Délmagyarország, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-08 / 236. szám

VILRG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! —— Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa VIII. ÉVF. 236. SZÁM ARA 50 FII.I.ÉR SZERDA, 1952. OKTÓBER 8. *Tm Az SZK(b)P Központi Bizottságának beszámolója a párt XIX. kongresszusa előtt G. M. Malenkov elvtársnak, az SZK(b)P KB titkárának előadói beszéde I. Moszkva, október S. (TASZSZ) II Szovjetunió nemzetközi helyzete Elvtársak! A párt XVIII- kongresszusa ófa eltelt időszak bővelkedett világtörténelmi jelentőségű eseményekben. A második világháború alapjaiban rendítette meg sok nép és állam éleiét s megváltoztatta a világ arculatát. A világgazdasági helyzet általános képét mostanában a fejlődés két irányvonala jellemzi: Az egyik: a békegazdaság szakadatlan fellendülésének vonala a Szovjetunióban és a népi demokráciákban; ez a gazdaság nem ismer válságokat s fejlődése a társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégílését szolgálja. Ez a gazdaság biztosítja a néptömegek életszínvonalának rendszeres emelését és a munkaerő teljes foglalkoztatottságát. Ezt a gazdaságot a demokratikus tábor országainak baráti gazdasági együttműködése jellemzi. A másik vonal a kapitalizmus gazdasági irányvonala, A kapitalizmus termelőerői egyhelyben topognak; ez a gazdaság a kapitalizmus egyre mélyülő általános válságának és a folytonosan ismétlődő gazdasági válságoknak harapófogójában vergődik. Ez a gazdaság militarizálásának, a háborús célokat szolgáló termelési ágak egyoldalú fejlesztésének, az országok közli kontkurrenciának és egyes országok mások által való leigázásának irányvonala. Az üt vázolt helyzet azért alakult ki, mert ez a gazdaság nem a társadalom érdekeit szolgálja, hanem a kapitalislák maximális profiljának biztosítását, az adott or. szág lakossága többségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorba döntése útján, más országok — különösen az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül pedig háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása útján. Malenkov elvtárs összehasonlítja a Szovjetunió és a kapitalisia or. szágok termelésének fejlődését, rámutat a népi demokratikus országok eredményeire és a világpiac szétesésére, majd rátér az amerikai imperializmus gazdasági politikájának jellemzésére. Az Amerikai Egyesült Államok megszedte magát a háborún, az amerikai milliárdosok megszilárdították gazdasági hadállásalkat. Az Egyesült Államoknak azonban nem sikerült elérnie célját, nem sikerült megteremtenie az amerikai tőke uralmát a világpiacon. Az Egyesült Államok azt gondolta, hogy Németország, és Japán harcképtelenné tétele után négyszere6ére-ötszörösére emelheti termelését. Azonban mindössze kétszeresére emelte termelését, most pedig lefelé csúszik a gazdasági válságba. Tény, hogy az Egyesült Államokban most legalább hárommillió teljesen munkanélküli és még több részleges munkanélküli van. A munkások tömegsztrájkjai még bonyolultabbá teszik az Egyesült Államok milliárdosainak nelyzetét. Azért van ez igy, mert az Egyesült Államok ipara, az Egyesült Államok uralkodó köreinek hibájából, elvesztette olyan piacait, mint a Szovjetunió, Kína, az európai népi demokráciák. Az amerikai Imperializmus most nemcsak a népek nemzetközi kiz6ákmányolója és leigázóia, hanem olyan erő is, amely bomlasztja a többi kapitalista ország gazdasági életét. Az Egyesült Államok monopoltökéje kihasználta kül. háta mögött kovácsoltak ősz-1 Az Egyesült Államok uralkodó sze. És hogy a nép elől eltitkol|ák körei álcázni igyekeznek hódító poennek a tömbnek agresszív céljait bókájukat megpróbáljak a demoés becsaDiák a nénet. „védelmi" , kratikus tábor ellen folyó uf ugynevecsolatokat és ezeket az említett országok és az Egyesült Államok egyoldalú kapcsolataival helyettesíti. Az amerikai monopóliumok a legorcátlanabb dömpinggel erőszakolják ki exportjukat, ugyanakkor kirekesztik belső piacukról a külföldi árukat. Ennek következtében a magas árak fojtogatják az amerikai népet. Az amerikai monopóliumok egyre inkább megbontják a kapitalista világpiacot. Az amerikai imperializmus lehetetlenné teszi a nyugateurópai országok számára, hogy élelmiszerárukat szerezzenek korábbi keleteurópai piacaikon. Pedig a nyugateurópai országok mindig nagymennyiségű ipari árut szállítottak oda, cserébe az élelmiszerért és nyersanyagért. Az amerikai imperializmusnak ez a gazdaságpolitikája ki kellett, hogy élezze az Egyesült Államok és a többi tőkés állam közti ellentéteket. Ezek közül a legfőbbek az Egyesült Államok és Angl'a közötti ellentétek. Ezeknek nvomán nyilt harc folyik az amerikai és angol monopóliumok között a kőolaj, a kaucsuk, a ritka- és színesfémek, a kén és a gyapjú forrásaiért, az áruelhelyező piacokért. Ehhez járulnak még az Egyesült Államok és Japán, az Egyesült Államok és Olaszország, az Egyesült Államok és Nyugat-Németország igen komoly ellentétei. Ahogyan az amerikai imperializmus „segély-' leple alatt, h telnyujtással befészkeli magát Anglia, Franciaország, Olaszország gazdasági éle. tébe, elhódítja az angol-francia gyarmatokon lévő nyersanyagot és az árupiacokat, úgy éleződnek és még tovább fognak éleződni az ellentétek az Egyesült Államok és Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország között. Anglia, majd utána Franciaország és a többi kapitalista ország arra törekszik, hogy kiszakítsa magái az Egyesült Államoknak való alárendeltségből, hogy önálló helyzetet és magas profitot biztosítson a maga számúra. Az angol kap talisták már most kemény harcot folytainak a nemzetközi kereskedelemben megnyilvánuló ame. rikai lúlsúly ellen. A kapitalista országok háború utáni gazdasági nehézségei még fokozódtak azáltal, hogy az imperialislúk maguk zárták el maguk elől a demokratikus világpiacra vezető utat. Az Egyesült Államok kapitalistái felismerve ezeket a gazdasági nehézségeket, igyekeznek őket a koreai háborúval, fegyverkezési versenynyel. az ipar militar'zálásával ellensúlyozni. Az Egyesült Államok. militarizálás következmé- mus vonalát. A valóság azonban rácáfol ezekre az állításokra. Most, a ffiipitalista gazdaság különösen erős militarizáiásának harmadik évében! és becsapják a népet, „védelmi ---- ---- - egyre ny Ivánvalóbbak lesznek a | tömbnek nevezték el a ..komniwniz- zett .hidegháborút öekes v-eaermi 1 us" a Szovjetunió ellen, amely politikának feltüntetni és sajat ne- mint mondották — támadásra! peiket a Szovjetunió részéről megkészül az Egyesült Államok, An- indítandó támadas nemiétezo vesze-' - " ]yevel rémítgetik. Az a'-lantt tom-b főkolomposai demagóg, békeszerető frazeológiával leplezik agresszív terveiket és a már folyó hadműveleteket. Ez az álcázás jellemző vonása politikájuknak. A dolog lényege az. hogy mostanában nem olyan könnyű új háborúba, a békeszerető népek ellen indítandó háborúba haj-i szólni a népeket, amelyek csak nem. régiben ismerték meg a véron'ó hadmüveletek egész súlyát. Ezért igyeksizik az agresszív atlanti farkas báránybőrt ölteni. Ilyen körülmények között veszélyes volna lebecsülni a mai agreszszorok farizeus békekomédiájának ártalmasságát. Malenkov elvtárs rámutat a fasizálás gyorsuló folyamatára az USA által leigázott országokban. Beszél a békemozgalom kifejlődéséről, azután áttér a szovjet békepolitika elemzésére. A párt legfőbb Irányvonalai » külpolitika területén a népek közötti béke és Szocialista hazánk biztonsága biztosításának politikája volt és marad. Malenkov elvtárs felsorolja « 6zovjet békediplomácia legfontosabb lépéseit és rámutat arra, hogv pusztító cyed. A nemzetgazdaság militarizálása nem küszöböli ki, hanem ellenkezőleg. kimélyíti az aránytalanságot a termelési lehetőségek és a lakosság csökkenő fizetőképes kereslete kőzött, amelyet a kapitalista országok vezető körei a végső minimumra csökkentenek. Ez a kapitalista piac felvevőképességének egyre nagyobb, arányú csökkenését vonja maga után. A katonai költségvetés fel" duzzasztása ilymódon szükségképpen újabb, mélyreható gazdasági válság kibontakozásához vezetMalenkov elvtárs beszél az Egyesült Államok csatlós országainak gazdasági nehézségeiről, _ népeik életszínvonalának süllyedéséről, ami a háborús politika egyenes következménye, azután így folytatja beszámolóját: A kapitalista világrendszer helyzetét ezidőszerint az teszi még bonyolultabbá, hogy a háború következtében és a nemzeti-felszabadító harc újabb fellendülése következtében a gyarmati és függő országokban az imperializmus gyarmati rendszerének tényleges szétesése megy végbe. A fasiszta Németország^ és az imperialist a Japán - szétzúzásának közvetlen eredménye volt az imperializmus frontjának áttörése Kínában, Koreában és Vietnamban, ahol a gyarmatok és félgyarmatok helyén népköztársaságok jöttek létre. A kínai nép győzelme méginkább forradalmasította a Keletet, és elősegítette az imperializmus által e'nyomott népek felszabadító harcának fellendülését. A háború utáni időszakban még. inkább fokozódtak az ellentétek az anyaországok és a gyarmatok között. Anglia, Franciaország. Belgium és a többi gyarmattartó hatalom a gyarmatok rovására igyekszik kárpótolni magát azokért ^ a terhekért, amelyeket a gazdasági élet militarizálása és az Egyesült Államok terjeszkedése rájuk hárít. Ugyanakkor az amerikai imperialisták behatolnak e gyarmattartó hatalmak gyarmati érdekköreibe, ott pozíciókat hódítanak meg maguknak, fokozzák a gyarmati és függő országok népeinek kizsákmányolását. E harc során az amerikai hódítók összeesküvéseket sugalmaznak angol és francia „szövetségeseik" ellen, cselekedeteikkel elősegítik az imperializmus gyarmati rendszere válságának további elmélyülését. Sok gyarmati és függő ország (Egyiptom, Irán, Szíria, Marokkó, Tunisz és mások) területét katonai támaszpontok céljaira használják fel, lakosságát pedig a jövendő háború „ágyútöltelékéneik" szerepére készítik előA háború utáni időszakban Anglia, Franciaország és a lömb többi tagja ellen. Ugyanezen bűnös célból Szerveznek amerikai katonai támaszpontokat a szovjet határok közelében fekvő különböző országokban. Ugyanezen bűnös célból az Egyesült Államok uralkodó körei remilitarizálják Nyugat-Németországot és Japánt. Az Egyesült Államok uralkodó körei és híveik Nyugat-Németország és Japán renrilitarizálásával az egész világ szemeláttára újjáteremtik a második világháborúnak azt a két gócpontját, amelynek megszüntetéséért a népek ebben a háborúban vérüket ontották. Az Egyesült Államok a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elleni támadása azt jelentette, hogy az amerikai-angol tömb az agreszszív háború előkészítéséről áttért a közvetlen agresszió cselekményére. A koreai nép, a bátor kínai önkéntesekkel szoros együttműködésben, hősiesen védelmezi hazájának Szabadságát és függetlenségét, visszaveri a békebontókat, kivívja az egész demokratikus és békeszerető emberiség lelkes rokonszenvét. (Lelkes taps,) A mostani' nemzetközi helyzetnek Anglia, Franciaország imperial'stái a koreai nép elleni reakciós háború j kirobbantása után és a demokratikus Amerikai Egyesült Államok, Anglia tábor elleni háborús h'sztéria fel- és Franciaország uralkodó köreiszításával egyidejűleg háborús vá-1 nek tevékenysége a nemzetközi gányra tereilék a gazdasági életet, j kapcsolatok területén is az új háhatalmas arányúvá tették országuk j ború előkészítésének jegyében bongaadasági éleiének militarizálását és j lakozott ki. a fegyverkezési versenyt. Jelenleg' Az Amerikai Egyesült Államok a ezen, országok ipari termelésének második világháború befejezése a maga egészében több sajátszerű vonása és sajátossága van. Ezek közül a következőket kell megemlíteni: A fő agresszív hatalom, az Amerikai Egyesült Államok, fokozott erővel hajszolja háborúba a többi kapitalista országot, mindenekelőtt az északatlan'.i tömb tagja1!, valamint a második világháborúban legyőzött országokat — Nyugat-Németországot, Olaszországot, Japánt. Az amerikai főkolomposok a tömb valamennyi részvevője részére megszabják a háború céljait, mene'rendjét, a háborús részvételre számbajöhető erőket és eldöntik a háború előkészületeinek egyéb kérdéseit is, diktálják a maguk akaratát. Malenkov elvtárs lelep'ezi az Imperialisták hazug propagandáját, mely szerint ők a „szabad országokat védik" a Szovjetunió részéről fenyegető háborúval szemben. Rámutat arra, hogy az alíanli szövetség országainak uralkodó körei eladták hazájuk függetlenségét az megtesz a háború megakadályozására. Helytelen volna azt gondoln1, hogy a háború csakis a szovjet állam ellen irányulhat. Mint ismére-' tee, az imperialisták az első világháborút jóval a Szovjetunió megalakulása előtt robbantották ki. A' második világháború kapitalista államok közötti háborúként kezdődött, s a háborútól maguk a tőkés országok is erősen szenvedtek, Azok az ellentmondások, amelyek jelenleg marcangolják az imperialista tábort egyik kapitalista államnak a másik elleni háborújára vezethetnek. Mindezeket a körülményeket figyelembevéve a Szovjetunió arra törekszik, hogy