Délmagyarország, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-07 / 235. szám

AZ'MDP CSON GR AD MEGYEI VIII. ÉVF. 235 SZÁM VILÁG PROLETARIK! EGYESÜLJETEK! MCgyar államférfiak üdvözlő távirata a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának harmadik évfordulójára Üzemi dolgozók nyi'atkozata a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusáról ÁRA 50 FILLÉR GAN A K LAPJA KEDD, 1952. OKTÓBER 7. Megnyílt a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának XIX. kongresszusa Moszkva, október 5. (TASZSZ). Október 5-én 19 órakor Moszkvában a Kreml nagytermében megnyílt a Szovjet­Unió Kommunista (bolsevik) Pártjának XIX. kongresszusa. A kongresszuson nagyszámú vendég jelent meg: munkások, sztahánovisták, állam­férfiak, tudósok és művészek, úgyszintén a külföldi kommunista és munkáspártok képviselői. A kongresszusi küldöttek perceken át tartó viharos, örömteli lelkesedéssel fogad­ták J. V. Sztálint és közvetlen harcostársait — Politikai Iroda tagjait —, amikor meg­jelentek az emelvényen. A küldöttek helyükről felállva üdvözölték őket. A kongresszust V. M. Molotov nyitotta meg. Ezután megválasztották a kongresszus 16 tagú elnökségét. Az elnökségbe beválasztották J. V. Sztálint, V. M. Molotovot, G. M. Ma­lenkovot, L. P. Beriját, K. J. Vorosiíovot, N. A. Bulganyint, L. M. Kaganovicsot, N. Sz. Hruscsevet és másokat. A kongresszus ezután megválasztotta a titkárságot, a szerkesztőbizottságot és a man­dátumvizsgáló bizottságot és jóváhagyta a kongresszus napirendjét. Ezután a kongresszus meghallgatta az SZK(b)P Központi Bizottságának jelentését. A beszámolót G. M. Malenkov, az SZK(b)P Központi Bizottságának titkára tartotta. • XIX. kongresszus bevilágítja a marxizmus-leninizmus tündöklő fényével a nemzetközi demokratikus erők még hatalmasabb tömörüléséhez vezető utat V. M. Molotov megnyitó beszéde Elvtársaki A Párt Központi Bizottsága nevé­ben üdvözlöm a XIX. pártkongreez­saus küldötteit, valamint a külföldi kommunista pártokat és a munkás­osztály más testvérpártjait képvi­selő kedves vendégeinket. (Viharos, hosszantartó tetszésnyilvánítás). Első Szavunkkal forduljunk nra azok felé, akik a német és egyéb agresszorok ellen vívott háború éveiben hősiesen védelmezték szovjet hazánkat, s életüket áldoz­ták igaz ügyünkért. Emlékezzünk meg felállással azok dicső emléké­ről, akik elestek ebben a háború­ban, akik életüket áldozták a fa­sizmus ellen, a Szovjetunió szabad­ságáért és függetlenségéért vívott barcban. (Mindenki feláll). Molotov elvtárs megemlékezik a XVIII. kongresszus óta elhunyt leg­tekintélyesebb pártfunkcionáriu­sokról, azután így folytatja: Pártiunk előző kongresszusát 1939-ben tartottuk. Az azóta eltelt időszak nagy történelmi jelentő­ségű események tanúja volt. Mint ismeretes, a német fasiz­musnak a Szovjetunió ellen inté­zett hitszegő támadása megszakí­totta népünk békés munkáját. Arra kényszerültünk, hogy félbehagyjuk a harmadik ötéves terv feladatai­nak teljesítésével kapcsolatos mun­kánkat. Teljesen a háborús célokra kellett összpontosítanunk egész tevékenységünket. A második világháború hatalmas megpróbáltatást jelentett a fiatal, soknemzetiségű szovjet állam szá­mára. Ez a háború ugyanakkor minden tekintetben próbája veit pártunk politikája helyességének is. A háború éveiben a Szovjet nép s%k nehéz napot élt át, súlyos ál­dozatokat vállalt. A Szovjetunió azonban nem gyengült meg és nem ingott meg az események tüzében, hanem pártunk vezetésével még inkább megedződött és megerősö­dött, mint szocialista állam, s még inkább meggyőződött erejéről, nagy ügyének legyőz'hetetlenségéről. A második világháború a fasiszta agresszorok vereségével ért vé­get. Ez 60k tekintetben előmozdí­totta az európai és ázsiai népi felszabadító mozgalom erőinek ki­bontakozását. Az új körülmények között, különösen pedig a Szovjet­uniónak a háborúban betöltött dön­tő szerepe eredményeképpen, le­hetővé válti hogy a háború utáni időszakban egész sor ország letér­jen a fejlődés kapitalista útjáról és új útra, a népi demokratikus ál­lamok megteremtésének és fejlesz­tésének útjába lépjen. Ez új sza­kasz alapját teremtarfe jcea * nemzetközi szocializmus fejlődésé­ben. Mindez megmagyarázza, miért nőtt meg napjainkban olyannyira pártunk eszmei irányító befolyása az ország életének minden megnyil­vánulására és miért oly nagy né­pünk szeretete pártja, Lenin-Sztálin pártja iránt. (Hosszas taps.) Ez azt is megmagyarázza, miért olyan nagy mostanában pártunk nemzetközi tekintélye, s miért oly nagy más országok dolgozói­nak bizalma és tisztelete pártunk és sztálini vezetősége iránt. (Zajos, hosszantartó taps.) A Szovjetunió a háború utáni időszakában a népgazdaság helyre­állításának és továbbfejlesztésének feladataira, valamint a népek bé­kéje megőrzésének és megszilár­dításának feladataira összpontosí­totta erőit. A mostani kongresszuson meg kell vitatnunk a Szovjetunió fej­lesztését szolgáló ötödik ötéves terv irányelveit. Az elmúlt év eredményei, de a folyó év gazda­sági eredményei is arról tanúskod­nak, hogy országunk dolgozói már jelentékeny sikereket értek el az ötödik ötéves tenr hatalmas felada­tainak végrehajtásában. Az ötéves terv megvalósításával a szovjet nép új, fontos sikereket ér el a szocializmusból a Kommu­nizmusba vezető fokozatos átmenet útján. (Zajos taps.) Majgától értetődően nem feledke­zünk meg arról sem, hogy a Szov­jetuniót „államok rendszere" veszi köril', hogy van imperialista tábor, amely kalandor hódító terveket sző, amely egyre inkább fegyverkezik, minden modon szítja a háborús hisztériát és folytatja az új világ­háború kirobbantásának előkészüle­teit. Ennek az agresszív, antidemo­kratikus tábornak az élén az Ame­rikai Egyesült Államok reakciós uraLkodó körei állanak, amelyek a kapitalista monopoliumok akaratát teljesítik. Semmi sem leplezheti azonban a kapitalista világrendszernek az utóbbi években végbement komoly gyengülését, különösen azután, hogy a háborút követő időszakban összesen hatszázmillió embert kép­viselő számos állam kivált belőle. A háborús gyújtogatok és sajtólaku­jaik a békeszerelet álarcai öltik magukra és ugyanakkor a Szovjet­unió támadó szelleméről szóló rá­galom terjesztésével kísérlik meg elbutítani a burzsoá sajtó olvasóit. Semmiféle erőfeszítéseik sem képe­sek azonban elkendőzni azt a tényt, hogy éppen az imperialista tábor aoressxív körei ferureeetik úiból és. újból a népek szabadságát és nem­zeti függetlenségét, fenyegetik új­ból és újból a békét és a nemzet­közi biztonságot. A reakció és agresszió táborával szemben áll a másik tábor — a béke és a demokrácia megvédésének lábora. Méltán áll e békeszerető, demokratikus tábor élén a Szovjet­unió, amely változatlanul szilárdan védelmezi a népek közölti béke megőrzésének és megszilárdílásának politikáját (Tarlós tetszésnyilvání­tás). Mi, szovjet emberek, amikor a béke biztosítósáért harcolunk, egyet­len percre sem feledkezünk meg ar­ról, hogy kellő éberségre van szük­ség és készen kell állnunk arra, hogy aktivan visszavágjunk a har­cias imperialista iábor bármilyen agressziójára. E nélkül nem lehet valóban megvédeni a béke megőrzé­sének és megszilárdításának ügyét. Ebben Sztálin elvtárs közismert útmutatását tarljuk szem előli, amely a béke ügyéért küzdő r.épek harcának alapja lett: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitar­tanak mellelte. (Heves, szűnni nem akaró tetszésnyilvánítás). A háború elkerülhetetlenné válhat, ha a há­borús gyujtogatóknak skerül ha. zugságaikka! befonni a néptömege­kel. félrevezetni és új világhábo­rúba sodorni őket". E pártkongresszus főfeladata — amit teljesíteni is fog —, hogy be­világítsa a marxizmus-lenteizmus tündöklő fényével a szocializmus új és még dicsőbb győzelmei felé vivő utat országunkban és a nemzetközi demokratikus erők további, még szélesebbkörű és hatalmasabb tömö­rüléséhez vezető utat a béke védel­mének érdekében v.lágszerte (HosZ­szas taps). Pártunk minden eddiginél erőseb­ben és szilárdabban érkezeit el a XIX. kongresszushoz (Hosszas taps). Pártunk zásriaja, amelyet di­cső harcok és győzelmek emléke ra­gyog be. fennen lobog és újabb har­cokra szólítja népünket a kommu­nizmus győzelme felé (Hosszas taps). Pártunk vezérének, Sztálin­nak neve, az egész haladó emberi­ség legjobb reményeit és törekvé­set fejezi ki. (Zajos, szűnni nem akaró ünneplés. Mindenki feláll.) A kongresszus ezután Molotov ja­vaslalára áttér vezető szerveinek megválasztására, Melnyikov kap szót, javasolja, hogy a kongresszus elnökségébe a kövelkező elvtársakat válasszák be: V. M. Andrianov. A. B. Arisztov, M. D. Bagirov. L. P. Berija, N. A. Bulganyin, K. I. Vorosilov, L. M. Kaganovics, D. Sz. Korolcsenko, O. V. ICuusinen, G. M. Malenkov; V. M. Molotov, A. I Nijazov, N. Sz. Patolicsev. J. V. ' Sztálin. N. Sz. Hruscsov. J. Sajahmetov. Amikor Melnyikov Sztálin elvtárs nevét említi, a teremben hatalmas tapsvihar zúg. Mindenki feláll. A kongresszus egyhangúlag vá­lasztja meg az elnökséget, majd a kongresszus titkárságát, amelyben a következő elvtársak foglalnak he­lyet: A. N. Poszkrebisev, N. G. Igr.a­tov. I. V. Kapitonov, A. I. Mgelad­ze, L. G. Melnyikov, Z. I. Muratov, A. M. Puzanov, A. S. Sznecskusz, D. G. Szmirnov. A kongresszus egyhangúlag vá­lasztja meg a szerkesztőbizottságot, amelynek tagjai: P. N. Poszpjelov, V. Gafurov, L. F. Iljicsov, N. A. Mtóailov. M. A. Szuszlov, J. I, Tretyakova. Egyhangúlag a következő elvtár­sakat választják bé a kongresszus -mandátumvizsgáló bizottságrába: N. M. Pegov, G. A. Arutinov, Sz. Babajev, N. I. Beljajev. L. I. Brezs­nyov, Sz, A- Vagapov, I. T. Grisin, A. P, Jeififnov. J. E. Kalnberzin. A. I.' Kiricsenko, N. V- K'szeljov, I. G- Kebin, I. R. Razzakov, M. F. Skirjatov. I. D. Jakovlev. A vezeíőszervek megválasztása után jóváhagyják a kongresszus következő napirendjét: 1. Az SZK(b)P Központi bizott­ságának beszámolója. — Előadó: G, M. Malenkov elvtárs, a Központi Bizottság titkára. 2. Az SZK(b)P Közpomti Reví­ziós Bizottságának beszámolója. — Előadó: P. G. Moszkatov elvtárs, a Revíziós Bizottság elnöke. 3. A XIX. pártkongresszus irány­elvei a Szovjetunió fejlesztését szol­gáló 1951—1905. évi ölödik ötéves tervhez. — Előadó." M. Z. Szaburov elvtárs, az Állami Tervbizottság el­nöke, 4- Módosítások az SZK(b)P szer­vezeti szabályzatóban. — E'őadó: N. Sz. Hruscsov elvtárs, a Központi Bizottság titkára. 5. A párt központi szerveinek megválasztása. Ezután a kongresszus jóváhagyja munkájának »eljárási szabályait. Az SZK(b)P Központi Bizottsága beszámolójának megtartására szó­; lásra emelked'k G. M. Malenkov j elvtárs — a Központi Bizottság tit­! kára A Szovjetunió Kommunista Pártja új, kimagasló, világtörténelmi jelentőségű győzelmekkel lép a XIX. kongresszus elé Moszkva, október 5, A „Pravda" vasárnapi vezércik­két az SZKP XIX. kongresszusának szenteli. A vezércikk a többi között ezeket írja: „A kommunista párt tervei az em­berek millióinak lelkes munkájával valósulnak meg. A kommunista párt nagy ügye az egész szovjet nép szívügye. A szovjet emberek mé­lyen átérzik, hogy hazájuk vala­mennyi történelmi győzelmét, bol­dog életüket a dicsőséges kommu­nista pártnak köszönheti, amelyet Lenin és Sztálin forradalmi láng­elméje teremtett meg. A „Pravda" vezércikke A szövetségi köztársaságokban a XIX. pártkongresszusa elölt lefolyt pártértekezletek és kongresszusok a legmeggyőzőbben megmutatták, hogy a párt sorai egységesek és a párt szorosabban, mint valaha tömörül lenini-sztálini központi bizottsága, a nagy vezér és tanító, Sz álin elvtárs köré. E napokban a kommunista párt, az egész szovjet nép rendkívül nagy lelkesedéssel és örömmel fogadta Sztálinnak „A szocializmus gazda­sági problémái a Szovjetunióban" című új elméleti munkáját Emel: a zseniális sztálini munkámlic a tár. téneimI jelentősége abban áll, hogy a kommunizmus győzelméért folyó harc programmjávál fegyverzi fel a pártot, az egész szovjet népet. Sztá­lin elvtárs, a nagy tudós tovább fejlesztette Marx, Ergels, Lenin tanítását, mélyeaszántó&n és sokolda­lúan általánosította a Szovjeten tó­ban lefolyt szocialista építés gigászi tapasztalatait, tanulmányozta a je­lenkori kapitalizmus fejlődéséi, fel­fedte és megindokolta a kapilal z­mus és a szocializmus alapvető tör­vényeit, meghatározta a szocializ. . . íFolvtatáa a második oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom