Délmagyarország, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-03 / 232. szám

PÉNTEK, 1952. OKTÓBER 9. Az SZK(b)P módosított szervezeti szabályzata tervezetéről Részletek Kovács István elvtárs előadásából* n. X szervezeti szabálvzst-tervezet­ben vörös fonalként húzódik végig a párt legfontosabb szervezeti el­vének, a demokratikus centraliz­musnak a megszilárdítása és to­vábbfejlesztése. A párttagok köte­leseégének és felelősségének foko­zása a centralizmus, a központi ve­zetés jelentős megszilárdítását eredményezi. Ezzel párhuzamosan jéleinJtőisen kiszélesedik a párton bei üli demokrácia, a tagság jogai­nak biztosítása. A bírálat és önbírálat elmélyíté­se, a hibákkal szembeni engesz­telheteflenaég a szervezeti szabály­zat tervezetének' egyik leglényege­sebb ré6zét alkotja. A szervezeti szabályzat 3. pontjának g) alpontja tótodén párttag kötelességévé te. szí, hogy „fejlessze az önblrálOfot és az atulrál jövö bírálatot, tárja fel és Igyekezzék kiküszöbölni a mufikában mutatkozó hiányosságo­kat, harcoljon a munkában a lát­szatsiker az önteltség és az ön­elégültség ellen. A bírálat elfojtása *t)íyog bQn. Aki elfojtja a bírála­tot 4* hivatkodással, magasztalás, na/ helyettesíti, az nem maradhat meg a pár* soraiban." A pártbizottságoknak éfl az alap. azerveaeteknek eddig is fontos fel­adatuk volt a bírálat és az őnbí­t« fel a párton belüli demokrácia, a bírálat és önbírálat terén elkö­vetett súlyos hibákat és a párt va­lamennyi szerve és szervezete elé fontos feladatként állította a hibák gyors kiküszöbölését, a bírálat és önbírálat, a párton belüli demo­krácia kifejlesztését és következe­tes alkalmazását. A II. kongresszuson Rákosi elv­társ idézte Sztálin evtársftt: „Ne­künk nem akármiféle önbírálatra van szükségünk, nekünk olyan ön­bírálatra van szükségünk, amely növeli a munkásosztály műveltsé­gét, fejleszti harci szellemét, meg­erősíti a győzelembe vetett hitét, megsokszorozza erőit és segít ab­ban, hogy az ország Igazi gazdájá­vá vélték." „Nekünk, akik új, ne­héz feladatok előtt állunk mon­dotta Rákosi elvtára — ugyancsak' ilyen önbírálatra van szükségünk. Ezért vettük fel legfontosabb te­endőink közé a kritika, önkritika helyes és tokozott alkalmazását és ezért Irányítjuk rá e kongresszu­son keresztül pártunk figyelmét." Az 1950 február 10-1 KV-ülés és különösen a II. kongresszus óta előrehaladás van pártunkban a de­mokrácia elmélyítése, a bírálat és önbírálat helyes alkalmazása terén. Kádereink és tagjaink a taggyűlé­seken, pártértekezleteken, termeié­adatuk volt a bírálat és az onbí- si • -i ... ..... , , > ralat következett* ^ De , fJSjgff,^tSfiSS mun­T* ISTmLSS^SS^ lí^^'bét^b^Snto^k 7 mln1den P^ttszervnek, minden ja bIrá]a, ^ önbirál,at fe rét j,z cg^ alapsz^zezetnek és parting- az előrehaladás azonban csak naik kötelességévé teézi, hogy „lel- ' fessze a bírálatot és önbirdlaiot, nevélje a kommunistákat a hibák elleni engesztelheteflenség szelle­mében." A bírálat és önbfráW a pártká­dérek, a párttagok és az egész dol­gozó nép forradalmi szellemben való nevelésének bolsevik módsze­re. Az a célja, hogy feltárja, és felszámolja a hibákat, gyöngéinket és egyre jobbam tökéletesítse, ma­gasabb színvonalra emelje mun­kánkat. „Azt hiszem, elvtársak — mon­dotta Sztálin elvtárs, — hogy az önbírálatra éppoly szükség van, mint levegőre, mint vízre." 'Az ötéves terv irányelveit és a szervezeti szabályzat-tervezetet még « kongresszus előtt megvitatják az SZKfbjP minden pártszervében és alapszervezetében, ahol széles le­hetőséget adnak a tervezet bírála­tára és kiegészítésére. A sajtöbaV „j^ftése megjelent, közlemények az eddig le­zajlott vitákról, a levelek, cikkek, javaslatok mutatják, hogy milyen mély a párton belüli demokrácia és tnüyen messzemenőek a párttagok jogén és hogyan bírálják a külön­böző hibákét és azok elkövetölt. A most érvényes szervezeti sza­bályzat biztosítja a párttagoknak' azt a jogát, hogy beadvánnyal for­duljanak valamely vezető pártszerv­hez és felhívják a figyelmet a különféle rendellenességekre és hibákra. Az élet azonban bebizo­nyította, hogy ez nem elégséges. „Gyekrvra előfordul, — mondja Hruscsev elvtára —, hogy fe.elős funkcionáriusok akadályozzák a kommunistákat abban, hogy a vé­retö pártezervek. a központi bi­zottság előtt féltárják az Ügyek kedvezőtlen állását... Sok kárt okoznak a pártnak azok a kom­munisták, akik — bár végnélkül hangoztatják a párt Iránti odaadá­sukat — valójában azonban nem tűrik meg, elnyomják az alulról előrehaladás azonban csak egész­séges kezdetnek tekinthető és még messze elmarad a megnövekedet! követelmények mögött. Sok párt., állami és tömegSzer­vezett funkcionárius még nem sze­reti az épftó bírálatot és „hadilá­bon áll" az önbirálatral. Még gya­kori eset, hogy a párttagok látják, a hibákat, de nem vetik fel a tag. gyűléseken, értekezleteken „ neim segítik eléggé a vezetőséget a hi­bák kijavításában. Nálunk még sajnos elég gyakori e»et. hogy párt-, állami és tömeg­szervezeti appárábusunkban egyes vezetők látják és tudják ugyan, hogy munkájukban súlyos hibák vannak, de önmaguk nem tárják fel ezeket, sőt a becsületes pártta­gokat is megfélemlítik és mégaia. dályozzák abban, hogy a hibát az illetekes vezető pártezerv előtt fel. "árják. Hatvaakilenc szovjet vállalat magyar tulajdonba megy át jövő kritikát." Ezért az SZK[b|P szervezett szabályzat-tervezetéhek egyik legnagyobb jelentőségű ki­egészítése, hogy kimondja: „A párttagnak nemcsak joga, de köte­lessége is, hogy személyekre voló tekintet nélkül körölje a párt v«­zető szerveivél, egészen n közpon­ti bízottságig — a munkában ész­lelf hiányosságokat. Azt, aki aka­dályozza a párttagot e kötelessége teljesítésében, mint a párt akaratá­nak megszegőjét, szigorú büntetés­sel kell sújtani." „Nincs jog kötelesség nélkül és nincs kötelesség jog nélkül" — li­la Marx az I. Internacionálé első szervezeti szabályzatában. A szer­vezeti szabályzat pontosan mégha, tározza a párttagok jogait és kö­telességeit és ezek a jogok és köte­lességek az SZKP ezervezeji sza­bályzat-tervezetében dialektikus egységgé olvadnak össze, a jog kö­telességgé ée a kötelesség joggá válik. Pl. a párttagok kötelessége ft hibák' feltárása és az felletiük való engesztelhetetlen harc. De ez biztosítja a Gyakori még a hibák elkenése. a tőlünk „függeileh", „objektív" okok' keresése a hibák magyarázása. Nem egyszer előfor­dul ma is, hogy egyes vezetők a párt útasítását megsértve elnyom­ják, megtorolják a bírálatot. Szo­morú. de még mindig előfordulnak nálunk olyan felháborító esetek, mint pl. Budaipesten a 22-es építé­si trösztnél, ahol az egyik dolgöző Szelonfai elvtárs levelet írt az üzemi lap szerkesztőjének, amely­ben megbírálja a főmérnököt. Sza­lontai elvtárs nem mutatta meg a levetet az igazgatónak, mint aho­gyan nem is köteles megmutatni. Szabó Gáspár Igazgató ezért a „szol­gálati út megkerülése" címén 50 forint pénzbüntetésre és 1952. évi szabadságának 2 nttpi levonására ítélte. Mohácson a városi pártbizottság egyik politikai munkatársa Bőszénét a Mohácsi Selyemgyár igazgatóját megbírálta pártszerfltten magatar­tásáért és azért, mert az üzemben a prémiumot helytelenül osztotta ki, amit a dolgozók panaszként je­leztek a városi pártbizottságnak. Erre megtörtént az a (szégyenletes eset, hogy Bőszéné a bírálat miatt a pártmunkást a járási bíróságon „rágalmazásért" feljelentette. A já­rási bíróság a tárgyalást ez év au­gusztus 28-án meg is tartotta, ahol a bíróság „az alperest a felperes­sel kibékítette." Szomorú, hogy a városi pártbizottság titkára, Ba­konyi elvtárs tudott ftz ügytől és sem párt, secm állatmi vonoloii nem tett intézkedést, hanem eltűrte, hogy « jogos kritika miatt bíróság elé hurcolják egyik politikát mun­katársát. Helyes és szükséges volt a bírálat megtorlói ellen pártfe­gyelmi büntetést hozni. Pártunknak és minden pártta­gunknak következetesen és kímé­letlenül harcolni kell a bírálat el­fojtó!, megtorlói ellen. Mindenki előtt világossá kell tenni hogy a bitálaf elíojtói, megtorlói, tekin­tet nélkül Személyükre, sályos bünt követnek el a párttal, dolgozó né­pünkkel szemben s ilyeneknek nincs helyük pártunk és népünk bizalmából helyezett funkciókban a kötelesség egyben •• párttagok számára az alulról jövö | Előfordullak az utóbbi időben ellenőrzésnek, a bírálatnak és a olyan esetek, hogy a párttagok el­szabad véleménynyilvánításnak, áj titkolják az igazságot a párt előtt, hibák feltárásának a jogát. titkolják hibájukat. múltjukat, Rákosi elvtára az 1950 február gyengéjüket. Előfordul, hogv ha­10-1 KV-ülésen éles bírálattal tár- (mis terv jelentéseket adnak és meg nem termelt mennyiséget jelente bünt, becsapják, félrevezetik a pár­tot ée az államot. Kirívó durva példája ennek a Nógrádi Szénbá­nyászati Tröszt igazgatójának állí­tólag a minisztérium tudtával ki­adott utasítása, melyben ez áll: „Utasítjuk a vállalatot, hogy má­jus havi készletét Nagybátony 200 vagonnal, Ménkes 100 vagonnal növelje meg. A nemlétező készle­tet júniusban, illetve júliusban kell ki termeltetni. Aláírás: Sándor Pál trösztigazgató, Erdősi János termelési osztályvezető." A bánya Igazgatója, nagyon helyesen a le­velet egyenesen a megyei pártbi­zottsághoz vitte be, mert nem ér­tett egyet a csalással. Amikor a megyei pártbizottság titkára tilta­kozott a csalás ellen, a toöSzt je­lentette a minisztérium egyik be­osztottjának, aki erre azt felelte: „Ha már a megyei pártbizottság tudja, akikor ne számolják el". Harcolni kell az ilyen és hasonló megengedhetetlen jelenségek ellen. A pártban nincs helye csalóknak, akik félrevezetik a pártot és eltit­kolják az Igazságot előtte. Minden párttag és tagjelölt vésse jól agyá­ba és tartsa be az SZKP szervezeti szabályzat 3. i) alpontját; „A párt tag kötelessége, hogy őszinte és becsületes legyen a párthoz, ne tit kolja el és ne ferdítse el az igaz­ságot. Az a párttag, aki nem mond igazat és becsapja a pártot, a leg­nagyobb bünt kövéti el s nem ma­radhat meg a párt soraiban." Pártszervezeteink, de elsősorban párttömeigszervezet.t és állami veze­tők ismerjék fel a bírálat és ön­bírálat jelentőségét munkánk meg­javításában. előrehaladásunkban, s mindenütt bátorítsák, szorgalmaz­zák az alulról jövö építő, segítő bírálatot, a tömegek alulról jövő ellenőrzését. Meg kell védeni a jogosan, építőén bírálókát, felette­seik esetleges önkényé ellen. Min­den intézményben olyan légkört kell kialakítani, hogy senki ne fél­jón feltárni a hibákat, hanem bát­ran gyakoroljon építő bírálatot a hiíbák elkövetőivel szemben s kö­vetelje meg a hibák gyons kijaví­tását. A bírálat és önbírálat következe­tes alkalmazásával harcolni kell a liberalizmus, a lazaság, az elv­telenség ellen is. Vannak egyes elvtársak, akik jól látják ugyan munkatársaik, feletteseik hibáit, de * ..béke" a „barátság" a „nyu­galom" és néha a „viszontbiztosí­tás" érdekében elnézik, elkenik a hibákat, sót még szemtől-szemben hízelegnek és dicsérik a hiba el­követőit. Nem lépnek fel kommu­nista párttaghoz méltóan minden párteüleues megnyilvánulással Szem­ben, mert „nem akarnak haragost Szerezni maguknak." Az ilyen elv­telenség megmérgezi a levegőt s komolyan akadályozza fejlődésün­ket és munkánkat, mert demora­lizálja, jellemtelen, szolgalélkü, ge­rinctelen. csúszómászó, véleményét megmondani nem merő, a párt és a nép érdekeit harcosan védeni nem tudó embereket nevel. Gyakori még nálunk az önkri­tika felszínes, formális, komolytalan alkalmazása. Rákosi elvtárs a párt II. kongresszusán mondotta: „Egy­re gyakrabban találkozunk az olyan párttaggal, aki önkritikát gyakorol és utána változattanul folytatja hibáit. Az önbírálatot könnyen ve­szi. afféle olcsó bűnbocsánat elke­rülhetetlen velejárójának, sőt gyak­ran jogosítványnak arra. hogy helytelen, párlszerűflen vwelkedé­sét^folytassa. Az ilyen „visszaesők­kel" szemben, akik az önkritikát tgy alkalmazzák, fokozott eréllvel kell féllépnünk. Az SZK(b)P szervezeti szabály, zat-tebvézeté, továbbá minden párt­tag és tagjelölt kötelességévé teszi azt hogy „állandóan erősítse kapcsolatát a tömegekkel és Idejé­ben reagáljon a dolgozók ügyeire és szükségleteire, magyarázta meg a pártonkívüli tömegeknek a párt politikáját, határozatalt és vésse emlékezetébe, hogy pártunk ereje és legyőzhetetlenSége a néppel való eleven és elszakíthatatlan kapcsolatban rejlik." A mi pártunk szervezeti szabály­zata is kimondja: „A páritag köte­lessége, hogy állandóan erősítse kapcsolatait a tömegekkel, világo­sítsa fel őket a párt politikájáról, tanácsadójuk és vezetőjük legyen". A párttagok legfontosabb kötelessé­ge tehát, hogy rendszeres politikai felvilágosító és szervező munkát vé­gezzenek a dolgozó tömegek között. | A párt és a proletárdiktatúra A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Szovjetunió és a Magyar Nep. köz'ársfság kormánya között Buda­pesten folytatott tárgyalások ered. menyeképpen 1952 szeptember 30" án megállapodást írtak 09 magyar­országi szovjet vállalatnak a Ma­gyar Népköztársaság számára való eladásáról. Ezek a vállalatok ko. rabban német tulajdonban voltak és ilyen minőségben a potsdami egyez­mény szerint a Szovjetunió birto­kába kerültek. A szovjet-magyar vegyes rész­vénytársaságok a létrejött megálla­podás értelmében tovább folytatják működésüket. (MTI) Ez a megállapodás újabb bizonyí­téka annak az állandó és rendsze­res segítségnek, amelyben a Szov­jetunió Népköztársaiságunkat a fel­szabadulás óta következetesen ré­szesítette. A felszabadulás után Szovjet segfeéggel építettük "el le­tombolt hidjainkat, építettük újjá a fasiszták által kifosztott üzemein­ket. A szovjet segítség nyomán indult meg az étet Magyarorszá­gon. A hároméves terv megvaló­sítása, a Szovjetunió testvéri se­gítségével vált lehetővé, hasonló­képpen az ötéves terv megindí­tása is. Ennek a segítségnek újabb kiemelkedő állomása az ú] meg­állapodás, amely ismét azt ,izo­nyílja, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közöttt barátság szilárd és megingathatat­lan. A 69 szovjet vállalat magyar tulajdonba való kerülése azt jelen­ti, hogy ezzel a magyar nép még nagyobb sikereket érhet majd el a szocializmus építésének frontján, a béke megvédésében. Kötelezett­ségeket is jelent számunkra: azt teszi kötelességünkké, hogy még következetesebben ápoljuk a ma­gyar ée S2ovjet nép barátságát még Jobban dolgozzunk a béke megvédésének érdekében, még job­ban erősítsük drága hazánkat, a béke országát. G. M. Puskin külügyminiszterhelyettes nyilatkozata a dán követ előtt Moszkva (TASZSZ). G. M. Pus­kin. a Szovjetunió külügyminiszter­helyettese október elsején fogadta Hergel dán követet és nyilatkozatot tett előtte: — A dán kormány tagjainak^ ez év júliusában és augusztusában köz­zétett nyilatkozataiból és sajtójelen, résekből világosan kitünjk — hang­zik a többi között a nyilatkozat —, hogy Dánia kormányának szándé­kában van, hogy megengedi ;degen államok, az e-greSsziv atlanti szö­vetség, tagállamai fegyveres erői. nek elhelyezését békeidőben dán te­rületen. — A tárgyalásokkal kapcsolatban a szovjet kormány felhívja a dán kormány figyelmét arra, hogy az agresszív célokat követő és a Szov­jetunió ellen irányuló atlanti szö­vetség földi csapatainak dániai el­helyezésévei) a dán kormány meg* szegné az 1949 május 4-i jegyzéké­ben adott nyilatkozatát amely szék. rinf Dánia nem csatlakozik olyan politikához, amely agresszív célokat követ és a" Szovjetunió ellen ttá. nyul. Külföldi fegyveres erők békeidő­ben történő elhelyezése dán terüle­tein nem indokolható védelmi szem­pontokból, mert tudvalevő, hogy Dániát senki sem fenyegeti és senki, sem készül Dániát megtámadni. _ A szovjet kormány szükséges­nek tartja felhívni a dán kormány figyelmét arra, hogy a dán terüle­ten lévő katonai támaszpontok kül­földi csapatoknak való átengedése olyan lépésnek tekinthető, amely veszélyezteti a Szovjetunió és más baltt országok biztonságát. A szovjet kormány az ilyen politika minden esetileges következménye ért, a dán kormányra hárítja a teljes felelősségét dl. ^erdT^^n^tözőttür' ezzel elkövetik * legsúlyosabb erejének hatalmas forrása a töme­gekhez való éliépheiellen kapcsolat. „A tömegekhez vaió kapcsolatban áll vagy bukik minden kommunista párt, a Magyar Kommunista Párt is — mondotta Rákosi elvtárs. •— Ezért tömegbázisunkat a magyar dolgozó néppel való összeforroiisá­gunkat minden erővél fokozni kell. Ez a döntő feladat". A Központi Vezetőség 1952 jú­nius 27-1 ülése élesen felvetette a párt és a tömegek kapcsolatának, az ellenség elleni harcnak a kérdé­sét. Bár már közel 8 hónap lelt él a Központi Vezetőség ülése óta — pártszervezeteink munkájában még mindig nem érzeni eléggé a Köz­ponti Vezetőségünk útmutatásainak megvalósítását. Sokan még nem ér­tik és lebecsülik a politikai tömeg­munka fontosságát, pedig 3 tömegek közötti rendszeres felvilágosító munka elmulasztásé és lebecsülése egyben az ellenség elleni harc lebe­csüléséi és elmulasztását jelenti. A politikai agilációs tömegmunka a páriépftö, pártszervező münka döntő állandó feladaia. A rendsze­res politikai felvilágosító tömeg­mutiká nemcsak a népnevelőknek, az agif.-prop. munkatársaknak, ha­nem az egész pártnak és ezen belül minden párttagnak elsőrendű fel­adata. Ezért minden alapezerveze­fét. mtodém pártefenportot. a tömegek közötti agilációs és szervező munka bázisává kell kiépíteni. Rendkívül nagy jelentősége van a szervezeti szabályzat 3. k) alponijá­nak, amely kimondja: a párttag kö­telessége, „bármely helyen, ahová a párt áíliiotta, maradéktalanul hajt­sa végre a pártnak a káderek helyes politikai és szakmai képzettségük szerinti kiválasztására vonatkozó utasításait, ezeknek az utasítások­nak megsértése, a funkcionáriusok kiválasztása cimborasrtg, személyi ragaszkodás, egy vidékről való szár­mazás. családi kötelékek alapján — összeférhételten a párttagsággal". Számunkra rendkívül nagy ieleín­lősége vaini ennek az útmutatásnak különösen most, amikor a pártban decentralizáltuk a kádennunkát és megszüntet lük a külön káderosztá­lyokat. Ezért minden felelős párt, állami és tömegezervczetl vezető és beosztott az eddiginél sokkal na­gyobb figyelmet szenteljen a káde­rek kiválasztására. elosztására, pártiskoláztatására, nevelésére és rendszeres ellenőrzésére, a párt ká­derpolitikájának megvalósítására. A Szovjetunió Kommunista Pártja eddig is igen nagy súlyt helyezett a párttagság elméleti színvonalá­nak emelésére, de az új helyzet, a kommunizmus építésének megnőve, kedett követelményei tükröződnek a szervezett szabályzat-lervezelbem ab. bvn is, hogy még jobban előtérbe helyezte a kommunisták eszmei fel­készül'ségének marxista-leninista nevelésének feladatát A tervezet minden egyes pártszervezetnek és rbnde.ni alapszervezetnek fontos fel­adatává teszi, hogy megszervezze a párttagok ée tagjelöltek ftoittifcaj | PáCiiRL oktatását s ellenőrizze, hogyan sa­játítják el a marxizmus-leiüntzmusti „Pártunk mostani fejlődése fokán — írta 1948-ban Rákosi elvtárs — a marxl-lenini-sziáltni elmélet elsa­játítása s az elméleti Szívónál eme­lése vált a legfontosabb feladattá. Pártunk eddigi fölényét, sikereit és tekintélyéi elsősorban annak köszöh­hetié, hogy működését a kommu­nista elmélet fűtötte és irányítotia. Ha ftém tudjuk ezt az elméleti szin­vonalat emelni, akkor megtorpa­nunk, fejlődésünk megakad, komoly h'bákai fogunk elkövetni". Végére hagytam, hogy még Job­ban kiemeljem a legfontosabb fel­adatot, amelyet a Szovjetunió Kom­munista Pártja minden párttag el­sőrendű kötelességévé tett, hogy „állandóan örködjék a párt egysé­gén, amely a párt erejének, és há­tai mának legfontosabb feltétek". Nemcsak barát, az ellenség ts jól tudja, hógy a párt a proletárdikia­túra vezető eréjé. Ezéri mindent el­követ. hogy beépítse ügynökeit a párt sorai közé s megpróbálja bom­lasztani a párt egységét. A mi pártunk tagjai és a magyír dolgozó nép jól Ismerik ezt a mód szeri, hiszen a ml pártunkba is megpróbálkoztak az amerikai impe­rialisták csatlósat, Tito fasiszta ügynökei, a Rajk kémbanda és tár­saik a jobboldali és álbaloldali SZo­ciáldemokfalák beépülni és megkí­sérelni rombolni, dezorgan zálnl a párt egységét, de hála pártunk szi­lárdan összeforrt központi vezetésé­nek és elsősorban szeret el t vezé­rünknek, Rákosi Mátyás élvtárs éberségének, sikerült időben meg­hiúsítani aljas tervüket leleplezni őket s megtisztítani tőlük sorainkai. A Szovjetunió Kommunista Pártja szervezeti szabályzat tcrveze'fnék, Hruscsev elvlárs tézisének feldolgo­zása máris hatalmas segítséget je­lent pártmunkánk megjavítása szempontjából. Minden kommunis­tának figyelemmel kell kísérnie a kongresszust és alaposan feli kell dolgozni annak anyagát. Akkor ér­tékelhetjük legjobban a XIX. kon gresszus szervezeti szabályzalának jelentőségét, lia levonjuk a ta­nulságokat és azt a konkrét ma­gyar viszonyokra alkalmazva, hoz­zálátunk az útmutatásoknak a sa­ját pártunkban való megvalósításá­hoz. a parképítő munka megjavítá­sához. Fejlesszük mi is jobban párt­tagjaink minőségét, pártunk szilárd, ságát, egységéi, emeljük magasabb­ra a rxírttag megtisztelő címét hogy Rákosi elvtárs vezetésével mindinkább megközelítsük példaké­pünket, Lenin és Sztálin nagy párt­ját, a Szovjetunió Kommunám v

Next

/
Oldalképek
Tartalom