Délmagyarország, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-18 / 141. szám

2 SZERDA, 1952, JUNIUS IS. Duclos elvtárs követeli, hogy személyesen interpellálhasson B francia parlamentben törvénytelen meghurcoltatása ellen I Duclos elvtárs a San tó-börtönből Nagyjelentőségű levelet írt Herriot. »ak, a nemzetgyűlés elnökének: ,,Értesítem Önt arról a szándékomról — írja Duclos elvtárs —, hogy interpellációt terjesztek a kormány elé azokról a körülményekről, amelyek közt a francia köztársaság alkotmánya £2. cikkelyének megsértésével önkényesen bebörtönöztek egy ellenzéki képviselőt. Interpellációmat némileg különös körűimé, nyék között jegyzem be, miután azt a Sanlé-börtönböl juttatom el ahol törvényellenesen fogvaiartanak. Megismerkedtem annak a levélnek tartalmával, amelyet május 29-én U belügyminiszter úr önhöz intézett s amelyet egyébként csak június 11-én osztottak szét a képviselőiének. E levél több valótlanságot tartalmaz. Ezekről akarom kifejtem véleményemet. A belügyminiszter, aki úgylátszik nem fél a nevetségességtől azt akarja bebizonyítani, hogy a május 28-i tüntetés, amelynek az volt a célja, hogy tiltakozzék Ridgway tábornok Franciaországba érkezése ellen, állítólag a ,,felkc'és" jellegével bírt. A belügyminiszter, ami engem illet állítólag tettenérést akar kimutatni, szerencsétlenségére azonban a vád ezen indokolása a legkisebb komoly vizsgálatot sem állja ki. Pedig amint azt az Emberi Jogok Ligája a minap jelezte: ,,A büntető eljárásnál a vád a legszigorúbban köteles pontos és biztos bizonyítékok felhozására". Miután mi sem maradt az állítólagos adóállomásból. amelyet a kocsimban találtakés a galambokból, amelyekről o belügy, miniszter, állatorvos létére, érthetet1 len könnyedséggel beszélt — a vizsgálóbíró még ma is azon fáradozik, hogy valami bizonyítékot találjon a vád alátámasztására. Ám nem talál ilyet. Lehet, hogy most gyártják valahol. Mindenesetre bizonyos aa, hogy a vichy-i rendszer újraéleszlésének jegyében meg akarják aka. dályozni a legnagyobb francia párt, a kommunista párt titkárát, hogy kifejtse álláspontját a nemzetgyűlés emelvényén, hogy ott megbélyegezze a Pinay-kormány politikáját, a nemzeti függetlenség eladásának, a háború, a nyomor és a fasizmus politikáját. Mi, kommunisták, nem egyedül hangoztatjuk — írja a továbbiak, ban Duclos elvtárs —, hogy bizonyos tekintetben arról van szó: meg akarják valósítani a vichy-i árulás revansának tervét az ellenállás fölőtt. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy Charles Maurras, a vén petainista áruló, akinek nemrég kegyelmeztek meg, lapjában nyíltan gratulál Pinay Martineau-Deplat és Baylot uraknak. Ez a szennylap ugyanis a vichysta Pinay által folytaiolt kommunistaellenes hajszáról szólván június 13-i számában a következő megjegyzést teszi: „Ez a megtorlás igazságos és bátor; az amerikai kezdeményezés nem fosztja meg nemzeti jellegétől". Nem akarok bővebben kitérni a „nemzeti jellegnek' eme bizonyítványára, amelyet azok az árulók állítottak ki, akik az egész megszállás alatt a hitleristák szolgálatában állottak. Valóságos bók ez a kormány felé. Azonban ez még nem minden. Ugyanez a lap úgy találja hogy a kommunistaellenes megtorlás nem elég, s épp ezért követelik, mérjenek „egyenes" csapást a kommunizmusra s számoljanak le azzal a rendszerrel és azokkal akik 19i7-ig együttműködlek vele a hatalomban. Ez eléggé bizonyítja, hogy a vichys. ták elképzelése szerint a kommunistaellenes hajsza csak kezdet és alapjában véve az egész ellenállást, minden dolgozót, minden hazafit és demokratát fenyeget. Kétségbevonhatatlan jogom — folytatja Duclos elvtárs —, hogy személyesen mondhassam el interpellációmat a nemzetgyűlés szószékén. Minden képviselőnek igaz lelkiismerete szerint kell majd állásfoglalnia és megmondania, hogy tűri-e, vagy sem, hogy egy ellenzéki képviselőt önkényesen bebörtönözzenek, ami minden állampolgárra súlyos fenyegetést jelentő precedenst teremi. Tudom, hogy a gyűlölet sajtója egy ilyen állásfoglalás alkalmával a legmesszebbmenőin felszítja majd a kommunizmustól való félelmei. Ugyanez a sajtó nem fogja elmulasztani a nácik mintájára, hogy álcázott kommunistáknak béUjegezze azokat, akik nem lesznek az alkotmánysértés és a törvényellenes eljárások bűnsegédei. Ez azonban tulajdonképpen csupán azoknak a hadjáratoknak az újjáélesztése lenne, amelyeket a Dreyfus-ügy idején vezettek azok etlen, akik az "igazság kivizsgálása és a jog tiszteletbentartása mellett foglaltak állást. A lapok kénytelenek bevallani, hogy „az összeesküvés" vádja jogilag nem megalapozott, de mindezek ellenére azt követelik, hogy azt a gyakorlatban továbbra is tartsák lenn. Bárhogy is álljon a dolog, a nemzetgyűlésnek alkalmat kell adni, hogy állási íoglaljon. Határoznia kell: óhajtja-e, hogy kilejtsem álláspontomat előtte, vagy ellenkezőleg, azt akarja, hogy elhallgattassanak és hogy önkényes togvatartásom tovább íolytatódjék. Épp ezért, amidőn elnézést kérek azért, hogy a szokástól eltérően interpellációs beleegyezésemet az elengedhetetlenül szükséges magyarázatokkal kísérem, arra kérem az elnök urat, szíveskedjék leiszóIrtani a nemzetgyűlést: 1. rendelje el az interpellációm fölötti lényegbevágó vitát; 2. szólítsa lel az igazságügyminisztert, mint a lelartóztatási intézetek főnőkét, tegyen meg minden olyan intézkedést, ami szükséges ahhoz, hogy a nemzet, gyűlés elé járulhassak, hogy ott előterjeszthessem interpellációmat és résztvehessek az azt követő vitán" — fejeződik be Duclos elvtárs levele. GORKIJ, A SZOVJET IRODALOM ATYJA (Halálának 16. évfordulójára) SZIROV1CZA JÁNOS: A BAKAI-GYAR III. RÉSZ. 1951-ben jól megalapozta az előfonó győzelmeit, de hol volt ez az alap a hibátlantól? Áthozta ez az alap az új esztendőre is a maga repedéseit, gyenge pontjait: a dohogókat, csellengőket, fegyelmezetlenkedöket, azokat, akik szívesen megfürödnek a közös dicsőségben, de fintorognak a dicsőség árától: a közös munkától. Megtapsolták ezek is a szcp felajánlásokat, talán lelkesedtek is, nem tudván magukat ki. vonni a tömeg lenyűgöző befolyása alól de ennél tovább nem mentek. Sőt... Hatalmas láda Atl a gép mellett. Szükség van rá a termelés szempontjából. Három asszony: Hüm Ferencné, Szabó III. Istvánné és Bárkányi Istvánná azonban úgy gondolta, fel -lehetne ezt a ládát egyéb célokra is használni. Milyen kitűnő étkezőhelyiség lenne például! Az elgondolást telt követte. Szépen megterítettek a ládában, s míg a többi dolgozó új célokárt hevülve, új lendülettel szédít harcba, addig öle eszegettek, vidáman csevegtek a fözökanál határolta világ mélyenszántó eseményeiről, s lehetséges: olyasmi is megfordulj a fejükben, hogy jó lenne egy pakli römikár. tyát beszerezni. Ment is ez egy darabig, míg cgyszcrcsak azon vették észre magukat, hogy egy színesen festett plakátról az ő kedélyes ládajelenetük mosolyog vissza rájuk, s valahogy senki sem mulat ezen a plakáton. Inkább azt mondják: Szégyen!", „Gyalázat!". Hikánéék is ezen a véleményen voltak, és sürgősen le akarták szakitani a plakátot, hogy ne kelljen szégyenkezni miatta, de ebbe a többiek is beleavatkoztak: Igy mondták: — Nem a plakátot szégyeljük mi, 'Az nagyon is tetszik nekünk. Titeket szégyellünk!. ., Dúlí-fúlt a három asszony. Még akkor is, amikor Krizsán Györgyné az öltözőben odament hozzájuk. — Emlékezteit — kezdte csende. sen —, hogy meséltem már nektek a 29-es nagy sztrájkról. Azt is tudjátok, hogy én is résztvettem benne .., —... Tudjuk!. .. Mondta már! — Vetette oda valamelyik csak úgy a vállán keresetül. — Hát én csak azt aJcarom nektek mondani — folytatta Krizsánné most már emeltebb hangon, — hogy ha valamennyien, n az ország minden üzeméber a dolgozók munka helyett beleülnének Iraf Utálni egy egy ládába, hamarosan ti is megismerkednétek a Fercnczi-fé/r kardlapok, kai meg a Wimmer méltóságos tűzoltó fecskendőivel... Gondolkozzatok csak ezen! Otthagyta őket, de másnivp már azok keresték. Nem mondtak nagy szavakat, nem ,,mea culpáztak", csak egyszerűen bejelentették: felajánlást szeretnének tenni Rákosi elvtárs születésnapjára, s csatlakoznak a tízperces mozgalomhoz. Azóta vígan zúgnak gépeik, s a láda is visszakapta eredeti „beosztását". Persze nem mindig ilyen „egyszerű" a dolog. Nem minden esetben segít a jó szó. A Komszomolbrigád tagjai például hiába beszéltek Terhes Reginának szépen, keményebben, hogy járjon be rendesen a munkahelyére. Regina rá se fütyült. Egyszerűen nem jött be dolgozni. Egy értekezleten aztán felállt a brigád egyik tagja, Balogh Matild. — Mi csak kétféle embert ismerünk — mondotta —. Vagy nekünk segít, vagy az ellenségnek. Aki az ellenségnek segít, az maga is ellenség. Éppen ezért követeljük, hogy Terhes Reginát távolítsák el közülünk! Egyszuszra mondta el az egészet, de egyszerre horkantak fel va. mennyien: Ugy van!... És Terhes Regina másnap már nem tartozott a Szegedi Kenderfonógyárhoz. Hosszá évtizedek keserves küzdelmei tanították meg ennek az üzemnek a dolgozóit arra, hogy harc nélkül nincs győzelem. A múltban az ösztönük súgta ezt, a körülményeik kényszerítenek őket harcra, most a párt tanítja őket erre. Sokrétű, változatos ez a harc. Nemcsak az ellen az ellenség ellen folyik, melyet látni lehet, meg lehet fogni, hanem folyik a láthatatlan ellenség ellen is, amely a gondolatokba fészlxli be magát. Amelyik munka után azt súgja, hogy szeminárium helyett inkább menj haza", amelyik azzal zsongja tele a fejet, hogy „eddig is kenyerei ettél szakmádból, ezután is megleszel anélkül, hogy szakmai oktatásra, sztahánovisia iskolára járnál". Ebben a láthatatlan ellenség elleni harcban is segít a legjobbak példamutatása. Az olyanoké, mint Nacsa Mihályné, Zsiga Éva és még többen, akik már nem az 1952-es, hanem az 1953-as tervükön dolgoznak. Azok, akik régen szégyélték még kimondani is munkahelyük nevét, ma sztahanovisták, élenjáró dolgozók, népünk legmegbecsültebbjei. Ezért ünnepelték ebben a régi üzemben hálától áradt szívvel annak a napnak az éviordutóiát. amikor a béke első harcosának, Sztálin elvtársnak népe, a szovjet harcosok kiűzték hazánk földjéről a fasisztákat, s velük együtt a Wimmer Fülöpöket, a Bakai gyár dolgozóinak vérszívóit is. Még keményebb helytállással rótták le hálájukat, s a jólvégzett munka öröme ténylett arcukon akkor is, amikor a nyolcadik szabad május elsején belekapott a tavaszi szél a győzelem lángszinü lobogóiba. Lobogott a zászlók vörös selyme a felejthetetlen menetben, az erő biztos tudatában feszült neki a Tiszáról érkezett szellőnek, de féltőn takarva, óvta szabad életünk másik jelvényét, a hófehér békegalambot. 1929-ben egy szakasz katona szuronya szegeződött a mellüknek. Most a szuronyok ezreit élesítik cz imperialisták egész népünk, valamennyi dolgozó ember ellen. Ezért lángolt fel és csapott magasra a régi gyár tetői alatt június 1-i béketalálkozéra való készülődés során a béke megvédéséért folytatott harc lángja. Békekövetünk, Klein Frigyesné büszkén tolmácsolhatta a megye békeharcosainak nagy találkozóján: a Szegedi Kenderionógyár dolgozói hűek maradtak harcos multjukhoz, s kezük úgy irányítja a gépeket többtermelésre, mint ahogy a nép katonája Igazítja fegyvere csövét a békére törő ellenség szívének. Aki a régi Bakai gyárai látta, most talán rá sem ismerne a mostani Szegedi Kenderfonógyárra. Sokminden új épült, de legfőképpen az emberek változtak meg. A gyár gazdái lettek azok, akiket a tőkés annakidején tüzoltóiecskendővel söpört ki a gyárudvarról. Saját soraik közül, a gép mellől nevelődött ki igazgatójuk, Balogh István is, éppen úgy, minit a többi vezetők. Galyatetőn, Kékesen, az ország leggyönyörűbb helyein üdülnek, s közülük nem egyet kormányzatunk magas kitüntetéssel jutalmazott. A íelszabadulás óta az üzem ormán már nem egyszer csillogott az élüzem jelvény, s most, amikor augusztus 20-ra, Alkotmányunk ünnepére készülnek, ezt a jó munkát hirdető jelvénytokarják visszaszerezni. Ezt az aka. ratot hirdeti a felajánlások, a még több, még jobb munka végzésére történt fogadalmak, * .. . Ez a név: Bakai gyár —, a multat hirdeti. Az üzem mostani neve: Szegedi Kenderfonógyár már a jelent testesiti. Azokban az akaratokban, melyek kitöltik a név | jelentette keretei tartalommal: ben. ne feszül a jövő, nemcsak a volt Bakai gyár dolgozóinak jövője, hanem valamennyiünké. Egy úton dobban mindannyiónk lépte. Nyolc- { százmillió emberé,,, [Vége.) T* iz«nhat évvel ezelőtt, 1936 jú. ^ nius 18-án oltották ki a trockista gyilkosok Alexej Maximovics Gorkijnak, szovjet korszakunk legnagyobb írójának az életét, A legaljasabb, legembertelenébb halált eszelték ki a számára: a betegség, ben sinylődő, nagy íróba a trockisták szolgálatában álló orvosok fájdalomcsillapító helyett mérget injekcióztak. „Halála — ahogy Molotov elvtárs mondotta a temetésen — Lenin elvesztése után a legsúlyosabb veszteség hazánk éa az embe. riség számára." Gorkijnak az orosz irodalomban való megjelenése időben egybeesik Lenin első forradalmi, tudományos műveinek megjelenésével és a® 'oroszországi munkásosz-ájy első forradalmi szervezeteinek megalakulásával. Lemin a tudomány, a dialektikus materializmus módszerével leplezte le a kapitalizmus, az imperializmus embertelenségét, lár. ta fel ellentmondásait és az egységes, forradalmi marxista párt megalakulásának szükségességét, a párt stratégiáját és a proletárforrada :>m nagyszerű távlatait. Ugyanezekről a kérdésekről beszélt Gorkij is — marxista-leninista, ideológiával fel. vértezve, a proletariátus, a párt útját vállalva — az iroda om, a képszerű ábrázolás eszközeivel. G

orkij írói pályafutását, fejlődését három fő szakaszra oszthatjuk. Első elbeszélése a Makor Csudra megjelenésétol (1892) 1904 —1905-ig. Lenin ..Pártszervezet és pártirodaiom'' című cikkéinek megjelenéséig és az első orosz forradalomig; a második korszaka 1905.töl a Nagy Októberi Szocialista Forradaiogmig; a harmadik korszak 1917-től haláláig, 1936-ig tart. írói fejlődésének első korszaká. ban legendás hősökről ír novellákat, a nép nagy hősi típusai foglalkoztatják képzeletét. A hősmondai ele. mek a'realisztikus ábrázolással ebben az időben még neon férneik meg egymás mellett Gorkij müveiben sem. A valóságban még nem tudóit' hőseket ábrázolni, akik az éle. tet keresik, mint Foma Gorgyejav, Szatin vagy Vászka Pepel, kétségbeesetlen elbuknak. Az els3 jelentős kísérlet a valóságos h<jsábrázolás felé a Kispolgárok forradalmi mozdonyvezetője: Nil. Ahhoz, hogy Gorkij a hősmondai elemeket (a voltaképpeni fórra, dalmi romantika csiráját) a realizmussal összeegyeztethesse, az 1905. ös forradalom valósága kellett, amely a valóságban mutatott meg olyan hősöket, mint például a népmesei eredetű Danko, aki lángoló szivével mutálja meg a népnek az útat. Gorkij 1905 bon magáivá te. szí Leninnek az irodalom pártosságáról szóló elvét p tudatosan olyan osztályharcos jellegű müveket akar írni, amelyeket fegyverként hasz. nálhat fel a munkásosztály a kapitalizmus elleni harcban. A z 1905-ös forradalom utáni müveiben, Az anyában és az Ellenségek című színdarabjában sikerült először egyesítenie a fórra, dalmi, romantikus elemeket a realista típusábrázolás módszerével. F-s a marxizmus-leninizmus alapján állva, a lenini pártosság elvét nagyszerűen megvaló&ítva, ezekben a mü. veiben már nemcsak leleplezi és ábrázolja az ember tragikus sorsát a burzsoá társadalomban, a kapita. lizmus torzító hatását, de az eltorzult, az összegyűrt emberekkel szembeállítja az új embereiket, akik arról tanúskodnak, hogy milyen keli, hogy legyein az élet, akik kemény és céltudatos hordozói ennek az új életnek- A hőstípus ábrázolásán ki. vül a jövőbe tekintő hitnek a Jövő várásának ez a profetikus kifejezése állítja ezeket a műveket a szocialista realizmus sorába —. teszi jket a szocialista realizmus elindítójává. Az októberi forradalom Gorkij működése számára is egészen ŰJ, határtalan lehetőségeket teremt. A szovjet irodalom fáradhatatlan szer. vezője, gyakorlatban és elméletbea egyaránt; kezdő írókat segíti tanácsaival, kulturotthonokat, vidéki színházakat patronál. író: munkássága is kiteljesedik. Az Artamonovok-ban típustteremtő művészetét tökéletesre emelve az orosz kapitalizmus fejlődésének és a forradalom győzelmének átfogó, művészi rajzát adja Posthumus regényében, a Klim Szamgin életé-boa a lenini pártosság elvét a legmagasabb színvonalon valósítja meg. Klim Szamgin a párt nélküli, meg. győződéspélküli ember típusa. Benne Gorkij azt az értelmiséget leplezi le. aki a nép ellen fordul. aki nem tud egy elv mellé szilárdan oda állni, mindvégig ingadozó bizonytalan marad, s végül kijelenti, hogy, egy emberélet kevés annak megállapításához, kinek van igaza. Künt Szamgin ugyanis szabadsagot — „abszolút szabadságot" — akar éa ezért lesz renegáttá, ezért tagadja meg korábbi meggyőződéseit. Az ilyen szabadság — ahogyan azt Gorkij regényében is megmutatja — tulajdonképpen az imperializmus erőinek függvénye. Más műveiben a néphez hű, for-i radalmi értelmiség típusait is megmutatja, mint az Ellenség Nadja.ja, a Artamonovok Iija-ja, a Vassa Zselesznova Rechelje a Jegor Buücsov, Surája. akik vállalják a forradalom, a párt útját. A gorkiji összmű az ember dióda, lát az ember méltóságába veteti jogos hitet, a szocialista humanizmus nagy eszményét hirdeti, a szeretet és a gyűlölet dialek'ikus szintézisbe olvad műveiben. Gorkij azt yaillja, hogy a forradalmiság és az emberek szeretete egy és ugyanazTermészetesen ez a. szeretet el kép. zelhetctien az emberiség ellenségeinek olthatatlan gyűlölete nélkül. Ennek a magasrendű humanizmusnak a jegyében születtek meg Gorkijnak halhatatlan regényhősei. A kommunista jövőnek, mint bi^ zonyosságnak a megrajzolását, határtalan hitét, kiapadhatatlan emberszeretetét a népoől. a munkásosztályból, a pártból meri. tetie. Az anya hőse, Pávai Vlaszov hitvallása a jövőről, Gorkijnak, az irodalom Leninjének, a legmagasabb emberi forma, a humanizmus tökéletes kibontakoztatásának lehetőségéről. a kommunizmusba vetett hitének is a vallomása: ,,Eljön az idő, tudom, mikor az embereknek kedvük telik egymásban. Mind egy.egy csillag lesz, amiben a másik gyönyörködik- Szabadok leszünk és erősek, nyitott szívvel járunk a földön és nem lpsz senkiben irigység, rosszindulat. Nem közönséges élet lesz nz már, de szolgálat. Az ember magasr.n hordja a fejét — a szabad embernek nincs elérhetetlen magasság. Igazság lesz és szabadság és szép. ség Annak lesz a leghagyobb becsülete, aki a legnagyobb szívvel fogadja be a világot és a legerő. sebben tudja szerelni. És mennél szabadabb lesz valaki, annál különb is lesz és annál szebb- Nagygyá nő az ember lelke abban az életben..." Osváth Béla Kedden reggel megyeszerte megkezdődött az őszi árpa általános aratása szegedi Dózsa tszcs-ben javában folyik a tarlóhántás és a másodvetés A megyei tanács mezőgazdasági osztályának jelentése szerint kedden reggel a megye minden részén megkezdődött az ősziárpa aratása, mivel az elmúlt napok kedvező idő. járása folytán az ősziárpa sárgaérésben van. Különösen a szegedi és a csongrádi járásban folyik nagy lendülettel az aratás. Kedden reggel Kiskundorozsmn, Forráskút. Kistelek és Mórahalom egyénileg gazdálkodó dolgozó pa. rasztjai is hozzáfogtak az árpa kaszálásához. A szegedi Dózsa tszcs, amely inár a mult hét végén elkezdte u munkát, kedden délig jórészt learatta húsz holdi ősziárpáját. Az árulással egy idő ben elvégezték a tarlóhántást, nyolc holdon inásodvelésű növényt vetettek, főleg rövidtenyésztésű kukoricát és kölest. A kisteleki Felszabadulás tszcs földjén kasza alá érett a rozs ls. Itt megkezdték a rozs aratását is. ti román sxinmüvet mulatlak be Bukarestben A bukaresti Hadsereg Színházban ünnepélyes kerelek között bemutatták Laurentiu Fulga román színműíró „Ion Voda cel Cumplit" (A rettenetes Ion vajda) című zenés történelmi drámáját. Laurent-iu Fulge darabjának tárgya a török hódítók ellen vívott harc egyik hősi szakasza. A színműnek több mint 200 szereplője van. Az előadáson közreműködik az Állami Filharmónikus Zene- és Énekkar, a bukaresti Állami Opera balettkara és a Közlekedési Alkalmazottak Szakszervezetének néfii. ftnrrir'-'"'lf"[" _