Délmagyarország, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-09 / 107. szám

PÉNTEK, 1952. MÁJUS 9. 3 ÁSOTTHALOM TERMELÖCSOPORTJA1NAK TAGSÁGA KIVETETTE MAGÁBÓL A KONKOLYT Rendkívüli taggyűléseken zárták ki soraikból legádázabb ellenségeiket a kulákokat, akik bomlasztó tevékenységükkel próbálták aláásni a csoportok egységét * Kezdetben viszonylag lendülete­sen, majd egyre lassabban, hullá­mosan ment a tavaszi munka Ásott­halmán. A növények sorai között magasra szökkent a gaz és a mun­ka rendszertelensége veszélyeztette a termést. Olyan voll Ásotthalom, mint egy megbolygatott hangyaboly. Egyes termelőcsoport-tagok egysze­rűen nem vették fel a munkál, el­zárkóztak az állatok csoportba vi­telétől, szóval nagy volt a fejetlen­ség. A munkafegyelem egyre lazult, a csoporttagok háztáji gazdaságuk­kal voltak elfoglalva, hanyagolták a kollektív munkát. A kulákok, mint alattomosan rágó férgek, bomlasztot­ták a csoport egységét, suttogással, rémhírekkel s a legaljasabb mód­szerekkel próbálták szétrobbantani az 50—ICO, sőt 1200 taggal rendel­kező csoportokat, hogy arcátlanul vághassák utána, a szövetkezeti gazdálkodás előnyeire ébredt pa­rasztság szemébe: na, ilyen a ti kol­hozotok. i A párt segítségéve1 a termelőcso­portok tagjai azonban meglátták a hibák okait és rendkívüli taggyűlé­sen vetették ki soraikból a kuláko­kat, akik bomlasztó, aljas tevékeny­ségükkel akarták letéríteni, elriasz­tani az új élet útjára lépett tszcs­tagokat. Az 1200 tagú „Szabadságharcos" termelőcsoport tagjai szerdán este 7 órakor az áaotlhalmi mozi helyiségében gyűl­tek össze rendkivüli taggyűlésre. Kulák-uzsorától, a mult emberfeletti kényszermunkájától megtört, ráncos arcú emberek, asszonyok szorong­tak egymás mellett sorbam és nagy figyelemmel hallgatták az elnök, Bénák Antal elvtárs beszédét. Ami­kor a kulákok nevét kezdte felso­rolni, ráncosabbra húzódlak a hom­lokok, ökölbe szorullak a kezek és halk szitkok futottak szerte a te­remben. Az első kulák, Malmos ' Sátán Lajos 52 holdas kulák, aki a Wolford birtok egyik örököse. Nevéhez méltóan sátáni munkát végzett akkor, amikor a csoport alakult, mert utcahosszat kiabálta: „Miért adják a földet a bugris pa­rasztoknak, amikor azok nem is ér­eztek hozzá". S a végén, mégis be furakodott közéjük, hogy rémhírek­kel és egyéb aljas eszközökkel rob­bantsa szét azt a termelőcsoportot, amelynek tagjai 6000 hold földnek boldog tulajdonosai. Sálán neve ulán Csehó Ferenc 25 holdas ku­ák korült szóba, akinek apja nagy­bérlő volt és a múltban számos cse­léd, béres és napszámos kereste meg neki verejtéke árán mindazt, ami őt egyáltalán nem illette meg. A felszabadulás ulán napszámra szidta a demokráciát, ugyanúgy, mint a következő kulák, Tandari Antalné, akinek 24 holdas birtokán még 3 hold szőlő is terpeszkedik. Papp Géza 27 holdas birtokán is cseléd, béres, napszámos robotolt látástól-vakuláslg pár fillérért. Erdődi Máté 19 hold földjén 5 hold volt a szőlő, amelyen ugyancsak sok napszámos görnyedt éhbérért, amig ő szitkok és verések özönével ser­kentette őkel gyorsabb munkára. Temesvári István 25 hold szántójá­val és 4 hold szőlőjével, Csipak Ká roly 26 hold szánlóval ós 4 hold szőlővel furakodott be a csoportba. Krisztin István 100 hold föld tulaj­donosa aki még cséplőgépgarnilurá­val is rendekezett, ugyancsak alat­tomos patkányként bújt meg a cso­porban és orozva, dúró féregként akarla szélmami a csoportot. Nem volt nála különb Németh András és fiai: Németh Géza és Németh Szilveszter sem, akiket dologkerülő, kizsákmányoló, este pedig féktele­nül duhajkodó kulákoknak . ismert az egész falu. Az Alkotmány termelőcsoport tagjai is csoporigyűlésre jöttek össze ezen az estén. Az iskolapadokban ott szo­rongót! a csoport majd minden tag­ja, sőt még a falak mentén is jó­néhányan álldogállak, A petróleum­lámpa imbolygó fényénél megvilá gosodó arcokról feszült figyelem tükröződött. Tóth Mihály elvtárs­nak a Megyei Tanács és Dancs Miklós elvlársnak, a Járási Tanács küldötteinek szavaira figyeltek. A termelőcsoport eredményeiről be­széltek, amelyek kétségtelenül igen szépek, hiszen elvetettel; már, a sző­lői is megmrészelték, kapáltai; is, locsollak is. Mégis zökkenők mutat­koznak a munkában, mégis valami visszatartja a termelőcsoport egész­séges fejlődését. Meg is van a nyitja ennek, rá is bukkanlak már, hogy kik a csoport kölőfékjei. Nem mások mint azok a kulákok, akik a tagság ébertelensége miatt, nagy ügyeskedve befurakodtak a csoport­ba. Olt van például Hebők András. Azelőtt 40 hold földje volt ós állam­dó alkalmazottat tartott. Reggeltől késő estig 80 filléres napszám mel­leit dolgoztatta őket. Állandóan csak azon fondorkodott, hogy egymásnak uszítsa a nála dolgozókat. Persze, akik a besúgói voltak, azokat borral itatgatta. A cselédek tizennegyedén aratlak nála és ráadásul 6—8 napot is kellett roboton dolgozniok. Mit is várhat ilyen embertől a termelőcso­port? De bajnál többet nem várhat az olyantól sem, mint Ötvös István, akinek szőlőbirtoka mellett fűszerüzlete és borkimérése volt a faluban. Csak egy a sok közül Beck Sándor né, aki megmondhatója, hogy mi­lyen kíméletlenül bánt el velük öt­vös „úr". Egy akalommal megvett tőlük egy tucatnyi szálfát, de a ki­fizetéséről megfeledkezett. Amikor Beckné 80 éves idős apja mégis csak kérni merte az árát, ötvös mérhetetlen haragra fakadt és fel­pofozta, a boltjából kidobta az öre­get. Ehhez a díszes társasághoz tar. tozik Wolford Lajos is, akinek 60 hold földje és állandó alkalma­zottai voltak. Sokan mesélik a fa­luban, olyan gőgös volt, hogy csak féderes kocsin ment végig az utcán és a szegény lányokat még csak kö­szönésre sem méltatta. Most persze jó lenne neki a tszcsből húzott ha szon éppúgy, mint Gardi Imrének, aki nem olyan régen még a terme­lőszövetkezeti mozgalom ellen izga­tott, A csoport tagságának azonban más a véleménye. Az ilyen emberek­nek nincs helyük becsületes dolgozó parasztok között, elég hiba, hogy idáig is megtűrték őket. — Aratórészese voltam Hebők Andrásnak — szólalt fel a gyűlé­sen Herédi Mihály, visszagondova a múltra, amikor még nagy úr volt a ravasz kulák. A tiszta búzát „robotban" kellett levágni nála. Azt gondolta, hogy a szegény em­ber tiszla búzából talán nem is tudná megenni a tésztalevest. Ami­kor zúgolódtam, bizony vasvillával kísért ki az udvarból a fiával együtt. Szaniszló József arról beszélt, ho­gyan gátolták benn a iszcsben a munkát a kulákok, mint például Mig János, a volt 60 holdas kulák. — Én ott voltam Mig János mel­lett, amikor vetettünk — beszélte el. — Mindenki szépen végezte a ve­tést, csak vele volt baj. Mondtam neki. hogy a kukoricára több homo kot húzzon, mert kiviszi a fogas, mégse hallgalott rám, hanem csak morgott egész idő alatt, hogy minek beszélek én neki. — Nekem meg azt mondta, ami­kor a csoporttagok jöttek dolgozni, hogy úgy jönnek, mint a csürhe — toldotta meg Tanács György a ku­lákjellemzést. — Jó bevezetés volt a munkához! — szólt közbe valaki a hátsó pad­sorokból. Hol az egyik, hol a másik kulák került szóba. Herédi Mihálynébói csak úgy ömlik a jogos keserűség Ötvös Istvánnal szemben. —- Olyan kapzsi volt, hogy a gyümölcsfák alját felkotorta, nehogy a gyerekek egyenek a le­hullott gyümölcsből. A gyerekeknek persze fájt a szivük érle. Amikor nem látta, felmásztak a kerítésre és úgy szedegettek a cseresznyéből. Reggel aztán jött nagy kiabálva ötvös, hogy miért merészeltek enni a gyerekek a cseresznyéből. Onnan tudta, hogy megnézte a gyerekek ganéját és talált benne cseresznye­magokat. Jönnek, forrnak fel a szavak, .ki ezt, ki azt teszi hozzá. Akad olyan is, aki védelmébe próbálja venni egyik-másik kulákot. Simfaercz An­tal próbálja elhitetni, hogy ötvös vele nem így bánt. De nyomban rá is pirítanak, mert magától, Slmhercznétől hallották, amikor panaszkodott annakidején: „Két hetet dolgozott az uram az ötvös­nek, de egy büdös fittért se hozott haza, mert leitta borba az árát." Ez hát a magyarázata a fogadatlan prókátorságnnk s szomorú, hogy akadnak még tszcs-tagok, akiket megzavar az odalökött néhány deci bor. A többség azonban nem Ilyen. Nem zavarja meg őket a felszólaló tegetőzö mosakodása. A mórahalmi gépállomás politikai vezetőjének, Szabó Ilona elvtársnőnek szavai az elevenbe találnak: — Láthatjuk, hogyha így megy tovább a csoport életében, akkor a szétzülléshez vezet — mondja 6 szavából maii új életünk öntudatos leányainak ereje szól. — Vannak még úgy látszik, akik védelmet ke­resnek a kuláknak, pedig láthat­juk, hogy hátráltatják ezek a ku­lákok a csoport munkáját. Ne fe­lejtsük, hogy nekünk itt különösen vigyáznunk kell, hiszen jóformán idelátni a Tito-határt. Ne sokat gondolkozzunk hát ezeknek a ke­rékkötőknek az eltávolításával. Nem Is sok értelme van a to­vábbi szónak. Egyöntelű a osoport döntése: Nem lehet helye köztük volt kizsákmányolónak, élősdi ku­láknak. Wolford meg sem várja a szavazás eredményét, máris veszi a kalapját és sompolyog utána He­bők András is. Sorra tisztul meg tőlük a terem és a termelöcsoport. ötvös úr még visszaköszön az aj tóból: ..Viszontlátásra!" A köszönést azonban Senki sem fogadja. Nagy csend üli meg a termet s akkor engednek fel végre nagy megkönnyebbüléssel, amikor megszólal valaki derűs hangon: — „Hát úgy látszik, kí vannak takarítva!" A „Petőfi Sándor" tszcs csoportérteikezletén ugyanilyen gyűlölettel, megvetéstel targyaltak a tagok a kulákok kizárását. Ebben a csoportban Bsmcsik András ku­lák, rokona Rutai Antal el távolítá­sát azért kérték a csoport tagjai, mert Bencsik befolrására állan­dóan lázított a csoportban és szem te len ül, aljasul állandóan azt be szélte a csoport tagjainak, hogy ne vessenek és ne vegezzék a munkát, mert úgy eern lesz semmi­jük. A „Dózsa" termelőcsoportból Lőkös Józsefet zárta ki elsőnek a tagság a soraiból, mert 300 hold bérelt földjén sanyargatta a dolgo­zókat a felszabadulás előtt., most pedig a tszcs lóállománya közé szándékosan bevitte a fertőző be­tegségben szenvedő lovát azzal a céllal, hogy megfertőzze a tszcs lóáUományát.. Bacsó János, aki 12 évig volt nála béres, elmondotta, hogy minősíthetetlen kosztot adott neki és a többi alkalmazottaknak is, sőt egy ese'töen a döglött mar­hának szárította meg Lökös a hú­sát és egész nyáron ezzel etette ki­zsákmányoltját. Aztán amikor az aratást elvégezték, Lőkös József úgy intézte a dolgokat, hogy az aratóknak nem járt gabona, hanem még ők tartoztak neki. Kiss Már­ton András sem kerülte el a sor­sét, aki szemtelenül a gátsarki földművesszövetkezet intézőbizott­sági tagjai közé furakodott be és itt mintegy 6 ezer forinttal károsí­totta meg a szövetkezet tagjait. Ugyanakkor a Tompa—Kelebiai er­dőben több mint köt kataszteri hold erdőt irtott ki több társával és a kitermelt fát feketén értékesítette. A „Napkelte" termelőcsoportból is ezekben az órákban zárták ki a befurakodott kulákokat, akik min­den igyekezetükkel azon voltak, hogy szélzüllesszék a csoportot. Németh András kuláknak 22 ka­taszteri hold szántója és öt hold Szül lője van. Ezen a birtokán sa­nyargatta, zsákmányolta ki hosszú időn kerefeztül napszámosait, cselé­deit, béreseit, Németh a felszabadu­lás után sem változott meg, állan­dóan szidta a demokráciát s hogy a dolgozók érdekeit védő rendszer­nek, vagyis a dolgozó népnek kárt tegyen, úgy akart kibújni a be­szolgáltatási kötelezettség teljesí­tése alól, hogy szétosztotta a föld­jét két fia között. A „Békeharcos" tszcs-ből Vecsernyés István ós tia került kl, akik ellen számosan 6zóla!tak fel és elmondották, hogy Vecsernyés az alacsony bérfizetés mellett még meg is lopta a dolgozóit. Aratásnál hányadra dolgoztak és a részeseknek járó keresztekből, mindegyikből 2—2 kévét ellopott. Amikor pedig a szegényparasztok birkái véletlenül a szőlője szélére értek, Vecsernyés elfogta őket és soha sem ad'tia vissza jogos tulaj­donosuknak. A „Vőros Zászló" termelőcsoport rendkívüli értekezletén világosan Magyar államférlian üdvözlő táviratai a Csehszlovák Köztársaság felszabadításának 7. évfordulója alkalmából Rónai Sándor elvlárs üdvözlő távirata Klemet Gottwald elvtárshoz. Klement Gottwald elvlársnak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének, Prága, Engedje meg Elnök elvtárs, hogy a csehszlovák népnek a hős szovjet hadsereg által történt felszabadítása hetedik évfordulóján a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magam nevében szívből jövő szerencsekívánataimat fejezzem ki. A magyar nép ezt a napot együtt ünnepli a csehszlovák nép­pel A magyar és a csehszlovák népei testvéri egységbe fűzi kozos felszabadítónk, o dicső Szovjetunió és a nagy Sztálin iránt érzett mély­séges hála, valamint a szocializmus felépítésért és a béke megvédése­ért vállvetve vívott közös harc­Szívből kívánok Önnek és a csehszlovák népnek további nagy sikereket a szocializmus építésében és a békeharcban. . Rónai Sándor, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taruicsának elnöke. Dobi István elvtárs üdvözlölávirata Antonin Zápotoezky társhoz. Anlonin Zápotoezky elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság minisztertanácsa elnökének, Prága. A Csehszlovák Köztársaság felszabadításának hetedik évfordulója alkalmából fogadja miniszterelnök elvlárs a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa és az egész magyar nép legőszintébb üdvözletéi és ba­ráti jókívánságait. A magyar nép testvéri együttérzéssel ünnepli azolcat a kimagasló sikereket, amelyekel a csehszlovák nép felszabadulása óta országa szo­cialista építésében elért 3 amelyek jelentős tényeióivé váltak a béka megvédéséért folytatott harcnak. További nagy eredményeket kívánok a Csehszlovák Köztársaság­nak abban a bátor és kitartó küzdelemben, amelyet a Szovjetunió ve­zette béketábor soraiban vív a haladás és a béke ügyéért. Dobi István, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának el­nöke. Kiss Károly elvtárs üdvözlötivirata Viliam Siroky elvtárshoz Viliam Siroky elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság miniszierelnökhelyeltese, külügyminiszter. Prága, A Csehszlovák Köztársaság felszabadításának hetedik évfordu­lója alkalmából kérem, fogadja legforróbb jókívánságaimat. A baráti Csehszlovák Köztársaság népe ezen a napon büszkén tekinthet vissza azokra a nagy eredményekre, amelyeket felszabadulása óta a szocializmus építése, a Szovjetunióhoz és a béketábor országaihoz fűződő barátság elmélyítése, az imperialista provokációk visszaverése és a békéért vívott harc terén elért. Bizonyos vagyok abban, hogy a Csehszlovák Köztársaság é» « Magyar Népköztársaság barátsága és együttműködése a jövőben még tovább fog erősödni és egyre jelentősebben fog hozzájárulni a nagy Szovjetunió által vezetett béketábor további sikereihez. A baráti Csehszlovákia' népének nagy ünnepén szívből kívánok további sikereket a szocialista építésben és az imperialista háborús uszítók és ügynökeik ellen a tartós békéért folytatott harcban. Kiss Károly, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. Megtörtónt az első zsilipelés a Volga—Don csatornán Moszkva. A szovjet sajtó be­számol arról, hogy a Volga-Don­csatornán kedden délután öt óra negyvenöt' perckor megnyílt a 13. számú zsilip alsó zsüipfójének kapuja. A zsilipkamrában, két kotrógépet bocsátottak be. A kirpovkai víz­tárolóból széles sugárban ömlött a viz a zsilipbe. A viz szintje « zsilipkamrában egyre magasabb lett s a vízzel együtt emelkedtek a kotrógépek. Végül megnyílt a felsó zsilip-kapu és a kotrógépet egy voniáto-gőzös átvontatta a karpov* kai víztároló vizítrébe. A szovjet nép nagy lelkesedéssel folytatja az új állami kölcsön jegyzését Moszkva (TASZSZ). A Szovjet­unió lakosságra lelkesen jegyzi az új népgtazdaságfejlesztési állami kölcsön:. A dolgozók mindenütt kijelen­tőik, hogy a szovjet kölcsönök a béke nagy ügyét szolgálják. Zahorjuzsenkov, a Moszkvai Metró építés egyik brigádvezetője ezeket mondotta: — Míg az amerikai és az angol agresszorok új világháborút igye. kéznek kirobbantani, mi békés al­kotómunkával foglalkozunk. Ezl mutatja az új kölcsön ia. hiszen az ebből befolyó összegeket békés épífeeaésre, a kommunizmus nagy építkezéseire fordítják. Az Uralmaszavod munkásainak gyűlésén Szokolov marós kijelen­tette: — Szíves örömest adjuk kölcsön az állammiak megtakarítóit pénzün­ket, hogy mielőbb megvalósuljon a természet átalakításának nagy sztá_ 1 ini terve, A leningrádi Zsdánov egyetemen tartott röpgyűlésen Szittnszkája a Fizikai és Matematikai Tudömá. nyok Doktora ezt mondotta: — Az új kölcsön elősegíti nagy építkezéseink mielőbbi befejezését, a népgazdaság még gyorsabb üte­mű fejlődését és a szovjet tudo­mány további felvirágzását. Mi, tudósok valamennyi szovjet ember, rel együtt forró örömünket fejez­zük ki az új kölcsön kibocsátása felett éa lelkesen jegyezrük az új' népgazdaságfejlesztési állami köl­csönt. A kölesönjegyzés alkalmával a dolgozók újabb munkafelajánláso. kat tesznek, I.U11. WI.UIJU „icc.. a i ——| I„iui\,t uu Cl „ACLiCM^t VUa^UBUll kulákok hazug szemforgatása, men- láthattuk, hogy a kulák milyen al­jasul végzi romboló munkáját. Ebből a csoportból Lőkös Józselnét zárták kl, akinek férje a Dózsa­tszcs tagsága közé furakodott be, s férje ott, ő pedig itt végezte bomlasztó tevékenységét. Lőkösék egyszerre két csoportot akartak tönkretenni, de a párt és a becsü­letes dolgozó paraszlság megaka­dályozta őkel ebben a munkájuk­ban. A taggyűlések éjfélkor, éjfél­ufán értek véget. Ásotthalom dol­gozó parasztjai, a termelócsoportok tagjai soraikat megtisz'ítva hagy­lak el a helyiségeket. Gyűlölettel, megvetéssel beszéltek a közéjük befurakodott, de már kidobott ku­lákokról, akik az ők boldog jö­vőjüket akarták sárbatiporni és azt akarták, hogy újra megalá­zott, lenézett cselédek legyenek a kulákok birtokán. Aztán a pártról beszéltek. A pártról, amely segíti őket, vigyáz rájuk és éberen őr­ködik boldog jövőjük felelt. A csoportok tagsága a gyűlés­termeket elhagyva, lassan megindul a homokos úton, aztán sietve men­tek haza. hogy ez egyszer rövid pihenő után, reggel még kemé­nyebben fogják meg a szerszámot és most már az elleneégtől meg­tisztított soraikat szorosabbra zárva haladjanak a megkezdett úton.

Next

/
Oldalképek
Tartalom