Délmagyarország, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-02 / 282. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK f A. J. Visiiiszkij elvtárs beszéde az ENSZ közgyűlés politikai bizottságának november 28-i ülésén n koreai kérdésről Szovjet filmfesztivált rendeznek Brüsszelben A szegedi járásban 47 dolgozók általános isko'ája működik AZ MDP CSONGRADMEGYEI PA RT'BTZ OT.TS AG'A N A K LAPJA VIII. ÉVF. 282. SZÁM ARA SO FII.I.ÉR KEDD, 1952. DECEMBER 2. A magyar népgazdaság helyzete 1952-hen és feladataink a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban Gerő Ernő elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén A párt és a minisztertanács 1951 december 2-i határozatának egyesztendős mérlege fogyasztás 4.6 százalékkal, a zsírj fogyasztás 46 százalékkal, a tojásfogyasztás 21,6 százalékkal, a vaj. fogyasztás 49.3 százalékkal emel. kedeit. 4. A december 2-i határozat hozzájárult a tőkés elemek gyorsabb kiszorításához a termelésből, az áruforgalomból és a közlekedésből. Mig 1951-ben a lökés Szektor részesedése a nemzeti jövedelemből kereken 5 százalék volt, addig 1952-ben a tőkés szektor részese, dése 2—2.5 százalékra zsugorodik össze. Az emlékezetes 1951. december 2-i párt. és minisztertanácsi határozat jelentős mértékben erősítette tehát népgazdaságunk szocialista alapjait. Hozzájárult a munkásparaszt szövetség megszilárdításához és ezen belül növelte a munkásosztály vezető szerepét. öregbítette tekintélyét. A párt és a minisztertanács 1951. december 2"i határozata megvalósításának egyesztendős mérlege kézzelfoghatóan igazolja a mi viszonyaink közepette is annak a zseniális lenini-Sztálini tételnek a helyességét, amelyet Sztálin elvtárs ,,A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című művében formulázott meg, hogy tudniillik: ,,A város és a falu, az ipar és a mezőgazdaság gazdasági összefogása érdekében pedig bizonyos1 ideig fenn kell tarlatinz árutermelési (az adás-vétel útján történő , cserét), mint a várossal • való gazdasági kapcsolatoknak a paraszt számára egyedül elfogadható tormáját és teljes erővel ki kell fejleszteni a szovjet kereskedelmei, az állami és szövetkezeti kolhozkereskedelmet, kiszorítva az áru. forgalomból minden rendű és rangú kapitalistát". Az eredmények arról tanúskodnak, hogy a párt és a minisztertanács 1951. december 2-i határozatát egészében helyesen hajtoltuk végre. Itl-ott azonban előfordultak következetlenségek, részben maguknál az intézkedéseknél, részben pedig ezek gyakorlati végrehajtásánál. Ilyen következetlenség volt például az, hogy a napraforgónál és a rizsnél az egész termés kötelező beadását rendeltük el. vagyis nem hagytuk meg a felesleget a pa íasztságnál és ezzel fékeztük a parasztság termelési kedvét ezeken . a területeken. A leiadat most az, hogy biztosi!- ; suk az 1951. december 21i párt- és minisztertanácsi határozat eddig elélt rendkívüli jelentős eredmé- . nyeit; hogy kiküszöböljük a halá-! :07.at megvalósítása kapcsán elkö- I vetéli egyes hibákat és felmerült j hiányosságokat. Egy évvel ezelőtt, 1951. november 30-án, Központi Vezetőségünk ülésén Rákosi elvtárs egész népgazdaságunk és népi demokráciánk fejlődésére nagyfontosságú ja. vasiatokat tett, melyeket e Központi Vezetőség egyhangúlag jóváhagyott. A Központi Vezetőség történelmi jelentőségű határozata nyomán jött létre a párt és minisztertanács 1951. december 2-i határozata, melynek értelmében országunkban