Délmagyarország, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-13 / 266. szám

169 CSÜTÖRTÖK. 1952. NOVEMBER 29. Jó módszerek bevezetésével szüntették meg a hiányzást és a késést a Madách-utcai általános iskolában Minden reggel háromnegyed 8" Jior dobpergés közepette előhozzák a Madách utcai általános iskola úttörői csapatzászlajukat és a DISZ induló éneklése közben felvonják az udvaron ©'helyezett árbocra. Az osztályok sorban' állnak a csapat­zászló körül. Ezzel az ünnepélyes aktussal kezdődik meg a napi mun­ka. Utána felvonulnak az osztá­lyokba és még nyolc óra előtt az első órát tartó nevelő jelenlétében, az örsvezetők ellen,őrzk aznapra megírt kötelező dolgozatokat. Az ellenőrzés eredményét jelentik a rajtanács elnökének, s megkezdő" dik az első óra. Ezt a módszert a Madách utcai általános iskolában azért vezették be, hogv biztosítsák a tanulók reg­gelenként! pontos megjelenését. El­késő nincs az iskolában, legfeljebb az dlső osztályosok közölt akad egy-kettő. Merőben más volt a helyzet még az év megkezdésekor, az első hetekben. A késést, 3 hiányzást azonban megszüntették. Minden osztály tanulói csoporto­san jönnek az iskolába. Az egy út­vonalon legtávolabb lakó útközben beszól pajtásaihoz. Igy mennek sor­ba s ahogv az iskola felé haladnak, mindig többen lesznek, együtt men­nek az iskolába. Ha valahol beteg a pajtásuk vagy nincs otthon sem a szülő, sem a tanuló, akkor azt iskolába érkezésükkor rögtön je* lentik az osztályfőnöknek. Ha a nevelő az úttörök jelentéséből úgv látja, hogv alapos indok nélkül nmradt otthon a tanuló, akkor nem várja meg a másnapot, hanem ahogy az iskolában nevezik — „lyu­kas őrá iában" ellátogat a szülők­höz, érdeklődik a tanuló iránt, el­beszélget velük és meggyőzi őket arról, hogv mennyire szükséges a szü'ő segítsége a gyermeke pon­tosságához, jó tanulásához. Beleglótogató brigádok Előfordul, hogy valaiaclyik paj­tás megbetegszik, de a tanulásban elmaradás akkor sincs. Minden osz­tálynak van betegtátogató brigádja, akik a tanítás után felkeresik be­teg osztálytársukat és megbeszélik az aznapi anyagot, vagy az előlit do'igozalot készítik el közösen. Ez­zel a módszerrel megszüntetik, hogy a betegség m att a tanuló el­maradjon a tanulmányaiban és ne gondolhasson arra a régi rossz szo­kásra. hogy ha valamilyen nehe­zebb óra van. nem megy el az is* kólába s legközelebb arra hivatko­zik, hogy >,ezt nem tudom, mert nem voltam itt". E! nem végzett munka nincs a Madách utcai Iskolában. Ha va'aki az órán rosszul felel vagy a dol­gozatát nem készítette el, addig nem mehet haza. a tanítás után. amíg a tanulószobában a nevelő segítségével meg nem tanulja az anvagot és el nem készili dolgo­zatát. Ilyenkor az osztálytársai he" szó'nak szüleikhez, elmondiáfc. miért jön később gvermekük, meg­nyugtatják a szülőket. A neve'őW felvilágosító munkája Előfordult, hogv egykét úttörő í-endszeresen késett, elmaradt az is­kolából. Maga az igazgató ment el minden reggel hat hét órakor a ta­nuló lakására. A Hétvezér utca vé­gén a Szabó-gyerekek szülei már korán reggel elmentek dolgozni, és bizony a gyerekek