Délmagyarország, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-29 / 151. szám

VASÁRNAP. 1952. JTJNIUS 29, PÁRTÉLET propagandisták jó kiválasztásával biztosítsuk a jövő évi oktatás sikerét A Párt Politikai Bizottságának ttározata az 1951—52-es is­olánkiviiii pártoktatás tapasztala­iról és az 1952—53-as oktatási rről megállapítja: ... Számszerűen javult a párt­itatás a nagyüzemek többségében, iilönösen a budapestiekben és a ípállomásokon is. Komoly hián­yosság azonban hogy igen afa­lony a tanfolyamokon résztvevő rtelmiségiek aránya, ezek egyré­lét is pártszervezeteink indokolni• vnul alacsony oktatási formába sztották be". Az elmúlt év eredményei azt bi­onyítják, hogy az oktatási év si­ere jelentős részben a propagan­istáklól függ. Ahol jó eredménye­et értünk el.' ahol a párttagság szmei, politikai színvonala emel­edett, ott — jól felkészült, lelki­3mereles propagandisták vezették » különböző tanfolyamokat. Ahol viszont hibák mutaikoztak, a tanfo­lyamok lemorzsolódtak, vagy a hallgatók nem fejlődtek kellőkép­pen — ott a hiba forrását abban kereshetjük, hogy sok pártszervezet a tavalyi évben nem vette figyelem­be a Politikai Bizottság 1951 má­jus 17-i határozatát, mely kimond­ja: „Most fokozottan olyan propa­gandistákra van szükségünk, akik alaposan ismerik pártunk politiká­ját gazdag tapasztalatokkal rendel­keznek a gyakorlati munkába.n, szabadon tájékozódnak a belpoliti­kai és a nemzetközi helyzetben. — Választ tudnak adni a dolgozók kérdéseire, meg tudják magyarázni az egyes elméleti problémákat és szilárd meggyőződésre és állhata­tosságra nevelik a hallgatókat". Az ilyen jól képzett, a gyakor­lati munkában jártas elvtársak he­lyett sokhelyt a gyakorlati munká­ban tapasztalatlan, elméletileg nem eléggé képzett elvtársakat válogat­tak össze propaganda munkára, mig a képzett és a gyakorlati mun­kában jártas elvtársakat nem egy pártszervezet „sajnálta" megbízni propaganda feliadattal. Ezeknek a hibáknak a kiküszöbölése most vár ránk az új oktatási év előkészítésé­iben. Feltótlenül szükséges, hogy nzok az elvtársak, akik három- és öthónapos pártiskolát végeztek, vagy ennek megfelelő képzettségük van, propaganda munkát végezze­nek. Irányelv legyen a propagan­disták kiválasztásánál az is, hogy akik ebben az esztendőben és az el­múltban jó tapasztalatokat szerez­tek a pártoktatásban, azokat a jövő évre ismét propaganda munkára osszuk be. hogy hasznos tapaszta­lataikat tovább fejleszthessék és hi­báikból levonva a következtetést, a jövő évben már mint tapasztalt és az oktatási munkában jártas pro­pagandisták, a párttagság nagy tö­megeit vértezzék fel a marxizmus­leninizmus élenjáró elméletével. Ha a pártpropaganda munkát olyan elvtársak végzik, akik ismerik a pártmunka minden részét, a terme­lés problémáit, akkor azok szemlél­tetően, a gyakorlati élettel össze­kapcsolva magyarázzák meg a hall­gatóknak az elméleti kérdéseket és a szemléltető gyakorlati érvekkel alátámasztott elméleti oktatás moz­gósítja a hallgatókat a párt előtt álló közvetlen feladatok teljesítésé­rc. Az ilyen szemináriumokon a hallgatók eszmei-politikai színvona­lának emelése közvetlenül kihat a párt- és termelőmunka meg javulá­sára. Póldamutalóak legyenek a pro­pagandisták. A propagandista ne­veli hallgatóit a kommunista er­kölcsre, a kommunista magatartás­ra, Rendkivü] fontos tehát, hogy azok az elvtársak, akiket a párt­szervezetek azzal tisztelnek meg, hogy propagandisiának választják ki, azok példamutatóak legyenek a termelésben is, magánéletükben is, hogy