teljesen megszűnt a jegyrendszer, megszűntek a for. galrni korlátozások a mezőgazdasági termékekre vonatkozóan, lehetővé vált. hogy a parasztság, a termelőszövetkezetek, amennyiben teljesítették kötelezettségeiket az állammal szemben, termékfeleslegeiket teljesen szabadon értékesít, hessék. Most, egy esztendővel az emlékezetes párt- és minisztertanácsi határozat után, felállíthatjuk ennek a fontos rendszabálynak a mérlegét. Mit hozott ez a nagyjelentőségű határozat? Az eredményeket nagyjában a következeképpen foglalhatjuk össze: 1. A december 2-i határozatnak döntő szerepe volt abban, hogy 1951. decemberében addig 6oha nem ismeri mértékben emelkedett gyáriparunkban a munka termelékenysége. 1951 decemberében egész gyáriparunkban a termelékenység hét százalékkal múlta fe. 1 öl a novemberi termelékenységet, Ú^S egy évvel azelőtt, 1950. decemberében a termelékenység 5.2 rzázalékkal a novemberi színvonal alá csökkent. De az 1951. december 2-i rendszabály nemcsak a termelékenység, hanem a termelés nagyarányú növekedésében is éreztette hatását, s nemcsak decemberben, hanem az azt követő hónapokban is. 2. A rendszabály növelte a paraszti és szövetkezeti árufelhozatalt. növelte a parasztság termelési kedvét, s mindez nem kis szerepet játszolt abban, hogy az idei aszály ellenére — melynek kihatárairól később még részletesen lesz szó — sikerült és 6ikerül biztosítani a lakosság zavartalan élelmiszerellátását. A rendszabály emelte a dolgozók életszínvonalát és általános bőséget hozott létre az iparcikk, ellátásban. A dolgozók életszínvonalának emelkedését érzékeltet! — a többi között — az egy főre jutó fogyasztás növekedése a legfontosabb élelmiszerekből. így 1952. január —oklóber hónapokban, vagyis ez év első tiz hónapjában a városokban az egy főre eső lisztfogyasztás 31.8 százalékkal, a kenyérfogyasztás 7.9 százalékkal, a cukorfogyasztás 24.5 százalékkal, a húsAz ipari termelés alakulása 1952 első tiz hónapjában és az 1952. évi terv várható teljesítése A minisztériumi ipar 1952 első I Jelentős fejlődést mulat az ösztiz hónapjában befejezett termé- szes iparágak termelése. így a kekben 25.2 százalékkal, a teljes szénbányászat 1952 első tiz hónap, termelés terén pedig 24 százalék- jában 25.3 százalékkal, az ásványka! termelt többet, mint 1951 első ' olajipar 29.4 százalékkal, a vas. tiz hónapjában. Az iparon belül a ' kohászat 20.8 százalékkal, a villabefejezetU termelés terén a nehéz- j mosenergia ipar 19.7 százalékkal, a ipar 32.5 százalékkal, a teljes ter-: gépgyártás 37.9 százalékkal, a melés terén pedig 29.9 Százalékkal j vegyipar 31.4 százalékkal, a textiltermelt többet, mint a mult év i ipar 10.9 százalékkal termelt töbazonos időszakában. A rendelkf. bet, mint a megelőző év azonos zósünkre álló adatok alapján kö- időszakában. 1952 első tíz hónap, rülbelül kiszámíthatjuk, hogy ipa- 'jában 23 százalékkal több szenet, j runk termelése ez évben az élei-j 60 Százalékkal több bauxitot, 17.G , tr.ÍS2eripar idényszerüségét, az élei- százalékkal több nyersolajat miszeripar nyersanyagainak cse* ; százalékkal több nyersvasat, k'élyebb voltát is számítva — kere j százalékkal több martinacélt, ken 22 százalékkal lesz magasabb, százalékkal több elektroacélt, 19 5 , miht 1951-ben volt. Ha figyelem- százalékkal több hengereltacélt, j be vesszük, hogy ez évben a sú- 15.3 százalékkal több alumíniumot, lyos aszálykár miatt módosítottuk 22 százalékkal több tehergépkocsit, a könnyűipar és az élelmiszeripar 450 százalékkal több arató.-séplötervét. ' megállapíthatjuk, hogy gépet, 19.6 százalékkal több villaiparunk egészében a várakozásnak mosenergiát. 33.4 százalékkal megfelel, termelési tervét teljesíti (öbb téglát, 10.9 százalékkal és igen gyors ütemben íe.jlődik. ' több cementet, 6.3 százalékkal ! 9.4 15.4 12.6 több pamutszövetet !7.3 Százalékkal több bőrcipőt, 25.9 százalékkal több sört, 60.4 "százalékkal több zsirt és zsírszalonnát, 84 százalékkal több vajat, 187 százalékkal több sajtot, 25 százalékkal több cigarettát termelt állami iparunk, mint 1951 azonos időszakában. Ezek a számok iparunk hatalmas fellendülését mutatják. Egyúttal azonban felhívják a figyelmet iparunk fejlődésének egyes gyengeségeire is. pédául arra, hogy bár vaskohászatunk igen jelentós mér. •ékben fejlődik, fejlődésének üteme elmarad egész iparunk fejlődésének üteme mögött. Egészében kedvezően fejlődő ipaii termelésünkben azonban igen jelentős fogyatékosságok' és hiányosságok is vannak, amelyek közül itt csak a legfontosabbakra akarjuk ráirányítani a figyelmet. Pártunk II. kongresszusa közel két évvel ezelőtt rendkívüli erővel vetette fel az alapanyag-ipar, s mindenekelőtt a széntermelés és a vaskohászat, valamint a villamosenergia-ipar gyorsabb fejlesz, tésének követelményét, az alapanyag-ipar elmaradásának felszámolását, mint az ország gyors iparosításának, s népgazdaságunk gyors felemelkedésének alapvető feltételél. Például Szénbányászatunk igen szorsan fejlődik, mert 23 százalékos termelés-emelkedés egy esztendő alatt igen gyoTS fejlődést jelent. A bánya- és energiaügyi minisztérium nem hajtotta végre a párt és a kormány határozatát, mely Szerint a Szénbányászatban a szenelök arányszámát az összlétszám, hoz képest jelentősen fel kell emelni. Nem hajtották végre a Központi Vezetőség határozatát a túlóráztatás csökkentéséről, a munkavédelemről, a vasárnapi munka csökkentéséről. Jóllehet a hóvégi rohammunka még egész iparunkban megvan, ez a legáltalánosabban a szénbányászatban terjedt eL A szénbányászat mellett másik döntő alap-iparágunk a vaskohászai. Mint említettük, vaskohászatunk termelése ebben az évben jelentős mértékben fejlődött. Vaskohászatunk azonban az alapvető termékekben tervét nem teljesíli 100 százalékra. Jelentősen emelkedett a vaskohá. 6zatban a munka termelékenysége 1952 folyamán. Azonban nem k!elégítö még a vaskohászatban a piogrammszerűség alakulása, bár ezen a téren van javulás. Különösen magas a kohászati üzemekben a munkásvándorlás. A magas munkásvándorláshoz a kohászati üzemek igazgatóinak liberalizmusa is hozzájárul. Mindez arra vall. hogy kohászati üzemeink vezetésében még igen komoly hiányosságok mutatkoznak, amelyeket 1953 folyamán alapjában ki kell küszöbölnünk. Az utóbbi években és 1952 első tiz hónapjában is komoly fejlődést mutat építőiparunk. Építőiparunk egészében teljesiti tervét, de egyrészt túlságosan drágán építünk, másrészt az építésügyi minisztérium az építőipar teljesítményét a legutóbbi időkig csak a6zer'.nt mérte, hogy ő maga mennyit számítolt fel az elvégzett munkáért. Az ipar fejlődésének egészében kedvező képe azt sem fedheti el. hogy a termelékenység, az önköltség, a béralap, a létszám terén távolról sincsen nálunk minden rendben. Ami a termelékenységet illeti, igen jeleniős nálunk a fejlődés. de a tervhez képest van némi lemaradás is. A termelékenység az állami iparban, 1952 első tiz hónapjában a megelőző év hasonló időszakához képest egészében mintegy 12.4 százalékkal emelkedett. Az önköltség azonban az összehasonlítható termékek önköltségén mérve, az előirányzott 6.5 százalék helyett, előreláthatóan csak öt százalékkal fog csökkenni ebben az esztendőben. Ipari termelésünk nagy hiányossága az is, hogy a selejt általában nem csökken, sót egyes területe, ken inkább emelkedik. A minisztertanácsnak a selejt elszámolásra vonatkozó határozatát, amelynek értelmében a selejt egy részét a munkabérből, maximálisan a havi munkabér 15 százalékáig terjedően, le kell vonni, az igazgatók általában nem hajtják végre, s ez a selejt növekedését elősegíti. Az ipar területén mutatkozó hiányosságok egyik fontos oka az nz elég csakori jelenség — s persze ez nemcsak az iparban, hanem az egész népgazdaságban így van —, hogy a minisztériumok vezetői, trösztök, vállalatok igazgatói gondatlanságból, nemtörődömségből, liberalizmusból, e nem egyszer önelégültségből elmulasztják iontos párt- és kormányhatározatok végrehajtását. Gyakori jelenség, hogy minisztériumok és egyes miniszter elvtársak saját határozataikat sem veszik komolyan, ezek végrehajtását nem ellenőrzik, de sokszor még ki sem adják az üzemek igazgatóihoz. Többizben előfordult ilyen eset a kohó- és gépipari minisztériumban. Külön kell szólni röviden Iparunknak arról a részéről, amely külkeieskedelmünk, exportunk számára dolgozik. Ez a kérdés nem új, ezt a kérdést már többször felvetettük, de meg kell mondani, hogy a megnövekedett feladatokhoz képest az eddig elért eredményekkel megelégedve nem lehetünk. Külkereskedelmünk ez évben jelentős nehézségekkel küzd uagyrészt azért, mert — mint később erre még rátérek — igen nagy mértékben csökkentettük a mezőgazdasági termékek exportját. De külkereskedelmi nehézségein k távolról sem egyedül innen szá:maznak. Az alapvető ok az, hogy exportra dolgozó üzemeink jeleatös része rosszúl teljesíti kötelezettségeit. Az export terén mutatkozó lemaradás oroszlánrésze a kohó- és gépipari minisztériumra esik, s a minisztériumon belül is néhány üzemre, olyanokra, mint a Ganz Vagongyár, a MÁVAG Mozdony- és Gépgyár, amely az utóbbi időben javított a munkáján, a Gheorghiu-Dej Hajógyár, a Győri Vagongyár és még néhány más üzem. Természetesen nem lehet állítani, hogy a lemaradásért ezek az üzemek egyedül felelősek, mert felelősek velük együtt azok az üzemek is, amelyek kooperációs szállításaikat rendszertelenül, rosszul teljesitik. De külkereskedelmünk számáia dolgozó üzemeink jó munkáját az is hátráltatja, hogy az ellenség megértette ennek a kérdésnek a jelentőségét, megértette, hogy a 'emaradás ezen a téren fejlődésünket mennyire hátráltatja és egyben a baráti OT6Zágok gazdasági építését zavarja, s ezért igyekszik ezen a téren nehézségeket okozni népi demokráciánknak. Iparunk egészét tekintve megállapíthatjuk, hogy szocialista iparunk gyors ütemben, egészségesen fejlődik, s ha a még fennáll í jelentős hibákat és hiányosságokat kiküszöböljük, minden lehetőségünk megvan arra, hogy a továbbiakban újabb, még jelentősebb sikereket érjünk el. A mezőgazdasági termelés alakulása 1952-ben Nem lehet ugyanilyen egyértelmű, pozitív étékelést adni mezőgazdaságunk fejlődéséről az 1952-es év folyamán. Növénytermelésünk ez évben jelentős mértékben elmaradt az ötéves terv 1952. évi előirányzatához képest. Ennek fő oka az idei rendkívüli kedvezőilen időjárás. A mi népi demokratikus államunk erős állam, amely pártunk vezetésével előrelátó, átgondolt, szervezett intézkedések révén, tervszerű gazdaságpolitika útján, nemcsak az éhínség rémét hárította el, hanem biztosította és biztosítja népünk zavartalan ellátását, az egész népgazdaság gyors fejlődósét, a súlyos fagykárok és aszály ellenére is. De a mi országunkban egyébként sem juthat koldusbotra Senki, meri mindenki lophat munkát és munkájáért igazságos bért, mely biztosítja maga és családja mogélhe'.ését. Melyek a főbb intézkedések, amelyeket a kedvezőtlen időjárás következményeinek elhárítására népi demokratikus kormányzatunk — pártunk kezdeményezésére — foganatosított? Mindenekelő t igen jelentős mértékben csökkentettük az élelmiszer, kivitelt, illetve beszüntettük számos élelmiszer kivitelét. Ugyanekkor baráti országokból jelentős mennyiségű takarmánygabonát, illetve abraktakaimányt hoztunk be- Ennek az intézkedésnek a révén vált lehetővé a kukorica- és burganyaboszoigált:,tás mértékének a minisztertanács által elrendelt igen jelentős csökkentése annak érdekében, hogy a dolgozó parasztság és a termelőszövetkezetek helyzetén enyhítsünk. Ugyanokkor mintegy 300 millió forint összegű esedékes hitelt hosszabbítottunk meg s mintegy további 21 millió forintot juttattunk a termelőszövetkezeteknek vetőmagvásárlás céljára. A leginkább rászoruló termelszövelkezeteknek rz állam természetben többszázszer métermázsa vetőmagköícsöni is nyújtott. Emellett népi demokratikus kormányunk a fagykár és az aszály káros következményeinek elhárítására tervszerűen igénybeveszi azokat az élelmiszertartalékokat, amelyeket — figyelemb&véve azt a lenini-sztálini elvet, hogy tervszerű, szocialista gazdálkodást nem lehe' tartalékok nélkül folytatni — az előző években előrelátóan gyűjtött Ugyanekkor kíméletlen harcot indítottunk— ez is hozzátartozott és hozzátartozik a fagy- és aszálykár következményeinek leküzdéséhez — az opportunisták ellen saját sora inkban. A mezőgazdasági év kedvezőtlen eredményét aaért is tudjuk ellensúlyozni, mert nem vagyunk egyedül, mert a szabad országok, a kapitalizmus rendszeréből kivált független, demokratikus és szocialista nemzetek nagy és hatalmas táborához tr.rlozunk: „A háború utáni időszakba a ezek az országok gazdaságilag íömöriUtek, megteremtették a gazdasági együttműködést és kölcsönös segélynyújtási". (Sztálin: A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban.) De persze hiba volna azt gondolni, hogy a kedvezőtlen időjárás s az ennek következményeként jelentkező tetméshozamcsökkenés egyáltalán nem befolyásolja fejlődésünket. Ezt azért kejl kifejeze ten aláhúzni, mert, úgylátszik, pártfunkcionáriusaink nem kis része, különösen a városi pártfunkclonáriusok közül sokan — de ez a vidékiek között sem kivétel — még mindig nem adnak magukunk számot arról az igen komoly kárról, amelyet az idei rendkívül kedvezőtlen időjárás nép gazdaságunknak okozott. Növénytermelésünk elmaradását a tervhez képest döntően a rossz időjárás okozia. De nem lehet és nem szabr.d mindent csak az időjárat rovására írni. A növénytermelés hozamának n tervtől való elmaradása különösen élesen jelentkezik a mezőgazdaság szocialis'a szektorában, Ha valaha, úgy ebben az évben kézzelfoghatóan bebizonyosodott náíünk is a, nagy forradalmár természetá!ai?kítónak, Micsurinnak az a zseniális tétele, hogy: „Nem várhatunk könyöradn. mányt a természe'től, feladatunk: el kell venni tőle azt, amire szükségünk van!" (Folytatás a második oldalon) j