Délmagyarország, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-26 / 174. szám

DÉLMMSZlG VILÁG PR0LETARIA1 EGYESÜLJETEK! A Német Demokratikus Köztársaság legfelső bírósága megkezdte hét amerikai szolgálatban álló kém perének tárgyalását Fokozni kell a cséplés munkájának Utemóf a szegedi szérűskertekben AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI PARTB [Z Vnl. évf 174. szám ÁRA 50 FII.LÉR isl^iieftiimaimflwammi szombat, 1952. julius 26. Verjük szét a kulák, grófi kasznár, zsiványpap, jobboldali szociáldemokrafa szövetséget X forgószél a szemetet egy helyre •lordja. A kapitalizmus forgószele is egy helyre hordta minden szemetjét. Kulák, grófi kasznár, reakciós pap, munkásáruló szociáldemokrata a kapitalizmus forgószelében egymás mellé keveredett. Nem véletlenül, hanem törvényszerűen. A kulák a legutolsó, s a legszámosabb kapitalista osztály. A bukott kizsákmányolók valamennyi rétege most körötte csoportosul. Valamennyi gazember, aki a mi hazánkban él, az ma mind a kulákban reménykedik. Népünk — a dolgozók, a munkások, a parasztok viszont vívják •nagy harcukat e patkányemberek ellen, a szocializmus felépítéséért. Fegyverük, melynek alkalmazásával győzelemre jut a nép: az ötéves lerv. A terv egyik csatája, ütközete az idei begyűjtés. A nép érdeke ellen a nép kárte. vői harcolnak. Most, a terménybegyüjtés időszakában; éppen a begyűjtés ellen. Nem veszélytelenek ezek a kártevők, ellenkezőleg; veszélyesek. Nem hatalmasak; pará nyok. Éppen ezért veszélyesek. Ha. taimas, erős szervezet alig lálható kártevőiről beszélünk. Olyanok ezek a mai ellenségek, mint a disznóvész bacillusai, mint az egészséges szervezetet őrlő tetvek. Ellenük a véde. kezés — a forróvíz. Népünk a jövő évi kenyér betakarításáért küzd. A begyűjtés az egész nép érdeke. De csak a népéi A kulákoké s a többi léhűtőé nem! Észrevettük ezt nemcsak mi, hanem a léhűtők is, akik eddig könynyen éltek a mi zsírunkon, a mi bőrünkön. Egynémely községben honnan, honnan nem, hírefutott, hogy a begyűjtést teljesíteni „lehetetlen", s akadnak „a paraszti érdeknek" hangot adó kufárok,, akik esküdt ellenségei a dolgozó parasztnak. Nagymágocson például házról-házra járt ifj. Détár Jánosné. Csak úgy okádta szája a demokráciát, a néphatalmat mocskoló kifejezések®!. Szájára venni még isten nevét sem volt rest. Mint a hazugság megtestesülése, járta a házakat és uszított; — Ne adjátok be a búzát. Mi marad nektek? Elvesznek tőlünk mindent, nem tekintik ezek semmibe se a nép érdekét. — Hadd mondjuk meg; volt olyan dolgozó paraszt, aki hallgatóit erre a némiberre. Látszólag úgy hallatszanak Détárné szavai, mintha paraszti érdeket fejeznének ki, de, ha alaposabban megnézzük Dótárnét és szavait, megláthatjuk, hogy a dolgozó parasztság esküdt ellenségének, a kapitalistának és a földesúrnak hangján beszélt. Kicsoda Détárné? Fele. sége annak az embernek, aki egy cséplőgarniturával „nyomorog ta" végig életét, felesége annak az embernek, akinek apja a gróf hűséges szolgája, annak hasznára volt. Ami a grófot illeti, ezt a Szót idézőjelbe kellett volna tenni, mert „a gróf" nem volt gróf, hanem Fellner György, Magyarország egyik legnagyobb kapitalistája, tíztucat gyár tulajdonosa és a Károlyi grófok négyezer holdjának bérlője. Détárné tehát az 5 neveltje. Nem kell azt hinni, hogy semmi kapcsolata nem volt ennek a sötét alaknak a munkásokhoz. Volt, mégpedig a munkások árulóihoz, a jobboldali szociáldemokratákhoz. „Szociáldemokrata" volt ez a gazembe- egészen az egyesülésig. Apja, Boldizsár István, amolyan falusi kereskedő volt, akinek földje ls van, üzlete is van (szóval ahol lehetett, nyúzta a népet). Leánya, Détár Jánosné követte a családi példát. Ez nem is csoda. Hiszen azelőtt férje gépénél három éa félszázatokért csépeltek a munkások. Most az állam gépén öt és fél, hat százalékért csépelnek. Képzelhető, mennyire dühíti ez a kizsákmányolót. Éz a pióca sorra járta a házahat: „Eddig is csupa kenyeret ettem, másra se tellett". Mi a valóság? Két disznót vágott ebben az évben, noveim.be-ben és májusban. Csak a májusi 200 kilós. Emel'ett vnn két fiaskocája, három süldője, két lova, kocsija és gazdasági fel. szerelése. Nagymágocson Feléczián József plébános utasítására dolgoztak a nép ellenségei, köztük Détárné, a begyűjtés ellen. Ez a pap — ahogy mondani szokás — „jó fiú". Már 45-be» a. MADISá-baj Azt hitte, hogy a demokrácia azt. jelenti, hogy a földre kell ülni és jó demokrata az, alti a széket nem használja. Emialt még tévedésből se ült a MADISZ-ban a székre, hanem mindig a földre kuporgott. Most úgynevezett „békepap", vagy ahogy a pa.aszt mondja: „olyan kutya, amelyik elől vicsorít, hátul csóválja a farkát s a fene tudja, hogy melyik részének kell hinni". Egyéb, iránt ez a „jóember", ez a „békepap" 1948-ban még így nyilatkozott a dolgozó parasztról: „Többféle pa raszt van. Lustaparaszt, vadparaszt, sült paraszt, de leggyakoribb a büdösparaszl". A ferencrendi szerzetesek álláspontját fejtette ki. Rendjével ellentétbe nem került tehát a plébános, csupán az általa megvetett néppel — a „büdösparaszttal'' került szembe. Mit izgatta ez azonban Feliczián plébános urat, a népnek ezt a mindenre elszánt, felkent és gyalázatos ' ellenségét? Parasztellenes volt ő világéletében, gyűlöli a parasztot most is, ezért uszítja sajátmaga — az állam ellen. A szomszédos Mindszent községben Martony Ede 30 holdas kidák és Csák Lajos plébános közös konyháján fő a népellenes terv. CsákLajos kivénhedt, fogatlan oroszlán a népellenes harcban. Hinni neki már csak azok tudnak, akik „télen szalmakalaphan járnak". De Martony Ede, a hajdani 30 holdas kulák még megkísérli a harcot a nép ellen. Háza előtt a hiszékenyekel kisgyűlésre hívta össze. Itt uszított a begyűjtés ellen. Sándorfalván Táborosi Péter csendőrlörzsőrmester találta alkal. masnak az időt arra, hogy a begyüj. tés ellen, a nép érdeke ellen felemelje a szavát. Vasárnap délben,' amikor tele volt a piactér, ez a Táborosi csendőrlörzsőrmester hangosan siránkozni kezdett: „Semmink sem marad, mindent elvisznek, be kell adni mindent, megnyomorítják a népei". A hiszékenyek közül egész csoport vette körül, Táborosi azonban nem maradt ennyinél: „Meg kell szüntetni ezt a rendszert — mondotta —, a légi volt a jó". Erre már a dolgozó parasztok gondolkodni kezdtek és mire Táborosi Fé. ter felébredt, maguk a dolgozó parasztok vezették a rendőrörsre. Ott azután kiderült, hogy az éhenha'ni akaró kulák — mert hiszen a csend, őrtörzsőrmester apjának 30 hold földje van — 14 szál kolbász, 160 kiló szalonna, tíz mázsa és 20 kiló búza, valamint 15 mázsa kukorica társaságában készülődött az „éhhalálra". Emellett két fejőstehene, 32 juha, 4 lova van. Természetesen a zsák mindenütt megtalálja a maga foltját, Táborosi kidák csendőrtörzsöl-mester is megtalálta Szanka Imre sándorfalvi hentes képében, akinek három és fél hold szőlője van, jelen pillanatban tíz hektó bor és három 50 literes bödön zsír mellett készülődött az „éhhalálra". Ez a .",jó ember" szintén jobboldali szociáldemokrata volt, mig létezett a tzoclál. demokraták áruló pártja. VaZameny. nyi nagybátyja, rokona, testvére 80 holdon felüli kulák. ők voltak azok, akik most, amikor a dolgozó parasztoknak, az ő hajdani munkásaiknak földet, gépet, iskolát és kultúrát biztosított a nép állama, egyszeriben „parasztvédőnek" csaptak fel. A parasztokat támogatták ezek a gyalázatos emberek? Nem! Ezek úgy támogatták a parasztokat, mini az akasztott embert a kötél. Azt akarták, hogy a dolgozó parasztság ne teljesítse az állam iránti kötelezettségét, azt aka Iák, hogy a taná csok kénytelenek legyenek öt százalékkal, vagy tízzel felemelni minél több dolgozó paraszt kötelezettségét. Ellenségeskedést akartak szítani a nép állama és a dolgozó parasztság között. De mint ahogy a testet nem lehet elválasztani a kartól, azonkép elválaszthatatlan a dolgozó parasztság is a nép államától, mert egy az érdeke. A falu dolgozó parasztjai kivetették magukból ezeket a semmi, relcelő embereket és beadási kötelezettségüket valamennyi helyen túlteljesítik. A dolgozó parasztok követelésére a begyűjtés ellen uszító kulákok -a, csendörökre, kasznárokra a nép törvénye lecsapott. A nép nevében ezek ma a börtönben ülnek. II tarlóhántás mielőbbi befejezésével, a másodvetés Júlteljesíiéséve! akarják visszaszerezni az elsősége! Ö terehalmi dűlő dolgozó parasztjai a zöldfás dűlőiektől Pár nappal ezelőtt még itt-ott fel. I re nem hajtjuk feladatunkat. Nem tűnt egy-egy földsávban néhány . teheti nyugodtan álomra fejét búza-, vagy rozskereszt. Ma azon- (egyetlen termelőcsoport elnök sem, úgyszintén a növénytermelő brigád vezetői, tagjai sem, mig te.vüket ezen a téren js nem taljesítették. A termelőcsoportot és sajálmagukat károsítják meg elsősorban, ha nem használják ki a lehetőséget takarban már nem látni kintiévé gabonát a határban. Minden kéve a szé- ' rűskertben van, kiürült a határ a gatoonakévéktől: befejeződött a hordás. A* multhetekbe még egymást érték a fogatok a dűlőulakon, hord- | mánynövóny termelésre, ták a gabonát, ma már ez a munka megszűnt és az igásjószágot ismét az eke elé lehet fogni. Nemcsak lehet, hanem kell is húzatni az ekét ismét, sőt minden eddiginél nagyobb lendülettel, mert szégyenteljesen el van maradva Szeged város a tarlóNem új dolog a tarlóhántás és másodvetés Szeged dolgozó parasztjai előtt. Sa. ^^ lát tapasztalataikból is kormáhántás munkájában. A termelőcso. ] nY«nk tanácsaiból is jol latjak a portok eddig 70 százalékig az egyé- tarlóhántás és másodvetés előnyeit. nileg dolgozó parasztok csak 58 szá. í _van;nak aalékig végezték el a tarlóbuktatást. Igen helyes q terehalmi dúlőbelielt kezdeményezése, akik változatlanul folytatják a tarlóhán tussal a másod vetést is. Ezzel is bizonyítani akarják, hogy nem puszta elhatározás az, amit a mult héten fogadtak, hogy visszaszerzik a dűlők közötti versenyben az elsőséget a zöldfás-dűlőieklől. Pénteken egész napon keresztül eső áztatta a szegedi határt. Apró szemekkel esett, az ilyenre mondják a parasztemberek: jó, áztató eső. Igen jó ez az eső a kapásnövényekre, valósággal újjáéledtek a forró napsütéses hetek után. De éleire keltek a másodnövényként vetett magok is, fejlődésnek indultak a második aratást igérő növények. Az egyénileg' dolgozó parasztok másod, vetési előirányzatukat 100 százalékig teljesítőitek Szegeden ,A termelőszövetkezeteknél azonban nemvárt lemaradás van. Néni sok az a terület, amelyikből hiányzik a másodnövényként vetett mag, áz előirányzat 97 százalékát már elvetették, de nem nyugodhatunk meg addig, mig végolyan termelők, akik nem vetésre, hanem növényápolásra gondolnak, mert időben tették földbe a magot. Igen sok az olyan dolgozó paraszt, mint Juhász Vilmos, aki nemcsak, hogy elvégezte a tarlóbuktatást, hanem magyarázza azoknak is, akik még nincsenek tisztában a tarlóhántás jelentőségével, hasznosságával. Elmondja, hogy a jövőévi termésnél mázsákban látják hasznát, ha idő. ben lefordítják a tarlót. De világos, ami jó a dolgozó parasztnak, az nem jó az ellenségnek. El is köveinek a kulákok mindent, hogy hátráltassák a munkát. Nemcsak maguk nem végzik el a tarlóhántást, hanem másokat is igyekeznek rávenni, hogy „nem érdemes a tarlóhántással bíbelődni", majd felszánthatják őszre. Ezért került ser arra, hogy számos kulák mellett néhány dolgozó parasztot is bírsággal kellett sújtania a tanácsnak a tarlóhántás elhanyagolásáért. Varga István Algyői-utca 26. szám alatt lakó 150 forintot volt Itényte'en fÍTelni hanyagságáért. Vagy ifjú Szarka Mihály a Fürjutcából, pedig olyan példa van elöt. le, mint a közel szomszédságában lakó Kovács Lajosé, aki minden munkában előre van. soha sem éri szó azért, hogy valamit elmulasztott. A taríóhántási lerv teljesítését nézve megállapíthatjuk, az elmúlt hét leforgása alatt 5 százalékkal emelkedett a tervteljesítés. A mullheti 55 százalékkal szemben ma már a 60-nál tartunk. Egy hét munkájának azonban Szegeden nagyobb emelkedést kellett volna hozni a tarlóhántásban. Az o harminc büntetés, amelyet a tanács kivetett egyes termelőkre, méllán gondolkodóba ejti az eddig hanyag munkát végző dolgozó parasztokat is. , Kettőzött kár éri az olyant — mondják Felsővároson Csurgó Mihállyal együtt a dolgozó parasztok —, akik nem végzik el időre a lar. lóhántást. Elsősorban jövőévi termésük sínyli meg, másodsorban joggal bírságolják meg őket. A másodnövény vetésének 98-ról 99-re emelkedett az utóbbi hét napban a tervteljesílés. Kövessék a város minden részében a terehalmidűlőbelieket, akik annak ellenére, hogy ICO százatokig teljesítették másodvetési előirányzatukat. tovább folytatják a vetést, hogy minél több legyen az a termény, amit a második aratással takarítanak be. Ezzel is pótolják azt a némi kárt, amit a tavaszi fagy és nyári száraz idő okozott. Biztosítják az állatok Készére a takarmányt. A példa követésre vár, ne késlekedjenek Róku. son, Felsővároson sem a dolgozói parasztok. Teljesítsék túl a másodvetési előirányzatot mind a maguk, mind egész népgazdaságunk erősítésére. Termelésének állandó fokozásával viszi harcba a fiatalokat FORGÓ TERÉZ SZTAHANOVISTA IFJÚMUNKÁS Forgó Teréz kissé idegesen tekint a felszaporodott nyersanyagi a. A icabátbélés-részek mind szűcsgépelésre várnak. Néha egész könnyű ez a feladat, most azonban az apróbb részekből összeállított munkadarab nehezíti a feldolgozást. Forgó elvtársnő egy-egy pillanatra áttekint munkatársnőjéhez, Konkoly Máriához, aki ugyanezt a művele. tet végzi. — Persze, neki könnyebb — gondolkozik el —, majd egy éves gyakorlattal rendelkezik. De ez nem lehet kifogás. Az új munkakörben is helyt kell állnom, nem hátrálhatok meg a nehezebb feladatok előtt. Nekem többet kell adnom, mint dolgozó társaimnak, sztahánovista vagyok, A gondolatot tett köveli. Forgó Teréz elvtársnő nyugodtan, de gyorsan végzi feladatát. Két éve dolgozik Forgó elvtársnő a Szőrme- és Bőrruhakészítő üzemben. Az első napokban a szőrme nyíráshoz osztották be. Feladata az volt, hogy azokról a munkadarabok, ról, amelyek gépvarrás alá kerülnek, ollóval lenyírja a szőrt. Munkája nagy figyelmet követelt. Vigyázni kellett, nehogy összecserélje