el-el maradoz" tak az iskolából. Az igazgató elv­társ szívós, türelmes munkájával elérte, hogy most már a Szabó­gyerekek és a szomszéd Benkő út­törő pontosan ott vannak a zászló­felvonáskor az iskolában, Rácz Ro­zália, Nagy Ernőné és Kovács Jó­zsef nevelők is szoros kapcsolatot tartanak a szülőkkel. A tanulók legkisebb hibáira is felfigyelnek és nem kímélik a fáradtságot, hagy többször is meglátogassák tanulói­kat. Az iskola szülői munkaközös­ségének tagjai is meglátogatják azokat a szülőket, akik kevé&bbé fontos dolgok miatt, — nagymo­sás vagy vízhordás — otthon tart­ják az iskolából gyermekeiket. Kai. hír Jánosné, Tápai Gyu'áné és még mások is felkeresik ezeket a szülő­ket, elmondják, hogy ők gyerme­keiknek minden lehetőséget megad' nak ahhoz, hogy nyugodtan tanul­hassanak és helyes lenne, ha kö­vetnék példájukat. A Szü'ői Mun­kaközösség tagjainak látogatása szép eredményre vezetlek, a:nit bi­zonyít az, hogy a hétvégi ériékelés­kor már igen csekély azoknak a száma, akiket az úttörő tanács az elkésésiikért vagy igazolatlan hiány­zásukért a rossz magaviseletű ta­nulók közé sorolnának. Az úttörők is elítélik az elkéső" ket. az igazolat'ian hiányzókat. Már az egyszeri elkésésnél rajtanács elé kerül, a másodiknál már a csapat­tanács büntelj meg az úttörőt. A Madách utcai általános isko'áhan a neve'ők, a Szülői Munkaközösség, az úttörők, közösen szilárdítják meg a fegyelmet, követelik meg a pontosságot, a tanulmányi színvo" nal emeléséért. MT. Hzt akarom, hogv az üzemben minél több kitüntetett dolgozó legyen Tóth. Imréné, a szakma negyedik helyezettje A Szegedi Cipőgyárban egy perc j hogy munkámért tisztességes ft­alatt szétszaladt a hír. A dolgozók zetést kapok, elhatároztam, hogy a gépek mellől, a munkapndok többet és jobbat termelek. Jnví­mellől egymásnak kiabáltak ál: | toltam a munkamódszeren, újabb Hallottad, Tóth Imréné elv és újabb munkafogásokat alkal­Pénteken délután 6 órakor Janza Károly vezérőrnagy elvtárs, miniszterhelyettes „Hz SZKP XIX. kongresszusának jelentősége' cimme! előadási tart a Pártoktalás Házában gresszus anyagának tanulmányozá. sához csak ez az egy előadás 'esz. Éppen ezért a pártvezetősegi tagok, propagandisták, káderképzö tanfo­A most induló SZKP XIX. kon­gresszusának anyaga tanu'mányo. zásához nagy segítséget és útmuta­tás! ad Janza Károly elvtárs, vezér­őrnagy, miniszterhelyettes holnap esti előadása az SZKP XIX. kon­gresszusának jelentőségéről. A kon­lynmok hallgatói és a tömegszerve, zetek titkárai pontosan jelenjenek meg. MUNKÁSLEVELEZÖK TERV TÚLTELJESÍTÉSÉÉRT társnő a tűzőben a szakma leg­jobbja negyedik helyezését érte el. És valóban. Tóth Imréné elv­maztam a munkámban. Mcgi-allom, büszke vagyok a 168 százalékomra, de ezzel nem elégszem meg. Visz­társnő szorgalmas, jó munkájával f szahajol a gépe lölé, de\ aztán úira érdemelte ki a cipőiparban a ne- feltekint. gyedik helyezést. Berregő gépe mellett szorgalmasan dolgozik, ke­ze alól szaporán kerülnek ki a munkadarabok. Teljesítménye 168 százalék. — Ezt a teljesítményemet is W akarom szárnyalni. Tudom: érdemes dolgozni. Tóth Imréné elvtársnő