetőséghez: s egy óv óta bizony hallgat. Talán még Varsányi Péterről és Petrovácz Istvánról lehet elmondani, hogy szeret írni. Fejlődik is mindkettő. Nemrég Pestről „kaptunk" néhány fiatalt. Mindezek ellenére négy éve kljkkszallemről beszélni nálunk nem lehet, klikkharcok egy pillanatra sem darabolják sorainkat. Az újra aktív Kékesdi, Nagy Sándor, Lődi i's harcolnak a pártosságért öncélúság felé hajiókkal szemben. A kérdés tehát igen sokágú, bonyolult. De egy bizonyos: a szegedi irodalmi éleinek győztesen kel] kikerülnie ebből a harcból a nagy őszt „iránymutatás" fáklyájánál. Ehhez az i's kell, hogy minden tagunk szívósabban és lelkesebben tanuljon, dolgozzon, figyelje, tanulmányozza az életet. A szegedi „céhbeliek" — egyetemi, főiskolai tanárok — támogassanak bennünket. A Központi Előadó Iroda vi. tája eszméltet hát mindenkit, kicsiny vidékieket is. S mi fülelünk tanulni vágyón. Szomjasan. Mert a mi olvasóinknak — gépek mellett, traktoron, irodában, iskolában, dolgozó, építő magyaroknak — jó' müveket szeretnénk a Tiszatáj hasábjain átnyújtani. Hiszen a szó, az irodalom fegyver. A mi fegyverünk itt-ott még rozsdás. Jöjjön az olvasó és 'segítse fényesíteni, élesíteni! Kérjük az olvasót, írja meg kritikáját. Ügy várjuk a dolgozók leveleit, mint a zsenge vetés a tavaszi esőt. De kérjük erre a pesti folyóiratokat is és az Irodalmi Újságot. Miért vagyunk mostohafiai? C.-ak az Építünk_ről, a Tiszai áj-ról sosem? Mintha nem is volnánk! Ha az írószövetség elnöke, főtitkára, vagy inás funkcionáriusa szól a magyar folyóiratokról, mi mindig kimiiradunk. Véletlen ez? Igényeljük a kritikát s meg is köszönjük. És majd élünk is vele. Somfai László Megjelent Lődi Ferenc „Szeged" című elbeszélő költeménye A Szépiroda'mi Könyvkiadó most adta ki Lődi Ferenc szegedi köttő, a „Tiszai áj" szerkesztőjének újabb munkáját, a „Szeged" című előszélé költeményt. Lődi Ferenc ezt a művét a már korábban megjelent hasonló című elbeszélő költeményébői írta. A kötet rész'etes ismerte, tósére még visszatérünk. Szakérettségis hallgatók látogatása az Anatómiai lntéz°iben A magyar isko'a-politikában alap. vető változás állt be a felszabadulás után. Nemcsak a középiskolák, de az egyetemek kapui s kinyíltak a munkás fiatalok előtt. Ma mindenki arra a pályára megy, amelyhez kedve és tehetsége van Nekem a múltban nem állt módomban, hogy tanuljak. Néhány hónapja csak, hogy újra iskolába járhatok. Boldo. gan tekintek a jövőbe. Ott a cél, az orvosi pálya. A napokban látogatást tettünk az Anatómiai Intézetben. Amikor kijöttem, azt mondtam, milyen keveset tudtam és láttam még eddig. S még jobban megerősödött bennem az elhatározás, hogy orvos leszek. Sokat tanultunk az Intézetben. Egy tanársegéd előadása alapján ismerkedtünk meg az Intézel munkájával. Megtekintettük a különböző laboratóriumokat, bonctermeket or. vosi műszereket. Kibontakozott előttünk egy kép az orvosi tudományról, megláttuk, milyen széleskörű, mi yen sok mellékágra tagozódik ez a tudomány: egy cél, az emberi egészség biztosítása 'érdekében. A látogatás megmutatta, milyen feladatok várnak ránk. Vatemeny. nyien azzal a gondolattal távoztunk az Intézetből, hogy élnünk kell a számunkra megadott gazdag lehető, s egeikkel. Budai Irén, a szegedi szakérettségi orvos, szakos hallgatója, A/3, osztály A levágott sertésekről ffi isiik le a bSrt és adiuk át a MÉH Vállalatoknak ötéves tervünk negyedik esztendejében, 1953-ban a bőripar termelését is jelentős mértékben emeljük. Ahhoz azonban, hogy bőriparunk dolgozói felemelt tervünket teljesíthessék, elengedhetetlenül 6züksége.s, hogy minél több, megfelelő nyersanyaggal lá6suk el őket. Ilyen fontos nyersanyag a szakértelemmel lefejtett sertésbőr. Köztudomásé', hogy nap-nap után hatalmas mennyiséigű sertésbőr I mCgy veszendőbe, azért mert sertésöléekor a bőrt nem fejtik le. Bőriparunk dolgozói méltón elvárják mindenkitől, aki disznót hizlal és öl, hogy annak bőrét fejtse le é» adja át a MÉH-telepek. 