Délmagyarország, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-20 / 195. szám

SZERDA, 1952. AUGUSZTUS 20, Csongrád megye negyvenedik községében gyulladt ki a villany Alkotmányunk ünnepének előestéjén A Csonerádmenvci Villanyszerelő Vállalat dolgozóinak távirata az MDP Csongrádmegyei Pártbizottságához Csongrád megyében az. idén Csór­ván. Ásott/halmán és Zákányszéken vezették be a villanyt. Alkotmányunk ünnepének előes­téjén, kedden es.e kettős ünnepük volt a földeáki dolgozó parasztok­nak. A piactéren mintegy 8500-aw, a község lakosságának löbb mint kétharmada gyűlt ősze. Az ünnepség lyadetén még pe.róleum lámpa vi­lágított a díszemelvény asztalán. Majd Smikor Andrej László, a makói villanytelep művezetője át­adta a község lakóinak a villanyt, hatalmas taps és szűnni nem akaró éljenzés közben áradt szét a fény a földeáki utcákon, és 600 lakóház­ban. A község dolgozói nevében Kővá­gó József a községi tanács elnöke vette át a terv új ajándékát. Meg­köszönte a pártnak és a kormány­nak, hogy ezzel is hozzásegítette a MDP Csongrádmegyei Pártbizottsága A Csongrádmegyei Villanyszerelő Váltalat örömmel jeentl, liogy alkotmányunk ünnepe, augusztus 20 -a tiszteletére vállalását teljesítette. Földeák és Pusztamérges községekben ma kigyullad a villany, öttömös községben pedig a szerelés bekap csulható. A Csongrádmegyei Villanyszerelő ! ,ii Vállalat dolgozói földeáki dolgozó parasztokat a to­vábbi felemelkedéshez. Majd köszö­netét fejezte ki mindazoknak, akik •á'sadalmi munkával is hozzájárul­tak a villanyoszlopok felállításához. Ezután Hgtényi Józsefné, a ma­kói járási pártbizottság titkára mon­dott ünnepi beszédet. Földeák villamosításával 58 Cson­grád megyei község közül már a 4j.-ik kapta meg a villanyt. Ezen a niapon gyulladt ki először a vil­lanyfény a pusztamérgesi kultúr­házban Is. Néhány hét múlva a község utcáin és lakóházaiban is villannyal világítanak. Az idén még •nvábbi három községet, öttömöst, Balástyát és Maroslclét villamosít­ják a megyében.. A Csongrádmegyei Villanyszerelő Vállalat dolgozói nz alábbi távirat­ban jelentették felajánlásuk teljesí­tését a Megyei Pártbizottságnak: Ma nyílik meg a faliújság kiállítás A Magyar Szovjet Társaság Hor­váth Mihály-utcal székházának nagytermében rendezett faliújság kiállítást ma délelőtt tíz órakor nyitja meg Simon Béla elvtárs, a Városi Pártb'zottság ágit. prop. osztályának munkatársa. Az érde­kesnek ígérkező kiállítás megmutat­ja a faliujságmozgalom eddigi ered­ményeit. s illusztrálja az utóbbi idők fejlődését. A kiállítás látogatá­sa mindenkinek tanulságos, de külö­nösen az üzemi és hivatali faliúj­ságfelejősök komoly tapasztalatcse­réje lesz. Az úi iskolai évben is jól ianu'ok Az 'évzáró ünnepélyen jóianulfisi érdemrendet kaptam s ezért a nyá­ron a Balaton szabadi úttörő tábor­ban üdültem 18 napig. Itt sok paj­tással ismerkedtem meg, akik szin. te a7 egész ország területéről jöt­tek. beszélgetés közbe® kiderült, hogy majdnem minden iskolában hiányos a szertári felszerelés, így azután kialakult tennem a terv. Mikor majd megkezdődik az iskola­év, többen összeillünk, s gyűjtünk, készítünk sok mindent a sjerlárak számára. Ezenkívül persze sok más tervem van még- Ránk vár a spor­tolás megszervezése, a kéz labda­csapat összeállítása, hogy a városi úttörő kézilabdabajnokságban indul, hassunk. Az úttörőtáborban sok pajtást -is­mertem meg. Levelezek majd velük, rajom tágjaivá] együtt. Képeslapo­kat küldünk egymásnak, s a lapo­kat összegyűjtjük- A képeket föld­rajztanárunknak adjuk s ezzel meg­könnyítjük a földrajtanítást és eredményesebbé tesszük a mi mun­kánkat is. Könyveimet, tankönyvelmet rend­beszedem, hogy az idei esztendőiben is legalább olyan jó eredményt érjek el mint tavaly. Fehér Zoltán VII. osztályos úttörő Az írószövetség szegedi csoportja szeptemberben Móricz Zsigmond emlékünnepélyt rendez A Magyar írók Szövetsége sze­gedi csoportja szeptemberben Mó­ricz Zsigmond halálának tizedik év­fordulója alkalmából emlékünne­pélyt rendez. Az emlékünnepély megtartását az idei könyvnapok megnyitásával kapcsolják össze. Szeptember 7-én es*e a Szabadság­moziban Nagy Sándor elvtárs. Sztálin-díjjal kitüntetett Kossuth­díjas szegedi író tan emlékbeszédet. Az emlékbeszéd után az üzemi kul­lurcsoportok és a Nemzeti Színház művészei kultúrműsort adnak elő. A vidéki írók részvételével szep­temberben Csécsén, Móricz Z;ig mond szülőfalujában, többnapos ün­nepségeket rendeznek. Ezeken az ünnepségeken az. írószövetség sze. gedi csoportjának küldöttei is részt­vesznek Kiosztották az Országos Találmányi Hivatal irodalmi pályázatának díiait Az Országos Találmányi Hivatal 1951 december 15-én pályázatot hirdetett az ujílómozgrlommal fog­lalkozó irodalmi müvekre. A pályá­zat eredményeit kedden délben hir­dették ki az Országos Találmányi Hivatalban rendezett díjkiosztó ün­nepségen. amelyen sor került az 500—2.000 forintos dijak és a di­csérő oklevelek kiosztására. A beérkezett pályaművek közül a legértékesebb a „Híre a fehér aranyért" című novella volt. Zádor Ildikó 18 éves szegedi diáklár.y írá­sa, amely első díjat nyert. Második díjat kapott a löbbi közölt Bodó Istvánnak, a Budapesti Porcellán és Fayencgyár dolgozójának „Tü­zek" című regénye. Jelentkezés a Gépipari Technikum esti tagozatára A 17-es számú Gépipari techni­kum (Kálvária-tér 5/b.) vezetősége felhívja azokat a dolgozókat, akik a Dolgozók Iskolája esti techniku­méra jelentkeztek és elfogadható ok miatt az előkészítő tanfolya­mon nem vehettek részt, elmaradá­saik alapos megindoklása mellett pótfelvételi vizsgára jelentkezhet nek, A felvételi vizsgákat szeptem­ber 8-án délután 4 órakor tartják. A vizsgázók kérelmüket szeptem­ber 1-én 4 óráig jelentsék be az is­kola vezetőségéhez. Beíratás a Dol­gozók Iskolájába szeptember 18-án délután 4 óraikor. Dobi Is ván elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke átadta a „Kiváló művész" és „Érdemes művész" kitüntetéseket Dobi István a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kedden délben a parlamentben ünnepélyes keretek között tüntette ki kiváló művészeinket a . Magyar Népköz­társaság Kiváló Művésze" és a , Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze" címmel. Dobi István az Elnöki Tanács el­nöke beszédében többek között ezeket mondotta: elsőízben 1950 augusztus 20-án adományoztuk a kitüntető címeket. Akkor színház, film és operai előadóművészek ré­szére, Pártunk iránymutatását kö­vetve, ebben az esztendőben az Elnöki Tanács törvényerejű rende­letet hozott, amellyel kiterjesztet­te e címek adományozásának le­hetőségét minden a'koló és előadó művészre, aki a szocialista kultú­ra fejlesztése és terjesztése terén kimagasló érdemeket 6zerzelt. Anr'kor én e köszönet- lálható jeléül a kitüntető cimre jogosító okleveleket és a jelvényeket át­£dom, művészi munkájukhoz to­vábbi gazdag eredményt és sok si­kert kívánok. A kitüntetetlek nevében PAtzay Pá', Kossuth-díjas szobrászművész válaszolt. | A „Magyar Népköztársaság Ki­váló Művésze, címmel a következő művészeket tüntették ki: { Fischer Annié zongoraművésznő, [ Zalhureczky Ede hegedűművész, Oláh Gusztáv operarendező, terve­I ző, Nádaedy Kálmán opera és film­rendező. Kúfaludy-Shábl Zsigmond szobrászművész. Pátzoy Pál szob­rászművész, Csók István festőmű­művész. | A , Magyar Népköztársaság Erde. mes Művésze címet a következő művészek kaptáit: Feiencsik János karnagy. Somo­gyi László karnagy, Baslos Gyula .színművész, Bihari József színmű­vész. Kenessei Jenő balettkarnagy, zeneszerző (zenei dramaturg) Lukács Pál mélyhegedűművész (opera ze­' nekar) Gellért Endre rendező, Fe. leki Kamii színművész. Bán Frigyes filmrendező. Keleti Márton film­rendező. Szabó Ferenc zeneszerző, Rácz Aladár cimbalomművész. Pór Bertalan festőművész Szőnyi M­j ván festőművész. Mikus Sándor szobrászművész. Ferenciy Noémi gobelinmüvésznő, Bernáth Aurél festőművész. Kultúr forradalmunk fontos fegyvere: A KÖNYV Horváth Márton elvtárs, a Központi Vezetőség leg­utóbbi ülésén elmond tt beszédébeq fontos feladatnak je­lölte meg az egyházi reakció elleni harcot, „Fel kell szá­molni — mondotta — az egyházi rcakc ó Állítólagos ,,békés" szándékaival kapcsolatos hamis elképzeléseket" Az alábbi kit könyv a klerikális reakció igazi arcának megmutatásával nyújt nagy segítséget, , . Csonka Rózsat A klerikális reakció az ellenforradalom győzelméért A dicsőséges Tanácsköztársaság bukása után uralomra került ellen­forradalmi rendszer legszilárdabb bázisú', a klerikális reakció jalcn­lette. Csonka Rózsa könyve azt mu­tatja meg, hogyan szervezkedett a klérus már a Tanácsköztársaság idején, annak megbuktató ára. Ada­tokkal szemlél eti, hogyan kapcso­lódtak össze a legsötétebb efenfor­radailmi erők, a klérus törekvéseivel, s isme téti, hogyan tört vad dühvel a klérus a Tanácsköztársaság el­len. Bécsiben Bethlen gróf és cso­portja összeköttetésben álCotl a Va­tikán bécsi kövelével. Szegeden Zad­ravetz fereticremdi házfőnök lázított. Zrtdravetz „a szegődi gondola." apostolaként veti részt a gyilkosok és rablók b indájának, a rohamosz­tagoknak a szervezésében és irányí­tásában. Az egyik legvadabb ter­rorista különítménynek, a hírhedt Prónay-zásdőaljnak volt a „lelki atyája". Vigyétek ezt a zászlót dia­dalra! — így beszélt a rohamoszlag tagjainak— s ne a lürelem jelszavá­val hordozzátok, hanem a m gyar lázongás minden* perzselő és zúzó erejével, mert ezzel lehet csak új hazái teremeni." Bemutatja a könyv, hogyan igyekezett Zadravetz példája nyomán a többi tiszti külö­nítmény is gondoskodni mrgfclelő elfcl atyákról, akik elkísérték fiai­Irat „rer.dfewn adó" áljaikra. A SÜLI CSALÁD AZ ÚJ ÉLET ÜTJÁN Süli Pista már 11 éves volt, ami­kor édesapja az első világháborúból 1917-ben hazatért. Heten voltak teslvérsk, ő volt a legöregebb. Az apa ilyenkor leült a nyikorgóé kfu roseaélere és hosszan, némán nézték egymást. Az anya és ae értelme­sebb fiúk az apa lábát nézték könnytől csillogó szemmel. Bizony, siralmat látvány volt. Egyik lábát egy felerősített bükkfa műláb he­lyettesítette. — Most már mit csinálunk, mi­hez kezdünk — sírta el magát az anya és férje vállára borült. — Majd csak megleszünk vala­hogy ... nőnek a gyerekek... — De meghalunk éhen, mire fel­nöseek . ,, A családra nehéz napok, és nehéz évek vártak Az édesapa nem me. heteit vissza a téglagyárba. Mit csinálna olt féllábú ember. Eladta a kis házat, az árából megpróbált valamit kezdeni. Szövetkezett apjá­val és egyik testvérével, földet bé­reltek egy gazdag földbirtokostól. A gazdálkodás nem ment, a föld nem tudott húrom népes családot eltartani. Magas volt az adó, még magasabb a földbér, amit a tulaj­donos kért. — Nem akarok koldusként él­ni.,. Így is sokat nélkülözök — mondta az ár, amikor meglátogat­ta bérlőit négylovas„ hollófekete hintóján. Mert megbecsüli ám ö a szegény emberi! Minden évben két. szer-haromszor meglátogatja bérlőit, Siiliék így áldották hintója nyomd'.: — Pusztult cl volna ott, ahonnan jött. Valahányszor meglátogat ben­nünket, mindig emel a bérleten. Hál, mi lehetünk koldusok? Süli Pistának IS éves korában alkalmi munkára kellett mennie. .4 osalád. még két évig nyűglődött a bérelt földön, de, azután otthagy. Iák. A városba költöztek, városi földet béreltek. A városatyák azon­ban olyan magas bért kértek, hogy a Süli qselád ezt sem birla sokáig. Ekkor jött a dicstelen Nagyatádi­féle földreform. A nagybirtokosok nem tudtak mit kezdeni terméketlen szereseikkel és silány futóhomok, jaikkal egy-két éhező kakukkfű si­ratta csak a magyar paraszt vívó­dását as életlel. — Jó lesz ez a föld arra, hogy betömjék vele a paraszt száját, — gondolták — s visszafojtsák károm­kodását, szidalmait, amit az urakra szóT. A Sitii család is kapott eme nagylelkű juttatásból másfél hold síró kakukkfüves homokot. Néhány dűlővel arrébb már humuszos, bar­na homok volt, melyben a, krumpli is, meg a búza is megtermett. Azt harminc holdas parc,elIákban osz­tolták ki, de nem a Süli féléknek. Azok a parcellák voltak a vitézi földek, a pöffeszkedő riszt urak, a „vitéz" urak földjei. Süli Pista 1(1 éves korában a Löwy-féle fűrészgyárba ment Újsze­gedre. A Sitii család nyomorán ez sem segített. Az anya régi betegsé­ge miatt ágynak esett. Sorsuk a nyomor lejtőjén feltartóz fiat hatul, l'inu! rohant lefelé. A homokot el­adták. mert nem termett semmit és az adó magas volt. Újszegeden vet­tek egy kis nád födele s házat. Ami­kor beköUöztek. az első éjjel nagy eső esett és a beteg anya ágyát a lris szoba ajtaja elé kellett húzni, mert csak ott nem csorgott be az esővíz. Pisla 23 éves volt, amikor a fű­részgyárból kifőtték és a tégla, gyárba ment dolgozni. Fizetést hol kapott, hol nem. Vasárnap dél­utánonként a téglaporos ruhában járl el ahhoz a lányhoz, akit azután 54 éves korában. 1930 tavaszá-n fe­leségül is ve't. Ekkor is munkane'l­kül volt. Házasságát a munkanél­küliség keserűsége s az inségmunka ízetlen kenyere tette boldogtalanná. Még czévheu megszületett első kl". lányuk. Mária. Keserűség és bánat, kukoricamálé és nélkülözés köszön tóiig az újszülöttet, .4« anya sírt és örült. Sírt benne a kilátáetalan­hobeap, örült az anyai ösztön, A fiatal házaspár két évig küzdött és koplalt így munka nélkül. Éheztek, amikor az urak a tenger fenekét akarlák feltölteni a búzával, meg mozdonyt, gőzöst fűtöttek a milliók által nélkülözött terménnyel. Két évi munkanélküliség után a temetőben kapott mindenesi állást. Ebben az évben született meg má­sodik kislányuk: Erzsébet. Most már negyedmagára kellett keresnie Süli Istvánnak. A temetőben hat évig dolgozott. Gondozta azoknak a sírját, akikre holtuk után is többel költöttek, mint amennyit ö keresett ; élő családjára. LoesoV.a a virágo-1 kit, söpörte az álakat, meg minden­féle munkát végzett, amire iát szüle ség volt. Hamarosan megszületett harmadik családjuk is. Most már ölen voltak, a megélhetés pedig ál­landóan nehezedett. — Ezt már nem lehet így bírni, hol fizetnek a temetőben, hol nem. Az elmaradóit fizetést vem adják meg, hát miért dolgozok én? — fakadt ki Sült István egy este, amikor fizetési kapott és követelte az elmaradottakat is. — Az elmaradt f'cetést nem tud­juk megadni, mostani fizetésének is csak felét, mert nincs több pénz a kasszában — ezzel utasították el. Felesége kétségbeesett, mi lesz, ha az ura otthagyja a temetőt. Mit esznek öten? — Elmegyünk pxnyásbéresnek, hátha ott többet lehel keresni. Itt már a lakbért sem birom fizetni. így került a SüH család Vass Béta ügyvédhez ianyásbéresnek, 1939-ben. Sorsuk azonban nem for­dult jobbra. A terménynek csak negyedűi-ötödét kapták. Ez olyan kevés volt, hogy az öttagú csalá­dot nem tudta eltartani. F.gv év után otthagyták és Csonka Nándor tanyájára mentek. Ut éltek egészen 1945-ig. | Ekkor Süli István kezéről is le. j hullott a bilincs. Nagyaí lélekzett. Élvezettel szívta tüdejébe a rég­várt, az áldott szabadság levegő­iéit. Amikor a Földosztó Bizottság- | tói megkapta a földet így kiáltott föl: — Ez már nem Nagyaládiék si- 1 lány homokja, hanem hazám termő földje — igazi iöld... és egy marék iqjddel szaladt haza családjához, j hogy megmutassa milyen löldet kapott ö, Süli István, aki eddig mindig csak a másét túrta. így indult az új életnek. 1947­ben tagja Ict.V annak a pártnak, | amelyiktől tőidet kapott, meg em­berséget. Élete valóban csak 1949­ben változott meg, amikor a Tán­csics termelőcsoport megalakult ég ő is belépett. Nem ls lehet a mai életemét összehasonlítani a régivel — szok- ' ta mondani. — Nem is gondolhat- \ tom volna régen arra, hogy új ru- j hót vegyek magamnak, meg csa­ládomnak. Arra sem gondolhattam volna; hogy férjhez adjam a leá- ' nyomd} — fjry kiházttsitsam. Amikor Mária férjhezment, a ro. í konok, meg ismerősök tömege néz- ' te végig az esküvő napján a meny­asszony kelengyéjét, bútorát. Vol­tak, akik nem hittek a szemüknek és kézzel lapogatták meg a kövér párnák gyolcshuzatait, meg a hú- ' torokat, sorra hinvitogatták a fió- ' kat, és szekrényajtókat és ámulva haj'ogatták. nézegették a szebbnél- , szebb ruhákat, fehérneműket. Nem akarták elhinni, hogy Süli Mária, a féllábú Süli unokája, a nyomo­rúság, az örökös szeigénység meg­testesítőjeként ismert Süli István leánya az, aki éppen a lényképész. t&l jött- fehér virágos hintón. — Miből tudta így k'házasitani a lányodat? — kérdezték néhá­nyan. — Ugyan miből? Hát nem úgy van ma min} régebben, hogy ko'zt. 1 ra is alig lutotia. Nem réaep vott' a zárszámadás a csoportban. Keres­tem szépen. Süli István elmondta, hogy nem­csak ennyit kap a csoporttól. — Gyerekkoromban csak négy elemit végeztem. Amikor édesapám hazajött a háborúból féUábbal, nem tanulhattam tovább. Pedig szevaí­tem volna, dehát dolgozni kellett. Most azonban tanulhatok is. — Na, azt most akarsz tanulni öreg lejjel? — kérdezték tőle. — Most készülök Szeghalomra ötheles öntözési tanfolyamra. Azu­tán meg 3 hetes pártiskolára me­gyek. Kicsit nehéz lesz öreg lej­jel, de majd megy az! Nem félek én oltói, hogy nem tudom meg­tanulni! Ment is valóban. Amikor vissza­jött, olyan öntözéses kertészetet csináltak, hogy párját rttkította. Lett is szép termény, nem ártott neki a szárazság. Reggeltől es.ig öntöztek. Nem volt íárasztó a mun­ka, meri látták az eredményét. Meg munka ittán pihenhettek is. Süli István gyakran villamosra ül, bejön Szegedre, moziba, szín­házba vagy olvas, tanul otthon. így él a SüH család és így ha­lad a még boldogabb jövő felé. A gyerekeknek most már nem a kilá­tástalanság a jövője, hanem az em­berhez méltó életi. Mária aki már férjhez ment, a Textilkombinátban dolgozik, Erzsi az ujszegedi Ken­derfonó sztahánovistája, Pista a szakérettségire készül, gépészmér­nök lesz, Miki még ád'örő, nem tudja minek tanuljon, de előtte is nyitva áll az élet aranykapuja. Süli István boldogan él, örül az életnek, de ezzel még nem elég­szik meg. — Még többet akarok tudni és még jobban akarok élni, még so­kat el akarok venni az élet javá­ból. Ezért dolgozom most és ezért dolgozom majd a jövőben, meg az. ért is, hogy minden ember velem eovütt örülhessen az el&taek. Btki András

Next

/
Oldalképek
Tartalom