Délmagyarország, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-10 / 187. szám

2 VASÁRNAP, 1952. AUGUSZfUS ló. A II. Vasutas Nap alkalmából Béke vonat indult SZEGEDRŐL—BUDAPES1 RE r 'A 11. Vasitias Nap ünnepére készültek nagy lelkesedéssel az ország — s Szeged öntudatos vasutasai is. Pártunk és kormányzatunk szerető gondoskodása folytán a felszabadulás óta a vasút dolgozói sem egyenruhába bujtatott rabszolgák többé, hanem szabad, boldog enu berek, akiknek pártunk az ország gazdasági vérkeringése zavartalan, ságának biztosítását adta feladatuknak. Vasutas dolgozóink sokat kaptak a párttól. Nem is olyan régen rendelte el a 850 ezer vasutas dolgozó fizetésemelését 8 ezzel a vasutas dolgozók számára is jobb megélhetést biztosított. 1951-ben a párt javaslatára a Minisztertanács szeptember 10-ét vasutas nappá nyilvánította, hogy ezzel is bizonyítsa elismerését a magyar vasutasok hősies munkája iránt. Vasutasaink ezért ezen a napon megköszönik Rákosi elvtársnak mindazt, amit ed. \lig kaptak a párttól. A Szeged Rendező Pályaudvaron Reggel háromnegyed 6. A Szeged i Mondják el az- is, az őszi csúcsfor. Ttcndező-pályaudvaron már több galom lebonyolításának érdekében tnint 200 dolgozó várakozik. Várja azt az ünnepélyes pillanatot, amikor a bé'revonat elindul és elviszi szeretett Rákosi elvtársunknak irás. ban is azt, amit felajánlottak a vasút szegcdi dolgozói a II. Vasutas Nap tiszteletére. A haingos híredé Indulókat sugároz szerte. Szavalat, párszavas beszéd után Jliczó György elvtárs, a Városi Pártbizottság ipari osztályának ve. ze öje üdvözli Szeged vasutasait s útnak indítja a békevonatot. A vonat hatalmasat sípol s vörös zászló szárnyaival lassan megindul. 1317 tonna indult ol Budapestre. A kocsik oldalán Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak képei voltak. Az állomásról kiinduló szerelvény teljes sebességre kapcsol s a szépen felszántott tarlók egymásután ma. r;tónak el a többszáz méteres vonat mögött. Varga László ifjúmunkás sztahánovista mozdonyvezető biztosan kezeli a szabályzókat, Rózsa János fűtő és Zombori Sándor sztahánovista fűlő szupotan adagolják a mozdony tüzes testébe a szenet. A béke vonat elhagyja a várost A szerelvény elhagyja a várost. A Keramit Téglagyár agyagbányáiban dolgozó munkások sapkájukkal integetnek a szépen feldíszített vonalinak. A hós szegedi vasutasoknak szól ez az üdvözlés. A Keramit Téglagyárban is tudják, hogy 10 én a vasutasok napja van, azt is 'udják; hogy a sze-radi vasutasok milyen hősies munkával végzik el a rajuk bízott feladatokat. A szerelvény tovább robog. Apró, kisebbrugyobb őrházak, állomások maradnak el mögötte. A legelső megállóskor Kiskunfélegyházán mosolygós arcú vasutasok tisztelegve fogadják a vonato . A küldöttség leszáll. Énekszóval, szavalattal köszöntik ültet a kiskunfélegyházi vasutasok. A rövid műsor után, néhány kedves szóval a virágokat és a fogadalmi lapokat átadják a szegedi küldöttség tagjainak. — Vigyék- eJ az elvtársak Rákosi elv ársnak fogadalmi lapjainkat és a virágokat- Mondják eti, hogy a kiskunfélegyházi vasutasok szeretetaz eddiginél ls jobban fogiák munkájukat végezni, hogy minél érdemesebb követői lehessenek példaképüknek, a szovjet vasutasoknak. Békegalambok röppennek a magasba A szegedi béke vonat újra elindul, haragosan sípolva rohan Kecskemét felé. A kecskeméti állomáson áll meg újra s a mozdonyt követő kocsiból mintegy 15—20 békegalamb röppen fel a magasba és sebesen hasítják a levegőt vissza Szeged felé. Kecskemét vasutasainak küldöttsége a vasutas induló éneklésével fogadja a szegedi küldöttséget. Hutalmas virágcsokrok kerülnek a szegediek kezébe. Közben vonat robog be a másik vágányon s ünnepi pillanat következik. A két mozdony összeér és a mozdony személyzete boldog hurrával köszönti a hős szegedi vasiutasokat. Apró úttörő lány hatalmas virágcsokrot nyújt át a küldötteknek. Mint vasutas kislány, én is elküldöm ebben a virágcsokorban Rákosi elvtársnak for'ó szeretetem. Kívánom éljen még sok évig. Köszönjük neki boldog eleiünket. Hangos éneklés közben indul tovább a szerelvény Cegléd felé. A ceglédi állomáson a forgalmista álljt int a szerelvénynek s a vonat hangos füttyentéssel megáll az állomáson. A forgalmi dolgozók, a fűtő ház dolgozói és a pályafenntartás dolgozói szeretettel és örömmé nyújtják át a szegedi küldöttségnek a fogadalmi lapokat. A rövid ünnepség végén a vasutas zenekar hangszereiről hangosan, tisz'án csendülenk fel az Internacionálé hangjai és a másik szerelvényen nő férfi, fiatal öreg, honvéd, tiszthelyettes, tisz ál] vigyázban és leli lo. rokkal énekel együtt a vasú as do! gozókkal. Erinek hangja mellett in dult tovább a vonat, hogy mielőbb célhoz érjen és mielőbb Rákosi elv társhoz jussanak a hatalmas, jő szívvel adott vörös virágcsokrok és a fogadalmi lapok. A küldöttség átadta az ajándékokat Délu'án 14 óra 10 perc. A szerel vény dübörögve fut be a ferencvá i'osi pályaudvarra. A párt Központ Vezetősége, a MÁV Politikai Főosz tálya és a budapesti vasutasok kül dötlsége már várja a szegedi béke vonatot. A szerelvény megáll. A fo gadalmi lapok és a hatalmas csokor virágok a budapesti szervek küldő tséerein k kezeibe kerülnek. 20— 30 galamb röppen ki újra a békevonatból, szimbolizálva hogy a sze gedi vasutas dolgozók továbbra is rendíthetetlen hittel és elszántsággal harcolnak a békéért. A vonat célhoz ért. A szegedi kül döttség á adja az ajándékokat, fogadalmi lapokat az illetékeseknek bogy továbbítsák szeretett vezérünk nek, Rákosi elvtársnak. Megüzen ték. hogy a szegedi vasutas dolgozók az eddiginél is hősiesebben végzik munkájukat aiz őszi csúesforga lom sákeres lebonyolításáért, az igazi szocialista vasút mielőbbi megvalósításáért. Fáklyás felvonulással kezdődtek meg szombaton este a II. Vasutas Nap ünnepségei Szegeden annak, aki a mi szép, boldog élttünk, szocialista építésünkre meri A második Vasutas Nap nagyszabású ünnepi műsora már tegnap este megkezdődölt. Alkonyatkor gyülekezni kezdtek a szegedi vasutasok, vasutas fiatalok a Szeged Állomás épülete előtt. Mikor besötétedett, mint milliónyi csillag gyúlt ki a fáklyák lángja, amint megindult a felvonulók tömege végig az Április 4. útján a Belváros felé. Táncoltak a sorokban a fáklyák fel-fellobbanó lángjai, sokezer hana harsogta: „Éljen a Párt, éljen Rákosi elvtársi" Harcos, mozgósító dalokat énekeltek s az izmos kezek úgy markollak a fák'vák nyelére, mint fegyver markolatára. Tüntetlek vasutas tenni szennyes kezétt A vasutasok ünnepi fényárban úszó menete végigvonult a Április 4, útján, a Lenin-utcán érkezett o Széchenyi-térre, a szovjet emlékmű eté, onnan a Pártbizottság elé, majd a MÁV Igazgatóság elé, ahol Hrív nyák elvtárs üdvözölte a fiatalokat. Az ifjúság elé példaképül állított* a hős szovjet vasutas Falatokat. Ezzel a felvonulással és ünnepléssé' — mondotta Hrivnyák elvtárs — kifejezésre juttatjátok azt a hatá ta'an szeretet, amelyet pártunk és kormányunk iránt érezlek, azért a dolgozóink a békés életünk, szocia , , 1 izmust építő munkánk mellett, de sfok"s°k pndoskodátérL melyetl az ez a gyönyörű felvonulás egyben 'tággal szemben tanúsít, figyelmeztetés is volt az imperialis- A lelkes béketiintetés a késöest tel küldik ezt a csekély ajándékot, ták tömoggy'lkos hisztériájára: ,,Jaj órákban ért véget. A kelő nap sugarai még nem szűrődtek át a holt Tisza partján, a fű. zes lombjai közölt, amikor Kovács Istvánt költögetni kezdte felesége. Az álmosan fordult egyik o'daláról a másikra, majd amikor már meg. untá a biztatást, egy pillanat alatt kiugiott cz ágybál. — Még aludni sem hagyod az embert. — De amikor a szeme az órára tévedt, mindjárt másképp beszélt. Négy óra lesz tíz perc múlva Kicsit később már a vasutas/ódával a kezében sietős léptekkel ró'ta a Ilat lyas telep utcáit a Fűtőház irányába. Nyu. gndt csend ülte meg a tájat. Itt-ott egy-egy lat. tya békés szándékkal — csak azért, mert így illik — megugatta a korai járókelőt. A Fűtőházban a moz. dongok fekete serege fo. yndta Kovács Istvánt. A félköralakú épületben már elő fűtve várta a lomha testű S75409.es masina, A fűlő és mozdonyvezető tanuló, Kis Ferone a gépet tisztogáttá. Kovács István át. öltözött. majd megvi-s. gálta a mozdonyt. Ellen, őrizte a fékeket, megnézte, van e elég nyomás, működik-e a szivattyú. Lássam indult ki a Fűtőházból az állomásra. i A szerkocsit már megA mo>zd<M*yi/,cze>t'á töltötték szénnel, vízzel. „Rájárt" a röszkei személyre és 6 óra 5 kor, amikor a forró augusz. tusi nap már erősen tű. zelt, elindult Röszkére. Az úion egyre-másra maradtak el a házak, felszántott földek, váltogat, ták egymást a kukorica., paprikatáblák. Fent a mozdonyon pcd'g Kovács István éber szemmel ügyelt a kapcsolóiéra s közben oktatta a jövendő mozdonyvezető Kis Ferencet. A gyakorlatban magyarázta meg azt, amit a könyvből a tanfolyamon Kis Ferenc megtanult. A tanttgatás közben szóba jött a közelgő Vasutas Nap is. Kovács elvtárs elmondta tanítványának, milyen jelentős iinnep ez. — Két éve, hogy ne. künk, vasutasoknak is ünnepnapot adott a dolgozó nép — mondotta. — Most megbecsülik munkánkat, emberszámba vesznek bennünket. Közbem már Szentmihálytelek felé tartanak. Megszakadt a beszéd, vigyázni kell, állomás jön. Kovács István csak egy hónapja vezet mozdonyt, azelőtt fűtő volt ö is és kétszeres sztahánovista. Jó munkájának ered. ményeképpen bízták meg a mozdonyvezetéssel. Amikor megkapta a beosztást, megfogadta: úgy vezeti és úgy szereti gépét, hogy arra panasz nem lesz. Ezért is szakiMta meg a beszélgetést, A mozdony fékez. Csikorognak a féktuskók és a vonat lassan megáll. Pár percig áll, amig az utasok le. és felszállnak, majd a mozdony újult erővel indul a cél, Röszke felé. A beszéd ismét megindul. — Ezért is vállaltam júniusban — amilcor még fütö voltam —, hogy augusztus 10-re hét százalékos szénmeg takarítást érek el, gépemet állandóan jó karban tar. tom — ígéri Kovács elvtárs. — Ebben a vállalásban azonban neked is akad tennivaló. Hiszen te végzed a fűtői munkál — mondja az olajosképű Kis Ferencnek. — Meg lesz az Pista bácsi, sőt már meg is van, ahogyan a verseny, tábláról olvastam tegnap — feleli örömtől sugárzó arccal, A fiatal mozdonyvezetőtanulót elkapja a Vasutas Napra, való készülődés láza. Amiről Kovács István beszélt neki az úton, az új volt számára. Nem régen dolgozik még a vasúton, nem tudja, milyen volt itt az élet a felszabadulás előtt s ha Pista bá esi azt mondja, hogy rossz volt, akkor az iga is. Nem csalatkozott még tanítójában. A múltkor is arról beszélt, mennyivel jobb az egylapáto. tüzelési módszer a régi nél és valóban, akkor ic igaza volt. Közben a szerelvény befut a röszkei állomásra. A mozdony fordul s ismét indul vissza Sze gedre. A mozdonyvezető és tanítványa egyember. ként dolgozik az egjs: úton. Szinte összenőnek a géppel, mert tud'j V hogy igen sok ember ele. te van kezükre bízpa Most, az augusztus 10-i ünnepség előtt az ecídi gieknél is jobb eredmények elérésére törekednek, hogy megháláljál dolgozó népünknek, hogy augusztus 10-ét Vasula Nappá nyilvánította. Meghálálja Kovács Isi ván, hogy mint egyszerű fűtőt mozdonyvezetéssel bízta meg. Igaz ugyan, elhatározta Kovács elv. társ, hogy átadja vala. mennyi tanítványainak azokat a tapasztalatokat melyeket 12 éven keresztül gyűjtögetett össze, dúgy érzi, ez még kevés. Még jobb munkával igyekszik meghálálni de rüs, boldog éleiét. B, J.) NEMZETKÖZI SZEMLE Az elmúlt napok nemzetközi eseményei, az ungol-umcrikal ellenié .ek nagyarányú kiéleződését hozták magukkal Akár a közclkc!eli eseményeket, akár a Távolkeleten folyó különböző konferenciákat veszszük Ls szemügyre, mindenütt ugyanazokkal a jctcuségekkel találkozunk, Egyiptomban egyre világosabban bontakoznak ki az elmúlt hetekben történt ál am csíny körvonalai s ma már seiiktóck sem leüet kéisége afelől, bogy N'ag b tábornok a „t szti klub" főnöke kinek érdekében bajtotja végre ezt a „fordulatot*. A történlek tisztázására elegendő két tényt mcgcmtileni: az egyik uz, hogy inig az angol sajtó mély hallgatással fogadta Naglb katonai puccsát, addig az amerikai sajtó a legmelegebb hangon üdvözülte a tábornokot. A Icgbefo'yüsosabb amerikai tőkés lap, a New York Times, például közvetlenül a puccs ulán azt irta, bogy az állam csíny „messzemenően jnszándékok szotgá'atáról taniiskoiTk." A New York Hera'd Tribüné vezércikkében megelégedetten hangoztatta: a Puccs serán kia'akult helyzet „olyan keretet biztosit, amelyben a felmerülő problémák sínián megoldhatók." A másik tény még az e'őbbinél ts fé'.reéithc'.et'enebb és mindenesetre kézzelfoghatóbb. A puccs után liiitatoinrakerült új egyiptomi kormány „az Egyiptomban történő tökebebatolások megkönnyítésére" módosította a részvénytársaságokról szóló törvényt. A módosítás szerint n külföldi töke részaránya ezentúl 51 száza'ékra einrlkedhetik az eddigi 49 helyett. Világos, hogy ez a döntés szé'esre tárja a kaput az nmer'kai tőke behatolása előtt. A kép így ts elég világos. Az amerikai imperialisták azonban s"mn.(képen sem szeretnének megá'lni a félúton. Nemcsak gazdaságilag akarnak angol „szövetségeseik" pozícióiban ülni, de katonai'ag, stratégiailag Is Igájuk a'á kívánják hajtani Egyiptomot Ismert tény, hogy az egyiptomi nép, sőt az egyiptomi burzsoá zla egv része Ls a szuezi csalorna övezetében tnr'ózknéH nt<«nl megszálló «sa. al :k k'vomíás l köv telt Ml ezzel kapcsolatban az amerikai ál'áspont? A francia hivatalos Hír szo'gá'nti Iroda, az AFP, így számol he erről ka'rói tudósításában: „Amerikai elképzelés szrr'nt a szuezi esntnrna övez-'éhen az atlanti szö vétség erőinek kellene fe'.váltanlok az angol csapatokat" Vagyis az angolok helyére uz unictiLa.akiiuk kellene lépniük, hiszen mindenki jól tudja, hogy „az atlanti szőve ség rői" hangzatos elnevezés való„ábau korlátlan amerikai fennhatóságot jelent. Az egyiptomi események tehát világosan bizonyítják, hogyan válik mind elkeseredettebbé az amerikai és angol imperialisták marakodása és a Wall-Street miként akarja a legyöngült brit oroszlánt ebből az övezetből kiszorítani. Persze, az linperia'isfák és kiszolgálói jól ludják, hogy az egyiptomi nép nemzeti függetlenségi harcának mai állása mellett rengeteg manőverre és nem kevés elkendőzésre van szükségük célja k keresztülviteléhez. Innen van az, hogy az államcsínyt különböző demagóg nacionalista intézkedések ködével vették körli': az elkergetett Faruk király és udvarának korrnptságát egyszerre csak r.zéMében hoasZvban szellőztetni kezdték, a „közéleti tisztaság" meg teremtésének szükségességéről szónoko'tak, e'töröllék a „pasa" és „heg" címeket és így tovább. Valójában mindezt csak azért, hogy a néptömegek figyelmét eltereljék a döntö kérdésrö', arról, hogy az új kormány az eddigi angol k'zsákinányolás lie'yett az amerikai klzsík•nányo'ást „részesíti előnyben" és arról, hogv az új kormánv elképzelése szerint az egvlploinl népnek nyílván „kedvesebb" ha fiatank esefeg nem angol parancsnokság, hanem nmer'kai parancsnokság a'ait kell é'elükel feláHoziilok az Imperln'lsték által tervezett agresszív háborúban. Az események megmutatták azonban, hogy a tömegek ma már az imperialista manőverek legbonyolultabb szövevényein Ls átlátnak és készen ál'nak arra, hogy elsöpörjék a pnecsktsér'etcket. Ez a* oka anoak, hogy az egyiptomi eseményekkel kapcsolatban Ls fc'bukkan az amerikai sajtóban oz olyan borús hang, iit'nf a Washington rosté: -. „Nem 'ehet tudni, ml lesz a dolog forralása," „\nffTia a Tegliálulsó padban" Az amerikai-angol imperializmus egyre élesedő ellentéle, az amerikai tm'perla izmusnak az angol pozíciók cl'en Intézett künvürte'en támadása szemléletesen mutatkozik meg az úgynevezett esendesóceáni lanács Hnnotu'uban (Hawai szigetek) folyó h'ísén. A „csendesóceánl tanácsot" 1951 szeptemberében alakította az Egyesült Államok, Ausztrá'ia és Uj Zé "and — természetesen amerikai kezdeményezésre. Ez a szövetség ahhoz az agresszív tömbrendszerhez tartozik, amc'lyel az Egyesült Államok uralkodó körei az egész világot be szeretnék hálózni. A honnlulu' ta nácskozások célja kettős: az anicrlItu ak egyrészt ki akarjak bővíteni ezt a háborús b'okkot és abban más ázsiai és cscndeóceáni országokat, így e'sősorban Japánt |g be akarják vonni, ugyanakkor azonban angol „szövetségeseik" rovására ura'kodó helyzetet akarnak teremteni maguknak a Cscndesóceánon és Détaclet Ázsiában, A tanácskozásoknak ez az angol ellenes éle az első pillanattól kezdve nyilvánvaló voll: Angliát meg se ilvták az ölésre. A képmutató tartózkodásáról hlrhctlj angol saj'ó feijnjdulása bizonyltja a legjobban, hogy az ülés fájó pontot érintett. A konzervatív, különben tűzön vizén keresztül a Wall Strcel politikáját támogató Daily Ma!| „Anglia a logliátu'só padban' című vezércikkében igy siránkozik: „A brit nemzet közösség országai véde'mének legnagyobb súlyát Anglia viseli, ennélfogva feltétlen jogunk van kövelein!, hogy mini egyenrangú társak vegyünk részt a nemzetközösséghez tartozó országok bármely véde'mi intézkedésében valamely harmadik hatalommal. Ausztrália és Uj Zélnnd követelte, hogy íega'ább angol meg figyelő legyen jc'en az értekezleten, az Egyesült Államok azonban e lcoezle ezt." A csendesóceánl szerző dés olyan kerítés — folytatja a lap — amely Ausztráliát és Uj Zélandot teljesen körülzárja és tőlünk elvű ! lasztija. Ez a nemzetközösségi országok egységének megtörése és ezt í cgyá'taián nem szereljük. Minden izünkben érezzük, hogy ez nem jó dolog." Ez nem cgyet'en 'apnak a keserű elszó ása. A ..Man-hester Guardian" melbörnej tudósi'ója arrö' ír. egyes ausztráliai lapok úgy értékelik a liono'u'ui értekezletei, hogv ..Angliának befogtak ? száját Hrnotu'u. ban" A7 angol lan tudósítóin a továbbakban az ausztráliai közvéleménynek ez amer'kajak által támo. ga'ott japán militarizmus megerö. södése miatt érzett félelméről ír, majd így folytatja: „Ausztrá'ia attól ls fél. hogy az a szerep, amit a hnno'ulu! tanácskozáson rákényszeritettek úgyis magyarázható, hogy e'árulta Angliát. Azt is fel'.eszk, hogy az Egyesült Ál'amok meggyőzheti Ausztrállát, támogassa Japán nyi atkozatát arról, hogy az csatlakozik a colombol tervhez. Ausztráliában úgy vélik, hogy ez elfog óhatatlan lenne az angol cégek számára, mert ezek félnek, hogy Japán a tervet arra használná fel, hogy behatoljon az ázsiai piacokra Ang ia kárára." Az eddigi nyugati sajfóje'entések túl azon hogy felfedik a Távo'ke. lettel kapcsolatos egyre mélyülő angol-amerikai ellentéteket — arra mutatnak: a csendesóceánl tömb „kiszélesítése egyelőre nem történt meg. Az amerikai imperialistáknak a csendesóceáni agressziv szövetséggel kapcsolatos mesterkedések terén döntő akadályt jelent ugyanis a nemzeti felszabadí.ó mozgalmak eró'södése az ázsiai országokban. Az ázsiai országok nem akarnak belépni ebbe a lámadó cscnde~óceáni tömbbe. Az angol-amerikai imperia. listák ellentéteinek kié czödése o'y történeti helyzetben következik be tehát, amikor a Icigázásra kiszemelt népek ön.udtta és békeharca eddig nem tapasztalt színvonalra emelkedik. Ez a tény valóban leküzdhetet. len akadá'y az imper'sfáknak a népek szabadsága és függetlensége ellen Irányuló agressziv tervei élőt1. CMTU