1 nek vagy a falusi fölművesszövetkezeteknek. A szakszerűen lefejtett sertésbőr kilójáért mindenki 25 forintot kap, ezenkívül 3 fc. rintot kilónként a bórt lefejtő böllér. A sertés tulajdonosa, ha saját maga fejti le a bőrt, akkor 28 forintot kaip fejtéssel együtt a bőr kilójáért. Ezekből az összegyűjtött sertésbőrökből cipőt, csizmát, táskát és sok más fontos és hasznos iparcikket készítenek. ötéves tervünk ellen, saját érdeke ellen is vét az, aki maradiságból vagy nemtörődömségből elmulasztja a sertésbőr lefejtését. Ezzel csökkenti népgazdaságunk fontos nyersanyagtartalékát, hiszen a bőr hulladékká válik, és pénz£ sem kaji A francia kormányválság Auriot francia köztársasági elnök kedden este több volt miniszterelnökkel folytatott tanácskozásokat. Mint a „l'Humanité" közli. De Gaulle kedden este a kormányválsággal kapcsolatban nyilatkozatot adott ki. E nyilatkozatában sajátmagát tolja előtérbe, mint aki „ké. pes megtenni azt, amit Pinay nem tudott elérni". Hangoztatja, hogy kész pártjának képviselőit egy olyan politikai csoportosulás rendelkezésére bqpsátani, amely lehetővé tenné „a végrehajtó hatalom megerősítését" (vagyis a fasizmus parlamenti úton való előkészítését). Alighogy a francia kormányválság híre köztudomásúvá vált, számos üzemben és vállalalnál röpgyülésre jöttek össze a munkások. hogy kifejezésre juttassák akaratú, kat, milyen kormányt kövelel Franciaország dolgozó népe. Párizsban, Párizs környékén és még sok más városban voltak ilyen gyűtéek. A gyűlések résztvevői táviratokat és leveleket küldtek a köztársasági elnökhöz, és számos vezető politikushoz.* hangsúlyozva, hogy olyan kormányt követelnek, amely a béke és a társadalmi haladás ügyét szol. gáljaA Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának nyilatkozata a kormányválságról A „L'Humanité'" közli a Francia Kommunista Párt Központi Bízott, ságártak a kormányválsággal kap. csolatban kiadott nyilatkozatát. A nyilatkozat a többi között a következőket mondja: A válság okai világosak: az amerikai imperializmus előtti behódo. lás politikája — amelyet a francia burzsoázia vezetői a Szocialista Párt bűnös közreműködésével már 1947 óta folytatnak, s amellyel a Francia Kommunista Párt már az első nap. tói kezdve szembeszállt — ma meg. hozza keserű gyümölcseit. A Pinay-kormány — elnyomó intézkedései, fasiszta összeesküvés^ sőt még a köztársaság elnökének támogatósa ellenére is — gyengének bizonyult ahhoz, hogy folytatni tudja az árulás, a háború tós nyomor politikáját a népi és nemzeti törekvések ellen. A francia burzsoázia vezető körei mosj. mindent elkövetnek annak érdekében. hogy vagy egy ugyanilyen jellegű kormányt, vagy pedig egy ..crősebb" kormányt alakítsanak, amelyben részt venne az RPF (De Gaulle pártja) is, s amelynek az lenne a feladata, hogy Franciaorszá. got_ még mélyebbre taszítsa a fasizmus szégyenébe." Franciaország népe azonban soha. sem fog beletörődni ebbe. Egy oly nagy nép, mint a mienk, sohasem lesz rabszolganéppé! A francia dolgozókat — bármilyen véleményt valljanak s bár. melyik réteghez tartozzanak is — vérig sérti és felháborítja az árulásnak és a háborúnak e politikája, azért e politikával szemben olyan új politikát akarnak, amely a béke 'és a haladás politikája lesz s amely a nemzeti függetlenségen és a de. raokrácián alapul. A nyilaikozat a továbbiakban feL hívja a francia népet, hogy egysé. ges akcióval segítse elő egy olyan francia kormány létrejöttét, amely a nemzeti függetlenség és a béke politikáját folytatja majd. — Nem kíméljük erőfeszítésünket annak 'érdekében, hogy a lehető leg. gyorsabban széles nemzeti frontot szervezzünk a munkásosztály körül, amely — minthogy egységes és a nép támogatja — meg tudja változtatni az eseményeik menetét, meg tudja menteni Franciaországot a nyomortól, az idegen rabigától, a fasizmustól és a háborútól s amely, nek meg is kell mindiezt tennie" —. fejeződik be a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának nyilatkozata. Adenauer heje\en1eite9 hogy a Német Szociáldemokrata Párt vesetősége nyíltan együtt halad vele a háborús egyezmények útján Bonn (ADN). Adenauer kedden a bonni kormány sajtótájékoztatójában közzétett karácsonyi felhívásában közölte, hogy a Német Szociál demokrata Párt vezetősége nyiltan együtt halad vele a bonni és párizsi háborús egyezményeik útján. Ez volt az első hivatalos nyilatkozat a legutóbbi titkos targya'á sokról amelyek Ollenhauer, « Német Szociáldemokrata Párt' elnöke és Adenauer, valamint a helyettes amerikai főbiztos és az amerikai „gazdaságpolitikai hivatal'" vezetője között lefolytak. Mint ismeretes, a Német Szociáldemokrata Párt jobboldali vezetői a dortmundi pártikongresszuson olymódon kínálták fel magukat az Adenauer-koaliciónak. hogy Ollenhauer kijelentette: „Á Német Szociáldemokrata Párt, amennyiben kormánypárttá válik, hü lesz a bonni szerződéshez". A jó eredmények hatására 21 dolgozó paraszt lépett be a pusztamérgesi Rákóczi tsz-be A napokban értesültünk a pusztamérgest Rákóczi termelőszövetkezet évvégi zárszámadásáról. Minket .gépállomási dolgozókai, bizony kellemesen érintett, hogy a fagy és aszály után is szép eredményeket ériek el a szövetkezeti tagok. Szélpál József, Zádori István, Franck Ferenc és a többiek, akik egész évben szorgalmasan dolgoztak, átlagosan 300—320 munkaegységet szereztek. Az egyik tsz-tag, aki 322 munkaegységet teljesített, a következőket kapta a zárszámadás ered-, menyeként: 303 kiló rozs, 123 kiló búza, 258 liter bor, 1023 kiló alma, 258 kiló burgonya, 1174 kiló szálastakarmány, 38 liter pálinka és készpénz. Ha ezeket a juttatásokat forintértékbe átszámítjuk, akkor kitűnik, hogy a tsz tagjai átlagosan évi 11—12 ezer forintos jövedelemre tettek szert. Az egyénileg dolgozó parasztok láttáit azt, hogy a termelöszövekezet tagjai az aszályos esztendő ellenére sem szenvednek szükséget, hogy minden évben biztosan emelkedik az életszínvonaluk és ezért a legutóbbi napokban 21 dolgozó paraszt lépett be a Rákó. czi-lsz_be, - _ • © Káhj Ervin - . . pusztamérgesi gépállomás. A jólvégzett munka után kényelmes kultúrotfhonban pihenhetnek a Szőregi Állami Gazdaság dolgozói Jól megáVla helyét az őszi munkák során a szőregi állami gazdaság. Határidő élőit beíejezle az őszi gabona vetéséi, s a betakarítást. Az őszi munkák legjobbjait, mint Gyémánt Györgyöt, Vecsernyés Andrást, vagy Gulyás Rozáliát a pártszervezet dicséretben részesítette. A jól végzett munka után gazdaságaink dolgozói sportolhatnak, szórakozhatnak. Rádióval felszerelt kultúroithonban dolgozóink sakkoznak, aszlaliteníszeznek esténként. A Szikra könyvkiadóvállalat szegedi fiókjától többezer fch rint éitékű könyv áll a dolgozók rendelkezésére és ezáltal gyarapíthatják szakmai és politikai tudósukat, £pül az MHKsporlpálya futópályával. Rövidesen többezer forint értékű luiballfelszerelést kapunk, s összesen 22 millió lórintos költséggel a gazdaságnak új központja épül. Ez mind az1 mulatja, hogy egyre jobb uz állami gazdaság dolga, zóinak élete. SOOS JENŐ levelező . Megvásárlom Lenin és Sztálin egy-egy művéh A legforróbb szeretet el emlékezünk meg a viliig békeszerető népeinek, minden dolgozójának szeretett tanítójáró], Sztálin civ« társról 73. születésnapja alka mától A legífszin.ébb óhajunk, hogy S(>káig éljen és vezessen, tanítson bennünket. Sztálin elvtárs születésnapja a knlmából elhatároztam, bogy meg vásárlóm Lenin és Sztálin elvtárs egj-egy munkáját, bogy ezúttal fa növeljem tudásomat és még hasznosabb tagja lehessek társadalmunk, fiak. ... . _ XciMLÜ Jlityin