Délmagyarország, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-20 / 143. szám

2 PÉNTEK1. 1852. JUNIUS 20. PÁRTÉLET Sikerrel vizsgáztak az újszegedi pártszervezet középfokú politikai iskolájának hallgatói Elérkezett az oktatási év vége. A politikai iskolákon most tartot­ták meg a vizsgákat, amelyeke,, a hallgatók számot adtak e^ész évi munkájukról. Lázas készülődés előzte meg a vizsgákat. Az össze­foglalók ideje alatt a hallgatók igyekeztek pótolni azt, amit évköz­ben elmulasztottak, hogv minden kérdésre tudjanak felelni. Senki sem akarj szégyenben maradni a vizsgán s a szorgalmas tanulás meg is lát­szott a hétfői vizsgafeleieleken. Az újszegedi pártszervezethez tartozó középfokú politikai iskola vizsgáját a Tanítóképzőben tartot­ták meg. Erre az alkalomra feldí­szítették ' a termet, hogy ünnepé, lyessé, széppé tegyék és külsőleg is kifejezésre juttassák: ünnep Számukra a vizsga napja. A kérdések egymás után tisztá­zódtak a feleletek s a hozzászólások nyomán. A szocialista iparosítás, a mezőgazdiaság szocialista átszerve. zése, a munkaversenyek jelentősége sorra szerepelt a kérdésekben. A béke kérdéséről Reinico József be­szélt. Bemutatta a békctábor erejét s ugyanakkor az imperialista orszá­gok háborús törekvéset. Összehason­lította a Szovjetunió és a népi de. mokráciák építő munkáját, szembe,, az imperialisták eszeveszett fegy­verkezésével. Ott is folyik építke­zés, csak nem a dolgozók javát szolgálja, hanem a háborús célokat. Repülőtereket, katonai támaszpon. tokát, börtönöket építenek s mind­ezt a dolgozóktól elrabolt pénzen. Nálunk ugyanakkor gyárak, bölcső. <lék. kulturházak épülitek s emelke­dik" a dolgozók életszínvonala — mondotta feleletében. Hajnal elvtárs hozzászólásában rámutatott, milyen hatalmas segít­séget nyújtottak Színin elvtárs nyilatkozatai a békeiábor harcához. Biztatást adtaik a dolgozóknak, fegyvert az agitációs . munkához. Sztálin elvtárs legutóbbi nyilatko­zata megmutatta, hogy a háború ma sincs közelebb, mint három év. vei ezelőtt, de ugyanakkor arra is megtanít, hogy a békeharc állandó feladati A munkafegyelemről Bárkányi elvtárs beszélt. Helyesen alkal­mazta feleletében a gyakorlati péF dákat, rámutatott a „Képzet] be. teg" című kisfilm jelentőségére, tanulságaira. De életből vett pél­dával is igazolta, milyen kárt okoz. naik a munkafegyelem lázítók nép­gazdaságunknak s dolgozó társaik, nak- Pakson például, ahol ő 'akik, a mul] évben a cséplőmunkások fegyelmezetlensége miatt a cséplés kihúzódott szeptember derekáig és igy a begyűjtést is hátráltatta. Ez a néhány példa is igazolja, hogy az egész évi munka nem volt hiábavaló Az elvtársak gazdagítot­ták tudásukat, elmélyítették marxis, ta-leninista ismereteiket. A felele­tek. hozzászólások megvilágították az egész évi anyagot. Egy hiányos, sága azonban volt a feleleteknek. Az elvtársak egy-egy kérdésnél nem alkalmazták az életből vett gya­korlati példákat. Nem mutattak meg hogyan valósul meg mindaz, amit' elmondtak gyakorlati munká­jukban például a békeharccal kap­csolatban nem beszéltek arról, hogy Újszeged dolgozói hcgyan készültek a béketalálkozóra, mit vállaltak es hogyan teljesítették azt. Nem be­széltek a beszámoló bekegyulése* jelentőségéről, a békebizottságok munkájáról, A termelőszövetkezeti moz­galomról beszélve egy szóval sem említették meg az újszegedi termelőszövetkezeti csoportok munkáját. A munkafegyelemről, a munkaversenyekről és a különböző mozgalmak jelentőségéről ie a gya­korlati élettől elszakítva beszéltek. Nem mondták el például, hogy munkahelyeiken milyen problé­mák merülnek fel a munkafegye­lemben. Zsurkán elvtárs a Tatarozó Vállalatnál dolgozik. El kellett volna mondania, hogy a szeminá­riumon tanultak milyen segítséget nyújtottak neki a munkaveTseny, az újíló-, Sztahánov- és Röder­mozgalom megértésében, elősegí­tésében. Pedig a tanultak alapjáni ériette meg, nem elég dolgozni, ellátni a mindennapi feladató®, ha­nem mindenkinek tanulnia kell, to­vábbfejleszteni szakmai tudá6át. így jötf rá, hogy neki ís tanulnia kell. Beiratkozol a szakmai sze­mináriumra. A munkaversenybe is bekapcsolódott és így érte el a mostani 158 százalékos teljesít­ményét. Bölcsházi Lászlóménak ie el kel­lett volna mondania azt, hogy a kommunizmus építésének, a Szov­jetunió békepolilikájának megis­merése milyen nagy segítséget nyújtott számára aiz MSZT-tagok szervezésében. A könyvesboltban dolgozik, e mint elmondotta, ma már más szemmel bírálja el a köny­veket mint ezelőtt! egy évvel. A vásárlóinak is egy-egy politikai kérdésben felvilágosítást, tanácsot tud adni. Kovács elvtársnönek, a pártszer­vezet gazdasági munkájának el­végzéséhez nyújtott segítséget az iskola. Megtanulta, hogyan nevel­je az elvtársakalt arra, mit jelent a párttag számára a tagdíjfizetés, is így érte el, hogy az előző hó­napok 60 százalékához viszonyítva, most 90 százalékra emelkedett a tagdijfizetók száma. A beszélgetésekből kitűnt' hogy a szemináriumon résztvevő elvtársak felhasználták azt, amit tanultak gyakorlati munkájuk­hoz, csak éppen feleleteikben nem számoltak be ezekről. Feladatuk, hogy a jövőben is minden terüle­ten felhasználják a tanultakat, s Így továbbjavitsák mind a termglá munkájukat, mind pártmunkáju rat. Polger elvtárs, a propagandis­tájuk ezzel a szavakkal búcsúzott tőlük: — A nyáron se hagyják ab­ba egy napra se a tanulást-. A saj­tó rendszeres olvasásával fejlesz­6zék tovább politikai tudásukat. Ha ezt a tanácsot megfogadják, akkor jó munkát végeznek a nyá­ron is és felkészülve fognak majd hozzá ismét a tanuláshoz a jövő oktatási évben. fl TUDOMÁNY ES GYAKORLAT KAPCSOLATARÚL Az olasz nép ismét vereséget mér a háborús politikára Togliatti elvtárs beszéde az olasz képviselőházban Róma, június 18. (MTI) Palmiro Togliatti, az Olasz Kom­munista Póri főtitkára az olasz képviselőház keddi ülésén interpel­lációt terjesztett elő. Felhívta a miniszterelnököt, adjon választ arra a kérdésre, hogy a kormány — az olasz dolgozók felháborodása: és az egész ország békcaluiraLa ellenire — miért ragaszkodott Ridgway tá­bornok olaszországi látogatásához. Togliatti interpellációját megin­dokolva mindenekelőtt rámutatott a kormány törvényéi lenes intézkedé­seire, amelyekkél korlátozni igye­kezett az ol®«a állampolgárok gyü­lekezési és véleménynyilvánítási szabadságát. Az olasz dolgozók százezrei azonban tüntető megmoz­dulásaikkal és tiltakozó sztrájkjaik, kai bebizonyították: Olaszországban minden megfé­lemlítés ellenére