Délmagyarország, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-20 / 195. szám

Szerda, i«s2. augusztus m. A dolgozó nép Alkotmánya Az inség, a nyomor országaiból Lépten-nyomon érezzük: megbecsülik munkánkat Nem írtam meg így a nyilvá­nosság számára levelet, de most Alkotmányunk harmadik évforduló, fának közeledtére mégis tollal ve­szek a kezembe azzal a céllal, hogy levelet írjak a Délmagyarország szerkesztőségének. Alkotmányunk a nép érdekeinek megfelelően biztosítja a dolgozók jo­gait és kötelességeit. Ilyen többek között a murikához való jog is. A Horthy-rendszerben még mindig élesen emlékszem vissza — mint cipőfelsőrészkészítőt közel sem fizettek meg úgy, mint férfi dolgo­zó társaimat. A munkahelyemen •hiába végeztem el mind minőségi­leg, mind pedig mennyiségileg •ugyanazt a munkát mint a férfiak, nem kaptam meg azt a fizetést, mint ők. Azt mondották, az asszo­nyi munka nem ér annyit mint a férfi munka. Ki na lelkesedne Alkotmányunk harmadik évfordulóján a nők kö­zül, amikor az Alkotmány a mult. fal szemben teljes egyenjogúságot biztosit számunkra a férfiakkal. Egyenlő munkáért, egyenlő bért há­gunk és a munkában ugyanolyan értékűek lettünk, mint a férfiak. De ezen túlmenően az Alkotmányunk­ban lefektetett paragrafus szerint népi demokratikus kormányzatunk lésL és terhességi szabadságokban, házassági- és egyéb segélyek nyuj. fásában, bölcsődék és napközi ott­honok létesítésében, amelyekben or­vosi felügyelettel, a higónia leg. messzebbmenő követelményeinek szigorú betartása mellett könnyíte nek a nők életén. Az Alkotmány biztosította jogok folytán a nők az ország bármely vezető funkciójában elhelyezkedhetnek. Ezért is érezzük Alkotmányunk születésének jelentőségét. Ezért vé­gezzük szorgalmasan munkánkat és férfi dolgozó társainkkal vállvetve dolgozunk azért, hogy augusztus 20-án minél szebb eredményekkel ünnepelhessük meg Alkotmányunk harmadik évfordulóját. Lépien-nyo­mon érezzük, megbecsülik munkán­kat. Tudjuk, hogy eddig elért eredmé­nyeinket — így Alkotmányunkat is — a háboríts uszítók minden eszközzel meg akarják semmisíteni és as új világháború kirobbantásá. val vér és könnytenger árán akar­ják visszaállítani nálunk a kizsák­mányoló multat. Mi békében és bol. dogságban akarunk élni. Éppen ezért végezzük úgy munkánkat, hogy teljesítményünket napról-nap­ra fokozzuk. Koncz Károlyné a szegedi Késárugyár dolgozója gondoskodása megnyilvánul a Űjszentiván délsSiáv dolgozó parasztjai méltóképpen köszönik meg az Alkotmányt A mikor én, mint délszláv, alkot monyunkról beszélek — amely kimondja, hogy „a polgárok bár­milyen hátrányos megkülönbözteté­sét nemet, felekezetet, vagy nem­zetiségek szerint a törvény szigo­rúan bünteti" — mindig visszagon­dolok a felszabadulás előtti időkre, amikor mi, dé'sziávok, bizony na­gyon éreztük, hogy tlélsz'ávok va­gyunk. Egyáltalán ncin volt olyan szervünk, amely a mi érdekcinkéri szállt voir.a síkra. A községházára hiába mentünk be ügyes-bajos dol­gainkkal, panaszainkkal, sohasem in.ézték el, sőt a legtöbbszőr egy­szerűen kizavartak bennünket, fia az utcán, vagy bárhol anyanyelvün­kön beszéltünk, utánunk köplek, vagy ránk kiabáltak: „Magyar ke nyoret esztek, hát magyarul beszél­. jetek, vagy sehogy!" A Horthy-kor­mány megtett ugyan annyi 1, hogy a községben engedélyezte a szerb anyanyelvű Iskolát, de azt a mi pénzünkből ke'Mt fenntartani és szerb nyelven irnlt könyvekről az állam bizony nem- nagyon gondos­kodott Olyanok voltunk ebben az orszngbnn, mint a kivert kutyák. A felszabad ilás a mi ételünkben ™ Is döntő változást hoznlt. Édesapámnak, aki szláv anyanyelvű ugyan, 3 ho'd földet adott a <!•>!­gozó nép á'Iama. A fö'dosztSs Ide­jén nem nézték azt. hogy magyar e vagy défsz'áv. esak azt nézték. hogy becsületes-e, vagy gazember valaki Azóta a mi éíetiink Is egyre szépül. Az Alkotmány a ml ré­szünkre is ugyanazokat a jogokat és kötelezettségeket biztosítja, illet­ve írja elő, mint az ország bármely anyanyelvű polgárának. A sajtó- és szólásszabadság ugyanúgy érvényes ránk vonatkozóan, mint a magvar aiiyanyclvűckre. Két szerb nyelven megjelenő lapunk van, a „Nova Bor­ba" és a „Nase Novlni", amelyből szerb nyelven érlcsü'hc.ünk az or­szágban' és a külföldön történő ese ményekről A tanácsházán is van már sza­vunk és a ml ügyeinket Is ügy in­tézik el, ahogyan kell. A tanács el­nökhelyettese Veszellnov Simon dé'­szláv anyanyelvű, 1952 május 1- óta én Is a tanácsházán dolgozom, ÍV! Indczt pártunknak, Rákosi elv­társnak és az Alkotmánynak köszönhetjük. És én boldogan írom meg c levelemben azt. hogy Ujszcpt­lván GÍIszláv dolgozó parasztjai méltóképpen köszönik meg a párt­nak és Rákösd cllvtórsnak az Al­kotmányt Ez az Alkotmány már a mienk Is s mint a bcesiiletes magyar do'gozó parasztok, ml lg csaknem va'amennylen maradéktalanul tet­tünk eleget begyiijlésl kötelezett­ségünknek. Pavlov Draglnya Űjszentiván Büszke vagyok, hogy férjem a néphadsereg tagja 1 Augusztus 20-áB ünnepeljük A+ . kotmányunk születésének évforduló'-' ját. Ezekben a napokban, azt hi­szem, kevés ember akad Magyaror­szágon, aki ne gondolna szeretettel a pártra, azért, amiért égy óiyah Alkotmányt adott nekünk, dolgo­zóknak, amely valóban a mi. érdc, künket védi. Az,. Alkotmány bizto­sította számunkra munkánk után a megfelelő bérezést, a szólásszabad­ságot, a nők egyenjogúságát s 'nég sok olyan mást, amiről a felszaba­dulás előtt álmodni sem mertünk. Természetesen a jogok melleit kötelességet is ró ránk a ml Alkot- s n;ányunk, 00. paragrafusában, ki­mondja: „— a Magyar Népköztár­saság polgárának megtisztelő köte­lessége, hogy általános védkötelezett­ség alapján katonaj szolgálatot tel­jesítsen." s > Az én férjem 1950 október oki : katona. Amikor elment, illetve be­vonult, megvallom őszintén, egv kics'it rossz volt, de ma boidogan írom le: büszke vagyok arra, hogy férjem a magyar néphadsereg tagja. Valóban megtisztelő kötelesség- egv olyan néphadsereg tagjának lenni, mint a mi néphadseregünk, amely­re nem kevesebb feladat hárul, m'nl egyre épülő és szépülő hazánk, bei­dog jelenünk és még boldogabb jö­vőnk megvédése. Férjem most sza­kaszvezető. Amikor hazajön, szere­tettel és örömmel újságolja, hogy a mellé beosztott fiatal katonák ho­gyan fejlődnek és hogyan válnak bátor, rendíthetetlen tagjaivá a nép­hadseregnek. Nagyon büszke vagyok a férjemre. Büszke vagyok azért, mert nemcsak én. hanem az ország valamennyi dolgozója számít rá és ha kell, fegy­verrel a kezében Is sflkraszáll a bé­kéért, boldog életünk megvédéséért, A férjem katona ruhában harcosa a békének, én pedig itt, a munkagé­pem mellett teljesítményem adandó fokozásával harcolok a jövőnkért. A munkaidő alatt minden percet ki­használok, úgy végzem munkámat, hogy a férjem is éppen olyan büsz­ke lehessen rám, mint én a férjem­re. Teljesítményem 107,2 Százalék s úgy gondolom, hogy ezzel az ered­ménnyel nem tartozom a rossz tel­jesítők közé. Ezzel a teljesítmény-' nyel ünnepelem augusztus 20-át és ezzel köszönöm meg a pártnak és Rákosi elvtársnak mindazt, amit az Alkotmány részünkre biztosit. Csiszár Józsefné, a Textilművek dolgozója A Szegedi Kenderfonógyár dolgozónőinek MÚLTJA ÉS JELENE A felszabadul óta hazánkban ! o'thonokban megf^ő nevemmel. úu gfc^01*0* ^ Éhező, rongyéi jugoszláv gyermekek, a Tiló-klikk áldozatai - Az igaz szóért börtön jár Titóék Jugoszláviájában (Za Ljudsko Ztnago, 1952. VIII. 6-) Az elmúl! tanév Vécjén a litóisták igazi fasiszta módon léptek fel a maribóri gimnázium füháhíTffs tanulói ellen. Először egész sor ta. nulóf és előadót kidobtak a gimnáziumból, azután következett a le­tartóztatások hulláma. Mi vadította meg ennyire a titolstákai? Az igázsági Az igazság,- afíiít olyan nyiltan és bátran megírlak o maribori gimnázium tanulói dolgozataikban. Egy- hetedik osztályos tanuló Présemről, a nagy szlovén költőről, a szabadság szerelmeséről Irt dolgozatot s a szlovén nép boldog lö­vőjéről, a szláv testvériségről, a békéről és ,8 népek közötti baráti megértésről, a híres költő témáiról.,,). „Eddig Presernnék egyetlen, eszméje sem valósult még; nálunk gyilkolásra tanítják az iíjósága},!" — kiált fel keserűen a dolgozat írója, majd így íoly latja-. „Ha politikusaink elgondolkoznának azon, hogy... milyen sok ország gyermekei tartoznak a szlávokhoz.,, talán abbahagynák a rá­galmak és hazugságok szórását szláv testvéreinkre, az ellenségeske­dést, amely Szükségszerűen ~"úeiet dz új háborúhoz..." A hatodik" oéztály diáklátsya mély átérzéssel ír a nyomorról, amelyben a jugoszláv nép él és az erőszakról, amelyet a titolsíák al­kalmaznak a nép- ellen. Egy hetedik osztályos diák a tHoista nevelésről irt, a visszataszí­tó amerikai könyvekről; amelyekkel a tito/sták meg írhatják mérgez­ni az ifjúságért. „Hazugság — írja a tanuló — amikor azt állítják, hogy ezek a jobb életet mulatják nekünk; becsapnak bennünket ezek a könyvek, mert csak azért tanítanak bennünket, hogy eltakarják előlünk az élet borzalmait; nevelnek bennünket ezek a könyvek, de arra, hogy szolgák legyünk, ne pedig emberek..." Így és hasonló 'módon írtak a maribori tanulók. De mit véteítek a tanárok, hogy ugyanarra a sorsra jutottak, mint a fanúlókT a dolgozók élete teljesen megvál- lett töltsék el idejüket a dolgozok tozotl. Megváltozott mindenekelőtt. gyermekei. « dolgozó nőké akik az elmúlt I A felszabadulás utarai eletünk rendszerben különösképpen jogfosz.' nem is hasonlítható a mult nyomo. tevttságban éltek Alkotmányunk j rúságos életéhez, biztoeílja a nök egyenjogúságát,! — Büszkén gondolok arra — érzi és tudja ezt minden dolgozó nő. mondja Dékány Istvánné, — hogy A felszabadult dolgozó nók meg- üzemünk kiváló dolgozója lettem, változott he'yzetéról tanúskodik j Valóban Dékány Istvánné kiveszi például a Szegedi Kenderfonógyár részét az augusztus 20-i versenyből, dogozó nö'nek é'ete is. | minden szabadidejét a dolgozók Dékány Istvánné a gömbölyítő között tölti el. Figyelemmel kíséri üzemrész művezetője. Elmondja, minden dolgozó társa munkáját, már 14 éve dolgozik. A nyomorú-1 segíti az elmaradókat, ság már kora ifjúságában munkára | Dékánynét nagyon szeretik mun. kényszerítette. Amikor az urak katársai, bi-z/aíoninral fordulnak szolgálatában állt, napi 10—12 órát i h°zzá segítségért. Dékányné 1949­kel'ett dolgoznia.' hogy megkeres- ben szaktanfolyamot végzet* ku ' een annyit, amcnnyil egy ~ férfi , váló eredménnyel. A szaktanfolya­munké! 8 óra munkaidő mellett ! mon szerzett tudását Igyekszik át­megkeresett. I aónl másoknak is. Egyenjogú tagja lett a társada­lomnak. Visszaemlékszik még erra az időre, amikor özvegy édesanyja munkaképtelen beteg volt, s neki kellett a családot eltartania. 1929­ben már bent dolgozot a szegedi Kendergyárban. Volt olyan hét. mikor hetenként két-három napot dolgoztak csak. Szeretett volna to­vább tanulni, de az anyagi körül­mények miatt csak a 4 elemit tudta elvégezni. Férje a Köztisztasági Telepen dolgozott 12 pengő heti fizetésért. Két családját nagy nél­külözések árán nevelte fel, A Kránlcz család a felszabadulás után új életet kezdett. Férjéved együtt bent dolgozik a gyárban. Kettőjük átlagos havi keresete meghaladja az 1800 forintot, Na­gyobbik leánya közgazdasági gim­Nehéz napokat éltünk nondja J° munkájával kiérdemelte, hogy : n|z;umba jár Krániczné büszkén beszél leányáról, aki most a nyári szünidejét Sztálinvárosban tölti, hogy ö is résztvegyen az ország építésében. Krániczné eddig végzett jó munkájáért, most az élüzem­avatáskor pénzjuta'ómban részesült. Ekkor megfogadta, hogy az elkö. vetkezendő időkben még sokkal Dékányné — vissza.1gondolva a művezetői tanfolyamra is elmehe­muitrá.' — Nagyon sokszor klb;r-1 tett. Míg gépen dolgozott, átlag­hat;,ttan volt a helyzetünk. Ha el- | teüesítménye 132 százalék volt. men'.em dolgozn', gyermekeimet i Dékány Istvánné továbbra is ál­nem vo't k're hagyni. Ha az urak límdóan képezi magát, t ex ti limit­áltál ránkkenyszerílett sorsunk e'-! nőknek készül. Most végzj a textil­len szól mert eme'ni valaki, azon- ! technikum második évét. Alkotmá­nali elbocsájlás volt a következ- ! nyunk ünnepére válla'ta, hogy __ s ménye. | üzemrésze az elsők között lesz a ! eredményesebben végzi munkájút Ezzel szemben ma napról-napra felajánlás teljesítésében. | Alkotmányunk ünnepére vállalta, tapasztatom miiven nagy megbe- j + 'hogy minőségi munkát végez, csőiéiben részesülnek a nök. Ma a ^ _ i Krániczné és Dékányné is tudják, do'gozó anya nyugodtan dolgozhat A Szegedi Kendergyárban dolgo- ! hogy boldog életüket új Alkotrfiá­gépe mellett, nem kell félnie átló', zik Kránicz Gyuláné is. Kránlcz- ínyünknek köszönhetik e a. nagy hogy gyermekei felügyelet né. aki már 12 éves korában meg- szovjet népnek, amely fels?abadí,­nélkül csavarogunk az ut_ ismerkedett a nehéz robottal — ló harcával lehetővé tétté, cán. Az új Alkotmány arról is gon- most a szegedi Kendergyár labo- a dolgozó népnek ilyen böldbg, doskodik. hogy korszerű bölcsődék. (ratóriuméban dolgozik. Sokat nyo-j gazdag élete lehessen, -v ray -4 ben, napközi otthonokban, taxwiló ! morgott életében. De most ő is ér­Bélteki Irén üKItünő" jeggyel osztályozták ezeket a dolgozatokat. Az ifjúsá­got igaz hazafiakká nevejték, fiagájuk hü fiaivá és leányaivá. A z igazság, a szabad szláv testvérek, a haladás és a szocializmus szere, letét oltották beléjük. Az egyik nevelőről „bűnössége" bizonyítékául azt írták a tttolsta újságok, hogy „a hatalom intézkedéseit barbárnak és terroristának nevezte", egy másik tanárról pedig azt' hogy „arról beszélt oz ifjú­ságnak, hogy a nép fel fog kelni Úto'sta hatalom ellen". Ezekre a nevelőkre, és erre az ifjúságra joggal büszke a jugoszláv nép. Ebből az ifjúságból sohasem fognak tudni a litofasiszták haza­árulókat és imperialista zsoldosokat nevelni. n HÖK HELYZETE Jt TŰKÉS ORSZÜGOKBBN . A kapitalista országokban a burzsoá politikusok, liberálisok, radikálisok és jobboldali szociáldemokraták rengeteg hang. zatos beszédet mondtak már arról, hogy a nőket a férfiakkal egyenlő jogúvá kell tenni. A beszédnél tovább azonban nem mentek... rí Angliában 1945-beu, amikor a „munkáspárt" hatalomra került, megígérték, hogy felszámolják a nők másodrendű szerepét, az ígé­ret azonban itt is csak ígéret maradt. Igaz hogy Angliában megvan a nő aktív és passzív választási joga, ez azonban nem tükröződik a parla­ment 'összetételében. A nő-képviseigk aránya az öt százaiéikot sem éri el, a Lordok Házának kapuja pedig zárva van előttük. Még megdöbbentőbb az amerikai helyzet ezen a téren. Az Egye­sült Államok lakosságának több mint a fele nő, az amerikai kon­gresszusban azonban mindössze 9, a szenátusba® pedig csak egy nő ka. pott helyet. A merikában állami alkalmazásban csak ritkán találunk nőket. .Egyes államokban valósággal középkori intézkedé. sek vannak érvényben a nőkkel szemben. így például a férjnek megvan az a joga, hogy megszökött feleségét a rendőrséggel visszahozathatja. Egyes államokban a törvény megtiltja, hogy a bíróság előtt gyerigeetméjűek, rószegeskedők és — nők tanúvallomást tegyenek. Arizona államban a dolgozó nő kerese­tét a törvény értelmében köteles férjének átadni. Alabama-államban a férjnek testi fehyftési joga van a feleségével szemben. A tőkés államokban a nők hiába végeznek azonos* munkát a fér­fiakkal, alacsonyabb bérf kapnak. így van ez az Egyesült Államokban, Angliában, de az európai kontinens kapitalista országaiban is. Olaszor­szágban, ahol a ruházati iparban 81, a textiliparban 73, az élelmezési iparban 89 százalék nő dolgozik, a nőik 30—40 százalékkal alar") hyabb bért kapnak, miot a férfiak. Nyugat-Németországban a nők tv-t átlagkeresete egyenlő munka ellenérre 35.2 százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké. Különösen szembetűnő ez az aránytalanság az élelme­zftji iparbnp, ahol 45.1 és a nyomdai és sokszorosító iparban ahol a női? lo.7 százalékkal kevesebb bért kapnak, mint a férfiak A kapitalista- országúkban még mindig megvan a 'szégvcntoi Nlít-! íVsAV-jw, megkülönböztetés a férfi és a nő munkája között s ezj az egyenlőtlenségéi a burzsoá törvények, .védelmezik,

Next

/
Oldalképek
Tartalom