Délmagyarország, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-24 / 198. szám

TASÁRNAP, 1952. AUGUSZTUS 24. 5 A Vásárhelyi Mérleggyár dolgozói eltávolították maguk közül a hírhedi jobboldali szociáldemokrata Bán Marion asztalost ötezer forintot nyert Kádár Imre, a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat dolgozója r Nemrég hangzott el Horváth Márton elvtárs beszéde a Központi Veaetöség ülésén, ahol felhívta a dolgozók figyelmét arra, hogy legyenek éberebbek a szociáldemokratizmuss.il szemben és leplezzék 1c az üzemekbe befurakodott ellenséges elemeket, jobboldali szociáldemokratákat. Horváth elvtárs beszédét a Mérleggyár dolgozói is olvasták és éberebben felfigyellek az üzemekben megbújó ellenséges elemek aknamunkájára. A Mérleggyár asztalos üzemében régóta beszélgettek arról, bogy ma üzembe befurakodott Bán Márton Jobboldali mxoeiátdemokrala, aki ezt magatartásával is már több esetben bebizonyította. A dolgozók gyanúja nem volt alaptalan. Bán Márton egyre nyíltabban igyekezett megbontani a munkaverseny jő szellemé* az asztalosüzemben és egymás ellen uszította munkatársait. Ennek az ieR a következménye, hogy a termelési eredmények csökkenlek és romlott a versenyszellem. De nemcsak szavakkal ártott Bán Márton az üzemben, hanem szabotázsakciókkal is kísérletezett. Június végén, egy este például szándékosan égve hagyta az enyvfőzö rezsót a műhely asztalán, hogy ezzel tüzet idézzen elő. Az asztal valóban parazsat fogott és csak a dolgozók ébersége akadályozta meg, hogy az üzemrész nem gyulladt ki, mert a lángbaborult asztalt idejében sikerült eloltan'iok. Ugyancsak júniusban történt, hogy Bán Márton a szalagfűrész motorját egy óvatlan pillanatban teletömte papírral. Ekkor is nagyon kis híja volt annak, hogy a papír nem gyulladt meS. ami szintén veszedelmes tüzet okozhatott volna. Akkor még nem tudták, ki a tettes, de most már bizonyossá vált, hogv Bán Márton, Ez a körmönfont szélhámos, amikor csak tehette, lógott »z üzemben és a kulákok módszerét alkalmazva, siránkozott munkatársai előtt, hogy ebből a fizetésből nem lehet megélni. Arról nem beszélt, hogy havonta 2000 forintot keres az asztalosüzemben. Egy hete a dolgozók annyira felháborodtak Bán Márton magatartásán, hogy tíztagú küldöttséget menesztettek az iizem vezetősége elé és követelték, hogy azonnal távolítsák el ezt a szemét embert. Kedden reggel teljesedett a dolgozók kívánsága. Háromnegyed hatkor már a dolgozók va'amennyicn bent voltak az üzemben, hogy tanúi éa réatesel lehessenek ellnek az aljas szociáldemokrata kidobásának. Hat órakor, a munkakezdés pillanatában, amint fel akarta venni a munkát, követelték, hogy Bán Mártont ne l engedjék munkába állni. A dolgozók nevében Sugár József elvtárs szólította fel Bán Mártont, hogy hagyja el az üzemet. Bán Márton cinikusan, m'nden megbánás nélkül vette a kabátját és indulni készült. Hegedűs elvtárs, az asztalosműhely csoportvezetője. mielőtt még Bán távozott volna, elmondotta a do'gozóknak. hogy mi'yen aljas módon hátráltatta a termelést és veszélveztette a tervteljesftést ez a hirhedt jobboldali szociáldemokrata. Elmondotta, hogy az ellenségnek ez a mindenre elszánt ficvnöke nemrégen még a saját, nagy műhelyében zsákmányolta ki a nála dolgozó asztalosokat Mindenfelől ha"afszott a dolgozók sorai küziil a k'áttás: — Ki vc'e! — Ilyen emberre nincs szükségünk! — Már régen ki kellett volna közü'ünk dobni! Egyre fokozódott a felháborodás és több, mint száz dolgozó gyűlöletes megjegyzések közben kísérte ki Bán Márton jobboldali szociáldemokratát az üzem n'só részén álló asztalosmühelytől