fel. Konkoly Máriától — a szembe a munkadarabokat s meg ne sértse a bőrt. Munkamozdutatainak tökéletesítésével tudott csak eleget tenni a követelményeknek. A feldolgozandó nyersanyagot sorrendben már előre elhelyezte a munkapadra s ezzel biztosította a folyamatom termelést. Néhány hónap alatt a szőrmenyírás mestere lett. Napi tervteljesítése 130 százatok volt. Jó munkájáért 1951 december 21-én sztahanovista oklevéllel tüntették ki. A 21 éves Forgó Teréz az ifjúmunkások példaképe lett. Még lelkesebben dolgo. zott azután, eredményeit 140 százalékra fokozta. Példamutató magatartásáért megtisztelő megbízatást kapott. A fiatalok vezetésével bízták meg, DlSZ-titkámak választották. Egy hónappal ezelőtt munkaerőátcsoportosítás vált szükségessé a Szőrme, és Bőrruhakészítő Üzemben. Forgó Teréz szűcsgéphez került, Az új munkakör ismeretlen volt előtte. Pillanatnyi levertségét — amelyet az ismeretlen munka idézett elő — új gondolatok váltották lévő dolgozótársától — munkamódszereket tanult. Megtanulta, hogy a gépelésnél a varrás közé nem szabad szőrmének kerülni. Ez akadályozná az anyi-g további feldolgozását. Megtanulta azt is, hogyan gyorsíthatja meg a munka ütemét. A szűcsgépelésnél 119 százalékos eredményt ért el. Mint DISZ-tilkárnak és sztahanovistának, élenjáró dolgozónak kell lennie. Olyannak, akit a fiatalok szívesen követnek, olyannak, aki egyéni példamutatásával ösztönzi társait a terv túlteljesítésére. Forgó elvtársnő megfogadta, hogy augusz. tus 20-ig az új munkakörben 113 százalékra fokozza teljesítményét. Munkafelajánlásának sikere érdekében versenyre hívta a nagyobb gyakorlattal rendelkező Konkoly Mária ifjúmunkást. A nehézségek leküzdésével, termelésének állandó fokozásával, egyéni példamutatásával viszi harcba Forgó elvtársnő a fiata. lókat a feladatok maradéktalan végrehajtására. béke s a jólét útján akar haladni és nem a kulákok nyomorúságos bérén akar élni. íme, így festenek azok az emberek, akik ma a begyűjtés ellen agitálnak. íme, ezek azok, akik a be. gyűjtési törvényt „bírálják". Azok az emberek ezek — mint Feliczián barát —, akik nem olyan régen még „büdös parasztnak" neveztek bennünket. Azok az emberek ezek, akiknél nemrégiben még tizenharmadában arattak azok. akiknek nevét most nem átalják ezek a zsiványok szájukra venni. Légy tehát éber mindenütt, vi gjgrjt a pé£ m elsüss isot úiiáa. a sa&a a kultáfi * kkrikális jmkiiü. a szociáldemokrata „szent szövetségre!" Ne feledd; Sándorfalván Szegedi Ottó ezredes „urat" rongyos szalmakalapban, lyukas nadrágban fogták el, amint a nép ellen izgatott. És emlékezz! Szegedi Ottó ezredes úr kardlappal vert végig rajiad 1944 ben, közvetlenül a felszabadulás előtt. Ne feledd: az a kardlap, amelyik 1944 nyarán a te hátadon csattant, most; — a begyűjtés r.emteljesítése. Szegedi Ottó, Feliczián barát és Martonosi kulák ezt akarja. Persze, ők igyekeznek hátté ben maradni. Előtérbe olyan „szegény" afwnnvnkfit nyomnak. niat Ealáa Jánosné Mindszenten. A páris-ervc. zelek, a népnevelök feladata, hogy a sok százezer Pölös Jánosnét öntudatra ébressze, saját valódi paraszti, érdekcinek útjára vezesse, amely nem más, mint a begyűjtés száz százalékos teljesítése. Pölös Jánosné leányainak már nem kell szolgálni, mint anyjuknak. Pölös Jánosnénak tudnia kell; saját családját á ulja el, ha hűtlenné válik az államhoz, mely néki földet, szabadságot, jólétet és jövőt adott. Ébresszék fel tehát a népnevelők mindenütt a népi éberséget a nép ellenségei ellen, hogy mindannyian hűséggel teljesítsük hmím köy&séraintak.