Délmagyarország, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-03 / 128. szám

KEDD, 1952. JUNIUS 3. 3 sálainknak mindvégig fenn kell tartania, mert ezen kereszté1 a kis­gyűlések tartását a jövőben is megkétszerezh etjük. A békeküldötlválasztó gyűléseket a megye dolgozói nagy szeretettel készítették elő. A szegedi Kender 6. alapszervezet területén példáál a beszámoló gyűlés színhelyét! vörös rózsával díszítették és így ezt' ünnepélyesebbé tették. Falun békebizottságaink azoknál a dolgozó parasztoknál tartot­ták a békekisgy ülés ekei, akik beadási kötelezettségüknek 150—200 százalékban eleget tettek, s ezek a dolgozók aztán a kisgyűlésen elmondták, hogy ho­gyan tudták ezeket az eredménye­ket elérni. Az ifjúság üdvözli a békefalálkozót Minél liibb emberi vonjunk be a béke megvédéséért folyó küzdelembe Most pedig ebben a teremben összegyűltek Csongrád megye leg­kiválóbb békeharcosai, hogy kicse­réljük tapasztalatainkat és tárgyal­junk a béketalálkozó u'áni felada­tokról. A szervezett magyar éke­mozgalom megindulása óta ez a megye békekatonáinak az első iga­zán nagyszabású seregszemléje. És ne feledjük el, hogy a világpoli­tika fejlődésének kritikus idősza. kában ültünk össze s a béketalál­kozó jelentőségét még fokozza az is, hogy ötéves tervünk döntő évé­nek közepén a harmadik tervév befejezése előtt tanácskozunk. Ne­künk itt az a feladatunk, hogy lapasztalatiainkat kicserélve a bé­kemozgalmat országunk legerő­sebb tömegmozgalmává fejlesszük, nekünk minden becsületes magyar dolgozót sorainkba kell toborozni. Ezt a hatalmas országépítő, nemzet­nevelő feladatot csak úgy tudjuk megoldani, ha mi magunk szemé­lyes példánkkal előljárunk. A me­gye békeharcosainak üzemekben élen kell járniok azzal, hogy lel­kes résztvevői a szocialista munka­versenynek, példamutató vállaláso­kat tesznek, s ezeket példamutatóan teljesítik, jó példával járnak elő a munkafegyelemben, népszerűsítik a termelés hőseit, kipellengérezik a lógósakat, későnjárókat, fegyel­mezetleneket, leleplezik a szabotá­ló ellenséget. A megye békeharcosainak fnlun első sorban kell haladniok abban a harcban, amely gyors, szem­•eszleség nélküli aratásért folyik. 'A falust békeharcosok járjanak élen abban is, ho^Y közben nem feledkeznek meg az időszerű nö­vényápolási munkákról. Segítsék hozzá a megyét, hogy élre kerül­jön az országban és elsőnek fejez­ze be az aratást. Mutassanak pél­dát abban, hogy a cséplőgéptől azonnal a begyűjtő helyre viszik a gabonát s így a megye első le­gyen a beadásban. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok úgy segítsék az ország erősítését, hogy betakarítási munkájuk gyors elvég­zése után családtagjaikkal együtt állami gazdaságokhoz, gépállomá­sokhoz szerződnek a megyei beta­karítási munka gyors elvégzése ér­dekében. Termelőcsoportok, állami gazda­ságok, gépállomások dolgozói ; szilárd munkafegyelemmel, pá­! ros versenyben járjanak az élen a növényápolásban és a betaka­rításban. 1 A megye békeharcosainak lakó­területén az a feladatuk, hogy mi­nél Iöbb embert vonjanak be az ak­tív békeharcban, járjanak éten a nemzetközi 'helyzet ismertetésében. Szervezzenek olvasóköröket, kap­csolódjanak be a tisztasági ver­senybe, a hulladékgyűjtésbe, a nemzetközi gyermeknap alkalmából tudatosítsák a szülőkben, hogy gyermekeik szép jelenéért és bol­dog jövőjéért jobb munkával kell helytállniok. A küldöttek hazatérve üzemükbe, falujukba, utcájukba vigyék el a béketalálkozó tanácskozásainak ta­pasztalatait. Segítsenek abban, hogy még több embar isipgrje meg a háború eredetének marx­ista-leninista magyarázatát és váljék a béke harcos hivévé. Nyerjék meg a közömböseket, érdekteleneket, a vallásos be­folyás alatt állókat is arra, hogy jobb munkával, nagyobb fegyelem­mel küzdjenek a békéért. Számol­janak be választóinknak arról, hogy miről tanácskoztak, segítse­nek kiszélesíteni a békemozgialmat, új békebizottságokat alakítani, ak­tivizálni a meglévőket. Segítsék a szakszervezeteket abban, hogy ki­szélesítsék a szocialista versenyt', a DISZ-t, hogy harcos ifjúságot neveljen, az MNDSZ-t hogy még Jöbb nőt mozgósítson a termelő munkára, az MSZT-t, hogy még jobban megismertesse a Szovjet­uniói, a sztálini békepolitikát. Hazatérve a falusi földműves­szövetkezeteket segítsük abban, hogy fokozol) mérlékben eiőis­kólái legyenek a termelőszövet­kezeti mozgalomnak, de minden erőnkkel támogassuk a Szabad ságharcos Szövetséget is abban, hogy mnnkára és harcra kész nemzedéket neveljen. Reszkessenek o> imperialisták a munkásosztály erejétől! Végezetül kedves elvtársak gon­doljunk arra, hogy amikor mi itt az ünnepi terem falai között béké­sen beszélgetünk, talán Kocsedó szigetén egy koreai hős hadifogoly homlokát lyukasztja át a golyó, gondoljunk a vietnami őserdők partizánjaira, akik járhatatlan mo­csarakban, moszkitók közt vívják harcukat hazájuk szabadságáért, gondoljunk a feledhetetlen Beloian­niszra, akit nem tudtak megtörni az athéni hóhérok és gondoljunk a nagy francia békeharcosokra, kom­j munistákra André Stil és Jacques 1 Duclos elvtársakra, akiket talán ebben a pillanatban is gyaláz­nak, vernek a rendőrkopók. És ha Duclosra, a bátor franciára gon­dolunk, jusson eszünkbe Rákosi elvtárs 16 esztendős börtőnélete. S akkor tudom, hogy felforr a vé­rünkl Mert ml magyarok Igazán tud­juk, hogy mit jelenléti a népnek párt nélkül élni. hogy mennyi téves utat, kátyút kellett meg­járni. hogy hány nehéz cseléd­esztendőt kellett letölienünk az uraknál. S amikor népünk legnagyobb fia, Rákosi elvtárs ttt szenvedett ér­tünk Csongrád megyében, a szege­di börtönben, akkor Duclos elvtárs egyike volt azoknak a francia bé­keharcosoknak, akik Franciaország­ban megindították a „mentsétek meg Rákosit!" mozgalmat. Francia munkások gyűjtötték azokat az ap­ró kis Irankocskákat, amelyek ma­gyar fillérekre váltva jutottak el az illegális Magyar Kommunista Párthoz, s a szegedi földalatti párt­sejtek útján könyvre, élelmiszerre váltva, drága rabunk börtönébe. De Rákosi elvtárs nem költötte saját kényelmére ezeket a francia frankocskákat, hanem a börtönben pártiskolát tartott fenn belőle, ne­velte a nép eljövendő vezetőit, táplálta velük a börtön mártírjait. Akkor ezeken a kis frankocská­kon egész magyaT nép jövendő sorsa is nyugodott. És most a mi harcunktól is függ André Sli! meg Duclos elvtárs éle­te, a francia nép sorsa. Tiltakozzunk a francia burzsoá lakáj kormány gyalázatos gaz­tette ellen. Hát már semmi sem állja útját ezeknek a csúszó-mászó kígyóknak, akik népük verejtékének véres vizében fetrengenek? Elvtársak mutassuk meg nekik öklünket, hogy reszkessenek a munkásosztály ere­jétől s bújjanak cifra, parfőmös odúikbal Akármi történjék ls nem enged­jük Duclos és Stil elvtársakat megrágalmazni s a béketábor ereje szét fogja tépni a burzsoá törvények rongyos pelenkáit. ÉLJEN A FRANCIA ÉS A MA­GYAR NÉP MEGBONTHATAT­LAN BARÁTSÁGA! ÉLJENEK HŐS VEZÉREINK. DUCLOS ÉS RÁKOSI ELVTÁRSAK! ÉLJEN A BÉKETÁBOR RENDÍTHE­TETLEN ERŐDJE. A FASISZ­TAK FELETT GYŐZEDELMES­KEDŐ SZpVJETUNIÓ! ÉLJEN A NÉPEK SZABADSÁGÁNAK ŐRZŐJE. A VILÁG ELSŐ BÉKE­HARCOSA. SZTÁLIN! Egymás után léptek a mikrofon elé a küldöltek. Nök. férfiak, idő­, sebbek, fiatalok. Valamennyien arról a harcról beszéllek, ami az ö munkalerülelükön, a körülöttük zajló életben folyik az alko'ó bé­ke fenntartásáért az új háború gyujtogatóinak megfékezésére. El­mondották, hogyan harcolnak azért, hogy gyermekeik arcáról ne fa­gyassza le a mosolyt a háború iszonyata, hogy békés otthonaikat ne dúlja fel a háború borzalma. A béketalálkozónak ebbe a hangulatá­ba szinte szerveden beletartozott!, amikor kitárult az ejtő és harsány zeneszóval bevonullak rajta a fe­héringes, pirosnyakkendős útt'örök, majd a DISZ-szervezetek küldött­sége. Helyükről felállva, hosszú percekig ütemes tapssal üdvözöl­ték a kedves küldöttséget, a jövö reménységeit Csongrád megye bé­kekövetei. A küldöttek arcára valósággal rá volt írva a boldog­ság, mialatt .hallgatták az egyik úttörő pajtás kerek, talpraesett üd­vözlő beszédét. — Mi 6zabad ország boldog út­törői békében akarunk élni, felnö­vekedni — mondottal a mikrofon sáőtt álló gyermek. — Megvetjük I és izzón gyűlöljük azokat, akik újabb vérzivatarral szeretnék fel­; dúlni a mi boldog életünket. A mi munkánk: a tanulás. Jobb tanulás­sal igyekszünk tehát megakadályoz­ni a háborús uszítók szándékait fi az évvégi vizsgák letételével harcolunk a békéért, de ha kell, a szovjet pionírok példája nyomán fegyverrel is segítünk megvédeni drága hazánkat. Erről beszélt a DISZ küldöttség vezetője is, aki Csongrád megye DISZ fiataljai nevében tett ígérete* arra, hogy a fiatalok munkájuk fo­kozásával, tervük teljesítésével to­vábbra is élvonalbeli harcosai lesz­nek a békéért folyó küzdelemnek. Kedves, megható jelenet volt, amikor az úttörők és a DISZ fiata­lok az üdvözlések elhangzása ulán fellépve az emelvényre átadták ajándékaikat, égővörös rózsákból kötött csokraikat az elnökség tag­iéinak. A találkozó valamennyi résztvevője ugyanazt a meghatott­ságot érezte, amely kicsendült az ajándékokért és a kedves látoga­tásért köszönetet mondó Fodor Gábor Kossuth-díjas egyetemi ta­nár szavaiból. Követelem: engedjék szabadon Duclos és Andre Stíl elvtársat I Tovább folytatódtak ezután a küldöttek felszólalásai. Fiatal le­ány lépett a mikrofon elé. Mint az erdészeti iskola egyik növendéke Ásotthalmáról, a jugoszláv határ mentéről jött a találkozóra. Kezé­ben ízléses tokban elhelyezve egy okmányt szorított. A díszes, sze­rető gonddal rajzolt okmányon az erdészeti iskola hallgatói ígérik, hogy továbbra is következetes har­cosai lesznek a békének. Ábráham Gyuláné Szeged miso-, dik kerületi béketitkár 6zólt ez­után úgyis, mint a területi béke­bizottság küldötte, de úgyis, mint a szegedi háziasszonyok képvise­lője. — A mi kerületünkben is j egyre többen ismerik fel a béke­| harc fontosságát — mondotta. Az, I hogy egyre többen állnak soraink­' ba, fokozott kötelességérzetlel tölt j el bennünket. Az ellenség állan­; dóan igyekszik megnehezíteni a | munkánkat suttogó, hazug propa­gandájával. Mi azonban vissza­verjük ezt. Azok nevében, akik elküldtek engem ide, arre a talál­kozóra, én is követelem, hogy engedjék szabadon Duclos elvtár­sat és André Stil elvtársat. Sza­badságot a francia békeharcosok­nak! Dr. Kalmár László Kossuth-díjas akadémikus Szeged IV. kerület béketitkára számolt be ezután a békebizoltság munkájáról. Az fizetnek, mezőgazdáság! szocialista szektorok köszöntik a békeköveteket A további felszólalásokat újból halalmas taps, lelkes éljenzés sza­kította meg. Megérkezett a cson­grádmegyei üzemek mezőgazdasági szocialista szektor: gépállomások, állami gazdaságok és termelőszö­vetkezetek küldöttsége. A küldött­ség vezetői felszólalásukban el­mondották azt!, hogyan harcoltak eddig a béke megvédéséért és mit akarnak tenni a jövőben a béke nagy ügyéért. Az üzemekben to­vább fokozzák a versenylendületet, újabb sikereket érnek el a termelés fiontján. Továbbra is törekednek a minőség megjavítására, csökkentik a hulladékot, a selejtet, egy pilla­natra 6em hagyják ellankadni a munkafegyelem megszilárdításáért folyó küzdelmet. A gépállomások országos viszonylatban elsőnek je­lentették Rákosi elvtársnak, hogy tervüket' teljesítették, de nem elé­gednek meg ezzel az eredménnyel, hanem augusztus 20-ra új versenyt kezdeményeznek, újabb felajánlá­sokat tesznek a növényápolás si­kere, ez aratás, cséplés mielőbbi befejezése érdekében. Csakúgy, mint a béketalálkozó küldöttei, ök is gyűlölettől izzó hangon követel­ték, az üzemek és szocíalista szek­torok dolgozói nevében a francia Feladatunkat, csak békés életkörülmények között lehet teljesíteni — Ezt a nemes feladatot — mon­dotta — csak békés életkörülmé­nyek között lehet teljesíteni és éppen ezért vagyunk mi a béké­nek lelkes harcosai. A következő felszólaló Bajusz Balázsné Földeák küldötte a köz­ség dolgozóinak harcos üdvözletét tolmácsolta és ígéretet tett, hogy békeakaratukat a jövőben is a szavak mellett lettekkel, a mun­ka frontján való hősies helytállás­sal bizonyítják* _ Nagy Sándor elvtárs beszéde után Lacsán Mihályné elvlársnö nagy taps közben olvasta fel a megye különböző részéről beérkező üdvözlő táviratokat, majd c!tr. Fodor Gábor Kossuth-díjas tudós üdvö­zölte a francia nép küldöttét, Aime Massei t_ Elsőnek Katona Tiborné Szólalt fel a vásárhelyi pedagógusok ne­vében és elmondotta, hogyan töre­kednek a pedagógusok arra, hogy új szocialista embertípust nevcl­leaefcÜ, nép nagy bókeharcosairralk szaba­donbocsátását. A katolikus papok békebizotlsága ia tiltakozik a háborús uszítás ellen Magony János, a csongrádi gépál. lomás dolgozója hozzászólása után Molnár Antal, Szeged, Petőfi­telepi plébános, a Katolikus Papok Csongrádimegyei Béfebizottsága ne­vében szólalt fel. Tudatában vagyunk annak — mondotta —. hogy két világ gigá­szi küzdelme folyik. Egyfelől a pusztulásra ítélt mult világa, az imperializmus, kapitalizmus és gyarmali elnyomás világa, más­felől a dolgozó nép széles tömegéi­nek világa. Felvetődik a kérdés: hol van a mi helyünk? Melyik tá­borba jelentkezzünk? Erre a felele­let nem kerülheti el egyetlen kato­likus pap sem. — A bckeharc konkrét feladatok megoldásáért folyik világviszony­latban, minden ország, minden város, minden falu, minden üz-un és minden ház sajátos viszonyai kö­zött. Igy a katolikus papnak is a sajátos viszonyai között kell részt, vennie a békeharcban. Értem ezen a ránkbízolt híveknek szószékről és magánbeszélgetésből eredő fel­világosítását, élesen visszautasít­va a reakciónak minden megnyil­vánulását. Elítéljük az új háború gyujtogatóinak tevékenységét. El­ítéljük a szerencsétlen koreai nép ellen bevetett baktértemfegyverek használatát. És tiltakozunk mi is a nyugat minden agresszív támadó politikája ellen, akár a legutóbbi olasz választásokon nyilvánul az meg, akár a német! keretszerződés aláírásában, akár Ridgway Párizs­ba küldésében. — Katolikus papok vagyunk és maradunk. Ellenkezőjét senki sem kívánja tőlünk. A katolikus vallás kérdéseiben az egyház legfőbb te­kintélye a döntö tényező, de el­lentmondunk a Vatikán mai politi­kájának, amely a kapitalizmust szol­gálja és a népi demokráciák elleni hadjáratot irányítja. Egyik béke­gyűlésünk határozati javaslatában ezt így olvashatjuk: „Küzdünk minden háborús propaganda ellen, még akkor is, ha ezt a propagan­dát megszentelt falak közölt álló rádió, vagy megszentelt falak kö­zött szerkesztett sajtó terjesztené is". — Embertelen és dogmatikus, morális szempontból egyaránt hely­telen az a felfogás, amely a há­borút isteni csapásnak minősíti és r.em marad más hátra, mint islen akaratából megengedett csapásba belenyugodni. Keresztény szem­pontból is helyes az a felfogás, hogy a támadó jellegű imperialista háború az emberi rosszindulat és bűnösség szüleménye, amely ellen küzdeni kell. Mi, tanulófiatalok nem nézzük tétlenül az imperialisták gaztetteit A hozzászólások egyre harcosabb hangulatúvá teszik a csongrádime­gyei bcicekövetek nagy tanácskozó, sát. Kiss Kálmámné a zákányszéki dolgozó parasztok harcáról, Bacsa Anna a csongrádi békeharcosok munkájáról szól, Hegedűs Erzsébet az Ujszegedi Kenderszövőgyár eredményeit ismerteti s a dolgozók nevében felajánlást tesz augusztus 20 tiszteletére, a szegedi postások küldötte azt fogadja meg, hogy a postás dolgozók továbbra is harcos tagjai lesznek a békéért küzdők nagy táborának. Meister Miklós a §aegedi Fűtőház dolgozóinak üdvöz­letét tolmácsolja és beszámol a bé­kebizottságok munkájáról, a béke­műszakok eredményeiről. Számtalan esetben csattan fel a taps és éljen­zés a hozzászólások folyamán. Mind nagyobb lelkesedéssel beszél­nek a békeküldöttek az üzemek, 'er. melőcsoportok, állami gazdaságok és különböző munkaterületük béke­küldöttei: — Azért tanulunk, hogy elősegít­sük hazánkban a szocializmus épí­tését — hangsúlyozta Fodoba Er­zsébet eltanuló, a Szegedi Állami Véd'önőképző Intézet küldötte. — Mi tanuló fiatalok ^tem nézzük tét­lenül az imperialisták gaztetteit, hanem a mi munkánk területén, de ha kell, fegyverrel is megvédjük a békét. Ezt hangsúlyozta ki Aponyi Jó­zsef elvtárs is, a DEMA Cipőgyár békekövete, aki beszámolt azokról az eredményekről, melyeket az üzem dolgozói a június l-re való készülődés során elértek Kiss Ist­ván, a Szegedi Pedagógiai Főis­kola tanára, a Főiskola ifjúsága, nak üzenetéi hozta el a bék.talál­kozóra. A fiatalok azl üzenik, hogy Rákosi elvtárs születésnapjára telt felajánlásukat, az év végi vizsgák sikeres befejezését hamarosan tel­jesítik. A „Rákosi-félév" tanulmányi eredménye az eddigi sikereket messze túl fogja szárnyalni. Igen érdekes felszólalás volt Gajdán Jánosnak. Csarebökény köz. ség küldöttjének felszólalása. Azt mondotta el: egy olyan elszórt ta­nyavilágból álló köztagben, muit amilyen Cserebökény, hogyan fog­ják össze a dolgozó parasztság Ten. díthetetlen bí'keakar.itát, hogyan mozgósítják őket újabb tettekre, sikerekre, eredményekre. A megyei béketalálkozó pergő, eleven változatosságára jellemző például az is, hogy a következő fel­szólaló, dr. Kiss Árpád egyetemi tamár már a tudomány dolgozóinak békeharcáról beszélt. Kutatómunka, tudományos munka csak békében lehetséges — mondotta. — Egyetemünk a b'kés építés céljait akarja szolgálni A béke érdekében akarja hasznosítani azt a hatalmas segítséget, amit a népi demokráciától kapott, aZo';at a felszereléseket, melyek a felsza­badulás előtt szinte ismeretlenek voltak számunkra. — Minket nem lehet megfélemlí. feni holmi keretszerződéssel és az­zal hogy például Franciaországban arcátlan provokációkat követnek el a legjobb hazafiak ellen — mon­dotta Siprikó Sándor a szenteri Felszabadulás-tsz dolgozóinak ne. vében. — Javaslom hogy küldjünk táviratot s követeljük Jacques Duclos elvtors szabadonbocsálá­sát. A javaslatot fergetes tapssal fogadják el a békeküldöttek, majd Aime Massei. a francia nép kül­dötte lép a mikrofon elé és mondja el üdvözlő beszédét, melyet a ta­nácskozás résztvevői kitörő lelkese­déssel fogadtak. (A beszédet la­punk következő számában teljes terjedelemben közöljük. Szerk.) A mi gépeinknek még a zúgása ls a békét hirdeti A feszóatások közben újabb táv­iratokat olvas fel a tanácskozás el­nöke, majd «z MSZT megyei tit­kárságának küldöttei üdvözlik a bé­keköveteket. A következő felszólaló Göbölyös Ilona 6ztahánovÍ6ta, al Szegedi Textilkombinát küldötte. Göbölyös elvtársnö Közép-Európa legmodernebb üzeme dolgozóinak, békoakaratát tolmácsolta. Elmon­dotta, hogy a Texlilkombinát dol­gozói lelkes felajánlásokkal készül­tek a béketalálkozóra és legtöbben közülük túlteljesítették felajánlásu­kat. Beszéde befejező szavait a kül­döttek lelkes tapsa kísérte. — Mi napi munkánk során min­den nap a békével találkozunk, hi­szen mi szovjet gépekkel dolgozunk. Ezek a gyönyörű gépek a béke or­szágából jöttek és talán még a rú­gásuk' is a békét hirdeti. Az üzem­ben mi minden nap tetteinkkel ál­lunk ki a béke mellett és czcrl fo© gadom meg én is most itt a béke­találkozón. hogy eddigi 107 száza­lékos termelési eredményemet au­gusztus 20-ra 110 százalékra eme­lem. Boros Mihály, a szegedi Radnóti­gimnázium 550 fiatalja és nevelői nevében üdvözli a béketalálkozó küldötteit. Molnár Erzsébet, a Sze­gedi Orvostudományi Egyetem dol­gozóinak üdvözletét tolmácsolja. Szűcs József a Szegedi Víz. és Csa­tornamű, Szegedi SZTK rendelőin­tézet, a Szegedi Fodrászszövetkezet dolgozói nevében szólal fel, a me­gye minden részéről küldött béke­követek mellett. A felszólalásokat igen gyakran szakítja meg a kül­döttségek érkezése. Az MNDSZ, majd a megyei sportolók színes csoportja érkezik meg és virágo­kat nyújt át az elnökség tagjainak. Jovanov Bogdán délszláv dolgozó paraszt lép ezután a mikrofon elé és köszönetet mond pártunknak és kormányzatunknak, hogy elküldte őt is a találkozóra. — Rt születtünk, itt élünk Ma­gyarországon — mondotta nagy taps közben — és továbbra is bé­kében akarunk élni. Ezéri harcolunk teljes erővel a békéért. Harcolunk a békéért, mert naponta látjuk és értesülünk róla, milyen borzalmak­ba sodorta a háborúra készülő gyil­kos Titó-banda a haláron túl élő testvéreink?"

Next

/
Oldalképek
Tartalom