Délmagyarország, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-31 / 204. szám

VASÁRNAP, 1952. AUGUSZTUS 81 5 A mezőgazdasági technikum várja a fiatalokat Tanévnyitás előtt r 'A mezőgazdasági technikum Szegeden ebben az évben új tagozatot nyit. Ttavaly még csak kertészetet tanuÚak a diákok. Most öntözéses növénytermesztési tagozat is nyílik. Az iskola felkészült a tanulók fogadására, igyekeznek minden kényelmet biztosítani a tanulóknak, hogy azok gondtalanul éljenek, ne akadályozza semmi tanulásukat. A második emeleten elhelyezett kollégium bizonyltja ezt. Még ioly. nak a munkák: söprik, súrolják a folyosókat, az Ágyneműkre hófehér huzatokat húznak. Benyitunk a tanulószobába. Szép, világos terem, a nagy ablakok bőven szórják a napsugarakat. Minden csak úgy ragyog a tisztaságtól. A talon Lenin, Sztálin és Rá. kosi elvtársak arcképe: Lenin éppen beszél a Komszomol kongreszszusán, arra tanítja az ifjúságot, hogy tanuljon, mert a tudás hozza meg a boldog, biztos jövót. Rákosi elvtárs ír, talán e szavakat: „A tanulásban nem a kínzó munkát látom, hanem azt a szellem! tőkét, ami később dúsan fog kamatozni." Hogyan készüllek tel d tanárok Bz új tanévre? Az igazgató elvtárs, Bognár Imre Válaszol: — Tanfolyamokon vettek részt, ahol a pedagógia legújabb módszertanát sajátították el. Azonkívül tantestületünk két új fanárral bővült. Tavaly csak óraadó tanár tanította a történelmet, most van állandó történelemszakos és kertészszakos tanárunk. A géptani szertárban kicsinyített munkagépek sorakoztak, katonás rendben. A blolgógiai szertárban különböző preparátumok láthatók. Hosszú, vékony üvegekben szeszszel tartósított növényi részek, különböző íejlődési szakaszukban lévő állati magzatok láthatók. Herbáriumok, zöldségfélék magvaival telt üvegek sorakoznak a szekrények polcain. Egyik sarokban piros drapériával leterített asztalkán mikroszkóp áll, éppen zöld mosza. tot nagyít fel. Az ablak előtti állKísfilm készül a könyv finnepe előkészületeiről A híradó- és dokumentum fi'mgyár filmet készít a könyv ünnepe előkészületeiről. A film célja, hogy rávilágítson a könyv jelentőségére, megmutassa, milyen segítséget nyújt a jó könyv a dolgozóknak e munkábán. a tanulásban, kulturális színvonalú emelésében. A fel. vételek során a forgatócsoport megörökítette a csillebérci úttörőtábor fiataljait olvasás közben. A forgatócsoport 'agjai pénteken a budapesti üzemekbe látogatnak eí, ahol filmrevették a könyvtárak életét, a könyv ünnepe előkészületeit és felvételeket készítettek a könyvankétokról. ványon akvárium, melyben színes halacskák úszkálnak a vízinövények szerteágazó nyúlványai között. * A könyvtárban Vezekénvl Já- j nosné, magyar-orosz szakos tanár elvtársnő a könyvtárról beszél. A nyáron kormányzatunk jelentősen kibővítette könyvtárunkat — mondja. Kétezer könyv várja a tanulni, művelődni vágyó fiatalokat. K'nyitja a szekrények ajtaiait. Egyikben mezőgazdasági szakkönyvek vannak, másikban széoirodalmi könyvek, regények, verskötetek, i Egy szekrényben Lenin és Sztálin kötetei sorakoznak gyönyörű, barna kötésben. — Ezek nagyrészét most kaptuk. Van itt a tudomány legkülönbözö ágaiból... Ki mit szeret, azt olvas, tanul... A gondnok elvtárs hozza a hírt, hogy megjöttek a tankönyvek, meg a füzetek. Lám, ezekre sem kell várni íélévig, vagy negyedévig. Megkérdezzük, milyen lapokat lizetett elő a Technikum. — Tizenöt újságot és lolyóiratot fizettünk elő. A Iont ősibb na. pilapokat művészeti, ideológiai és tudományos folyóiratokat — válaszol az igazgató elvtárs. Majd a gyakorlati oktatásról beszél. — Tanulóinknak biztosítottuk a gyakorlat oktatást is. 715 holdas tangazdaságunkat államunk kibővítette 1365 holdra. Jelentős mértékben gépesítettünk, hogy a nagy. üzemi gazdálkodást minél tökéletesebben be tudjuk mutatni. A tangazdaság és az iskola vezetését egyesítettük, hogy a gyakorlati és az elméleti oktatás közt minél szorosabb kapcsolatot létesíthessünk. — A harmadik osztály gyakorlattal kezdi a tanévet. Már a lakóhelyet előkészítettük. Résztvesznek az őszi kertészeti növények ápolásában és felszedésében. Főleg paprikát szednek, mert abból van leg. több. De termeltünk őszi káposztát, kalarábot, céklát stb. Ebben az évben építkezünk. — Munkáslakásokat és istállókat építünk. Jelenleg ezek a légion• tosabbak. Elbúcsuzunk az iskolától, amelyben én is tanultam három évig. Arra gondoltam, milyen jó nekünk, fiataloknak, akik örömmel, gondtalanul tanulhatunk. Népi demokráciánk biztosítja ezt. S jövőre az iskolából kikerülő új agronómusok, technikusok visz. szahálálják a szinte mérhetetlen gondoskodást. (Erkij A szeg-tdi líéfizontuvészeU Itat kiállítása A Magyar-Szovjet Társaság kiállítási termében rendezte meg a szegedi Képzőművészeti Kör idei 'kiállítását- A kiállítás az 1950-ben alakúit kör hallgatóinak önálló munkáit mutatja be. A képek és szobrok — melyeket munkások és diákok készítettek, szemléltetően igazolja, hogy a szegedi Képzőművészeti Kör eredményesen valósítja meg a művészet propagálásának feladatát. A kíállífás mindenekelőtt a muhkáshailgatók fejlődését igyekszik bemutatni. Célja, hogy a tanulók munkáit fejlődésében szemléltesse. Kiállították tehát már a hallgatók első munkáit is, hogy a fejlődés jól érzékelhető lehessen. Szemlélteti a kiállítás a hallgatóság technikai jártasságát is: ugyanazt a témát többféle módon feldolgozták a hallgatók. Eiőször ceruzarajzot késztlettek, azután színvázlatot., majd pedig olajjal készítették el a képet. A kiá'Htás azonban nemcsak tamilmánvszerű képeket, hanem önálló kompozíciókat is bemutat. A képek témájukban igen változatosak, bemutatják az üzemi élet nem ecv jelenetét, az úttörők táborozásának egyes mozzanatait. A tájképek is megfelelően tükrözik vissza — a kidolgozásban is — megváltozott é'etiinket. A hal'gatók a legtöbb feladatot tehát helyesen oldották meg. Vtovázni kell azonban arra, hogv a hallgatók he vállaljanak magukra ereiiiket meghata-ló fe'ndafokaf. A Képzőművészeti Kör cé'in, hogv kisebb. de jól. mlPlas-ozünri kidolgozott képek alkotásával nevelje a hallgatókat, nem pedig az, hogy nagy feladatokat kevésbbé jól, vagv egyenesen rosszul oldjanak meg. A hallgatóknak tehát iskolázottságunkhoz alkalmazkodó feladatokat kell megoldaniok. Jót tükröződik a kiállított képeken azoknak a művészetpolitikai, művészettörténeti előadásoknak a hatása, amelyéket a Kör tanulói hallgatnak Megmutatkozik ez már a téma választásban és a kidolgozáson is, amely szerencsésen közelíti meg a szocialista realista ábrázolási módot. A kiállított képek tehetséges alko{ókat mutatnak. A sok jó kép közül kiemeljük Kakuszi József nagyigényű „Versenykihívás" című képé, Zombori László tájképtanulmányát, Rendes Vilmos „Női arcképét" és Karátson Edvin „Varróleány" paszteH-tanulmányát. Kár, hogy a jólsikerült képek kissé összezsúfolfan és rendezetlenül kerültek kiállításra s hogy a szobrok közül néhány túlságosan stilizált alkotás s nem mindig szolgálja a mai igényeket. Darvas József közoktatásügyi miniszter az első tanítási napon, szeptember másodikán reggel 8 órakor üdvözlő beszédet mond a Kossuth-rádióban. A Madách-utcal általános isk ©la VI. osztályának tanulói lelke© munkával díszítik Iskolájukat a tan évnyitó ünnepségre. Megyeri Tál pajtás virágdíszeket helyez a falra, Farkas József feliratot szegsz. Tihanyi Zala pajtás Solincz Józsefnek segédkezik. A Gépipari technikum tanulói a gépek előkészítésével készültek • tanév megtanítására. l'ál Sándor II. éves, Krlzsán József IV. éves, Tóth Mihály, Kasza Nándor IV, éves és C, Nagy Imre II. éves i<muiók lelkesen dolgoznak a gépek tisztításán. Hétfőn délután előadón a Pártohtatás Hasában a ssociáldemokratismusroi Propagandisláink, pártfunkcionáriusair.ik részére igen nagy segítséget nyújtanak a Pártoktalás Házában megrendezett előadások, amelyek igen fontos, a gyakorlati munkánkkal szorosam összefüggő kérdéseket tárgyalnak. A Központi Vezetőség legulóbi ülésén Horváth Márton elvtárs beszéde döntő feladatként állította elénk a klerikális reakció és a szociáldemokratizmus elleni harcot. A klerikális reakció aknamunkájáról, az ellene folytatott harc feladatairól az elmúlt héten hallhattunk igen értékes előadást a Pártoktatás Hazában. Most, hétfőn délulán 6 órakor fe szociáldemokratizimusról tart előadást a Pártoktafás Házában Pamuk István elvtárs, a Szegedi Pártbizottság agit, prop. titkára. Az előadás jelentőségét különösképpen mutatja az a tény, hogy Horváth Márton elvtárs a Központi Vezetőség ülésén elmondott beszédében fontos feladatként állította pártunk és minden dolgozó elé a szociáldemokratizmus elleni harcot. Az előadáson propagandisták és pártfunkcionáriusok feltétlenül vegyenek részi. INDU1ÁS Irta: Somtai László Mákra Sanyinak esak a vonaton jutott eszébe először az írás, amit anyja, a kesébe nyomott, mielőtt elbúcsúztak volna. Előző este együtt ült a család, s meg az öreganyja — aki már nyolc éve nem. látott, s nem is igen szeretett beszélni —, még ö is megszólalt. — Aztán úgy ne jéirj, mint szegény apád harminc esztendeje, amikar bevittük a papi iskolába. — Nem, nem járok úgy — hajtogatta megnyugtatásul, pedig a mai napig sem tudta, hogy is járt hőit az apja, aki néha borús kedvvel emlegette a paptanárokat, Reggel az'án, ahogy Nagy Juliskával, meg Csaplár Ferivel és Juliska anyjával felkászálódak a kocsira, amely a vasútállomásig beviszi őket, az anyja a kezébe nyo. mott egy megsárgult papirost. — Nézd, kisfiam, apád, aki urasági kocsis létére is mindig szerelte a betűt, írni, olvasni soka' szokott, tmgyta rád ezt az irásl. Ebben az áll, hogyan járt, amikor tíz esztendős volt, s az apja bevi'te a papi iskolába tanulni. Meghagy'a szegény, amikor a bika összetaposta, hogy jól őrizzük meg, s ha már megérted, adjam neked. Ez az örökséged. Zsebébe gyömöszölte, de keveset törődött vele. A feje tele volt most új képekkel és gondola'okkail. Nagy útra indul. Tanulni akar. Június ban a vizsgán kitűnően feleltek meg ők hárman, as általános iskola nyolcadik osztályos anyagából. Most hát tanulni akarnak, mennek be a gimnáziumba. Tanár, orvos, vagy mérnök lesz belőlük. Igen, új életre teszik az első lépéseket. A Makra, Nagy és Csaplár-család új ágat hajt; ők ezek az új ágacskák hárman, s a rajtuk keresztül feláramló nedvek vastag törzselcct duzzaszüanak majd. Mert ez a világ sora, új életek, friss erök faleadása. A megye székhelyén még sohasem járt, igaz, a szomszéd' falun kívül alig is valahol. Hárman ül nek a vonalban, időnkint egymásra néznek, ilyenkor mélyebbet lé lekzenck, de mosolyra alig fakad az ajkuk. Szorongás ez inkább, ami bennük bujkál. Milyen is lesz hát az az új élet, ami rájuk vár? Hogyan néznek rájuk a városi gyermekek, akikről eddig keveset tudtak. Szóbaállnak-e majd velük, a falusiakkal? Mellétünk kukoricatáblák maradoznak el. Kissé fonnyadtak, úgy látszik, erre kevés esett. Aztán szőtök. Végeláthatatlan szőlők és gyümölcsösök. Őszibarack, dió. Tele terméssel. Egy nagyobb állomáson másik vonatra szállnak óit Vidám fiatalok közé. Nagyobbacskák, s ahogy rövidesen megértik, diákok, diákleányok ök is. Tele velük a kocsi, de vidám hangjuk harsogása és meleg kacagásuk szinte feszegeti a kocsi falát. Sztálinvárosból jönnek. Feketék, egészségesek, ömlik belőlük az élmény. — Képzeljétek, hogy kapkodott a Tamás, amikor vasárnap reggel nem találtá a cipőjét! A Gyuszi dugta el... A másik sarokban fehérfogú le. ány vitte a szót, — Az első napok után nem vesztettük el a kedvünket. Nahát, ha a Vajda-brigád termelni tud 112 százalékot, mi sem maradhatunk 100 alatti Nem mondom, verejtékeztünk, de mennie kellett! A harmadik héten mi győztünk. 131 száza, lék let fi Az egyik obiaknál két komoly, arcú fiú vitázott, hogy mit vegyen a 160 forinton, amit keresett. — Nekem ruha kellene. Képzeld, milyen boldogság less először felhúzni azt a sötétkék ruhát, amit az én kezem munkájával kerestem!... Makra Sanyi feje zúgni kezdett. Ezek volnának a városi gyerekek? Ezek dolgoztak a nyáron, akárcsak ö! Igaz, ő kapált meg markot sze. dett, de kenyeret kereseti, akár ezek, termelő munkát végzett. Még jobban elámult az ál'omáson. Zenekar játszott, a sztálinvárosiakai üdvözölték, szónok is volt, aztán átad'ák a szülök ölelő karjaiba. Ekkor odalépett hozzájuk két vörösnyakkendős úttörő, — Pajtások, ti a Dózsa-kollégiumba jötte'ck? A gimnáziumba. Bokádról jöttök, ugye? Titeket várunk. Adjátok ide a csomagokatl Hiába szabódtak, hogy ők viszik, nem adják, kivetüék a kezükből, egy kiskocsira tették, ahol már volt egy csomó holmi. Mert kiderült, hogy a htit ügyes pajtás, vagy tíztizenkét leendő kollégistáit kifogott as utasok kösül^ - • — Itidu'junk, pajtások, mert kihűl a pörkölt!. .. • Makra Sanyi sokára tudott elaludni. Feszíteüte fejét a sok átél élmény. Különösen két dolog fur. ká-Ua. Az egyik az apja levele volt, amelyet lefekvés előtt mégis elolvasott, A másik meg az, hogy as épület ugyanaz a papi gimnázium épülete, amelybe harminc éve as apját is behozták. Igaz, hogy ebben a szobában, az ö ágyuk helyén akkor papi társalgó volt, az apja meg egy csiznvadb családnál aludt az olajt a három hónap alatt, amíg gimnazista volt. De a tantermek, ahogyan vacsora közben egy nagy. diák mesélte, ugyanazok, mint akkor. A vacsoránál különben volt alkalma meggyőződni, hogy a kollégium lakói csupa hozzájuk hasonló falusi meg munkás gyerek. Félálomban is folyton az apja álul naplószerűen írt levél egyes részleteit látta. Lá'ta apját ugyanezeken a lépcsőkön, folyosókon, díszteremben. Látta Cserna tancrr urat, aki a sekrestyében felpofozta apját, mert elkésett a ministrálásról, amihez semmiképen sem füll a foga. Aztán látta öt a tanteremben, ahol minden gyermeknek megvolt mindemiféle felszerelése, finom körzője, különféle háromszögvonalzója, fém szögmérője, csak neki nem. Mert öt az édesanyja 3 forint 50 krajcár zsebpénzzel hagy'a itt, amikor szeptemberben behozia a esizmadiáékhoz. Elképzelte, ahogy az apja könnye ráhullott a legelső rajzára, amelyen piros ceruzával vastagon írva ez állt: Hát téged honnan szalasztottak?!. .. Honnan szalasztották? Hát onnan szaI lasztották. ghol belegebedf az ember a robotba, s ahol megunta végtére, hogy mások kapcairomigya legyen, s ha a maga élete már odavolt is, megpróbálta legalább a gyermekéi megmenteni... Honnan szalasztották? Onnan, ahol a kenyéNercmtö Jánosok minden évben új magot vetnek és aratnak... Makra Sanyi álmában végigszenvedte a; apja három hónapját, amit ebben a vastagfalú épiUo.ben átélt. Izzadtan ébredt, és a marka ökölbe volt szorítva. As ablaknál állva munkába siető munkásokon akadt rne-g a szeme. Azokon, akik az agyontaposott apja helyéül odaütöttek. Makra Sornyi tudta: most másképp kell ütni. S hogy miképpen, azt hamarosan látni kezdte. Gyorson megmosakodott, öltözködés, reggeli, s be a dísz'erembe. Kdlfelényílt ifjúerdő fogadja őket, elsősöket, a nagyobb, öregebb diákok mosolygó arca, harsány éljene. S ök negyvenen, az újoncok, piruló arccal állták ennek a szeretetnek a melegét. S aztán a beszédek. Mindenegyikben megemlékeztek róluk, de különösen az igazga'óé volt okos és megindító. Utána be a tantermükbe. Vadonatúj könyvhalmaz várt rá a padon, vonalzók meg a fém szögmérő is. Megint az apja levele julott az eszébe, és sírni szeretett volna. Most nagyon szerette volna, ha élne az apja, itt volna mellette, a ke. zét fogná, és odavinné ragyogó, hálás szívvel Sztálin elvlárs képe áld, amelyik a falon éppen vele szemben van, s amelyik mintha reá mosolyogna. De így csak oldalt, nyúlt, és Csaplár. Feri kesét szőritogn mesk