Délmagyarország, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-24 / 172. szám

f CSÜTÖRTÖK, 1952. JULIUS 24. 5 Pusztamérgesen megértették: első as állam érdeke A község 52 százalékig teljesítette évi kenyérgabonabeadási tervét A legkisebb szélre csak úgy röíesög a futóhomok az ember foga alatt. Egy erősebb szél porfelhőt kavar már a szántóföldeken is. Ha valahol, hát itt biztosan rossz termésről beszélnek az emberek — gondoljuk, amikor a község határát járjuk. A valóság azonban egészen más. Ebben a községben nyoma sincs a „rossz termése-hangulatnak Mi az oka ennek? Vájjon kivételes területe ez a község a megyének, ahol égi csoda folytán valami rend-' kivül jó termés volt? Nem, csodák nincsenek. „A csodát"' a pusztamérgesi pártszervezet és tanács valósította meg. A községben 114-en csépeltek el hétfő estig. Száz százalékban teljesítette ebből a 114-ből beadási kötelezettségét 67, részben 17, egyelőre nem teljesített 30. (Ez a harminc azokból a dolgozó parasztokból adódik, akik hétfőn csépeltek). Tehát elmaradás úgyszólván még nincs. A tanács még egyetlen esetben sem kényszerült arra. hogy akár csak öt százalékkal is felemelje valamelyik kés'ekedő dolgozó parasztnak a begyűjtési kötelezettBégét. A község gabonáját 50 százalékban csépelték el eddig, a község begyűjtési tervét azonban már 52 százalékra teljesítette Pusztamérges dolgozó parasztsága. Mondanunk sem kell, hogy a száz százalékos teljesítés mellett, illetve a begyűjtési mozgatom élén a száz százalékon túheljesítők álltnak. „Császár Józsefné 151, Nacsa János 125, Csóti István 180 százalék" — hirdeti büszkén a dicsőségtábla a pusztamérgest községháza falán. Ők azok, akik az egész község érdekét a legjobban képviselik. Mi a gyorsbeadús titka? Bará(h József községi párttitkár elvtárs állandó összeköttetésben van a cséplőgépek népnevelőfelelőseivel. Három cséplőgép van a faluban, az egyiknél népnevelőfelelős Zágoru Gyula, másiknál Kovács Gyula, a harmadiknál Vödrédi István.' A párttitkár elvtárs szinte naponként lálogaja a három gépet de emellett mindhárom géphez még külön három úgynevezett összekötőt szerveztek; Fa kas Kálmán, Gyuris .Jánosné és Zsolnai Jánosné személyé, ben. Az „összekötők" naponként újságot s az újságok mellett érveket, módszereket s a párttitkár Irányítását ís kiviszik a cséplőgépek népnevelőihez. Mint a párttitkár meghosszabbított karja működnek ezek a „népnevelő összekötők". A mezőőrök ugyanis minden este kötelesek a tanácshoz behozni a cséplési eredménylapot. A tanács ebből megállapítja, hogy ki csépelt el és ebből hányan adlak be. Ha valamelyik dolgozó parasztnál „zökken a szekér', azaz rúd jávai nem a begyüj tőhely felé áll, akkor a népnevelő összekötők máris értesítik a cséplőgépek népnevelőit, akik azonnal felkeresik a dolgozó parasztot (hiszen legfeljebb a szomszéd tanyába húzattak még ál) és figyelmeztetik hazafias kötelezettségére. E baráti szóra eddig még minden dolgozó paraszl hallgatott. Pusztamérgesen mindenki kiveszi részét a begyűjtésből; a DISZ, az MNDSZ, az összes tömegszervezetek. Az MNDSZ-asszonyok hétfőn cigarettával, málnaszörppel, sörrel felszerelt küldői tséggel keresték fel a három cséplőgép dolgozóit és megmondták nekik: — Láthatjátok az asszonyok aján. dékaiból, hogy a falu jó szívvel van irántatok, de arra kérünk benneteket, mindenkit figyelmeztessetek arra, hogy első az állam érdeke, AZ ELSŐ CSÉPLÉST A HAZÁNAK Gabonabegyüjtés Albániában Mondiák el a cséplőgépeknél dolgozó népnevelők: A kulák míadannyíónk ellensége, békénkre, nyugodt életűnkre akar forni Ellene küzd, aki a cséplőgéptől adja be gabonáját „Ha idejében betakarítottál, nyertél. ha elkéstél a betakarítással, vesztettél" — olvashatjuk Sztálin elvtárs szavait a rókusi szérűskertben a motorház falára szegeit plakáton. Sztálin elvtárs szavai világító fáklyaként vezették dolgozó parasztjainkat az aratási és behordas i munkában és vezetik most a cséplésnél és begyűjtésnél is. Döntő ütközet folyik most a szérűkben, mert igazán csak az a gabona a gazdáé, amelyik már a zsákokiban tós nem kint a szérűskertben az asztagokban van. A csépléssel viszont szorosan összefügg a begyűjtés, hiszen ma már törvénnyé vált a gépek mellől való beadás teljesítése. Színes plakát hívja fel erre dolgozó parasztjaink figyelmét- Rajta felirat: Ötéves tervért, a békéért! A csép őgéptől a begyüjtií helyre a gabonát! Erről beszél Kószó Beto gépkezelő is, a várakozó parasztoknak. Ismerteti a beadás jelentőseget, ezt hogy a beadás teljesítése minden dolgozó paraszt számára hazafias kötelesség, mint az üzemi dolgozók számára a tervteljesítés ismerteti velük a begyűjtési rendeletet felolvassa nekik egy-egy foltosabb pontját- Olvas nekik a napi újságból is, hogy lássák a csepeltetők, akik előttük csépeltek, nemcsak teljesítették a beadást, hanem többségük jóval túlszárnyalja az előirányzatot. Ezt bizonyítja a be. járatnál lévő verseny tábla is, melyre Bakacsi Ferenc és Várnagy Antal né nevét írták ki. Nevük mellé írt számok hirdetik harcos, öntudatos tagjai a béketábornak. Bakacsi Ferenc 209, Várnagy Antalné 166 százalékra (e|jesítet|e árpa. beadási kötelezettségét. Nagy feladat vár napjainkban a Cséplőgépeknél dolgozó békebizottsági tagokra, népnevelőkre, az ő jó felvilágosító munkájukon múlik, hogy dolgozó parasz' jainll; tisztán lássák, a beadás teljesítése saját trdekük mert az ő javukat is szolgálja- Nem e'.ég csupán az, hogy teljesítse egy-egy dolgozó paraszt a beadását, fontos, hogy érezze: ez. zel elősegítette fejlődésünket, ötéves tervünk megvalósítását. Éreznie kell, hogy mind azért, amit a felszabadulás óta, az eimuti évek folyamán kapott, neki is fizetnie kell, adóssága van államunkkal Kzemiben, melye; beadási kötelezettségének túlteljesítéséével tud csak törleszteni. Dolgozó parasztjainknak érezniök kell, hogy minden zsák búzával népgazdaságunkat, a béketábort erősítik- Ha ezzel tisztában vannak, akkor szivesen adják első gabonájukat a nép államának és úgy felelnek, nitat Kosóczlki Lajosaié Kulcsár elvtársnőnek: Szivesen be dom gabonámat, hisz annyi kenyeret, l'sztet vásá. rolhat mindenki szabadon, amennyi szükséges. Bezzeg nem így felelt Bozóki András Pálfi-uteai kulák, aki nem akarta aláírni a beadási kötelezvényt, azért mert keveselte, ami megmarad neki. Nam tagadják meg önmagukat a kulákok itt a 5zérű£feertbe» sem. Táfisi Mihály Boros József-utcai kulák, Bozóki Andrással együtt megtagadta a cséplőgép vontatását. Nem arra valók a lovaink — mondo'ták —, hogy gépet húzassunk velük és tönkre menjenek, húzzák el az emberek, az 6 feladatuk, ezért kapják a fizetést. Csak amikor látták, hogy a szérű csősze a Dózsa tszcs-hez akart segítségért fordulni, ami költségbe kerülhetett volna nekik, akkor fogtak neki a vontatásnak. De neansok köszönet volt benne. Például a gép falán lévő versenytábla lerepült az „óvatos" vontatásnál és még bele is rúgtak „illetékes" lábak úgy, hogy három darabba esett. Tápai Mihály kulák azonban nem elégedett meg a reggeli hercehurcával, egész délután ott lábatlankodott a munkások között es egy-egy gúnyos megjegyzéssel .-jutalmazta" szorgalmas, fáradtságos munkájukat. Kifogásolta a kazal, rakók munkáját, semmit sem tolóit jónak, megfelelőnek. A dolgozók közül „em egynek ökölbeszorult a keze, hogy belevágjon a gúnyosam vigyorgó kövér arcba, mert csúfot igyekezett űzni tf&öUik. Államunk határozatát semmibe vette Tápai Mihály kulák, mit őneki a felhívás: a cséplőgéptől a begyűjtő-helyre. A gabonáját már csak azért is először hazavitte és csak másnap szállította a begyűjtőhelyre, hogy megmutassa, neki nem számít a rendelet. Népnevelőinknek a szérűskertekben be kell mutatniok dolgozó parasztjainknak ezeket a kuiáko-kat, akik saját lovaikat többre becsülik, mint a becsületes munkás embereket. Ugyanakkor nem tartják be kormányunk rendeletét, hogy hacsak egy napra is, de hátráltathassák a begyűjtés ütemét. Dolgozó parasztjatok egy részét is igyekeznek befolyásuk a!á vonni- „Ne vidd be a gabonát, ráérsz vele ne hallgass senkire", súgják a fülükbe és később jót nevetnek rajtuk, amikor ezeknek a megtévedt kisparasztoknak 5 százalékos felemeléssel keli te'ljesíteniölk beadási kötelezettségűket, A rókusi szérűskert gépkezelőjének és cséplőmunikásainak tovább kell folytatótok a harcot a begyűjtés sikerének biztosításáért. Felvilágosító munkájuk során használják fel a kulákok leleplezését, mutassák be dolgozó parasztjainknak, hogy a kulák mindannyiónknak egyformán ellensége és békéinkre, nyugodt életünkre tör. Ellene küzd az, aki a cséplőgéptől adja te gabonáját. Albániában pezsgő, lüktető len. dülettel folyik a szocializmus építése. Az üzemek, a gyáraik dolgozói előirányzataik túlteljesítésével harcolnak azért, hogy meggyorsítsák az ország iparosodását s hogy egyre több és olcsóbb iparcikkel lássák el az ország dolgozó parasztságát. A szocializmus építése a munkásparaszt szövetség állandó erősödése jegyében nagy léptekkel halad előre. Ennek a szövetségnek a szilárdságáról tanúskodik a dolgozó parasztság lelkes versenymozgalma is a gabonabeadás haláridöelötti teljesítése érdekében. Minden faluban, minden szérűn olt találjuk a jelszót: „Az első cséplést a hazának!" S ez a jelszó nap mint nap eleven valósággá válik. A megrakott szekéreorok már a szérűről indulnak a begyűjtő állomások felé. „Békekaravánok" A begyűjtési versenyben ragyogó példái mutatnak a termelőszövetkezetek. A kozarei (Lusnya-körzet) termelőszövetkezet például június 18-án kezdte meg a cséplést és másnap reggel már 300 mázsa búzát indított el a begyűjtő állomásra, maradéktalanul teljesítve kötelezettségét. Nagyszerű példáját' -adja lángoló hazafiasságának az ország egyénileg gazdálkodó parasztsága is, Berát körzetében például már a cséplés első napjaiban 16 ,Jaékekaraván" indult el a szérűkről. A körzetben Drasovica és Kis-Tapia falvak dolgozó parasztjai járnak az élen, akik határidő elölt befejezték az aratást, a behordásf és az első napokban már 150 egyénileg gazdálkodó paraszt teljesítette az állant iránti legelső kötelességél: a gabonabeadást. A kél faluban a dolgozó parasztok már 34 mázsa gabonafelesleget is felajánlottak meg. vételre az államnak. Gyirokásztra körzetében Stepezi falu dolgozó parasztjai begyűjtési versenyre hívták ki a körzet valamennyi dolgozó parasztját.. Albániában az utakon ma mindé, nütt vidám nótaszó fogadja a járókelőt. Vörös zászlókkal, virágokkal feldíszített 6zekérsorok, „békekaravánok" viszik a gabonát a be. gyűjtő állomásokra. A szekerekben ünneplőbe öltözött férfiak ós nők, akik a falu dolgozóinak harcos üdvözletét adják át a városi munkásoknak. A vásárhelyi iszc§-k közűI a Somogyi Béla tszcs szállította be elsőnek a gabonáját a cséplőgép mellől Július 22-én, kedden délután 5 órakor a vásárhelyi tszcsk közül elsőnek szállította, be a Somogyi Béla. tszcs a gabonát. A Somogyi Bélatszcsnek a beadási kötelezettsége összesen 336 mázsa 88 kiló volt, amelyet egyenesien a cséplőgép fa. rálól viít be. A tszcs takarmánygabona beadási kötelezettségét is 80 száza'ékig teljesí elte 23-án, szerdán estig. A szállítmányt a sándorfalvi gépállomás felvirágozott vontatója az Atka szigetről szállította be az algyői termény forgalmi raktárba, A Somogyi Béla.tszcs tagsága nagy lelkesedéssel adta oda gabonáját az államnak, mert mint mondották, jól dolgoztak, jó termés volt, és nemcsak a kenyerük, hanem a vetőmagjuk is biztosílva van. A cséplés lovább folyik és amit ezután csépelnek, az már a saját raktá 'ukal gazdagítja. A tszcs átlagtermése 8 mázsa, de van olyan területük is, ahol 9—10 mázsa termett holdanként. — Büszkék vagyunk arra —mondotta a tszcs elnöke —, hogy eleget teszünk kötelezettségünknek és hozzájárulunk országunk kenyerének biztosításához. Ezzel saját életszínvonalunkat is emeljük. Taposta és villával verte a kévéket9 rozzsal etette lovait Baranyás József nagyszéksósi kulák Átadták az ügyészségnek A röszkei ha-tárban, a nagyszéksősi-dülő 305. számú tanya környékén lakó dolgozó parasz ok az elHárom száza'ékért csépeltünk... Váltás van a cséplőgépnél. Az etetők is helyet cserélnek fenn a gép tetején. Magas, szikár ember lépdel lefelé a létrán. Leérve megá'l, tele tüdővel szívja magába a tiszta esti levegőt. A porvédő szemüveget kalapjai alá tolja sze. mérői, arcáról letörli a port és megvidul a beszélgetők felé. Farkas Kálmánnak hívják. Ö a rókusi szérűben dolgozó csép. löbrigád legöregebb tagja. 62 éves, de nem látszik meg mozdulatain. Fiatalosan végzi munkáját, ö a lelke a csapatnak. Szeretik is mindanynyian. Különösen Ge. ra András, a fiatal traktorista, aki, ha csak teheti, mellette van állandóan, még a gép tetejére is felmegy utána. Megkérdezik tőle, mióta dolgozik cséplő, gépnél? Gondolkodik, számolgat. — Hál lehettem 18 éves, de le. hei, hogy még fiata. labb is, mikor 1907ben, vagy 908-ban először géphez kézültem — felel nagy sokára. — De nem ilyen cséplés volt akkor, mint most, nem sok értelme volt abban az időben, a myjiliánk. nak. Nem részre csépeltünk akkor, emlék, szem, 20 koronáért dolgoztunk egész hó. napban. A Horthy-világban sem volt több a fizetség, kapcsolódtak a beszélgetésbe a bódé mellett vacsorázók. Akkor már részt kap. tunk a gépnél, de nem sok köszönet volt benne. Nem volt kiszabva, mennyi jár a részes munkásoknak és minden géplulaj. donos a kulákok szájaíze szerint úgy szo. rította le a járandó, ságot, ahogy éppen akarta, A cséplőmunkások részéből levont a gazda, levont a géptulajdonos, mig végül a két-három százalékos géprészt könnyen hazavittük a cséplés befejezésekor. Örül. heftünk, hogy három száza ékért csépelhettünk. — így volt az — bólogat Farkas bácsi is. — Nem is szive, sen beszélek a mult. ról — fűzi hozzá —, mert a vígságot szeretem és a múltban bizony nem sok vigadni valónk volt, különösen cséplés idején. Hitványul fizetlek nekünk akkor. Komoly arccal néz maga elé, látni, gon. dolatai messze járnak a múltban. 10—20 éves régi képelc jelentek, vonultak el emlékezetében. Látja az urasági ispánokat!, akik kancsikával jár. tak a cséplőmunkások között és szitkozódva, vadul ordítoztak, ha egy-egy percre megálltajc a pert kifújni tüdejükből. De mindez a múlté. Szeme Gcra András napégelle arcára lé ved. Elmosolyodik, látva a gondtalan, vi. dám arcot. Feledi a multat, hisz most már jó, mint maga is mondja. Jól érzi magát itt a fiata'ok között, mert látja, sze. rétik, megbecsülik jó munkájáért. Ö maga is úgy érzi, megfiatalodott ezekben a napokban. Beszélgetés közben mindjobban r(stCj a távi léi d l t szik a villanyok fénye, a Textilművek vörös csillaga. Villamos szalad el a szérűskert mellett, hangos csilingeléssel kö. szönti a dolgozókat. Mindannyian felfi. gyeinek a hangra. Hisz ez is szépülő életüket hirdeti, az ő kényelmüket is szolgálja. (Szalma Rózsa.) mult napokban szokatlan jelenségre lettek figyelmesek. Ebben a tanyában lakik Baranyás József kulák éa fia. Egyformán nevezetes emberek eirefelé az idősebb és ifjabb Baranyás is. Ha róluk beszélnek a dolgozó parasztok, ritka eset, hogy ne használják a rájuk ragasztolt előnevet, iszákos és verekedő Baranyásoknak említik. Híresek ők a kö.ekedésről, a fenyegetésről és a boszszúáll-ásról. Ezt az utóbbit, hogy bosszúállók, különösen maguk igyekeztek terjeszteni, hogy rettegésbe tarthassák, megfélemlíthessék a dolgozó parasztokat. Nem egyszer hangsúlyozták a dolgozó parasztok előtt, hogy eljön még az ő idejük. Ez) a mondásukat igyekeztek alátámasztani itt, a Tito-halár men'én kieszelt rémhírekkel s ezt összekapcsolták azzal, amit ők szeretnének, hívek a makkal álmodó éhes disznók hagyományaihoz. A Baranyások terve nem járt sikerrel. Éppen szájaskodásuk miatt fordítottak aztán nagyobb figyelmet rájuk a dolgozó parasztok. Fokozott éberséggel néztek a körmükre, mert látták, mi az igazi céljuk Baranyáséknak és társaiknak, mii akarnak visszahozni. Látták, hova kacsingatnak, mint mentő-angyalukhoz. A dolgozó parasztok gyűlölettel, Baranyásék áhítattal emlegették Titóék nevét s estelenkint, ha bezárkóztak a tanyába, a különböző cselszövések gondolatával feküdtek és keltek, de az éjszaka leplét felhasználták arra is, hogy kárt okozzanak a dolgozó népnek. A tavaszi munkálatokat nem végezték el időre, úgyszintén szabotállak a nyári munkákat is. Munka helyeit a régit sírják vissza, miközben öklüket rázták a szomszédok felé, akik többnyire termelőcsoport- agok és egyénileg dolgozó kis. parasztok. Haragszanak rájuk Baranyásék, me t nem dolgoztathatják őket szár.azkenyéren, m-e. t nem megy hozzájuk senki semmiért. A néppel és az állammal szembeni feneketlen dühükben addig haladtak, hogy egyszerűen a kenyérgabonát a lovakkal etették, A kenyérgabona ilyenformán történő megsem-i misítése mellett azonban csavaros eszükkel egyéb aljasságot is kifundáltak. *— Mi megörzünk minden szem gabonát — magyarázlak és ezt bizonygatták azzal is, hogy hordás közben pokrócot terítetlek a kocsi aljára. Ez helyén és rendjén való is, de Baranyásékat ismerve, senki sem gondolta, hogy tisztességesszándékkal cselekedett így. Hivalko. dásukra felfigyeltek a környékükön lakó dolgozó parasztok. Gyanújuk nem volt alaptalan, csakhamar ki. derült, mit takar a nagy hang. Az öregebb Ba anyás adogatta kocsira a kévét, a fiatalabb túlzott buzgalommal taposta a kalászokat és je. lentőségteljesen vert rá minden kévére néhányat a vasvillával. Egyszóval „előcséplésl" végeztek hordás közben. Otthon aztán az udvarban jól megrázták sorba a kévéket s így hullott a szem a pokrócba és került onnan a zsákba, Mig kinn a halárban a két Baranyás folytatta ezt a műveletet, odahaza az asszony a tanya udvaron szelelgelte a kicsépeli gabonát. Mikor rajtakapták szólni is alig tudott zavarában. Mentegetőzésként sipítozta, hogy kevés az a mennyiség, ami megmarad a háztartásra, így akart hozzájutni egy kis pótlékhoz. A röszkei, nagyszéksósi dolgozó parasztok tudják, milyen célra akar. ta fordítani a pótlékot. Elsősorban az államot károsította meg vele, azután pedig drága pénzen akarta továbbadni a gabonát. Az öreg Baranyás az állatokkal való gabonaetetésre is talált „kifogást". — Nem volt mit adni a lovaknak próbálta magyarázni, miért etetle rozszsal állatait. Csaik a vak nem látja Baranyásék tanyáján, hogy a rozson kívül még más takarmány is van. De úgylátszik az öreg Baranyás talán még akkor sem venné észre az egyéb takarmányféleségei, ha a szemét ütné ki. Ettől ugyan már nem kell tartania, mert már jó helyen van. Senki sem okozhat büntetlenül kárt államunknak, a dolgozó népnek Éppen ezért a Baranyások sem kerülhetik el méltó büntetésüket, At. adták őket az ügyészségnek.