min tig lesznek olyan erők. amelyek a nem­zet érdekelnek védelmére kelnek és amelyekre a nemzet biztosan számíthat, amikor ezcknrk az érdekeknek a megvédéséről van szó. Az a nép, amely ilyen körülmé­nyek között be tudta bizonytíani, hogy a számára „kijelölt" háborús föpa/rancsnoknak nem tanácsos az ország földjére tennie a lábát, so. hasem lesz hajlandó háborút foly­tatni. Egy ilyen országban megvan a szükséges erő ahhoz, hogy semmi körülmények között se hagyja ma­gát ismét a szakadék szélére so­dorni. Az Olasz Kommunista Párt főtit­kára ezután rámutatott: alkotmány- és törvényellenesen rendelték alá Oluszország nem­zeti huderőil egy idegen tábor­noknak. Fölhívta a miniszterelnököt: közölje a képviselőházzal, hogy Ridgway az amerikai • imperializmus nevében még hány milliárd líra megszava­zását követelte, katonai költségek céljaira és milyen további szabad, ságellenes intézkedésekre adott uta­sítást. Az Európát fenyegető veszéllyel foglalkozva Palmro Togliatti kije­lentette, hogy Ridgway most itt Európában is fel akarja lobbantani azt a tüzet, amelyet Koreában még nem sikerült eloltani. Nyugat Európn fenyegetett né­pei. az olaszok, a franciák és a többlek azonban szembefordul­nak az amerikai háborús poli­tikával és nem hajlandók még egyszer eltűrni a Wehrmacht­liadoszlályok durva önkényét. Ridgway új lökést igyekszik adni annak a támadásnak, amelyet az uralkodó körök azok ellen a szo­ciális vívmányok ellen indítottak, melyeket a nyugateurópaá népek a fasisztaellenes harcban vívtak ki. Mindezt pedig azért, hogy lehelövé tegyék a bűnös támadást a Szovjet­unió és a népi demokráciák ellen. Ez a magyarázata az imperialiták görögországi beavatkozásának, ez a magyarázta a franciaországi ameri­kai beavatkozásinak, mely Duolos­nak, a béke-harc e nagy hősének bebörtönzéséhez vezetett. — Az Olaszország függetlenségét fenyegető veszély, a békét fenye­gető veszély egészen nyilvánvaló. Figyelmeztetnem kell azonban önö­ket valamire — mondotta ezután Pallmiro Togliatti, a jelenlévő mi­niszterek felé fordulva. — önök ma nem azzal a szervezetlen és ta­pasztalatlan előőrssel találják ma­gukat szemben, amely igyekezett a fasizmusnak annakidején útját állni. Ma egy olyan munkásosztály, egy olyan nép áll Itt önökkel szemben, amely hosszú évek ta­pasztalataival rendelkezik, s amelynek élén olyan férfiak áll­nak, akik tudják, bog.v mivel tartoznak a népnek, akik nem fognak hibákat elkövetni és en­gedni az ÖJ ök provokációinak, önök lázadásvól álmodoznak, ame­lyet a gombnyomásra élövezényelt rendőrséggel könnyűszerrel le tud­nának törni. Arrvdc a forradalma­kat maguk a népek csinálják. A forradalmak pedig akkor törnek íd, amikor a helyzet erre megérett és amikor a nép nem hajlandó többé tűrni a fennálló állapotokat. A mi feladatunk az, hogy elmélyítsük és parancsolóvá tegyük az olasz nép békeaharatát. Egyre szélesebbé kell tennünk és fogjuk is tenni azt a frontot, amely szoros egységben tö­mörülve meg kell, hogy mentse or­szágunk békéjét. Mi bízunk az olasz népben, bi­zunk abban, hogy az olasz nép sorait szorosra zárva a béke és a szabadság nevében Ismét ve­reséget mér az » ük polltlká­jára — fejezte be beszédét az Olasz Kommunista Párt főtitkára. Küldöiibeszámoló gyűlés a tanácsháza nagytermében A Városi Tanács dolgozóinak küldötte, Nagy István elvtárs jú­nius 12-én tartotta meg választói előtt beszámoló gyűlését Elmon­dotta. hogy a hódmezővásárhelyi találkozó egy öntudatos nép határo­zott feladatokkal- útraboosátott kül­dötteinek tanácskozása volt. Testvéri szolidaritást mutatott a találkozó a világ összes dolgozóival. Több mint 70 felszólalás történt. A felszóla­lásokban a megye dolgozóinak őszinte békevágya és harcos aka­rata mutatkozott meg. Rámutatott Nagy elvtárs a tanács dolgozói előt állá feladatokra is. Hangsú­lyozta, hogy Szeged dolgozóinak ilt, a Tito-határ közelében, fokozott óbenségre kell törekedniük. A tar­tatfma*i b tv— •' 14 s nk k/r/jj] több azt emelte ki, hogy a kultúrmunkának milyen fontos szerepe van a béke megvédésében. Szőke Mihály elv­társ, a Somogyi Könyvtár igazga­tója elmondotta, hogy a könyvtár dolgozói jobb munkával, jobb agi­lációval törekednek arra, hogy a szegedi dolgozók minél nagyobb tö­megei ismerjék meg a magyar és szovjet irodalom termékeit. Ennek érdekében a Somogyi Könyvtár dol­gozói ,,Béke-könyvnapot" rendeztek. Gergely Lajos elvtárs arról be­szélt, hogy azok, akik két háború borzalmait éllék már át, minden erejükkel harcolnak a békéért, mos­tani boldog életükért, mert tudják, hogy a háború milyen hatalmas pusztításokat jelent az emberiség életében. Az októberi forradalom győzelme döntötte le először a világon a tu­domány és a nép közötti válaszfa­lat. 1918 januárjában Lenin a kö­vetkezőket mondotta: ,,Azelőtt az emberi értelem, az emberi géniusz csak azért alkotott, hogy egyesek­nek biztosítsa a technika és kultúra minden áldását„ másokat pedig meg. fosszon a legszükségesebbtől — a művelődéstől és a fejlődéstől is. Most a technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya az egész nép tulajdonába megy át éa mostan­tól kezdve az emberi ész és géniusz sohasem lesz az erőszak, a kizsák­mányolás eszköze". A igazi tudo­mány és a gyakorlati élet kapcsola. tónak már Marx és Engels is igen nagy jellen tőséget tulajdonítottak, szerintük „ ... a valóságos életnél kezdődik az igazi, a pozitív tudo­mány. .." Ennek a termékeny gon­dolatnak a megvalósítása azonban csak olyan társadalmi rendben kö­vetkezhetett be, amelynek alapelvei közé tartozik az elmélet és a gya­koillat egységének elve; olyan tár­sadalmi rendben, amelynek lénye­ges célkitűzései közé tartozik, hogy minden a nép szolgálatában történ­jók. A Szovjetunió számára ezeket a feltételeket — mint Lenin idé­zett szavaiból is kitűnik — az októ­beri forradalom teremtette meg. A Szovjetunióban a tudósok öltek is a lehetőségekkel. Nyikitin szovjet aka­démikus írja egy cikkében: ,,A szovjet tudomány fösajátossága, j hogy elszakíthatatlan kapcsolatban van az élettel, a gyakorlattal. Az első ötéves (ervek idején már nem­csak a dolgozószoba és a laborató­rium volt a tudósok műhelye, ha­nem az építkezések, az üzemi mű­helyek és a kolhozföldek ism Napja­inkban a tudomány és a termelés embereinek alkotó együttműködése eddig ismeretlen méreteket öltött és — ami különösen fonlos — állandó, folyamatos és eredményes jellegűvé vált". A tudomány és a 'termelés dolgo­zóinak együttműködése a technikai haladás törvénye s ez az együttmű­ködés megóvja a tudományt attól, hogy olyan elvont kérdésekkel fog­lalkozzék, amelyek csak egyes tu­dósok kíváncsiságát elégítik ki, de nem esnek a haladás útjába. ,,Mi­csoda tudomány az, amelynek elsza­kadt a kapcsolata a gyakorlattal a tapasztalattalf— veiette fel a kér­dést Sztálin elvtárs a -sztahánovis­ták első tanácskozásán 1935-ben. „A tudományt éppen azért nevezik tudománynak, mert... éberen figyel a tapasztalat, a gyakorlat szavára" — mondotta. A tudomány és agya­korlat termékeny kapcsolatának kö­vetkezményeképpen ,<iz is előfor­dul, hogy a tudomány és a technilca új útjait néha nem a tudomány te­rén közismert emberek egyengetik, hanem a tudományos világban tel­jesen ismeretlen embereit, egyszerű emberek, a gyakorlat emberei, a maguk szalcmájának újítói" (Sztá­lin). A szocialista társadalmi rend­ben az elmélet és gyakorlat elsza­kíthatatlan kapcsolatának megvaló­sulása így vezet arra, hogy a szel­lemi és a fizikai munka közli kü­lönbség mindjobban elmosódik. A tudomány és a termelés embereinek baráti együttműködése így függ ösz­sze szoro-san a sztahánovista moz. gallommal és így válik egyik olda­lává annak a folyamainak, amely a szellemi és fizikai munka közti el­lentétek leküzdéséhez veziet. így vá­lik a szovjet tudós társadalmat építő, állami tényezővé, amikor ,,öntudatosan és tevékenyen részt­vesz azoknak a nagyszerű átalalcitó terveknek a megvalósításában, ame­lyeket Lenin és Sztálin lángelméje jelölt meg" — mondotta Nyikitin szovjet akadémikus. A felszabadulás nálunk is megte­remtette azokat a feltételeket, ame­lyek a tudományos kutatás elé tű­zött! új feladatok megoldását lehe­tővé teszik. 1951 decemberében a Magyar Tudományos Akadémia fő­titkára az Akadémia nagygyűlésén tartott beszédében erről a követ­kezőket mondotta: „Felszabadult hazánkban ma már megszűntek azok az akadályok, amelyek a ka­pitalizmusban fennállottak. Az em­beriség tudását alapvető elméleti vívmányokkal gyarapító és a min­dennapi termelési gyakorlatot köz­vetlenül elősegítő munkák közötti egység megvalósulásának társadal­mi előfeltételei már megvannak, A szocializmust építő társadalomban: leomlik az elméleti és az alkalma­zott tudományos munka közötti választól." A Szegedi Tudományegyetemi Természettudományi Karének inté­zeted közül többen már évek óta szoros kapcsolatban vannak az iparral, így pl. a Szerves Kémiai Intézet három éve tart fenn ter­mékeny kapcaotetot az Egyesült Gyógyszer és Tápszer Gyár Válla­lati,al, legtöbb intézet pedig alkal­mi kapcsolatot tartott fenn külön­böző Ipari vállalatokkal egy-egy felmerült kérdés megoldására. A! Természettudományi Kai ezévi munkatervébe beiktatta az intéze­tek ipari kapcsolatainak tervszerű formában való megszervezését!. A Szovjetunióban már évek óta be­vált rendszer az, hogy az egyete­mek egyes intézetei a kutatási te­rületükhöz közeleső ipari problé­mákkal foglalkozó vállalatokkal társadalmi jellegű szerződéseket! kötnek. Ezeknek a szerződéseknek a példájára a Szegedi Tudomány­egyetem in'ézctei is igyekeztek' részben már meglevő kapcsolatai* k/at kiszélesíteni. A Szerves Ké­miai Intézet az említeti kapcsolatot szerződésileg is megpecsételte és nemzetgazdaságilag is jelentős ku­tatási vállalást tel® egy, a gyár ál­tal javasolt témával kapcsolatban* Az Alkalmazott Kémiai Intéze® a Budapesti Kónsavgyárral kötött szerződésében vállalt kutatások egy részét már teljesítette is. Tár­sadalmi szerződést köt az intézet a Magyar Vegyimüvekkel is. A Fö'drajzi Intézet a Talajjavító ÁV­tal és a Székkutatási Gyapotter­mesztés! Kutatóintézettel működik együtt. Rendszeresen szolgáltat adatokat a Megyei öntözésügyi és Ármentesítő • Vállalatnak, • továbbá a Szegedi Postaigazgatóságnak. A Földtani Intézet! szocialista szerző­désben vállalkozik tudományos együttműködésre a tiszántúli föld­tani felvételezéssel kapcsolatban a; Vizerő Tervezési Irodával. A Ki­sérleti Fizikai Intézet szocialista szerződésben vállalta a Szegedi Faiemezgyár száritókamrájának el­lenőrzéséhez szükséges mérőkészü-­lékeik a Szegedi Textilművek számára egy objektív vizsgálati módszer k'idollgozásáit, amely je­lentős selejtosökken'ést! tesz lehetővé. Az intézet az Új­szegedi Kenderszövő számára ponyvák vízhatlanttása fizikai vonatkozású kérdéseinek kidolgo­zását vállalta. Az Altalános és Fi­zikai Kémiai Intézet is foglalko­zik ipari jellegű problémákkal. Ki­dolgoztak két ipari újítast az inté­zettben, egyet a hőmérséklet jelző festékekkel és egyet! száradó ola­jok előállításával kapcsolatban. Gyakran végeznek gyakorlati fon­tosságú spektroszkópiai vizsgálato­kat a váci Fotókémiai Kutatóinté­zet' 6zámára. A Szervetlen és Ana­litikai Kémiai Intézel is gyakran segít különböző vállalatoknak ipari problémák megoldásában. A Sze­gedi Kendergyár számára vízanalí­ziseket végezlek a Békéscsabai Villanyerőműtelep kazár.tapvíz pro­blémáját megoldották. A tudomány és gyakorlat együtt­működésének az a formája, amely az egyetemi intézetek és a külön­böző vállalatok között kialakult, biztató kezdetnek tekinthető Több intézed meglevő kapcsolatainak szocialista szerződéssel való meg­pecsételése a kapcsolatok elmélyí­tését jelentené és egyben meg­óvná az Intezeteket', hogy ne csak az ipar napi aprólékos kérdései-v nek megoldásával halmozzák el magukat, eimi alapvető munká­juktól elvonja a kutatókat, hanem saját kutatásaikhoz közelálló na­gyobb jelentőségű kérdések meg­oldásával foglalkozzanak. Ez a kezdet mégis megmutatja, a kuta­tók bebizonyították, hogy megér­tik a tudomány új szerepét, be­bizonyították, hogy annak a tu­dománynak a képviselői akarnak. lenni, amely Sztálin sttrinl „nem határolja el magát a néptől, nem tbrtja távol magát a néptől, ha­nem kész szolgálni a népet, kész a népnek a tudomány összes vív­mányait átadni, amely a népet nem kényszerből, hanem önként, szí­vesen szolgálja". Szalay László egyetem docens Június 18-án összeült a Biztonsági Tanács New-York (TASZSZ). Június 18-án délután megnyílt a Bizton­sági Tanács ülése, amelyet a Szov­jetunió kezdeményezésére hivtak össze. A szovjet küldöttség a követi kező kérdésekel javasolta megvita­•tásra: Felhívás aa államokhoz, hogy csatlakozzanak a baktériumfegyver alkalmazását eltiltó 1925. évi genfi jegyzőkönyvhöz és ratifikálják. Ajánlás a közgyűlésnek arról, hogy vegyék fel egyidöben az ENSZ tagjai közé mind a 14 álla­mot, amely felvételi kérelmet nyu j. toll be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom