Délmagyarország, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-12 / 188. szám

"" mm, i«n. augusztus öl " 3 MILLIOMOS TERMELŐSZÖVETKEZET — BOLDOG PARASZTOK A csongrádmegyei parasztküldöttek látogatása a „Zalka Máté"-ban Irdatlan nagy a kummSnoni határ. Annyira nagy, hogy az egyéni élet, a kisparcella megfullad, elenyészik benne. A Kőrös két oldalán úgy szerénykednek a szétszórt t anyácskák, mintha kegyetlenül éreznék kicsinységüket, mintha szégyellték létezésüket. Már alig veszi észre őket valaki. Lassan belevesznek a rószvétlenségbe, hiszen olyan hosszú időn keresztül látta már mindenki a nyomort, a bajlódást, a kínt. A lesárgult kukoricák keskeny csíkjai, a virágos tarlók apró négyszögei megunatták magukat mindenfelé. Az úton egy lovaskocsi veri a port A gazda tekinget jobbra-balra, aztán, hosszan elgondolkozik. A meggyfanyelű ostorral aztán végighúz a jámbor jószág hátán — nehéz a döntés. Nem olyan egyszerű ez. A Zalka Máté-termelőszövetkezeit kétezernyolcszázlizenöt holdja szép, nagyon szép kétségtelen. A kukoricák — akárhogy is mércsikéli az ember — jó félméterrel magasabbak, m'nt a 2—3 holdas vetések. A gyapottáblákon már annyi a gubó, hogy szinte roskadoznak aa alacsony cser. jók. Az égbenyúló szalmakazlak is amellett tanúskodnak, hogy itt volt termés a nyáron annyi, hogy nem éheznek a tagok. Messzire pirosítanak a szövetkeeet új gazdasági épületei is, de ki tudja milyen az élet ott belök Hátha csak szemfényvesztés mindez. Mert jó volna, ideje lenne már jobban élni. szebb ruhában, járni, de valahogy olyan nehéz nekiindulni. A kezdeti bizalmatlanság Ezt a vajúdást, ezt az erjedést látják a csongrádmegyei paraszt, küldöttek, amikor az autóbusz ablakából a tájat ízemlélik, kutatják. Sőt mi több, saját maguk is érzik, hogy válaszút felé mennek. Legalábbis a küldöttek nagyobbik része érzi ezt. Híszm a pilvarosi Öllé Albert, a szegedi Frank Jánosné, a makói Kisjakab József, a csanyteleki Gyöngyi Ferencné és még nagyon sokan a küldöttek közül, az egyéni földről jöttek el ide látni, tanulni, tapasztalni. De éppen ezért, mert jól ismerik a régi útnak minden gö öngyét, minden buktatóját, ők is keresik a kiutat a tisztább, a biz osaöb jövőbe éppen úgy, mint az autóbusz mellett elballagó tehenesfogitok gazdái. Ahogy eL hagyták Csongrád megye határát, látták ók azonnal a Zalka Máté-termelöszöve kezet Petőfi brigádjának 720 holdas területét, látták kétségtelen, hogy ezen a hatalmas földön üdébben virít a cukorrépa és minden egyéb vetemény, de legtöbben nem a munkának lulajdonítot ák ezt a jelenséget Valaki a kocsi hátuljában megjegyzi: — Erre úgylátszík több eső volt... Pedig nem volt több eső. A kunmártani határ ls éppen úgy szomjazta egész nyáron a csapadékot, mint a szedesi, makói, vagy a vásárhelyi határ. A kérdést nem lehetett tisztázni egész úton. Erre csak bent Kunmártonban, a Marx Károly-utca 8. szám alatt kapott mindenki választ. Ebben a házban van ugyanis a Zalka Máté irodája, kultúrháza — egyszóval a központja. Bent az udvaron egy alacsony, miclsapkás ember köré esoporlosuL nak a csongrádmegye lek. de varnak ott nevet ősszemű, mosolygósarcú lányok és asszonyok ls. Karjukon virágcsokrot szoronga nak, hogy majd átadják a küldötteknek, hogy köszöntsék őket ezen a derűs reggelen. A micisapkás ember nem más, mint Molnár Mihály, a termelőszövetkezet elnökhelyettese. Nem sokat beszél. Látszik nem mesiene a szép szavaknak. De amit mond, az felkavarja a lelkeket, belehasít a szivek mélyébe: — Jöjjenek elvtársak, kedves vem. elégek, lássanak a saját szemükkel. Beszéljenek helyettem az eredményeink, beszéljen helyettem a munka amit idáig végez lünk. Nézzenek szét ruílunk alaposam és ne hallgassák el a jót, de mondják meg a rosszat is, A szövetkezet úttörői, DlSZ-flataljai, MNDSZ-asszonyad átadják a virágcsokrokat és mindenki bevonul b kultúrterembe. A falon fényképek, grafikonok és számadatok mutatják a „Zalka Máté" egész fejlődését. Azonnal előkerülnek a ceruzák és jegyze.füzetek. Gémes Antal sándorfalvi kisparaszt mindjárt az ajtóval szcanbcn levő grafikonról ír valamit. A táblázat azt mutatja, hogy a szövetkezet 1948-bam alakult nyolc családdal és mindössze 75 hold földdel. Jószágállományuk még egy koszos malac sem volt. Csak azért válasz ották a közös termelést, mert Rákost elvtárs néhány hónappal azelőtt ezt javasolta nekik Kecskeméten és ők bíztak a pártban rendületlenül. Aztán egyre többen csoportosulnak Gémes Antal mögé. Nem csoda, hiszen a grafikon azt jelzi, hogy 1950 ben már 736.000 forint volt a szövetkezet vagyona, 1951-ben pedig hárommillió hatszázötvenlúlencezerhctvcmjnégy forint. Ebben az évben hatmillió forintra ugrott a közös tulajdon értéke. Vannak, akik csóválják a fejüket. Ami annyit jelent, hogy hiszik is, meg nem is ezeket az eredményeket. Többen az elnökhöz fordulnak, hogy mondja el szóval is azt, amit kiírtak a falTa. Molnár Mihály készségesen megmagyaráz töviről, hegyire mindent. Elmondja, hogy ebbea az esztendőben már teljesítették az állammal szembeni kötelességüket, vagyis beadlak 27 vagon gabonát. Kifizették a gépállomást is és a hitelek nagyrészét ls visszafizették. Ezek után már kiszámolták, hogy egy egy munkaegységre 3 kiló búza, 50 deka árpa, egy deci olaj és kb. 15 forint jut. Természetesen kukoricából, burgonyából is jut elég a tagoknak, de azt még egyelőre rom mondják, hogy mennyi, mert a szüret ezután jön. Gál Andrásné kl rá! yh egyesi parasztasszony minden* beleír lelkiismeretesen a noteszába, de végül mégiscsak megkérdi: — Aztán mondják meg az elvtársak őszintén: nemcsak papíron Icap. ják meg a tagok mindezt? Mert én megmondom őszintén, nem látom tisztán ezt a munkaegység-kérdést. Meg aztán egy kicsit sokallom is a felsoroltakat. A Micsurin-brigád vezetője, a 24 éves Bíró István megy oda Gál Andrásáéhoz és lelkesen magyaráz neki. — Nem vagyunk mi arra rászo. rulva, elvtársnő, hogy dicsekedjünk. Mi ezekért az eredményekért keményen megdolgoztunk. Kérdezze meg a tagjainkat, mindegyik azt mondja, amit én mondok. Mi egy nagy családnak vagyunk a tagjai és nem szoktunk hazudni egymásnak. csak lehet, otthonfelejtik magukat a legnagyobb munkaidőben. Erre a nagyon is közérdekű kérdésre Szintén Bíró István, a Micsurin-brigád fiatal veze.ője válaszol, legelsősorban a saját példájával. — A feleségemnek például kicsije van, de már ezldeig száz'izénkét munkaegységet dolgozott. Zárszámadásig meglesz neki a 160. Általában azt mondhatom, hogy nálunk becsülettel dolgozik mindenki. Bizonyítja ezt az is, hogy a férfiaknak, nőknek egyaránt 200 felé jár a munkaegységük de nem ritka az olyan tagur.k sem, akinek már 3— 400 munkaegységet mu'.at a munkakönyve. Persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogj^ ezen a téren minden, rendben van náluk. A cséplésnél például előfordult, hogy Zónai Ilona és Molnár Erzsébet anélkül, hogy bejelentették volna, nem jelentek meg másnap a gépnél. Erre nem számoltunk és a munkakiesés hátráltatta a cséiplést. összehívtuk a brigádértekezletet, ahol egyhangúlag javasolták a tagjaink, hogy mindkét lánytól egy-egy munka, egységet 1© kell vonni büntetésképpen. Hogy mennyire neve'őha ása volt ennek a „házi törvénynek", arra jellemző, hogy azóta egyszer sem hráryzott a két lány. A beszéd atz ceak beszéd maiad, a szó elil'om, netn lehet megfogni, i tehát nem alkalmas a bizonyításra. Ez tükrőződ'k a küldöttek szentéből, ezt mondják a kételkedő, tétovázó accok. Menjünk tehát ki a szövetkezet gazdaságába, hogy győződjék meg mindenki a „Zalka Máté" tagjainak naigy igazságáról. , Legelőször is a Micsurin brigád terü'etére visz a küldöttek útja. ,Bíró István brigádvezető, — akit osak úgy mellékesen mondva nemrégen terjesztettek fel a Munkaérdemrend aranyfokozata kitüntetésre — útközben is szívesen magyaráz. ö 720 ho'd földnek a gazdája, ő felel ezen a területen min. denért. Jegyzőkönyvileg vette át a lovakat, sóramarhákat és a gazdasági fe'szereléseket. Az ő meghallgatása nélkül az elnök nem szólhat bele a Micsurin brigád dolgaiba, mert hiszen 6 tudja, ho. gyan szervezze meg a munkát, hová kell több, kevesebb munkaerő. Természeteden az egész szövetkezetet a>z elnök irányítja, de éppen azért irányítja jól, mert a brigádvezetők önállóan lelelősek saját te. rülefükért. Mit eszik a sok disznó A Micsurin brigád területén nem lehet felhántatlan tartót látni. Söt mi több: mielőtt ugarolták volna, a szovjet agrotechnika segítségét igénybevéve — megterítették holdanként 30—40 kilogramm nitrogéntartalmú mfllrágyával. A ta.nya köze'ében elterülő napraforgó földön egyetlen szál gazt sem találnak a küldőitek, pedig ahogy kiszálltak az autóbuszból, ugyancsak benyomultak egészen a tábla középéig. Ellenben akkora napraforgófejekből fejtegették a magot, mint egy kenyérkosár. Nem ártott annak a fagy eeirn. pedig nem messze az egyéni dolgozó parasztok napraforgóit ugyancsak meg1 gyötörte. A különbség csak annyi, hogy a Micsurin brigád tagjai a fagy után azonnal hozzáfoglak a kapá'áshoz, az egyéni földek tulajdonosai pedig rávetették a keresztet, hogy úgy som lesz abból 6emml. Valóban nem soknak hívják most a napraforgójukat, de er. röl saját maguk tehetnek, a kisparasztok. Közvetlenül a napraforgótábla mellett terül el a dohányföld. Itt egy kis hiba mutatkozik, mert csak kiabálják egymást a palánták. A küldöttek közül többem meg is jegyzik azonnal, hogy ez nem nagyon dicséri a szövetkezetet. Különösem Kozma Ferenc, a szentesi Május 1. I. típusú tsz elnöke csóválja a fejét. Még nem régóta csoporttag, és tele vam lendülettel a nagyüzemi gazdálkodás iránt és úgy gondolja, hogy mindem megy 6ímán a közösbem, mint az olajozott istennyila. De a szövetkezet tagjai megmagyarázzák: azért ilyen vigályos ez a dohányföld, mert parton fekszik és annnyira tele volt mocskospaijorral és más egyéb féreggel, hogy többszöri palántázással sem tudták benne megállítani a dohányt. Ennek ellenére el. ismerik, hogy már idejében kellett volna gondoekodnlotk a féreg ki: irtásáról. 1 A hízóakolnál azonban kárpótlást kapnak & küldöttek, összesen 151 hízó szuszog, fújta* a góré alatt — hiába, meleg idő jár rájuk. A szövetkezet már teljesítette fél évi hizóbeadásál és ezek a gömbölyű jószágok már azért híznak Vlovább, hogy a második félévi, vagyis 1953 június 30-ig teljesíthesse beadási kötelezettségét a ítsz. De jut ebből bőven a szabadpiacra Is és a hízó ára bizony nagyban növeli a közös vagyont, értékesebbé teszi a munkaegységet. Egy nyári szín eflatt 250 süldő han. cúrozik. Van köztük mangalica, berkshir, keresztezett Síb. Azért ilyen vegyes ee a eüldöállomány, mert a tsz vezetősége nem gondoskodott arról, hogy a 150 darabból á'ló anyakoca-törzset fajtiszta egyedekből állítsa be. Ezt bírálat, képpen meg is mondották a küldöttek és Molnár Mihály elnökhelyettes megígérte, hogy lassan, fokozatcean kicseréli az anyakocákat. Éppen ezért a süldók közül nagy gonddal válogatják ki a tenyészanyagot és ® hizónakvalót, a többit pedig értékesitik, Mucsi Mihály csonádpalotai hat holdi® kisparaszt fe'efte kíváncsi volt, hogy ennek a sok disznónak mit adn:k enni, hiszen kevés kukoricatermés igéikctsik. Erre aztán kétféleképpen kapott választ. Először úgy, hogy a szövetkezetnek még jóval j több mint tíz vagon kukoricája van a tavalyi termésből, másodszor pedig úgy. hogy Bíró J sívón elvtárs kivezette a csongrádmegyeleket n közeibem levő 35 holl das kukorioatáb'ára. A nagy kukoricatermés titka Érdemes szorgalmasan dolgozni Aztán a brigádvezető gyorsain elfő. kerít valahonnan egy vadonatúj munkaegységkönyvet és odaajándékozza Gál Andrásnénak, mivelhogy megjudta tőle, hogy Királyhegyesen ő is termelőcsoiportat akar szervezni. Választ kapnak a küldöttek minden egyes kérdésre — őszinte, egyenes választ. Nem tagadták le, hogy bizony az elmúlt esztendőkben még baj volt a munkaegység szerinti elosz ássál. Még tavaly ig voltak olyanok, akik egyenlő alapon, vagyis mindenkinek egyformán akarták elosztani a jövedelmet. Ebből az sült ki, hogy a szorgalmasak, a munkaszeretők elégedetlenkedni kezdlek, a hanyagok pedig nevettek a markukba. Csak a pártszervezet türelmes, felvilágosító munkájának volt köszönhe ő, hogy ebben az évben már az egész tagság azt vallotta: aki nem dolgozik, ne is egyék. Ez a szocializmus alapelve és nincs semmi sajnálkoznivaló azon, aki kevesebbet kap a közös jövedelemből, ha elcsavarogta aa időt. Megszívlelték és gyakorlatba átültették a m'niszter.anáes április 24-i határozatának azt a részét is, hogy a n agyoibb terméseredményt cl» érő brigádokat^ illetve a brigádoknak minden egyes tagját jutalomban kell részesíteni. így például a Micsurin-brigád tagjai — mert a tervezett 12 és félmázsás holdankénti árpatermés helyett 23 mázsát csépeltek el minden holdról — pré- j miumot kaptak: minden munikaegy-j ség utón 50 deka árpát. Ez annyit | jelent, hogy L. Kovács Mihály 235, | Szilágyi Ferenc 215, Polovics Károly 2S5, Szemesi György fogatos 190 kiló jutalomárpát kapott és így tovább a brigád minden egyes dolgozója. A szövetkezelnek mard a 470 tagja helyesel le ezt a jutalmazást, mert azt mondották: a Micsurin-brigád azzal, hogy 12 és félmázsa helyett 23 mázsa árpát termelt, nemcsak a népgazdaságot erősílet e, hanem a szövetkezet vagyonát is jelentős mértékben gyarapította. A küldöttség tagjai, a vásárhelyi Takács Sándor, a tömörkényi Ágoston Mihály, a nagymágocsl Bakos István egyéni dolgozó parasztok, de Mágori Sándor, a makói Úttörőtermelőszövetkezet párttitkára, Csiszár Antal, a szegedi Új élet-termelőcsoport új tagja is behatóan érdeklődik a munkafegye'em iránt: dolgozik-e mindenki tisztességesen, érzik-e a tagok azt, hogy saját magukéban dolgoznak, vagy amikor Csodálkozás, elismerés mindenfelől. A hsaagoszöld szárakat emelgetik a mi dolgozó parasztjaink, mert hiszen kénytelenek voltak félig lefeküdni a földre a<z irgalmatjain nagy csövek súlya alatt. Francia Pál zákányezéki egyéni dolgozó parasztot annyim hatalmába keríti ez a nagyszerű látvány, hogy mindem szó nélkül lecsavarhat egy osővet és a hóna alá dugja. A „Zalka, Málé" tagjai csak mosolyogják: nem neheztelnek érte, hiszem van belőle elég. Hadd vigye haza Francia Pál Zákányszékre és mutaesa meg szomszédainak, ismerőseinek, hogy a termel őszövetkeczetben közös erővel, még ilyen mostoha időben is mit lehet termelni. De ennek a kukoricatermésnek ritka van és ezt a titkot azonnal el is árulja a brigádvezető. — Négyzetesen vetettük. Aztán kétszer megkapáltuk és a gépállomás segítségével háromszor kultivátoroztuk. Tavaly és az előtte valő esztendőkben összekapcsolt ekekapákkal kísérleteztünk, de e7 sok munkaerőt vefe igénybe. Megmondjuk őszintén, mi is nehezen barátkoztunk mie:g a kultivátorral. Azt mondottuk, hogy kidarabolja a növényt. Később meggyőződtünk róla, hogy ebből egy szó sem igaz és ezután is minden növényünket kultivátorral művelünk. Annál is inkább, mert a traktoroson kívül csak egy ember szükséges hozzá, aki kormányozza. A pótoeporzást úgy végeztük el, hogy a reggeli és a délelőtti órákban beleállítottuk az asszonyo. kai és az iskolából lemaradt gyerekeket. A pótbeporzás nism nehéz munka, jól el tud'ák végezni és ennáf. 25—30 mázsás termésünk úgy lesz, mlnt egy. A csanyieleki Gyöngyi Ferencné úgy jár a kukoricásotok közt, mint egy alvajáró. Tapogatja a csöveket, simogatná a címert, ha elérné és egyebet nem tud mondani, mint azt ismételgeti: — Ez Igen. Ez kukorica. Nem eszi meg a gaz. Az ember nein tnd hová lenni a gyönyörűségtől. Ez igen, ez kukorica •.. Csakhogy hiába dicséri Gyömgyiné a termést, a szövetkeze; tagjai nincsennek megelégedve. Nyughatatlan emberek ezek itt a Zalka Máté"ban, mindig többet akarnak. Nyugtalanságuk onnan ered, hogy kísérletképpen meghagytak egy kis darabot. ahol két szálával hagyták meg a kukoricát- És most látják: nem igaz az, hogy a két szár közül egyik sem hoz termést. Ellenkezőleg: éppen olyan csőveket hozott mind a két szár egy tövön, mintha 80 centi távolságra lettek volna egymástól. Ebből aztán azt szűrte le Bíró István. ez az örökké kutató, kísérletező fiatal kommunista, hogy jövőre mindenfelé egy méter távolságra hagyják a kukoricát két szárával. Mágori Sándor a makói Úttörőből még bátorítja is a brigádvezetőt, hogy csak próbálják meg, ők is kísérleteztek ezzel a módszerrel és jól bevált. Ki kell használni minden lehetőséget. el kell venni a földtől, ami; lehet nem szabad várni, hogy ajándékba adjon bármit a természetÉlénk vita indul meg a küldöttek között, mert sokan úgy vannak vele: hiába fátfák ezt a kukorica, földej. mégse értik, hogy ebben az irgalmatlan szárazságban, hogy tudtak ilyen karvastagságú csövek 1ek az egész szövetkezet látja hasz-, fejlődni. Még akkor is mondja ki-ki a magáét, amikor a baromfitelepen fékez a gépkocsi és már messziről lehet látni a töméntelen sok csirkét a kiüvegezett elejű baromfiólban. Dckány József 9 holdas szatymazi középparaszt mondogatja a magáét: — Eziek az emberek jobban élnek mint én, kétségtelen. Ezt látom. Annyira látom, az úristenit hogy szinte fáj valami iti a belsőrészemben. Miért nem is fogtam hozzá már hamarabb. Már tavaly is akartam csoportot szervezni és még most is egyénileg kínlódok. Nem is ertem, miért hátráltam meg, hiszen tudhattam volna. Nálunk is jobban élnek a Szabad Föld tsz tagjai, de én csak mindig azt igyekeztem meglátni, ami rossz volt náluk, hegy nem akart mindenki egyformán dolgozni. Most már látom, hogy raj am is áll, hogy a szövetkezet erős lesz-e, vagy sem. tőlem is függ. hogy milyen a munkafegyelem. Igaz. nagyon is igaz, hogy az emberek nem lehetnek egyformák, az embereket csak jó szóval lehet, meggyőzni még a saját érdekeikről is. De csak addig vagyok mostmár egyéni, amíg összejárom ezt a szép gazdaságot. Ha hazamegyek Sztiymazra, minden erőmmel összehozom a csoportot azokból a paraszttársaimból, akikkel már tavaly is be. széltünk erről. Tudom, nem lesz könnyű dolgom, de segít a párt. Gál János meggyőződött Eleinte Kunmártonban eem ment könnyen az egyéniek rávezesse az új útra. éppúgy, mint Szatymazon. Gál János kilenc holdas kunmártoni paraszt például m'ég az aratás előtt fűnek-fának azt mondogatta: még egy lapulevél terem a földjén, addig ő nem lesz szövetkezeti tag. Nem közösködik senkivei, inkább felköti magát az útszéli fára. Még a Zalka Máté tagok is úgy beszéltek Gál Jánosról, hogy könnyebb a Kőrösből a vizet kanállal kimerni, mint őt beszervezni. De a cséplés u'án megváltozott a helyzet. A 12 mázsás búza, a 23 mázsás árpatermés híre nyilván eljutott Gál Jánosék portájára is, mert amikor a szövetkezet tagjai kimentek hozzá harmadszorra, feleségével együtt aláírta a belépési nyilatkozatot. Szívesen vitte be az ökreit a közösbe, mert ahogy mondotta, a légutóbbi i két hét alatt visszavonhatatlanul ! megértette, hogy amíg ő topog egy. ! helyben a szövetkezet gyorsvonattal } halad előre De nemcsak Gál János ; lett az utóbbi betekben tagja a ! .Zalka Máté"-nak, hanem még rajta 'kívül 17 kis. és középparaszt is. Az Igazságot, a szépet, a jót nem lehet véka alá Vejleni, Az igazságot észre kell venni, ha akarja az em. ; ber, ha ncm. Előfordult, hogy a szö, vetkezet asszonyai estefelé hazafelé ; kerékpározták a munkából. Bent a í községben egy csoport egyéni pa• rasztasszonnyat találkoztak. Azt döntötiék hogy sok a beadnivató, nem k'sz'mit enniök, ha így jár rájuk az idő. Ekkor a szövetkezet asszonytagjai előhúztak a gyékény, szatyorból egy-egy rúd mákoskalácsot és átnyújtották mosolyogva a sopánkodó egyénieknek, — Szivesen adjuk, fogadjátok el tőlünk. Nem megszégyenítem akarunk benneteket de nekünk igazán van miből. Vagy ha nem akarjátok, gyertek be közénk, meglátjátok, meg lesz a munkátok jutalma. Sokan azt gondolták Kunmártooban, hogy a „Zalka Máté" tagjai csak nagyképűsködnek, mint ahogy mondani szokás, azzal is dicsekszenek. ami nincs. Pedig ez nem más, mint rosszakaratú pletyka, nem más, min; annak a 180 kuláknak a pusmogása, akik még most is igyekeznek visszatartani a dolgozó Pa" rasztokat a boldogulástól. A cson. grádmegyei parasztküldöttek jóré: szóbon — ha nem is mondották Ki —, de volt olyan gondolat: jó, jó, a szövetkezet gazdagodik, de hogyan élnek az egyes tagok? Frank Já. nosné szegedi parasztasszony mindjárt kérdőre is vonta a baromfitelep gondozóját. Kovács János"ét, mondja el, hogyan jöttek ki a mult 'év-, ben és mit várnak ebben az esztendőben. K°vács Jánosné 35—36 éves szövetkezeti tag nem kérette magát, hanem elmondta: — Tavaly a férjemmel és egyik fiammal 750 munkaegységet dolgoz, tunk u zárszámadásig Kaptunk 28 mázsa búzát 9 mázsa árpát, 15 mázsa kukoricát, 13 mázsa krumplit, 103 kiló súlyban két sovány disznót, három mázsa cukrot, 50 liter o'ajat és készpénzben 7000 forintot. Ezen felül jutalomképpen jó munkánk u:án kaptunk még 500 forintot és én egy ruhának va'ót és egy hosz. szúszárú cipőt. A háztáji földünkön termett 30 mázsa kukovlca és a konyhára szükséges zöldségféle. ÚltóliitatjiíkJ