Délmagyarország, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-16 / 217. szám

KEDD, 1952. SZEPTEMBER tt PÁRTÉLET Két pártcsoport munkája a terv teljesítéséért Pártcsoportjaink képezik az ősz-. hanyagolja el szeköté kapcsot a pártszervezetek | 1 "" és a dolgozók tömegei, között, A pártcsoportok feladata, hogy moz. gósüsan-k a nehézségek leküzdésére. az előttük 41ió feladatok megoldására. Tevékenyen ki kell vennlök résiüket a harmadik negyedévi terv maradéktalan teljesítéséért folyó barcbó! is. Virágh Ilona elvtársnö pártcsoRortja a . a velük ©uló rendszeres foglalkozást. A Keramit Téglagyárban ezzel szemben a pártcsoportvezetők nem sok segítséget nyújtanak a párttitkár elvtársnak. Péter Vince elvtárs, az egyik pártcsoportvezető bizony még a csoportjához tartozó elvtársak neveit sem tudta pontosan elsorolni, ami azt bizonyítja, hogy nem igen foglalkozik a hozzátartozó elvtársakkal. Beszélget ugyan velük — mint mondta —, de nem tartja számon fejlődésüket, problémájukat, pártcsoport értekezletet pedig, mint bevallotta, még egyetlen esetben sem tartottak. — Nem lehet itt tartani az elvtársakat munkaidő után — panaszkodik — és az íj megnehezíti munkámat, hogy három időpontban kezdődik a munkánk, ugyanígy különböző időpentokhan jár le a munkaidőnk is. Ugyanakkor Péler elvtárs elfeledkezik arról, hogy a félórás ebéd dőt mindannyian megtartják. Ha egy csoportban fogyasztanák el ebédjüket, ezalatt az Idő alatt nyugodtan megbeszélhetnék feladataikat, problémáikat. Pedig lenne mit beszélni a pártcsoporton belül. Hiszen 'tt volt az oktatási év előkészítése és például Perecz János elvtárs még nein tudta, hova van beosztva, A taggyűlésen nem volt jelen, mert délutáni műszakban dolgozolt és Péter elvtárs elfeledkezett arról, hogy értesítse végleges oktatásra való beosztásáról. De Péter elvtárs maga sem tudta pontosan, milyen oktatásra is osztotta be őt, saját magát a pártvezetőség, pedig, mint kitűnt, megbeszélték vele, de ő nem tulajdonított ennek különös fontosságot. A termelés vonalán is, bár a tervteljosttéssel jól állnak, vannak hibák, hiányosságok, amit szintén jó lett volna, ha közösen megbeszélnek. A pártcsoportvezetők gyenge munkájáSxegedi Kenderfonógyár •iaesfomójában megállja a helyét be'ölti hivatását. A csoport tagjai jó munkát végeznek, példamutatók a termelésiben, a munkafegyelemben. Pártrsnpurt vezetőjük büszkén mondja, nincs kitzUttük száz százalékon alól teljesítő egy sem. Mindannyian előre vannak már a tervteljesítéssel. Dohány Ferencné, a csoport sztahúnovis' a dolgozója például már a jövő évi július 29-i tervén dolgozik- Virágh elvtársnó mint pártcsoportvezető, maga is élenjár a munkában, már október 29-i terv-ét teljesíti. fi. pártcsoporton belül azonban nem elégszenek meg a maguk jó termelési eredményeivel. hanem segítik a pártonkívüli dolgozó társaikat is. Dohányné elvtúrsnő, mint sztahánovista rendszeresen átadja munkamódszerét a fialatoknak. Gyakran ott találni munkaidő után a gépek között, amint a fiataloknak magyaráz és szakmai oktatás melleit politikailag is neveli őket-1 Jó munkát végez Balogh Jenöné elvtársnö is, aki az alapszervezet könyvtárosa. Meggyőző agHációjá. •al elérte, hogy üzemrészük dolgozói közül mind többen olvassák a könyvtár könyveit. A tanulásban ls példát mutat, művezetöképzö tanfolyamra jár. A termelő munkában sem marad le a csoport tagjai mö. gött, bár jelenleg betegsége miatt ő az egyedüli kl lemaradt a tervteljesítésben amit sürgősen pótolnia keh, hogy ne essen csorba a párt csoportjukon Nemsokára megkezdődik a politikai oktatás. Megkérdeztük a párt. csoportvezetőt, 6 hogyan kapcsolódott be az előkészítő munkába. Virágh elvtársnö elmondta; már jó előro megbeszélték a csoporton belül, hogy mindannyian jelentkeznek oktatásra. Jelentkeztek is. kettő kivételével. Az egyik elvtársnő Szégyenkezve bevallotta, nem tud írni, olvasni, ezért nem kapcsolódhalott be a tanulásba. Ez azonban ma már az elvtársnő hibája, de részben a pártcsoportié Is, mert még nem figyelmeztették arra, hogy ezt a hiányosságot sürgősen pótolnia kell. Hiszen ott van, alig tíz lépésre üzemünktől az iskola, mely. bon díjmentesen munkaidő után megtanítják a betűvé "-ősre. Hódi Jú. lia volt a másik, aki nem jelentkezett, ő minden ok nélkül kihúzza magát a tanulásból, egyszerűen kijelenti nem akar tanulni. A pártcsoport tagjainak kemény bírálat. ta| meg kellett volna mutatniok, mennyire helytelen és nem kommunistához méltó cz a magatartás. Szánton kotlett volna kérniük azt az elvtársnőtől, hogyan akar tanítani, jó népnevelő munkát végezni, ha ma. ga nem tanul, nem fejleszti politika. tudásátHiányosság a pártcsoport mun. kájábun, hogy ritkán gyűlnek össze közös megbeszélésre. Virágh elvtársnő mint mondta naponta beszél az elvtársakkal, sőt otthonukban is meglátogatja már csoportjának tagjait, de ez nem tudja pótolni a közös megbeszéléseket. A párfcsoporlérlekezleten közösen beszélhetik meg a problémákat, javaslatokat hoznak n hibák kjiavítására, ami megkönnyítené munkájukat. Helyes, hogy Virágh elvtársnö rendszercsen résztvesz a népnevelő értekezleten és így elérték azt, hogy csak nagyon indokolt esetben maradnak távol a párlcsoport tagjaiIgy van a különböző pártrendezvénycknél is. Mindenhová együtt mennek, sőt, mint pártcsoportvezető azt ia megbeszéli tagjaival, kinek milyen problémája van amit fe szólalásában elmond. Ezt látva a többi pártcsoport is hnsonlóan készül fel a hozzászólásokra és mind magasabb színvonalúvá, rrvnd aktivab. bá válnak a tpggyülé.ek, a pártea pok üzemrészükben. Nem feledkeznek meg arról sem, hogy állandó felad t a pártszervezet új tagokkal való erősítése. Jelenleg négy cl van pártonkívüli dolgozóval foglalkoznak, akiké' a jövöb'n tagjelöltnek akarnak javasolni. Munkájuk azt b'Zonyítja hogy pártcsopertialnk hatalmas segí'ségei tudnak pártgzerV«.H^V ceteck. de a termelésben Í3, h« « alapja'. Kossuth tudta és tanította, pártcsoportvezető he'yesen trdnyít- hogy ipar nélkül félkarú óriás a ia a párttagok munkáját és nem I nemzet. Az osztrák csapatok már a uak tudható be, hogy a párttagok ucm mitlden esetben töltik be feladatukat, nem törődnek a pártonkívüli dolgozók nevelésével, sőt nem egy esetben maguk is olyan pártonkívüli dolgozók uszályába kerülnek, akik sok esetben elégedetlenkednek, az ellenség befolyásának hatáséra. A népnevelők nem elég harcosak, nein elég éberek Nem léptek fel kellő eréllyel Hegedűs István, Kiri József, Gábor János, Lajkó Lajos ellen, akik kollektíván szervezkedtek az üzemben, lázították a dolgozókat, mindent kifogásoltak, semmivel sem voltak megelégedve A párttagok, a népnevelők ahelyett, hogy leleplezték volna őket, m:nt a jobboldali szocdemek ügynökeit, megtűrték maguk kőzött és az Is előfordult, hogy helyeselték álláspontjukat. Hiányos felvilágosító munkájuk eredménye, hogv megelégszenek csupán a termelésben elért eredményekkel és erre való hivatkozással elhanyagolják a politikai munkát. A pártcsoportvezetők — így Péter elvtárs sem — nem mozgósítják a hozzátartozó elvtársakat a taggyűléseken, népnevelő értekezleten való részvételre, példamutatásra, á'dozatvállalásra. A hiányos pa'itikai munkának a következménye, hogy egyes párttagok nem tartják kötelességüknek a taggyűlésen való megjelenést és azt, hogy hfrálatukkal segítse a vezetőség és elvtársai munkáját. Az üzemben egyáltalán nincs bírálat, a taggvűlésck csupán a párttitkári beszámolókra szorítkoznak. A Keramit téglagyári pártcsoportvezetök feladata, hogy sürgősen javítsanak munkájukon, kövessék az olyan pártcsoportok példáját, mint Virágh Ilona elvtársnő pártcsoportja a Kenderfonóban, ahol, bár vannak hiányosságok, de mégis jó munkát végeznek. A pártvezetőség feladata. hogy tőbb segítséget nyújtson a p'ártcsoportvezetö munkájához, fokozottabban ellenőrizze, hogyan foglalkoznak a hozzájuk tartozó párttagokkal, hogyan segítik elő az elvtárslas, kollektív szellem kibontakozását, az elvtársi segítségnyújtás megvalósítását az üzemben. NE FELEDJÜK! Az elmúlt rendszer ncmesak a munkásokat és dolgozó parasztokat zsákmányolta kl, de nyomorúságba döntötte az értelmiséget is A tisztviselők nem kup.ák rendesen f.zetésükct, az Lsko'ákba való bejutás és a továbbtanulás megfizethetetlen összegekbe került. Az Írók, tudósok munkájúi sem méltányolta a Horthy rendszer. Most, nz ünnepi Könyvbét után tanulságos idézni a nagy szegedi író, Móra Ferenc egyik levelét, amely az író és múzeumigazgató keserves ételéről beszél. A levél a Szegedi Egyetemi Könyvtár kéziratos anyagából való. Hóra Ferenc levele a minisztériumhoz Méltóságos Uraml I zsugorodhatott, hogy időnkint elS, „ , .„„ , ,' I adásokat tartottam a vasárnapi Mélységes hálával kondítom « l publikumnak (köznép, katonák, rtb.j. megttsztelő /ípye me amellyel a ta/án nem j3 haszon nÁ,kül merl gyulafehérvári sírleletekröl szóló ké Jni ,e lehe/et, őszintébben érgyönyörű könyvet megküldeni mél- deklődü közönséget. Ásatni terméiáztatott - annál ,óbban esett, gzeiesm ngm lehel< tavah, próbáimert még gondolni se mertem -a, I {am de az élelmezés nem nekem hogy méltóságos uram emlékezik 1 múvéazet abba kellett hánymég a mt furcsa kulturházunkra és 1 nom annak minden cselédjére, reám, aki, Háf as (Mgm egyik /e,e> >obb«!} csf?d mint | m6n6sá s uram wvi árai valaha. Tömörkény halála óta tel- \ munkdval az intézetben és éjjel 7 jesen egyedül vagyok - szolgám órai a s3erkesztÖ8égbcn. ötödtk éve is csak olyankor van, amikor meg 1 má h hajnali négykor alszom mOnmnM/lt 0mrAMan amh0rpm^r ' . * . • - . megmaradt egyetlen emberemet szabadságoltatni bírom, de azért a, szolgálat rendjét kilelé még eddig s'keirült fenntartanom, beleié pedig sikerült megváltoztatnom. Sok volt az eligazítani való hagyatéka a boldogult Tömörkénynek, aki vég. telen szerette ugyan az intézetet, de régi rendjéhez még apróságokban is makacsul ragaszkodott, viszont én sokkal jobban szerettem őt, mint embert, semhogy véleményem fenntartásával keserűséget okoztam volna neki. Most meg, hogy a magam gazdája lettem, minden •igyekezetemet megbénítja 'a helyzet. A képtár újrarendezésére, amely mai elhelyezkedésében több bosszúságot, mint örömet okoz a jóíz'ésü laikusnak is, nem bírtam paraventekhez való anyagot szerezni: le kellett róla mondanom. A régiségtárt le akartam vinni a néprajzi mellé annak folytatásául, egy szoba helyett háromba, úgy csoportosítva, amint mé'tóságos uram annak idején tamácsolmi szives volt: el kellett halasztanom, mert nem lehet a napszámot megfizetni. S mindenből kifogyván, végre arra szorítkoztam, amit egyedül végezhettem: rendeztem a SO év óta felgyűlt, eddig leltárba se vett kéziratamyagot, apró nyomtatványokat, stb., és különböző várakozáson felül beütött gyűjtőakciókat indítottam a városban. Régészeti munkám mindössze arra .E FOLD LEGYEN VÁLASZTOTT TARTOMÁNYA A VÉRREL VlVOTT SZENT SZABADSÁGNAK' Kossuth Lajos tanítása 1\farx Károly „1848 hősé"-nek nevezte a magyar nép nagy fiát, Kossuth Lajost. Kossuth apánk — mondotta a magyar paraszt s egy évszázadon át Kossuth neve zászló, jelszó volt, a nemzet szabadságáért, a német szolgaság elleni harcban. Béke, szabadság, jólét, — Ezért l.-üzdött egy emberélet hosszú, harcos évem át Kossuth I-ajos. Akkor Habsburgoknak, Jellasicsoknak, cd. roknak és ferenc józsefeknek hívták a szabadság, a béke, a boldogság ellenségeit. Most trumanoknak, Utóknak, adenauereknek és „köztársasági elnök uraknak" hívják őket. Hitványabbak a béke és a szabadság mai ellenségei a régieknél. De nem erő. sebbek, Ellenkezőleg. Kossuth és hős honvéd serege a rabságba hullott Európa terein egyedül emelte magasra kétségbeesett harc tüzében a szabadság forradalmi lobogóját. Ma a szabadság, s a béke lobogóját több mint 800 millió ember tartja magasra — és ez a győzhetetlen sztálini zászló már! — Ez a lobogó többet már nem a halálra szántak kétségbeesett hősiességét, hanem a győztesek erejét hirdeti. Ma igazunk metleff erőnk is van. Ma nincs na. gyobb hatalom a földön, mint o népek akarata. De éppen ezért a ma békeharcosai, a szocializmust építő szabad haza harcosai számára is tanítás és programm Kossuth tanítása: „Én becsületes békét akarok, s mivel ezt akarom, okvetlenül szükségesnek tartom, hogy nagyszerű harcra készüljünk mindenekelőtt. ZJ 1 készülünk, nem fogunk meg1 timadtafni: ha nem késtülünk, megtámadttLlunlc. — A gyöngének békéje kegyelemtől függ. Az erős békéje biztosítékát önmagában hordja. A ivótól, habár óriás is. senki sem fél. Az erőssel alkusznak: a gyöngének parancsolnak. Készülellenség több, mint gyengeség. Készülellenség: biztos halál". Kossuth Lojas akkor mondotta ezeket a szavakat, amikor Jellasics bandája rontott az országra. A nemzet akkor valóban készületlen volt. A győztes forradalomnak lelt volna hivatása megteremteni a győzelem anyagi Kossuth Lajos születésének 150-Ik évfordulóiára Budapesten méltó emléket állít a magyar nép. Képünk: a Bzoborcsoportoznt fó'alakját, Kos. suth Lajost, a nagy szJbadsághöst ábrázolja. magyar földet taposták. Vér hullott már a magyar mezőkön, de még nem voltak fegyvergyáraink. Pénz, pénz és pénz kellett volna a szabadság öntéséhez szükséges gyárakat. — A néppel s a nép ereje állal. A z elvtelen, megalkuvók ellen klméletlenségre tanította népét, .fiókét akarok, de a szolgaság békéjét nem akarom!... Ha ez a ti politikátok, veletek vagyok. Ha nem ez, ellenetek!" — 1848 júliusában írja e sorokat Kossuth és e kossuthi szó évtizedeken át vízválasztó volt a magyar politikában. A nép ellenségei a Kossuth-ellenes táborba gyű. lelceztek, a nép barátai a kossuthi zászló alá. Az úri Magyarország rettegett még a halott Kossuthtól is. Temetésén ott volt a nép, de nem mert e szent koporsó közelébe se férkőzni a weckerlék, tissa istvánok, andrássyak, papos úri rendje. Féltek az urak a halott Kossuthtól is. a halott Kossuth élő gondolataitól, féltek Kossuth népétől. I£os8uth szegény és rab ország rab népének volt vezére. Ma a testvéri szovjet fegyverek által szabaddá tett, gazdag, boldog és szabad nép ünnepli 1848—49 hősét. A nép, mely egy évszázadon nem feledte a hajdani szabadságharcost, a nép. mely apáról fiúra megőrizte Kossuth képét, tanyákon és falva, kon egyaránt, e nép most saját hazáját építi erőssé, megingathatatlan erőssé alkotja a földet, a hazát, a szabadságot. Még egy Világos nem köszönthet Kossuth népére, amely szabadságát négyszáz év után végre harcos háborúhoz és Kossuth üresen . is ajándékba kapta, A szobor a bu. vette át a nemzet kasszáját. Hadse. dapestl téren éppúgy hirdeti, hogy reg kellett volna és nem volt. Se gyúr, se pénz, se katona. Remény, telen helyzet. A gyávák, az árulók és az ostobák megadásról beszéltek. S mit tesz Kossuth ebben a „reménytelen helyzetben", „Fel, fel szabad hazánk, szabad népének ezrei" — süvít végig az országon Kossuth felhívása, „A sza badság harcának népharcnak kel! lennie, akkor a nép győzhetetlen Nincs legyveg? A kasza és dzsida jeles fegyver. A lengyelek győzhetetlen hírű orosz seregeket tettek vele semmivé" — tanítja fegyvertelen népét Kossuth. És hozzá'át a felfegyverzéshez. Fegyvergyárakat, puskapor gyárakai épít. a nép lelke, scdésével és akaraterejével megszer. zi a hadviseléshez szükséges pénzt és megalkotja, az ágyúk, fegyverek „e föld a véren szerzett szent sza badság választott tartománya", mint ahogy hirdetik ezt Sztá'inváros égbenyúló gyárkéménye, Néphadseregünk jó fegyverei s ez épülő szabad haza, A békének hazánkban is biztos őre van: a Sztálin nevelte, a Rákosi vezette párt, amely valóra váltottaKossuth álmait: ,.Vessünk vállat vállhoz e zászló körül, legyünk mi e párt, legyünk bár kis sereg, de határozott ... Legyünk, mint a sas. szárny, amely a sas testéről el nem válik, hanem küllebb nyúlik. Érezzük és éreztessük az eret. amely e helyzetben feküszik. Tudja mea a sas teste, hogy nélkülünk, a szárny nélkül nem tud repülni, de érezze a hollók serege, hogy így együtt a sas vamtanlcl'. el s kilenckor már készen vagyok az új robotra. Hála istennek, eddig győztem ideggel és erővel, bár szabadságon hat év óta nem voltam; de tudom, hogy vétkezem, nem magam ellen, mert én már nem sokat számítok, hanem a családom ellen, amelyet cmk az ebéd idején látok. Sajnos, nem tehetek másként, mert különben éhenhalnánk. Itt engem mindenki érdememen felül becsül, pár hónapja alig birtam kitérni előle, hogy képviselőt ne csináljanak belőlem — a fizetésem azonban havi 300 korona. Az igazgatói méltóságban évi 70 koronával kapok többet, mint amennyit azelőtt kaptam. Bizonyos, hogy ha élelmesebb volnék és nem szemérmes koldus, kiverekedhetném magamnak a nagyobb fizetést, a szerkesztőnek könnyű volna presszionálni a várost a tisztvL selő érdekében — dehát én ezt ígv fehér fejjel már meg nem tanulom, inkább agyondolgozom magam. Szó volt ugyan arról, hogy itthagyom » hivatalt és Szegedet is, igazán szinerukát kínáltak olyan fizetéssel, mint a Nemzeti Múzeum igazgatójáé —, de valahogy immoralitásnak érezem most hagyni itt az intézetet, amelyben java életem elteli, amilcor nagyon bizonytalan, lehet-e embert kapni a helyemre, aki a szeretetemet is átvegye örökül. Hiszen, <t könyvtárosi állást is azért nem engedem betölteni, mert nem akarom, hogy hivatott pályázók hljján —> hol vannak azok most? — a nyakamra küldjenek valami rokkant postatisztet, vagy facér újságírót aki aztán örökös koloncéul itlmaraa. De vájjon, hivatásos múzeumi ember fog-e pályázni — 2000 korona kezdő fizetésre? Erre gondoltam akkor is, amikor a „Dolgozatok"-ban igaz gyönyörűséggel olvastam (Barentelki?) nagyszerű cikkét. Akárki csinálta, szívből tapsoltam neki, mert igaza van keserűségében és támadásában, nem véve ki a vidéki múzeumigazgatók aposztrofá'ásit sem, közéjük értve magamat is, a volt újságírót. Sajnos, nem is „volt"-at, mert hiszen a kenyerem nagyobb részét ma is az újság adja, noha annak én csak erőm és idom maradékát adom. Megbocsátja ugye méltóságot uram, hogy ilyen túlságos részletesen informáltam magam felöl. Jólesett annyi esztendő után újra a régi bizalommal könnyíteni szivemen, mint ahogy a régi hálával vagyok alázatos szolgája: MÓRA FERENC. Középiskolai beiratkozás — 1932-ben „Kedden reggel megkezdődnek a szegedi középiskolákban a beiratkozások. amelyek rendk'vül megterhelést jelentenek a szülők számára A középiskolákban egy új rendelkezés szerint 35 pengő a beiratási díj, amit a beiratáskor egy összegben kell lefizetni. A beiratkozásokon . kívül szinte mego'dhatat'an gondot okoz a s/ülőknek a tankönyvbeszerzés. Olyan horribilis árakat kell fizetni a középiskolai tankönyvükért, amit ma szinte senki sem tud elviselni. A tankönyvek árai o'yan magasak, hogy egy kfizépisko'ába járó tanuló új tankönyveiért átlagban 50—60 pengőt kell fizetni." fDélmagyarország. 1932. szeptember 0-1 számából). Mós'él hónao fizetés nélkül „Hódmezővásárhely város tisztviselői és alkalmazottal mintegy ötszázan még mindig nem kapták meg július elsején esedékessé vált járandóságukat. A tisztviselők... tegu'óbb június elsején kaptak fizetést, tehát most már másfél hónap óta pénz nélkül állanak nagyszámú családjukkal együtt és odáig jutottak, hogy a kereskedők sem hajlandók tovább hitelezni." (A Délmagyarország 1931. Július. MUL —s—-SSÓIS