magatartásuk, szinte minden mozdulatuk a magas színvonalú kommunista erkölcsre nevelje a hallgatókat. A szó és a tett között a propagandistánál nem lehel Iái­lönbség. Olyan propagandistákat válogassunk ki, akik a szeminári­umokon azt mondják el, amit éle­tük 'minden percében szüntelenül a gyakorlatban valósítanak meg. Ez azért fontos, mert a propagandis­tának nemcsak tanítani, hanem ne­velni is kell. Ne cserélgessük feleslegesen a propagandistákat. Néhány párt­szervezetnél teljesen indokolatla­nul szüntelenül cserélgetik a pro­pagandistákat. Biztosítani kell már most a kiválasztás során, hogy a megfelelő régi p~opagandisták jö­vőre is az eddigi oktatási formában tanítsanak tovább, mert az indoko­latlanul való cserélgetés cs oktatás eredményességének rovására megy. Az idén feltétlenül több értel­miségi elvtársat kell bevonni pro­paganda munkára. A népi demo­kráciában egyetemet, főiskolát vég­zett elvtársak, tanítók, agronómn­«ok, stb. gyorsan és jól elégítik ki a párttagság egyre növekvő igé­nyeit. Nem feledkezhetünk meg a légi értelmiségiek legjobbjairól sem, akik közül számosan elsajátí­tották annyira a marxizmus-leni­nizmus alapelveit, hogy magas szín­vonalú előadásokat tarthatnak, vagy a káderoktatás különböző for­máiban színvonalas oktatási mun­kát végezhetnek. Mindent összevetve: a propagan­dista elvtársak kiválogatása az egyik legfontosabb, legdöntőbb fel­adat, mely most az alapszervezetek előtt áll, amelynek jó, vagy rossz elvégzése hosszú időre megszabja egész pártmunkánk minőségét. Hi­szen jó propagandisták jól képzett kádereket nevelnek, akik gyakor­latban valósítják meg a párt el­méletét és meggyorsítják a szocia­lizmus építését. Rosszul képzettj gyenge propagandisták tanfolya. mairól viszont hibás ,,elmélettel' kerülnek ki a hallgatók, vagy a skolasztikus oktatás miatt nem tud­ják összekapcsolni az elméletet a gyakorlattal, munkájuk során nem tudják az elméletet iránytűnek hasz­nálni gyakorlati munkájukban és a tanult anyag csak holt ismeretek halmazává válik. Vagy az elmélet­nek vulgáris összekapcsolása a gyakorlattal egy sor hibát eredmé­egy sor tévedésre ad alkal­mat. Mindezeknek a hibáknak a ki­küszöbölésére most alkalmat ad a propagandisták helyes és jó kivá­logatása és kiképzése. A propagandisták elméleti színvonalát a .nyár folyamán kü­lönböző tanfolyamokon kell emelni, A propagandistáknak a nyarat arra kell használniok, hogy elméleti kép­zettségüket, általános műveltségü­ket szüntelenül növeljék. A Politi­kai BizotLág június 5-i határozata megállapítja: „Az egész pártpro­paganda elméleti színvonala eme­lésének egyik fő akadálya most a magyar munkásmozgalom, a Ma­gyar Kommunista Párt és a népi demokráciák történetének hiányos kidolgozása Emialt még a maga. sabb fokú tanfolyamokon is gyako­riak voltak a mesterkélt, a. törté­nelmi helyzet különbözőségeit fi­gyelmen kivül hagyó párhuzamok, a vulgarizálás. A proletár nemzet­köziség és a hazafiasság propagan­dáját gyakran üres szólamok he­lyettesítették. Az alsó fokú pártok­tatás tanulóival általában nem si­került eléggé megértetni a magyar népi demokrácia osztályviszonyait, az osztályharc éleződésével kapcso­latos aktuális feladatokat". Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölésére propagandistáinknak ezen a nyáron kell felkészülniük. NEMZETKÖZI SZEMLE Korea — a nagy harc zászlaja A TÖMEGELOADÁSOK MÓDSZERTANÁRÓL Irta: Tury Géza, a Szegedi Egyetem Pártbizottságának titkára (Szombati cikkünk folytatása) III. Az előadás 'értékét nagyban ehné. lyíti a jól megszervezett, tartalmas vita- Konzultációra az előadás után azért van szükség, hogy a hallgató­ság módot találjon a nem eléggé kifejtett kérdések megtárgyalására, megvitatására, illetve, hogy ezekre választ kaphasson. Gyakorlott elő­adónál is, megtörténik, hogy nehezen indulnak meg a hozzászólások. Ha terveztünk hozzászólásokat az elő­adás után, soha ne nyugodjunk bele abba a- eiső „elhány perc passzív hallgatás esetén sem, hogy ne le­gyen hozzászólás. Vessük fel, hogy az előadás, a téma lebecsülését je. terítené, ha most hozzászólás nélkül távoznánk el. Azért is fontos a vita, a hozzá­szólás, mert ezzel munkáljuk pár. tunknak azt a célkitűzését, hogy a mindig elnyomott dolgozókat végre kormányzásra, irányításra, a töme­gek előtt való bátor fellépésre ne­veljük. ennek kiváló eszköze a hoz­zászólás. Nagymértékben függ a hozzászólások zökkenésmentes meg­indítása az előadó egyéniségétől, közvetlenségétől, jó felkészültségé­től. Ha az előadás főbb pontjait a hallgatók jegyezték, ez rendszerint könnyebben indul meg. A konzultációhoz még alaposab­ban fel kell készülnie az előadónak, mint magához az előadáshoz. Az jó, ha az előadó valósággal ,,úszik" az anyagban. Pártszerűen járjunk el a hozzászólások megválaszolása. szólék. De ugyanakkor ne nyom­juk e| a hozzászólásokat. Minden előadás utáni vita egyben káder­kutatás is legyein az előadó részé­ről. Hagyjuk elmondani, kifejteni az előadással kapcsolatos esetleges el­lentétes hozzászólásokat is, sőt még az ellenséges hozzászólásokat is. Ugyanis ezek annyi támadási terü­letet hagymák magukon, hogy köny­nyű szétverni az általa felállított tényt. Ügyeljünk azonban a provo. kativ' jellegű hozzászólásokra (fa­lun gyakoriak ezek az is'ten.kérdás. se] kapcsolatiban). Ezekkel ne fog­lalkozzunk túlhosszan, különösen, ha nem az előadás témájához kap­csolódó. Mutassunk rá arra is, hogy ez provokatív jellegű kérdés_ ellen­séges kérdés. Gyakoriolt előadó az ilyen hozzászóló nevetségessé téte­lével ludja jól megoldani a kérdést úgy, hogy hosszú idön keresztül nem fenyegeti az előadókat azon a területen hasonló provokáció. Esetenként a vita fejleszthető, ha a vila előkészítése során előzetes megbeszélés alapján reakciós állás, pontokat vettetünk fel egy-egy hozzászólóval. Ennél a módszer, nél nagy körültekintéssel kell el­járni, nehogy negatív eredményt ér. jünk el Csinján bánjunk vele. Alta­lános érvényű az a követelmény, hogy a vita hozzon új SZEMPONTE. kat is az előadáshoz. Ha valamit ,-em tudunk megválaszolni, azt mondjuk meg. Ezzel nem csökkent, jük lekinlé'yiinket, ígérjük meg mi­korra gondoskodunk a megfelelő helyen szerzett vá'asz közlés'rő ei a nozzuszoiasox m-gva-aMumaa. ueiyco wcirov ­nál soha ne feledjük el hogy ek- i Általában két módszeri használna* ' , . i -i ' • * •*..-! * _ i , -i r-t „(„-n Ir'tvrlőczxV m«cr kor is a pártot képviseljük. A hoz:. zászólások megválaszolásakor ne gyönyörködjünk saját hangunkban. Lenin elvtárs példája álljon előttünk a vita vezetésekor is. (Bábuskin ta. pasz 1 adatai Lenin vitömódBzeréröl.) Előfordul, hogy a vita élénkítése érdekében az előadás ©lőtt meg kell szervezni néhány hozzászólást. Ez az első passzív hallgatási szünetet eredményesen töri még és megmu­tatja a hallgatóknak, hogy igen is van probléma az előadással kancsó, latban igen is hozzá lehet szólni a témához Helytelen azonban, ha akár az" üzemben, akár paraszt hallgatóságnál az első hozzászóló mondvacs'nált álproblémákat vet fel. Az ilyen hozzászólások már hosszúságuknál fogva is rendszerint elveszik a többi hallgató ksdvát a hozzászólástól. A gyengébb tartalmú hozzászó­lásokat is becsüljük meg- Különö­sen. ha azok bíráló tarta'múak. Sztálin elvtárs figyelmeztetése áll­jon előliünk, eki arra tanít tea. minket, hogy ha csak 5 százalék igaz is van a bírálatban, minket a mun­kában az is előre visz, az is ered­mény. Ügyeljünk arra, hogy az előadó az idegen szavakat helyesen ejtse ki, magyarosan beszéljen, magyar nyelven mondja el beszédét, külön­ben rövidesen saját úttörő gyere­keink megmosolyogják az előadót­Ha többször megyünk egy terü. leire és nvndjobban megismerjük a hallgatóságunkat, ügyeljünk arra, hogy ne alakuljon ki „sztár hozzá­írnak notórius hozzá­előadóink a felvetett kérdések meg. válaszolására: 1 minden kérdés Után történő válaszadás és 2­összes kérdések után. Az utóbbi előnye hogy az e'.őaíó ura az idő­nek és' a rokonkérdések válaszadá­sát össze tudja kapcsolni. Az előbbinek etó^ye. hogy kon­kréttá válik és fokozott hatású a többi hozzászólások megszületésére. Ne fukarkodjunk egy-egv jól kér­dező megdicsérésével. Nehéz dolog jól kérdezni. Előadásunk közbe-i, de a vita megválaszolásánál is, ha anyagunk engedi, használjunk táblát — raj. zoíjunk. A kérdések világos kifej­téséhez, megmagyarázásához nagy­segítő ez. Egy egy fílirntk az elő. adás után való bemutatása nagy­mértekben elmélyíti az előadás mon­danivalóját. Ehhez, ha Szóhan kell elmondani a kísérőszöveget arra alaposan készüljünk fel. Külpclti­kai vonatkozású, de természettudo­mányos kérdés'-k megvitatásánál is használjunk térképet. .Tárgyi isme. reteit is növeli ez ha'Igatóinknak. A hallgatóknak az előadásról v3l6 eltávozása előtt propagáljuk a sajtótermékeket. Hívjuk f i néhány szakfolyóiratra, kcmyvre hallgatóink figyelmét. Ez az ele a'ások és a vita során hallottakat elmélyíti ha'lgatóinkban. Soha ne feledjük, bármilyen té­májú előadást tartunk, tegyenek ha".g? tóink tármilyen munkatervi, ek úgy kell dolgoznunk hogy a pár'oktatás propagandista'nak sze­repét eredm;nye3en tudjuk betöl­teuii. Már két éve vérzik Korea bom­báktól szaggatott egykor — két éve még virágzó földje. Mérhetet­len szenvedés az osztályrésze annak a hősi népnek, amely csak öt évig élte a békés, demokratikus építés örömteli életét Észak-Koreában és nyújtott bizakodást erőszakkal el. szakított testvéreinek a 38. széles­ségi fokon túl. Eredményei — az új hazai ipar, az újjáélesztett fej. lett mezőgazdaság, Phenjan hatal­mas egyeteme, az ország 17 főisko­lája és 55 technikuma — megmu­tatta a gyarmati népeknek, hogy mit eredményez, ha egy nép meg­szabadul elnyomóitól és ura tesz saját sorsának. A gyarmati népek erőt merítettek a Koreai Népi De. mokratikus Köztársaság példájából. Ez volt az imperialista támadás egyik indítóoka, ezért lépték át Li Szin Man bábkormányéinak csiapa. tai 1950 június 25.cn a 38. széles­ségi fokot, gazdáik, az amerikai imperialisták parancsára, azért kö. vették Li Szin Maii csapatait az amerikai hordák. Az imperialista fegyver be­avatkozásinak azonban nem volt az egyetlen célja, hogy megbénítsa az ország demokratikus fejlődését. Az imperialista agresszorok elsősorban azért akarták rátenni kezüket az egész koreai-félszigetre, hogy új támaszpontot, új felvonulási terüle­tet nyerjenek a Szovjetunió és Kina ellen tervezett támadó háborújuk céljaira. Az egész Kor;a felett] el­lenőrzés biztosítja a Sárga, ég a Japán.tenger ellenőrzését. Mind­ezeken túl, Korea jelentős termé­szeti kincsei , fejlclt ipara is csá­bította az agresszort. Ezért robban, tották ki az imperialisták ti világ­történelem egyik legszégyonletesebb támaHó háborúját. A koreai háború két éve felnyi­totta az emberek szemét. A gyil­kosságok, a baktériumháború, a ha­difoglyok „rostálása'4, Kocsedó hó­hérainak emberte'ea rémtetted, a fegyverszüneti tárgyalások elhú. zása és akadályozása, mind-mind leleplezik az emberbőrbe bujt vad­állatok aljasságait. A koreai nép. a kínai önkéntesek segítségével hősiesein és sikerrel vívja nemzeti szabadságharcát. A kínai „épi önkéntesek a koreai nép igaz barátai. A koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek minden iitközellben megmutatták hősiessé­güket és visszaverték az amerikai imperialisták támadásait. Győzel­mekhez erőt ad, hogy hazájuk sza­badságáért, függetlenségééit és a világ békéjéért harcolnak. Nemcsak a kínai önkéntesek tá­mogatják a koreai nép hősi harcát. A Szovjetunió népei, az egész haladó emberiség együtt érez a koreai nép igaz ügyével. A Szovjetunió több. ízben tett javaslatot a koreai kér­dés békés rendezésére. Ezeket a ja­vaslatokat a világ valamennyi béke­szerető népe támogatja. Ezek a ja­vaslatok a békét és a koreai nép ér. dekeit szolgálják. A fegyverszüneti tárgyalások is a Szovjetunió javas, latára kezdődtek meg. A június 25.-i évforduló alkalmá­ból a világ népei harcos üdvözletü­ket küld lék a nemzeti függetlensé­géért küzdő hős koreai népnek. Ezek az üdvözletek bizonyítják, hogy a hatalmas béketábor egyetért azokkal a szavakkal, amelyeket Pak Den Aj mondoit a koreai háború hatodik hónapjában: „Korea ma az ázsiai népek zászlaja abban a harc­ban, amelyet a gyarmati iga lerázá­sáért vívnak. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a jövőben is fen­nen hordozzuk ezt a dicső zászlót". A világ minden tájáról érkeztek üzenetek az évforduló alkalmából a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saságba. Kína demokratikus pártja] é« szervezetei üdvözletüket küldték a ko. reai néphadseregnek és a kínai népi önkénteseknek. „A koreai nép­nek az amerikai imperializmussal vívott ellenállási harca, — mondja többek között az üzenet — bizony­sága annak, hogy egy békeszerető nemzet legyőzhetetlen." A nagy Szovjetunió, a népi demokratikus országok is megemlékeztek a koreai nép hősi hercának második évfor­dulójáról és szolidaritásukról bizlo­síiolták a koreai népet hősi felsza­badító harcában. Nemcsak a béketábor országai­ban támogatják a ko:ei nép har­cát. Az olasz, francia, osztrák dol­gozók gyűléseken követel lék ezen a napon az idegen csapatok visszavo­nását Koreából, s követelték a béke megteremtését Koreában. Június 25-én, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság elleni ag­resszió megindításának második évfordulóján egész Japánban hatal­mas tüntetések zajlottak le. A fel­vonulók szolidaritásukat fejezték ki a koreai néppel és Amerika-elle­nes jelszavakat hangoztattak. Az Egyesült Államokban is lün. tettek ezen a napon, Newyorkban, az Egyesül! Nemzetek székhely® előtt sok newyorki asszony gyűlt össze a koreai nép hősi harcának második évfordulóján. Az asszo­nyok sokan kis gyermekükkel a kar­jukon követelték — vessenek véget a koreai háborúnak. A hős koreai nép iránti nemzet­közi szolidaritás állandóan erősödik, Korea ma a nagy harc zászlaja. A világ becsületes emberei mindenütt támogatják a koreai nép igazságos harcát. Rid«;way IVyugaf-Némclországban Ridgway, a gyűlölt pestistábor­nok, a koreai nép hóhéra európai körúton jár. Párizs, Róma ulán „meglátogatta" Nyugat-Németor­szágot, német földet taposott, vér­től sietve megtisztított - lakkcsiz­mája. Itt is -— mint mindenütt amerre járt — kétféle fogadtatás várta. Az egyik: felfegyverzett rendő-oszta­gok, készenlétbe helyezett riadóau­tók. néppel szembeszígezett szuro­nyok, golyó és lángszórók. A másik fogadtatás azonban en­nél félelmetesebb: hatalmas, erős. egységes népi ellenállás. A német nép gyűlölete éa utálata itt is áttör­te a rendőrgyűrű szilárdnak hitt fa­lát és a „Go home Ridgway" túl­harsogta a zsoldosok alázatos éne­két. Az üdvözlésre felszálló repülő­gépekkel egyidőbín léggömbök ez­rei szálllak fel „Ridgway takarodj haza felírással. A pestistábornok né­met földön is ellenállásra talált. A német nép még nem felejtette el Ridgway elődjét, aki gázt és klór­meszet szánt az emberiségnek, Nyu­gat-Németország népe méltó fogad­tatásban részesítette Ridgwayt. Míg a peslislábornok Nyugat-Né. metorszagban járt és hadgyakorla­tokat tartott a Német Demokratikus Köztársaság határán, megszemlélte, hogy kellően aknázták-e alá a né­met hidakat, vasutakat és gyárakat, urai nem pihentek. London hármas külügyminiszteri találkozó színhelye, Acheson, Eden, és Schuman itl tárgyal háborús tervei megvalósítása-ól. Tárgyalá­saik főkérdése: a háborús bonni és párizsi szerződések ratifikálásának kérdése. Nehezen félig (ető alá ho­zott szerződéseikét vstzVy fenyegeti. A nép — amelyet kifelejtettek a számításból — tiltakozik a szerző­dések ellen. Tüntetések, tiltakozó sztrájkok, röpeédulák ezrei követelték egész Németországban „Ki Német­országból a pestistábornokkal!" „Le a háborús különszerződéssel!" Ridgway ellenes tüntetés olyan mé tckei öltöt, hogy Ridgway messze elkerülte a nyuga németor­szági városokat ég kizárólag az amerikai, angol, francia megszálló­csapatok, valamint a nyugatnémet' zsoldosalakulatok körében tartózko­dott háromnapos nyugatnéanetorszá­gi látogatása során. Az események megmutatták azt is, hogy Adenauer — akire bizto­san számítottak a Londonban tár­gyaló külügyminiszterek — nem elég erős saját pártjában sem. Adenauer vereségét mutatja a kü­lönszerződés ratifikálásának elha­lasztása. Adenauer politikai kud&r. cához hozzájárul, hogy a különböző nyuga irtomat pártok vezető tagjai is egyre gyakrabban nyilatkoznak a háborús szerződések ellen. A német népnek utat mutat har­cában a legutóbbi, május 24-i jegy­zék. A Németország demokratikus egységéért vívott harc, népharccá szélesedett. Egész Németország hala­dó erői összefogtak a Német Szocia­lista Egységpárt és a Német Kom­munds'a Párt vezetésével. A dolgozók egész Németország­ban a különszerződés elvetését és az össznémet békeszerződés megkötését követelik. A kommunista és a szo­ciáldemokrata munkások harcolnak a munkásegység megteremtéséért. A németországi események bizo­nyítják. hogy a nyugati külügymi­niszterek tárgyalásainak légköre ép­pen olyan kevéssé nyugodt, mint Ridgway nyugatnémetországi láto­gatásának körülményei voltak, ami­kor tankok és rohamlövegek védel­me alatt „Vesszen Ridgway, a ko­reai pestis'.ábornok!", „Le a külön­szerződéssel és Adenauerrel!" és hasonló „üdvözlések" között hagyta el Nyugat-Németország földjét. Míg Londonban az imperialisták klikkje tárgyal támadó politikájá­nak kiszélesítésé-ől, míg a pes.istá­bornok európai körúton jár, addig a népek sem ülnek tétlenül. Éler harci fegyverüket, a munkásosztálj akcióegységét, a nemzet minden ha­ladó rétegére támaszkodó népfrontot, •az országhatárokat nem ismerő bé­j keroozgalmat nekiszegezik az im­perialistáknak. És ez a fegyver erős és legyőz­I hetetlen. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom