Délmagyarország, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-05 / 130. szám

2 CSÜTÖRTÖK, 1952* JUNIUS 6. ELMÉLETI TANÁCSADÓ A Is ösépparasxtság kérdéséről Ma, amikor a mezőgazdaság szo. fcialista átszervezésének olyan ütemét értük el, hogy a megye szánt 6területének 6.6 százaléka állami gazdaság és lő.5 százaléka tszcs művelés alatt áll, mindig többet és alaposabban keli foglalkozni a középparasztság megnyerésének a kérdésével. Nagy tanítóink. Lenin és Sztálin megmutatták a parasztság helyzetét a forradalmak különböző periódusában. Nálunk ls a nagy földbirtokok felszámolásakor bevontuk. érdekeltté tettük az egész parasztságot a népi demokratikus forradalomban. Később a hatalom meg. szilárdításáért folytatott harcban az ingadozó középparaszti réteget — mivel még neon tudtuk megnyerni — semlegesítettük, hogy ne nyújtson aktiv támogalást a burzsoáziának a protetáriálus elleni harcában. A fordulat éve, a hatalom megszilárdítása után a középparasztság nagy többsége a munkásosztály felé fordult, mert látta, hogy a kapitalizmust „komolyan" megdöntöttük és érezte a munkásosztály hatalmának a segítségét már a föld megvédésénél, a gépállomások felállítása, a szerződéses termelés, a kölcsön pénz és vetőmag nyújtásával is. Ez azonban még nem elgéséges, a középparasztságot fokozatosan és tervszerűen be kell vonni a szocialista épüé8 munkájába. A párt feladata, hogy a középparasztságot elvalossza a kuláktól és a munkásosztály oldalára vonja. Ebben a harcban a lenini hármas jelszó érvényrejutásával 6rhelünk ed j eredményeket: 1. Támaszkodj a szegényparasztságra. 2. Egyezz meg a közópparasztbal. 3. Egy pillanatra sem szüntesd meg a harcot a kulák ellen. Ez a hárma®, de egységes jelszó gyakorlati végrehajtása körül még több helyen hiányosságok tapasztal, ha ték. Csongrád megyében az 1948-ban alakult termelőszövetkezetek kezdeményezői nagy többségben a szegényparasztok, agrárproletárok voltak. A középparasztság várakozó álláspontjával kívülről szemlélte az eredményeinket, dacára annak, hogy a pártunk útmutatását a termelés, a békeharc és más tömegmozgósításnál túlnyomó többsége követte és követi. 1949—50-ben tszcs-tagok »ok helyen elzárkóztak a középparnsztok nevelésétől, meggyőzésétől, sőt némely helyeken, mint például a hódmezővásárhelyi Dózsa-tszcsnél Nagy Púi elvtárs azt mondta, hogy a középparaszt a kulák kisöccse", ugyunitt az elmúlt évben még tábla jelezte, hogy a tszcs földjén idegeneknek tilos az átjárás, ezzel megakadályozták, hogy a becsületes középparasztok megláthaMúk belülről is a munkájukat, ahelyett, hogy a tszcs népnevelői ezt Ismertették volna a kívülállókkal. A hódmezővásárhelyi Lenin-tsz elnökének is volt olyan véleménye, hogy ,.a közepparasztokat csak kocsin összekötözve lehet a tszbe bevinni". A tszcs ered. ményei már 1950 őszén ós 1951-ben igen sok középparasztot vonzottak, akik beléptek, egymásután alakultak a termelőszövetkezeti községek és ma már 2259 kör.épparaszt van a tszcsben. Ez a szám még Igen alacsony, hisz a megyében a középparasztok gazdasága és földterülete jóval több, mint a kis- ós szegényparasztoké. Ez is mutatja azt, hogy „a középparasztság nélkül nem lehet a szocializmust felépíteni", csakis azok bevonásával. Bevonásuk pedig azt jelent!, hogy az olyan középparasztok is. mint a csanádi Veréb János a szaktudásával elősegíti a nagyobb terméseredményt, mert a nagy táblákon kifejtheti, alkalmazhatja tudását. Ez pedig a tagságnak is, az országnak is előny. A középparaszlságnak mély gyökerei vannak a mezőgazdaságban. A felszabadulás előtti hosszú éveken keresztül a középparaszt éjt-nap pallá tett. hogy meg tudja tartani kis földjét a bankuzsorával, az árveréssel szembon. Saját bőrén érezte a kizsákmányolást, minden nap ki volt téve annak, hogy elveszti földjét, házát. Ez a sok kínlódás szinte ö zeforrt a közópparaszt életével. Pártunk népnevelőinek most az a feladata, hogy megmagyarázzák a számára könnyebb élet útját, szívós agitációval, amellyel együtt kell, hogy járjon a tszcsink példamutató eredményei is A középparasztság megnyerése azonban csak a kulákság ellen folytatott szívós harcban lehetséges. Helytelen az az elgondolás, ami Asotthalmán több tszcsben megnyit, vánult. hogy beveszik a leulákot és majd azután kizárják. A mult évben a szentesi Felszabadul ás-tszcsbe bevették a kulákot, mert malma volt és utána elzavarták. Súlyos Politikai hiba az is, ha a' kulákkal szemben sokszor megalkuvók a' vezetők és azzal a megokolással, hogy ,,le vannak szegényedve", helyettük a középpnrasztoknak kell beadni a sertést (például Csórván és Csengelén). Nem lehet úgy sem gondolkozni, mint a tömörkényi Alkotirány-tszcsben Kosa Antal elvtárs mondta, hogy „a kulák fia az apjának volt a bérese" (ez nem igaz, a kulák fia is kulák!). Akár a szegényparasztság elhanyagolása. akár az elvtelen udvarlás a közípparnszttal szemben, akár a kuláksággal szembeni lazaság mind komolyabb károkat okozhatnak a munkásosztály harcaiban, Sztálin elvtárs arra tanit bennünket, hogy „A helyes vonaltól való ezen elhajlások eredménye az, hogy meg. feledkeznek arról a marxista tételről, hogy a kö7épparaszt ingadozó osztály, hogy a középparaszttal való megegyezést csak úgy lehet tartóssá tenni, ha határozott harcot folytatunk a kulákság ellen és fokozzuk a szegényparasztság közötti munkát, hogy e feltételek nélkül a középpara.szt 3 kulákság felé lendülhet, mint erő felé" „A proletár!átus a maga tömegében a szocializmus mellett, a burzsoázia a maga tömegében a szocializmus ellen van; a két osztály közötti viszonyt könnyű meghatározni. De aimikor olyan rétegre térünk át, mint a középparasztság, akkor kitűnik, hogy az olyan osziály, amely ingadozik. Ez az osztály részben birtokló, részben dolgozó osztály" — mondotta Lenin elvtárs. A középparaszlok megnyerésénél durva hiba az is, hogy Üllósen, ahol a jómódú középparasztot mint szorzott kulákot emlegetik és mint kulákot kezelik őkcl. Összekeverik a kulákokkaí és a kulikra mért csapás nem egy esetben a középparasztot érinti. Ha jelenben nézzük a megyében pártunk parasztpolitikájának gyakorlati végrehajtását, azt tapasztaljuk, hogy mdg 1—2 évvel ezelőtt a szekláns „bezárkózott" magatartás volt jellemző különösen a Szentes járásban és Hódmezővásárhelyen Ma nagyobb veszély a jobboldali opportunizmus, a szekláns veszély baloldala, például opportunizmus volt. hogy vágási engedélyeket adtak ki egyes városokban és községekben a kulákoknak, pedig az állammal szembeni kötelezettségüket nem teljesítették. Vagy sokszor a felsőbb szerveknek kell felhívni a figyelmet arra, hogy a kulákot ne tűrjék meg a tszcsben (például Hódmezővásárhelyen az Alkotmánytszcsben). A kulákok elleni harcban az agrárproletárokra, szegényparasztokra kell támaszkodni. Ezek már anyagi helyzetüknél fogva nem a régi értelemben vett agrárproletárok és szegényparaszt ok, mert egy része már a tszcsbe lépett ós ahol helycsen gazdálkodnak, jövedelmük nagyobb, mint a középparaszté. Körülményeiket tekintve ez már nem két olyan dolgozó paraszti réteg, mint még néhány évvel ezelőtt. Érdekeik méginkább egybeesnek, harcuk méginkább közös a kulákság ellen. A termelőszövetkezeti mozgalom ezeket n dolgozó parasztokat tömöríti magába, hogy biztosítsa felemelkedésüket. Hibát követnek el azok a funkcionáriusok, akik a középparasztságot lebecsülik, sót ellenségként bánnak vele. mert ezzel az osztályellenség táborát erősítik. A mi feladatunk az, hogy a középparasztságot politikai nevelésben meggyőzésen keresztül minél hamarabb bevonjuk a tszcskbe, hogy erdekeik teljesen azonosak legyenek a többi termelőszövetkezeti dolgozó parasztokkal és így neveljük ki az új osztályt, az új típusú parasztságot, amely a munkásosztály segítségével végleg felszámolja az osztályellenséget. ezért fontos kérdés a középparasztok megnyerése a szocializmus felépítéséért folyó harcban. Holik János, MDP Csongrádmegyei Párt bizottság m. mezőgazd. osztályvezető. A VATIKÁN A BÉKE ELLENSÉGE Néprajzi pályázat diákok és pedagógusok számára Az Országos Néprajzi Múzeum, a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, a Népművészeti Intézet és a Magyar Néprajzi Társaság támogatásúval a diákifjúság és a pedagógusok számára nyári néprajzi gyűjtésekre pályázatot hirdet A pályatételek jó része a termelőszövetkezetek életével kultúrájával, az üzemek és szövetkezetek népköltészetével, a gazdasági újítók tevékenységével, a legújabb mezőgazdasági építkezésekkel foglalkozik. A legjobb gyűjtéseket 100—500 forintos pályadíjjal jutalmazzák. A második világháború befejezése. a szovjet hadsereg történelmi győzelme óta szinte napról-napra világosabbá válik, milyen sötét sze. repet tölt be a Vatikán a nemzetközi reakció cselszövéseiben. A népi demokratikus országokban leiepie. zett népellenes összeesküvésben minden alkalommal ott volt a Vatikán keze ls, mely vagy közvetlenül irányította a népek békéje ellen törő fasisz'a banditákat, vagy pedig anyagi és erkölcsi támogatást | nyújtott számukra. Magyarországon Mindszenty és Grősz nyíltan bevallották, hogy hazaáruló összeesküvő tevékenységüket az amerikai „diplomaták" és a Vatikán közösen irányították. Ugyanilyen tények kerültek napvilágra Csehszlovákiában és Lengyelországban is. Jaroslav Kulac, a prágai Szent VÜus székesegyház kanonoka a csehszlovák nép bírósága előtt beismerte: „összeesküvő tevékenységünk éléin dr. Beran ér. sek és más főpapok álltak, s hátuk mögött a nunciatura és a Vatikán... Az összeesküvés célja a népi demokratikus rendszer megdöntése volt. Jan Opasek, a prágai benedekrettdi kolostor priorja a bíróság előtt részletes vallomást tett arról, hogy a vatikáni főiskolákban hogy nevelik a papokat a haladás — elsősorban a szocializmus — eszeveszett gyűlöletére. Rómában, az úgynevezett „Keleti Intézet''-ben és a Vatikán öbbi iskoláiban a kémek és diverzánsok százait képezik ki a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni romboló tevékenységre. Noha a szabad népek a Vatikán nagyobbés kisebbremdű ügynökeinek egész sorát leplezték le, a fekete reakció nem vonul vissza sőt fokozni igyek. szik illegális, népellenes tevékenységét. A népi demokratikus országokban folytatott tevékenységében a Vatikán az amerikai háborús gyújtogató monopolisták. a Wall.Street készséges kiszolgálója és ügynöksége. A még kapitalista iga alatt sínylődő országokban a Vatikán azonban már nemcsak ügynöksége, hanem üzlettársa is az amerikai háborús gyujtogatóknak. Érthetővé válik ez. ha figyelembe vesszük, hogy a Vatikán — és személyesen maga a pápa — a- világ egyik legnagyobb kapitalistája. A Vatikán mérhetetlen jövedelme nem. csak a félrevezetett hivők fillér jelből és nemcsak a Wall.Street állal kémtevékenység céljaira juttatott dollármilliókból származik, hanem igen nagyrészt saját hatalmas vállalkozásaiból is. Olaszországban a Vatikán bankbetétei meghaladják a 400 millió, ipari részvényei a tízmilliárd lirát. Olaszországban, Franciaországban, Hollandiában és a latinamerikai országokban jelentős bankok vannak a birtokában. Érihetö hát, hogy a uagykapi. talista Vatikán szenvedélyesen védi a kapitalista rendszert, érthelő, hogy a Vatikán — a kizsákmányolás egyik legnagyobb haszonrészese Minden eszközzel igyekszik meghosszabbítani a kizsákmányolók rothadt uralmát. Mintegy 60 állam, ban „diplomáciai" képviseletei útján folyik bele tevékenyein a politikai cselszövésekbe, püspökök és érsekek százai továbbítják világszerte a Va' ikán Wall.Street-su. gallta parancsait, A Vatikán ezenkívül valóságos hadsereget mozgósít a reakciós nópellenes rendszerek támogatására: a szerzetesek, apácák, misszionáriusok százezreit. Csupán Olaszors'.ág. ban félmillió pap. szerzetes étf apáca áll a Vatikán szolgálatában. Ez a — létszámát tekintve mintegy 40 hadosztálynyi — „hadsereg" minden erejét latbaveti a reakciós rendszer érdekeinek védelmében, a fekete reakció minden fegyverével, prédikációival gyóntatásával, átokkal. hazug rémhírekkel igyekszik bomlasztani a haladó mozgalmakatA május 25-i olasz községi válasz, tásokra például 20 ezer papot, szerzetest és apácát rendelt fel a Yatikán vidékről Rómába, hogy tömegeinek támogatását egyre jobban elvesztő „kereszténydemokrata" De Gasperi-kormány mellett fejtsenek ki propagandát. Hasonló szerepük van a papolw nak, szerzeteseknek. apácáknak Fran c iaors zágban, Spanyolországban. Belgiumban, Ausztriában és egy' sor más országban is, ahol nehéz különbséget tenni a Vatikán ügynökségei és az amerikai háborús gyújtogatok kémezervezetei között, mert ezek a szervezetek személyi összetételükben is szinte kibogozhatatlanul összefonódnak, A Vatikán politikai működés) területe természetesen nein szorítkozik Európára. Latin-Amerika húsa országát keresztül-kasul hálózzák az asnerikai.vatikáni ügynökségek. Az eümaradott, félgyariuaitj es gyarmati országokban 600 misszió mintegy 300 ezer missziónáriusa szövi bele imáiba és prédikációiba a fegyvergyárosok utasításait. De nemcsak diplomáciai képviseletével, nemcsak fekete hadseregével harool a Vatikán a haladás éa a béke ellen: ügynökei ott ülnek a reakciós kormányokban — gyakran azok élén — is. Épp úgy, ahogy Hitler halalomrajuttatásában is 1 emlős szerepe volt a Vatikánnak, különösen Pacelli biborosnak, a je. len légi XII. Pius pápának — ma Konrád Adenauer „kancellár", a német nép árulója, a fasiszta Németország újjászületésének apostola a pápa választottja- Adenauer nyugatnémet .Kereszténydemokrata Unio"-ja ép. pen úgy a Vatikán pártja, mint ahogy Olaszországban Do Gasperi kierikál.fasiszta Keresztény Demokrata Pártja, a francia nép érdekeit következetesen áruba bocsátó MKi' vagy Figl reakciós háborús osztrák katolikus „Nép'-pártja. S talán tel jesebb lesz a kör, ha hozzátesszük, hogy a gyűlölet véreskezű spanyol fasiszta diktátort. Francot a pápa „legkedvesebb fiának" hirdeti. Keleten és nyugaton, Európában, Amerikában és Ázsiában — a Vatikán ügynökei gátlás és fenntartás nélkül hirdetik az amerikai alombombás haramiák igéit. Joggal írta már 1947-ben az amerikai monopoltőke egyik szócsöve, a New York Times: „A pápa által vallott nézetek hajszálra megegyeznek az amerikai külügyminiszter szavaival és állításaival is." Az ájtatosság mögé bujtatott egyre tevékenyebbé váló háborús uszí. tás azonban megtörik a népek legyőzhetetlen békeakaratán. A né. pele világszerte felismerik: fokozott éberséggel, a szervezett békemozgalom állandó erősítésével kell harcolniuk a fekete reakció |selszövései ellen. Ifyty lelt faluú Iwdaz'á Imn fyeHyiszcnlca Irta: GALINA SZERGOVA IVAN GYENYISZENKÓ azovi Lenin-renddel kitüntetett gépállomás egyik traktoros brigád jójának vezetője, hazafelé tartott Pes. kovóba. Alighogy elindult felhangzott mögötte egy tehergépkocsi dudájának rekedtes hangja. Nemsokára esikorogtak a fékek, megállt a teherautó. A vezető odaszólt: — Kapaszkodj fel. Ne unatkozz. Gyenyiszenko szempillantás alatt felugrott, Jó estét, leánykák! — üdvözölte a tehergépkocsi padján kuncogó három peskovai traktoros lányt, — Jó estéti — válaszolták kóúusban. — Hol jártatok? A szomszéd traktoros brigádnál. A .Jialapáes" címil rosztovi újság mezőgazdasági rovatvezetője beszélt a falusi levelezők fontosságáról. Valja! Valja! — csóválta fejét tétételt szigorral a fehérkendös. — Valld be az igazat: Petykamiatt jöttél velünk. — Ugyani Miket fecsegsz itt öszsze vissza! — válaszolt orrát fintorgatva Valja. de nem nézett a lányok szeme közé. Gyenyiszenko felé fordulva így folytatta: — IvanPavloviéi! Maga ugye traktoros brigádot vezet? — Jól tudod. — RENDBEN VAN. De mondja csak meg nekem, miért nem szokott maga cikket írni a Kalapács"-nak? — Én? Hogy miért nem írok sikket? — kérdezte meglepődve Gye. nyiszenko. — Nem vagyok én újságíró, Valjuska. A lány duzzogva, ideges mozdulattal kötötte meg a fejkendője csücskeit és kihívóan így szólt: — Hál én írjak? ... írok is, tudja meg, Ivan Pavlovies! Pedig nekem nincs olyan szemem, mint magának, kevesebb a tapasztalalom is, hiszen' alig két éve vezetek traktort. _ Jobbra billentette a fejét, magasra húzta szemöldökét: — Akinek nincs mondanivalója, azt hiába erőltetjük. Majd írok én... Pedig maga is megírhatná a sakkt áblasgerü Iraktorjavítási rendszert. Minek azt titkolni. — Hogy én titkolom új munkamódszereimet? — nézett most már bosszúsan Gyenyiszenko a kötözködö lányra. — Hát nem átadtam a ti brigádotoknak is tapasztalataimat! Valja kicsinylően legyintett: — Az semmi. MEG KELL ÍRNI as. újságnak, hadd tanulja meg a jól bevált módszereket minél több trakiorista a szovjet hazában. Országos méretekben kell dolgozni. Igy ám! bólintott csúfondárosan a brigádvezető felé. — Te Valja! Ide hallgass! — nyomta meg a szót Gyenyiszenko. Fenyegetés rezgett a hangjában. — Ha azt hiszed, hogy én képes vagyok reklámot csinálni magamnak... Ha azt hiszed, hogy én... — Hagyjuk! — legyintett mosi már fölényeskedő gúnnyal Valja. — Ismerem már az effajta Icifogáeokat. Az ujsig az nem reklám, hanem a mi segítőtársunk és szószékünk. A gépkocsi nagyot zökkent és megállt. A lányok megérkeztek. — Ne haragudjék, Ivan Pavlovies. Tudom, maga mégis csak ír majd az újságnak, maga rendes ember — mondotta Valja búcsúzóban. A vezető ismét rákapcsolt, a tehergépkocsi folytatta útját. Gyenyiszenko elgondolkozva törölgette gyöngyöző homlokát. Mint derült égből a villám. úgy hatottak rá Valja szavai. Ahogy fogytak a kilométerek, egyre inkább igazat adott a lánynak. Eszébe jutott: valahány, szór közeledett a vetés. mindig nagy nyugtalanság fogta el. Nehéz volt kijönni a szükrp szabott javítási határidővel. Sokat töprengett, hogyan javíthatná meg a munkamód, szerekel. Végül aztán megtalálta a megoldást. Elhatározta, hogy ezután már kint a mezőn hozzák rendbe a traktorokat, sakktáblaszerűen. Elgondolását meg is valósította gyakorlatban: kiosztotta a javítok, traktorosok és pótkocsisok között felülvizsgálatra a gép egyes részeit. Ezzel a módszerrel négy óra helyeit már csak kél óra volt szükséges a javításhoz. HOSSZÚ IDŐ TELT EL, amíg Gyenyiszenko végre rászánta magát, hogy megírja módszereit a lapnak. Egyik éjtszaka, amikor a briaádtanyán már nyugovóra tértek a tralctoristák, nagy elhatározással megnyálazta a lintaceruzát. Eleinte csak pusztította a papirost, reggelre azonban mégis csak megszületett az első cikk. A lapot összehajtogatta, borítékba tette. majd elküldte a levelet a rosztovi „Kalapács"-nak. A cikk megjelenése után tucatjával kapta a leveleket, Traktoristák írták ezeket a leveleket, akik a sakktáblaszerűen végzett traktor javítás egyes részletei iránt érdeklődtek. Ezek a levelek arra indították, hogy minden új módszert alaposan átgondoljon. Régebben úgy vélte, hogy az újság, habár izgalmas és érdekes dolgokról ir, mégis csak valami különálló dolog a hétköznapi élettől. í's most egyszerre megérezte, hogy a nyomtatott szó igenis nagy segítség az újért vívott harcban. Most már igazat adott Valjópak: ország gos méretekben kell gondolkoznia minden szovjet polgárnak. És már nem csodálkozott azon, hogy a szerkesztőségből egyre több cikk megírására küldtek neki megbízatást. AZ ELSŐ CIKK megjelenése óta elteli egy év és Gyenyiszenko, mint a „Kalapács" mezőgazdasági rovata tanácsának tagja már több szerkesztőségi értekezleten vett részt. Az értekezleten tudósok, agronómusok, egyszerű kolhozparasztok és újságírók vitatkoztak egymással. Gyenyiszenko eleinte csak szótlanul figyelt, később azonban nuír ö is bekapcsolódott a vitába. Az egyik értekezlet után elmerülve tanulmányozta a szerkesztőségi szobában függő színes grafikont, amely azt mutatja hogyan emelkedik a ,Kalapács" falusi levelezőinek száma. Az eredmények azt mutatják, hogy a „Kalapács" átlagban évente 20 ezer levelet kap a dolgozóktól. Gyenyiszenko brigádvezetőnek az. óta sokszor eszébe jutnak Valja 8zavai. Azok a szavak indították el azon az úton. amelyen felismerte, hogy amit 8, mint levelező, a traktoristdkról ír és amiről az újság neki, az olvasónak beszámol, az a szovjet sajtó lényege. A szovjet sajtóé„ amely tevékenyen és elválaszthatatlanul beilleszkedett már a szovjet emberek életébe. Gyenyiszenko elvtárs, amióta állandó levelezője lett a „Kalapács", vak, megtanult állami méretekben dolgozni, - im.LQsmypk.