Délmagyarország, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-25 / 173. szám

r PÉNTEK, 1952. JULIUS 25. 3 rnmmmmmm A Délmagyarojszág IV. portyázó brigádjának mesálliDítása : A Szegedi Bútorgyárban nem fordítanak gondot a dolgozók egészségvédelmére, a munkakörülmények megjavítására Ha végigmegyünk a Szegedi Bútorgyár üzemrészein, mindenütt nagy rendetlenséggel, felszaporodott szeméttel, rendszertelenül felhalmozott anyaggal, selejttel találkozunk. A sűrűn szálló munkapor vastagon rakódik le a dolgozók arcára, ruhájára, tüdejére. Sehol egy szellőztető berendezés, porelszívó szerkezet, csak rendetlenség, egészségtelen levegő, életveszélyesen dülésre álló ha almas félkészáru fahalimzok. Az út, amely a rendszertelenül felhalmozott nyersanyag között visz el, olyan keskeny hogy állandóan kerülgetik egymást a dolgozók és gátolják akadályozzák egymás munkáját.' A felesleges anyagmozgatás kárral jár 'Az udvaron szerte, rendezetlenül Jelentős értékű anyag hever, kitéve az idő viszontagságának, szeszélyének. Ha esik az eső, ázik, ha rekkenő meleg van, a nap süti, deformálja repeszti a drága anyagot és Horváth Márton a vállalat igazgatója mit sem törődik ezzel. Nincs „lelkiereje" ahhoz, hogy tetőt húzasson a7 anyag fölé. hanem hagyja, hogy kárba vesszen- Az enyvezésre kerülő anyagot ké'szer mozgatják feleslegesen, amely jelentős munkaerőt vesz igénybe anélkül, hogy a legcsekélyebb haszon _ lenne belőle- Sőt, nyugodtan megállapíthatjuk. hogy tetemes kárral jár. Az egyik üzemrészben megfelelő hoszszúságúra vágják le az anyagot aztán áthordják az enyvezőbe. Az enyevezőben présbe kerül, majd újra a földre rakják. Erről a hely. ről ismételten felveszik és csaknem ugyanoda viszik vissza, ahonnan enyevezésre hozták. Az üzemben baj van a minőséggel is. A hiba pedig onnan származik, hogy a gyártásközi ellenőrök nem elég körülfekintéssel választják lei az egyes cikkekhez a megfelelő minőségű anyagot. Ezért megtörténik gyakran, hogy készmunka kerül a selejtbe, mert nem a célnak megfelelő anyagot használtak hozzá. Ez tetemes kárt jelent népgazdasa. gunknak. mert kárbavész aj anyag, a munkaerő, az idő és a pénz. Rossz, kopott géppel nehezebb a munka 'A Szegedi Bútorgyárban nem ismerik a tervszerű megelőző karbantartást sem. s nem tartják fontosnak, hogy a gépeken időben javítsák ki a nagy hibák melleit a kisebb géphibákat is- Az egyik gép például több mint egy éve kopott bcvonóhengerrel működik, ami természetcsen magával vonja azt. hogy a gépen dolgozó munkásnak teljes erejét kell igénybe venni és gyomrával kell betolni a nehéz anyagot a gya'úkés alá, mert a gép képtelen a kopott alkatrésszel tokele-es munkát végezni. H'ba van 8>z üzemben a bérelszámolás terén i«. Számos esetben előfordul, hogy a dolgozó kevesebb fizetést kap. mint amennyi végzett munkájáért járna. Az egyik dolgozónál például azt tapasztaltuk, hogy munkalapján 23.20 forintot számol-1 tak el. és amikor a dolgozó ellenőrizte. rájött, hogy 29.70 forint jár munkájáért. Ha az üzem dolgozóinak munka, körü'ményeit, egészségvédelmét nézzük bizony Itt is szomorú dolgokat lapasztalhalunk. A vállalat fl65/! es Éiltöipari Vállalat páldát mutat a koreai nop megsegítésében A 65/1-es számú Épétőipari Vállalat dolgozói is megértették a békeharc jelentőségét és szép felajánlásokat tellek a koreai hónap sikere érdekében. A vállalat dolgozói valamennyien átérzik a koreai nép kétéves hősi harcát, melyet a béke ádáz ellenségei, az aurerikai imperialisták és cinkostársain ellen vívnak, s 5k a munka frootján. a béke'ábor erősebbélételevel járulnak hozzá a koreai nép igaz ügyéhez. Kövecs József kőműves például brigádjával együtt felajánlotta, hogy 1 n-api fizetésükön koreai bélyeget vásárolnak, hogy még több gyógyszert tudjunk küldeni a szabadságért, a békéért küzdő hós korea; népnek. Csá.nk Elemér építésvezető 120 forintos báb-eget vásárolt, Tóth Károly 30 forintos bélyeg vásárlásával. Ábrahám Lajos kőműves 85 forintos bélyeggel, Dékány József 40 forintos bélyeg vásárlásával tett hitet arról, hogv a koreai nép harca a magyar dolgűzók haica is. . Igazgatója két év éta nem tett semmit annak érdekében, hogy porszívó berendezést szereljenek be, hanem hagyta, hogy a dolgozók a műszak végefelé port, piszkot köhögjenek vissza tüdejükből. Pedig porelszivó berendezésre a minisztérium 65 ezer forintot utalt ki az üzem részére. Horváth Márton igazgató azonban ezt egész egyszerűen nem vette igénybe és a pénz ott hevert KihasználntlanuL Az üzem tatarozására külön 60 ezer forint kiutalást kapott, hogy szebbé, barátságosabbá, — a dolgozók részére — otthonosabbá tegyék az elhanyagolt' üzemet. Az igazgató ezzel sem törődött. Több gondot q dolgozók egészségvédőimére Az udvaron — népgazdaságunk számára jelentós értéket képviselő — 18—20 métermázsa cement kövesedett meg, amivel senki sem törődött. A közel 150 dolgozó részére nincs ebédlő, ahol rendesen emberi körülmények között elfogyaszthatná ebédét. De ugyanúgy tisztálkodási hely sem áll rendelkezésükre. Persze a vállalat vezetőségének szép fiszta mosdója van, ahol naponta többször is tisztálkodhatnak. A szinte hihetetlen aránytalanságot úgy tudjuk legjobban felmérni, ha számbavesezúk, hogy a 25 dolgozó nő részére mindössze három mosdótálat' vásárolt a vállalat vezetősége. Az összdolgozók rendelkezésére mindössze egyetlen egészségtelen WC áll. Ezt a kérdést több. mint egy éve felvetették a központból lejött elvtársak, akik ellenőrizték az üzemet ilyen vonatkozásban is. A szükséges összeget ki is utalták, de Hor. váth Igazgató arra hivatkozott, hogy nem kapnak olyan szakembert, aki meg tudná csinálni. Ha megvizsgáljuk a dolgozók munkakedvét és szorgalmát, azt állapíthatjuk meg, hogy ilyen körülmények közölt is becsületesen állják meg helyüket a munka frontján. Ezt a tényt fényesen bizonyítjn az, hogy második negyedévi ler. vüket 106.4 százalékra teljesítették. Egyre kevesebb a száz százalékon alul teljesítők száma sz üzemben, sőt a sztahanovistákat, a szakma legjobb dolgozóját is megtalálhatjuk. Fokozni kell q felvilágosító munkát az üzemben Ebből a tényből kiindulva mégsű. AZ ÚJJÁÉLEDT NYUGAT-NEMET IMPERIALIZMUS HARCA A KÜLFÖLDI PIACOKÉRT lyosabbnak látjuk a vállalatvezetőség hanyagságát. Vájjon mennyivel szebb eredményt érhetnének el dolgozóink, ha a vállalat vezetősége löbbet törődne a dolgozók egészségvédelmével, munkakörülményeik megjavításával? Mennyivel lelkesebben menne a munka, ha a dolgozókat jó felvilágosító munkával ne. vélnék és nem úgy, ahogyan a kapu alatt lévő felhívás hirdeti: ,,Aki nem hozza el igazolványát, 4 forintra büntetjük". Az az állapot, amely a Szegedi Bútorgyárban uralkodik, tűrhetetlen. A vállalat igazgatója keveset tesz azért, hogy ezeket a hibákat kiküszöbölje. Helytelennek, nagyon helytelennek tartjuk, hogy sok esetben a párttitkár végzi el az ő munkáját is. Nekünk — a IV. „Portyázó Brigád" tagjainak — az a véleményünk, hogy ezt az állapotot a legrövidebb időn belül meg kell szüntetni a Bútorgyárban. A gyár igazgatójának arra kell törekednie, bogy a meglévő hibákat a legsürgősebben felszámolják. Nem szabad, hogy továbbra is opportunista módra alkudjon meg a meglévő hibákkal és Pató Pál módjára intézzen el fontos kérdéseket. Emlékezzen arra, r.mii Horváth Már'on elvtárs a Központi Vezetőség legutóbbi ülésén mondott: „Az osztályérdek eltompulása nem csupán a falusi osztályharc, hanem az ipar területén is jelentkezik. Egyre oynlcrabban találkozunk különösen állami és szakszervezeti funkcionáriusoknál olyan jobboldali opportunizmussal, amely nem keres „elvi" alátámasztást, de annál sűrűbben jelentkezik a napi munka gyakorlatában a dolgozók irányában tanúsított lélektelen, bürokratikus magatartásban, különösen a munkavédelmi intézkedések bűnös elhanyago'ásában. Az az igazgató, aki az ÜB és gyakran a pártszerve, zet hallgatólagos jóváhagyásával elsősorban a munkások biztonsáqát szolgáló kiadásokon takarékoskodik, az pazarol a dolgozók éleiével ..és egészségével és nem méltó arra, hogy a proletárdiktatúra idején igazgató legyenf. Dömötör Tiborné, Klein Sán. dor, Gombos Andrásné, Nojy Endre, Sajtos Lajosné, Barát János, a IV. portyázó brigád tagjai. A Szegedi Ruhagyár és az Űjszegedi Kender- és Lenszövő együttműködése A Szegedi Ruhagyár 1949.ben vált külön az Ujszegedi Kender- és Lenszövögyártól profilozás folytán. Kapacitása azóta mintegy tízszeresre növekedett. Az üzembe nagyszámiban kerültek be olyan munkaerők, akik gyakorlatlanok voltak s itt sajátítot ák cl a szakmát. A dolgozók szakmát tudásának fejlődésével a munkaverseny eredményeként állandóan növekedett az üzein teljesí'ménye is. Ez komoly feladat elé állította az Ujszegedi Kender- és Lenszövő gyárat is, amrty a Ruhagyár nyersanyag szükségletének mintegy 60 százalékát szállítja. A kezdeti nehézségeket a két üzem vezetői a legszorosabb együttműködés megteremtésével küzdöttek le. A Ruhagyár kereskedelmi Osztályának vezetője és a Kcnd'crgyúr gyártásvezetője hetenként megbeszélik a két üzem együttműködésével kapcsolatos feladatokat. Amikor a Ruhagyár megkapja negyedévi tervfeladatát, azt minden esetben 1 részletesen megvitatják és összeI hangolják az Ujszegedi Kender- 'és Lenazövőgyúr tervével. A Ruhagyárnak az első negyedévben közel 5 millió forinttal felemelték tervét. Ez a Kender- és Lenszövőgyárat is fokozott követelmény elé állította. Az üzem a feladatok megbeszélése alapján átcsoportosította a gyártást s a dolgozók növekvő verseny lendülete eredményeként 12 százalékkal túlteljesítette május havi tervét. így lehetővé vált, hogy a Ruhagyárnak pontosan beütemezett jó minőségben leszállította az előírt mennyiségű kenderás lenszövetet, A második negyedévben jelentős mennyiségű ponyvaanyagot egy másik kooperáló üzemnek kellett volna szállí ani a Ruhagyár részére. Azonban ez az üzem nem tett eleget kötelezettségének. Az Ujszegedi Kender- és Lenszövőgyár sietett a Ruhagyár segítségére és így biztosító' ták hogy 103.4 százalékra teljesítették második negyedévi tervüket. Az Ujszegedi Kender- és Lenszövőgyár dolgozói m'ég jobban akarják segíteni a Szegedi Ruhagyárit s ezér: augusztus 20 tiszteletére felajánlották, hogy az e'sőrendű áru mennyiségét 97 Százalékról 98 százalékra emelik Titóék „turLtae«yezraényeket" kötnek a görög mouarchofasiszták kai Nyugat-Németországban a tengerentúli milliomosok közvetlen vezetésével és tevékeny támogatásával új életire kelt a német imperializmus. A bonni birodalom, hatalmas monopolista csoportjai újra erőre kapva megindították az újabb jövedelemszerzési lehetőségek feltárásának munkáját. Ezzel megindult, illetőleg fokozódott a konikurrencia. harc a nyugainémet monopóliumok és más kapitalis a országok monopóliumai közölt. Ez a harc elsősorban a külföldi piacokért folyik. Az év elején Hugó Stinnes, ahir. hedt német monopolista, egy hatalmas új tengeri hajó vízrebocsátása alkalmából ezt mondotta: „Vonjátok fel Stinnes lobogóját, a feketefehér-vörös lobogói. Hadd lengjen a zászló tengerek és óceánok felett", Stinnes szavad a német monopolisták számára nyilt harci felhívást jelentettek, egyúttal szemlél lelően mutatták a német kapitalisták terjeszkedő törekvéseit, A beszéd a külföldi monopolisták számára sajátos tüntetés volt, mely emlékeztetni akart a német monopóliumok fasiszta uralom alsttli tevékenységére. A némel monopolkapitalizmus természetesen távolról sem szorítkozik terjeszkedő törekvéseiben kizárólag a deklarációkra, hanem máris megindította kapitalista versenytársai visszaszorítását a világ számos területén. Az „Industrie Kurier"-ban, a német gyáriparosok lapjában közzétett adtatok szerint a nyugatnémet árukivitel 1951-ben 74 százalékkal szárnyalta túl az 1950-es színvonalat. Ez az óriási emelkedés arról tanúskodik és azt igazolja, hogy Nyugat-Németország monopolistái egyre jobban fokozzák harcukat a külföldi piacokért. Ezt igazolja az is, hogy a német gyáriparosok a kiviteli hitelek nyújtására nemrégiben Majna-Frankfurtban külön bankot létesítettek. A banknak az a feladata, hogy minden segítséget megadjon a német monopóliumoknak a külföldi piacok meghódításához. Ennek eredményeképpen az export cégek az óriási hitelek révén négy-ötéves törlesz esi határidőt is felajánlhatnak megrendelőiknek. Mindez azt jelenti, hogy a nyugatnémet monopóliumok máris komoly versenytársai lettek Angliának, Franciaországnak és más tő. kés országoknak a szerszámgépek, a gépkocsik, a vegyi cikkek kivitele területén. A gépkivitel például 1951-ben 1950-hez képest majdnem a kétszeresére emelkedett, 1951 kilenc hónapjában 91 ezer gépkocsit exportáltak, vagyis 12 ezerrel többet, mint az 1938-as esztendőben. Ezzel kapcsolatban angol gazdasági és pénzügyi szervek megjegyeztek, hogy az angol gépkocsikat a nyugatnémcitországi gépkocsik Kollan. diából és Svájcból szinte majdnem teljesen kiszorították. A feléledi nyugainémet monopólium terjeszkedésének fő iránijai azok a területek, amelyelenek meg. szerzése a német imperialisták hagyományostörekvése. Elsősorban a két legfőbb terület, Közel Kelet és Afrika keltette fel az új erőre kapott német monopolista csoportok ér. deklődését. A német monopóliumok a törökországi piacokon máris élvonalba kerüllek. A nyugatnémet sajtó közölte például hogy a két nagy német vegyipari konszern, a ludvigxchafeni „Badische AniHn und Soda Fabrik" és a dortmundi ,,Friedrich Ud,e Á. G." török bankokkal szövetkezve némel-török részvénytársaságot alaki otlak törökországi vegyipari vállalatok építésére. Jelentősen fokozódott a német áruk behatolása Egyiptomba. Hjalmar Schacht, a hirhedt fasiszta bűnös, a nyugatnémet monopolistáit fő meghatalmazottja nemrég tette tisz. felőliét Egyiptomban, üdétek megkö ése végett. Május végén az Egyiptom és Nyugat-Németország között megkötőit gazdasági egyezményt parafáiiák. Az egyezmény lényegesen bővíti a két ország árucse tájét. Erős támadásba kezdtek a nyugatnémet monopóliumok az afrikai piacokon is, alkalmazkodva a német Imperialista terjeszkedő* „hagyomá. nyos" irányához. A bonni kormány Szófia (BTA). Ai athéni monar' chofasisaták 63 a belgrádi litófusisz' üÚk kapcsolatai egyre szorosabbá válnak. A görög monarchofasiszta kti'döttség nemrégiben lé t vissza Jugo1 szláviéból, most pedig ismeretessé 1 vált, hogy rövidesen két „Turista ! egyezményt" kötnek Belgrád és 1 A hén között. Az első egyezmény ér] telmében a kél fasiszta klikk köl| qsönösea reklámozni, foíria egymás lurisla központjait és „egységes bal. káni-turlsta területei" létesít. A második egyezmény szerint rendsze.es autóbuszjáratot lé esítenek Athén és Dub'ovnik között. Az amerikai és angol imperialisták ügynökei így lehetőséget nyújtanak a Görögországban és Jugoszláviában utazgató amerikai és angol „turistáknak", hogy minden formali ás nélkül, szabadon átlép, hess tát a. két. ország .határé*. a „Sunday Chronicle" című angol lap közlése szerint már 1951 márciusában jóváhagyta a Délafrikai Unióba irányuló nyugatnémet export fokozásának tervét és 14 millió fonts erlinget utalt ki megvalósítására. Nemsokkal ezután Nyu gat-Néme1országban „Afrikai Tár. sulatot" szervezlek azzal a feladat, tal, hogy tevékenyen segítse a nyu. gatnémet áru- és tőke fokozottabb Dehatolását Afrikába. A „Hensohel und Sohn", a „Heinckel Flugzeugwerke", „Ruhrehemie A. G." és más nyuganémet monopol iunjok 1951-ben és az idei év első felében erőltetett ütemben építették gyáraL kat a Dél afrikai Unió területén. Az utóbbi időben a nyugatnémet monopóliumok tevékenysége megélénkült Latin-Amerikában is. A „Journal of Commerce" című amerikai pénzügyi lap nemrégiben kö. zölte, hegy Nyugat-Németország la* tinamerikai gépkivitele 1951 első felében majdnem hétszeresen felüL multa 1949 megfelelő időszakának kivi.elél. Ebből a közlekedési gépipar kivitele több mint hétszeresen, a textiliparé tízszeresen és a vegyipar kivitele több mint hétszeresen volt több 1949 azonos hónapjának exportjánál. Mexikóba Nyugaf-Né. metoiszágból rengeteg munkapadot, mezőgazdasági gépet, vae- és acélárut szállítottak ki. Fokozódott az Argentínába, Chilébe, Kubába irányuló nyugatnémet kivliel is. Nagyon jellegzetes, hogy a nyu* gatnémet árucikkek Anglia hagyómányos befolyási övezeteit özönlik el. A nyugatnémet monopólium olyan országokat szerzett meg piacnak — Egyiptom, Irán —, arpe. lyekben az angol imperializmusnak különlegesen nagy nehézségekkel kell küzdenie. De a nyugatnémet imperialisták ezenfelül kezdik kiszo. rítani Anglia monopolista társaságait magukról az angol gyarmatiéi fokokról is. A brit gyarmatokra irányuló nyugainémet export például 1951-ben majdnem háromszor olyan magas volt, min; 1950-ben. A „Daily Express" című angol lap közölte ez év januárjában, hogy a német nagyiparosok újabb piacok megkaparintása érdekében tervet dolgoztak ki. A másik reakciós angol újság, a „Daily Mail" egyik tu» dósílója nemrégiben riadtan jegyezte meg, hogy a nyugatnémet árucikkek Szlngapta.ban is, Honkongban is egyre nagyobb területeket szereznek meg. Az agresszív némel monopóliumok gazdasági fiatalmának feltámadása komoly nyugtalanságot váltott ki Anglia, Franciaország és más tőkés országok ipari köreiben. A német monopóliumok élvágyónak szaka, dalian növekedésével kapcsolatban az egyik angol lap, a „Sudnay Express" a következőket írta: „Németo szág, mint Ang'ia komoly kereskedelmi és ipari versenytársa születik újjá. .. A németek már most nyíltan lenéznek bennünket s az újrafelfegyverzésről beszélnek és ar. ról az időről, amikor Németország ismét mindenki felett fog állni. Itt az ideje kissé elgondolkozni azon, hová is haladunk". Ugyanígy nyilatkozott az „Année Polilique et Fconomique" című francia folyóirat is. Lave gne professzor, a híres francia közgazdász cikkében megjegyezte: a német monopóliumok nyíltan törekednek arra, hogy uralmuk alá vonják az összes nyugateurópai országok gazdasági életét. A nyugatnémet imperialista monopóliumok feltámasztása: a nagyétvágyú farkas Ismételt jelentkezése a világpiacon. A kapitalizmus farkasörvényei szerint az új piacok megszerzésének érdekében az új farkas tőkés társai ellen fordul s ez azt jelenti hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Európa vezetőköreinek a német imperialista monopóliumok feltámasztására és a né. met hadigazdaság visszaál itására irányuló politikája a nyugateurópai országok ellen fordul vissza. A német imps ializmus egyre hangoegész Nyugat-Eu óps felett, igényét egész Nyugat-Európa felett igényét egy újabb, " támadószellomű fa. siszta biroda'om létrehozására Európa Szivében. A Némc! Demokratikus Köztársaság népi kamarája egyhangú'ag elfogadla a közigazgatás további demokratizálásáról szóló törvényt Berlin (MTI). A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája Olilo Grotewohl miniszterelnök beszámolója és a pártok képviselőinek hozzászólása után egyhangúlag eLEoízadia. a® ^állajrü vmrval- aj.. építésének és tevékenyrégének további demokratizálásáról szóló tör. vényt", amely az eddigi tartományi hivatalok kikapcsolásával közelebb hozza a központi közigazgatási szer. vttat, a dftl«Qaé -tóo tömegeihez.