Délmagyarország, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-27 / 303. szám

4 SZOMBAT, 1952. DECEMBER lS­A tömegek odaadó hfisége nem ürügy a pihenésre Leplezze le a Ruhagyár pártszervezete a táppénzcsalásban, rémhírterjesztésben jeíeniftező szociáldemoitralizmust — Hallottad? Megszűnik a gyár!.,. Fölszámolják.,, Az egyszerű emberek kíváncsian hajoltak a suttogó felé: — Ki mondta? ; — Mondták. — Kicsoda? — Egy illető!... Popity Andrűsné a rémhírt útjá­ra engedte. A Ruhagyár dolgozói éppen az Októberi Forradalom 35. évfordulójának nagy ünnepére ké­szültek — november 7 műszak folyt a gyárban. A munkások Rákosi elvtársnak adott szavuk teljesítésé­ért harcoltak a munkaasztalok mel­lett, sokasodlak a kiváló eredmé­nyek. A munka győzelme felé veze­tő úton az ellenséges hang fékként akart a munka lendületére tapadni. Legtöbben nem hitték, de akadlak azonban egyesek, akik elhitték a tudálékos Popityné kitalált híreit. Abban a műhelyben, ahol felütötte fejét a jobboldali szociáldemokrata hang — Popity Andrásné rémhír­terjesztésében — ott számszerűleg, ha nem is számottevően kimutatha­tóan visszaesés mutatkozott a ter­melésben. A suttogó propaganda célja, * napnál is világosabb: megrémí­teni a dolgozókat, hogy csökkenjen a termelés, lazuljon a munkafegye­lem, pánikot ke'tsen — segítsen az ellenségnek, a háborús uszító impe­riaJisláknak. Sokan a népnevelők közül is tudták, hogy Popityrétó; indult ki a rémhír, őnéfki vannak olyan „pontos értesülései" — még­sem tett a pártszervezet, a szak­szervezet, az üzem vezetősége sem­mit annak érdekében, hogy felvilá­gosítsa a Ruhagyár ötudatos dolgo­zóit arról, hogy ezt a rémhírt az ellenség terjeszti, a jobboldali szo­ciáldemokraták. Horváth Márton elvtárs, a Központi Vezetőség jú­nius 27-i ülésén világosan rámuta­tott arra, hogy: „Üzemeinkben ma is akadnak olyanok, akik- tudatosan, vagy öntudatlanul szociáldemolcrata nézeteket hangoztatnak és „utánpót­lásit" kapnak a munkásosztályba be. áramló deklaszált elemeldől és új munkások legelmaradottabb rétegei­ből". A leleplezés nem történt meg A munkások, akik felültek Popity­né híreinek, miután látták, hogy Íme, mégsem szűnik meg a gyár, sőt újabb beruházásokkal a jövő év­ben tovább növekszik, csakhamar rájöttek, felismerték, mi az igaz­ság. De az elhintett szociáldemo­krata suttogás ott maradt néhány dolgozó gondolatában: „hátha majd mégis"... A szociáldemokrata nézeteket hangoztató Popityné újabb rémhírt terjesztett, amit szintén az „illetők­től" hallott. — „Drágább lesz a zsír!" Az emberek erről ismét beszéltek. Popityné nem nyugodott, tovább fo­kozta a rémhírt: — „Bevezetik a kenyérjegyet 1" A munkások már nemigen hittek neki, de a népnevelők még ekkor sem leplezték le a dolgozók előtt. A pártszervezet és a vállalat veze­tősége Csak a szociáldemokrata né­zeteket, kitalálásokat hangoztató Popitynénak akarta megmagyaráz­ni, hogy mennyire ,.helytelenek" ha­zugságai. Leleplezés helyett magyaráztak gyalázkodik és nem egyszer izgatott már népi demokratikus rendsze­rünk elon. „A fene ott egye meg, a munkásokkal nem törődnek" — hangoztatta, pedig jó! tudhatja, hogy havonta többezer forintot for­dítanak a dolgoséi: szociáos céljai­ra a Ruhagyárban is. A Ktuokf.ter­mekbe az egyszerű vilisayvRán't&s helyett neon-világítást szereit®!: be. A gyár bölcsődéje bővült, új ru hácsk&ka*, ágyneműt kaptak a dol­gozók gyermekei —, hogy c?ak né. hány elenyésző példát mondjunk arról, hogyan törődnek a dolgozók­kal szerte hazánkban, a Szegedi Ru­hagyárban. A Ruhagyár pártszervezete súlyos mulasztást követett el, ÜJABB pofon Bár tiszta tény, hogy Popityné akár tudatosan, aikár öntudatlanul, rém­hírterjesztésével szociáldemokrata nézeteket hangoztat — az ellenség | szolgálatába szegődött. | Popityné röviddel ezelőtt „beteg" I volt, táppénzre írtál: ki. Az üzem beteglátogatója, az SZTK betegel­lenőrzője sohasem találta otthon. (Pedig az is meg volt engedve Po­pitynénak, hogy dé ben bejárjon a gyárba ebédelni). Fegyelmit indí­tottak ellene az üzemiben. A fegyel­mi bizottság előtt fölényesen kije­lentette: „ó. még éjjel 11 órakor is ! a szomszédokkal beszélgettem". ! Amikor megvonták tőle a táp­pénzt, akkor sírt, panaszkodott, ál. szenteskedett. Az üzem vezetősége ellen még a nyár folyamán hazug följelentést tett a rendőrségen — ahol különben állandóan pereske­dik —, hogy kavarodást okozzon, zavart szítson. Soha semmivel sincs megelégedve, állandóan elégedetlen. Szeged dolgozói szerdón este ünnepelték a fenyőünnepet, Egy napi pihenés után pedig újult érö­vét fogtak munkához és lelkesen harcoltak azért, hogy sz év hát­ralévő napjaiban minél többet termeljenek terven felül. A reakció — élén Amerika Hangjával — már napokká' az ünnep előtt lázított éa próbálta megbontani a dolgozók egységét, .Arról beszélt, hogy kermányzru tunk „megfosztja" dolgr zóinkat december 26-a megünneplésétől. A reakció arra számított, t.ogy a de­cember 26-i te»roc'ég fabatkát sem ér majd, mert a dol oz'k nem mennek be az üzemekbe, lassan végzik munkátokat fe így tovább. !>í nagyot csa'Áttett Amerika Hangja is. Hiába tóabáít, atsa'­kodott lófítött, a terv dugába dőlt. A szegeti' Uzmeki-fil december 26-t>n egyetlen úrJgOTij sem hiányzott, nem let' egyethv „ó;i beteg" sem. sőt — a reakció leg­nagyobb bánatára — nem akadt késó'njövö u közel száz üzemben. Persze ez nem csoda! A magyar dolgozók között már alig akad olyan, aki ne értené és ne érezné, hogy mimlcn terven felül készí­tett munkadarab életszínvonalunk emelkedését segíti e'ő. Népi de. mokratikus államunkban ez termé­szetes: dolgozóink a munkaidőt 100 százalékosan kihasználják, mert tudják, miért dolgoznak. hogy újabb fájdalmat okoz­zunk n reakciónak és a fűt-fát összehordó Amerika Hangjának, elmondjuk azt hogy december 26-úr. a szegedi üzemekben a dol­gozók felülmúlták eddigi teljesít­menyüket. És hogy az újabb po. fon jobban csattanjon: az Üjsze­gedi Kendergyárbn például kere. ken egymillió vetéssel termellek többe; december 26-án, mint nz előző napokon­aimikor nem vette fel az éles har- j cot a gyárban megmutatkozó szo­ciáldemokratizinus ellen. Az ideoló­giai harcnak nagy jellentősége van a mindennapi életben „alátámasztja harcunkat — mondta Horváth elv­társ — a szoeiáldemokratizmus he­lyi, üzemi aknamunkája eilen, amely fegyelmezetlenségre, bér- és táppézcsalásra uszít, rémhíreket ter­jeszt, de ha kell. szabotál ls." A gyárban látják Popityné felhá­borító viselkedését, de nem ismer­ték fel időben az üzem dolgozói, hogy az ő megnyilvánulásai ellen­séges, szociáldemokrata megnyilvá­nulás. Le kell leplezni és feltárni a Ruhagyár dolgozói előtt, hogy Popityné személyében, aki alig több mint egy éve dolgozik a gyárban, a jobboldali szociáldemokraták „után­pótlást" kaptak elmaradottsága miatt. A szociáldemokratízinus nemcsak Ilyen nyilt rémhírterjesztésben je­lentkezik, hanem legtöbbször bur­koltan és óvatosan dolgoznak. Ép­pen ezért ez a körülmény fokozott éberségre intse valamennyi üze­münk pártszervezetét. Tanuljanak a Ruhagyár pártszervezete vezetősé­gének hibájából, amelynek most az a feladata, hogy haladéktalanul és gyökeresen tépje ki a szociáldemo­krata szellemet a gyár életéből és szívós. szakadatlan felvilágosító munkával zúzza szét a szociáldemo­krata rémhírterjesz'é* maradvá­nyait. M. T. LEVELEZŐ-OKTATÁS A SZEGEDI EGYETEM TERMESZETTUDOMANY! KARÁN Népi demokráciánk a köz-! oktatás különböző területén mű-1 ködő pedagógusok részére meg­adja a lehetőséget, hogy szocialista j nevelésük érdekében minél ma-' gasabb képesítésre tegyenek szert, j Ennek' a gondolatnak a jegyében a > szegedi Tudományegyetem Termé, gzettudományi Karán a fizika, föld­rajz és b'ológia szakokon megin­dult a kétéves levelező tanfolyam. A K. M. felhívására egymás után jelentkeztek a pedagóigusok, ezzel is mintegy igazolva, hogy megér, tették és magukévá tették közok­tatásügyi kormányunk célkitűzé­seit. A munka még a tavasz fo­lyamán indult meg és alapos fel­készülés után, a közelmúlt napok­ban jöttek össze először konferen­ciára. hogy számot adjanak fe'. készültségükről. A konferencia hallgatói szakonként különböző napokon érkeztek meg, hogy az egyetem amúgyig igen élénk év­végi munkájában zavart ne idéz­zenek elő. A fizikai, földrajzi és biológiai intézetek le'kesen készül, •ek nagy munkájuk mellett erre az új feladatra, hogy a szegedi egyetem közismert jó hírnevét további érdemek szerzésével öieg­bitsék. A flz'ka ©rákon Budó Ágos­ton professzor, Szálay László do. cens, a Földrajz szakon Prinz Gyu­la és Wagner Richárd professzo­rok vezették a konferenciát. Az Állattani Intézetben Ábrahám Ambrus professzor, a Növénytani Intézetben Greguss Pál professzor, mig a Növényélettani Intézetben Fza'ai István tanszékvezető docens vették ki részüket a hallgatók kon­ferenciájának előkészítéséből és vezetéséből. Hogyan történik a levelező ok­tatás? A fizikai útmutatóban például ezt o'vashatjuk: „Az atomfiz'kai részek ilyen terjedelemben elő­ször szerepelnek középiskolai tan­könyvben- A fejezet gondos átta­nulmányozása alkalmat nyújt arra, hogy a kartársak ezirányú — m'nden bizonnyal szétszór* — is­mereteit rendszerezze és előké­szítse a későbbi, mélyebb tárgya- ' lásia. Ezért különösein hang-síi. lyozottan hívjuk fel a figyelmet erre a fejezetre. Az atomenergia felhasználásának kérdését te­gyék politikai megfontolás 'ir­gyává. (Békés célokra a Szovjet­unióban, szemben az USA-valj." A földrajzi útmutató ->Az ipar" címü fejezet feldolgozásával kapcsolatban a következőket írja: ,A felszabadulás előtt iparunk ke­vesebb embert foglalkoztatott és tartott el, valamint a nemzeti jö­vedelemből is kevesebb százalékban részesedett, mint a mezőgazdasági lermelés. nem tudta feldolgozni a hazai nyersanyag egészét, nem tud­ta ellátni a hazai iparcikkszükség­let egészét, kivitelekben ksebb volt a részesedés, mint a nyeTS anyag termelő ágazatoknak, terme­'őeszközöket gyártó ágazatok elma­radtak a fogyasztási javakat előál­lító ágaza'ok mögött, do'gozóink nagyobb hányadát foglalkoztatta a kisipar, mint a nagyipar, energ'a­szükségíelében és részben nyers anyagszükségletben is jelentékeny behozatalra szoru't. A tervgazdál­kodás során ezek az állapotok meg­változtak. Magyarország agráripari országból ipari-agrár ors,zággá ala­kult- Hogy ez -a cél elérhető legyen, kü'önösen a nehézipart, közelebb­ről a kohászatot és gépgyártást kell fejlesztenünk, amely alapja a köny­nyűipar fejlődésének és a mező­gazdaság gépesítésének. A mező­gazdaság gépesítésénél egyik főfel* adat az hogy a jelen'egi apró paraszt birtokokat korszerűen ter­melő kollektív nagyüzemek vá'tsák fel. Ezek nagvobb hasznot biztosí­tanak kevesebb emberi munkaerő fe'használásával, a mezőgazdaság­ban felsznbadu'ó munkaerő a gyár­ipar egere táguló kerefCben he­'yezked'k eV A Növényélettani Intézet útmu­tatójának 8. olda'án a következő­ket találjuk: „Hangsúlyozottan fel­hívjuk figyelműket a formalista­idealista genetikusok őröklődésta­nának kritikájára. Kibővítésképpen olvassák el Liszenko: ..A biológiai tudomány á'Sásáról" (Szikra 1949.) című munkáját, amely az 1948-ban lezajlott nevezetes akadémiai vitát tartalmazza. Ez egyébként Liszenko: „Agrobio!óg:a" címü művében is megtalálható. Tegyék a kartársak a nyugati genetika — és ezzel szem­ben a szovjet agrobiológa követ­keztetéseit politikai meggondolás tárgyává. Mutassanak rá azokra a nagy lehetőségekre, amelyeket a micsurini biológia öröklődéstana mezőgazdaságunk fejlődése elé tár.'' A hatnapos konferencián meg­győződhettünk arról, hogy a leve­lezőoktatásban résztvevő hallgatók szinte kivétel nélkül jó munkát vé­geztek. Ezt bizonyítja az egyes tár­gyakból benyújtott házi dolgozatak minősége, valamint, szóbeli beszá mólójuk is. A konferencia gaz'ag programmjában nemcsak a hallga­tók számoltak be eddigi munkájuk­ról, hanem előadásokat is hallgat­tak- A Fiz kai Intézetben Budó Ágoston professzor: „A mechanika néhány problémája" címen, Horváth János tanszékvezető docens: ,Harc a fizikai idealizmus ellen'1 és Paunz R?zső docens: „A termodinamika három főtétele'' címen tartottak ér. tékeg előadásokat. De 'gen ériékes ós iránytmutató előadások hangzot­tak el a biológiai tanszékeken is, Greguss Pál professzor művésziesen készített színeg táblákkal támogatta a ..Megtermékenyítés és magképzés" című előadását. Ábrahám Ambrus professzor „Az idegrendszer szerepe az inger felvételében és átadásában" című előadásában mindvégig lekö­tötte a hallgatóság figyelmét. Sza­lai István lans-ékvezető docens a „Magasabbrendű növények szén­dioxid asszimi'ációja'' címen foglalta össz® a legújabb eredményeket. A bon erencián tapasztaltak megnyugtató kép:t nyujtanrk n ind a hallgatóság, mind az egyetemi le. va'eré oktatásban résztvevő tansze­mélyzet részéről abban a t;ktatet­fcen, hogy felismerté': a tóvá' b'rép­zésb'n a magasabbfokú szakmai és ideológiai tudás elsajátításában rejlő erőt, amellyel kulmrforradal­munkat és békeharcunkat megnyer­jük. Szalai István, docens, tanszékvezető. Készüljünk a munkás-paraszt levelezők X. értekezletére Levél Korom Lítánnchoz Kedves Koromné elvtársnál A Fenyőfa ünnepét szerte a világon a béke ünnepének tartják az emberek. Ezen a napon különösen fontos és tanulságos dolog elgon­dolkozni: hogyan áll a népek közötti béke ügye. Én is ott ültem a Fenyőfa ünnepén a szerélten feldíszített fe­nyőfa mellett, szeretett családom körében. És ahogy derűsen elnéztem, amint kisfiam önfeledt buzgalommal igyekezett kipróbálni az Aj lomb­fűrész-felszereléshez tartozó fúróját egy kis darab deszkán — a padlót is hozzáértve —, vagy ahogyan két kisebb lányom rakosgatta boldog örömmel új játékait, bútorait, babáit — hirtelen eszembe villant tmi kép, amelyet régebben a Szabad Népben láttam. A kép két felvételt mutat: egyiken földreborulva, vagy csodálkozó tekintettel az ég felé fordulva halott koreai gyermekek sokasága fekszik. Amerikai terror ­bombéizók ölték meg őket A kép hátterében — fehérruhás koreai an:'a fejét két kezébe hajtva siratja apró gyermekét. --1 másik felvétel a hót koreai nép egészségügyi szolgátato:ait mutatja, amint elsősegélyben részesítik a még életben maradt, de súlyosan sebesült gyermekeket. Méray Tibor a bécsi békekongresszuson elhangzott felszólta, sában beszámolt a koreai véregzésckkcl kapcsolóiban szerzett sze é­lycs tapasztalatairól. Az elnöki asztalra tette le annak az asszonynak a fényképét, kinek egész testét, arcát borzalmas módon összeégette egy nup.ilm bomba. Ennek az asszonynak egy kívánsága vo t: mehessen -l Amerikába, hogy lássák meg őt, összeégett arcát és testét az ottani anyák és hitvesek, hogy ébredjenek tudatára, milyen esztelen rabló­gyilkos. kegyetlen háborúba küldték el gyermekeiket, férjeiket, hogy felrázza az amerikai nép lelkiismeretét: fogják te az Egyesült Álla­mok vérgőzös monopolkapitalistáinak, emberi mivoltukból kivetkőzött őrült fenevadjainak kezét, hogy állítsák meg azt az esztelen háborút, amely a világot akarja katasztrófába dönteni. A koreai asszony soha nem mehet Amerikába: belehal súlyos égési sebeibe. A rádió mondta be, hogy ismét Ko'reába repült Spéllmann. 'Z amerikai baktériumérsek. Áldást, szentelt érméket, szagos ciga.rcl i­Icat visz szerelett katonáinak, leszerclő-szabadságlevél helyett. Múlt t vi előirányzatát is túlteljesíti ez alkatommal: kettő helyett három engesz­telő misét mond a „szentestén". Hát igen. Egy pótmisét csak megér ,iz idei baktériumháború. Nem sok, de hasznos befektetés ez Spel mami Ar és barátai részéről, hogy kiengeszt tjék a túlvilági bíró neheztelésót. Ilyen árért nyugodtan be lehetne vetni az atom_, vagy a hidrogénbom­bát is. Legfeljebb jövőre még egy pótmisével toldaná meg a kvótát, a koreai anyák és gyermekek vérét szomjazó amerikai bíboros. De a világ békeszerető mi.lióinak hatalmas erejével kell számolniuk! Erre gondoltam s elhatároztam, hogy ma, a béke ünnepén írom meg gondolataimat Koromné elvtársnönek. Már korábban szándékomban volt néhány sornál felkeresni, azóta, hogy a Dé. magyar ország levelező munkájáról beszélgettünk a szerkesztőségben. Ott hallottam, hogy ho­már több mint két hónapja nem kapott a szerkesztőség hírt, tudósítást az Elvtársnőtől. Levelem elsőrendű célja az lett volna, mint régi levelező fel­hívjam figyelmét a munktís-paraszt levelezők összevont X. kunfe »­ciájára, amelyet most vasárnap, 28-án délelőtt tartunk a szerkeszt i ég melletti épületben lévő nyomda kultúrtermében. Néhány rövid sorban kérni akartam arra, hogy megjelenésével és hozzászólásával emelje ennek a fontos értekezletnek, a közvélemény parancsnokai értekezleté­nek szívón a át. Nem veszi talán rossznéven, hogy ennek keretét vg­haladva, elsősorban a békével kapcsolatos gondolataim leírásával fog­lalkoztam ebben a levélben. Nekem is, az Elvtársnönek is, mindannyi­ónknak elsőrendű, feladat kell legyen a béke megőrzésének nagy ügye. A népek százmilliói: az elnyomottak és szabadok egyaránt ezt követe­lik tőlünk. Meg kell védenünk nagy békealkotásninkal: SztálinvárnJ, a budapesti földalattit, Ingtát és Kazincbarcikát. Meg kell védenünk a gyönyörű Rákosi hidunkat, a korszerű Texlilműveket. Meg ícell véde­nünk iskoláinkat, egyetemeinket, színházaink:t, emelkedő InUiííi'nfc fellegvárait. Meg ke'.l védenünk gyermekeink boldog éleiét, az egess magyar jövőt. A hatalmas békelábor a Szovjetunió vezetésével és segy /­gével gigászi építkezést folytat; épttl jövőnket, a ragyogó holnapot, a békeszerető milliók holnapja1: a kommunizmust. Ezért kell eto> reknek lennünk. Fokozott feladat ez déli határaink őrhelyein, ahol véres provokációk árán is átdobják határainkon ügynökeiket, emb ,« rabló gyilkosait a ba-ktérlumgy ártó amerikai fenevadak lakú/e . Ezért várjuk az Elvtársnál konferenciánkra. S ezért várja I • számoló sorait a szerkesztőség. Az Elvtársnő tonlos szerepel ' !t be déli őrhelyén. Mindannyiónk érdeke, hogy leladatál ]ól - ' a meg. Ezekről a feladatokról lesz szó konferenciánkon. Amikor beíejezésüt mégegyszer kérem megjelenését, e ; meg, hogy szívből kívánjak sikerteljes, boldog új esztendőt 1 MIHÁLY JÓZSEF, n „Délmagyarorszag" régi levelezője, Mlcsut': Agrártudományi Egyesük csoportja, Szeged Kél megellet és udvariasabb ka Wnő! kírurk A Szegedről Kübekhátára munka után hazautazó dolgozók többször kérték már, hogy a Küfcekháza és Szeged között közlekedő autóbusz községükben két hélyen álljon meg. Nemrégen még két megálló volt, azonban lecsökkentették egyre. Ezenkívül az is hiba, hogy a Kü­bekházára érkező autőjárat kalauz­nője a Szegeden dolgozó gyári mun­kásokkal goromiba, Lelökdösi őket az autóról, ha sokan várnak fel­szállásra. Nagyon helytelen ntn,' :L tartárt tanúsít a do'gczókkal s: ír­ben. Magatartása e'len már szám­talan kifogást emeltek — mind­hiába. Reméljük, hogy az illeték--', sek a kübekházi dolgozók kérelm it és panaszát figyelembeveasrtk és a. tézkednek. Bartha Mihály t=z üzem; páauu^j- Kii' k­háza. I t

Next

/
Oldalképek
Tartalom