nemcsak magával törődik. Jó munkája ju­Arca egészen kipirul, amíg mun- talmául nemrég vetlek fel a pati­káját végzi. Arra törekszik, hogy tegok soraiba, s a párttagság c.:­előző napi eredményét minden- 1 r<i is kötelezi őt, hogy ioglaikoz­kor túlteljesítse. Büszke a kitün- zon a többi dolgozó társai"al. tetésre és érzi, hogy az a kitiinre- , Tizenegy dolgozó társának adja tés arra kötelezi őt, hogy az eddi- | át munkamódszerét és ismerteti ginéi is többet és jobbat termel- [ meg velük a jó munkalogásokat. jen. ( Közöltül« Huszár Mihályné, két> Két év óta dolgozik Tóth lm- héHel ezelőtt még csak 96 száza­réné elvtársnő a Szegedi Cipő- . lékra teljesítette normáját. Ma gyárban. Régi szakmunkás ugyan, j már ő is 100 százalékon lelni tér­de a múltban nem igen tudott el- mel. helyezkedni. Ö is. mint a iöbbi | — Azt akarom —, mondja Tóth szakember: örült, ha kapott vala- Imréné —, hogy ne csak én ré­milyen munkát. j szesüljek kitüntetésbe, hanem mi­Amikor megszólal mosolyog. Et- nél több dolgozó legyen az üzem­mondja, hogy kezdetben, amikor ben, akire büszkén néznek dolgo­idekerült az üzembe, bizony bol- ' zó társai. Igy érjük el majd, hogy dog volt, ha elérte a 120 száza- \ Rákosi elvtársnak adott szavun­Amikor Wtam, hogy meg-'kat valÓTa vált>uk és teljesít­becsült dolgozója vagyok a dol- ' iuk negyedik negyedeves tervün­gozó nép államának és láltam, ' ket. Koronát és hídfogpóilási is készíttethetnek a dolgozók a társadalombiztosítás keretében A dolgozóknak a múltban nagy gondol okozott, hogyan pótolják hi­ányzó fogaikat. A társadalombizto­sítás keretében ugyanis a dolgozók csak foghúzást, foglömést végeztet­hettek, teljes, vagy részleges mű­fogsoroka l csináltathattak. Ezután térítési összeg ellené­ben korona- és hídfogpótlásban is részesülnek. A fogpóllásokat és az ehhez szük­séges előkészítő munkákat a dolgo­zók munkahelye, vagy lakóhelye sze­rint illetékes szakorvosi rendelőinté­zetek végzik. A rendelések zsúfolt­ságának elkerülése érdekében a csa­ládtagok. nyugdíjasok, láppénzes állományban lévők, rokkantak, isko­lakötelesek részére délután öl óráig készítenek fogpótlást. A dolgozók részére a fogászati rendelések dél­után 5 ólától a rendelési idő befe­jezéséig tartanak. »REGI VETELYTÁRSAK« Egymással szemben ülnek a munkaterem­ben. Külön-külön gé­pen egyfajta munkát végeznek. Lábbal le. nyomják az ind'.tó­kart és a varrógép, amelyen 1949 február S-a óta dolgoznak, berregve, boszorká­nyos gyorsasággal megkezdi az öltést. A munkadarab egymás, után kerül ki kezük­ből. Igy dolgozik a Ru­hagyárban Kelemen Is'vánné és Pozsgai Lászlóné- Igy ülnek egymással szemben 1949 február óla. A felszabadidásnak so­kat köszönhetnek mind a ketten. Jó dol­gozók és szép teljesít­ményeket érnek el. De azért mégsbm hagyják egymást. Nem lehet az, hogy teljesítményben akár az egyik, álcár a má­sik előbbre legyen. Is­merik egymás mozdu­latait és munka köz­ben sokszor mosolyog© pak egymásra. -— Siess csak, majd utolérlek — mondják egymásnak, hol az egyik• hol a másik, aztán mindketten jó­ízűt nevetnek. A ne. vetésre odafordulnak a terem többi dolgozói s mosolyogva jegyzik meg: — Pozsgalné, meg Kelemenné megint ,,veszekszenek". Egymás eredmé­nyeiről naponta ér­deklödnek, de soha sem haragszanak meg egymásra, ha egy-két százalék különbség van közöttük. Újra és újra mosolygós dac. cal ülnek a munkagép mellé s mire a mű­szak végét jelzik, már nincs különbség telje, sítményük között. Van idő, amikor mindketten elgondol­koznak. Csndála'osm szépnek látják a, munkát, mert érzik, m/i. már a munkának értelme és szépsége van. L PQzsgainé árig. gon­dol, hogy férjét a kó­bor liba n veszítette el. A háború után ilt ma­radt egyedül, kenyér­kereső nélkül egy gyermekével, öreg édesapjával és édes­anyjával. Pozsgalné, ha lehet, még jobban haragszik a háborús uszítókra, mint a töb­biek. Neki gyászos emléke van a háború­ból. és soha sem fe­lejti elmondani férje halálát, ha sorsa fe­lől érdeklödnek. — A békéért har­colok, azért, hogy ne legyen háború, meri öreg szüleimnek és gyermekemnek ragyo­gó jövőt akarok biz'o. sítani. Az én teljesít­ményem is segít a bé­ke megszilárdításá­ban. Érdemes dolgoz­ni: 1200 forintot ke. resek. Szépen meg­élnük belőle. Kelemen Istvánné Icerckarcú, örökké mo­solygós asszony, cí nemcsak Pozsgai Lászlónéval, hanem titokban a Szegedi Szalámigyárban dol­gozó sstahánjovista férjével is versenyzik. Férje 1931 augusztus 20-án, n pedig az •idén, Rákosi elvtárs szülelésnapján kit sztahánovista. Otthon, a szoba fa­lán a férje s az ő fényképe van. Néha a férje ravaszul szól oda feleségének: — Tedd lejjebb egy kicsit a fényképed­Én lettem előbb szta­hanovista. Ilyenkor Kelemen Istvánné nevetve fe­nyegeti meg az urát. Persze, a kép elmoz­dításából semmi sem lesz. A hét „vetélytárs" mellett balra a falon a versenytábla büsz­kén hirdeti: Pozsgai Lászlóné 1954 július 5-r- Kelemen Istvánné pedig 1954 március negyediki tervén dol­gozik. Komoly követelményeket állítanak ötéves tervünk dön ö évének hátra­lévő hetei minden do gozó elé. Nagy céljaink megvalósításához elenged­hetetlenül szükséges, hogy minden dolgozó kivegye részét a munkából. Csak úgy tudjuk megvalósítani ter­vünket, ha azt minden munkás, dolgozó paraszt magáénak érzi. Ha dolgozik annak sikeréért. annak megvalósításáért és minden alka­lommal felemeli szavát, ha olyan jelenségeket talál, származzék az tudatlanságból, hanyagságból vagy ellenséges szándékból, amely ter­vünk teljesítését akadályozza. A sajtó, igy lapunk, a Dé'ma­gyarország levelezői is azok közé tartoznak, akik a gyárat, az üze­met, a termelés növekedését úgy tekintik, mint kedves, a szívükhöz közelálló ügyet. Most, amikor más­fél hónappal öléves tervünk döntő éve utolsó napja előtt minden üzemben megsokszorozódott erővel dolgoznak munkásaink a terv s ko­réért. a szegedi munkáslevelezők erejüket nem kímélve, fáradoznak a haza javáért, a terme'ésben te­remtő, kezdeményező képességekről tesznek bizonyságot. Valamennyiéi* jük forró óhaja: A termelési terv tel jesítése és tíiltel iesftése. Ennek érd-ekében támogatni minden újat, ©'önjárót, haladót és harcolni a fogyatékosságok ellen, amelyek gá­tolják a vállalatok sikeres munká­ját. Mi mozgalja a munkáslevelp/őm­ket. amikor írásaikkal igyekeznek átadni másoknak a jó munkamód" szereket, vagv ostorozzák a hiá­nyosságokat. Csakis a hazáról va'ó gondoskodás. Ez a gondoskodás hatja át Forgó Teréz e'.vtársnőt a Szőrme- és Bőrruhakészítö Válla­latnál. Zsebük János elvtársat a Ru­hagyárban. Barát János elvtársat a Gőzl'űrészeknél és a többi levelezőt, amikor szinte nap, mint nap írnak 'evetet a szerkesztőségbe. A haza javára: ez a cél. amelyet Kormá­nyos Mária elvtársnő, az Ecsetgvár sztahánovistája is követett, am kor a Délmagyarország levelezőinek vá­rosi értekezletén felhívással fordult a szegedi sztahanovistákhoz, mun­káslcve ezőkhöz, hogy ,-Legyen min­den sztahanovista levelező és min­den levelező sztahanovista". Kor­mányos Mária. Forgó Teréz és a többiek a párt neveltjei, akik ha­zánk megszámlálhatatlan kincse gazdájának tudják magukat és gya­rapítani igyekeznek ezeket a km­eseket. A munkáslevelezők ma már több­nyire a termelésben is élenjáró dol­gozók. akiknél szabállyá vált: min­dent. 'amit termelsz, kiválóan ké­szíted el. mert a. dolgozó nép szá­mára készül, ugyanolyan dolgozók számára, nvnl te magad. Egyre töb­ben és többen lesznek az olyanok, akik ezt mondják: ma jól dolgoz­tam. holnap még jobban kell dol­gozom, meri ezt így kívánja a haza — mondo'ta Sztálin elvtárs — nerri lahct úgy tekinteni, mint jövőbeli újságírókat, vagy csak gyári társa­d. Imi munkál végző dolgozókat, a szó szűk értelmében, — nem, ók mindenekelőtt szovje't társ.©dalműnk fogyatékosságainak leleplezői, e hi­ányok kiküszöbölésének harcosai, a proletár közvélemény parancsnokai, akik e hat jmas tényezők klmerítha­leilen erőit a szocializmus építés nehéz ügyében a párt és a szovjet hatalom megsegítésére igyekeznek küldeni". Sztálin elvtársnak ez a megálla­pítása tömören fejezi ki a munkás, pimaszt levelezők jelentőségéi és szerepét a kapitalizmusból a szo© eializmusba való álmenet időszaká­ban. Tömören fejezi ki a munkás­paraszt levelezők jeleralőségét nap­jainkban, amikor éles harcot vívunk üzemeinkben a jobboldali szociálde­mokraták ellen. tervteljesítésünk gátlói, akadályozói ellen. Lenin elvtárs a dolgozóknak az újsághoz írott leveleiben, az életben felmerülő új je'enségekről, a helyi viszonyokról szóló információk egyik legmegbízhatóbb forrását látta. Fá­radhatatlanul tanítolta, hogy á leg­szélesebb tömegeket vonjuk be a sajtómunkába. Rámutatoit arra, hogy a kommunista párt lapja „Csak akkor lesz élő és életlel teli, ha öt veze'ő és hivatásos újságíró­ra. ötszáz és ötezernyi nem hivatá­sos munkatárs jut". Elmondhatjuk ma szegedi viszonylatban, sok in vannak és egyre többen lesznek azok a dolgozók, rfcik kérdéseikkel a sajtóhoz fordulnak. Ez örvende­tes jelenség és a dolgozók politikai aktivitásának növekedéséről tanús­kodik. A szerkesztőséghez írott le­vél kifejezi a dolgozók hitét a pári­si: j tóban, igazságosságában, hatal­mas erejében és eredményes fellé­pésében. A szegedi üzemek dolgozóit is a nemes hazafias érzés, a közös nagy dolgokról való gondoskodás készteti arra. hogy tollat fogjon-k és kifejezzék gondolataikai, javasla­taikat, v-agy kritika alá vessék a munka lerén tapasztalható hibákat. „Boldog vagyok, hogy írásaim­mal hozza járulhatok az ölével terv mielőbbi teljesítéséhez." Igy irt több levelezőnk Í6 az elmúlt héten a szerkesztőségbe küldött levelében. Alig tehk el nap, hogy újabb és újabb dolgozók r.e kér­nék. mint ahogy azt Szekeres Arrtal, az ásorthalnri Bákeiarcos© tszcs lagja tette: „Szeretnék be. kapcsolódni a „Délmagyaiország" levelezői mozgalmába." Ezek a párt iránti szeretettől, hazafiság, tói áttudott levelek tele vannak az állani és a társadalom érde­keiről való gondoskodással, a bolsevik kriliku és önkiilika szel© lemével. A jólvégzeft munka, örömteli, büszke 'udata cser.du! ki Kónya Sándor elvtárs, a Szegedi Eale. és a nép érdeke. Az ő részvetelük a mezgyár dolgozejának leveléből, sajtómunkáb-n biztc-vtja, hogy a dol- " ­gozók gazdag teremtő kezd ©mén ve­zései. a le-gkülönbözöbb munkamód­szerek, amelyek felmerü'tek eddig és ezu'án is. mind közkinccsé válja­nak és meghonosodj"nak más üze­mekben is. felhasználják azokat öt­éves tervünk döntő évének határidő előtti teljesítéséért folytatott harc­ban. Talán nem érdemei komov figyelmei a Konzervgyár, a Szegedi Gyufagyár dolgozóinak tapasztala­ta? A gyufagyáriak 104A százalék- ] tefveinket, annál gyorsabban lu. ra. a konzervgyáriak még őket ls tUnk el célunkhoz: a szocializmus túlszárnyalva 113 százalékra leltésí- i győzelméhez. Minél jobban |úl­te'ték h-rmadiik negyedévi tercüket, teljesítjük tervünk előirányzatát. Sok és hasznos tapasztalat merült annál crősebb lesz drága hazánk itt fel, amelyeket másutt is gazda- arnál sikeresebben .'.Uhatunlc gon tudnánk gyümölcsözhetni. Az]hely' a békefront am'kor beszámol arról, hogy üze­mükben Helán Jánosné 148. Mé­száros Anna Ií. 159, Rácz Irtván 139 százalékot ért el. Hosszan eo« rolhafnánk az eredmény* közlő levelek tartalmát, amelyek nyinct arról számoltak be, hogy milyan. szép eredményekel érlek el Sze­ged üzemeiben a november 7-i fel­ajánlások teljesítésében. Jogos az öröm, jogos a büszke© ségl Minél hamarabb teljesítjük Ilyen lapasztalatok gyors átadása-1 Két hoz segíti a sajtót minden munkás- j mos levelező, olvasó, aki megírja a lan'nunk — az Idei terv "túiteij'esitél őrhelyén, nagyjelentőségű párbuza. feladatot kell megvalósító. hasábjain. Igen. a tömegek részvé­tele a sajtóval való levelezésen ke. resz'ül, a jó munkamódszerek, kez­deményezések kicserélésével lehető­vé teszi jelentős tartalékok feltárá­sát és az élenjáró tapasztalatok szé­leskörű alkalmazását, a termelési set és a jövő évi terv megindítá­sának előkészítését. Segítsék e feladatok megvalósítását továbbra is levelezőink, olvasóink a szer. kesntöségbe küldött leveleikkel. Járuljanak hozzá ezzel e két fel. kultúra emelését, a munkaszervezés adat megvalósításához, hogy szí. megjavítását, a tömegek teremtő tárd kiinduló pontot teremthessünk kezdeményezésének új, magasabb színire való emelését. .A munkás- és íalysj levelezőket a következő esztendő új. nagy eredményeihez, a békéért folyó harc új győzelmeihez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom