Délmagyarország, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-28 / 279. szám

2 PÉNTEK, 1052. NOVEMBER 2H. 1 Kihirdették az ítéletet SJánsky és bandája bíínperében Kultúrcsoporfjaink műsorpolitikájóról Prága (MTI). A Slánsky-banda lárgyalásának utolsó napján dr. Urvúlek államügyész mondotta el a vádbeszéd-et Vázolta a bűncselek­ményeknek azt a halmazát, amely.'t Slánsky és cinkosai elkövettek és amelyet a tárgyalás teljes egészé­ben bebizonyított. Az ügyész hang­súlyozta, hogy csehszlovák népi de­mokratikus bíróság előtt még nem állottak ilyen alja9 gonosztevők, akiknek lelkiismeretét ilyen szörnyű bűnök terhelték volna. Hangsú­lyozta: ezeknek a bűntetteknek a vtv , s/.élyességét megsokszorozta, 1 hogy az egész bnnda áru'ó, sza. ' botáló és kémtevékenysége uz amerikai imperialisták háborús előkészületeit szolgálta, hogy a banda az imperialisták „ötö­dik hadoszlopa4' volt a világ bé­kéje elleni támadásukban. Az ügyész ezután Ismertette a banda tagjainak áruló tevékenysé­gét, kapcsolatait az amerikai, angol francia, titóis a és egyéb kémszerve' zetekkel, majd elmondotta, milyen kémekkel állottak Slánsky és társai kapcsolatban és ezek között milyen fon'os szerepet játszott Koni Zil­liacus angol kém. Ismertette, mi­lyen mérhetetlen gazdasági károkat okozott Csehszlovákia népének ez a banda. Az ügyész véglll hangsúlyozta, hogy a csehszlovák nép ereje, a kommunista párt ereje, Gott­wnttl elvtárs vezetése hiúsította meg a banda tervelt, zúzta szét az amerikai imperialistáknak ezt a veszedelmes ügynökségét. Urválek ügyész mind a 14 vád­lottra halált kért. A tárgyalóterem hallgatósága — a csehszlovák üzemek, falvak, hiva­talok dolgozóinak képviselői — fe­szült figyelemmel hallgatta a vád­beszédet, s utána minden szokás el­lenére hatalmas zúgó tapsvihar tört ki a teremben. Csehszlovákia dol­gozóinak hatalmas tüntetése volt ez a nép gaz árulói ellen. Tüntetés, amely ünnepette az imperialisták bi­tang bérencein aratott győzelmet. A védőbeszédek után mind a 14 vádlott élt az utolsó szó jogával: valamennyien mégegyszer elismer­ték borzalmas bűneiket. A prágai állambíróság csütörtö­I kön délben hirdette ki az ítéletet. Rudolf Slánkyt, Bedrich Gemindert, Ludvik Frejkát, Josef Frankot, Vla­dimír Clementist, Bedrich Reicint, Karel Svábot; Rudolf Margoliust, Ottó Fischtt, Ottó Slinget és André Simonét halálra, Artör Londont, Vavro Hajdút és Evzen Löblt élet­fogytiglani szabadságvesztésre ítél­ték. A Szovjetunióban járt finn munkásküldöttség nyilatkozata Moszkva (TASZSZj. A három hete a Szovjetunióban tartózkodó finn munkrtsküldötlség a „Trud" szerkesztőségében november 25-én sajtóértekezleten beszámolt a szov­jet sajtó képviselőinek a Szovjet­unióban szerzett benyomásairól. Arvo Emil Valiin, n küldöttség ve­aelője a következőket mondotta; — A szovjet emberek itt-tnrlózko­dásunk első napja ótn vendégszere­tettel ós barátsággal vesznek kö­rül bennünkel. Olyan terv . szerint ismerkedünk meg a Szovjetunió éleiével, amelyet ml magunk állí­tottunk össze, azokkal beszélgettünk, akikkel akartunk, minden! megkér­deztünk, amit tudni akartunk és minden kérdésünkre ffcleleler kap­tunk. A Szovjetunióban való tartód kodásunk folyamán láttuk a hatal­mas méretű békés építkezést, amely­ben az egész szovjet nép ré zt vesz. A szovjet nép békés alkotó mun­kájáról beszélnek a Minszkben, Tas­kentben és a többi szovjet városban láloltak ós az a lelko-cdé.s. amellyel a szovjel emberek a szocinlizrausból a kommunizmusba való átmenet fel­adatairól és a kommunizmus nagy építkezéseiről beszélnek. A nyilatkozat rámutat, hogy a 