egészen a kapuig. Megkönnyebbültek a dolgozók, m'kor az ellenségnek ezt az aljas ügynökét kívül látták a kapunl — A ml üzemünkben do'gozott Bán Márton, Valamennyien gyüíöitük, mert mindig úgy beszélt, hogy egymásra haragítson bennünket, hogy ellentétet szítson közöttünk. így akar'a megbonfani egységünket és fékezni munkalendü'ettinket A pártról is többször lekiesíny'ően nyilatkozott így akart rést ütni a párt és a dolgozók között >— mondotta ifj. Hegedűs György asztalos, — Nagyon csodálkoztam, amikor bekerült ide ez a szélhámos — mondotta Bán Márton eltávolítása után Bozó István raktári kiadó —, mert [gy tették ki a szűrét a Tatarozó Vállalattól is, ahol szintén ellenséges magatartást tanúsított. Párttagok és pártonkívüliek egyaránt gyűlölettel nyilatkosnak Bán Mártonról. Nemcsak az aszlalosműhcly dolgozói követelték az eltávolítását, de eljöttek a többi üzemrészeknek a fb'gozól is, hogy résztvehessenek ennek az aljas jobboldali szociáldemokratának a kidobásában. Valamennyien tisztában vannak vele, hogy ellenséges magatartásával nemcsak az asztalosműhelyben hátráltatta a termelést, hanem a többi üzemrészben is. Faragó Imre elvtárs, az üzem DlSZ-titkára a lakatos részlegből sajátkezűleg vette el Bán Mártontól a gyári belépőjét. Lepsák Sándor fűrészes délutáni műszakban dolgozott, de — mint ahogy monebtta — azért jött be már korán reggel, hogy ő maga is olt lehessen, amikor kidobják Bán Mártont. — Nem sajnáltam megszakítani a pihenő óráimat — mondotta—.mert úgy érzem, hogy Rákosi elvtárs a kormány élére került, nekünk méginkább kötelességünk, hogy az ellenséget kitakarítsuk üzemeinkből, Albert Imre, a mérőkaros műhely pártonkívüli dolgozója a következőket mondotta: — Nem azért igyekszem, hogy az ilyen aljas alakok megsemmisítsék a mi eredményeinket. Én már 1953 jún'ns 13-1 tervemet teljesítettem és az Alkotmány-műszak alatt is két százalékkal túlteljesítettem vállalásomat Mi építeni akarunk, a tervet teljesíteni akarjuk, nem engedhetjük meg, hogy az ilyen léhűtő, ellenséges elemek lerombolják azt az eredményt, amit mi elérünk. Súlyosabbnál súlyosabb vádak hullanak Bán Márton jobboldali szociáldemokrata fejére Elmondják a dolgozók egymásután: milyen nagy kizsákmányoló volt Bán Márton, hogy a Bárány- és Soós István-utca sarkán lévő nagy asztalosmúhelyében húsz alkalmazottat is tartott. Kulák barátaival mulatozott és becsapott mindenkit, akit csak tudott. Az ellenségnek ezt az aljas ügynökét sokan ismerték a mult esztendőkből Tagja volt a szociáldemokrata pártnak, amelyet a jobboldali Takács Ferenc vezetett, majd ez sem elégítette ki és belépett a Kisgazda Pártba, ahol találkoztak egymással az összeesküvő Pfeifferék, Sulvokék és egyéb országos gazemberek. Ezek társaságában érezte jól magát Bán Márton. Utja tehát az összeesküvők, a nép elszánt é.s aljas ellenségeinek útja volf Szabotá't, elégedetlenséget és el'en lelet idézett elő, ahol csak lehetett és akadá'yozta a munkát. Hü segítőkre ta'ált ebben, a még bent lévő ellenség között. Nem véIet'en, hogy a Mérleggyár tervteljesítése június hónapban csak 85 száza'ékos volt. Figyelmeztetés ez a Mér'eggvár és valamennyi üzem dolgozói feló, hogy ezután még éberebben figyeljék az ellenség aknamunkáját és csapjanak le azonnal rájuk, ha észreveszik el'erséges munkájukat. KI, Néhány nap óla az Országos Takarékpénztár Szegedi Fiókjában a szokotlnál nagyobb a sürgés-forgás. Boldog, megelégedett arcú emberek adják át egymásnak az ajtó kilincsét, s a hosszú putt előtt vidáman beszélgetve várakoznak. Vidám beszélgetés folyik mindenütt. Mintha valamennyien régóta ismernék egymást, úgy társalognak. Nagyon könnyen megoldódik most az emberek nyelve, hiszen mindenki a nyereményekről beszél. A Takarékpénztárba jöttek, arra várnak, hogy megkapják azt a pénzt, amelyet a dolgozó nép állama ad vissza nekik. Az egyik ember arról beszél, mennyivel kapotl viszsza többel mint amennyit befizetett, a másik arról, hogy mennyivel többet kapott a dolgozó nép államától, mint amennyit ő kölcsönadott. Tápai Nándorné elvtársnő a padon ülve szorongatja nyertes köt vényét. Az ő kötvéryét névérték, ben sorsolták csak ki, de vidám és megelégedett, mint aki többszáz forintot nyert. Boldogan újságolja szomszédjának: Fiam, a néphadsereg thrtje, főhadnagy. Azelőtt álmodni sem merlem volna arról, hogy az én Nándor f'arn nem lesz kizsákmányolt téglagyári munkás, mint az apja volt. Ezzel is többel kaptam már, mini amennyit adtunk kölcsön az államnak. így beszélgetnek minden csoportban Olajos ruhás, középkorú dolgozó jelenik meg a bejáratnál. Kádár Imre az Áramszolgáltató Vállalat dolgozója — és tart a kifizetőhely felé. Jóformám meg sem áll. máris beszélge'ni kezd a várakozókkal. Páiis, augusztus 22. (MTI) Mauriee Thorez fia. akit ugyancsak Maurice Thoreznek hívnak es foglalkozása tanító, a sajtóból arról értesült, hogy elfogató parancsol adtait ki ellene, A fia'.al Maurice Thorez pénteken délután felkereste Marcaníoni vizsgálóbírót, hogy magyarázatot kérjen tőle. A vizsgálóbíró közölte vele, hogy le nr'ózrtatja, majd azonnal a Santé-börtönbe szállíttatta. A letartóztatás ürügyéül azt hozta fel. hogy a fia'al Thorezj o rendörök állítólag „felismerték" a május 28 -i Ridgway-ellenes tüntetés során. Maurice Thorezt. mini a Ridgway-ellenes tüntetésben letartóztatott többi békeharaosf, ,.az ál lom belső biztonsága elleni bűncselekménnyeS' vádolják. A szombati „l'Humanité" kom- ] mentárjában hangsúlyozza, hogy a I francia miniszterek, akik számára' A Horiihy rendszerben én sem nyertem azon a bizonyos „Erdélyi" nyereménykötvényen Csalás volt az egész. A dolgozóktól összeszedték a pénzt, azután a mi pénzünkön csinálták meg a második világháborút. Kicsit megáll a beszéddel, aztán széles mosollyal folytatja: — Most viszont a dolgozó nép állama, min; eddig is mtodig — belarlotla szavát. Megígérte, hogy visszafizeti a kölcsönadott pénzt é3 Íme itt van: »t>t«z»ro»an kaptam »1 sava a kölcsönadott 200 forintomat: 5000 forintot nyertem". Azzal örömmel emeli magasra „győztes" kötvényét. A körülötte állók örömmel nézik a színes kötvényt. Kádár Imre v llanysze elő kötvényét. Valamennyien arra gondolnak: lesz még sorsolás és majd akkor ők az eddiginél öbb pénzt nyernek. Kicsit várakozik még Kádár lm re, aztán a kifizetésnél őreá kerül a sor. Amig kiszámolják a pénw, tovább beszél: .— Kh lányomnak régi álma egy igazi kétkerekű bicikli. Most megveszem neki. Aztán a ház körül kell még egy-két dolog, ebből a pénzből telik. A család még nem is tudja, hogy nyertem, de nagy lesz az öröm. ha hazamegyek. Mégis érdemes voll kölcsön adni az államnak. Amikor kiszámolják előtte a pénzt, a 30 darab 100 forintost é« a sok 10 forintost, azt mondja: — Elvtársak! 1003 forintot viszszaadok az államnak használatra és takarékbetétkönyvet kérek. Sokat. nagyon sokat kaptam már eddig is az államtól s mos! én ls segíteni akarom a mi országunkat. Jacques Duclos. André Stil, valamin! a tüntetők sorozatos szabadlábrahelyezése pofont jelentett, most újabb provokációhoz folyamodnak, hogy megkíséreljék felmelegíteni az „összeesküvés" ügyét. Titokban tartják a Kafr-Ed-Davar-i textilmunkások „ügyében" hozott ítéletet Beint1 (TASZSZ). A beiruti rádió és Raj ó közli, hogy az egyiptomi külön eges katonai bíróság augusztus 21-én ítéletei hozott a 29 Kafr. El-Davar-i texti'lmunkás „ügyében". Az ítéletet jóváhagyás vége t Nagib tábornok elé terjesztették és egyelőre titokban tartják. Saiát példámból tudom, 1 • 1 ——————— • ÉRDEMES TANULNI A felszabadulás hozta meg szá- I tem az általános iskola nyolc oszmoimra is, hogy tanulhatok. A [ lályát. múltban én sem tanulhaltam, mint j Azt tapasztaltam, érdemes tanúisok tízezer munkásgyerek. Négv j ni, mert a tudás nagy segítséget elemiig tudtam csak eljutott mert nyújt az élet bármelv szakaszán, dolgoznom ke'lettt Ma már nem Lenin elv'árs mondotta: „Tanulni, így van. Kinyíltak az iskolák ka- tanulni, tanulni!" Ez a gondo'at pui az általános iskoláktól egész (vezetett engem i6 mindenkor. Ezaz egyetemekig. Munkás, paraszt- zel a jelszóval mentem munkám fiatalok, akik a múltban önhibáju- után az iskolába. Az általános iskon kivül nem tanulhattak, most kola elvégzése után úgy éreztem, tanulhatnak. De nemcsak az ifjúság nem állhatok meg, mert a fejlődés képezheti magát, haineim minden egyre nagyobb léptekkel halad tanulni vágyó idősebb dolgozó is. e'öre és egyre nagyobbak a köveA felszabadulás nekem is meg- ielmények is. hozta a tanulási lehetőséget és a j Tovább tanulok. Beiratkoztam a módot is megadta a párt ahhoz. Pedagógiai Főiskola dolgozók esli hogy tanuljak. 1951. február havá- tagozatára. Tovább haladok azon ban beiratkoztam a Do'gazok Isko-|az úton, amelyen elindultam. Iájába és mésfél év alatt elvégez- I Bozóki István Maurice Thorcs elvtárs fiát letartóztatták és a Sanlé-börtönbe sáriák Egy fotoriporter kalandjai IRTA i B. APR1LOV Miluiin Milutinovics fotoriporter | egy szép napon egész váratlanul rádöbbent arra, hogy beköszöntött ( a tavasz. Jugoszláviában a tavaszi csak a virágzó fákról lehet észre, venni. Semmiféle más jel nem kii. lönbözteti meg a tavaszt az ősztől. Milutin megragadta fényképezőgépjét és kirándult a Belgrád közelében fekvő Avala-hegyre. A zsenge fűben különböző furmájú és korit emberek heverésztek. Rágcsálták a, füvet és elragadtatással hallgatták a pacsirtaszót. Milutin hasiafeküdt, szintén egy fűszálai veit a szájába és fülét hegyezte a madárdalra. Az országúton a titóista rendőrség két suhanod robogott el. A madarak nyomban elhallgatlak. De mihelyt eltűntek a pribékek, a madarak újból rákezdtek énekükre a virágoktól gömbölyödő ágakon. > Egyszerre nagyot dobbant a foto. riporter szíve. Az aszfaltozott műúton egy család vonult fel kerékpárokon. Elöl memt az apa, utána az anya, mögöttük a leány és a hat. éves fiú, aki nagyon hasonlított a lányra, aki viszont nagyon hason lítolt az apára. Mind a négy kerékpáros ábrázatáról elégedettség áradt. Dagadó hasuk nagy adag lenyelt kolbászról, disznósültről, finom természetes vajról tanúskodott ... MiluÜnban ragyogó gondo. lat ötlött fel: lefényképezni a ke. rékpárosokat és lehozatja a felvételt a „Heti Képes Híradó"-ban ezezl a címmel: „Jugoszláv dolgozó család tavaszi sétán. M. Milutinovics felvétele." A fotoriporter lefeküdt, leihúzta a készüléket és kaUanloit_ „Nem volna-e jó lustálkodás helyett még egy tavaszi felvételt készíteni?" — kérdezte magától Milutin és nyomban elhatározta, hogy indul, ... különben mégis inkább elnyújtózik egy kicsit a füvön. Ezen a napon azonban nem sikerült tus. tálkodnia: a tavaszi fény képriport valahogy magától mászott a lencsébe. Milutin tudta, hogy csupán a virágzó fákért nem kaphat semmiféle honoráriumot, de a fák alatt előfordulhat olyasmi, ami tetszik a kormánynak... A felvétel tárgya nem okozott sok gondol: egy luxus- ' kocsi tért le a műútról és megállt a ' fűben. A kocsiból egy szeretetreméltó pár lépett ki. A férfi meglehetősen öreg volt, de hölgye még nem lépte át a huszadik év küszöbét. Olyan nyájasan ültek le, hogy nem lehetett lemondani lefényképezésükről. Milutin Milutinovics óvatosan kúszott a szerelmesek felé. Negyed ára a'att sikerült közelükbe férkőzni és elrejtőzni egy bokor mögött. Müutin észrevélle. nül beállította készülékéi. A szerelmesek a fűben ültek cs dohányoztak. Mögöttük ál I a gépkocsi, fent, ragyogó vízeséshez hasonlóan függtek a virágbaborult ágak. Most! Milutin majdnem felszisszent a gyönyörtől. Elképzelte aláírását a másik fénykép alalt: „Emelkedik a dolgozók életszínvonala országunk, ban! M. Milutinovics felvétele." Müutin Milutinovics egy ideig még mászkált a fűben és nagyon vigyázva arra, nehogy valami top rongyos csavargó kerüljön a képbe, ! még fölvett néhány jelenelet, ame- lok velük, ahogy kell!,. Ivek a tavaszt és a kormányt ma- ] /V. gasztalták. , ,i . Másnap a fotoriporter minden 1 „„!?' ? tette be szekrénye liókjába elhanyagolható dolgot félretéve ki- M'uhn MUutinovics azokat a válogatta legjobb képeil és elvitte \okmkat, amelyeket a lotórioort a „Heti Képes Híradó"-hoz A szer. honoráriumaként vásárolt, márts kesztő megnézte a képeket'és felki- amuWai kellett tudomásul vennie, áitott • hogy parancsot adtak letartóztata— Brávó, Milu, igazi gyöngyszc- sara" mek! - - — Megvallom, igyekeztem. — Felismered-e azoknt az emhe. — Törekvésedet jutalmazni kell, reket, akik a „Belgrádi élmunká— mondta a szerkesztő. sok tavaszi pikniken" szövegű ké11. pen láthatók? Milutin Milutinovics gyöngysze- . Milutin a kép fölé hajolt és rámei — fotoriport jónak eredeti lel- i"mert felvételére, amelyen négy vételei — a folyóirat első oldala- lérH ült a magas tűben és valamt nak felső részére kerültek. A tel- lehéret teregetett ki maga előtt, iratok ugyanazok maradtak, ame- — Nem, nem ismerem lel, bílyeket a fotóriporter javasolt. A rám. Nézetem szerint az egy ba. képeken rajta volt a tavasz is (vi. rátságos társaság, amely éppen la. rágós ágak), a jugoszláv nép nő- latozni készül a fűben ZlVJ, 'u'éle '! ,rde7J arC0k' ke- - Idióta! Ez négy diverzáns, ép. rekparok es gépkocsik). pe„ most tanu,gJk tájékozó^i Hl. iránytű nélkül... Es ezen a lényké. — Idióták! — üvöltött Mr. AL pen? len. — Idióták!... — Dühösen meg. — Szerelmespár a gépkocsi előtt, nyomta a csengőt. Az amerikai kö- _ Szép kis szerelmespár1 _ vet dolgozószobájába belépett az fortyant tel a nyomozó — Ez oz egyik tükör. Allén odadobta elé a angol titkos szolgálat jugoszláviai „Heti Képes Híradó'Lt. A titkár főnöke, amint éppen jelentésekeií rábámult az első oldalra, lerogyott veöz át a legjobb kémnőjétöl, Kica a szekbe és elsárgult: DoroHcstól... És ez a keréknározó — Idlotak!... család? Ezek kik? Allém felverte a telefonkagylót Nem tudom és Rankovlcsot kérte. Tíz perc _ Tudod-e, ki az általad felvett múlva Rankovics mar a követ la- Jugoszláv család" papája? bai előtt csúszott. — Idióta! Olvasta ezt a folyóiratot? — Ugyan kicsoda? — Hans Finzler ezredes, egy né. Nem, miszter Allén, nem szo- m°t páncélos hadosztály volt Rakásom olvasással foglalkozni. j rancsnoka, akit az amerikaiak szak— ldenézzenl | emberként hívtak ide!.... Tudod, Rankovics ránézett a lényképek- m't csináltál? re, lázasan zsebregyűrle a iolyó- '• Müutin Milutinovics most már iratot és felordított: i tudta. Erős szívdobogást érzett és Idióták! Na, majd én leszámo. kezét óvatosságból nyakára tette, elük ahoav kell! j (Krokogyil. 1952. július 10.1