az egyes államok közti bárminemű h<u borút megakadályozza, s a nemzetközi konfliktusok és nézeteltérések békés szabályozása mellett foglal állást. A Szovjetunió — folytatja Malenkov elvtárs — teljes egységj ben folytatja békepolitikiját mis amerikai milliárdosoknak. Az USA i demokratikus, békeszerető államokegyre nagyobb részét használják fel i hadfelszerelésre. A hadimegrendelések döntő szerepet játszanak az Egyesült Államok és a többi kapitalista ország iparának fő ágazataiban. A kapitalisia államok költségvetésében szakadatlanul növekszik a fegyverkezési versenyt szolgáló közvetlen és közvetett kiadások arár.ya. A háborús gazdaság vágányaira való áttérés lehetővé tette az Egyei sült Államoknak és más kapitalista versenytársainak gyengülését és országoknak, hogy ideig-óráig emela háború után meghódította a kapitalisia világpiac jelentékeny részét. Az Egyesült Államok monopoltökéje szétrombolja a kapitalista országok között történelmileg kialakult sokoldalú gazdasági kap. jék Ipari termetesük színvonalát. A burzsoá közgazdászok ezen az alapon igyekszenek bebizonyítani, hogy a nagy katonai megrerdelések a végtelenségig képesele fenntartani az „üzleti tevékenység" magas színkai — a Kínai Népköztársasággal, Lengyelországgal, Romániával, Csehszlovákiával, Magyarországgal, Bulgáriával, Albániával, a Német Demokratikus Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és a Mongol Népköztársasággal. A Szovjetunió kapcsolata az említett országokkal azoknak a teljesen új államközi kapcsolatoknak példája, amelyekhez hasonlót azelőtt nem ismert a történelem. Ezek a kapcsolatok az egyenjogúság, a gazdasági együttműködés ée a nemzeti függetlenség tiszteletbentartásának elvein alapulnak. A Szovjetunió kölcsönös segélynyújtási szerződéseihez híven segiti és támogatja, 6 a jövőben is segíteni és támogatni fogja ezeket az országokat további megerősödésükben. (Viharos taps.) Meggyőződésünk, hogy a szocial'sta gazdasági rendszer a kapitalizmussal folytatott békés versenyében évről-évre szemléltetőbben megmutatja felsőbbségét a kapitalista gazdasági rendszerrel szemben. De mi senkire 6em akarjuk erőszakkai rákény6zerí'.eni ideológiánkat vagy gazdasági rendszerünket. „A forradalom exportja amelybe amerikai diktátoraik haj- — ostobaság. Minden ország, ha jutottak, hogy a háborút a Szov- j szobák őket. Az európai és egyéb ' akarja, maga hajtja végre forrajetunió és a béke többi hívei ellen országok erre az új útra lépve, tei-| dalmát, ha pedig nem .akarja, nem kell megindítani. Igy alakult meg jes megértésre találnak valamennyi ; jesz forradalom" mondja Sztálin i——*- agresszív tömb, j békeszerető nép részéről. (Viharos i elvtárs. '"-ri (Folytatás a második oldalonl után csaknem azonnal letért arról a megegyezéses politikai irányvonalról. amelyen a háború ideién a szövetségesek haladtak és amelyet a hatalmak teheráni, jaltai és potsdami értekezletei lerögzítettek. Az Egyesült Államok az agresszív cselekmények egész sorozatával élezte ki a nemzetközi helyzetet és új háború veszélye elé állította a világot. Minthogy a Szovjetunió az új háború fö ellenzője, a béke fő támasza, az Egyesült Államok főkolomposai arra a következtetésre Q stratégiáját a beszámoló a követke zőkben jellemzi: Az amerikai imperializmus stratégiájának sajátossága, hogy az amerikai imperializmus ka'onai főkolomposai katonai terveiket idegen hadseregek, elsősorban nyugatnémet és japán, valamint angol, francia és olasz területek és hadseregek felhasználására, valamint más népek felhasználásra épílik, amelyeknek az amerikai stratégiák elgondo. lúsa szerint, vak eszközül és ágyútöltelékül kell szolgálniok annak érdekében, hogy az amerikai monopolisták kivívhassák a világuralmat. A józanabb és haladó politikasok, akiket nem vakított el a szovjctdlenes ellenségeskedés, az európai és egyéb kapitalista országokban mária világosan látják, milyen feneket, len mélységbe rántják őket a megvadult amerikai kalandorok. Ezek a politikusok már kezdenek szót emelni a háború ellen. F-:q kell tételezni, hogy az amerikai diktátorok engedelmes bábjainak sorsára íteltországokban akadnak valóban békeszerető. demokratikus erők, amelyek a maguk önálló, békés politikáját fogják folytatni és megtalálják a kiutat abból a zsákutcából, az északatlanti amelyet a Szovjetunió tudla nél- I taps.)