6zovjct munkásokkal, alkalmazot­takkal és kolhozpnrusztokkal foly­tatott beszélgetés cs az árukkal, vá­sárlókkal telt áruházak látogatása meggyőzte a küldötteket a szovjet nép magns vásárlóképességéről és éle [színvonalának szüntelen emelke­déséről. Arvo Emit Valiin elmondotta, hogy a küldöttség tagjai meggyő­ződtek a szovjet állnm nemzett -égi politikájának eredményeiről. Meg­győzödlünk arról — mondotta a küldöttség vezetője —, hogy a Szov­jetunió minden népének vannak sa­ját nemzetiségi iskolái, nemzetiségi könyvtárai, saját kultúrája és értel­misége. így például a taiskenü vá­rosi könyvtárban — amelyet meg­látogattunk — másfél millió üzbég nyelvű könyv van- Az iskola igaz­gatója pedagógiai főiskolát végzett üzbég nö. Ilárom hrií katona menedékjogot kért a Német Demokratikus Köztársaság kormányától Rcrlin (MTI). Három brit kato­na: John Smlth, Francis Rumph és Dávid James a következő levelet in­tézte a Német Domokrulikug Köz­társaság kormányához: Ml, a .,E Welih Guards" első zászlóaljának katonái, akik a nyu­ga (berlini angol megszálló csapatok­nál szolgáltunk, elhatároztuk, hogy azzal a kéréssel fordulunk a Né­met Demokratikus Köz árn-ség kor­mányához: engedje meg. hogy 'ttt éljünk és do'gozzunk. Noha angol hazafiak vagyunk és szeretjük né­pünket, a Német Demokratikus Közlársa.ágban akarunk maradni. Ennek az a magyarázata, hogy Nagy-Britannia az amerikai löké­sek és háborús gyujlogntók támasz­pontjává lett. Mi egyszerű katonák éppen úgy, mint az egész angol nép, nem háborút, hanem békél akarunk. Megkezdte tanácskozásait az ideggyógyász nagygyűlés Csütörtökön reggel Budapesten a Scmmelweis-teremben megkezdődött az Orvos-Egészségíigyi Szakszerve­zet Pavlov ideg-elme uznkcsoportjá­nak háromnapos nagygyűlése. A megnyitáson megjelent dr. Dole­schail Frigyes egészségügyi minisz­terhelyettes. Befejeződött a Holland Kommunista Párt XVI. kongresszusa Hága (TASZSZ). November 25-én végétért a Holland Kommu­nista Párt XVI. kong.esszusa. A kongres-zus egyhangúlag jóváhagy, ta a Központi Bizottság politikai vonalát és gyakorlati munkáját. A kongresszus elfogadta az új párt­programmot is, amelyei a párt előtt álló jelenlegi feladatok számbavéte­lével fogalmaztak meg. A kongresz­szus megválasztotta a Központi Bi­zottságot. A kongresszus J. V. Sztálinnak, a dol^zók nagy vezérének élleiésével fejeződött be. HíctU a SzMittunióbái Nagyarányú hidrotechnikai építkezések az örmény SZSZK-ban A „Krasznaja Zvjezdn" beszámol az örmény Szovjet Szocialista Köz­társaság nagyarányú hidrotechnikai építkezéseiről. A szovjet hatalom éveiben — írja a lap — a köztársaságban egész sor vízierőművet építettek, amelyek együttvéve többszázmillió kilowatt­óra elektromos energiát, termelnek. Erre az energiabázisra támaszkodva Örményországban nagy ipari üze­meket létesítettek, amelyek villa­mossági felszerelést szállítanak a kommunizmus nagy építkezései szá­mára. A köztársaság kolhozainak mint­egy 80 százalékát villamosították­A villanyáramot a kolhozokban nemcsak világításra, hanem a me­zőgazdasági munkák gépesítésére is felhasználják. A kahovkai vízierőmű építői kiemelték az első egymillió köbméter földet A kahovkai vízierőmű építésénél — írja n „Trud4' — éjjel-nappal dolgoznak. A földszivattyúk, ame­lyek jelenleg az alapgödröket ássák, három hónap alatt egymillió köb­méter földet emeltek ki. A Művészeti Együttesek II. Or­szágos Kultúrvereenye minden eddiginél jelentősebbnek ígérkezik. Nagyobb gondot kell tehát fordí­tanunk művészeti csoportjaink munkájának eszmei tartalmára. Ez — szükségszerűen — fejlettebb műsorpolitikát követel. A verse­nyen el kell érnünk az előadások eszmei, művészeti színvonalának , emelkedését. ' Swijátizó eieperffűink feladata, i hogy minél többször mutassanak be népi demokráciánk fejlődésé­ről, harcairól szóló daraboka', ml- j vei a színjátszók gyakorolnak a közönségre legközvetlenebb ha­'és'; mivel a színjá'ék a legnlaknL masabb arra, hogy a társadalom ! fejlődését ábrázolja: bemutassa a szembenálló erőket, példát mutas- j son. Az egyfelvonásos színdarabok könnyen követik fejlődésünket, | énért legalkalmasabbak arra, hogy ' elősegítsék gazdasági és politikai célkitűzéseink megvalósítását. He j lyes tehát, ha színjátszó csoport­jaink főként egyfelvonásos dara­bokat tanulnak. A műsornak min­dig időszerűnek kell lennie. Szín. játszóink gyakran esnek abba a hibába, hogy az előadásra kivá­lasztott daraboka' nem nézik meg alaposan, nemi bírálják meg, hogy az megfelel-e a mai követelmé­nyeknek. Műsorainknak is halad­nlok kell gazdasági eredménye­inkkel; ezért színjátszóink ne használjanak fel évekkel ezelő't megjelent műsorfüzeteket. A Nép-' művészeti Intézet á'.'al kiadott Színjátszók kiskönyvtára és a SZOT műsorfüzetei bőséges, friss I anyaggal látják el színjátszóinkat. Hibás darabválasztás miatt a ta­bui nem érjük el kívánt céilclÚW zésünket. I Zenekaraink éj énekkaraink műsoraik középpontjába a nép­dalokat, népdalföldolgozásokat (he­lyes, ha a versenyben rész'vevők arra törekszenek, hogy műsoruk­ba helyi, 6aját gyűjtésű népdalok, is szerepeljenek), mai életünkről szóló egyéb kórusműveket, ma­gyar és szovjet szerzők dalalt ál­lítják. Tüzizék műsorra a forradalmi munkásmozgalom dalait és a klasz, szikus zeneirodalom remekelt ís. A lömegdalok kifejezik népünk han­gulatát, harci kedvé', erőt adnak céljaink megvalósításéhoz, A ma­gyar és szovjet 'ömegdalok össze­forrtak mindennapi életünkkel. A tömegdalok már helye' kapnak a zenekarok műsorába is, különösen fúvószenekaroknál. valyt járási kultúrversenyen nem egy csoport került hátrányos hely­zefbe. Harcolnunk kell az ellen-; séges művészeti Irányzatok ellen ia, amelyek a 'ártalom és kifeje-' zésl mód közötti egységet bont-' ják fel és ezzel elszukítnak az élet. tői. Nagy nevelőhatásuk van a Szov. Jet színjátékoknak, amelyek a fej-! le|tebb szocialista éle' problé-! máival ismertetnek meg bennün- • ket: a népi demokráciák színjá­tékainak. amik szélesítik látókö­rünket és a miénkhez hasonló pro­blémákat oldanak meg. Nem sza­bad elhanyagolnunk a haladó ha-. gyományainkat sem, melyek a! múltban az igazságért foly'ato't: harcot ábrázolják és élesen meg-1 világi'jSk a kapitalista rendszer j rothadtságát. A csoportok a da­rab megválasztásánál vegyék fi­gyelembe a csoport létszámát, ősz­szetítelét, lölkészültségét, techni­kai lehetőségeit. Ne vállaljanak erejüket meghaladó feladatokat,1 mert a rosszul előadott színdarab-1 Jflitas paiiizán te&z November 6-án történt. Dusánt Cárics, az UDB tisztje, Lázerevics­nél, a ku/áknál üldögélt. Boroz­gattak. Valami üzleti ügyet bonyo­lítottak le. Láxeravics arcán a irtegdégedettség kaján mosolya j ült. A villany sziporkázó fénye élesen mutatta meg a cinkosok sö­tét ábrázatát. Az idő későre járt,' Cárics elbúcsúzott, ingadozó lép­tekkel haladt a falu utcáján, mely j az esőtől csúszós volt, A járda­ról fel-fel szökkent a sár, bepisz­kolta ruháját. De a bor ereje jó1 kedvre derítelte. Újra és újra át­gondolta az egész estét, beszélgetését a: öreg kulákkal. Zsebrodugoll ke­zének újjaival megropogtatta a jó«! kora, dinárkötegeúct. Elmosolyo- | dott. S mintegy maga elé mor­mogta: Jó ember ez a Lázárevics. Okos ember. Most megint jutott neki egy kis föld. Lesz majd még löbb is. A kommunisták pedig elmennek a fenébe. Minek azoknak föld, úgy sam tiidJAk megbecsülni. Lézerc­v/ca, cg igen. O szereti a földet, így 6 is fól jár, én i* Még a kis­kocsma van hátra csak, de azt ts a kezére adjuk valahogy. Aztán. Jöhet az esküvő a kis Durgyenká­val. , Erre elmosolyodott. Durgyenká, n kulák egyetlen lánya. Hm nem Is rossz üzlet. Ha ezt a há­zasságot nyélbe ütöm, megint lesz mit aprítani a tejbe egy darabig j — gondolta, . . ' .„ ' Közben a falu még egyetlen nyitválévő kocsmájához ért. Ami­kor belépett, az emberek hirtelen elhallgattak. A szépszemű kocs­márosné is megszeppent. De aztán kedves hangon fordult a tiszthez. Tessék, ldc ehhez az asztalhoz... melyik borból?,., azonnal hozom. Cárics gőgösen ült le az asztalhoz. Körülnézett. Rosszul öltözött, lefogyott embe­reket látott, akik nem az ital ked­véért jöttek ide, hanem valami másért. Az elöltük lévő pohár Is szinte érintetlen. Az emberek le­hajlottak lejüket és kezükkel do­boltak az asztalon, A csendet a kocsmáros kutyá­jának vonítása szakította meg. A kutya Cárlcshoz közeledelt, körül­szaglászta, ahogy a gyanús embe­reket szokta. A tiszf belerúgott. Mindenki oda torduü. Cárics él­vezte jelenlétének hatását. Egy­másután ürlteJfe a poharakat, el­merült a bor élvozefébe, s így azt már nem láttg, amikor egymás­után léptek ki a kocsma ajtaján az emberek. Koszta Zlatjcs kilépve a kocs­mából, kiskabátjáf fázósan ön­szehúzta magán. Előbb nyugodtan lépegetett, majd óvatosan körül­nézett és futni Kezdett a falu vé­ge felé. Nem törődött azzal, hogy a sár beJolyik lyukas cipőjén, az­zal sem, hogy rongyos ruháján át, a csípős őszi szél a bőrét marja, Egyik horpadt tetejű vályogház előtt megállott. Miközben ciga­rettáit sodort, megkopogtatta az ablaküveget pótló papírt. Majd halkan beszólt: Iván! Az ablakon keresztül nesz hallatszott a szo­bából. Ijedt, rettegett hang szólt ki: Ki uz? — Nem ismered meg a hangomat? — Én vagyok. A hang bátrabb lelt. — Mii akarsz Koszta? — Cárics a kocsmában van. Részeg, mint a disznó. Este 10-re el kell vágni a vezetéket, ne­hogy segítség jöjjön a városból. Kl fogjuk szabadítani Milosékaf. Az UDB épülete a falu közepén emelkedett. Hatalmas, tömöríalú épület. Komor, vasrácsos ablakok­kal. A kapuban géppisztolyos ka­tona áll állandóan. Az emberek az épületet messze elkerülik. Sok­sok igaz hazali ment már be ide úgy, hogy soha sem tért vissza, fdönkénf u letartóztatottak kínzás­tól meggyötört kiáltása, hallatszott fel. Most is tele van a pince embe­rekkel, a nyirkos fal melleit kupo­rognak a letartóztatottak. Egyik­másik teljesen megtört a kínzá­soktól. de vannak olyanok, akik még ipkóbb megacélozódtaki Tá­rnics Nikó elkeseredve sóhajt fel: — Ugy látszik, nem vihetjük to­vább a harcot. — Ne lógasd a fejed Nikó — mondta Micos — még nincs vesz­ve semmi. Micos a falusi pártszervezet tit­kára volt, s mint az UDE-nek nem kívánatos elemet tartóztatták le. Sokat kínozták, de nem tudták megtörni. Hogy mi vár rá, azt nem tudta, de bízott társaiban. j Tíz óra előtt pár perccel a falu határában sötét árnyak lopakod­tak az UDB épülete felé. A rab­ságban sínylődő Jugoszlávia par­tizánjai voltak. A partizánok a közeli erdőben tanyázlak. Az UDB katonái retteg­tek tőlük, a falusiak legendákat beszéltek róluk. Dusán, a Hatul harcos, óvatosan közeiílette meg a- ört. Az nem vette észre. Du­sán beleszúrta kis hegyes tőrét, s az őr hangnélkül összeesett. Ez­után intett társainak, .akik bero­hantak az épületbe, s a meglepett őrséget pillanatok alatt lelegyve­reztjk. Fegyver dörrenése hallal­szett. A következő pillanatban újabb lövés dördült a pince el­deszkázolt ablaka mellett. Minden embernek megdobbant a szive: tudták» hogy az előbbi lö­vések az ő szabadsáqukat jelez­ték. Ma, a Nagy Októberi Forra­dalom emlékestjén — üt az egy­kori Petrográdtól messze, sokszáz kilométerre újra a szabadság fegyverei szóla'tak meg. Kívülről —\ közvetlenül az ajtó­nál dulakodás zaja hallatszott. Majd valaki felrántotta a pince ajtót, a bekiáltott: — Micos, gyer­tek. S a partizánok ahogy jöttek, éppolyan csendben, gyorsan tá­vozlak is. De most legalább két­szerannyian voltak, mint amikor ' jöttek. 'le) j Qlépi táneoiúink műsorának gerincét a magyar népi­táncok képezzék, de szerepelje­nek műsorukban a csoportok fel­készültségének megfelelően a Szovjetunió é» a népi demokrá­ciák táncai is. Ha fiatalságunk megtanulja ezeket n táncokat, an. nak szép előadásé', a békének és a nemzetközi szolidaritásnak • gondo­latát fejezik ki. A művészien előadott népi 'ána 6egi'i dolgozóinkat napi munká­jukban azáltal, hogy lelkesedést és öröme' fejez kl. Ezzel a néző­ket felvidítja hozzájárul munka­lendületük, harci kedvük fokozá­sához. Nevel a népi tánc azáltal ls, hogy emberi tulajdonságokat ábrázol és a nézőt a jó tulajdonsá­gok követésére, a rosszak elhagyá­sára ösztönzi. Népi táncosaink feladata, hogy e táncok n'apos ismeretével emeljék művészi kész­ségüket, gyűjtsék saját községük vagy a környező területek tán­cait, hogy tánckultúránk minél gaz. dagabb, minél szebb tegyen. V'­gyázzanak a csoportok, hogy a zenekíséret mindig megfelelő, a tánc és a zenei feldolgozás egy. séges, együttműködő légyen. c4 bábjáték feladata, hogy a maga sajá'es módján ta­nítsa, nevelje nz emberekett kicsú­folja hibáikat és segítse dolgozó népünket feladataink jobb, gy01* eabb végrehajtására. A bábjáték művészi nevelőeszköz gyerme­keknek és felnőtteknek egyaránt. A darufc.választás legfontosabb szempontja, hogy milyen alkalomra és milyen közönségnek készülünk az: előadással. A bébmüsorok gazdag forrása a magyar és szovjet nép. m"sék világa. A népmesék hősei­nek küzdelme a: egész nép küz­delme volt. Az elnyomott nép kép­zelőereje mondanivalóját gyakran csodálatos jelenségekbe fejezi ki. E sajátságok miatt a népmese meg. elevenításére legalkalmasabb a bábszínpad, mert ezten kérésziül a csodák elhlhetövé, megoldhatóvá válnak és hozzájárulnak a fel­adatok megoldásához való segí­téshez. Bábcsoportjaink művészi teljesítménye egyenes arányban áll az előadás agitációs értékével, ezért a csoport jó munkáját nagy­mértékben a darab megválasztása mutatja meg. cd rigai tű-brigádok a kultúragltáció legmozgékonyabb, leghatásosabb végrehajtól. A bri­gádok használják fel a műsor-füze­tekben megjelent rigmusokat, de ne elégedjenek meg ezzel. Saját maguk is írjanak rigmusok"t, amik a helyi problémák feltárásáról és ennek megoldásáról beszélnek. A jól alkalmazott rigmu6 kiváló nép­nevelőeszköz, mert a kritika és önkritika eszközével hat. A rig­mus dallama feltétlenül népdal le­gyen. ügyelni kell arra, hogy a szöveg mondanivalója és a dallam hangulata egyezzék. A rigmus-bn­gádok műsorának elő kell segítenie dolgozó népünk kritikai készségé­nek fejlődósét, harcba kell szólí­tania a 6oron lévő feladatok mej­valósitásárd. Művészeti csoportjainknak C-gy kel! megválnsztanlok az előadásaik anyagát, hogy műsoruk m'ndig tük­rözze a szocialista realista kul­túra lényegét, mely formá'ában nemzeti, (ártalmában szocialista. RCtkai János m. tanács művészeti előadó Elméleti szinvonalunk emelését segíti elő az MMffllGALTATAS

Next

/
Oldalképek
Tartalom