Délmagyarország, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-31 / 178. szám

f CSÜTÖRTÖK, 1932. JULIUS 31. 5 Vladiszávlyev Pájó és délszláv paraszttársai éberen őrködnek a szőregi vártán iA» újságíró jegyzeteiből) A napokban Szőregen.' jártain — ebben a seép határmenti köz­ségben. A tiszta utcákon sok csi­nos parasztház s az a lendületes munka, amit láttam, már az első percben kellemes benyomást keltett. Elbeszélgettem jó néhány dolgozó paraszttal is, magyarokkal, délszlá­vokkal egyaránt Különösen az ér­dekelt: hogyan folyik üt a jövő évi kenyér nagy csatája? A beszélgetés alkaknával meggyő­ződtem róla, hogy Szőreg sziláid bástya a Tito-határ szélén. A Via. dissávlyev Pájók, a Popov Lübomi. rok, a Sztrojkav Radonávok, a Vla­diszávlyev Milámnék, a Mendebaba Krisztifornék ugyanolyan jó kato­nái a szőregi végvárnak, mint a Kozma Józsefek, Lakatos Péterek, Dóczi Jánosok. • VT ladiszávlyev Pál 11 holdas dél­* szláv dolgozó paraszttal, az I. típusú Béke-tszcs elnökével, a ta­nácsházán ismerkedtünk meg. A községben mindenki csak így szó­lítja: Pájó bácsi. Pájó bácsi azért jött most a ta­nácshoz, hogy megtárgyalja: a Béke-csoport mikor és hány kocsit küldjön segítségül az egyik szomszé. dos csoportnak, mert annak éppen most van nagy szüksége igaeröre. így van ez: mióta közösen gazdál­kodnak a szőregiak, azóta jobban se­gítik, támogatják egymást. A Béke-csoport jelenleg az l-es típus szerint gazdálkodik, de — amint megtudtam Vladiszávlyev Páltól — mostanában már egyre többen beszélgetnek arról, hogy ha­marosan átalakulnak III-as típu­súvá. — Megnőttünk mi már annyira, hogy hozzáfoghassunk a fejlettebb termelési módhoz is! — ez Pájó bá­csinak a véleménye. Esténkónt, ami. kor összejönnek az I. típusú tszcs tagjai, Pájó bácsi eldiskurál velük a III-as'típus előnyeiről. Először Ko. szó Mihály, Dóczi János és Sztoj. Jcaio Radován helyeselte az ötletet, de azután mindenki pártolni kezdte a javaslatot. Ismerik Pájó bácsit, nem "mond nekik soha rosszat; amit ta­nácsolt még paraszttársainak, an­nak mindnek hasznát vették. "példaadó jó gazda Vlediszáv­lyev Pál. Most ez idén is el­sők között tett eleget gabonabe­adási kötelezettségének. Szerdán csépelt el. 6zerdán már be is adta a 7 mázsa 27 kiló gabonát. Ez az állam jussa! — mondotta. — Ezzel nem lehet számolgatni, hogy vigyük, ne vigyük. Az állam iránti köte­lesség mindent megelőz. Ha a gyá­rak, üzemek dolgozói példát mu­tatnak, nekünk parasztembereknek sem szabad elmaradnunk. * J) élszláv 16 holdas középparaszt Popov Lyubomir is; az I. tí­pusú szövekezet jó harcosa, aki szintén megértette a beadás fontos­ságál. Hétfőn csépelt el, de már előzőleg biztosította magának a zsákokat, nehogy fennakadás álljon elő a beadás teljesítésénél. — Az a helyénvaló, ha nem pi­hentetjük a cséplőgép közelében egy percig sem azt a búzát, ami az államnak való — mondotta. Csakugyan így is cselekedett. Ezen­kívül az elmúlt hetekben egy 140 kilós hízót is beadott a második félévi kötelezettség teljesítésére. — Most van az ötéves terv dön­tő esztendeje" — vélekedik Popov Lyubomir. — Többet dolgoznak az ipari munkásaink, több élelem kell nekik. ha jól támogatjuk az álla. mat, az állam is jobban tud ben­nünket támogatni. • 17 lbeszélgettem Szőregen Viadi. szávlyev Milánnéval. Férje már III. típusú csoportban gaedáí­kodik. Vladiszávlyev Milánné szer­fölött büszke 16 erre-, büszke első­sorban azért, mert férjének jelen­leg 350 munkaegysége van, ami nem kis dolog. — Mire elérkezik a zárszámadás napja, eléri Milán az 500 munka, egységet is" — mondja határozot­. tan. Hogy jól dolgozott Vladkzáv­| lyev Milán addig is, annak már a mult esztendőben 6em vallotta ká­rát. Tizenkét mázsa búzát, hat má­zsa árpát, 65 kiló cukrot, két kiló finom törött paprikát, 16 liter ola­jat ós sok más terményt kapott az évvégi juttatás alkalmával. Saját tehenük, három disznójuk és egész sereg aprójószáguk van. Tegnap ig csirkepaprikást ettek és utána jó vörösbort ittak, , 17 z a néhány példa bizonyítja, J hogy a szőregi délszláv dol. gozó parasztok megértették: mit jelent az egész országnak a begyüj. tési munkák sikere, s mit jelent az, ha közösen, összefogva, fejlett mó­don gazdálkodunk. A nagy alföldi községet elborít­ják a zöldbeborult fák. Mélyeket lélegzik itt a föld, szinte érezni le­het, hogy Szőreg ezeken a forró nappalokon, ezeken a kék nyári es­téken még közelebb jut a szocializ­mus megvalósításához. II.,I ! , ! Vdss György Levél GörSmböly-TapoIcáról A Magyar Népköztársaság biz­tosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogát, E jogot a Magyar Népköztársa. ság a törvényes munkaidő, a fizeté. ses szabadság és a dolgozók üdülé­sének megszervezése útján valósítja meg. (Alkotmány 46. §. 1. 2.) Még Szegeden többedmagammal elhatároztam, hogy ezévi szabadsá­gom a Bükk hegységben töltöm. Jártam már ott a Horthy-idökben; azt akartam most kartársaimmal együtt megnézni, hogyan változott meg arrafelé a világ. Ahogy Miskolchoz közeledtünk, már a vonat ablakából látszottak a hatalmas építkezések. Egy nagy téglagyár óriási füstölgő kéménye mutatta, hogy készülnek azok a tég­lák, amelyekből ötéves tervünkben új gyárak és lakóházak ezreit épít­jük fel. A miskolci állomásról észrevettük, hogyan változik át a város egyre jobban és jobban gyárvárossá, ipari központtá. Az utcákon nagy töme­gek, áruktól roskadozó ragyogó ki­rakatok mindenfelé. Görömböly. Tapolcára autóbuszon mentünk ki. A festői szépségű Bükk. hegység lábainál lévő strandon a dolgozók ezrei fürödtek. A fürdőt a hároméves terv állította helyre. Megérkezés után lakás keresésé­, hez fogtunk. Kezdetében nem sok j szerencsével jártunk, de a miskolci IBUSZ segítségével mégis eljutot­tunk egy szép túrista-házba. Miután ott jól kipihentük magunkat, Lila­füredre indultunk; a hegyi vasút gyönyörű tájakon vitt keresztül ben. nünket. A vonat érintette Diósgyőrt is. Ott hatalmas építkezések kápráz­tattak bennünket. Lakóházak százai és ezrei nőnek ki a földből, óriási füstölgő kémények jelzik a b'éke vé­delmét, drága hazánk megerősítésé, szolgáló serény munkát. Megnéztük az épülő lakóházakat. Kétszobás, fürdőszobás ragyogó otthonokba költözhetnek most már azok, akik azelőtt nyorport anyán laktok és éh­bérért dolgoztak. A lakások jövendő tulajdonosai derűsek, s boldogan várják a beköltözés pillanatát. El­mondják. soha nem is gondoltak ilyen boldog időkre. Litafüredre a következő vonattal utaztunk. A gyönyörű tájon épült lilafüredi 'szállóban évek óta mun­kások töltik szabadságukat, kitűnő ellátással, pompás környezetben- Tu­lajdonképpeni túrista útunikra innen indultunk. Amerre csak jártunk, mindenütt találkoztunk hasonló cé­lokkal útrairadütt szabadságukat töltő dolgozókkal, akik népi demo­kráciánk alkotmányának jóvoltából az ország legszebb területén pihen­hetik ki magukat, e gyüjthelnek erőt az új munkához. Pogány László, ia „Délmagyarország" levelezője A romániai „Magyar Szó" az új román alkoimánYiervezelről Bukarest (Agerpres). A „Romá­niai Magyar Szó" a következőket írja. Az új alkotmány megerősíti azo­kat az óriási eredményeket, amelye­ket a sztálini nemzetiségi politika alapján a Román Munkáspárt veze­tésével elértünk. Ez az alkotmány biztosítja a nemzetiségek politikai, gazdasági és kulturális fejlődését. A magyar autonom terület létesí. t'ése megerősíti a román nép és a nemzetiségek politikai és erkölcsi erejét, megerősíti a román nép és a nemzetiségek között fennálló barát, ságot. Növekszik a munkanélküliség és a nyomor Jugoszláviában Bvdiarest, A „Viata Sindicala", a román szakszervezeti tanács lapja a titóista Jugoszlávia gazdasági hely­zetével foglalkozva a többi között a következőket írja: A titóista Jugoszláviában a foko­zódó háborús előkészületek miatt csökkent a közszükségleti cikkeket gyártó ipar termelése. 1952-ben az elmúlt évihez viszonyítva a textil, áru termelése 53 százalékkal, a kon­zervgyártás 47 százalékkal, a szap­pangyártás 57 százalékkal csökkent. Ennek következtében Jugoszlávia városaiban több mint 250.000 mun­kanélküli: tartanak nyilván és még sok tízezer dolgozót fenyeget az a veszély, hogy Ti o és bandájának po­litikája folytán az utcára kerül. A varazsdini selyem szövőgyár „munkástanácsa" elbocsátotta a munkások, és tisztviselők 23 százalé­kát. A jajcei ..E'.ektró-boszna" vál­lalat 15 millió, a zavidovicsi „Kri­vslja" vállalat 22 millió dinárral csökkentette béralapját. Az új „fizetési rendszer" beveze­tése nyomán a negyven éven felüli munkások fizetését csökkentik, a beteg mnukásokat pedig munkakép­telennek minősítik és elbocsátják. A belgrádi ..Oktobarszka Szloboda'4 vállalattól havonta száz munkást bo­csátanak el, különösen az öregek kö„ zül. Egyre nagyobb méreteket ölt a munkásnők elbocsátása, az elbocsá­tott munkásnők 64 százaléka a fize­téséből élő családanya. A „Ljudska Pravica" című titóista lap arról szá­mol be, hogy 1951-ben Szlovénaban izennégyezer nőt bocsátottak el ál­lásából. A „Politika" című titóista lap írja. hogy a belgrádi „Zadruga" vállalattól elbocsátották Divna Zsi« vanovics munkásasszonyt, aki beteg­szabadságon volt, a belgrádi „Mosz­tár" cipőszövetkeze tői pedig akkor dobtak ki egy asszonyt, amikor az éppen szülési szabadságon volt. Titóék „alkotmányreformja44 A „Vecserni Novini" című bolgár lap írja: A mo3t készülő új jugoszláv al. kotmánynak az az alapvető célja, hogy törvényesítse a nép kizárását az ország vezetéséből. Titóék meg­szüntetik az álta'ános, közvetlen tit­kos választásokat- A titóista új al­kotmánytervezet szerint a nemzet­gyűlés tanácsait a városi és járási bizottságok által kijelölt személyek választják. Nem kétséges, hogy ezek a személyek a Tito-klikk jól­fiz tett talpnyalót tesznek. A „Neue Zuerchrr Zeitung'4 clmií svájci lap a jugoszláv „alkotmány, reformról" a következőket írta: ,-A választási procedúrát a vá. rosi és járási bizottságok szűk kö­rében csendben el lehet majd vé­gezni," Tehát „csendben44, távol a "ép­től. amely bizony nem csendes, ha­nem forrong, harcol a Tito-klikk ellen A Bolgár Népköztársaság külügy minisztériumának tiltakozó levele az ENSZ titkárságához Szófia (TASZSZ). A Bolgár Népköztársaság külügyminisztériu­ma levelet intézet1- az ENSZ titkár­ságához, ameiyben hangsúlyozza, hogy a Bolgár Népköztársaság kül. Hiába, ezerszeresen igaz, hogy minden embert az elbürokratizáló, dústól, a téves utakra való elesel, lengéstől a párt és a munkásosztály véd meg. Aki szem elől téveszti bár­melyiket is, az menthetetlenül az ingoványba kerül, — Szólni kell a Gyuszinak, meg kell mondanunk a véleményünket, komolyan kell bírálni — szól közbe Dalmádi Pista. — És Jut ez nem használ — folytalja — feltárom az alapszervi *taggyűlésen, úgyis egy alapszervezetben vagyok vele. — Az a véleményem, — veszem át a szót —, ha nem változtat Gyu­szi a magatartásán a mi bírála­tunkra, először a pártvezetöséget kérdd meg, hogy foglalkozzanak ve­le, Szertjük ezt a Gyuszil, meg ha. ragszunk is rá. Nem találunk meg. felelő magyarázatot, amely teljes képet adna. Elgondolkozva ülünk a padon, egyikünk sem beszél, mélye, ket szívunk a cigarettába. — Nagyon érdekes ügyet tárgyal­tam tegnapelőtt — szólal meg von­tatott hangon Dalmádi Pista. — Elém került a bíróságon két em­ber, akik munkabércsalást követ­tek el. Az egyik volt nagykereske­dő, aki üzemben dolgozott, mint tisztviselő, a másik egy régi gyári munkás. Ez utóbbi párttag volt. A csalás ténye, illetve elkövetése egyszerű trükk. A volt börnagyke. reskedöt — egy ravasz tekintetű, kopaszodó, lópofájú, alacsony em. ber — megtették bérelszámolónak, de nem néztek eléggé a körmére. Megkereste a kapcsolatot ezzel az égető munkással, aki a rakodáshoz került, s a rakodást duplán fizette, a felvett pér.zt megosztották. Az ötödik kifizetés után egy revízió felderítette a csalást. — Na, de hogyan fogta meg a munkást, hogyan kerültek kapcso­latba — kérdeztem. A volt nagykereskedő érdekes módon lépett összeköttetésbe a mun­kással — felíli Pista, —. ^ Többször eljárogatott a nagyke­reskedő az égetőbe, azután a ra­kodáshoz, elbeszélgetett vele, avulón cigarettával kínálta. Később elkí­sérte haza egynéhányszor. Elhívta egy fröccsre a talponállóba. Végül is rendszeresebben fröccsöztek ket. tesben. A fröccsözés közben, azután hazamenet a gyár életéről, problé. máiról, a dolgozók béréről tárgyal­tak. Megtárgyalták a megélhetöségl lehetőségeket, a szóbanlévő munkás családi helyzetét. Ilyesmiket mon­dott a kereskedő: ,,hja, édes fiam, ebből a pénzből nem telik minden­re. Ahhoz, hogy mindenre jusson, több pénz kell s lehet is szerezni, csak ész és bátorság kell ahhoz." — Végül az ész és a bátorság jelszavával, megfőzte a munkást, és az belement a csalás elkövetésébe. Az esetről csak egy fontos dolgot mondok el: hogyan viselkedett a tárgyaláson ez a két ember. A szembesítésnél a nagykereskedő úgy hazudott, mintha könyvből ol­vasta volna. „Én nem vettem rá a kartársamat semmire, ö jött hoz­zám panaszkodni, én segíteni akar. tam rajta. Nekem nem is annyira kellett a pénz, mert elég a fizetés, nagyok a gyermekeim, az övé meg kicsik — (a rakodómunkásra mu. látott). Rimánkodott, hogy csak ez egy­szer nézzenek el a dolog felett, minden kárt megtérít. Sírt, jajga­tott, mint egy eszelős, rossz volt j nézni a gyáváját. A munkásnak a szeme szikrázott a dühtől s csak a legerélyesebb rendreutasítással tudtuk megfékez­ni, hogy neki ne rontson a jópofá­jának. Legalább húszszor elmondta: „Az az ember hazudik, hazudik, ne higyjenek neki. Ez becsapja még a bíróságot is" — s megfenyegette öklével a nagykereskedőt. Amikor a munkás megnyugodott, felháborodása csillapodott, elmon­dotta életét. Kiderült, hogy nem ériette meg j tökéletesen, mi az, ami végbement, a 1 felszabadulás óta. Nem látta azokat| a kérdéseket, amelyek megértése megóvta volna attól, hogy bele ke. rüljön egy ellenséges elem hálójába. — Persze nemcsak erről van szó — mondom, — hanem arról is, hogy a munkások, de az emberek nevelése, általában, gondolkodásuk átalakulása nem olyan gyors, mini a gazdasági élet megváltoztatása. — Hány éves cz a dolgozó? — kérdem. — Harminclálcnc — feleli Pisla. — Azt hiszem világos — folyta, tom —, ez az ember harminckét évet a tőkés rendszerben élt, dolgo­zott s még nem jutott cl oda, hogy feldolgozza önmagában azt, ami körülötte történt. Legalább is olyan kismértékben tudott előre jutni a gondolkodásával, ami nem óvta meg egy szélhámos, csaló befolyá­sától, Talán nem, is kapott elég se­gítséget ahhoz, hogy szellemi fejlő­dése gyorsabbá váljék. Igaz, nem mérhetünk egyforma mértékkel, Mert a, gondolkodásban a régi rend maradványai hatnak úgy is, mint Gédári Gyuszinál s úgy is, mint ennél a munkásnál. Nem is egyformán fejlödnek az emberek. Az általam említett társa­ságban lévő munkások már az ön. tudatnak és a műveltségnek igen magas fokát érték el. S ezek fe­jezik ki a munkásosztály túlnyomó többségének öntudatos szellemi szín­vonalát. — Lá<od, ilyenkor veszem észre, amikor ilyen eseteket hallok, hogy milyen nagyszerűen lá'.ja a párt a legégetőbb kérdéseket. Amiről mi beszélgettünk, azok az esetek szinte kiáltanak a tömegnevelő munka megjavításáért. — Igazad van — szól közbe Pista- —, de az üzem vezetőségének az elővigyázatImsága juttatott be egy tőkést a bére'számolóba. — Ezért valóban az üzem vezető­sége a felelős — hagyom jóvá. — De ebből az látszik, hogy a mun­kásosztály nincs elzárva légmente­sen a burzsoáziától s a közbül eső rétegektől. _ , Na és az ítélet? — kérdem, — A nagykereskedő a csalásra való felbújlásért, csalásért cs a rendszer elleni izgatásért tizennyolc hónapot kapott s öl évre eltiltás. a közéleti szerepléstől. A munlcás három hónapot kapott, mint bűnrészes s az ítéletet három évi próbaidőre felfüggeszted.ék — mondja Pista elgondolkozva. — Azt hiszem ez az ember saját bőrén tanulta, meg, de valószínű­leg az üzem vezetősége is, hogy csínján kell bánni a volt urakkal. ügymínisz éríuma löbbizben tiltako­zott a görög határőrizeti szervek­nek a görög—bolgár határon elkö­vetett provokációi miatt. A görög kormány azonban Semmit sem tett a provokációk megszüntetésére. A görög kormánynak a Bolgár Nép­köztársasággal szembeni ellenséges politikája következtében a görög—• bolgár határon folytatódnak és egy­re arcá lanabbá válnak a provoká­ciók. A bolgár külügyminisztérium le­vele a továbbiakban hat újabb pro­vokációt említ meg. A provokáció­kat ez év július 21-e cs 27-e közö t követték el. A provokációk során egy bolgár határőrt megöltek, töb­bet pedig megsebesítettek­Szükséges rámutatni — folytató­dik a levét, hogy a görög határőri­zeti szerveknek júiius 24-én, 26-án és 27-én elkövetett provokác ói egyfeesnek Ridgway tábornoknak, az agresszív atlanti szövetség fegy­veres erői főparancsnokának a gö­rög—'bolgár határon tett provoká­ciós útjával. A Bolgár Népköztársaság kül­ügyminisztériuma a leghatározot­tabban tiltakozik a görög kormány, r.ál a bolgár határőr meggyilkolása, valamint 4 határőrnek és 1 polgárt személynek megsebesítése miatt. A külügyminisztérium határozottan követeli, hogy a görög kormány ha. ladéktalanul tegye meg a szükséges intézkedéseket az ilyenfajta provo­kációk megszüntetésére. E provoká­ciókért a felelősség egyesegyedül a Az idő jól eltelt, Uz óra elmúlt már. A moziból jönnek az emberek, az utolsó villamosok mennek a vég. állomások felé. — Bemegyünk a „Hungáriába". Minden hely foglalt, alig tudunk asztalhoz jutni. Munkások, mérnö. kök, egyetemisták, orvosok, tisztvi­selők vannak itt. Jókedvűek, nevet­gélnek, táncolnak, szórakoznak. Na­gyon boldog emberek. Megisszuk sörünket s olyasmi gondolatokkal válok el Dalmádi Pistától, jóbarátomtól, hogy a leg. 1 görög kormányra hárul nagyobb történelmi időben, a leg. zajosabb korban születtünk és élünk, mert még a mi életünkben kitárul az egész világ népe előtt az újrend kapuja. Lassan elcsendesedik minden, álomba merül a dolgozók hatalmas szegedi serege. Álmodnak a tervről, a békéről, gyermekekről, a még nagyszerűbb, boldogabb jövőről. Ál­modnak a pártról, Sztálin elvtárs­ról, Rákosi elvtársról. Reggel mindenki jókedvűen, fris. sen ébred. Dübörög a város, szó. guldanak az autók, robognak, a sze­kerek, csengetnek a kerékpárok, tülköl a motorbicikli s egyszerre csak a fülnek kedvesen, ritmusoson zakatolnak cí gépek, füs ölnek a gyárkémények, teljesítik a tervet. Épül a szocializmus, szép hazánk t J_. Z.íí Uíl-l'-j ojil, VI.' 1w I — i— Megsem misí lik a termés egy részét az amerikai nagy farmokon, hogy fenntarthassák a magas árakat New-York. A newyorki „Daily Worker" írja: Hírek érkeznek arról, hogy a nagy gyümölcstermesztő farmokon megsemmisítik a termés egy részét, hogy fenntarthassák a magas ára­kat. Jel'emzó hírt közölt a „Wall Street Journal" legutóbbi száma: ..Az őszibarack termelök úgy kisér. lik meg leküzdeni az árak esését, hogy 1952. évi teljes termésük ti­zenöt száza'ékát még zöld álíapot­Woriák a fák rm 'l »

Next

/
Oldalképek
Tartalom