Délmagyarország, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-16 / 243. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1952. OKTÓBER 1«. BESZÉLGETÉS A KOLHOZ ÖTÉVES TERVÉRŐL Irtat Lopatyina Hárman üllek a vörös posztó­val bevont asztalpál: Hamidzsan Naznrov, a kolhozelnök, Uszmanall Ibrahimov, a szűkszavú pártiitkár és Mamatodzsi Masrabov, a kissé szégyenlősnek látszó komszomol. titkár. A taggyűlés előkészítéséről beszé'­tc-k, umelyen megbeszélik majd a kommunialak, miként fejlesztik az ölödik sztálini ötéves terv időszaké, ban közös gazdaságukat. A kolhoznak van ugyan perspek. tivikus terve, amikor azonban nyil­vánosságra került a XIX. pártkon­gresszus irányelveinek tervezete, a kolhoz aktivistád látták, hogy a re, gi tervük már nem felel meg' a kö­vetelményeknek. Nagyobb lendületre, fokozott ütemre van szükség! Így hát a kolhozelnöknek az új párttit­kárral együtt fon'olóra kellett ven. nie, milyen rejtett tartalékok és le. Jretőségek vannak még. A megbeszé. lésre meghívták a komszomol-tit. kari is. Végezzünk a gyapottermelés. sel, — mondotta Hamidzsan Naza. 1-ov, kezében a számológéppel, — Az elmúlt ötéves terv végéin, va­gyis 1950-ben 650 hektáron átlago­san 33 4 mázsa volt a terméshozam hekláronkint. 19ö5.re növeljük a gyapot vetésterületét 850 hektárra, terméshozamát pedig emeljük 45 mázsám. w ötvenre, elnök, ötvenre! — vűg közbe Ibrahimov. — Egyes brigádok már tavaly elérték a 40 mázsát. Idén az egész kolhoz vl­szonylataban ilyen lesz az átlagter­més ... Hova gondolsz? Négy évig egyhelyben topogjunk? — Igazad van! — hagyta hely­ben a kolhozéinak. Elgondolkozott... A párttitkár tudja mit beszél! Körzeti agrónómus volt a gépállo­máson. Brigádja az elmúlt évben 39.3 mázsás terméshozamot ért el. Idén pedig vállalta, hogy 45 hektá­ron 60 mázsás átlagos terméshoza­mot ér el heiitáronkint. A komszo. mol-titkár felé fordul': — írjad, Mamatodzsi: ,,A gya. pot terméshozamát az öléves terv időszakában 50 mázsára emeljük". És gabonából mennyit irányozzunk elő? — kérdi a pártthkártól. — Az össztermést növeljük 40— 50 százalékkal — válaszolta a párt­titkár, miközben a Szovjetunió Kom­munista (bolsevik) Pártja XIX, kongresszusa irányelveinek terveze­tét nézegette, — Véleményein szerint ez nem nehéz feladat, — jegyezte meg a komszomol -ti tkár. — Ez igaz — helyeselt a pártiit­kár. — Csakhogy nem a vetésterü­let kiszélesítésére kell helyeznünk a fő súlyt, Lényegesen emelni kell a gabonafélék nálunk még allacsony terméshozamát. — Az előirányzat legyen ez: „A gabonafélék terméshozamát 15 mázsáról 24 mázsára, a rizsét 23 mázsáról 35 mázsára emeljük" — mondotta a ko'hozolnök és mindjárt kiszámította, hogy az össztermés így el fogja érni az előírt színvona­lat. Az álflltenyésztés kérdésével gyor. san végeztek- Ibrahimov ujjával rá­mutat az Irányelveknek arra a pontjára, amely szerint át kell térni a tehenek istállózására és meg kell szüntetni, hogy a jószágot nagy tá­volságokra tereljék. — Moszkva, a Kreml Ismeri a mi érzékeny pontunkat. Hány juh pusz­tul el, amíg eljut á Harm-területi nyári legelőkre és onnan vissza! És hogy kimerül a jószág, hány meg­betegedik megfelelő hodályok és nedvdús takarmány híján! — írjad, Mamatodzsi — vette át a szót ismét a kolhozelnök; ,,1952-ben száz tehén számára épí­tünk villamosított istállót és hozzá­fogunk még egy ilyen istálló építé­séhez-. .. Az ötéves terv időszakú­ban 205 ló számára két lóistállót építünk, továbbá baromfiólnt, borjú­és csikóistállót. .. Fölépítünk egy űdáridó hodályt is, megszervezzük a legelők elárasztóönlözóeél és a bő­ventermő füvek vetését.,." A komszomo'-tllkár előtt lassan felhalmazódnak a teleírt papírlu. pok ... Ilyen mondatok röpködtek a levegőben: Sózni kell az uborkát és a káposztát •. . Gyümölcsraktárai építeni... Szárítani a barackot, lekvárt főzni meggyből és árnyé­ból .. . Kibővítjük a méhest, amely már idén is több, mint két tonna mézet adott. .. Elő kell írni a gépe­sítés fokozását, a munkatermelé­kenység megjavítását, a kulturális és középílkezés kibővítését., , Me­zőgazdasági kultúrházra, nyári filmszínházra, egy nem teljes és egy teljes középiskolára van szük­ség. . . És persze mindennek meg­valósításához sok képzett emberre. .. Nazarov ko'hozelnök elégedetlen mosolygott, amikor azt mondta,, hogy idén több, rrjnt 20 középiskolát vég­zett fiatalt sikerült elküldenie fő. iskolára. A komszomol.'itkár összegyűjtötte a feljegyzéseket — a tanácskozás befejeződött. Ibrahimovnak azonban még nem akaródzott elmenni. Fog. vatartetták a kolhoz holnapjainak izgalmas tervei, — Meghallgatjuk az utolsó híre­ket ... Kíváncsi vagyok a legújabb koreai fejleményekre —- mondotta, s máris bekapcsolta a rádiót. Elkéstek. Éppen éjfélt ütött a Kreml órája, Tádzsikisztán időszámítás szerint, hajnal 3 óra volt. >( Az ázsiai és cseadeséceáni békeértekezlet határozata a kulturális kapcsolatok kérdésében Peking (Új Kína). Az ázsiai és csendesóccáni békeérlekeztat októbor 12 i, vasárnapi záróülésén a kultu­rális kapcsolatok kérdésében egy­hangútag határozatot fogadott el, amely a többi között leszögezi: Meggyőződésűink, hagu a kuHu­ráHs kapcsolatok a népek békés egymás mellet' élése megvalósításá­nak egyik legjobb és legnemesebb módja. Mindenkinek, aki a kultúrat szereti, legelső feladata a béke meg­őrzése kell, hogy tegyen. A béke ellenségei nemcsak a bé­kemozgalmat támadják, a békéért harcoló újságok és könyvek terjesz­tését tiltják be és a béke híveit ül­dözik, hanem akadályokat gördíte­nek a kultúra szabad fejlődésének Útjába is. A béke ellenségei elnyom­ták a nemzeti kultúrákat és emberi­ségellenes ideológiákat tcrjesz'enek. Az ázsiai és csendesén,eáni népek gazdag kuiurális örökségét nemcsak az újabb világháborús előkészületek fenyegetik, hanem már napjainkban is pusztítják a Koreában, Vietnám­ban, Malájföldön cs más országok­ban folyó háborúk. Kijelentjük, hagy a kultúra elleni agresszió éppen olyan súlyos elbí­rálás afá esik, mlM a háborús bűn. cselekmény, Követeljük, hogy hárítsák el a szabad kulturális kapcsolatok iltjá­ba emelt akadályokat és szüntessék meg mindazokat a korlátozásoltat és tilalmakat, amelyeket azokkal szem­ben lép ettek életbe, akik művészeti és tudományos téren dolgoznak az emberiség jólétéért. Felszólítjuk az ázsiai és esendos­óoeánt népeket, hogy leplezzék le a kultúra elleni agresszió legkidönbö* zöbb formáit. Javasoljuk, hogy tudósokból, tech­nikusokból, művészekből, tanítókból, diákokból, ipari munkásokból és kézművesekből álló küldöt'ségek kölcsönös kicserélésével fokozzák <'. népek közötti kulturális kapcsalato­kat, Javasoljuk, hogy ünnepeljék meg a nagy kulturális évfordulókat, rendezzenek baráti szellembem ifjú­sági találkozókat és sportversenye* ket, kölcsönösen cseréljék ki a mű* vésze'i, zenei, színművészeti, film­művészeti és népművészeti alkotá­sokat, valamint a gyermekjátékokat, rajzokat, bibliográfiákat, irodalmi és tudományos kiadványaidat, napi* lapokat és időszaki lapokat. Java­soljuk, hogy minél nagyobb számban adjanak a diákoknak külföldi ösz­töndíjakat, rendezzenek kulturális értekezleteket és minél több nyelvre fordítsák le a kiváló irodalmi alko­tásokat, Közös értékeinkre — az ember méltóságára, a népek szabadságára és a nemzeteit testvériségére és egyenlőségére — támaszkodva har* coljunlf a békéértl Lacikonyhákkal, italboltokkal vesz részt a Vendéglátóipart Vállalat az őszi vásárokon Egy gyár, amelynek minden munkása tanul A Vendéglátóipar! Vállalat *s felkészült az őszi vásárokra, he­lyenként 10—14 különféle pavil­lont, sátrat és kisebb-nagyobb bol­tokat állít fel. Egy-egy vásáron két nagyméretű pavillonban harmadosztályú él­termi áron szolgálják majd fel a legfinomabb hideg és meleg éte­Két Swel ezélőtt nagyszerű gon­dolat szüle telt Kupavnában, e ki3 gyári településen. A kommunista textilmunkások önállóan kidolgoz­lak a gyár mindeji munkása ég alkalmazottja politikai, általános és műszaki oktatásának hároméves fej­lesztési tervét" ks hozzáláttak, hogy megvnlósítaát, A terv célkitűzéseit világosan és szabatosan megfogal­mazták: 1953-ra minden kupnvnai lakosnak legyen meg a hétosz(ályo3 képzettsége, annak, aki már a hót­osztályt befejezte, lehetővé kell tenni, hogy teohnikumban vagy tíz­osztályos iskolában tanuljon to­vább. A legképzeltebbek pedig Vé­gezzenek főiskolát. Ezt a tervet egy olyan helységben dolgozták ki. ahol a forradalom előtti időben az egész lakosságra egy tanító jutott- 1950 ben Ugyanitt a gyermekek nagyszerű iskolái mel­lett már működött a munkásifjúság iskolája és a moszkvai textillechnú kum tagozata, A gyárnak pénze is volt, pedagógus káderei is voltak a munkások oktatására. Mégsem volt könnyű dolog hozzáfogni a .hároméves tervhez", A munka há­rom műszakban folyt és így nehéz volt az óráik és előadások rendjét összeegyeztetni. 1950-ben egy szeptemberi napon Kupavna régi lakói, az ősz nyugdi­jasok nyugtalanok voltak; reggel nem fujt a gyár. Ezen a napon kezdődött a „há­roméves terv" és veje együtt a műhelyek új munkamenete. Az első műszak reggel 6 óra helyett most 7 óra húszkor állott munkába. Ennek megfelelően megváltozott a másik két műszakkezdés ideje is, afni le­he'övé tette az oktatás két részlet­ben való megszervezését: reggel nyolctól 11-30-ig és este fél 8—10 óra 20 percig. Nemcsak a műszakokat állították át, Megváltoztatták a fürdők, mo. sodáik, áruházak, étkezők, a klub njunkaidej'et is. Kibővítették a böl­csődékéi és napköziotlhonokat. Át­rendezték a munkásotthonokat. A munkásotthon kényelmes szobáiban asztali lámpák és könyvespolcok je­lentek meg. Két év eláll 600 embert vontak be a munkásifjúság iskolá­jába. Közülük 115-en már megsze­rezték a hétos'tál/os végzettséget­A munkások első csoportja befe­jezte a tizedik osztályt és ez év jú­liusában sikeres felvételi vizsgát tett a moszkvai gépgyártó-, peda­gógiai- és jogi felsőoktatási intéz­mények levelezőtagozatain. Több mipt 300-an szereztek ismereteket, fokozták képzettségüket ós szélesí­tették ki látókörüket a levelező tex. til ipari főiskola csoportjaiban a műszaki körökön, a sztahanovista tanfolyamokon. M. ZLATOGOROD Nem véletlen, hogy a folyó óv küszöbén éppen Kupavnából hang. zott fal a textilmunkások felé a felhívás: kutassuk fel és használ, juk ki a termelési tartalékokat a ierv túlteljesítése érdekében min­den. munkahelyen. Marija Roze­nyeva fonómunkásnő és Llgyija Kononyenko szövőnő a gyári tech­nikum diákjai a nyersanyagmeg­takaritáesal és a technológia töké. létesítésével példáját adták an­nak, hogyan lehet megtalálni a tartalékokat, • Emlékeznek, mit mondott Sztálin elvtárs a párt XVIII. kongresszu­sán? kérdezi Agrippina Tye-en­tyevna Okomelkova egy régi párt­tag, egykori szövőnő, most a ku­pavnai gyár mellett működő tech­nikum igazgatója, fis idézi: ,,— Mi minden munkást és min­den parasz'ot művelt és képzelt em­berré akarunk tenni" ... Mindem­kit! — ismétli Agrippina Tyeren. tyevna, — Soha nem fogjuk elfelej­teni ez'eket a sztálini szavakat! Ezek vetetlek meg a mi „hároméves ter­vünk" alapját is. A XIX. kongfesz. szus irányelveinek tervezete az örö. dik öléves tervhez élőírja a nagyobb városokban és ipari központokban az általános tízosztályos oktatásra való áttérést. Az olyan települése­ken, mint amilyen a mi Kupav, nánk, a tízosztályos oktatást csak a következő ötéves tervre tervezik. Itt egy kicsit nem értünk egyet a ter­vezettel. Itt „módosítást" teszünk, Agrippina Tyerentyeva elmosolyo­dik. -— A mi Kupavnánk nem akar elmaradni a nagy városok mögött. Munkásaink így beszélnek: Itt az ideje, hogy gondoljunk az új „há­roméves tervre"! Űj lendületet kell venni!., A kommunizmus felél Szlovákiában kiadták Sztálin „A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban" című művét A bratislavai „Pravda" könyvki. adó vállalat a napokban 15.000 pél­dányben kiadta Sztálin: „A szocia­lizmus gazdasági problémái a Szov­jetunióban" című művét. Külön­kiadásban megjelenik az SZK(b)P XIX. kongresszusának anyaga is. 'eket. A vásár legkülönbözőbb ré­szein lacikonyhákat létesítenek. Külön cukrászati bohókban friss cukrászsüteményeket, eapressokávét lehet majd kapni. Ugyancsak külön sátorban tartják a minőségi bor­koíStolót, ahol az ország legfino­mabb minőségi borait ízlelhetik meg a vendégek. (MTI). Néhány szó a haj- és arcápolásról József Attila annakidején megcá­folhatatlan igazsággal vetette pa­pírra n „Hazám"' című versében a dolgozó nők sorsát, amikar ezt ír­ja: „Szpoíileány oukros ételekről ál­modik, s nem tud kartellekről. S ha szombaton leegébe nyomják a pénzt s a büntetést levonják, kuncog a krajedr: ennyiért dolgoztál: nem ép semmiéit." Még emlékezünk ezekre az idők­re, Igen, így volt. I)e ma már egé­szen más a helyzet. A szövőleány szép ruháról álmodik, s másnap megveszi, Álmodik szép cipőről, s holnap ott látjuk a lábán. Cukros ételekről ma már nem álmodik, hisz akkor eszik, amikor akar. Hol van már József Attila szövöleánya? Ma szép fizetéssel jönnek ki a gyárból, mert megváltozó l a világ. Este pe­dig szépen felöltözve, rendbehozott hajjal, ápolt arccal látjuk ökit a korzón, a mozikban, a színházban. Hozzánk is sokan bejárnak a Széchenyi-téren lévő fodrászszövet­kezetbe, hogy később remdbehozoit hajjal, kézzel és arccal távozzanak tőlünk. Sokat beszélgetünk ezekkel a, dol­gozó nőkkel. Jó hallgatni őket, ami­LENIN ALMA A polgárháború még alig ért vé- j get. Gyárak, üzemek halotti moz- ] dulatlaneágba meredtek. A Volga j mentén éhínség pusztított Ezekben a napokban ült össze a Moszkvai Nagy Színház Fűtetlen nézőterén a Szovjetek. VIII. Kongresszusa. A küldöttek megfeledkezve hidegről, éhségről, nélkülözésről, mintha valaro' varázslat hatalmába kerül­tek volna olyan várakozással sze­gezték szemüket a színpadra. Előt­tük az ország térképe veit, ame­lyen gombnyomásra tucatnyi lám­pa gyulladt ki. Ezek a Színes fé­nyek jelezték, hogy itt épülnek fel ha'almas villanyerőmüvek. A Szovjetek VIII. Kongresszusa ha­tározatot hozott az első gazdasági tervről, a GOELRO-ról, Oroszország villamosításáról. „A Kreml ábrándos lakója" — így nevezték Lenint a külföld libe­rális, kispolgári irodalmárai. A burzsoá képzelet képtelen volt: együtt szárnyalni Lenin nagyszerű lendületével: azzal a fantáziával amely nem csinált és nem keresett | volt, hanem a való életből nőtt kl s éppen ezért volt olyan egyszerű, hogy minden munkás megértette. A lenini eszmét a szovjet embe­rek munkája valóra váltotta. A GOBLRO tervet 15 év alatt majd­nem háromszorosára teljesítették, É8 a lendület nem lankadt el. Már közel van a holnap, amikor a most épülő óriás erőművek közül csupán kettő — a sztálingrádi és n kujbi. sevi — akkora erőt szolgáltat, ami két és félszeresen meghalad­ja azt a kapacitást, amelyet annak idején az egész GOELRO terv ma, ga elé tűzött. IColcsak fehér bandája még nem kapta meg a döntő csapást, amikor Lenip azt mondta: ,.Ha holnap százezer elsőosztályú traktorral rendelkeznénk és el tudnánk látni elegendő benzinnel és gépésszel (persze önök ezt jól tudják, hogy ez egyelőre fantázia) — akkor a paraszt mindjárt azt mondaná: én a kommuna (azaz a kommunizmus) mellett vagyok . . A szocialista ipar azóta nem százezer, de sok ezázezer traktorral fegyverezte fel a szovjet falvakat. A Sztálin-szerveite kolhozrendszer Lenin álmának valóraváltáan. Lenin gazdagnak ós hatalmasnak akarta látni hazáját, azt akarta, hogy a tudomány minden eredmé­nye a technika szédületes fejlődé­se u kultura összes vívmánya az c^jsz társadalmat szolgálja. És eljött az idő, amikor valóra váltak Lenin álmai. Diadalmasko­dik a hatalmas ügy, amelyet Le­nin kezdett el és Sztálin folytat. Az elmaradott Oroszországból hatalmas ipari és mezőgazdasági ország letf. A távlatok egyre na­gyobbak, egyre hatalmasabbak, Az Ötödik ötéves terv, amelyet a XIX. pártkongresszus e napokban vitat meg, eddig soha nem látott fejlő­dését mutatja be a szovjet népnek. Példátlanul hatalmas erőmüvek és csatornarendszerek épülnék, átala­kul a Volga és a Don vidéke, víz­hez jut millió és millió hektár ki­száradt föld.. És épül tovább Moszkva is, felhőkarcolókkal gaz­dagodik, a Lenin-hegyen már emel­kedik az új egyetem, a világ leg­nagyobb tudományos fellegvára . .. Mindez átgondolt, pontosan el­lenőrzött, csalhatatlan technikai számításokra épülő tervek alapján i történik. Ezek a tervek olyan ma­gasan ezárnyalnak, olyan csodál,a­j tosak. hogy közelállnak az álmok­hoz. Bennük ma « szovjet nép leg­: forróbb vágyai lobognak. És min den terv azért válik valóra, mert alapját az élet forradalmi átalakí­tásának lenini sztálini eszméi fűtik. kor azzal dicsekednek, hogy a mult* ban nem, de ma már jut pénz haj­ápolásra, kozmetikára is. Nőknek, igazi felszabadult nőknek érzik ma­gukatI, Szép fizetésük van és egyra fogy a gondjuk. De panaszkodnak is néhányan. Beszélnek arról, hogy az Ujszegedi Kenderben megszólják azt, akt szé­pen gondozza a lmját, kezét, vagy éppen az arcát. A Szegedi Textil­műveltnél a tavasz folyamán egy üzletet nyitottunk, hogy munka után o t helyben hozhassák rendbe magu­kat a gyár dolgozó női, Eg az üzlet mindössze néhány hónapig létezett csak, mert valósággal „kinézték" azokat, akik törődtek magukkal és nem felejtdék el, hogy ők nők. Hosszan lehetne sorolni azokat az üzemeket, ahol ugyanígy viszonyul' nak a fodrászhoz és kozmetikához, Kormányunk a dolgozók részéra hívta életre a kisipari termelőszö­vetkezeteket, közötök a fodrászszL ­vétkeseteket is. Azéit támogatja « szövetkezeteket súlyos milliókkal, hogy a dolgozókat szolgáljuk ki és figyelmes munkánkkal szebbé te­gyük a dolgozó nőket. Vájjon kap' nánk-e ac államtól komoly anyagi támogatásit, ha vem volna a fodrá­szatra, a kozmetikára szükség? Vaj• jon gondoskodna-e rólunk és vájjon adna-e nekünk ilyen ragyogó muu« kahelyeket, ha feleslegesek volnánk? Úgyvélem: nemi Hát kell-e annál hatásosabb agitá­ció az életszínvonal emelkedésének bebizonyítására, mint amikor a dol­gozó nő azzal dicsekszik, hogy neki már hideg dauerra is jut? Kel-e annál meggyőzőbb érv, mint ami­kor a textilüzemek dolgozó női ápolt arceat lépnek ki " gyárak kapuján? Nem. Nem szabad azonban elfelej­teni: a haj-, a kéz- és az arvápolás ma már nem a méltóságos, nagy­ságos asszonyok monopóliuma. Ma már az ilyesmi nem luxus és amíg nem túlzott és nem kozmopali a, megengedhető. 1950 febnwriában Magyarorszá­gon járt Natálija Dubjága Lenin rendes szövőnő. A lapok hosszon foglalkoztak Dubjága elvtársnőre', Az „új Világ" azévben megjelcr't február 17-1 száma szerint a többi között a következőt mondotta a lap munkatársainak: „Mi szovjet dolgozó asszonyok egy pillanatra sem feledkezünk meg arról, hogy nők vagyunk. Hetenként manikűr, fodrász, púder és rúzs — mindez pénzbe kerül... A gyárban kendő van a fejünkön, papucsban, haris­nya nélkül dolgozunk, de a gyárból úgy jövünk ki, ahogy illik. .. V«.­gyin: szerelünk szépen öltözködni." Sándor Lajosné a „Délmuyytirorszúy" levelezője

Next

/
Oldalképek
Tartalom